(sas siBíísf
Vilii! )
'MS&HíV
•■S5Í5535SI'
FÖLVILÁGOSODÁS EURÓPÁBAN.
A FÖLVILAeOSODAS
KELETKEZÉSÉNEK ÉS BEFOLYÁSÁNAK
TÖRTÉNELME EURÖPÁBAN.
IRTA
J . / E C K Y
yj.
fD . f í . FORDÍTOTTAZsilinszky Mihály.
ELSŐ KÖTET.
íEST, 1872.
a i g n e e l a j o s.
5 5 1 5 5
Budán, 1872. Nyomatott a m. kir. egyetemi könyvnyomdában.
Midőn Aigner Lajos kiadó úr hazafias áldozat- készsége folytán Leckynek jelen művét, melyet az ösz- szes művelt világ elismerő dicsérettel fogadott, fordítás
ban a magyar művelt közönség kezébe van szerencsém nyújtani: kötelességemnek ismerem részint a mű szelle
méről, részint a fordítás egyes helyeiről nehány szót előrebocsátani.
(a mű szellemét illetőleg elég lesz röviden annyit mondanom, hogy annak szerzője szabadelvüleg az euró
pai civilisatio összeségét átkarolva, biztos tekintettel és részrehajlatlan Ítélettel, a mellett ékes, itt-ott elragadó nyelven tárgyalja a theologiai és bölcsészeti gondolko-
dásmód időnkinti változásait, a mint egy-egy szellem
irány a magiában és a boszorkányhitben, az egyház csodáiban és üldözéseiben, az aesthetikai, tudományos és erkölcsi, politikai és társadalmi téren mutatkozott. S mindezeknél szigorúan ragaszkodván a magasztos erköl
csi elvekhez, bámulatos nyugalommal és objectivitással tünteti fel fontosságukat az emberiség haladására nézve.
Lecky kétségen kívül egyik legkitűnőbb követője, azon legújabb történelmi iskolának melynek alapitója az angol mivelődéstörténet halhatatlan írója Buckle Tamás. J
Hogy mily nagy feltűnést okozott e müvével ma
gában Angolországban, mely oly sok kitűnő történész
szel dicsekszik, mutatja azon körülmény, hogy három rövid év lefolyása alatt két nagy kiadásra volt szükség, és hogy közel 100 dicsérő bírálat jelent meg róla Euró
pa müveit államaiban. Nálunk Pesty Frigyes fordította reá lelkes szavakkal a közfigyelmet a „Századok" 1868.
folyamában, és e sorok Írója egyszeri olvasás után azon
nal kész volt határozatával, hogy — angolnyelvi ismere
teit tökéletesítve — e művet, mely a lehető legnagyobb tárgygyal foglalkozik, magyarra fordítja, mert meggyő
ződött a felől, hogy a ki a művelt névre igényt tart,
az okvetlenül esak gyönyörrel és haszonnal fogja olvasni.
A mi a forditás egyes helyeit illeti, arra nézve megjegyzendőnek vélem, hogy a tudományos világban általánosan elfogadott idegen szavakat (minők pl. pha- sis, sphera, typus, materialismus stb) nem tartottam szükségesnek magyarra fordítani, nem azért, mintha ta
lán nem lehetett volna találnom ily magyar szavakat, hanem, mivel az olvasó előtt azok bizonyosan ismerete
sebbek, mint emezek. Vannak azonban olyanok is, melyeket különös értelmüknél fogva okvetlenül le kellett fordítanom. Ilyen például a címben használt „felvilágo
sodás4 szó, melyet szerző az eredeti angolban „Rationa- lism“ szóval fejez ki. A bölcsészeti és theologiai tudo
mányok ismerői tudják, hogy mit jelent közönségesen a
„ rationalismus “ kifejezés. Lecky azt sokkal tágabb és jelentékenyebb értelemben veszi; nála e szó az é rte lm i v ilá g o s s á g o t jelenti, a mint az az emberek általános gondolkodásmódjának lassankinti változásaiban, a régi elavult nézetektől való elfordulásban nyilatkozik. Ezért úgy hiszem, nem csavartam el az értelmet, midőn a ratio- nalismust fölvilágosodással fordítottam.
Egyébiránt a fordító maga örülne legjobban, ha
minél több bírálója, illetőleg olvasója akadna, mert az kétségtelen bizonyítéka lenne annak, hogy nálunk az emberiség magasabb érdekei iránti fogékonyság mégsem halt ki egészen.
Szarvas, jan. 20. 1872.
Zsilinszky Mihály.
Z E L S Ő K Ö T E T T A R T A L M A .
Lap A fordító előszava...V T artalo m jeg y zék ...IX Bevezetés ... 1
ELSŐ FEJEZET.
A csodaszerüség iránti érzék csökkenéséről.
M ag ia és b o s z o rk á n y s á g .
A protestánsoknál és római katholikusoknál uralkodott hit a sátánT csodák iránt, lassankint eltűnik a civilisatio be
folyása alatt. — A boszorkányság a sátán jelenlétének kép- zelméből ered. — Létezése és fontossága a vadembereknél. — A keresztyének a mágiának tulajdonítják a pogány csodákat.
— Constantin és Constantius a magia üldözése által akarják megbuktatni a pogányságot. — A keresztyén szertartásoknak mágiái jelleget tulajdonítanak. — Sz. Hilarion csodái. — Az üldözés Julián és Jovian alatt megszüntettetik, de későbben
folytattatok. — A keresztyénség és pogányság közti compro- missum. — Az eltiltott pogány szertartások tovább is fenn
tartják magokat, s mint magia gyakoroltatnak. — A hatodik századtól kezdve egész a tizenkettedikig a legnagyobb babo- naság, csekély terrorismus, s ennélfogva kevés igézés. — A napfogyatkozás, az üstökösök és döghalál hatása a babonára.
— A kabalisták'. — Psellus. — Az irodalom fölvirágzása a tizenkettedik században forradalmi szellemet idéz elő, mely ellen terrorismus lép elő, — melynek a néphitre való hatása boszorkánysághoz való hajlást idéz elő. — A fekete halál. — A reformatio hatása a boszorkányság élesztősére. — Luther.
— Az inquisitorok. — A boszorkányság theologiája. — A rationalistikus szellem első mutatkozása Európában. — Wier.
— ellene Bodin. — A rationalistikus szellem teljesen nyilatko
zik Montaigneban. —■ Charron. — A boszorkányhit gyors és csendes eltűnése. — La Bryére, Bayle, Descartes, Malebran- che és Voltaire nézetei és befolyásai. — Az üldözés lassan- kénti csökkenése Franciaországban. — Angliában első törvény a boszorkányság ellen VIII. Henrik alatt, — a következő uralkodók alatt eltöröltetik, de Erzsébet alatt felújíttatok. — Cranmer és Jewel. — Reginaid Scott csalódásnak mondja a boszorkányságot. — I. Jakab törvénye. — Coke, Bacon, Shakes
peare, Brown és Selden nézetei. — Az angol boszorkányság a köztársaság korában éri el tetőpontját, s a restauratio után azonnal hanyatlik. — Három oka volt, a puritanismus elleni visszahatás, Hobbes befolyása és a Baconféle bölcsészet, a m int azt a királyi társaság képviselte. — Sir Matthew Halé megtámadja, — Glanvil védi a boszorkányhitet. — Segítik ő t : More, Cudworth, Casaubon, stb. — Webster ős Wagstaafe ellenzik. — Baxter hiába igyekszik e hitet megvédelmezni az
amerikai boszorkánypörök felhordása által. — A kétkedés gyors terjedése. — Wenham pőre. — A boszorkányok elleni törvények megszüntetése. — Wesleynek történelme e mozgalom
ról. — Az angol egyház mérséklete a puritanismushoz képest.
— A skótországi boszorkányüldözés roppant kegyetlensége és okai. — E hitnek lassú múlása Skótországban. — Befe
jezés . . . l . j lap.
MÁSODIK FEJEZET.
A esodaszerüség iránti érzék csökkenéséről.
Az e g y h á z i c so d ák .
Az egyházi atyák és a középkori Írók úgy beszélnek a csodákról, mint közönséges, kétségtelen dolgokról. — E tárgy
beli kétkedésnek gyors terjedése a reformatio óta. — A két
kedő szellemirány erősebben hat a jelen, mint a múlt elbe
szélésekre. — A régi protestánsok azt hitték, hogy a csodák az egyházi atyákkal együtt szűntek meg. — Nehány angol theologus az üldözést úgy tekinti, m int a csodák helyettesi
tőjét. — Locke és Newton e tárgybeli nézete. — A tizen
nyolcadik század iránya a csodák ellen. — Middleton. — Az egyház, üodwell, Gibbon, Hume, Farmer, Warburton és Dou- glas vizsgálódásai. — Az egyházi atyák csodáinak általános feladása. — A Tractarianismus keletkezése. — Viszonya a katholikus csodákhoz. — A közönséges érvek gyengesége a csodák fenmaradása ellen. — A continentalis protestantismus- nak rationalismussá való fejlődése. — Rationalistikus törek- \ vések katholikus országokban. — Az apologetikus iskola ere-
dete és bukása Angliában. — A csoda fogalmának módosu
lása. — A rationalismus fokai a csodaszerűhöz való viszonyá
ban. — Okai. — Befolyása a keresztyénségre . . 170. lap.
HARMADIK FEJEZET.
A felvilágosodás aesthetikai, tudom ányi és erkölcsi fejlődése.
A csodák varasa nagyobbá lesz a régibb civilisatio val
lásos fogalmai által, s ezek tűnése a vallásos nézet általános változását hordja magában. — A fetischismus valószinűleg első foka a vallásos hitnek. — Fetiseh fogalmak példái a régi egyházban. — Egyházi atyák nézetei a keresztről és kereszt
vízről. — Antropomorphismus a legközelebbi fok. — Mint lesz bálványimádássá. — A bálványimádás néha a haladás jele, néha a hanyatlásé. — Tartama alatt a művészet fejezi leghí
vebben a vallásos fogalmakat. — A nemzeti vallás befolyása a persai, egyptomi, indiai és görög művészetre. — A katakom
bák művészete ment a bálványoktól és a terrorismustól. — Symbolismusa. — Az antropomorphismus haladása. — A három
ság első személyének helyzete a művészetben. — A sz. szűz növekvő imádása a gnosticismus, a dogmatikai meghatározások, a festészet, a coelibatus és a keresztes hadjáratok által. — Erköl' esi következményei. — A bálványimádó fogalmak terjedése. — Az ereklyeimádás. — A csodaszerűhöz való hajlam különös szent
séget szerez a képeknek. — Az edessai kép. — A paneasi kép. — A pogányok megtérittetése általánossá teszi a bálványimádást.
— Az illiberisi határozat. — Képrombolók. — Második niceaj
xnr
zsinat. — Sz. Agobard. — A mohamedanismus. — Sükerének három oka. — A művészet alacsony foka a középkori bálvány
imádás korszakában. — A vallásos és aesthetikai érzelem közti külömbség. — Az újítás iránti ellenszenv. — A pogány és keresztyén testtisztelet közti ellentét. — A görög bálvány
imádás művészetté lesz. — Ennek négy foka. — Megfelelő átmenet a keresztyénségbe. — Görög befolyás a művészetre.
— A képrombolók. — Krisztus torzképéről való hagyomány.—
A byzánti styl. — Félbeszakad a régi szobrászat tanulmánya által, megujittatik Pisai Miklós által. — Giotto és Fra Ange- lieo keresztyén iskolája megfelel a kor értelmi állapotának. — Dante hatása. — Apocalyptikus tárgyak. — A terrorismus terje- - dése a művészetben. — A kétkedés növekszik. — Vallásos festmények egyszerűen csak a szép tanulmányainak tekintve.
— A velencei érzékiség befolyása. — Az érzékiség előmozdítja a művészetet. — Tizian és Praxiteles közti párhuzam. — A pogány szobrászat befolyása. — A görög szobrok története a keresztyénség keletkezése után. — A spiritualismus javára tör
tént visszahatás Savonarola vezérlete alatt. — A művészet teljes elvilágiasitása Michel Angelo által. — Megfelelő átme
net az architecturában. '— A góth építészet hanyatlása. — Brunelleschi. — Sz. Péter temploma. — A művészet történel
mének értelmi fontossága. — A nézetek euthanasiája. — Tartós ellenszegülés az anthropomorphismus ellen. — A civilisatio öszbefolyásának eredményei. — A tudomány alárendelése a bibliamagyarázat rendszerének az első egyházban. — Origenes allegóriái iskolája. — Augustinus a Genesisről. — Az ellen
lábasokról! viták. — Cosmas.. — Virgilius. — A Copernicusféle rendszer keletkezése. — Foscari és Galilei kárhoztatása. — A theologia befolyása a tudományok haladására. — Bacon né
zete. — A csillagászat és az embernek a világegyetemben elfoglalt állásáról. — Az astrologia bölcsészeti fontosságáról.
— A geológia megszünteti a halálról való régi fogalmat. — A törvényszerű iránt növekvő érzék. — Okai annak, mért köttettek össze a véletlen események különösen a vallásos eszmékkel. — A végzetről. — Külömbség az istenfogalom között tudományos és tudománytalan korszakban. — A csil
lagászat kifejlődése. — Üstökösök. — Paracelsus, Bayle és Halley hatása. — A tudományos akadémiák keletkezése. — Morphologiai elmélet az világegyetemről. — Befolyása a bi
bliamagyarázat történelmére. — La Peyrére. — Spinoza. — Lessing. — Kant. — Az erkölcsi fejlődést követi az értelmi mozgalom. — Lényegének magyarázata. — Az erkölcsi genius.
— A theologia viszonya az erkölcstanhoz. — A keresztyénség erkölcsi typusa. — Az istenségről való fogalom. — A vallási terrorismus története. — Az egyházi atyák képzete a pokol
ról. — Origenes és nissai Gergely. — A zsidóknak és pogá- nyoknak homályos fogalmai. — Az örök tűzről való dogma. — Scotus Erigena. — A tizennegyedik században legnagyobb terrorismus. — A természeti vallás megromlása a pokolnak fogalma által. — Ez arra szoktatja az embereket, hogy mások szenvedéseit örömmel nézzék. — Ennek bizonyítékai Tertulian- ból, az üldözés történelméből és a kínzásokból. — A kínzás eltörlése Francia-, Spanyol-, Porosz-, Olasz- és Oroszország
ban. — A középkori, pokolról való fogalomnak bukását legin
kább az erkölcsbölcsészet és a lélektan előhaladása idézte elő. — A platonismus elvetése. — A materialismus két isko
lája. — A középkori materialismus két iskolája. — Aver- roes. a tizennegyedik századbeli mystikusok előmozdítják a lélektant. — Descartes. — Swinden. — Whiston. — Hor-
berry. — Az egyházi jellemtypus megváltozása. — A theolo- gúsok részt vesznek az angol büntető törvénykönyv javításában.
— Az első lökés Voltairenek és Beecariának köszönhető. — Bentham. — A halál utáni büntetésről szóló tan eltörlése a vallásos fogalmak közöl... 224. lap.
NEGYEDIK FEJEZET.
Az üldözésről.
ELSŐ RÉSZ.
Az ü l d ö z é s e l ő z m é n y e i .
Az üldözés nem az üldözők jelleméből, hanem azon tantételekből következik, melyeket azok követnek. — Minden vallásrendszernek alapjai az erény és a bűn érzelmei. — A politikai és értelmi állapot minden rendszerben bir viszonlagos fontossággal. — Azon érzelmek lassanként átváltoznak a cse
lekedetek és h it általi igazulásról való dogmákká. — A dogmák nem hű kifejezői az erkölcsi érzelemnek. — Az eredendő bűnről való fogalom. — Az igazolására felállított elméletek. — Azon dogmatikai tan, hogy a természettől minden ember kárho
zatra van szánva.— Az egyházi atyák egyetértenek abban, hogy a kereszteletlen gyermekek elkárboznak. — Sorsukról való véle- mény-külömbség. — A görög egyházi atyák hittek a limbus
ban, a rómaiak nem. — Augustinus. — Fulgentius. — Origenes összeköti e ta n t a lélek preexistentiájáról szóló tannal. — A középkor álkeresztelései. — A reformatio eltérő nézeteket támaszt e tárgyról, csökkenti a szertartások hatásában való hitet, de előmozdítja a beszámítás tanát. A lutheránusok
és kálvinisták oly tant fogadnak el, mely kevésbé babonás ugyan, de lázitóbb, mint a katholikusoké. — Edwards Jona- thán. — Az uj protestantismus dogmatikai jelleme. — Socinussal előáll a rationalismus. — Az olasz rationalismus előzményei.
— Socinus elveti az eredendő bűnt, úgyszintén Zwingli is. — Ennek rationalis iránya. — A keresztségről való nézeteinek gyors elterjedése. — Az egyházi atyák nézete á pogányok elkárhozásáról. — A kizárólagos üdvösségről szóló tan meg
szilárdítja az egyházat, és megrövidíti a reformatio küzdelmeit.
— Majdnem minden protestánsok elfogadják. — Zwingli til
takozása. — A praedestinatióról szóló tan hatása. — Augus- tinus. — Luther de servo Arbitrio. — Calvin és Beza. — A kizárólagos üdvösség tanának káros befolyása az erkölcsiségre.
és az igazságérzetre. — Kegyes csalás. — Középkorban az igazság érzelmének teljes kiirtása a theologia befolyásának következménye volt. — A hazugságra vetemült osztályok erény
nek hirdették a hiszékenységet. — Pascal és Craig tana a valószinűségről. — Az igazság érzetének újra fölélesztése a tizenhetedik század világi bölcsészeinek műve. — Bacon, Descartes és Locke befolyásának okai. — A theologiai hit hanyatlása szükségképeni előzménye sükerének. . . 403. lap.
A FÖLVILÁGOSODÁS
KELETKEZÉSÉNEK ÉS BEFOLYÁSÁNAK TÖRTÉNELME
E U R Ó P Á B A N ,
Azon theologiai viták korában, melyek a reformá
ció alatt és után folytak, midőn a kritikai szellem még ismeretlen volt, midőn magát minden párt az absolut és okvetlen igazság képviselőjének tartá az absolut és sze
rencsétlen tévelygéssel szemközt, és midőn a hitgyönge- -séget rendesen a közvetlen, természet-feletti behatásnak tulajdonították, igen természetes volt, hogy a theologiai változatok minden okait kizárólag a theologia határain belöl keresték. Minden theologus azon balhiedelemben volt, hogy az ő általa megtámadott vélemény létele
■csak bizonyos rósz gondolkozása emberek törekvése ál
tal lehetséges, kik álérvekkel s a megcsaltak előítéletének vakságától támogattatva győztek. Ellenben az ő néze
tei az apostolok által állíttattak fel, kik az istentől e cél
ra választva s különösen megvilágosittatva győztek theo
logiai érveikkel. Míg ezen nézet uralkodott, addig a theo
logus és az egyházi történetiró álláspontja majdnem ugyanaz vala. Mindenik egy bizonyos térre szorítkozott, és minthogy mindenik bizonyos őseredeti hitet, mint esz
ményt, fogadott el, nem volt egyéb teendője, mint annak tisztaságához egymásra következő újításokat felmutatni.
De, midőn a tizennyolcadik század vége felé a theo
logiai szenvedélyek csillapultával az emberek azon helv- 1*
zetbe jöttek, hogy e tárgyat nyugodtabb lélekkel vizs
gálhatták, és midőn a tudomány emelkedésével tágasabb látkör nyílott, a történelmi álláspont lényegesen megvál- -—+ Itozott. (Élismerték, hogy minden nagy hitbeli változást Európa értelmi állapotának nagy változása előzte meg, hogy minden vélemények eredménye kevésbé függött bizonyítékainak erejétől vagy védelmezőjének ügyessé
gétől, mint inkább a társadalom azon hajlandóságától, hogy azt elfogadja, és hogy e hajlandóság a kor értelmi jellegéből származik. Mihelyt az emberek a tudatlanság
ból a mivelődés magasabb fokára emelkednek, az ő hitök is fokozatosan nemesedni és finomodni kezd. Képzeletük észrevétlenül megszabadul azon durva képzetektől és ta
noktól, melyek elébb olyannyira uralkodtak rajtuk, s elébb utóbb öszhangzásba hozzák minden nézeteiket azon erkölcsi és értelmi állapotokkal, melyek az ujabb
ékon műveltségnek gyümölcsét! A reformatio előtt rég fel-feltünedeztek a reformtörekvések. A göröglirodalom feléledése, a művészet kifejlődése, s a scholastikusok el
leni reaktio oly magasra emelték vala a társadalmat, me
lyen a tisztultabb és kevésbé nyomasztó hit egészen ked
vező volt neki. Luther és Kálvin csak képviselői voltak az általános óhajtásnak, és csak határozott alakot adtak neki. Az idő általános értelmi áramlatának befolyása ha
tározza meg azon hangulatokat (prSdispositions), melyek végre a hit részletét szabályozzák; s ámbár nem minden ember egyforma könnyen enged az áradatnak. végül [~mégis minden nagy testület légyőzetik általa. JA specu- lativ nézeteknek változása nem foglalja magában azon adatok szaporodását, melyeken e nézetek alapszanak, ha-
nem azon gondolkodás és érzelemmódnak változását, melyek visszatükröznek. Határozott okok csak jelei és ürügyei, de ritkán okai a változásnak.Főérdemök a kike- rülhetlen váltság siettetésében áll. Erejök és hatásuk azoknak szellemirányával való Öszhangzástól veszi erede
tét, a kikhez fordulnak. Oly bölcsészeti irány, mely bizo
nyos időben legkisebb hatást sem gyakort volna, máskor nagy lelkesedéstől karoltatik fel. Bizonyító erefét felis
merni még nem annyit jelent, mint ható erejét megmérni.
És a hitnek ezen mérlege, a gondolkodásnak ezen színezete és iránya, mely az egymásra következő korsza
kok nézeteinek legfőbb itélője, nem a szellem egy bizo
nyos terén támadt befolyásokból képződik, hanem az idő minden értelmi, sőt társadalmi irányainak egyesitése által. Nézetem szerint a bölcsészek erre legtöbb hatás
sal vannak. Oly férfiak, mint Bacon, Descartes, és Loc- ke aligha többet nem tettek, mint mások valamennyien, az ő koruk mozgalmainak irányzására. A szellemnek ők adtak bizonyos alakot és színezetet. Ok külön gondolko
dási módokat, új következtetési formákat, s uj kutatási törekvéseket hoztak létre. Azon lökés, melyet ők adtak a magasabb irodalomnak, ezen irodalomból áthatott a népies Írókhoz is ; és e nagy szellemek befolyása világo
san látható azon tömegek irataiban is, melyek az ő mű
veiket soha nem ismerték. De bármely nagy és kétség
telen a bölcsészeti módszer ereje: mégis csak egyikét ké
pezi azon sok befolyásoknak, melyek a társadalom szel
lemirányát meghatározzák. így a természettudományok felfedezései, melyek a rendkívülinek és megfoghatlannak birodalmát meghatározzák, az által, hogy a törvény ha-
tárairól való fogalmaikat tágítják, s azon tünemények összefüggését, melyek eddig egészen elkülönítetteknek látszottak; oly szellemirányt képeznek, mely túlhat a természettudomány határain. Továbbá azon csillagászi felfedezés, hogv a mi földünk nem központja és tenge
lye a mindenségnek, hanem csak jelentéktelen bolygó, mely valószínűleg teljesen alárendelt helyt foglal el, s több másokkal egy nap körül forog, mely maga ismét csak végtelen két pontocska lehet a teremtés világában,, igen nagy és kézzelfogható befolyást gyakorolt a theo- logiai nézeteinkre. Épen így a kereskedelmi és hatósá
gi (municipal) szellem bizonyos gondolkodás-irányokat bizonyos következtetéseket, bizonyos hajlandóságokat és idegenkedéseket mutat, melyek határozottan a nézetek egy bizonyos osztályára céloznak. Az ezen szellemet elő
idéző foglalkozásokat elősegíteni annyit tesz, mint báto
rítani azon nézeteket, melyek azokhoz legközelebb álla
nak.Vasutat lehetetlen építeni anélkül, hogy értelmi be
folyást ne gyakoroljunk. Valószinü, hogy W att és Ste- fenson végeredményben majdnem annyira át fogják alaki i az emberek nézeteit, m int Luther és Voltaire.
a e felfogás helyes, akkor nagy különbség lesz.
azon tér között, melyet a theologus, és melyet a nézetek történetírója elfoglal. Az elsőnek figyelme bizonyos ta
nok igaz és hamis volta feletti kérdések felé fordul, mi
ket ő azon tanok alapjául szolgáló okok vizsgálata által alapít m eg; a másik pedig ama tanok eredetének és bu
kásának okait kutatja, melyek az idő általános értelmi állapotában találtatik fel. Az első szellemi tünetek egyet
len terére és logikai összefüggésekre szorítkozik, melyek
az éles gondolkodónak véleményét határozzák ; a másik kénytelen az általa leirt korszak értelmi befolyása feletti általános átnézettél birni, s kutatni amaz összekötő ösz- hangot, melynek sokkal nagyobb befolyása van az em
berek nézetének következésére, mint a logikai bizonyí-
tékoknakj -J
S ámbár e munkában e két szempont közül csak az utóbbival lesz dolgunk, mégis szükséges lesz egymás- mellettiségők (coexistentiájok) lehetőségét röviden szem- ügyre venni; mert e kérdés a történelem egyik leglénye
gesebb talányát foglalja magában — egyes akaratnak és egyes külön Ítéletnek állását az általános okok nagy folyamában.
| Locke mondá, hogy azt nem kell kérdeni, ba vajjon a mi akaratunk szabad-e, hanem, hogy szabadok vagyunk e m i; mert a szabadság alatt azon erőt értjük, melynél- fogva akaratunk szerint cselekedhetünk, vagy más szó
val, azon tudatot, hogy egy bizonyqs cseleknaény-3Tégre- na.T3e“líá részletesebb elemzéssel azt kérdezzük, mi az, a mi akaratunkat meghatározza, akkor azt hiszem, hogy azon szabadságnak, melyhez mi felemelkedhetünk, leg
főbb elvei azon két tényen alapulnak, miszerint akara
tunk egészen más tehetség, mint a vágy, és hogy az nem csupán valami szenyedőleges..dolog^-melynek iránya és ereje szükségkép a kedv és kedvtelenség.. vonzalmától vagy eltaszításától határoztatik. Mi tudjuk, hogy képesek vagyunk sokszor inkább oly tett véghezvitelére , mely igen kellemetlen, mint olyanra, mely igen kellemes le
het ; hogy végrehajtásában folytonos és fájdalmas erő
feszítést értünk; hogy ez erőfeszítésnek minden enyhí
tése legélénkebb örömöt okoz; és hogy legalább lehetsé
ges, hogy az indok, melynélfogva az önmegtagadást vá
lasztottuk, oly jogérzet, mely egyátalán semmi leendő jutalomra való kilátásból nem ered. Továbbá azt is tud
juk, hogy ha vágyaink erősen hatnak akaratunkra, aka
ratunk viszont hathat vágyainkra. Akaratunk természe
tes erejét kitartó gyakorlás által erősíthetjük. Vágyaink hatalmát folytonos elnyomás által csökkenthetjük, bizo
nyos lelki fegyelem kifejtése által megváltoztathatjuk a mi szenvedélyeink egész arányát, a mennyiben egy részét szabadon fejleszthetjük és emelhetjük, a másikat legyőz
hetjük és elnyomhatjuk. Ezen okoskodás természetesen nem szünteti meg azon rejtélyt, mely a szabad akarat folyamában tán szükségképen rejlik. Nem fejti meg azon kérdéseket, ha vajjon az akarat képes-e valamit cseleked- ni indok nélkül, vagy hogy miféle viszonyban áll indo
kaival, vagy hogy a vágyak még a legkifej tettebb aka
ratra is nem hatnak-e túlerősen; de ez képezi az embe
ri szabadság elméletét, mely nézetem szerint a lehető legmagasabb. Ki annyira vitte, hogy egyfelől az ő aka
rata szerint cselekedhetik, s másfelől, hogy akaratere
jét szabaddá teszi a kedv és kedvtelenség uralmától, ske- délyhullámzatát korlátozza és megfékezi, az bizonnyal elérte szabadságának véghatáraitJ
[A z akaratnak harca bizonyos nemes indokért a vágyak nyomása ellenében, képezi az erénynek főalakját;
s e két behatásnak kölcsönös viszonya minden egyed er
kölcsi állapotának mértékét J Az akarat és egy bizonyos vágy közötti harcban az első, akár természetes ereje,
akár ellenének természetes gyengesége, akár az említett szellemi fegyelem kifejtése által néha oly nagy túlsúlyt nyer, hogy aztán ritkán vagy sohasem fenyegettetik.
Néha a két erő természeti okok, s talán még gyakrabban oly okok folytán is, melyekért felelősek vagyunk, majd
nem egyensúlyt nyer, s egyik a másikát legyőzi. Ezen két viszony között számtalan fokozat létezik, Ugy, hogy, minden ok, mely bizonyos mértékben erősíti a vágya
kat, bizonyos eseteknél ezeknek szerez diadalt az akarat felett.
Ezen elvek alkalmazása azon minduntalan ismét
lődő számokra, melyeket az erkölcs-statistika felmutat, nem nehéz. A statistikus például kimutatja, hogy a hő
mérséklet bizonyos foka fokozza a szenvedély erejét, vagy más szóval valamely bűn elkövetésére való csábí
tást ; s ebből azt következteti, hogy ama bizonyos bűn
nek egész története az atmosphárai változások szerint igazodik. A bűn a növekvő hőmérséklettel emelkedik te
tőpontjára ; megmaraiulfmnak tartamáig, és szűnik annak megszűntével. Évről évre majdnem ugyanazon számok és eltérések mutatkoznak. A legkülönbözőbb népeknél tett vizsgálatok csak erősítik e bizonyítékot, mely any- nyira erős, hogy bizonyos határok között, még a jöven
dő megmondására is képesit bennünket. A folyamok, melyek a téli áradásokkor nőnek, vagy pedig a nyári szárazság alatt apadnak ; a rovarok élete, mely a vidor tavasz nyiltával új életre kel, s a fagy beálltával ismét megszűnik ; a növényi élet, mely a váltakozó évszakokon át bizonyos változásokon megy keresztül, mindezek nem tükröztetik hivebben vissza a külbefolyást, vagy nem en
gednek neki annyira, mint az emberi cselekedetek né
mely nagy körei.
|E z oly tény, melyet a statistikai táblák bizonyíta
nak ; de mi következik ebből ? Bizonyosan nem az, hogy nem létezik szabad akarat, hanem a mit előre valószínű
nek kellett volna tartanunk, hogy az akaraterő foka, mely- lyel érvényre emelkedik, különböző korszakokban majd
nem ugyanaz. A meddig az ellentállás változatlan, addig vágyaink hullámzása határozza meg tetteink ingatagsá
gát. Ebben semmi különös nincs. Az volna valóban kü
lönös, ha máskép állana a dolog, — ha, midőn az eré
nyes cselekedetek átlagos száma ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz marad, a kisértésnek hasonló nagysága nem különböző korszakokban az engedékenységnek ugyan
azon vagy majdnem ugyanazon mértékét szülné. Azon tény tehát, hogy a bűn történelmében bizonyos rend és következetesség van, s hogymegforténtére emberi ellen
őrzéstől teljesen független hatások lényegesen befolynak, legkevésbé sem zavarja meg az akarat szabadságát, s a történész következtetése teljesen összeegyeztethető az erkölcstanitó elveivel. Ezen szabályosság megtekintéséből egyszerűén'""azt következtetjük, hogy az emberiség er- kölcsi állapotában történt_yiltQzásnk«igen. csekélyek,_s hogy vannak korszakok, melyekben, ha bizonyos vágyak természeti okok által erősíttetnek, az akarat ellentállási munkája különösen nehézzé válik, és hogy abüntörténe- lem megírásának minden kísérlete, ha nincs figyelemmel külső behatásokra, valóban sajnos módon balul fogna kiütni J
Fordítsuk figyelmünket a tünemények más ősz-
tályára, s azt tapasztaljuk, hogy a figyelmes kutató előtt semmi sem lehet bizonyosabb, mint hogy még azoknak többsége is, kik nézeteikről sokat gondolkodnak, az el- méléstől egészen különböző processus által jöttek kö
vetkeztetéseikhez. Lehet, hogy e tényről semmit sem tud
nak, de a megszokott eszmetársitás uralma alatt állanak, és a legkülönbözőbb vallású emberek a legtöbb esetben egyszerűen azzal zárják be kutatásaikat, hogy a megta
nult nézetnél maradnak. Ok Ítéletet mondanak minden kérdés felett, észrevétlenül is azon szellemi mérték sze
rint, melyet a nevelés folytán nyertek, figyelmüket és rokonszenvöket azon fokozathoz szabják, melyen a tények vagy okok támpontot nyújtanak előbbi észle- teikhez, s ily módon csakhamar meggyőződnek ar
ról, hogy az ő öröklött nézeteik mellett szóló okok meg- cáfolhatlanul meggyőzök, de az azok elleniek a legna
gyobb mértékben haszontalanok. Mellékes befolyásoktól még azok sem szükségkép mentek, a kik az eltanult né
zetektől függetlenekké lettek. A különösségek iránti sze
retet , a dicsvágy, hogy szellemileg többnek látszassunk másoknál, a különféle Ízlés, a vétek vonzereje , baráti be
folyás, a genius magnetikus ereje, ezek s számtalan más befolyások, melyeknek előszámlálása felesleges, határoz
zák meg együtt a következtetéseket. Azoknak száma, kik rationális hitalappal bírnak, valószínűleg igen cse
kély ; mert mellékes befolyások nemcsak azoknak meg
győződését határozzák, akik nem vizsgálódnak, hanem rendesen azok következtetéseit is irányozzák, akik azt teszik. Azonban bizonyára igen nevetséges volna ebből azt vonni le, hogy a nézetek alkotásánál az észnek semmi
teendője nincs. Igaz, hogy soha semmiféle szellem nem volt teljesen ment ferdítő befolyásoktól; de az ész és szenvedély közötti harcban is, mely az erényhez vezet, minden erőfeszítés az eredmény bizonyos foka által ko
ronáztatok meg, s a haladásnak számtalan lépcsőzete nyilatkozik. Mindaz, a mit méltán következtethetünk, csak annyi, hogy a következtetés műtété (processnsa) sokkal nehezebb, mint rendesen gondolni szoktuk;
és hogy azoknak, kik a meglevő nézetek okait fürkészni akarják, sokkal szükségesebb a hangulatok tanulmányo
zása, mint a bizonyítékok tanulmánya.
Azon tan, hogy egy bizonyos korszaknak nézetei kiválólag e társadalom
hogy minden nagyobhszerü nézetváltozás egyetemes okok következménye, csak azt jelenti, hogy van egy bizonyos főirány, mely a nagy embertömegre hat, s végre minden akadály felett győzedelmeskedik. A miveltség egyfor- mátlansága, a különös vizonyokból származó rósz befo
lyások, a conservatismus hatalma s az egyéni szellem törekvései számtalan különféleségét szülnek, de a szigo
rú vizsgálódás azt mutatja, hogy azok csak az előre höm
pölygő folyamnak ellenhullámai, hogy a különféle rend
szerek lassanként mind átalakulnak bizonyos irányban, és hogy a törekvéseknek bizonyos osztálya az értelem minden terén folyvást növekvő erővel tűnik elő. Egyesek ellentállhatnak, ez áramlatnak; — és ezen erő szilárd és biztos támpontot nyújt a theologusnak, de az ily eről
ködések ritkák éíj/sokkal gyengébbek, semhogy nagy ha
tással lennének az átalános fejlődésre^
!z utóbbi állításnál azonban igen lényeges kivétel
teendő a lángelmék részére, kik többnyire képviselők és teremtők egyszersmind. Ezekben testesül meg és tükrö
ződik vissza az ő koruk iránya, de gyakran ezek módo
sítják is azt lényegesen, s eszméik a következő fejlődés
nek tárgyaivá és alapjaivá lesznek. Minden nagyobbszerü mozgalomnál a történetírónak az a legszebb feladata, hogy valamely oldal túlbecsülése nélkül kikeresi azon részt, mely egyedi, és azt, mely általános okoknak tu
lajdonítandó^
Azt Hiszem, hogSf a mondottakból világos, meny
nyire különböző a történetiró és theologus tere. Mind
emellett el kell ismernünk, hogy vannak bizonyos érint
kező pontjaik; mert lehetetlen valamely nézetet terem
tő okokat fejtegetni, anélkül, hogy azoknak belső értéke is némileg meg ne világosíttassék. Azt is el kell ismernünk, hogy a vizsgálódásnak van egv bizonyos elmélete vagy módszere, mely a két teret (spherát) összekeverni, vagy jobban mondva, a theologust a történésznek alárendelni akarná. Azok, kik a határozott bizonyítékoknak akár az egyesnek, akár a nép nézeteinek meghatározására való nagyon is csekély befolyását nagyra becsülik, és a kik észrevették, hogy a mivelődés terjedése mily elmaradhat- lanul hozza magával a hit .átalakítását, és hogy a követ
kező kor vitázói (polemikusai) mily tökéletes bábjai és ön
tudatlan jelölői az ő koruk mély és titkon működő befolyá
sának, azok nagy bizalmatlansággal fognak viseltetni tá
masz nélküli eszük iránt, s természetesen Ítéletük számára vezért fognak keresni. [Nézetem szerint be kell ismerni, hogy a mai kornak általános és növekvő törekvés célja az, hogy az emberiség összes tudásában oly vezérlőt ke-
ressen, mint a minő a történelem fejlődésében kifejlett.
Más szóval, a mi irányadó tudósaink nézete, akár tudó
sán akár öntudatlanul, oda irányul, hogy kikutassák, minő törvény uralkodik a hitnek egymásra következő változásaiban; mily irányban, minő képzetekhez jutott az emberi szellem a mivelődés előhaladásával; minő ve
zérlő ismérvek tapasztalhatók a mi veit idők és népek hi
tében, hasonlítva a műveletlen népekkel, s a legműveltebb osztályoknál, hasonlítva a legmiveletlenebb osztályokkal.
A vizsgálódás ezen módjának három feladatot kell meg
oldania. Először is ki kell mutatnia, melyek a mivelődés általános értelmi tendentiái. Aztán meg kell határoznia, mily összeköttetésben állanak ezen tendentiák egymással, vagy más szóval, hogy egynek létele mennyiben függ vagy mennyiben feltételeztetik a másiknak lételétől; és végre meg kell határoznia, hogy a szerencse, erény és humanitás í terjedése vagy csökkenése által kisértetett-ej
{iT jelen műben azon feladatot tűztem ki magamnak, hogy megirjam a felvilágosodás történelmét, mi alatt nem értem a bizonyos meghatározott tanok vagy cáfo
latok valamely osztályát, hanem inkább bizonyos gon
dolatmenetet vagy oly itéletirányt, mely a három utolsó század alatt Európában határozott túlsúlyra vergődött.
Ezen irányok természete a következő lapokon részletek
ben fog felmutattatni, hol annak az erkölcsi és értelmi fejlődés különféle formáira való hatását fogjuk kutatni.
Most legyen elég annyit mondani, hogy ez vezérli az embereket minden alkalommal arra,_ hogy a dogmatikai theologiát alárendeljék az ész és lelkiismeret szavának, s befolyását, mint szükséges következést, szigorúan az élet-
re alkalmazzák. ösztönzi -|r/ <"inbai-t<l-ftt, nem.,
g]5frtrrlnU m indenféle. tü n e m é n y n e k i,Q.feftí>l>
természetes mint, csodaszerii okokat tulajdonítsanak, az egymásra következett tkeologia rendszereket a szükség és aspirátiók kifejezéseinek tekintsék, és az erkölcstan
ban csak azt fogadják el kötelesség gyanánt, am it a lel
kiismeret mond olyannak.} ^
[Bizonyos, hogy valamely szellemi irány történel
mének megirási kisérlete oly nehézségekkel jár, melyek egészen elütnek azoktól, me^lyek a tények egyszerű elbe
szélésével járnak. Senki nem mondhatja igazán, hogy vala
mely nagy hitrendszert megértett, ha bizonyos fokig azon szemponthoz nem emelkedett,melyről annak bizonyítékai a hihetőségnek látszatát és meggyőző erejét nyerik ; ha nem sajátította el magának azon gondolkodási irányt, melynélfogva a különféle dogmák valószinüeknek, össze \ hangzóknak és következeteseknek tünjenak fel. Mégis, a jelenkor nagy vitáiban, — magokban a katholikusokés pro
testánsok közötti küzdelmekben igen kevés, vitázónak sikerült az ő általa ostromlott nézet ezen méltatásához jut- niJDe a nehézség mégldgyobb lesz, ha vizsgálódásunk oly hitformákra terjed ki, melyeknek nincs élő képviselője, és ha különböző társadalmaknál a valószinüségnek nemcsak különféle mértékét kell becsülnünk, hanem annak okait és változásait is meg kell jelölnünk. Oly gondolkodásmódo
kat jeleníteni, melyek közülünk már rég eltűnt babonás fogalmakat szültek; a régmúlt időnek homályán keresztül követni a képzeletnek ama rejtett irányát, mely mélyeb
ben, mint a bizonyítékok bármely harca, mélyebben, mint bármely hitváltozás, minden következő időben mégha
tározza a valódi h itet; felfogni a hasonlóság vagy a meg- egyezőség elvét, melyhez bizonyos korszak fogalmai cso
portosulnak, és aztán kimutatni, hogy a tudomány fel
fedezései vagy a bölcsészetbeni forradalmak, vagy az industrialis és politikai élet fejleményei mint hoztak lét
re uj vonzódási központot, és az analógia erejét mint tet
ték cselekvővé uj irányokban; a processust egész azon korszakig követni, hol a követ keztetések, a melyeket az ész egykor természetesen és majdnem ösztönszerüleg fo
gadott el, képteleneknek és nevetségeseknek látszanak, s egész odáig, hol az értelmi tendenciáknak egész folya
ma megváltozik, — ez azon munka, mely arra vár, ki a nézetek hullámzását felsorolni, s az azokban uralkodó törvényeket megvilágosítani kivánja.
Az efféle kutatásnak legnagyobb nehézsége bizony- nyara azon nagy különféleségben fekszik, mely a hit
vallási és valódi hit között van. fHa a korral ellenkező valamely nézet nem változtatható meg, s a haladást aka
dályozza, végre nyilván el fog vettetni; de ha bármely létező érdekekkel azonosíttatik, vagy valami örök igaz
sággal köttetik össze, akkor elvetése fájdalmas rázkódá
sok rohamai által fog kisértetni. De a civilisatióval ellen
kező nézetek leggyakrabban egyszerűen csak elavulnak.
Elvesznek, nem küzdelem, hanem közönyösség által.
Száműzetnek ama sűrű homályba, mely minden élő hitet körülvesz ; nem a halál, hanem a halál árnyának homá
lyába ; a valótlanság és tehetlenség honábal Olykor egy rég letűnt hitváltozat szólásformáit, szokásait, szertar
tásait és külsőségeit oly rendszerrel találjuk összekötve, mely az ujabbkori civilisat'io követeléseiből származott,
s attól át lön hatva. Ezek a megholt ősök ama képeihez hasonlók, miket a régi aethiopiak testökre szoktak vala mázolni, hogy azon kellemes csalódást idézzék elő, mi
szerint azok nem halhattak meg igazán, a kiknek vonásai nálok még láthatók, s akik életökkel még összeköttetés
ben állanak. Hogy a változást felfoghassuk, kénytelenek vagyunk ezen nézeteket tetté változtatni, s vizsgálni, mi volna a következés, ha teljesen cselekvők lennének, s meghatározni, amennyiben nyilatkoznék e következés a valóságban. Ennélfogva nemcsak az egymásra következő hitvallásokat kell vizsgálni, hanem az egymásra követ
kező idők jellemvonásait is kell tanulmányozni.
Mielőtt e bevezetést bezárnám, meg kell még jelöl
nöm azon módszert, melyet előadásomban a haladás szellemének a nézetekre való befolyásáról alkalmaztam.
Először is Én a történelmet és az okokat a csodaszerüség iránti azon érzék csökkentésétől kezdve kutattam, mely annyira nyilvános eredménye a civilisatiónak. Azonban csakhamar kitűnik, hogy e mozgalmat nem lehet csak magában tárgyalni; mert a csudák iránti kedvező han
gulat csak a legfőbb lény természetéről, s a világ kormá
nyozásáról való bizonyos képzetekből magyarázható ki, melyek az értelmi fejlődés korábbi, vagy a mint nevezik, antropomorfikus fokát változatlanul kisérték. Ezen fo
kozat természetéről igen fontos bizonyságunk van a mű
vészet történelmében, mely akkoriban talán a legmegfe
lelőbb kifejezője volt a vallási fogalmaknak; mig a ter
mészettudomány a világrendszerről való első fogalmaink befolyásának történelme, bukásának magyarázatához vezet. Az értelmi mozgalommal közösen azon erkölcsi
A fölvilágosodás. 2
mozgalmat is kell tekintenünk, a mely azt követte, mely
nek azon hatása volt, hogy a félelem befolyását, mint a kötelesség indokát kevesbítse, a dogmatikai tannak túl
nyomó fontosságát megsemmisítse, s behozza a lelkiis
meret uralmát. Ezen haladás igen sok fontos következést foglal magában; de legnevezetesebb valamennyi között az üldözések csökkenése, melyek, a mint kimutatni igye
keztem, a legszorosabb összefüggésben vannak a theolo- giai fogalmakkal. Igyekeztem továbbá a haladási szellem hatásának kimutatására uj bizonyítékokat állítani össze a politika és müipar nagy mezejéről is. Először kimutat
tam, hogy a világiasitás mint ment át a politikai élet minden mezején, mint hatott a demokratia haladása a theologiai irányokra, s azok ismét erre, és hogy a poli
tikai törekvések mennyiben hatottak azon gondolkodás- módok képzésére, melyek Ítéleteink minden körét érintik.
Másodszor megírtam az iparszellem eredetét Európában, annak összeütközését az egyházzal, azon mély értelmi és erkölcsi változásokat, melyeket az előidézett, s a nem- zetgazdászat nagy tudományának irányát, mely annak kinyomata^
Mélyen érzem azt, hogy e művem a legjobb eset
ben is csak száraz vázlatát adhatja e tárgyaknak, és hogy ezeknek méltó tárgyalása mind a tudományosságnak, mind a tehetségnek akkora mértékét követeli, minőre én semmi igényt sem tarthatok. Én megelégszem azzal, ha sikerülni fog az okok nagy láncolatában egy elfeledett szemet felfedeznem, vagy a nézetek történelmének ho
mályos lapjaira egy kis fényt derítenem.
A csodíiszerüség iránti érzék csökkenéséről.
M agia és b o sz o rk á n y sá g .
A három utolsó század történelmében bizonyára egy változás sincs, mely feltűnőbb és nevezetes kutatá
sok sokaságában gazdagabb volna annál, mely a csoda- szerűnek tiszteletében jött létre. Napjainkban majdnem minden miveit ember teljes, sőt gúnyos hitetlenséggel beszél a maga korában történt csodáról, mint a melyet vizsgálni is fölösleges. Ha az emberek egy ily tünemény
ről teljesen képtelenek is kielégítő magyarázatot adni, mégis még álmukban sem hajlandók ezt természetfeletti erőnek tulajdonítani, mert az ily előfeltétel nézetük sze
rint egészen kívül esnék az észszerű magyarázat határain.
És mégis nehány század előtt egy megfejtési mód sem volt, melyhez az emberi kedély minden feltűnőbb ese
ménynél nagyobb készséggel hajolt volna. A csodás tör
ténetek akkor teljesen hihetőknek, valószinüeknek, és közönségeseknek tetszettek. Alig volt falu vagy templom,
2*
melyben bizonyos időben csodaszerű dolgok nem nyilat
koztak volna. Azt hitték, hogy a világosság és sötétség urai valóban felsőbbségért küzdenek. Szent csudatettek, természetfeletti gyógyítások, meglepő Ítéletek, látomások és mindenféle jövendölések és csudák mutatták az egyik
nek működését; mig a másiknak ereje a boszorkányság és magia mindenféle kisérő borzalmaiban láthatólag nyilatkozott.
E fejezetben a csodáknak azon nagy országát aka
rom vizsgálni, melyet boszorkányság, magia és bűvölés nevei alatt szokás érteni. Ez oly tárgy, mely nézetem szerint még alig foglalta el azon tért, melyet a nézetek történelmében megérdemelt volna, amennyiben igen nagy átalánosságban a régiség szellemében tárgyaltatott, mintha teljesen csak a múltba tartoznék, s a jelenkor vitáiban már semmi fontossággal nem bírna. Több mint tizenöt századon keresztül átalában azt hitték, hogy a biblia a legvilágosabban bizonyltja a boszorkányok léte
zését, s hogy ily különféle és nagy bizonyítékoknak egész sokasága, melyek a kételynek még lehetőségét is kizárják, tanúskodik létezésökröl és hatalmukról. A pap
ság erősen kikelt a boszorkányok ellen, s majdnem min
den ország törvényhozói büntetést szabtak reájok. A bizonyítékok vizsgálásában megőszült éleseszü bírák, számtalanszor Ítéltek e tárgyban, s elitélték a vádlotta
kat.^Százezer áldozat veszett el a leggyötrelmesebb és leghosszabb kínzások alatt, anélkül, hogy valaki legkisebb szánalmat mutatott volna irántok ; s minthogy ez áldo
zatok többnyire igen tudatlanok és nagyon szegények voltak, az osztálygyűlölet és kincsvágy kevés befolyással
lehetett a dologra. *) Hatalmi állás, érdek és jellem által egymástól teljesen különvált nemzetek ezen egy kér
désben megegyeztek.(Németországnak majdnem minden tartományában, s kmönös azokban, bol papi befolyás uralkodott, borzasztó tűzzel folyt az üldözés. Trierben hétszáz áldozatot, s a bambergi püspök egymaga hatszá-
J) Ezen állítás igaz voltát, azt hiszem, alig lehet két
ségbevonni, ha nehány csodálatos kivétel találkoznék is. A templariusok, midőn szép Fülöp el akarta venni vagyonukat, bűvöléssel vádoltattak; lehet, hogy a waldensek (Yaudois) eretnek nézetei 1459-ben az arrasi itélőszéknél valamit szól
tak a m ellett; mert egy időben Vauderie névvel illették a bűvölőket. Ezen kívül volt oly néhány eset, hogy ily vád kö
vetkeztében nehány hívatlan politikus és nemes is kivégez
tetett, az angol köztársaság idejében egy vagy két boszor- kány-találó volt. Számba kell venni nehány gyűlési botrányt is, mint a Gauffridé, Gradiré és La Cadieré, de mindezek levonása után a boszorkányok üldözése világosabban bizonyít
ható be babonás cselekménynek, mint akármi más. A boszor
kányok túlnyomó többsége nagyon szegény volt, s azon kor legfőbb (világi és egyházi) törvényszékei által Ítéltettek el, s mivel akkoriban az eretnekeket nézeteikért megégették, ke
vés kisértésre is boszorkánysággal vádolták őket, s néha min - den párt kibékült az üldözésben. Grillandus, a tizenötödik századbeli olasz inquisitor azt mondja: „Isti sortilegi, magiéi, necromantici, et similes sunt caeteris Christi fidelibus paupe- riores, sordidiores, viliores et comtemptibiliores, in hoc mun- do. Deo permittente calamitosam vitám communiter peragunt, Deum verum infelici morte perdunt et aeternis ignis incendio cruciantur.“ (De Sortilegiis, cap. III.) Később látni fogjuk, hogy a boszorkányság és eretnekség, külömböző osztályoknál ugyanazon szellemirány hatását eszközük, és hogy ennélfog
va karöltve járnak egymással.
zat, a würzburgi püspökségben egyetlen év alatt nyolc
százat égettek meg. *) Franciaországban a párisi, a toulousi, bordeauxi, rheimsi, roueni, dijoni és rennesi országgyűlések oly határozatokat hoztak e tárgyban, melyeknek következései valódi vérfürdők voltak. Toulous- ban, az inquisitio székhelyén, négyszáz személy halt meg büvölés miatt egyetlen mészárlás alkalmával és Douay- ban ötven ember egyetlen év alatt. Remy, a nancyi biró, azzal dicsekedett, hogy ő tizenhat év alatt nyolcszáz bo
szorkányt Ítélt halálra. A Párisban, nehány hónap alatt történt kivégzések száma, egy régi biró emphatikus sza
vai szerint „majdnem határtalan/ 2) A Spanyolországba szökött menekültek elfogattak, és az inquisitio által meg-
’) Wright, Sorcery,I. k. 186.1. — Michelet, La Söreiére, 10.1.
2) A francia boszorkányságról lásd T h i e r s , T r a i t é de s Su p e r s t i t i o n s I. k. 134—136.; Ma d d e n , H i s t o r y of P h a n t a s m a t a I. k. 306. — 310.; G a r i n e t , H i s t o i r e de l a M a g i é en F r a n c é , különösen a roueni 1670-ki országgyűlési kifogásról a boszorkányok megkegyelmezése felett. 337.1. B odin, Demonomanie des Sorciers. Az üldözés nagy tűzzel folyt Francia- ország egész déli részén. Szép ötlete volt De Lancrenak, hogy a bordeauxi boszorkányságot össze lehetne kötni a sok gyümölcs
kerttel, minthogy tudvalevőleg az ördögnek nagy hatalma van az almák felett, (lásd e h. Garinet 176. 1.) A boszorkány
h it szívósságára borzasztó illustratióul szolgál azon tény, hogy e babona még most is él, s hogy ennek következtében a Pyrenei hegyek melléki tartományokban még e században is ontottak vért. A mayennei polgárok 1807-ben büvölés miatt elfogtak egy koldust, azt kínozták és elevenen megégették.
1850-ben a tarbesi polgári törvényszék a Soubervie házaspárt azzal vádolta, hogy az okozta Bedouret asszony halálát. A házaspár azt hitte, hogy az boszorkány volt, s kinyilatkoztat-
égettettek. Ezen országban az üldözés még a legkisebb városokra is kiterjedt, s e hit oly mély gyökeret vert a nép szellemébe, hogy még 1780-ban is megégettek egy bűvölőt. Torquemada ép oly buzgalommal járt el a bo
szorkányok, mint az eretnekek kiirtásában, s könyvet irt azon vétek utálatosságáról. ]) Olaszországban a comoi kerületben egyetlen év alatt ezer embert végeztek ki, s ták, hogy a pap mondta nekik, miszerint az hozta a nagy betegséget Soubervinére; azért Bedouret asszonyt egy magán szobába hurcolták, égő szalma felé tartották, s tüzes vasat tettek szájára. A szerencsétlen asszony a legborzasztóbb kínok között halt meg. A Soubervies pár állította a tényt, s örült ne
ki. A pörben legjobb bizonyítványt nyertek. Be lön bizonyít
va, hogy ezt csak babonaságból követték el, és hogy csak kö
vetői voltak legfőbb papi elődeiknek. Az esküdtek által ke
gyelemre ajánltatva, csak a megégetett .nő férje számára éven- kint fizetendő ötven franknyi birságra s négy havi fogságra itéltettek.f' (C o r d i e r, Legendes des Hautes Pyrénées. Lour
des 1855. 79—88 1.) A tarbesi egyházkerületben most életbe
léptetett R i t u a l A u s c i t a i n e-b e n ez á ll: „On dóit re- connaitre que non seulment, il peut y avoir mais qu’il y a mérne quelquefois des personnes qui sont véritablement pos- sedées des esprits malins. u. o. 90. 1.
') L l o r e n t e , History of the Inquisition (angol fordí
tásban) 129—142. Többek közt Calhahorrában 1507-ben több mint harminc nőt égettek meg. Egy spanyol barát, Castanaga, már 1529-ben próbálta kétségbe vonni a kivégzések törvényes
ségét (131. 1.) Lásd Gl ar i net 176.1. ; M a d d e n I k. 311—315- 11. A mágia főszékhelyéül Toledot tartották, talán mivel a ti
zenkettedik és tizenharmadik században a mathematikát ott jobban mivelték, mint Európa bármely más részében, s azt mindig összecserélték a magiával, N a u d é , A p o l o g i e p o u r l e s G r a n d s H o m m e s s o u p f o n n é s d e Ma-
az inquisitorok kegyetlensége az ország egy más részé
ben végre forradalmat idézettjeid. *) Ugyanily jelenetek ismétlődtek Svájc és Savoya vadon völgyeiben. Genfben, melyet akkoriban püspök birt, három hónap alatt ötszáz boszorkányt végeztek ki, Constanzban és Ravensburgban negyvennyolcat égettek meg, s nyolcvanat a savoyai Valeri kis városkában. 2) Svédországban 1670-ben het
ven személyt Ítéltek el, s közülök sokat megégettek. 3) S mindez csak kevés kiváló eset azon hosszú sorából az üldözéseknek, melyek majdnem minden országban elter- ífiüfpk s ernyedetlen dühhel századokon keresztül foly-
római egyház minden rendelkezésére álló móddal e e bűn valóságát és létezését. Megfeszítette min- g i e (Paris 1625) 81. 82. 1. Lásd B u c k l e művelődés történe
tét I k. e. h. és S i m a s c a De Catholieis Institutionibus, 463—468. 11.
!) S p i n a, De Strigibus (1522) XII. fej. T h i e r s I. k. 138.1.
M a d d e n I. 305. Péter vértanú, kit Tizian ecsete halhatlanitott, egyike v o lta legnagyobb üldözőknek. S p i n a , Ápol. IX fej.
2) M a d d e n I. 303. 304. M i c h e l e t , La Söreiére 206.
S p r e n g e r Teli lövését az ördög segítségének tulajdonítja.
Mail. Mai. (Pars II, c. XVI) Savoya mindig különösen volt látogatva az esztelenség ezen ragadós nyavalyája által, mely azelőtt a boszorkányoknak tulaj doni ttatott, s B o q u e t meg
jegyzi, hogy az ő általa kivégzett fő boszorkánymesterek onnét származtak. Egy ily újabb betegségről biztos adatokat közöl C o n s t a n s A. ily cimü müvében ; Kélation sur une Epidémie d’Hystero-Démonopathie en 1861. (Páris 1863.) Két francia iró, Albán Kardec és Merville, állította, hogy ezen Epidémia természetfeletti.
s) V. ö. P 1 a n c e y Dict. Infernale. Blokula cikket;
H i t c h i n s o n On Witcheraft 55. 1. M a d d e r, I. 354. 1.
den erejét, hogy az üldözést élessze; minden közegei azt hirdették, hogy boszorkányt kimélni annyit tesz, mint a Mindenhatót kigúnyolni; s a kiontott vér na
gyobb része, ezen szünetnélküli izgatásnak tulaj doni tan- dófvH L Ince pápa 1484-ben adott ki egy bullát, melyj^
az üldözésnek roppant lökést a d o tt; ő volt az, ki Spren- ger inquisitort alkalmazd, kinek e tárgyú könyve sokáig közkézen forgott, s ki évenkint százakat Ítélt el halálra.
Hasonló bullákat adtak ki II. Gyula 1504-ben és VI.
Hadrián 1523-ban. A tartományi zsinatoknak egész sora megerősítette a büvölés léteiét, s átkozta meg mindazo
kat, akik átengedik magokat. „Az egyháznak általános gyakorlata volt, hogy a magiát és a büvölést a fentartott esetek közé számította, és a predikatiókban a mágusokat és bűvölőket excommunicálta. “ *) A szertartási könyvbe fölvettek egy szelleműző formulát. Majdnem minden nagyobb müvet, mely a kivégzések mellett szólt, a papok Írták. A laikusoktól irt ily szellemű könyvek majdnem mind papoknak voltak ajánlva, s azoktól szentesítve. Az egyházi törvényszékek ezreket Ítéltek halálra, s számta
lan püspök arra használta fel minden befolyását, hogy az áldozatokat szaporítsa. Szóval sok századon át általá
ban azt hitték, hogy a boszorkányság létele lényeges részét teszi az egyházi tannak, és hogy az Európában dühöngő üldözés csalhatatlanságának egész ereje által tartatik fenn 2).
*) Thiers, Superst. I. k. 142. 1.
2) A katholicismus e tárgybani tana bőven tárgyalta- tik M a d d e n History of Phant. I. k. 234—248. lapjain. D e s
Ilyen volt e tárgyban a római egyház magatartásaT s e téren a reformátorok nem küzdöttek elleneikkel. Azon hiszékenység, melyet Luther az ördögökkel összekötetésben levő minden dolgokban tanúsított, még az ő korában is csudálatos volt, s valahányszor a boszorkányságról be
szélt, szava mindannyiszor erős és kíméletlen volt. „ Én nem sajnálom a boszorkányokat — kiáltott fel — kívá
nom, hogy valamennyi megégettessék! “ *) Angliában a reformatio elterjedése jel volt a babonaság közvetlen kitö
résére, s ennek hanyatlása ott is mindenütt, a haladás közvetlen következésének és a vallásos skepticismus M o u s s e a u x , Pratiques des Démons (Paris 1854) 174—177.
lap. ; T h i e r s , Superst. I. köt. 138—163. 1. E két utóbbi iró buzgó katholikus. T h i e r s , ki 1678-ban írt, (ón az 1741-ki párisi kiadást használtam) s ki igen tudós és mérsékelt theo- logus volt, s a „párisi facultas doctorai“-nak felügyelete alatt irt, azt mondja: „On ne scauroit nier qu’il y ait des magiciens ou des sorciers (cár ces deux mots se prennent or- dinairement dans la mérne signification) sans contredire visi- blement les saintes lettres, la tradition sacrée et profáné, les lois canoniques et civiles et l’experienee des touts les siécles, et sans rejeter avec impudance l’autorité irréfragable et infailli- ble de l’Eglise qui láncé si souvent les foudres de l’excommunica- tion contre eux dans ses Prőnes“ (132.1.) így G a r i n et is : „Tous les conciles, tous les synodes, qui se tinrent, dans les seize premiers siecles de l ’église s’élévent contre les sorciers, tous les écrivains ecclesiastiques les condamnent, avec plus moins de sévérité“ (26.1.) Nyolcadik Ince bullája hamarább nyoma
tott, mint a Malleus Malificarum.
‘) Colloquia de fascinationibus. Melanchton e részbeli nézeteit lásd Baxter, World of Spirits 126.127. lapjait. Kálvin is érintetlenül hagyta a genfi törvénynek a boszorkányság- ról szóló részét.
