A világgazdasági válság okairól

OEGYÉBo

A világgazdasági válság okairólJ)

Des causes de la ertse écanomigue mondiale?) Midőn az egész Világgazdaságot ma

megrázkódtató súlyos válsággal foglalko—

zunk, méltán felmentve érezhetjük ma—

gunkat e válság tüneteinek felsorolásától.

Az árak katasztrofális esése, a mindenfelé mutatkozó üzlettelenség és a gigantikus méreteket öltő munkanélküliség oly tüne—

tek. amelyek mindenkit érintenek s any- nyira kézenfekvők, hogy felesleges náluk időzni.

A munkanélküliek számát p. 0. Angliá—

ban és Németországban 1927-ben együtt nem is 2 millióra, 1930 végén már e két ország—

ban majdnem 7 millióra (Angliában 2'4

ték, mihez most már az Egyesült Államok

75 millióra becsült száma csatlakozik, nem is szólva a többi országokról. Az árak esé—

sére —— hogy csak általánosabb adatot ra-

gadjunk ki a sokból lc egy

Németország, Franciaország, NagyBritan- nia és az Egyesült Államok nagykereske- delmi indexeiből összetett vásárlóerő in—

dexet közöl, mely szerint, ha az 1928. év nagykereskedelmi árait lOO—zal vesszük,

1931 februárjában az index 80-at mutat 2) Máskép van természetesen e válság okaival A tünetek a felszínen fekszenek és mindenki látja azokat, az okok ellen—

ben mélyen e tünetek alatt vannak és a világgazdaság bonyolult szövevényében nem egykönnyen deríthetők fel. Bizonyi—

téka ennek az az immár évekre vissza—

nyuló és egyértelmű eredményekre még mindig nem jutott fáradtságos kutatás, me- lyet az egész világ tudósai ez irányban vé—

geznek.

Szemlét tartva azokon a magyarázato- kon. melyeket e súlyos válság számára ke—

resnek, erősen kiemelkedik az az érvelés.

amely a mai világválságot az arannyal és ezen keresztül a pénz- és tőkeforgalom za—

varaival kívánja megmagyarázni. Nagy- nevű tudósok, élükön Cassellel, a Népszö—

ll A Magyar Statisztikai Társaság 193l június 7.-i soproni ünnepi ülésén tartott székfoglaló elő—

adás. __ Discours de réception prononcé dans la se'-ance solennelle tenue á Sopron, le 7 juin 1931, par la Société Hongroise de Statistigue et publié dum le no ?. année 1931, du Journal de cette Société.

23 V. ö. Bankwissenschaft 8. évf. 74. old,

vetség egyik pénzügyi szakértőjével, va—

lamint a világ pénzügyi tekintélyeinek nagy része azon a nézeten vannak, hogy a mai világválság az aranytermelés elégtelen voltának és az ezáltal felidézett tőkehiány—

nak a következménye.

Ez érvelés két tétel köré csoportosul, Az egyik a Cassel által már több, mint két év előtt hangoztatott ama felfogás, mely szerint a világ rendelkezésére álló arany—

mennyiség nem elegendő. Nem elegendő t. i. abban az értelemben, hogy a rendel——

kezésre álló aranymennyiség mellett az árak nem tarthatók előbbi színvonalukon, mert az aranymennyiség szűk voltánál fogva az aranynak értékben emelkednie- kell, az arany értékének emelkedése pedig az árak sülyedésével egyértelmü Ezzel te—

hát a mai világválság egyik legjellemzőbb

tünete az árak óriási sülyedése magyará—

zatot nyerne.

Ez érvelés tovább is folytatódik, mert igen meggyőzően lehet utalni arra, hogy a meglevő aranymennyiség felosztása is ma a legnagyobb mértékben rendellenes és egészségtelen. Elsősorban Európának és az Egyesült Államoknak a viszonya toló- dott el a háború óta az aranyellátás szem- pontjából rendkívüli mértékben. Ennek megvilágítására szolgáljon a következő oldalon levő táblázat.

Miként 0 tábla számai mutatják. az Egyesült Államok 1913- ban a világ arany—

készletének nem is 20% —át bírták míg 1930- ban 40% felé járt részesedésük Euró—

pában Franciaország vonja magához nagy mértékben az aranyat, úgy hogy —— bár a vi—

lág aranykészletében való részesedése nem érte el a háború előtti arányszámot, ——

aranykészlete 1930-ban jelentékenyen fe—

lülmulta abszolut számban a háború előtti készletét.

Hogy ez az eltolódás egészségtelen ál—

lapotokat teremt, könnyen belátható. A fő—

lösleges aranymennyiség azokban az or- szágokban, ahol fellép, odavezet, hogy az arany már nem teljesíti többé hivatását, mely abban áll. hogy rugalmassá teszi a gazdasági életet azáltal. hogy az arany- bankjegy kibocsátás alapjául is szolgál és

7. szám. — 723 —— 1931

Fontosabb államok aranykésztete.

Réserves d'or des principauac Etats.

, 1913 t, 1926 [ 1927 ] 1928 E 1929 1 1930 1913 [ 1930

Orszag —— Pays *—

1,000.000 P "u,

l

Amerika összesen -— Amérigue entiére. 14.438 31.612l 31.552 31.047 28.660 31.590 250 469

Ebből Egyesült-Államok _ Dont EtatseUm's 10.795 25'647 25.035 23654 24666 26.044 19'2 38'2

Európa Összesen —— Europe entiére . 33.150 20.562 22.362 25.235 27.652 29.316 585 430

Ebből: — Dont:

Fianciaors ág —— F (e 8.606 4.0'9 4.564 7.1. . 63 . . ' ' Nagy--Biitailnna _ (áll:;mlz' Bretagne 8.628 4.138 4.234 4.233l 3.374 2.333 lá"; IZ";

Nemetorszag —— Allenwg'nc. . 6.411 2.580 2.626 3.801' 3.209 3.056 11'4 4'2

Efryéb emópai állam _ 4níres Etats emopéins 9.505 9.725 10.938 9.994 11-006 12.751 18'0 196

Egyéb államok — Autres Etats 9.086 8.853 7.369 9.067 8.956 6.950 165 101

Világ államai összesen -— Monde entier . 65.349] ' ! 100'0 ezzel a közgazdaság hitelellátását támo— sági forgalomnak, mely fontos tényezője gatja. Az atany tehát ezekben az orszá—

gokban sterilizálódik, vagyis közgazdasági- lag meddővé lesz. Ezzel szemben az arany- hiányban szenvedő országok közgazdaságá- ban mintegy vérszegénység áll elő azáltal, hogy nem állván rendelkezésre eleg arany, a hitelforrások is elapadnak. így azután a termelés kil')ontakozásához szükséges pénz- és hitelmennyiség nem állván rendelke- zésre, pangásnak kell bekövetkeznie a hiányt szenvedő közgazdaságokban. Külö—

nösen a befektetésekhez szükséges hosszú—

lejáratú hitel folyósítása szorul a legszű—

kebb keretek közé és legfeljebb rövidebb időre áll valamelyes mértékben hitel ren- delkezésére.

E magyarázatban kétségtelenül fontos szempontokra rámutató érveléssel állunk szemben, amely a mai világválság két jel- lemző tünetet valóban meg tudja magya- rázni, mert úgy az árak sűlyedése, mint pedig a tőkehiány jellegzetes vonásai a mai világválságnak. Az pedig, hogy világszerte fellépnek a bajok, valóban arra látszik utalni, hogy az egész világon egységes oka van a bajoknak.

Meg is nyugodhatnánk e magyarázat-

ban, ha nem intene bizonyos óvatosságra e

tekintetben az, hogy a gazdasági élet zav' — rainak megmagyarázásánál mindig a leg- (egy szerűbb és legkényelmesebb magyarázat az, amely aapenz oldalán keresi az okot.

A penzertekyaltozasra utalva mindig egy csapással elintézzük a kérdést mert a penz középpontjában áll a piaci forealomnak és így mindenre kihat, ami a piacon torténik.

Ezért. mihelyt a pénzérték terén változá- sokat észlelünk könnyen megnyugszunk abban hogy megtaláltuk a helyes magya—

rázatot holott a pénz csak eszköze a gazda-

ugyan a forgalomnak, de maga is hatása alatt áll a gazdasági élet számtalan tényező—

jének. Ezért, ha nem is vonjuk kétségbe azt, hogy a pénz önmagából is képes vál—

tozásokat felidézni a közgazdaságban, a

pénz oldaláról kiinduló magyarázatokat csak akkor fogadhatjuk igazán megnyug- vással. ha valóban kimutatható, hogy min- den észlelt változás csakugyan a pénzforga- lom tényeire vezethető vissza.

Nemcsak a tudományos alaposság kell tehát, hogy késztessen részletesebb vizsgá- latra oly bonyolult kérdésben, mint amilyen a mai világválság, hanem az is, hogy a vál—

ság okainak felderítéséből kell levezetniink a gyógyításra vagy legalább enyhítésére ve- zethető eszközöket is és csak az alapos diagnózis vezethet sikeres therapiára.

Ha a mai világválságnak csak a leg—

szembetűnőbb jelenségeit vizsgáljuk. nem nehéz olyan tünetekre bukkannunk, amelyek az aranybőséggel vagy aranyhiánnyal köz—

vetlen kapcsolatban nem állanak

A mai világválság egyik lejellemzőbb, legszembetűnőbb jelensége az agrárválság, amelyet nemcsak Magyarország, hanem a világ többi országai is súlyosan éreznek.

Amennyire bizonyos, hogy a mezőgazdaság tőkehiánya és a magas kamatláb sokat já- rulnak a mezőgazdaság helyzetének súlyos—

bításához, épp oly kétségtelennek látszik az is, hogy e válsáe igazi forrása máshol van, mint az aranykérdében. Oka kétségtelenül a túltermelés. Csak egy pillantást kell vet—

nünk arra h()(.;y mily méretekben növeke- dett a vetésterület a7 Európán kívüli agráror- szágokban kivált Kanadában hogy me(ggyő- ződjünk arról ho(gy a mai agrárválság sok- kal inkább talál magyarázatot a túlterme—

7. szám.

lesben, mint az aranyhiányban. Ez állítás igazolására szolgáljon a következő táblázat:

Búzával bevetett terület 1.000 hektárokban : Államok 1890 1900 19094913 1926 1929

Am.Egy.Áll.. 14.60317.186 19.059 22.749 24.743

Kanada . . 1.093 1.711 1.084 9.265 10.220 Argentinía . . 813 3.251 6.022 7.669 6.552 Ausztrália 1.431 2.273 3.076 4.729 5.870 Oroszország 19.228 29.950 29.906 80.644 Magyarország ... 1.511 1.499 1.500 Európa ... 29.950 28.528 28.133 Világbúzaterm. . . 109382 122230 125664

Az árak katasztrofális sűlyedése és a gabonamennyiség megnövekedése közötti összefüggés e számokban annyira kézen—

fekvő, hogy alig engedi meg még csak arra gondolni is, hogy más irányban, p. 0. az aranyforgalom alakulásában keressük e je- lenség magyarázatát.

És ugyanezek a kételyek merülnek fel, ha egy lépéssel továbbmegyünk és az ipar- hoz közeledve a cukortermelés helyzetét vizsgáljuk.

A világ eukortermelése 1000 tonnákban következőképpen alakult:

Év 1000 tonna Év 1000 tonna

1890—91 . . . . 6.371 1924—25 . . , . 24.888 1901—02 . . . . 11.043 1925—26 . . . . 26.021 1911—12 . . , , 15.681 1926—27 . . . . 24.701 1913—14 . . . , 19.207 1927—28 . . . . 26.666 1921—22 . . . . 18.898 1928—29 . . . . 28.218 1923—24 . . . . 21.300

A túltermelés ezen a téren is olyan ké—

zenfekvő, hogy természetesebb úton magya—

rázza meg azt a nagy ársűlyedést, mely e cikkben bekövetkezett, mint az aranypiac alakulása. Hiszen, ha nem volna ilyen nagy- méretű túltermelésről szó, akkor aligha ke- rülhetett volna a sor a folyó évben meg- kötött brüsszeli cukoregyezményre, amely a cukortermelők szabadságát jelentékeny mértékben megszorítja, mire valóban kény—

szerítő okok nélkül nem lettek volna kap- hatók a cukortermelők.

Dehát az ipar egyéb területein. a textil—

iparban. a vasiparban és abban a számos más iparágban, mely ma mind küzd a meg—

élhetésért? Kimutatható-e itt is a túlterme—

lés? Hiszen legalább is az utolsó időben nem jelentéktelen összehúzódás következett be e tereken. Bár egyes iparágakban, mint

p. 0. az Egyesült-Államok autóiparánál

alighanem számbavehető túlméretezéssel ál—

lunk szemben. a túltermelést ezen a téren kétségtelenül sokkal nehezebb bebizonyí-

—724—— 1931

tani. Nemcsak azért, mert kellő mértékben adatok és kielégítő indexek nem állanak rendelkezésünkre, hanem azért is, mert sokkal több oldalú az ipar, semhogy oly át—

tekintést nyujthatna, mint a mezőgazdaság.

Ezért el is tekintünk az ipari termelés ala—

kulásának további vizsgálatától, mert úgy hisszük, hogy már annak megállapítása is elegendő, hogy a mai világválságnak van—

nak oly jellemző tünetei is, melyek az aranytermelés és az aranyelosztás alapján közvetlenül magyarázatot nem találnak.

E megállapításunk annyira legalább is feljogosít, hogy túl általánosnak és hiányos—

nak tartsuk azt a felfogást, amely egysze—

rűen az aranyellátásra és a tőkehiányra való utalással véli magyarázhatónak a mai gazdasági válságot. A fentiek után ugyanis nem vonhatjuk kétségbe azt, hogy legalább is az árutermelés oldalán is lényeges válto- zások mentek végbe a világgazdaságban, melyek a válság keletkezésére és lefolyására nem lehetnek közömbösek. Kétségtelenül végbementek tehát nagyobb jelentőségű olyan folyamatok is, amelyek sem az arany—

készlet alakulásával, sem pedig a tőke—

hiánnyal közvetlen összefüggésben nem ál- lanak.

Mihelyt azonban ilyen folyamatokra

bukkanunk, nem lehet többé megállanunk

oly magyarázatnál, amely csupán a pénz és hitelellátás észleleteire támaszkodik, ha—

nem a közgazdaság egészére kell kiterjesz—

tenünk figyelmünket. Hogy erre a kellő ki—

indulási pontot megtaláljuk, állítsuk rövi—

den szemeink elé a közgazdaság alapössze—

függéseit. Leggyorsabban és legbiztosabban így fogunk célt érni.

A gazdaság az ember tervszerű ellá- tása. A közgazdaság ennek egy minősített alakja, az ellátásnak sokak összeműködésé—

vel való biztosítása. Ezzel a gazdaságba új.

mozzanat lép, amely síma lefolyásának ezentúl éppen olyan fontos előfeltétele, mint a szükséglet és a jószág. Ezentúl ugyanis a szükségletek és a kielégítésükre szolgáló javak kapcsolata többé nem köz- vetlen, hanem közvetett, mert piaci folya-

matokon megy keresztül. Ennek megfele- lően az emberi ellátás síma lefolyásának feltétele most már nemcsak a javak szapo—

rítása és megfelelő mennyiségben való ren—

delkezésre állása. hanem az egyesek által folytatott tevékenységek egymásbaiHesche—

dése is.

Közgazdaságunk felépítésében gondosko—

dás történt arról, hogy a közgazdaság sok—

7. szám.

oldalú és önállóságra hajló részei egymásba illeszkedésének legyen szabályozója. Ez a piac, mely e feladatot automatikusan végzi.

Ezzel a piac középpontjába kerül az egész közgazdaságnak. Zavartalan működésétől függ az egész zavartalan lefolyása is. Mint- hogy a piac saját törvényeinél fogva önma- gától egyensúlyba helyezkedik, e síma lefo- lyás és zavartalan működés biztosítva is volna, ha a piacra ható tényezők nem vol- nának a változásoknak alávetve. Ez azonban nincsen így. A piac tényezői nem változat—

lanok, sőt nem is csupán gazdasági eredetű behatások alatt állanak. Alakulásuk a nép- szaporodási, technikai, kultúrális és politikai tényezők egész sorozatától is függ. E ténye—

zők magukban véve függetlenek a piactól.

A piac feladata velük szemben mintegy gaz- dasági feldolgozásuk, asszimilálásuk, a gaz- dasági összeműködés támaszát képező for—

galmi folyamatokra való kivetítésiik, mert ezen az alapon történik meg az egyes gaz- daságok egymáshoz való alkalmazkodása.

Hogy ez alkalmazkodást, mely a közgazda- ság síma lefolyásának feltétele, kikénysze- rítse, a piac reagál a tényezőiben végbement változásokra, ami a kereslet vagy a kínálat és ezzel az ár változásában nyilvánul meg.

Ezzel azonban maga a piaci egyensúly mindannyiszor megbomlik, ahányszor lé—

nyegesebb változás történik a keresletet vagy a kínálatot érintő tényezők valamelyi—

kében. Zökkenések keletkeznek így a közgazdaságban, melyek abból származnak, hogy a közgazdaság részei között az össz- hang megbomlik.

A gazdasági élet így előálló zavarait, ha nagyobb méretűek és erősebb megrázkód- tatásokat idéznek elő, nevezzük gazdasági válságoknak. A gazdasági válság mindig zavar az együttműködésben és csak ezáltal válik az egyes gazdaságok zavarává. A gaz- dasági válság tehát az együttműködés zök- kenője, mely közvetlenül mindig a gazda- sági egyensúly megbomlásának a következ- ménye, melyet —— miként a cyklikus válto—

zásoknál van —— előidézhet a piaci mecha- nizmus önmagából is, de amelynek lehető—

ségeit még fokozza az, hogy a piacra kívüle fekvő tényezők is hatnak.

Ha egyszer tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdasági válság mindig a közgazda- ságban egyesített egyes gazdaságok síma egymásbailleszkedésének zavara, az egyes gazdaságok összehangoltságának hiatusa, akkor meg fogjuk érteni. hogy miért okoz—

hat a közgazdaságban nemcsak a hiány,

—725—— 1931

hanem a bőség is zavart. Az egyéni gazda- ságban csak a hiány okozhat bajt, nem a bőség. A piacra alapított közgazdaságnak a sajátossága az, hogy itt a bőség is zavarokra vezethet. Ez azért van így, mert az egyes gazdaságok helyes egymásbailleszkedését és összhangját nemcsak a javak hiánya, ha- nem ezek bősége is megzavarhatja. A bőség ugyanis vagy az áruk egy részének el nem adhatóságához, vagy pedig automatikusan áreséshez vezet. Mind a kettő bajok forrása.

Az utóbbi azért, mert olyan fokú lehet, hogy a termelő az árban nem kapja meg többé költségeit, melyek pedig nála mint kész kiadások jelentkeznek és így a termelés fel- tételei. Az előállított áruk egy részének el nem adhatósága pedig baj azért, mert a ter—

melő az árut nem maga, hanem az eladás számára állította elő.

Ebből könnyen megérthető, hogy miért szenvednek az önálló termelők a gazdasági válság hatása alatt. Egyenesen veszteségeket okoz nekik a nagyobbfokú ársűlyedés és a drágábban termelő rétegek létét fenyegeti.

Ezzel kapcsolatos a gazdasági válságok másik jellemző tünete, a munkanélküliség is. Ha összeszorul a termelés, fogy a munka—

alkalom és sokan elvesztik megélhetési le- hetőségüket.

Ami áll a nemzetgazdaságokra, áll ter—

mészetesen a világgazdaságra is. Ez is a piacra alapitott szervezet, mely csak akkor működhetik jól, ha egyensúlyban van és ré—

szei egymásbaillenek. Szélesebb talapzatá- nál fogva a világgazdaság nehezebben jön ki ugyan egyensúlyából, de minél szoro—

sabb lesz a nemzetgazdaságok egymásba-

kapcsolódása, annál könnyebben hat ki az

egyes nemzetgazdaságok válsága a többire.

Az egyik nemzetgazdaság a másik fogyasz—

tására is támaszkodik és fordítva. Ha tehát jelentősebb zavar áll be az egyik nemzet—

gazdaságban, mely erősebben bele van kap—

csolódva a világgazdaságba, könnyen kihat e zavar más nemzetgazdaságokra is és vál-

ságot idéz fel a világgazdaságban. És a bő-

ség épp úgy megzavarhatja a világgazdaság egyensúlyát, mint az egyes nemzetgazdasá—

gok összhangját. Ezért egyes nemzetgazda—

ságok aránytalan kibontakozása is válságos helyzeteket teremthet. A világgazdasági egy—

befűzöttség hatása tehát az, hogy az egyes nemzetgazdaságok is összefüggésbe kerül—

nek egymással és alakulásuk egymásra ki- hat. Ezért érinti a kanadai búza a magyar gazdát és a newyorki tőzsdei összeomlás a pénzpiacokon keresztül az egész világot.

7. szám.

Ha a világgazdasági egybekapcsoltság—

nak ezt a bonyolult szervezetét vizsgáljuk, akkor mégis kissé egyoldalúnak és erősen mechanikusnak fogjuk találni a mai világ- gazdasági válságnak azt a magyarázatát.

amely kizárólag a pénzforgalom tünemé—

nyeire utal. Nemcsak a piac áruoldalán fekvő, hanem a piacon kívül fekvő, de a piacra azért nem kevésbbé hatással levő té—

nyezők teljes elhanyagolása fekszik e ma—

gyarázatban, mely a pénzmennyiség ténye—

zőjét végső, a folyamatot magában kiváltó oknak tünteti fel, holott nem nehéz kimu- tatni, hogy vannak még az aranymennyia ség alakulásában is oly tünemények, amelyek nem önmagukból álltak elő. tehát nem végső okok, hanem távolabbi okokra vezetnek vissza. Nem jogtalanul mutatott rá Dalbergl) arra, hogy a mai aranyelosz—

tás maga is okozat, amelyet a világgazda—

ságnak politikai tényezők folytán előidézett alakulása hozott létre. Nem lesz nehéz meg- győződni'mk arról, hogy az egészségtelen aranyeloszlás e tekintetben nem áll egyedül és hogy a nemzetek egymáshoz való viszo- nyában és a világgazdaságban még sok más Változás is történt, mely nem az aranyel—

osztásnak, hanem a politikai helyzet alakn—

lásának következménye.

Nem szorul ugyanis bizonyításra, hogy a világháború az aranyelosztástól függetle—

nül is nem egy nemzetgazdaságot kihozott egyensúlyából. A háború hosszú időre meg- mérgezte Európa politikai légkörét és az úgynevezett győztes hatalmak közvetlenül a háború után szándékosan arra dolgoztak.

hogy egyes nemzetek gazdasági alapjait alá- ássák. Eleinte szinte kárörömmel szemlélték a zavarokat. melyek a megrendített nemzet- gazdaságokban nagyméretű inflációhoz ve—

zettek. Csakhamar azonban a győztes álla—

moknak saját testükön kellett tapasztalniok ez oktalan felfogás gyümölcseit. Megjelent a látóhatáron a valutaromlás okozta német dumping és Anglia, valamint Franciaország termelése erősen kezdte érezni ennek hatá- sát. De itt nem volt megállás. Minél jobban lezüllöttek egyes közgazdaságok, annál in—

kább kihatott ez a magukat győzteseknek tartó nemzetek gazdaságára is. Az Egyesült Államok nagy területükre, gazdaságuk sok—

oldalúságára és bőséges anyagforrásaikra ta—

maszkodva sokáig ellenállottak a válságnak.

sőt gazdasági fellendülést is értek el. De e

1) V, ő.: Dulberg: VVeltki—ise, Goldproblem und Kriegsschulden. Bank—Archiv. XXIX. évf, (lgálati l.

421———428.

——726— 1931

fellendülés nem nyugodott egészséges alapo—

kon. Oriasi kiviteli feleslegekhez vezetett, me—

lyek elhelyezése a világ elszegényedése foly- tán mielőbb nehézségekbe kellett, hogy üt- közzék. A fogyasztási hitel túlzott kifejlesz—

tésével az Egyesült Államok fejlődő ipara a

belföldi piac t'elvevőképességét igyekezett nö—

velni. De a baj elkerülhetetlen volt. A new—

yorki tőzsde összeomlása, amely a válságot közvetlenül kipattantotta, csak egyik tünete volt az egészségtelen helyzetnek. A baj igazi okai nem a spekuláció túlfeszítésében van- nak. mely múló jelenség volt (s maga is kísérő tünete a rendellenes helyzetnek, ha- nem elsősorban a világgazdaság leromlása- ban, mely elszegényedett állapotban nem ké—

pes azokat az árumennyiségeket felvenni, amelyeket a nagyobb jólét alapján kifejlő—

dött és erre méretezett termelési apparátus előállít.

Amily természetesnek látszik ez, épp annyira paradox színezetű az az állítás, hogy ma árubőség van. Hát lehetséges—e az, hogy amikor annyian szenvednek hiányt, amikor már a háborúban kezdődött nélkü—

lőzésekkel annyian összeszorultak életszín- vonalukban, akkor ma árubőségről szólunk?

És mégis így van és ennek magyarázata az. ami fenti meggondolásainkból kitűnik.

hogy az áruhiány és az árubőség viszony—

lagos fogalmak. Amig közgazdaságunk a piacra van alapítva, amelynek lényege az.

hogy annak birtokába, amit az egyik gazda- ság előállít, a másik csak megfelelő ellen- érték nyujtásával juthat, addig hiány és bő—

ség két oldalról meghatározott mennyisé—

gek, t. i. a termelés és a fogyasztás oldalá—

ról egyaránt feltételezett és kölcsönös füg—

gésben álló nagyságok. Áruhiány akkor van amikor a piac felvevőképessége növekszik és a termelés nem tud vele lépést tartani.

Árubőség akkor van, amikor a termelés elébesietett a fogyasztóképességnek és az áruk egy része elhelyezetlen marad. Nevez—

zük tt'lltermelésnek. avagy nevezzük fo—

gyasztáshiz'mynak az utóbbi állapotot, az mindenképpen az összhang megbomlása.

melynek oka lehet a termelés oldalán elő- állott változás, de lehet a fogyasztás külön—

leges alakulása is.

Körülbelül száz évvel ezelőtt. midőn a napoleoni háborúk lezajlása után Európa közgazdasága a maihoz hasonló súlyos Vál—

ságon ment keresztül, élénk vita folyt akö- rül. lehetséges—ue az általános túltermelés, vagyis az általános árubőség. Míg Malthus (s Sismondi ebből igyekeztek az ismétlődő

7. szám. — 727 — 1931 gazdasági rázkódtatásokat magyarázni, Say

azt állította, hogy lehetnek aránytalanságok (a termelésben, de a termelés és fogyasztás viszonyából kifolyólag a piac a maga egé—

szében nem jöhet ki egyensúlyából. De hát mi biztosítja, hogy a fogyasztás a termelt mennyiségeket tényleg felvenni is képes?

Ha erre, miként látni fogjuk, a biztosíték a mai közgazdaságban hiányzik és a fo—

gyasztókészség épp oly kevéssé biztosítja a termelés megfelelő voltát, mint a termelés mennyisége annak a fogyasztóknál való el- helyezhetőségét, akkor mégis csak igaza van Malí'husnalc, hogy az általános túlter- melés éppenséggel nem lehetetlen. Sőt nem nehéz bebizonyítani, hogy termelési rend- szerünknek erre mindig meg is van a haj—

lama.

Ha a mai helyzetünket e szempontból vizsgáljuk, akkor könnyen fogunk oly jelen—

ségekre bukkanni, amelyek a termelés túl—

méretezéséhez vezettek. Már a háború a ga- bonaár emelésével a termelés erős megnö- velésére vezetett.

Harald Wright egy kis könyvében, me—

lyet a népesedési kérdésről írt, Henry Rew adatai nyomán említi, hogy Indiában mind—

járt a Világháború utáni évben 4 mill.

acres-el növelték a búzával bevetett terü—

letet, az Egyesült Államokban pedig 1915.

tavaszán 12 mill. acres—el több volt búzá- val bevetve, mint az előző évben. Ausztrália is 3 mill. aeres—el növelte akkor búzaterü—

letét?) A tengerentúli államok mezőgazda- sági felszerelésének tökéletesedése azután nagyon erősen növelte e területek termés- hozamát. Az ipar terén viszont az infláció által okozott ideiglenes és látszólagos kon- junktúra vezetett egyes termelési ágak túl- méretezéséhez. A berendezések és felszere—

lések megvannak és termelésre kényszerítik tulajdonosaikat.

Ha így számos okát ismerhetjük fel a termelés erős megnövekedésének, mely fo—

gyasztók után kiált, úgy a másik oldalon, a fogyasztás oldalán még jellemzőbb tüne- tekhez jutunk. A háború nagy jószágpusz- titás volt, minek következménye magában az áruhiány volna. Hogy mégsem ez, hanem árubőség állott elő, ennek az oka az, hogy a világháború vagyonok és megélhe—

tési lehetőségek pusztítása is volt egyuttal, még pedig sokkal nagyobb méretben, mint első pillanatra látszanék. Gondoljunk csak

1) V. ő.: Harald Wright: Bevölkerung. Deutsch herausg. von M. Pályi, Berlin, 1924. l. 534 old.

elsősorban azokra a jövedelmi eltolódá- sokra, amelyek a háborúval veszik kezdetu—

ket és az inflációval folytatódnak. Egész néprétegek, kivált a háború előtti jómódú középosztály széles rétegeinek megsemmi—

sülése volt a következményük. Magában Oroszországban milliókra megy a forrada- lom áldozatainak száma és Középeurópá- ban a háború és az infláció által tönkretett rétegek szintén igen nagyra tehetők. Mind e rétegek a piacon ma csak erősen meg- csappant fogyasztóképességgel és nem kis részben teljes igénytelenségre leszorítva je—

lennek meg.

És az, ami az egyes nemzetgazdaságo- kon belül végbement, óriási mértékben is—

métlődik a világgazdaságban. Az (1. n. győz—

tes, vagyis magukat nyerteseknek tartó or—

szágok szándékkal teremtettek szegény, majdnem rabszolgaságra itélt nemzeteket.

Szétdarabolták, megcsonkították területüket.

nem törődve avval, mily nyersanyagforrá—

soktól fosztják meg és mily termeszetes egy- másra utaltságokat vágnak szét. Azután el—

viselhetetlen terheket róttak rájuk. megfe—

ledkezve minden nagy bölcsességiikben ar—

ról, hogy amit régen, amikor még igazi világgazdaság nem volt, büntetlenül, sőt nyereséggel is lehetett csinálni, t. i. gazda—

sági rabszolgaságra vetni egész nemzeteket, azt a mai világgazdasági egybefonódottság mellett büntetlenül nem lehet megcsinálni.

Amidőn ugyanis a békefeltételeket diktáló nemzetek is benneállanak a világgazdaság- ban és az ú. n. legyőzött nemzetekre, mint kereskedelmi ügyfelekre, termelési gépeze—

tüknél fogva, rá vannak szorulva. akkor. ha

saját termékeik fogyasztóit tönkreteszik, Önmagukat is sujtják. Egy nemzettől előbb mindenét elszedni és azután azt kívánni.

hogy fizetőképes vevője legyen az illető or—

szágnak, oly ellenmondás, mely következ- ményeit önmagában hordja.

Ha ezeket átgondoljuk, akkor a mai vi- lággazdasági válságnak egészen más képe bontakozik ki szemeink előtt. mint amilyent az a magyarázat fest e válságról. amely azt akarja velünk elhitetni, hogy az aranyhiány és az aranyelosztás okozza a bajokat. A fenti Összefüggések rávilágítanak arra. hogy a bajok forrása sokkal mélyebben van és nemcsak egy tényezőben, hanem a világ—

gazdaság egész szövevényében. annak a há- ború és következményei által való összeku—

szálásában van. Ha átgondoljuk azokat a roncsolásokat. amelyeket a világgazdaság testében véghezvittek és gondolunk ezzel a

7. szám.

logyasztóképesség iiiegesökkenésére vonat—

kozólag beallt. következmenyekre, akkor be kell hogy lássuk? hogy bármennyire ki—

va'nmi (! háború okozta elszegényedés az árukat és azok növelését, a piac szerkezeté- ből kifolyólag ennek akadályai vannak egyelőre, akadályai, melyek a fogyasztó—

képesség lecsökkei'iésében rejlenek.

A fogyasztás, a közgazdaságtannak ed—

digi mostohagyermeke. valóban több ligyel- met érdemel, mint amilyenben eddig resze volt. Alakulasanak is megvannak a maga törvények melyek a takarékosságra és tény- iizésre való utalással nincsenek kimerítve.

Miként a termelés, úgy a fogyasztas is a közgazdaságba való bekapcsolódás. Alaku—

lasa a jövedelem és a lizetőkélmsseg alaku—

lásának kérdése'vel függ össze. Nemcsak a termelöképesség megcsappanása ashatja alal hanem a vagyonnak hadikölcsönökbe, ha—

borus vállalkozásokba. helytelenül válasz—

tott tern'lelési lehetőségekbe való befektetése

is. lis alááshatja nemzetgazdaságok életkép—

telenné tétele, vagy legalább is csak tengő—

désre itélése, esztelen méretű nemzetközi tartozások létesítése és a Világgazdaság szálainak összeki'iszálása is, mellyel milliók l'osztattak meg régi termelési és így megel—

hetési lehetőségeiklől,

Ha egyszer a maga egész súlyában ater—

tettiik annak a jelentőségét. hogy a közgaz—

daság és a világgazdaság egyaránt kölcsönös t'iiggésekből állanak. amelyek lényege a ter- melés és fogyasztás egymasbailleszkedése es egyensúlybahelyezkedése, akkor gyorsan vi- lágos lesz előttünk. hogy az áresés oly tünet.

amely aranyhiány nélkül is bekövetkezett volna, mert a piac törvényei követelik. A termelés és a fogyasztas egyensúlybahelyez—

kedésének ugyanis döntő tényezője maga az ár. Hogy mennyi helyezhető el egy áruv ból a ra irányuló sziikségleten kívül. az ártól függ. mert nem elég. hogy sokan szeretnék az árut bírni, hanem ahhoz, hogy igazán meg is vásárolhassák, a fizetendő árat is győzniük kell, ez pedig fizetőképessé—

güktől függ. És hiába van a piacon árú, melynek ára a fogjasztók fizetőképességét felülmulja. Az árcsökkenés a megcsappant fogyasztóképesség természetszerű következ—

ménye és a piaci törvények automatikus ha- tásának eredménye. Az árst'ilyedés egyúttal a piac automatikus védekezése az arnbőség- gell vagy ennek masik oldalával, a fogyasz- tashiánnyal szemben. Amidőn a piaci törvé—- nyek az arsűlyedést kényszerítik ki. akkor azzal számolnak. hogy vannak eladatlan

—728—— 1931

áruk és felhalmozódott készletek, amelyek a piac adottságai mellett és a fogyasztók hianyos tizetőképességénél fogva csak ala—

csunyabb arakon találhatnak vevőket.

Ahogy az ársűlyedés előidézéséhez nin—

esen szükség az aranyhiányra, hanem csak a l'ogyasztóképesség valamilyen okból való megcsappanasara, éppen úgy a tőkehiány, amelyről ma oly nagy mértékben panasz—

kodnak, be kellett volna, hogy álljon akkor is, ha nem volna a vilagban ma az arany—

elosztás olyan egészségtelen, mint amilyen.

A tőke ugyanis nem egyértelmű egyszerűen aranymennyiséggel, vagy arra épített hitellel, hanem ponteneiális gazdasági erő, az egyes gazdaságoknál felhalmozódó igazi gazdasági felesleg, melyet a bankok csak közgazdasági- lag hasznosítanak, miközben persze liguidi- tásukra való tekintettel az aranytartaléknak is van szerepe. A tőkeképződés azonban nem az aranytermelésből, hanem széles rétegek gazdasági feleslegeiből táplálkozik és ezekből halmozódik fel a nemzetgazdaság és a világgazdaság rendelkezésére álló tőke—

mennyiség. Az elszegényedés, amely a vilag—

háborúnak a következménye, gyökerében támadta meg a tőkeképződést is. Megtá—

madta pedig nemcsak millió és millió gaz—

daság létalapjának alaásásával. hanem ezen- kívül még azzal a nagy bizonytalansaggal is. amelyet a háború és következnn'awei fel—

idéztek, mert a tökegyiijtésnek nemcsak fe,- leslegek a forrásai, hanem az állapotok kon- szolidált volta is, mert még ha erre meg is volna a lehetőség, akkor sem haladhat előre a tőkeképződés, míg bizonytalan a helyzet és az emberek a jövőben nem bíznak. In—

kább szétforgácsoltan elköltik feleslegeiket.

mintsem nagyobb mértékben tőkeképző—

désre fordítanák. Nem is szólva arról, hogy a bizonytalan időkben gyüjtött tőke jelenté—

keny része is elvész, mert sokszor helytelen csatornákba kerül és tévesen lesz befek—

tetve.

De még egyről megfeledkezik az a ma—

gyarázat, amely mindig csak a pénz— és a tőkehiányra utal. Még ha tőkebőség volna is. még akkor sem tudna a hitelélet rendbe jönni, mert a hitelezésnek is két feltétele van. Az egyik a hitelezhető tőkemennyiség rendelkezésreállása. a másik ennek bizton—

ságos elhelyezési lehetősége. A hitel nem abban áll, hogy bárkinek és bármire oda—

adom a tőkémet, hanem abban. hogy olyan elhelyezést keressek, amely kellő gyümöl—

esöztetés mellett biztosságot, tehát vissza—

lizetési lehetőséget is helyez kilátásba. Ami—

7. szám.

lyen mértékben hiányzik e biztosság, olyan mértékben nem teljes segítség még a tőke- bőség sem, mert a kihelyezési alkalmak nem nyujtják a kellő biztosságot. Ennek igazolására csak arra kell hivatkoznunk, hogy a világháború utáni időkben miért foglalt—ak teret oly aránytalan mértékben a rövidlejáratú tőkekihelyezések. Ennek az oka igen egyszerű. A tőkések nem bízván a jövőben, csak rövidebb időre voltak hajlan- dók tőkéjüket átengedni, mert csak rövid időközökben volt áttekintésük a jövő alaku—

lását illetőleg. Ezzel tehát magyarázatot nyer az is, hogy miért uralkodnak ma olyan nagy mértékben a rövid lejáratú tőkekihe- lyezések és miért olyan nehéz hosszúlejá—

ratú befektetésekre tőkét találni. A hitelélet terén mutatkozó rendellenességek tehát még ama tőkehiány feltételezése nélkül is köny—

nyen megmagyarázhatók, mely tőkehiányt egyébként távolról sem akarunk kétségbe- vonni és amely. amint láttuk a háború és a háború következményei által felidézett helyzetből símán megmagyarázható.

Az aranyhiány és főleg az egészségtelen aranyelosztás kétségtelenül nehezíti a hitel-

ellátás kérdését, mert a kibocsátható bank—

jegymennyiség valutáris okokból összefügg a rendelkezésre álló aranymennyiséggel. Az igazi ok azonban itt is a nemzetgazdaságok egymáshoz való viszonyának eltolódása, mely külforgalmukat (s fizetési mérlegüket kihozta egyensúlyukból. Ezért amíg a há—

borús adósságok kérdése helyes rendezést nem talál, és állandóbban tartható alapon egyensúly nem jön létre a nemzetgazdasá- gok között, mindig újból elő kell, hogy áll- jon az egészségtelen aranyeloszlás, mert a nemzetközi követelésekkel bíró nemzetek nem tudják árakban befogadni a nekik járó összegeket.

Ha egyszer tisztában vagyunk azzal, hogy úgy az ársűlyedés. mint pedig az a tőkehiány, amelyben ma a termelés szen- ved, elsősorban egyes nemzetgazdaságok és a Világgazdaság egyensúlyának megbomlá- sából származnak, akkor aligha hihetjük többé azt, hogy egyszerűen nemzetközi hi- telügyletekkel és a nagyobb aranykészletek- kel rendelkező államok által nyujtott köl- csönökkel egyedül meg lehet szüntetni a mai világválságot. Az a felfogás. amely azt hiszi.

hogy tőke rendelkezésre bocsátásával a vi- lággazdaság bajai megszüntethetők, elfelejti először is azt, mire előbb ránmtattunk. hogy hitelek nyujtásának nem tisztán szabad el- határozások a feltételei. hanem megfelelő

9—7—29—

viszonyok is, amelyek a tőke biztosságára nézve garanciákat nyujtanak.

De e nézet hívei tévednek abban is, ha azt gondolják, hogy megfelelő tőke rendel—

kezésre állása magábanve've képes lesz meg—

szüntetni a legnagyobb bajt, a fogyasztó- képesség hiányát. Okoskodásuk igen tetsze—

tős és abból indul ki, hogy megfelelő tőke rendelkezésre állása meg tudja indítani a termelést, ezzel új kereseti lehetőségeket tc—

remt, megszünteti a munkanélküliséget és így a közgazdaság egészséges körforgását ismét megindítja. E magyarázat nagyon ha—

sonlít a körülbelül száz év előtt felállított théorie des de'bouchés—hoz, vagyis ahhoz az

elmélethez, amely azt mondja, hogy minden kínálat egyúttal keresletet is teremt. E né-

zetnek, —— melyhez önkéntelenül, nem gon-

dolva arra, hogy már rég megcáfolt elveket tesznek magukévá, csatlakoznak a tőke ren- delkezésre bocsátástól gyógyulást váró fel- fogás hívei, _— abból indul ki, hogy minden termelés nyersanyagszükségletet és munka—

szükségletet jelent és ezért fogyasztóképes- séget is teremt. Ez nem is kétséges. Csak egy marad ki a számításból, t. i. az, hogy azt az aránytalanságot, amely termelés és fogyasztás között a folyamat kiindulási pontjában fennáll, a tőke rendelkezésre bo—

csátása nem szünteti meg. A tőke ismét ter—

melésre fordíttatik és így rendelkezésre bo-

csátása tovább növeli a termelést, anélkül,

hogy biztosítéka volna annak, hogy a ter- melés felkarolása által teremtett kereslet valóban képes is lesz a most már még na- gyobb mértékben termelt árukat fel is venni. Hiszen a befektetett tőkéből nemcsak munkabér és a fogyasztásra szánt jövedelem lesz, hanem nagyrészben a termelés további bővülését szolgáló termelési berendezés es vállalkozói nyereség is, mely ismét egyik részében a termelés újabb kiszélesítését szol- gátja.

A jelzett okoskodás kissé hasonlít a köz—

gazdasági bűvészkedéshez. A termelés szá—

mára tőke rendelkezésre bocsátásával akarja kiemelni a közgazdaságot leromlott helyzetéből akkor, amidőn a termelési appa—

rátus túlméretezéséből kifolyólag állott elő a piaci összhang megbomlása. Ennek az összhangnak létesítésére, bármint próbá- lunk is mesterkedni. nincsen más eszköz, mint az rírsűlyedés. amely a kiinduló pont- ban egyensúlyozza ki a piacot és vezet ismét egy olyan egyensúlyhelyzethez, amely ön—

magából képes kitermelni oly feleslegeket amelyek az egyéni gazdaságok széles köré-

nek helyzetében bírják alapukat és indoku—

kat. [fogyasztókat mesterségesen teremteni, miként az infláció mutatta, csak időlegesen .lehet. lis e folyamat csak annak árán mehet végbe, hogy utána még jobban kiütközik a fogyasztóképesség hianya, amely abból ered, hogy széles rétegek elveszítették a ter- mészetes kapcsolatot a közgazdasággal, amelyet csak természetes úton találhatnak meg ismét.

Éppen ezért az ársülyedéssel szemben -csak egy védekezés van és ez az, amely a piac törvényeinek megfelel, vagyis a terme—

lés megszorítása és ezáltal a feleslegek csök- kentése. Hogy bölcs dolog-e ez a mai hely—

zetben és nem célravezetőbb-e a termelési költségeknek csökkentésére oly módon való

törekvés, mely alacsonyabb áron teszi

hozzáférhetőbbé a piacnak az árukat, az nagyon is megfontolandó. A termelés meg—

szorítása ugyanis közvetlenül nem segít a .fogyasztóképesség helyreállításának, sőt azt összeszorítja és ezért meghosszabbítja azt .az utat, amely a kibontakozáshoz vezet. Az ársülyedés is még további áldozatokat kí- ván, mert ha szabad folyást engedünk neki, a kevésbbé versenyképes üzemek létét fe—

nyegeti és egyelőre szintén a termelés össze—

Aszorulásához vezet. Előnye azonban az, hogy legalább gyökerénél ragadja meg a bajt és azáltal sietteti a kibontakozást, hogy a piac felvevőképességéhez alkalmazkodik és a termelés és a fogyasztás egészséges vi—

'szonyát előmozdítja.

Ezek után végeredményben keveset vár- hatunk mindazoktól a mesterséges eszkö—

zöktől, amelyekkel ma az ársűlyedést feltar- tani igyekszenek. A túlcsigázott védővámok [és egyéb eszközök alkalmazása teljesen ért- hető a folyton romló gazdasági helyzet okozta idegességben, de ezek az eszközök csak tüneti kezelést jelentenek, amely a bajt nem szünteti meg és végeredményben a hely—

zetet nem is javitja és a természetes egyen- súly helyreállását csak hátráltatja.

Mindezekből kitűnik az is, hogy a hely- zet kulcsa nem a világháború veszteseinek a kezében van. A világhelyzet javulásához ezek alig tehetnek valamit. A helyzetet gyö- keresen csak azok javíthatják meg, akik 'a régi világgazdasági szálak szétkúszálásá—

val és nemzetek szétdarabolásával a mai állapotot felidézték. Mintha lassankint ezt már maguk, ezek a békét diktáló államok is kezdenék érezni, amidőn tanácsokat kez—

denek adni a nagyszámú vámterületekre

**szétdarabolt nemzeteknek arra, hogy gazda-

ságilag ismét tömörüljenek nagyobb egysé- gekbe és ezáltal járuljanak hozzá a saját maguk es a világgazdaság helyzetének meg—

javrtásához. Eközben ismét csak azt felej- tik el, hogy maguk teremtették azokat az akadályokat, amelyek útját állják ily tö- mörüléseknek. Előbb gondosan éket verni a nemzetek közé és közöttük kiegyenlíthetet- len politikai ellentéteket támasztlani és az—

után azt kívánni, hogy békésen működjenek össze gazdasági téren, épp oly ellentmondás, mint az, amidőn először gazdaságilag tönkretettek viruló nemzetgazdaságokat és azután azt várják tőlük, hogy ismet legye- nek jó vevői az ő termékeiknek.

Ha azonban a világválság megoldásának kulcsa nincs is nekünk szegény, megnyomo- rított nemzeteknek a kezében, ez természe—

tesen nem ment lel az alól, hogy saját köz- gazdaságunk mederbeterelésere ne tegyünk meg minden lehetőt. li tekintetben min—

denekelőtt a hazai piac ápolása és szerveze- tének tökéletesítése kell, hogy képezze gondunkat. Bizonyos, hogy számos termék—

ben rá vagyunk szorulva a külföldi értéke—

sítésre. E tekintetben mindent meg kell ten- nünk, hogy jó kereskedelmi szerződéseket érjünk el, de egyúttal a külföldnek oly .mi- nőségben és oly áron kináljuk áruinkat.

hogy azok ott elhelyezést találjanak. A ter——

melés és az értékesítés gondos megszerve- zése még igen sokat javíthat helyzetünkön, mert igazán elsőrendű minőségű és méltá—

nyos áron kínált áru még a ma fennforgó nehézségek mellett is értékesíhető a világ—

piacon. De nem szabad clhanyagolnunk el—

sősorban a hazai piacot és elfelejteni azt, hogy a közgazdaság mindig nagyobb mér—

tékben az ország határain belül való egy—

másratámaszkodás, mint külföldi kapcso—

lat. Ezért, le kell szoknunk mindannak lebe—

csüléséről, ami hazai eredetű és mindenben

a külföldinek előnyben részesítéséről. Vi- szont azonban a termelőknek is be kell látá niok azt, hogy a magyar vevőközőnsr'éget csak akkor igényelhetik a maguk számára.

ha igazán megfelelő minőségben és a fo- gyasztóképességhez mért áron kínálják áruikat. Saját érdekükben is cselekszenek akkor, ha nyereségüket az átmeneti időben kisebbre szabják, mert ezzel is a piac fel-

vevőke'pességét és a fogyasztás természetes megindulását szolgálják.

És végül nem szabad megfeledkeznünk a külföldi kölcsönökről sem. Fenti fejtege- téseinkből téves volna azt a következtetést vonni, hogy idegen tőke bevonása nem

7. szám. __ 731 __ 1931"

nyujthatna segítséget a magyar közgazda- ságnak is. Amennyire nem lehet csakis ezzel segitséget hozni leromlott közgazda- ságunknak, annyira szüksége van erre annak, de csak bizonyos irányokban és csak bizonyos határozott feltételek mellett. Iga- zán segítséget és nem a nemzetgazdaságnak felesleges, sőt veszedelmes megterhelését csak akkor jelentik a külföldi kölcsönök, ha nem az eladatlan áruk készleteit növelik és ha nem duzzasztják meg az egyes irá—

nyokban túlméretezett termelési felszerelé- sünket. Igazán segítséget nyujtanak ott, ahol arra szükségesek, hogy termelésünk a mai helyzetnek megfelelően átállíttassék, átalakíttassék a minőségi termelésre és az igazán versenyképes üzemek fellendítésére.

Es szükséget pótol a külföldi tőke ott, ahol oly nemzeti beruházásokat jelent, amelyek egyelőre közvetlenül nem növelik az árú—

bőséget, hanem, mint az utak építése és egyéb nemzeti beruházások, munkát adnak, anélkül, hogy közvetlenül árúbőséget idéz—

nének elő. Természetesen ez utóbbi kölcsö—

nökkel különösen óvatosnak kell len—

nünk és azokat csak olyan mértékben ve—

hetjük igénybe, amely arányban áll a kül- földnek nemcsak átengedhetö, de az irán-

tuk a külföldön a szabható ár mellett tény—

leg fennálló keresletnek megfelelő felesle—

geinkkel. A külföldi kölcsön ugyanis Vég- eredményben jövendő árukivitelt jelent és csak úgy nem fog zavarokat felidézni köz—

gazdaságunkban, ha biztosak is vagyunk az iránt, hogy a szükségszerű árukivitelnek nem lesznek nehézségei.

A kép, mely a mai világválságról fenti vizsgálataink alapján elénk tárul, sötét, de'—

talán nem egészen reménytelen. Kétségtelen belőle az, hogy ha a magunk helyzetén saját erőnkből enyhíthetünk is, igazi meg- oldás, általános enyhülés, csak akkor jöhet, ha a világ sorsát ma intéző hatalmak nem felelőtlen bűnbakot keresnek az aranyban és a tőkében, hanem, ha körükben a jobb belátás fog felülkerekedni, mely a válság, igazi okainak felismerésére képesíti őket.

De mintha e tekintetben is hajnalodni kez—

dene! Ennek legnagyobb biztosítéka az, hogy a világ sorsát intéző nagy hatalmakat saját érdekük és bajaik kényszerítik a jobb!

belátásra. És ebben a tudománynak, a ko-

moly közgazdasági tudásnak is nagy része lesz, ha óvakodik a gyors általánosítások—

tól és a helyzet alapos felderítésével feltárja

a baj igazi for 'áSát- Heller Farkas dr.

A IV. finn-ugor kuttúrkongresszus.

Le IV'Z congres culturel űnno-ougrien.

Résumé. Au [Vf congres culture! finno- ougrien, tenu les 10, 17 et 18 juin dernier a Helsinki, toutes les nations finno-ougrien—

nes se firent représenter par de nombreux délégue's. Conscients de la nécessité de faire connaitre, outre les guestions intellectuelles, la situation matérielle des pays intéresse's et les possibilités de leur coopération écono—

m'igue, les organisateurs du congres ont fait une large place aux guestions économigues, Aussi, peut-on espe'rer gue ces congres contribueront á resserrer non seulement les rapports intellectuels, mais aussi les relations économigues entre les pays űnno—ougriens.

*

Csak néhány esztendeje annak, hogy a finn-észt—magyar nemzetek közti testvéri kapcsolatok ápolását és kimélyítését szol—

gáló első finn—ugor kongresszust 'Helsinki—

ben megrendezték, a folyó esztendőben a három nemzet képviselőit máris negyedik ízben hozta össze — ismét a finnek szép fővárosában —— a rokoni összetartás egyre

izmosodó érzetének eleven ereje. A június—

lö—lS-án megtartott kongresszusi ünne- pélyekre kb. 350 magyar és közel 1.000 észt vendég érkezett Helsinkibe, akiket a finn rokonok bensőséges, meleg fogadta- tásban részesítettek. A barátságnak és a szeretetnek őszinte megnyilvánulása végig- kísérte a vendégeket egész finnországi tar- tózkodásuk alatt, akik az eltöltött szép na—

pok s a nagysikerű kongresszusi ünnepé- lyek felejthetetlen emlékeit vitték maguk—

kal.

A finn-ugor kultúrkongresszusok H amint az elnevezés is mutatja —— elsősor—

ban a finn-ugor népek szellemi életének,, szociális, kulturális intézményeinek és be- rendezkedéseinek kölcsönös megismerését s a szellemi téren való szorosabb együtt-r működést vannak hivatva előmozdítanit Ezeknek a kongreszusoknak növekvő si—

kerű munkássága mindhárom országban—

egyre szélesebb körű érdeklődést vált ki, ami egyrészt a kongreszusokon és az ezekkel kapcsolatos tanulmányutakon