Hozzászólás Juhász László cikkéhez

_szsm'

Hozzászólás Iuhász László cikkéhez

_ Juhász László cikkének alapgondolatát

(helyresnek tartjuk: a statisztikai munkában

f—"Valóban az adatok megbizha tóságának állandó

"fokozására kell törekedni. Az elgrendő pon-

osság fogalma azonban viszonylagos: min—

ig a vizsgált terület jellegétől függ. Az

_iiami iparra vonatkozó adatoknál például lég nagyfokú pontosság elérésének vannak

meg az előfeltételei, a mezőgazdaságra

onatkozó számításoknál viszont a terület

ellegéból következően lényegesen kisebb

kő'iretelményeket lehet csak a pontosság

ekintetében szabni. Ez nem ' jelenti azt, ogy a kevésbbé fejlett területeken kevésbbé ell az elért pontosság növelésére törekedni, 'a "a közvetlen feladatokat mindenütt az

Általános körülményekhez, az általában elért pontosság fokához célszerű szabni. Ebböl

** aszempontból bizonyos mértékig túlmé—

fretezettnek, valóságos összefüggéséből kira-

,g'adottaknak tűnnek a Juhász László cikké—

ríben felvetett kérdések és ezért az általa

eltárt pontatlanságok a reálisnál nagyobb nyomatékot kapnak. Jellemző a kérdések .

"bizonyos egyoldalú, tárgyalására, hogy pél—

ául a begyűjtött alapadatok pontosságának _ növelését, ami a pontosság fokozásának elsőrendű követelménye, a' szóbanforgó cikk

meg sem említi.

Mivel a felvetett kérdések ettől eltekintve ,

_?elvi szempontból is jelentősek, továbbá mert

közülük néhánynak más népgazdasági ág

— nemzeti jövedelemszámitásánál is van jelen- itósége, e fenntartás ellenére is hasznosnak

"tartjuk a cikket. Az egyes kérdések kapcsán

javasolt megoldásokkal azonban nem min- den esetben értünk egyet. Véleményünket

"az alábbiakban fejtjük ki.

1. Az egyes népgazdasági ágak állami költ-

fségvetésből fedezet! dologi költségeiről.

Ahhoz, hogy eldöntsük, fel kell-e venni az ilyen jellegű tételeket a társadalmi ter- 'méket terhelő dologi költségek közé, és ha _ igen, melyik népgazdasági ágnál, a követ-

* kezüket kell figyelembevennünk. "

_' A nemzeti jövedelemszámítás során meg

kell válaszolnunk egyrészt azt a kérdést,

_ hogy az adott év társadalmi össztermékéből

mennyi az új érték, másrészt, hogyan osz—

lik meg a nemzeti jövedelem (és az ebből származó tiszta jövedelmek) az egyes nép—

gazdasági ágak között.

Az első kérdés az, hogy mennyi a tényle—

ges új érték. Itt az a feladat, hogy a terme- lésre ráfordított holt munka teljes összegét kimutassuk. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy ki viseli a termelést terhelő költségeket. Tehát akár a költségvetésből, akár más forrásból fedezik a felhasznált termelési eszközök értékét, azt annál a nép- gazdasági ágnál és annál a szektornál kell levonnunk, ahol felhasználásra került. ,

A második probléma az(hogyan lehet fel—

mérni az egyes szektorok tényleges pénzügyi helyzetét, a jövedelmi viszonyokat, a jöve- delmek megoszlását. Ehhez minden tételt úgy kell számításba vennünk, ahogyan az a gyakorlatban megjelenik.

Az első kérdésre a nemzeti jövedelemszáml—

tások olyan mértékben adnak pontos választ, amilyen mértékben az árak megfelelnek az értéknek. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a i nemzeti jövedelem számításánál nemcsak és nem is elsősorban a termelt új érték, hanem inkább a terjedelem változása megállapításának van különös jelentősége.

A nemzeti jövedelem terjedelmének válto- zását a változatlankáron készitett számitá- SOk mutatják. A változatlan áras számitá—

sokban a felhasznált termelési eszközök értékét annál a népgazdasági ágnál, illetve ezen belül annál a szektornál kell levonni ahol ez felhasználásra került.

A második kérdésre a folyóáras számítás ad választ, s ez mutatja meg a tényleges

pénzügyi helyzetet. Ebből következik, hogy

a folyóáras tényszámokat nem szabad más ——

számított —— adatokkal helyettesíteni és nem szabad olyan tételeket figyelembe venni, melyekért a felhasználó —— bár természetben megkapta —— nem fizetett.

Véleményünk szerint ezen elvek figyelem- bevételével kell eldönteni az adott kérdést, hOgy hol kell számításba venni a költség—

vetésből fedezett anyagi ráfordításokat. A fenti elveknek sem a jelenlegi gyakorlat,

a

SZEMLE

sem Juhász László javaslatai nem felelnek meg teljesen.

A költségvetésből fedezett dologi költsé- geknek két fajtája van:

a) A költségvetésből finanszírozott őn- álió vállalatok, intézmények végzik el a mezőgazdasági termelés bizonyos mozza—

natait (a növényvédelmet, stb.).

§ b) A mezőgazdasági termelés fejlesztésére az állam ingyen vagy kedvezményes áron ad a termelőknek termelési eszközöket.

Vizsgáljuk meg ezt a két költségiajtát.

Ha az a) pontban felsorolt intézmények nem lennének, akkor ezeket a költségeket vagy a termelőnek magának kellene viselnie, vagy egyes munkákat kellene elhanyagolnía és ezt megsinylené a mezőgazdasági ter—*

melés. Ezidő szerint ezen vállalatok mun- kája csak közvetve -— a jobb termésered-

ményekben —— tükröződik a mezőgazda-

ság termelési értékében, ráfordításaik pedig egyáltalán nincsenek figyelembe véve. Ezzel a költségfajtával kapcsolatban javaslatunk a következő:

A kérdés leghelyesebb megoldásának (azt

tartjuk, ha' kibővitjük, a jelenleginél szé- lesebben értelmezzük a mezőgazdasági ter—

melés körét. Az olyan intézményeket, ame- lyek elvégzik a mezőgazdasági termelő- munka valamilyen mozzanatát, a mező—

gazdasághoz kell sorolnunk, függetlenül attól, hogy önelszámoló vállalatok—e vagy sem. A- kétszeres, számbavétel elkerülésére azonban ügyelni kell, hiszen —— mint említettük _ a vállála'tok munkájának értéke közvetve kimutatásra kerül a magasabb termelési eredményekben. Ezért a vállalat saját ter- meléseként csak azt szabad figyelembeven—

nünk. amit maguk a termelők megtérítettek és amit így az igénybevevő termelőnél anyagköltségként levontak. (így tehát egy- szer —— közvetve — figyelembe vették a munka teljes értékét, ahol ez az eredmény jelentkezik, ott levonják azt az összeget, amit ezért a termelő kifizetett; ugyanez az összeg jelentkezik másodszor az intéz—

mény termelési értékeként.) Abban az eset—

ben, ha a— munkát a termelő, részére ellen—.

, szolgáltatás nélkül végezték, úgy a terme-

,holt munka számbavétele, e költségeket el!

_54,

lési érték csak egyszer jelenik meg. A pasz-l sziv tételek között e szervek valamennyi,

anyagjellegű költségét ki kell mutatni,, melyek általában meghaladják a vállalatok)

bevételét, azaz termelési értékét. így tehát,

e szervek nemzeti jövedelme csökkenti ag mezőgazdaság nemzeti jövedelmét, ami meg-' *

felel a valóságos helyzetnek. '

Az említett intézményekhez teljesen ha son—f lóan működnek a gépállomások, de fontos—

ságuknál fogva külön-kiemeljük, hogy elvi- leg az a helyes, ha fenti módszerrel vesszük, aazoka—t is figyelembe. Az egyes szektoroknál —_

'azt a tételt kell anyagköltségként beszáe '-

mítani, amit a termelő a gépállOmásnak ...s pénzben vagy természetben —— kifizet. E

kifizetések összege képezi a gépállomásokf—T termelési értékét. A gépáll0mások saját anyag—-

költségei között pedig ki kell mutatni a gép- ,

állomások valamennyi anyagi ráfordítását.

(Tehát az eddigi gyakorlattal szemben ')

nemcsaka közvetlen üzemanyag ráfordítást

és gépamortizációt, hanem az ügyvitellel;

gépjavitással stb. kapcsolatos költségeket is. (Megjegyzendő, hogy Petrov könyve is ezt a módszert ismerteti.)

Valamennyi költségvetésből finanszia rozott szerv ráfordításainak számbavétele során az a probléma merül fel, hogy melyik í szektort kell megterhelni ezekkel a költ—

ségekkel? Azokat—e, amelyek számára a ;]

munkát elvégezték (tehát megosztva az

egyes szektorok között) Vagy azokat—e, ame-

lyek a terheket ténylegesen viselték, (tehá;t

[gyakorlatilag az állami szektort)? Az af—

aményünk, hogy a folyóáras számításnál '_

—- ahol a termelés pénzügyi v0natkozásai állnak előtérben — az állami szektornál kell;

ezeket kimutatni. A változatlan áras számi—_

tásnál, ahol a fő cél a ténylegesen ráfordított

kell osztani az igénybevevő szektorok között—_

az igénybevétel arányában. '

Utalunk arra, hogy a termelés körének"

hasonló kibővítését a nemzeti jövedelem—f

számítás gyakorlatában más népgazdasági ágaknál -— elsősorban az iparnál —— alkal—r mazzák, pl.a költségvetésből támogatott kutatóintézeteknél.

%a V ^szem

_ *Ab) pontban—foglalt költségfajtával kap- csola—tban javasoljuk:

itt ugyancsak különbséget kell tenni a

!oiyó- és változatlan áras számítás között, , a két számítás céljának megfelelően.

'A folyóáras számításoknál valóban csak ,_ olyan mértékben kell ezt a tételt figyelembe

' vennünk, amillyen mértékben a termelő

ezekért fizetett. Ellenkező esetben eltorzíta- nánk a tényleges jövedelmi viszonyokat _ A válltozatlan áron végzett számításoknál

%! korábban elmondottak értelmében, eze—

ket a termelési eszközöket olyan áron kell ' számításba venni, ami arány0s a változat-

_, ian árrendszer alkalmazásánál felhasznált

* többi árakkal.

2. Az amoriízácio'ra vonatkozó könyvelési adatok korrigálásáról.

Az amortizáció összegének kimutatásáról szóló javaslatról -— amely szerint az állami sze—ktornál a könyvelési adatokat bizonyos számitott adatokkal kell helyettesíteni ——

véleményünk a következő. Juhász László javaslata értelmében a könyvelésben kimu—

tatott amortizációs tételt három okból korri-

gálni kell: a) mert nem az újraelőállitási, hanem beszerzési árakon értékel, b) mert a könyvelés nem a teljesítmény alapján számítja 'az amortizációt, és 0) mert egy tételben

mutatja ki a termelő és nem termelő álló-

, alapok amortizációját.

Az első észrevétel elvileg igaz, de korrek- ciót még sem tartunk szükségesnek. A máso—

dik észrevétellel elvben sem értünk egyet.

_ Az utolsó megjegyzést helyesnek tartjuk, itt a hibát valamilyen reprezentatív felvétel segítségével ki lehetne küszöbölni.

A felvétel az állami szektorban népgaz—

dasági áganként néhány jól reprezentáló _ vállalatra terjedne ki és tárgya annak meg—

f állapitása volna, hogyan oszlik meg a teljes

" amortizáció a termelő és nem termelő álló-

alapok között. Az eredményül kapott száza- lékos kulcs segitségével azután az amorti—

záció teljes összegét meg lehetne Osztani.

a) Az amortizáció újraeiöállitási árnak

megfelelő számbavétele elvileg helyes. A számítások útján történő korrekciót azon-

ban nem tartjuk célszerűnek, mivel bizo-

nyos időszakonként —— ahogyan az árará—

nyok és árak változása indokolja -— meg- történik az alapok újraértékelése.

b) Az értékcsökkenés korrigálását a tel- jesítménynek megfelelően nem tartjuk elvi- leg sem helyesnek. Elvileg az a helyes, ha a ténylegesen átvitt holt-munka értékét mutat juk ki az anyagi költségek között. Az álló eszközök ténylegesen átvitt értéke azon—

ban nemcsak a teljesítmény változása miatt különbözhet a könyvelési adattól. Az álló—

eszköz kopása és 'a teljesítmény között

nincs arányos összefüggés.

[. Az állóeszközök akkor is kopnak, ha teljesen használaton kívül vannak, vagy ha a tényleges teljesítmény a lehetséges alatt mars dt. Az erkölCSi kopáson kívül is a gépek rozsdásodnak, az épületek kopnak, az álla—

tok kiöregszenek, stb. A traktoroknál pl.

a gép kopik nemcsak a teljesítménynek megfelelően, hanem a hiába végzett üres járatok következtében is.

ii. A teljesítmény sokszorosára növelése

—— új módszerek bevezetésévelstb. -— a leg- több esetben nem jár együtt a gép ilyen arányú kopásával. (Pl ha egy esztergapad megállapított kopási ideje l5 év, nyilván- való, hogy a tervét (BO-szorosan túlteljesitő

munkás gépe nem kopik el egy félév alatt.)

Néhány kiegészitő alkatrész és főként a terv—

szerű megelőző ka rbrntartás segítségével a gépek élettartamát meg lehet hosszabbítani.

A tényleges állóeszköz kopásra tehát igen sokféle ellentétes tényező hat.

Mindez alátámasztja'a zt a véleményünket, hogy a könyvelési adatok számítottada tokkal való helyettesítése csak növelné a pontat—

lanságot és korántsem javítana a jelenlegi helyzeten.

KSH Közgazdasági főosztály Mérleg-osztályának dolgozói