Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 7. szám
Szakirodalom
Folyóiratszemle
Marzinotto, B.:
Az eurózóna makrogazdasági egyensúlytalanságai
és ezek aszimmetrikus irányváltása (Euro area macroeconomic imbalances and their asymmetric reversal: The link between financial integration and income inequality.) – Economia Politica. 2017. Vol. 34. Issue 1. pp. 83–104.
A tanulmány azzal foglalkozik, hogy a GMU (Európai Gazdasági és Monetáris Unió) létrejötte és az ezt követő pénzügyi integráció miként hatott az eurózóna országai közötti makrogazdasági egyensúlytalanságokra. Az elemzés alapja, hogy a közös valuta bevezeté- se az eurózónát két részre osztotta: a jelentős fizetési mérleg hiánnyal rendelkező perifériára és a többlettel jellemezhető magra. A vizsgálat során különös figyelmet kapott a magánszek- tor, illetve a háztartások adósságból finanszí- rozott fogyasztása, továbbá annak elemzése, hogy a túlzott mértékű eladósodás hogyan osz- lott meg a társadalom eltérő jövedelmi kategó- riájú csoportjai között.
Az eurózóna makrogazdasági egyensúlyta- lanságait és a folyamatot – mely során ezek az egyensúlytalanságok inkább a perifériában és nem a magban enyhültek – vita övezi. Egyesek szerint a magyarázatot a versenyképességi hi- potézisben kell keresni. A hipotézis szerint az egyensúlyhiány a periféria és a mag költségha- tékonysága közötti különbséghez kapcsolódik, amire az árfolyam, mint gazdaságpolitikai esz- köz elvesztése után derült fény. Az árfolyam- instrumentum elvesztése alapvető különbsé-
gekre világított rá az országok árak és költsé- gek közötti versenyében. A magországok már a közös valuta bevezetése előtt is versenyképe- sek voltak, míg a periféria országai az árfo- lyam leértékelésén keresztül tudták javítani versenyképességüket. Emiatt a perifériaor- szágokat ezen eszköz elvesztése érzékenyen érintette. Az elméletet némiképp cáfolja az az empirikus tény, mely szerint a periféria orszá- gaiban a fizetési mérleg egyenlegének alakulá- sára főként a belső kereslet csökkenése, és nem a relatív árak esése hatott. A versenyké- pesség országok közötti különbsége tehát nem magyarázható kizárólagosan az eltérő költsé- gekkel.
Más vélemények a tőkeáramlásnak tulaj- donítanak nagy szerepet. Ezek alapján az egyensúlytalanságok forrása a tőkekorlátok el- törlése és az árfolyamkockázat csökkenése, melynek következtében a többletmegtakarítá- sok a magasabb jövedelmű magországokból az alacsonyabb jövedelmű perifériaországokba áramlottak. A relatív egy főre jutó jövedelem is meghatározó a lefelé áramló tőke szempont- jából az eurózónában. A folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlegét az Egyesült Álla- mokhoz viszonyított egy főre jutó jövedelem függvényében ábrázolva, a relatíve alacso- nyabb jövedelmű országokban rosszabb a kül- ső pozíció. A GMU létrejötte liberalizálta a pi- acokat, ami felerősítette az országok közötti tőkeáramlást. A tőkeáramlási hipotézis helyte- lenségét bizonyítja, hogy az alacsony jövedel- mű országok már azelőtt is tőkeimportőrök voltak, hogy a tőkekorlátokat teljes mértékben eltörölték volna. Mindez tehát független a pia-
Szakirodalom 783
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 7. szám cok liberalizáltsági fokától. További kritika a
tőkeáramlási hipotézissel szemben, hogy nem veszi figyelembe a háztartások heterogenitását az egyes országokban. A megközelítés mellett érvelők túlbecslik az egy főre jutó jövedelem szerepét is, és az országokat homogén egysé- gekként kezelik, így nem tudják érdemben megmagyarázni, hogy miért heterogének a háztartások, ha az eladósodási hajlandóságot a jövedelmek eloszlása szerint vesszük figye- lembe. Ezen hiányosságok miatt szükséges az elmélet újragondolása, kiegészítése.
A szerző a becslés során abból indult ki, hogy néhány eurózónabeli ország a fizetési mérleg hiánya ellenére nagy mennyiségű tőkét importált külföldről. Ezek az országok társa- dalmi szempontból is relatíve egyenlőtlennek mondhatók. Jelentős volt ugyanis azon ala- csony jövedelmű csoportok száma, akik a GMU által indikált pénzügyi integráció után a fedezeti követelmények fellazulását tapasztal- ták, és így túlzott eladósodásba kezdtek, mi- közben a jövőbeli jövedelmükre vonatkozó vá- rakozásaik túlságosan optimistának bizonyul- tak. Ugyanez nem mondható el a kevésbé egyenlőtlen euróövezeti országokról, ahol a GMU-csatlakozás előtt a szigorúbb fedezeti követelmények csupán a társadalom elenyésző részét sújtották.
A GDP-arányos folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulásából az egyenlőtlenséget kifejező Gini-együttható függvényében – amit a szerző a relatív szegénység proxy változója- ként használt – arra lehet következtetni, hogy a kapcsolat a pénzügyi integráció után (1999–
2015) az 1980 és 1998 közötti időszakhoz ké- pest – amikor még érvényben voltak a tőke- korlátok – szignifikánsan negatív lett. Az adott gazdaságban tehát az egyenlőtlenség növeke- déséhez romló folyó fizetési mérleg egyenleg társult. A perifériaországok esetében feltéte- lezhető, hogy a fizetési mérleg hiánya tőkebe- áramlásra utal, mely tőke az intertemporális
fogyasztásukat maximalizáló háztartásokat fi- nanszírozta. További feltevés, hogy a kívánt eladósodás mértéke a magánszektorban függ a jövedelem kiinduló szintjétől, és a jövedelemeloszlás alacsonyabb szélére kon- centrálódik, amint a fedezeti követelmények enyhülnek. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a monetáris unió azon országai, ahol nagyobb volt az egyenlőtlenség – és ezzel együtt az ala- csonyabb jövedelmű csoportok aránya is –, rosszabb külső pozícióval rendelkeztek a többi országhoz képest.
A tőkepiacok nyitottá válása az előbbiek- ben leírtak értelmében önmagában nem ma- gyarázza jól az euróövezet perifériájában ki- alakult eladósodottságot. A pénzügyi integrá- ció szükséges, de nem elégséges feltétel az eurózóna fizetési mérleg divergenciájának vizsgálatához. Az országspecifikus jövedelem- eloszlást is figyelembe kell venni.
A háztartások eladósodottságának és pénzügyi tartalékainak alakulásával kapcsolat- ban a tanulmány azzal a feltevéssel él, hogy a relatíve egyenlőtlen eurózónabeli országokban a társadalom jelentős része egyre jobban el- adósodott – főként fogyasztási szándékkal – a monetáris unióhoz való csatlakozás után. Míg a háztartások eladósodottsága a kilencvenes években átlagosan magasabb volt a kevésbé egyenlőtlen országokban, addig 2003-ra ez a trend megfordult a magasabb egyenlőtlenség- gel jellemezhető országok javára. A perifériaországokban a kevésbé képzett mun- kaerő alacsony foglalkoztatásával egy időben a fogyasztás olyan mértékű visszaesését figyel- hettük meg az eurózóna válsága során, ami szignifikáns korrekcióhoz vezetett a fizetési mérleg egyenlegének alakulásában, azaz a fi- zetési mérleg hiánya csökkent.
A különbségek különbsége módszerével elemzett minta országait a szerző két csoportra osztotta a teljes pénzügyi integráció előtt jel- lemző jövedelemegyenlőtlenségük alapján:
784 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 7. szám egyenlőtlenebb és kevésbé egyenlőtlen orszá-
gok csoportjára. A különbségek különbsége becslés szignifikáns és negatív előjelű paramé- tert eredményezett, ami megerősíti, hogy a monetáris unió 1999-es indulása tehető a na- gyobb egyenlőtlenséggel jellemezhető orszá- gokban a fizetési mérleg egyenlegek romlásá- nak – vagy másként fogalmazva az egyensúlyi pozíciótól való eltérésének – felelősévé a ke- vésbé egyenlőtlen országokhoz viszonyítva.
Az együttható értéke időben növekedett, és 1999-ben érte el a csúcspontját, ami vélhetően arra a tényre utal, hogy a piaci és adminisztra- tív tőkekorlátok ekkor szűntek meg, és a pénz- ügyi integráció az árfolyamkockázat eliminá- lásával teljessé vált.
A kilencvenes évek elején, a monetáris unió első szakaszában, a magországok relatíve nyitottabb pénzügyi rendszerrel rendelkeztek, így számukra ez a fajta rendszerváltozás ke- vésbé volt jelentős, mint a többi ország számá- ra. A pénzügyi integráció kezdete után az or- szágok egy része viszonylag laza kondíciók mellett jutott hitelhez nemcsak a külföldi pia- cokon, hanem a kevésbé szabályozott hazai hi- telpiacon is, így a belföldi bankrendszer jelen- tős mértékben járult hozzá a hitelpiaci buboré- kok kialakulásához. A becsült eredmények alapján – miközben mind a pénzügyi nyitott- ság és a hitelpiac szabályozottsága pozitívan korrelál a külső pozícióval – a kapcsolat meg- változik a monetáris unió azon országai esetén, melyek nagyobb egyenlőtlenség és magasabb pénzügyi integráltság mellett a fizetési mérleg romlásával jellemezhetők. Ez voltaképpen an- nak az állításnak a megerősítése, miszerint a perifériaországok sokkal inkább ki voltak téve a monetáris unió okozta rendszerváltásnak, mint a többi ország.
Összességében a GMU első évtizede várat- lanul megnövelte a makrogazdasági egyenlőt- lenségeket. A válság korrigálta a fizetési mérleg hiányokat, azonban a többletek aszimmetriku-
san alkalmazkodtak. A közös valutára való átté- rés folyamata tehető felelőssé a túlzott mértékű egyensúlyhiányért. A tőkeáramlási hipotézis ér- telmében az egyensúlyhiány legfőbb oka a ház- tartások eladósodottsága. Ugyanis az eurózóna nagyobb egyenlőtlenséggel jellemezhető orszá- gaiban sokkal nagyobb volt az eladósodásra va- ló hajlam, mivel a lakosság nagyobb része szi- gorúbb fedezeti követelményekkel szembesült, mielőtt a monetáris unió eredményezte pénz- ügyi integráció és a felgyorsult lefelé irányuló kamatkonvergencia ezeket a követelményeket fellazította volna. Az eurózóna válsága ugyan- ezen csoportokban túlzott eladósodáshoz veze- tett, mert az alacsonyabb jövedelmű – vagy ke- vésbé képzett munkaerőt képviselő – háztartá- sok voltak az elsők, akik a válság során kiszo- rultak a munkaerőpiacról, és alig rendelkeztek pénzügyi tartalékokkal. A kialakult helyzetre fogyasztásuk visszafogásával reagáltak, így a sokkal egyenlőtlenebb euróövezeti perifériaor- szágokban a folyó fizetési mérleg hiányok le- épültek. Mivel a tanulmány főként a keresletol- dali jelenségeket vizsgálta, a jövőben érdekes feladat lehet a téma kínálatoldali megközelítése.
Tengely Veronika
E-mail: veronika.tengely@gmail.com
Jansen, A.:
A munkavállalás, nyugdíjazás kultúrája magyarázza-e az európai idôs népes- ség munkaerô-piaci részvételében jelentkezô különbségeket?
(Work-retirement cultures: A further piece of the puzzle to explain differences in the labour mar- ket participation of older people in Europe?) – Ageing & Society. 2017. Vol. 37. Issue 2. pp. 1–29.
A cikk azt vizsgálja, hogy milyen mérték- ben befolyásolja a munkából való kivonulás kultúrája az idősödő népesség munkaerő-piaci
