„Micsoda gazdaság (villa) az, ha nincsenek városi díszítményei, sem falusi kelléktára”

castrumbalwanus@gmail.com PhD-hallgató (SZTE BTK)

„Micsoda gazdaság (villa) az, ha nincsenek városi díszítményei,

sem falusi kelléktára”

Róma és vidékének mentális koncepciója a közép-itáliai villák tekintetében a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. századokban

„What kind of villa (farm) is that if it has neither

the furnishings of the city nor the appurtenances of the country?”

The Mental Concept of Rome and its Countryside from the Aspect of Central Italian Villas in the First Century BCE and the First Century CE

A

This paper examines three main terms:otium (leisure), suburbium (suburb) and villa suburbana (suburban villa). I mostly used ancient literary sources from this period for the examination.

I wanted to point out what the ancient Romans had thought about city and countryside through these terms. It is important to note that the sources I selected are referring to the contemporary elitist concept of this theme. It is difficult to separate the many meanings of these terms.

I handled the terms in this paper in the following way. Thesuburbiumwas the suburban realm of the ancient city, Rome. Its development reached approximately 40-50 kilometres from the city centre. The otiumwas the cultivated form of leisure, which the Roman elite pursued for example in their elegant country villas. The villa suburbana could be a lavish leisuring spot or have another social, economical and land-using interests, too. But these terms were very subjective, flexible and always changed. They have exact definition neither in the ancient Roman thought and nor among the modern scholars. The selected literary sources do not make a clear distinction between these terms, either. Because of this fact I can state that these terms always depended on the contemporary individuals who wrote down their estimates or ideas in the survived pieces of Roman literature.

K

villa, city, countryside, leisure, suburb, economy, culture

DOI 10.14232/belv.2019.1.4 https://doi.org/10.14232/belv.2019.1.4

Cikkre való hivatkozás / How to cite this article: Ormos Bálint (2019): „Micsoda gazdaság (villa) az, ha nincsenek városi díszítményei, sem falusi kelléktára?”. Róma és vidékének mentális koncepciója a közép-itáliai villák tekintetében a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. századokban. Belvedere Meridionale 31. évf. 1. sz. 49–79. pp.

ISSN 1419-0222 (print) ISSN 2064-5929 (online, pdf)

(Creative Commons) Nevezd meg! – Így add tovább! 4.0 (CC BY-SA 4.0) (Creative Commons) Attribution-ShareAlike 4.0 International (CC BY-SA 4.0) www.belvedere-meridionale.hu

B

A római köztársaság utóbb legendássá nõtt szónoka, Cicero (Kr. e. 106–43) egyik beszédében¹ kijelentette, hogy a vidéki élet – szemben a város romlottságával – az erények forrása volt.

A vidéki élet ugyanis gazdaságosságra, gondosságra és igazságosságra tanított. Wood szerint Cicero akkor kereste fel a vidéki ingatlanait, amikor el tudott szakadni a Rómához kötõdõ kötelességektõl és szolgálatoktól.²Cicero életpályáját és egyéb írását alapul véve azonban egy másfajta hozzáállás is szembetûnik. A mindennapok Cicerója ugyanis sok idejét töltötte Rómában, s az általa mûvelt szónoklat, kormányzás és politika szintén ide kötötték. A Tiberis menti nyüzsgõ nagyváros lett ezért Cicero³számára a világ közepe, amely után többször sóvárgott. Cicero felismerte, hogyan lehetett favorizálni a földmûves élet fontosságát a polgári erények⁴szemléltetése érdekében.

Az õ esetében azonban a vidéki birtok alapvetõen a tõkebefektetés⁵a kultúra⁶és a reprezentáció⁷

1Cic. Rosc. Am. 75.

2WOOD1988. 115–119.

3Cic. Att.5.11.1.; Cic. Fam. 2.11.1.

4Vö. Cic. Rosc. Am. 48–51. és Cic. Sen. 16–17.

5Cic. Fam.16.18 említést tett a tusculumi villájában található virágoskertbõl származó haszonról. Cicero úgy írt errõl a villabeli kertrõl, amely jelentékeny tõkét jövedelmezett annak bérbeadásából vagy termékeinek közvetlen eladásából, lásd MARZANO2007. 74–75.

6Cic. Att.1.4.

7Cic. Dom.24.62. Cicero tusculumi kertjében lévõ fáknak ugyanaz volt a jelentõségük, mint a Palatinuson álló házá- ban álló márványoszlopoknak: a társadalomban és a közéletben betöltött pozíciójára utaltak. A reprezentációvillán belüli helyszíne ezért a válogatott növényekkel és szobrokkal ékes kert is lehetett, lásd MARZANO2007. 98.

helyszíne volt. Marzano alapján a római szenátorok (akárcsak Cicero) a köztársaság vége felé ezért arra törekedtek, hogy a Róma környéki területekre összpontosítsák a birtokaikat.⁸Mindez együtt járt a kedvezõbb helyzetben lévõ ingatlanok értékének a növekedésével anyagi és társadalmi szinten egyaránt, amelyrõl az alábbi oldalakon még esik szó. Ez azonban nem zárja ki azt a tényt, hogy a római elit legtöbb tagja rendelkezett olyan birtokokkal ésvillákkal, amelyek elszórtan helyezkedtek el Itália különbözõ területein. A kései köztársaság idején és a császárkorban a Róma környéki dombok a Város elõterébe tartozó terület (suburbium) részének számítottak.

Értelmezésem szerint a villáknak ezt a fentebbi, kettõs szerepét (kényelem és anyagi haszon) fogalmazta meg a címben idézett kérdés szerzõje, Marcus Terentius Varro (Kr. e. 116–27).⁹ S a kérdésre adott válasza tükrözte a római társadalomban bekövetkezett szemléletváltást.¹⁰ Eszményi gazdaságnak(villa)¹¹számított az a létesítmény, amely inkább falusi jellegû volt, de az is, amelyikben a városi és a vidéki jelleg¹²egyaránt képviseltette magát. A következõ oldalakon szeretnék rávilágítani a város és a vidék kapcsolatára Róma településtörténetén belül, az újabb szakirodalmi megállapítások és az általam válogatott irodalmi források rendszerezésével.

A forrásokat úgy gyûjtöttem egybe, hogy keletkezésük szerint a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. századokra vonatkozó megállapításokat foglalják magukba. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a tanulmány- ban hasznosított források keletkezési ideje a Kr. e. 2. századot, illetve a Kr. u. 2–7. századok közé esõ idõszakot is érinti. Asuburbium,avilla suburbanaés azotiumfogalmak segítségé- vel pedig Róma és vidékének a kapcsolatát kívánom árnyalni. Méghozzá abból a szempontból, hogy e kapcsolat miképpen rajzolódott ki a rómaiak tudatában a kései köztársaság korától egé- szen aprincipatuselsõ szakaszának vége felé. A tanulmányom kijelentéseit alátámasztandó források többsége valamely irodalmi mûfaj (pl. értekezés, vers, dialógus, levél, szónoki beszéd) kategóriájába tartozik. Irodalmi mûveket felhasználni történelmi forrásként kockázatos, hisz ezek a források a valóságot erõsen stilizált vagy tendenciózus formában adhatják vissza. Mégis, a meglévõ koncepciózusságuk ellenére, e mûvek képesek számot adni szerzõjük gondolatvilágáról, s azok felfogásáról és környezetérõl, akiknek szánták ezeket az írásokat. A tanulmányban szerepeltetett írások emiatt jórészt a korabeli elitista szemléletet tükrözik. Ez a dolgozat azt vizsgálja, hogyan gondolkodhattak a rómaiak (legalábbis a tehetõsebbek, a mûveltebbek) Róma és vidékének kapcsolatáról, azotium, suburbiumés avilla suburbanaterminusok egymáshoz fûzõdõ viszonya alapján, a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. századokban. Az értekezésem terjedelmi okokból nem vállalkozhat arra, hogy a fentebbi fogalmakat a teljesség igényével mutassa be. A célom ezért az, hogy a címben felvetett koncepció kiindulópontjait alkossam meg egy késõbbi kutatás számára.

8MARZANO2007. 84.

9Var. r. r. 3.2.9.

10Plin. Nat. 19.4.50 hivatkozott a tizenkét táblás törvényre (Kr. e. 5. sz.), amely nem a villa terminust, hanem a múltban valószínûleg kisebb és egyszerûbb kialakítású hortust (kert), illetve a hortushelyett herediumot (örökölt birtok, örökség, õsi jószág) alkalmazta a vidéki ingatlan megnevezésére.

11Varro mûvének magyar fordítója, Kun József a fentebbi két szöveghelyen következetesen a „gazdaság” szóval adta vissza a villaterminust, amely értelmezését én is elfogadtam.

12Var. r. r. 3.2.10. Vö. Col. 1.6.1–2.; Mart. 12.57.18–21. és Vitr. 6.5.3.

A

Az otium a szabad idõ minden olyan formáját jelenti, amelyet nem politikai vagy hivatali tevé- kenységre alkalmaztak a rómaiak.¹³A hivatalt vállaló, elõkelõ rómaiak a számukra rendelkezésre álló idõt ugyanis azotiumellentettjeként,negotiumként¹⁴értelmezték. Az õ „hivatalorientált szolgálati etikájukban” az állam(res publica)számára végzett tevékenységet lényeges köte- lességnek¹⁵tekintették, egyúttal meghatározó eszköznek a presztízs és a hírnév megszerzéséhez.

Azotiummint a politikai és törvényszéki tevékenységekkel szembeni szabad foglalkozás, ezért a politikai tevékenységeknek alárendelt életmód ellentettjét fejezte ki. Amennyiben az otium az államnak tett szolgálatot követõ pihenõként funkcionált, elfogadottnak volt tekinthetõ. Idõvel a görög befolyás miatt az otiumra történõ idõráfordítás közeledést jelentett a költséges és erköl- csileg kétes görög-hellenisztikus életmód felé, illetve negatív elfordulásnak számított a régi és immár idealizált õsök erényeitõl (mos maiorum). A magántermészetû közeledés a görög kultú- rához és mûveltséghez a római szenátorok kikapcsolódása (ezen belül sajátos villa-kultúrájuk) során nyilvánult meg leginkább, amely társadalmi életük egyik fontos elemévé vált. Avillák jellemzõ berendezése könyvtárral, mûalkotásokkal, amelyek a vidéki házakból és kertjeibõl

„mûvelõdési tájat” csináltak, támasztják alá a fenti kijelentés társadalmi vonatkozását. Cicero¹⁶ consuli hivatala kezdetén az otiummellé a békét (pax),illetve az egyetértést (concordia) állította, és mindezt egy politikailag kívánatos állapotként értékelte. A „méltósággal teli szabadidõ”

(otium cum dignitate)¹⁷Cicero esetében az optimális politikai tevékenység célja lett. A köztársa- ság vége felé viszont Sallustius¹⁸már azt fájlalta, hogy a rossz politikai viszonyok egy otiumban lefolytatott életre kötelezték az egyént, mivel a politikai tisztségviselés meglehetõs veszélyek- kel járt együtt. Cicero felfogásában a görög skholé(pihenõ, szabadidõ, eszmecserére szánt idõ) fogalma egy politikai tevékenységet is folytató bölcselõnek megfelelõ jelentéssel gyarapodott, amennyiben a fogalom a hasznosnak tartott irodalmi és filozófiai tevékenységgel társult. Ez a fajta

13Vö. GEHRKE2000. 554–556. és OLD 1997. 1277–1278.

14Anegotiumaz otium tagadása volt és eredetileg a szabadidõ hiányát fejezte ki. A legkorábbról fennmaradt latin szöve- gekben azonban kapott egy pozitív jelentést is: az „elfoglaltság” kifejezésének felelt meg. Anegotiumot és az otiumot egymás ellentéteiként értelmezték. Politikai értelemben anegotiumnéha egy konkrét cselekedetnek felelt meg, többnyire azonban minden politikai feladatra alkalmazták. Anegotiumemellett kifejezte egy provincia igazgatása során megkövetelt feladatellátást is. A katonai szolgálat szintén hozzátartozhatott anegotiumfogalmához. Ebben az esetben azotiumolyan idõtartam volt, amelyben a katonának nem kellett semmiféle katonai szolgálatot ellátnia, hanem magántermészetû elfoglaltságainak szentelhette idejét. A jogi terminológiában pedig a negotiummal fejezték ki a jogi vitát. Anegotium ezeken kívül gazdasági konnotációkkal is rendelkezett, így például a maritimum negotium (a tengeri kereskedelemmel kapcsolatos ügylet) kifejezése kapcsán. A szó jelentése a gazdasági kontextuson belül azonban nem volt mindig egyértelmû. A kifejezés szintén utalhatott az adósságkövetelésekre, vagy egy személlyel szembeni jótállásra. Anegotium többes számú alakját a vagyoni természetû elfoglaltságokkal kapcsolatban is használták, valamint egy rómainak egy provinciával vagy régióval (amelyben ténylegesen nem élt) kapcsolatos érdekeltségének a kifejezésére, lásd ANDREAU2000. 785–786. Utóbbiak alapján ebben a tanulmányban a negotium kifejezést az általá- nosabb értelemben vett hivatalos vagy kötöttebb jellegû elfoglaltság értelmében használom.

15HAMVAS2010. 99–100 elemezte Cicero: A kötelességekrõlcímû írását. Cic. Off. 3.1 azt a típusú otiumot tartotta ideálisnak, amely segítette õt a politikai és hivatali feladatok hatékony ellátásában. Cicero helyzete a mû megírásakor viszont egy másfajta otiumot jelentett: kényszerû távolmaradást az állam ügyeitõl.

16Cic. Agr.1.23.

17Cic. Sest.98.

18Sall. Iug. 3–4.

otium– hasonlóan Sallustius¹⁹történetírásához – pozitívan értékelõdött. Egy ilyen típusú szabad- idõ során az ember fõleg etikai kérdésekkel foglalkozott, amellyel így politikai célokat is szolgált.

Aprincipatuskorának megváltozott körülményei közepette az effajta, a tanulásnak vagy a tanul- mányoknak szentelt otium²⁰a politikai célt már nem feltétlenül szolgáló szabadidõ lett. Utóbbi pedig a szenátori elit alapvetõ értékeiben egyenrangúvá vált a negotiummal. Mindezeken túl, az otium kifejezte a biztonság és védettség állapotát, a hadseregbõl történõ leszerelést követõ idõszakot, a tétlenséget vagy valamilyen megszemélyesített természeti jelenség pl. az idõjárás nyugodtságát.

Az otiumfogalma ugyanakkor kapcsolatban állt azzal a helyszínnel is, ahol valaki pihent vagy kikapcsolódott. Asuburbiumpedig egy olyan térség volt, amely képes volt otiumot felkínálni.²¹ E minõségében pedig a minõségi otiumegy kényelmes és elfogadható alternatívát nyújtott a vidéki élet valódi kötelezettségeivel²²szemben, mint amilyen a földbérlõk panaszainak meghallgatá- sa vagy a birtok bérbeadása. Az ókori szerzõk²³gyakran állították be a vidékivillákat is olyan helyszínekként, ahol a tulajdonosok kipihenhették magukat vagy elmenekülhettek a városi kel- lemetlenségek, a közéleti vagy politikai feszültségek elõl. Ifjabb Plinius (Kr. u. 61–113) feljegyezte, hogyvillájában élvezte a kikapcsolódást és a lustálkodást(desidia)továbbá az intellektuális tevékenységet(studium), amelyek egyaránt az otiumból születtek.

A mûvelt felfogásban²⁶a minõségiotiumfogalmát az olyan épületesnek vélt elfoglaltságok tették ki, mint amilyen az olvasás, írás, továbbá az érdemlegesnek tartott témákról való elmél- kedés és eszmecsere.²⁷Ezzel szemben a haszontalannak kikiáltottotium²⁸kifejezetten a tunya, arctalan tömegek jellemzõ elfoglaltságának számított. Ez a sokaság a kocsmákban lebzselt vagy bárgyú módon ülte végig a kocsiversenyeket és egyéb tömegszórakoztató rendezvényeket.

Utóbbiakkal szemben, valamely szerzõnek a könyvei közt eltölteni a kikapcsolódásra szánt idõt, hogy azokat tanulmányozzák, illetve a segítségükkel utánozzák a már kanonizált irodalmi példát (exemplum);ez jelentette a minõségiotiumegyik lényegét.²⁹A fentebbi gondolatok azotium pozitív és negatív megítélése kapcsán azonban a képzett, elitkörökbe tartozó és a magas kultúrát képviselõ tollforgatók szemszögét tükrözik. Cicero³⁰ugyanakkor utalt arra, hogy alkalomadtán az elit a „mûveletlen” tömeggel együtt adta át magát a tömegszórakoztatás élvezetének. Seneca³¹ pedig maga is bevallotta, hogy egy könnyedebb és mulattatóbb kikapcsolódás reményében egy ízben részt vett egy cirkuszi elõadáson, ahol – nagy csalódására – viadalokat mutattak be a kö- zönségnek. Ebben a tanulmányban, az elit vidéki idõtöltését illetõen, az intellektuális természetû szabadidõs tevékenység kifejezésére használom az otium fogalmát.

19Sall. Cat.4.

20Sen. Ot.3.3–5., 4.1–2., 6.1–5., 8.1–4.; Plin. Ep.1.22.11.; 5.6.45.

21CHAMPLIN1982. 100.

22Plin. Ep.5.14.; 9.36.; 10.8.

23Vö. Cic. De or. 1.24.; Hor. Sat.2.6.; Mart. 12.57.; Plin. Ep.5.6. és Stat. Silv. 2.2.

24POLLARD2016. 341–342.

25Plin. Ep.2.2.3.

26Gell. 11.3.1.

27FAGAN2006. 370–372.

28Vö. Amm. Marc. 14.6.25. és Plin. Ep.9.6.

29Vö. Plin. Ep.1.2.; 6.15. és 9.22.

30Cic. Mur. 39.

A

Rómát a történelme során több fal is határolta.³²(1. ábra) Egy város fala – elvileg – képes el- választani, hogy mi a „város” és ami már nem, de Róma esetében ez nem volt mindig ilyen egyértelmû. A Romulus-féle falat feltételezhetõen a Kr. e. 8. században építették fel a Palatinus dombja köré, késõbb a hatókörét kiterjesztették más dombokra is. A Servius-féle, vagy köztársaság- kori falat a Kr. e. 6. sz. végén húzták fel, majd a Kr. e. 4. században újraépítették. Ez a fal 10 m magas és 11 km kiterjedésû volt, s 426 hektárt fogott közre. Az Aurelianus-féle falhoz Kr. u. 271-ben fogtak hozzá, 6 (késõbb 12) méter magasra építették, 19 km hosszú volt és 1350 hektárt foglalt magába. Amennyiben ezeket a fizikai emlékeket kronológiai sorrendbe állítjuk, akkor valóban megragadható egyfajta városnövekedési tendencia. Ez a növekedés azonban nem volt egyenesen arányos a falak létesítésének idejével, mivel öt évszázad alatt, a köztársaság korától a kora császár- korig a városi építmények már jócskán túlléptek a Servius-féle falon.

31Sen. Ep.7.3.

32WITCHER2013. 207–208.

ÁBRA1Az ókori Róma városát kerítõ Servius- és Aurelianus-féle falak.(Forrás: WITCHER2013. 208.)

Apomerium,³³azaz a szent határ, amelyet a hagyomány szerint ekeszántással létesítettek, szintén a város határát volt hivatott kijelölni a város történetének kezdetén.³⁴Apomeriumot azonban még a királyság korában többször kibõvítették. Apomeriumkiterjedése nagyrészt változatlan maradt a köztársaság ideje alatt és körülbelül megegyezett a Servius-féle faléval. Apomerium terminusa úgy fejezte ki a város fogalmát, hogy közben egymásra épülõ ellentétpárokat hozott létre:

urbs(város) és ager (föld), római és külföldi, élet és halál. Apomeriumra mint szimbolikus választó- vonalra pedig további törvények és hagyományok rakódtak. Példának okáért a tizenkét táblás törvény³⁵megtiltotta apomeriumon belüli temetkezést. A hadvezéreknek³⁶pedig atriumphus megszavazása elõtt a Városon kívül kellett tartózkodniuk. A falakon és a vallási szempontból kijelölt kerületeken túl további határok övezték a várost. A Rómába érkezõ javakat egy sor állo- máson vámolták meg, amely állomások maguk is egy gazdasági kordont hoztak létre a város- falon és apomeriumon túl. Mindez azt bizonyítja, hogy nem csupán egyetlen határ választotta el egymástól a várost annak elõvárosi területétõl, vagy magától a vidéktõl. Ezek a határok így maguk is átjárhatóak voltak fogalmi és fizikai értelemben egyaránt.

A Róma városfalain túlra és a távolabbi vidék közé helyezettsuburbiumelnevezése nagyobb- részt a tudományos diskurzus terméke.³⁷Két irodalmi szöveghelyet³⁸leszámítva nemigen fordult elõ ebben a formájában az antik irodalmi latin nyelvben, ezen kívül a modern értelemben vett elõvárosi³⁹vagy „alvóvárosi” térséggel sem azonosítható. A probléma összetettségét ezért jól mutatja, hogy a suburbiumfogalmát korábban meghatározások sorával együtt volt szokás használni a tu- dományos párbeszédben. Asuburbiumhoz képest a suburbanum alak már gyakoribb, mégpedig általában egy vidéki birtok jelzõjeként (lásd villa suburbana),esetleg suburbanum⁴⁰(mint vidéki ingatlan, azaz praedium) vagy suburbanus (vidéki földterület, azaz ager) formákban.⁴¹Az Oxford Latin Dictionarytömör, szabatos megfogalmazásában a suburbiumaz a térség volt, amely közel terült el a városhoz, éppenséggel Rómához.⁴²Ugyanez a kiadvány asuburbanus⁴³kifejezéssel kapcsolatban további ismertetésekkel is szolgált. Asuburbiumot, mint terminust azonban a nyelvi mellett geográfiai, társadalmi, gazdasági és kultúrtörténeti szempontok alapján egyaránt nehéz egzakt módon definiálni, mivel utóbbi szempontok maguk is rendkívül szerteágazóak.

33Plut. Rom.11.1–4.

34WITCHER2013. 209–210.

35Cic. Leg.2.58.

36Joseph. BJ. 7.123.

37CHAMPLIN1982. 97.; KOLB1995. 316.; WITCHER2005. 2.

38Cic. Phil.12.10.; Schol. in Iuvenalem 4.7.

39Ettõl eltekintve, az általam feldolgozott szakirodalomban sem találtam olyan terminust, amely jobban visszaadná a latin szó értelmét, mint az„elõváros”vagy a„külváros”kifejezések. Éppen ezért jobbára ezeket a fogalmakat használtam, de a modern kori jelentésüktõl elvonatkoztatott értelemben.

40Sevillai Izidor meghatározásában olyan építmények összessége, amelyek a város körül helyezkednek el vagy a „város alatt” („sub urbe”),lásd Isidor. Etym. 15.2.16.

41CHAMPLIN1982. 97.

42OLD 1997. 1855.

43Különösen egy olyan vidéki birtok vagy lakóhely, amely a) közel helyezkedik el a városhoz (általában Rómához).

Olyan személyek (b), akik a városhoz (Rómához) közel telepedtek meg, vagy növények, amelyek a városhoz (Rómához) közel teremnek vagy termesztik õket, c) cselekedetek, amelyek a városhoz (Rómához) közel következnek be, d) olyan szokások, amelyek a város közelében élõk sajátjai, lásd OLD 1997. 1855.

Az alábbiakban ugyan kísérletet teszek a szempontok vázlatos áttekintésére, azonban egy elõzetes problémára is fel kell hívnom a figyelmet. Witcher utalt rá, hogy nem könnyû egy olyan város elõterét megrajzolni, amely város határai maguk is változtak az egyes korszakok során.⁴⁴ Dionysius Halicarnassensis (kb. Kr. e. 54–8)⁴⁵szemléletesen hívta fel a figyelmet, hogy Róma és környezetének beépítettsége miatt a felületes szemlélõ nemigen tudta eldönteni, hol is ért véget a város. A folyamatosan fejlõdõ Rómát nyilvánvalóan kül- és elõvárosi területek vették körbe.

Ez a tény pedig megnehezíti annak behatárolását, hogy hol végzõdött a város és hol kezdõdött a vidék. Marzano megállapította, hogy asuburbiumesetében a földrajzi kiterjedés amiatt is problematikus, mivel az ókori felfogás szerint sem ragadható meg pontosan, hogy mi tartozott a mindenkori suburbium területébe.⁴⁶E koncepció pedig természetesen idõrõl idõre változott Róma fejlõdésének függvényében, ezért az Antium és a Fregenae közötti partszakasz (Latium–Etruria) szintén beletartozhatott a suburbiumba. Witcher pedig amellett érvelt, hogy a modern felfogás alapján a suburbiuméppenséggel északon Cosáig (Etruria), míg délen a Nápolyi-öbölig (Campania) is kiterjedhetett.⁴⁷

A két fentebbi régió közül Champlin a suburbiumot jórészt az ókori Campania és az újkori Campagna⁴⁸területével azonosította.⁴⁹Ebben a felfogásban az „elõvárosinak” mondott területek felölelték a régió nagykiterjedésû síkvidékét, amely nyugaton a Tirrén-tengertõl az Appenninek elõterében fekvõ dombláncolat félkörívéig terjedt, ami északi, keleti és déli irányban határolta le ezt a területet. Bár az így körbehatárolt térség szélei továbbra is rendszertelenek voltak, azonban Champlin Strabón⁵⁰alapján úgy vélte, hogy Tusculum és környéke egy biztosabban körvona- lazható határszakasznak volt elkönyvelhetõ.⁵¹Champlin és Kolb szerint ebben a Campaniában⁵² sûrûn helyezkedtek el egymás mellett avillák, gondozott zöldterületek (kertek és parkok), parasztgazdaságok, kisebb és nagyobb települések, szentélyek és különbözõ kultuszoknak szentelt

44WITCHER2005. 1–2. Asuburbanusterminus egyszerre jelenti valaminek a nem városi jellegét és egyben a városhoz való tartozását is, utalva egyfajta „puffer-zónára” a nagyváros és a vidék között, lásd KOLB1995. 313.

45Dion. Hal.Ant. Rom.4.13.3–5. A várost övezõ zöldövezet látszólag törés nélkül kapcsolódott Latiumhoz és Campaniához. A város perifériáin elhelyezkedõ beépített területek pedig csak fokozatosan ritkultak a tágabb érte- lemben vett vidéken belül. Dionysius Halicarnassensis tehát nem egy határok által körbevett várost látott Rómában.

Emiatt az átmenet is megszakítás nélkülinek tûnt fel számára a városiból az elõvárosi területre tekintve, lásd KOLB

1995. 313.

46MARZANO2007. 84.

47WITCHER2005. 2.

48Az 1855-ben kiadott angol nyelvûNaturalis Historiaegy lábjegyzete alapján ez a terület, a Campagna di Roma térségét és az egykori Nápolyi Királyság (Utóbbi 1282 és 1816 között létezett. Késõbb pedig a Két Szicília Királyság részeként, 1816 és 1860 között, majd 1861-tõl a Szárd-Piemonti Királyság részeként, az egységes Olasz Királyság [1861] megalakulásáig állt fenn.) tartományait tömörítette. Ez az egyesült régió a Teverétõl (Tiberis) a Salernói- (Salernumi)-öbölig terjedt, amelyet a Középsõ-Appenninek elõtere határolt, lásd BOSTOCK– RILEY1855. 191. (a 3-as számú lábjegyzet)

49CHAMPLIN1982. 98., 101.

50Strab. 5.3.12.

51CHAMPLIN1982. 98.

52Campania városai: Strab. 5.4.4., 6., 7., 10–11.; Plin.Nat.3.61–64., 67.; Tac.Ann.14.13.; 15.22., 60.; 16.13.;

Campania termékenysége: Plin.Nat.3.60.; Strab. 5.4.3., 5.4.8.; Campaniavillái, birtokai: Mart. 9.60., Strab. 5.4.8.;

Suet. Claud. 5.; Campania fõbb útvonalai: Strab. 5.4.10–11.; Stat.Silv.4.3.; síremlékek Campaniában: Strab. 5.4.4.;

Donat. Vit. Verg. 36.

ligetek és síremlékek, temetõk, illetve temetõi kertek.⁵³A térséget utóbbiakon kívül egy kiépített vízelvezetõ rendszer és egy sûrûn létesített úthálózat (fõ és mellékútvonalak) egészítették ki.

Ezek a leírások pedig érvényesek az általam kiemelt idõszakra is. Kolb azonban a Campaniának nevezettsuburbiumjellemzésénél olyan forráshelyeket⁵⁴is megadott, amelyek inkább latiumi területekre vonatkoznak, pl.: Tibur és az Anio vízfolyása. Fontosnak tartom ezért megjegyezni, hogy az általam vizsgált idõszakban Idõsebb Plinius (Kr. u. 23–79)⁵⁵az I. itáliai régiót nevezte Campaniának, amely az ókori Latiumot és Campaniát egyaránt magába olvasztotta. Champlin és Kolb jellemzését tehát akkor fogadhatom el a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. századokra vetítve, ha kihangsúlyozom, hogy az ókori Latium⁵⁶területe is benne foglaltatik ebben a Campaniának nevezett térségben.

Marzano Campania helyett viszont Latiumot részesítette elõnyben a suburbium helyszínéül, mivel a földrajzi és mentális viszonyulás fókuszpontja, Róma, Latiumban helyezkedett el. Egy olyan, a modern Rómát körbeölelõ 15 km-es sugarú kört tekintett suburbiumnak, amely véleménye szerint egy speciális alkategóriát képezett az egykori Latiumon belül.⁵⁷Elõfordult azonban, hogy ennél a 15 km-es sugarú körnél jóval távolabbra esõ vidékek is „városkörnyékinek”⁵⁸számítottak a ró- maiak felfogásában. A rómaiak gondolkodását befolyásolhatta az a tapasztalat is, ha birtokaikat⁵⁹ könnyedén, pár órás utazással is megközelíthették Rómából. A mindenkori suburbiumterülete tehát függött a korszaktól és az elhelyezkedéstõl, ezért Marzano egy olyan térséget (ezt a 15 km-es sugarú kört) választotta, amely meggyõzõdése szerint az általa vizsgált idõszakban biztosan suburbiumnak számított.

Witcher az ókori Rómától 50–100 km-ig terjedõ térséget azonosította asuburbiummal, amelyet a településtípusok és az anyagi kultúra sajátos mintázatai jellemeztek.⁶⁰Mandich a suburbium kiterjedésének szemléltetéséhez Ovidius (Kr. e. 43–Kr. u. 17/18):Fasti (Római naptár)címû munkáját elemezte.⁶¹Ovidius⁶²korára Bovillae, Laurentum, Aricia, Tibur, Lanuvium, Praeneste

53Vö. CHAMPLIN1982. 101. és KOLB1995. 309., 313.

54Bortemelés és kõfejtés Tiburnál: Strab. 5.3.7.; Vitr. 2.7. Kõfejtõk az Anio mentén: Strab. 5.3.11.

55Plin. Nat.3.62.

56Városok, út és vízvezeték hálózatok,villák, kertek, a vidék nyersanyaglelõhelyei, termékenysége és természeti erõ- forrásai Latiumban: Strab. 5.3.6–13.

57MARZANO2007. 238.

58Cic. Verr. 2.2.7.; 2.3.66.; 2.5.157 ebben a kontextusban említette meg Szicília provinciát is, azonban ez inkább egy retorikai fogás volt, amellyel a Rómához való elképzelt közelségét hangsúlyozta ki. De ide sorolhatóak még a pomptinusi mocsarak is, lásd Plin. Nat.26.19. A pomptinusi mocsarak területén, a Via Appia mentén helyezkedett el egy kisebb helység, Forum Appii, lásd Plin.Nat.3.64. Ez a helység a Rómától számított 43. mérföldkõnél (kb. 60 km-re Rómától) helyezkedett el. Az utasok a Rómából való egynapi utazás végén itt pihentek meg, lásd Hor.Sat.1.5.3–6. MAYER

táblázatokban is összefoglalta, hogy mely források milyen földrajzi helyszínek kapcsán használták asuburbanum kifejezést, lásd Mayer 2005. 52–53.

59Például Ifjabb Plinius laurentumi birtoka. Plin. Ep.2.17.2–3 számára jól elérhetõ volt a birtoka, mivel miután végzett városi teendõivel, könnyedén eljuthatott oda az este folyamán, ráadásul két út is vezetett oda: a laurentumi és az ostiai.

60WITCHER2005. 2.

61Róma növekedése Ovidius kora után is folytatódott. Ez a folyamat pedig arra ösztönözte a késõbbi jogi diskurzust, hogy próbálják meghatározni a város ingadozó határait, lásd MANDICH2015. 82. Dig. 50.16.2 alapján a város az a térség volt, amelyet a falak határoltak. Róma viszont addig terjedt, amíg összefüggõ épületek voltak.

62Ov. Fast. 3.667.; 6.58–62.

Rómasuburbiumának (2. ábra) volt tekinthetõ. Champlin további forrásokat⁶³vett alapul.⁶⁴ Ezek alapján Saxa Rubra, Fidenae, Nomentum, Gabii, Tusculum, Velitrea, Antium⁶⁵és az Ager Pomptinus szintén a suburbium területébe tartoztak. Marzano és Witcher egyaránt szerepeltettek egy-egy térképet az általuk vizsgáltsuburbiumról.⁶⁶Marzano térképén Mentana (Nomentum) beletartozott az általa kijelölt elõvárosi térségbe. Witcher egy 50 km sugarú és egy 100 km sugarú kört tüntetett fel a tanulmányában. Az 50 km-es sugarú körbe szintén beleesett Nomentum települése. A fentebb felsorolt települések közül pedig Saxa Rubra, Fidenae, Bovillae, Laurentum, Aricia, Tibur, Lanuvium, Gabii, Tusculum, Velitrae és Praeneste. A 100 km sugarú körbe pedig még beletartozott az Ager Pomptinus. Farrell pedig egy kisebb és egy nagyobb sugarú körbe helyezte asuburbiumot. Farrell becslése szerint asuburbiumegy 30 km-es és egy 60 km-es zónára oszlott, emiatt megkülönböztethetõ egy „belsõ” és egy „külsõ” suburbium.⁶⁷A 30 km-es

„belsõbb zóna” egy nap alatt, míg a 60 km-es „külsõbb zóna” 2 napos utazással volt bejárható.

E terület legnagyobb része a népsûrûség, szállítmányozási hálózatok, stb. tekintetében meglepõen városiasodott volt (s idõvel egyre inkább az lett), amely magába foglalt minden társadalmi réteget.

63Mart. 4.64.; 5.1.; Plin. Nat.14.50.; 26.19.; Cic. Att.7.3.6.; 12.34.1.; Cic. De or.1.98.; Suet. Aug. 6.1.

64CHAMPLIN1982. 98., 111.

65Strab. 5.3.5 alapján a Kr. e. 1. sz. és a Kr. u. 1. sz. fordulóján Antiumot a politikai vezetõk pihenõhelyévé tették, ahol megszabadulhattak az állam gondjaitól, emiatt számos szép épülettel gyarapították a települést.

66Vö. MARZANO2007. 464. és WITCHER2005. 2.

67FARRELL2014. 85–86.

ÁBRA2 Róma suburbiuma. A félkövérrel szedett városnevekre mint elõvárosi helységek utaltak az irodalmi források.(Forrás: GOODMAN2007. 21.)

Ezek alapján Farrell, Marzano és Witcher elméletei egyaránt hasznosíthatóak az általam vizsgált idõszakban. Marzano kapcsán azonban meg kell jegyeznem, hogy asuburbiumotalárendelte a villák vizsgálatának. Ráadásul munkája egyik részében a Kr. e. 2. századtól a Kr. u. 5. száza- dig terjedõ idõintervallumba tartozóvillákat gyûjtötte össze. Mûve másik részében azonban a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 3. század közötti villákra fókuszált, mivel indoklása⁶⁸szerint ebben az idõszakban avillák már jó alapokkal rendelkezõ és széles körben elterjedt jelenségeknek számítottak Itáliában. Marzanónak a Rómasuburbiumát ábrázoló térképe a Katalóguscímû feje- zetben található, amelyben a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 5. század közé esõ villákat rendszerezte.

Periodizációját ezért csak részben fogadhatom el az általam kiemelt idõszak kapcsán. Farrell pedig nem adott meg pontos idõintervallumot a suburbiumkapcsán, de olyan szerzõket (Horatius és Martialis) elemzett, akik szintén szerepelnek a vizsgálatomban mint kortárs szemtanúk.⁶⁹

Witcher szerint Róma vidékét sûrûn lepték el gazdaságok, amelyek intenzív módon termeltek élelmiszert és fényûzési cikkeket a városi piacra.⁷⁰Fontosnak tartotta azonban megállapítani, hogy ezek az elõvárosi létesítmények nem csupán a városi piac termelõi voltak, hanem annak fogyasztói is. A tömegesen elõállított agyagáru, valamint az importált márvány és bélyeges téglák eloszlásai alapján még a legkisebb gazdaságokban is kimutathatóak a „nagyvárosi” stílus fogyasztásának az emlékei. A gazdasági és társadalmi hálózatoknak egy ilyen nagymértékû integráltsága ezért még nehezebbé teszi a különbségek érzékeltetését a „városi”, „elõvárosi”

és „vidéki” jelenségek között. A gazdaságokon kívül több régi latin, szabin vagy etruszk város is elhelyezkedett a suburbiumban, mint például Tusculum, Cures vagy Veii. Ezek a települések egyértelmûen magukban foglalták a városi sajátosságokat, de a növekvõ Róma egyre inkább kisajátította utóbbiak társadalmi és gazdasági funkcióit. Paradox módon ahogy a Rómához közvetlenül kapcsolódó külvárosi térségek egyre inkább „városi” területekké váltak, így ezek a korábban független városok lassan „elõvárosi” településekké változtak, a „kiterjesztett metropolisz”(„extended metropolis”)részeiként. Hasonlóan a közelebb fekvõ külvárosokhoz, asuburbiumlegtávolabbi határát sem lehet meghatározni. Avillák és a gazdaságok sûrûsége ugyan csökkenhetett a várostól távolabb, de még sincs olyan éles határ, amelyen túl Róma társadalmi és gazdasági befolyása szétfoszlott volna. Még ha létezett is ilyen határ, annak moz- gathatónak kellett lennie és egyre távolodónak, ahogy pl. a gazdasági nyomás emelte az egyes javak árát. Az utak és hidak építése a távolabbi térségeket pedig mindinkább Róma közvetlen befolyása alá vonta. Az elõvárosi térség leginkább a mozdíthatósággal és a változatossággal írható le, azaz: emberek és javak mozgásával, s ugyanúgy az építmények, tevékenységek és gondolatrendszerek sokféleségével is.

Mandich összefoglalóan megállapította, hogy asuburbiumjellemezhetõ egyrészt a „városi elit visszavonulási helyszíneként,” „intellektuális térségként,” másrészt földrajzilag megfogha- tatlan helyként is. Korábban fix, statikus határokkal számoltak a suburbiumkiterjedését tekintve, pl. 8 római mérföld,⁷¹9 római mérföld,⁷²35 km, 25 mérföld,⁷³50 km és 60 km. Ezek a típusú

68MARZANO2007. 5.

69FARRELL2014. 86–89.

70WITCHER2013. 214–215.

71kb. 11,6 km

72kb. 13 km

73kb. 40 km

határok azonban nem vették figyelembe a külvárosi tér idõbeni fejlõdését, vagy a funkcionális zónák jelenlétét és az azokat szabályozó tényezõket. Az antik gondolkodásban⁷⁴pedig inkább a felfogás, mint az elhelyezkedés döntötte el, hogy például egyvillaelõvárosinak számított vagy nem. Mandich hasznosította Witcher⁷⁵megállapítását a mozdíthatósággal és a sokféleséggel kapcsolatban, mégis olyan új irányokat kívánt szabni asuburbiummal kapcsolatos kutatásnak, amely kevésbé kétértelmû meghatározásokhoz vezet el. Mandich fejtegetését Constantinos A.

Doxiadis (1968)⁷⁶tudományos munkásságára alapozta.

Mandich utalt olyan, Rómasuburbiumát ábrázoló térképekre, amelyek megközelítõleg 25–100 km-es kiterjedésû koncentrikus köröket ábrázolnak.⁷⁷Ezek a térképek azonban nem képe- sek számot adni a komplex határokról a dinamikusan terjeszkedõ telepek kapcsán. Az ún. izokrón (egyidejû) távolságok⁷⁸azonban új perspektívát adhatnak az elõvárosi térség vizsgálatához.

Az izokrón egy olyan, egymáshoz kapcsolódó pontok alkotta vonal (izovonal) a térképen vagy diagramon, amely az egyenrangú idõpontokat mutatja. A távolság megállapítása tehát inkább idõegységhez, mint hosszegységhez kötött. Ez az eljárás különbözõ sebességekkel operál, tehát bizonyos feltételek mellett milyen gyorsan érhetõek el az egyes földrajzi pontok.

Az antik Rómához ugyanakkor funkcionális zónák is kellett, hogy kapcsolódjanak. Utóbbiak eltérõ célokat szolgáltak és nagyban meghatározta õket a városközponttól való távolságuk.

Elméletben, ahogy egy város nõ gazdaságilag és népességben, úgy megnövekszik az igény a lakó és kereskedelmi tér iránt is. Így kényszerítve a várost, hogy korábban elõvárosi térségekbe hatoljon át, utóbbiak pedig az elõzõleg vidékinek számító területekre furakodjanak be. Ez az ún.

„hullám effektus” pedig alapvetõ aspektusa a térbeli változásnak.

Mandich rámutatott, hogy az ún. horti Romani (a Rómát övezõ kertek), amelyek a Kr. e. 1. szá- zadban már a Várost körítették, jó példák arra, hogy a városi terjeszkedés hogyan hatolhatott be a környezõ területekre.⁷⁹Ez a térség egyrészt nagyméretû birtokokból, másrészt olyan kisebb, termelõvillákból állt, amelyek elsõsorban kertmûvelést, zöldségtermesztést végeztek. Utóbbi terület egyfajta „peremvidéki övezetnek” számított, amely a funkcióját vesztett városhatárok (ebben az esetben a Servius-féle fal) körül helyezkedett el ésvilla-birtokokat, lakóterületeket, közparkokat, piacra termelõ kerteket és temetõket foglalt magába. Witcher alapján a kertek

74Vö. Catul. 44. és Cod. Iust. 5.71.16.

75WITCHER2013. 215.

76Ez az ún. ekisztika, azaz olyan településtudomány, amely a település központi, a társadalmat elemzõ vizsgálatát adja, amelyben a településhálózat elemei az ekisztikai szintrendszerben, 12 egységben helyezkednek el, lásd NEMES

1998. 111–112.

77MANDICH2015. 88–92.

78Az izovonalas (izokrón) térképeken belül az ábrázolt „idõfajtától” függõen két alaptípust lehet megkülönböztetni.

A tanulmány szempontjából a következõ típus számít relevánsnak. Ez a típus egy kiemelt pont, illetve a többi pont közötti, idõbeni viszonyokat ábrázolja a „központtól” ugyanolyan idõbeli távolságra esõ pontok összekötésével.

Az izovonalak lefutásának alakja így szabálytalanságokat mutat, mivel követi a közlekedési hálózat állapotában fenn- álló különbségeket. Ez az egyközpontú, irány-függõ ábrázolás az adott település tényleges elérhetõségi viszonyairól ad számot, lásd DUSEK– SZALKAI2007. 11.

79MANDICH2015. 93.

és a ligetek mint zöldterületek egyre inkább behatoltak a városba, miközben a városias stílusú építkezés átszivárgott a vidéki térségbe.⁸⁰Hagyományosan ezeket a kerteket⁸¹olyan nagykiterje- désû parkokként és ingatlanokként jellemezték, amelyeket a kései köztársaság korában és a korai császárkorban hozott létre az elit. E helyszínek magukon viselték a kényelmes visszavonulás, illetve a társadalmi és kulturális kifejezés jegyeit, de az ingatlan-befektetõi érdekeltséget is.

Más szavakkal: a kertek egyszerre voltak zöldövezetek és a város további terjeszkedésének a bázisai.

Mielsch mindezt kiegészítette azzal, hogy a Kr. e. 1. században a villafogalma már összemosód- hatott a városfalak elõtt elterülõ kertekkel, amelyek a városon kívüli, ideiglenes tartózkodást tették lehetõvé.⁸²Ezek a kertek⁸³pedig lehettek annyira kiépítettek, mint a távolabb fekvõ villák.

Mandich azonban kihangsúlyozta, hogy további eredmények szükségesek az ókori Rómához kapcsolódó peremvidéki övezetek vizsgálatához.⁸⁴

Mandich készített egy feltételes táblázatot a Róma környéki elõvárosi zónákról, amelyek az izokrón és a fizikai távolságokon alapszanak.⁸⁵(3. ábra) Ezeket az elõvárosi zónákat a Rómát szolgáló társadalmi és mezõgazdasági funkciókkal látta el, illetve a látogatottságuk gyakoriságával⁸⁶ jellemezte. Az izokrón távolságok egy általánosított jármûsebességen⁸⁷alapszanak, amely 10 km/h-ban lett megállapítva (kivéve kövezett úton történõ közlekedés esetében). A táblázat kapcsán tehát

80WITCHER2013. 212.

81A rómaiak nem választották el következetesen a kerteket az elõvárosi ingatlanoktól. Bizonyos felfogás szerint a kertek szigorúan elõvárosi ingatlanok voltak, azonban közelebb estek a városhoz, mint a valódi suburbanum, lásd CHAMPLIN

1982. 99.

82MIELSCH1987. 7.

83Stat.Silv.4.4.1–9. ADAMS2008–2009. 9–10 az elõvárosi kerteket mint tartózkodásra, visszavonulásra alkalmas helyszíneket vizsgálta.

84MANDICH2015. 93.

85MANDICH2015. 94.

86Egyes zónának és magának Rómának a látogatottsága szintén meghatározhatja az ellátott funkciók(at). Bár társadalmi és földmûvelõi (gazdasági) tevékenységek fordultak elõ a „napi zónán” belül, azonban ugyanezek a „havi zónában”

feltehetõleg nem. A 7 km-es távolság a napi zónára lett megállapítva. Az 5–7 km-es távra ugyanis gyakran hi- vatkoztak úgy, hogy behatárolják a „napi városi rendszert” vagy a „közvetlen elõvárosi zónát”. Ezt a távolságot megközelítõleg 1–2 óra gyalogos ingázás egyenlítette ki. Mégis, ahogy a város dinamikusan növekedett, ezeket az elõvárosi zónákat is hasonlóképpen kell mérlegelni a kutatás során. A napi zónának ugyanis az archaikus korban szükségszerûen kisebbnek kellett lennie, mint a császárkorban. Azt pedig szintén érdemes megjegyezni, hogy a heti és napi zónákat is lehet jellemezni bizonyos átfedéssel, ha számolunk földmûvelõi vagy gazdasági funkciókkal, mivel a fontos piacok (mint amilyenek Rómában is voltak) esetében ki lehet mutatni egy emelkedést 15–20 km-ig, vagy a háromtól-négy óráig terjedõ gyalogos ingázás során, lásd MANDICH2015. 94.

87MANDICHnehezen megragadhatónak ítélte meg a „kocsi” fogalmát a tanulmányában. Elismerte, hogy a két vagy négykerekû jármû több típusa is létezett a korban, amelyek különféle utazósebességre voltak képesek. A köztársa- ság idején a Galliából importált carruca és rheda számítottak a leggyorsabb és legelterjedtebb szállítóeszközöknek.

Ezek az eszközök négykerekû jármûvek voltak, és gyakran ábrázolták õket kettes vagy négyes fogatolású, öszvérek esetleg lovak hajtotta kocsikként. Utóbbi eszközök elterjedése a köztársasági korszakban meg kellett, hogy emelje az elérhetõ sebesség nagyságát, különösen az elõvárosi térségben, ahol a forgalom sûrûsége nem lehetett azonos a Rómán belüli forgalomtorlódással, lásd MANDICH2015. 88.

a 10km/h sebesség⁸⁸a kövezetlen útszakaszokra vonatkozik. Egyes zónának és magának a Városnak a látogatottsága szintén meghatározhatja az ellátott funkciók(at). Mandich azonban kiemelte, hogy ez a táblázat csupán feltételes és nem úgy alakította ki, hogy meghatározott határokat és távolságokat nyújtson.

Úgy gondolom, azok a megállapítások⁸⁹visznek közelebb asuburbiumlehetséges kiterjedéséhez, amelyek bizonyos régiók, vagy meghatározott sugarú körök helyett inkább a fizikai elérhetõségre koncentrálnak. E felfogások szerint a suburbiumegyrészt egy olyan térség, amelyet pár órán belül el lehetett érni Rómából kiindulva. Másrészt olyan helyszínek összessége, amelyeket az antik körül- mények között egy napi úttal meg tudtak közelíteni, ez a távolság pedig körülbelül 40 km-t tett ki.

Egyet kell értenem Witcher⁹⁰kijelentésével, hogy a suburbium történetileg megterhelt fogalom.

Elfogadom azt is, hogy asuburbiumterülete kiterjedt az ókori Latium és Campania régióira.

Mandich kísérlete figyelemreméltó, azonban kihangsúlyozta, hogy a kutatási projekt a rész- eredmények publikálása során (2015) még elõzetes szakaszban volt. A közölt táblázat pedig egy kisebb példának számított, hogy illusztrálja a Rómára vonatkozó városi expanzió fel-

88Az utóbbi feltételek persze változhatnak. Ha pedig a zónák térképre alkalmazása során a GIS-t (földrajzi információs rendszer) és a térbeli elemzést is felhasználják, akkor az egyes zónák a maximum kiterjedésüket emiatt csak kövezett út mentén érik el, ezzel pedig csillag alakú, egyenetlen határokat mutató zónák jönnek létre, lásd MANDICH2015. 94.

89Vö. CHAMPLIN1982. 98.; KOLB1995. 313. és MARZANO2007. 84.

90WITCHER2005. 2.

ÁBRA3 Feltételezett elõvárosi zónák (Forrás: MANDICH2015. 95.)

tételezett hatásait, ráadásul a jármûsebesség becsült (és elismerten változó) értékén alapult.

Konkrét idõhatárokat ugyan nem jelölt meg, de néhány kijelentés⁹¹alapján feltételezhetõ, hogy Mandich modellje az általam kiemelt idõszakra is vonatkoztatható. Jelen tanulmányban asuburbiumfogalmát mint elõvárosi terület használom függetlenül attól, valójában mekkora lehetett a pontos kiterjedése.

Witcher úgy gondolta, hogy az elõvárosi térséget lehetséges egyrészt tisztán negatív fogalmakkal jellemezni.⁹²Elsõsorban olyan tevékenységek helyszíne, amelyek szennyezõeknek és nemkívá- natosnak számítottak, s ezért a perifériákra lettek kihelyezve, pl. temetkezés, kivégzés vagy a szemétlerakás. Másrészt e terület pozitív vonzerõvel is rendelkezett pl. kapcsolódási lehetõségek az anyag- és erõforrásokhoz, szállítmányozási pontokhoz. Mint a szállítmányozás helyszíne, az elõváros alkalmas volt az egymással vetélkedõ magamutogatásra. Az utak ugyanis jól látható pontokat kínáltak a halotti emlékmûveknek. Ahogy nõtt a város, az egyre beljebb esõ területek úgy szívódtak fel a városmagba. Egy ilyen egybeolvadás pedig átfogó módon formálta át a terület jellegét. Például az Esquilinus kiterjedt köztársaságkori temetõit elõbb fokozatosan rendbe tették, majd végül felszámolták és parkosították Maecenas kertjeinek a részeiként. Ezzel az eljárással a halál, a szennyezés és nyomor konnotációi átadták helyüket a pihenés és a kifinomultság esz- méinek Horatius (Kr. e. 65–8)⁹³idevonatkozó versében.

Asuburbiumon belül a közelebbi és a távolabbi részek egyaránt leírhatóak a kitermelés és az elõállítás helyszíneikként (pl. kõ, vulkáni hamu, azaz a habarcskészítéshez használt pozzolana,gyümölcs, zöldség, agyagáru, tégla), de a fogyasztás helyeiként is (pl. komplex módon kialakítottvillák).⁹⁴A közelebb esõ külvárosi térségek viszont olyan nyomornegye- deknek is helyet adtak, amelyeket foltonkéntvillák és kiterjedt kertek (pl. Maecenas kertjei) szakítottak meg. Ezek a külvárosok így egyszerre voltak szûkek és mocskosak, de egyben zöldek és nyitottak (pl. a Campus Martius esetében). A közelebbi külvárosok a városmagon kívül helyezkedtek el és hemzsegtek az élettõl, de ugyanakkor a haláltól is. Részben képesek voltak arra, hogy reflektáljanak a birodalmi nagyváros szélén jelentkezõ társadalmi és gazda- sági feszültségekre. Mialatt a gazdagok és hatalmasok a városmagot uralták, addig ezek a kül- városok olyan helyszínek voltak, amelyek Róma társadalmi struktúráját mutatták be annak mûködése közben. A magas társadalmi státusz termékei (villák, kertek, síremlékek), az alatta elhelyezkedõ társadalmi réteg törekvése (különösen a felszabadított rabszolgák temetkezési emlékmûvei) és a további rétegek nincstelensége (a földfoglalók kunyhói, közcélú sírgödrök) egyaránt képviseltették magukat a külvárosokban.

A tudományos diskurzus – az eltérõ földrajzi alapú hipotézisek ellenére – több ponton hasonlóságokat mutat a suburbium jellemzésében.⁹⁵Az irodalmi alkotások mint források alapján, asuburbiumegy olyan irodalmi konstrukció, amely a mûvelõdéssel eltöltött visszavonulás

91MANDICH2015. 85., 87., 92–95.

92WITCHER2013. 211.

93Hor. Sat. 1.8.

94WITCHER2013. 212.

95Vö. CHAMPLIN1982. 97., 100.; FARRELL2014. 86. és WITCHER2005. 3–5.

lehetõsége volt a városi élet nyomása elõl. E minõségükben pedig Sabinum,⁹⁶Tibur,⁹⁷ Praeneste⁹⁸és Tusculum⁹⁹területei kínálkoztak megfelelõ helyszínekként, legalábbis az irodal- mi elképzelés szerint. E helyszínekkel kapcsolatban a római irodalom a mûvelt kikapcsolódás ideáját örökítette meg, amely a felsõbb társadalmi rétegekhez kötõdött. Asuburbiuma magánélet, a visszavonultság, a számûzöttség és avicinitas(szomszédság) helyszíne is volt, amely ugyan vidéki volt, de nem túl vidékies. Azelõvárosi villák(villae suburbanae)pedig a városi kultúra hivalkodó megjelenítésének a központjai lettek a városon kívül. Ebben az elitista kontextusban lehetséges egyfajta „nagyvárosi jellegrõl” is beszélni. Mindenesetre hiba lenne asuburbiumot csupán az elit kényelmes kikapcsolódásának irodalmi képzetével társítani. Asuburbiumugyanis aplebsnek is biztosíthatott fizikai és ideológiai kilépõt. A köztársaság korában asuburbium pedig lehetõséget adott a hivatalos döntéssel szembeni ellenszegülésre. Azok a hadvezérek,¹⁰⁰ akiknek nem ítéltek megtriumphust, legálisan tarthattak magántermészetû diadalmenetet a vá- roson kívül. Asuburbiumpolitikai szempontból jelentéktelen volt, azonban így is sarjadhatott hírnév a városon túli, egymással vetélkedõ magamutogatásból, mivel az emberek valószínûsíthetõen eljöttek Rómából. A vallás gyakorlása¹⁰¹pedig egy újabb lehetõséget nyújtott, amelynek során a városi és a Rómán kívüli lakosság interakcióba léphetett egymással. A városi lakosság számtalan jeles alkalmat apomeriumon túl tartott meg, ideértve például a temetkezést vagy a halott megtisztelését. Hasonlóan a Rómán kívüli lakosságnak is meglehetett az oka, hogy a városi vagy a város elõteréhez tartozó szentélyeket és templomokat¹⁰²keressen fel a vallásos ünnepek idején.

Amíg a köztársaság korában asuburbiuma munkaerõ és a mezõgazdasági források révén ala- pozta meg Róma katonai terjeszkedését, addig a korai császárkorban asuburbiumtöbbé már nem a hatalom bázisa volt, hanem egy olyan felület, amelyen a Város kifejezte birodalmi lété- nek sikerességét. Asuburbiumterületén áthaladó vízvezetékekre (pl. Aqua Virgo, Aqua Marcia) történõ illegális rákapcsolódás,¹⁰³illetve vizük elhasználása, elöntözgetése végsõ soron azonban Rómát károsították meg. Ilyen értelemben a suburbiummár nem feltétlenül Róma kiszolgálója, hanem Róma javait kihasználó entitás is volt. Asuburbium a vidék több jellegzetességét mutatta, ezért a rómaiak számára a vidék egy speciális fajtája volt, a rus suburbanum.

96Vö. Hor. Od. 3.1. és Hor. Sat.2.6.70–76.

97Hor. Od. 4.3.1–12.

98Plin. Ep.5.6.45.

99Cic. Tusc.3.34.

100Liv. 42.21.6–8.

101Ov. Fast. 3.261–284.; 3.523–542.

102Ov. Fast. 5.673.; 6.191.; Strab. 5.3.2.

103KOLB1995. 329. Vö. Frontin. Aq. 75–76. és Plin. Nat.31.42.

A

További gazdaság- és társadalomtörténeti szempontokat figyelembe véve is megközelíthetõ a suburbium fogalma, mégpedig a villa suburbana¹⁰⁴(elõvárosi villa),illetve a fundus suburbanus és a praedium suburbanum (elõvárosi ingatlan) terminusain keresztül. Az elõvárosi villaRóma¹⁰⁵ vagy egy másik város¹⁰⁶vonzáskörzetébe tartozó területen (suburbium) helyezkedett el, így a hozzá tartozó kerteket (horti) a városi piacra történõ termelés miatt is megmûvelhették.¹⁰⁷A romlan- dó javak (pl. virágok, zöldségek és gyümölcs) értékesítésében nagyon fontos volt a birtoknak a városközponthoz való közelsége. Habár a gyümölcsöt nem csupán frissáruként értékesítették, hanem aszalva¹⁰⁸vagy szirupban eltéve,¹⁰⁹ezért távolabbi helyekre szállíthatták el. A zöldség- és gyümölcstermesztésre utaló fizikai emlékek persze eléggé elenyészõ számban maradtak fenn.

Ugyanakkor a Tiberis völgyében emelt vízelvezetõ létesítményekkel foglalkozó kutatás¹¹⁰több olyan példát mutatott ki, amelyek esetében a fizikai maradványok mindenképpen a kertmûveléssel összefüggõ öntözõrendszerre utalnak. Utóbbinak köszönhetõen a Rómához tartozó suburbiumot elláthatták vízzel, ezen belül a Rómától északra esõ Tiberis folyó völgyét is. Az ókori Róma körül végzett mezõgazdasági termelés kapcsán érdemes megvizsgálni az ún. Thünen-modellt¹¹¹ (4. ábra), amely a hajdani zöldséges kertek elterjedésére is utalhat.

A tudományos diskurzus azonban rámutatott, hogy a Thünen-féle modell nem adaptálható teljes mértékben az antik Róma gazdasági vonzáskörzetére.¹¹²Thünen alapján ugyanis egyrészt nincs összefüggés a piac távolsága és a termelés hatásfoka között. Másrészt a termények lehetsé- ges felvásárlási helyszínére és árára befolyással vannak a kisvárosok vonzáskörzetei is, amelyek tovább differenciálhatják a vidéki javak piaci eloszlását. Utóbbi kapcsán Horatius¹¹³is szolgált

104Avillamint lakó- és gazdasági épületek összessége a Kr. e. 2. századtól kezdett a római vidék meghatározó elemévé válni. A vidékivillán belül a kényelmi és gazdasági funkciók nem mindig álltak egymással egyenes arányban.

A ránk maradt irodalmi hagyomány, de még a régészet emlékei sem általánosíthatják minden részletre kiterjedõen a villa építészeti és funkcióbeli felépítését. A jelen tanulmányban többször említett villa suburbana jobbára egy modern terminus technicus és az elõvárosi villákat értik alatta a kutatók, lásd GRÜLL2017. 164–167.

105A Quintiliusok villája a Via Appia mentén, az ötödik mérföldkõnél (kb. 7 km-re Rómától), lásd ADAMS2008–2009. 6.;

MARZANO2007. 531. MARZANOAugustus feleségének, Liviának a prima porta-ivilláját(„Ad Gallinas Albas”) a suburbium területébe sorolta. Avilla a Via Flaminia mentén, a kilencedik mérföldkõnél (kb. 13 km-re Rómától) feküdt, lásd MARZANO2007. 519.

106A pompeii-i Misztérium-villa történetének korai szakaszában a gazdasági jelleg volt a meghatározó. Avillavalószínûleg Kr. e. 80 után vált egy elegánselõvárosi villává(villa suburbana).Kr. u. 62-t követõen azonban avillaelveszteni látszott reprezentatív szerepét, s mindinkább mezõgazdasági vállalkozásnak, egy borgazdaságnak adta át a helyét, lásd CAROLIS2005. 314.; MCKAY1984. 102. és NAPPO1998. 152.

107MARZANO2007. 108–109.

108Col. 12.14.1.; 12.15.1–5.; 12.16.1–5.

109Col. 12.9.3–5.

110WILSON2009. 734–760., 766–768.

111Johann Heinrich von Thünen (1783–1850) német közgazdász, fõ mûve:Az elszigetelt állam(elsõ kiadás: 1826).

Thünen e munkájában a termények felhasználása és elosztása kapcsán különbözõ termelési zónákat alakított ki a tá- volság függvényében. Az öt termelési kör közül az elsõben intenzív gazdálkodás folyik, amelynek tipikus termékei a tej és a kerti növények. E zóna külsõ határa a várostól 30 km, lásd DUSEK2013. 46–47.

112Vö. CSETE2011. 101.; DUSEK2013. 46., 49., 53–55. és MANDICH2015. 87.

113Hor. Ep.1.14.3.

adalékkal. A költõ sabinumi birtokán dolgozó földmûvesek a közeli városkába, Variába (Vicus Varia, ma: Vicovaro, kb. 45 km-re északkeleti irányban a modern Rómától) jártak eladni a birtok terményeit. Varro¹¹⁴korában feltehetõleg még olvasható volt Tusculum városkapuján a figyel- meztetés, hogy nem lehetett újbort a városba szállítani ameddig a Vinalia idejét ki nem jelölték, és az ehhez kapcsolódó szertartásokat nem végezték el. Varro¹¹⁵azt is tanácsolta, hogy a birtok tulajdonosa a megtermelt felesleget a közeli birtokokon, falvakban vagy városokban értékesítse.

Thünen maga is elismerte, hogy a koncentrikus termelési körök teljesen hipotetikusak. Az Elszigetelt állammodelljére ráadásul hatottak a földrajzi és emberi tényezõk is. A modell nem vette szá- mításba az inflációt, a földek eltérõ minõségét, az utak minõségét, illetve azok meglétét sem.

Mandich feltételezte, hogy Róma gazdasági vonzáskörzetének makró-határai valószínûleg magukban foglalták a nyugati Mediterráneum legtöbb tengerparti vidékét.¹¹⁶Ez a térség a keleti oldalon az Appenninek elõteréig terjedt ki. Az Appenninek emelkedõin túli térségek pedig már nem számítottak Róma gazdasági elõvárosának, ami azt jelenti, hogy ugyanazokat a termékeket távolabbról kevesebb pénzért hozathatták be. A tengeri szállítmányozás ugyanis sokkal olcsóbb- nak számított, mint a szárazföldi fuvarozás. Utóbbi költségei közeledve az Appenninekhez folyamatosan nõttek. A költségelemzés és a gazdasági járadék elméletei szintén fontosak az elõ- városi térség térképre alkalmazásában. Róma esetében utóbbiak jelentõs szerepet kellett, hogy

114Var. Ling. 6.16.

115Vö. Var. r. r. 1.16.3. és 1.50.2.

116MANDICH2015. 90.

ÁBRA4 Az ún. Thünen-modell(Forrás: CSETE2011. 104.)

játszanak a Várost körbeölelõ funkcionális elõvárosi zónák elhelyezkedésének és alakzatának meghatározásában. Ahogy a gazdasági járadékok és mezõgazdasági árrések is hajlamosak be- folyásolni hol és hogyan alakultak ki ezek a zónák. Ahogy Róma dinamikusan növekedni kezdett, ezeknek a zónáknak el kellett mozdulniuk és át kellett alakulniuk. Viszont ennek a térségnek a kihatásait csak kis mértékben tárták fel a maguk jelentõségében. Úgy tûnik azonban, hogy léteztek olyan térségek Róma körül, amelyek közül egyesek speciális funkciókkal szolgálták a Várost, illetve Róma is õket.

Columella (Kr. u. 4–70?)¹¹⁷alapján asuburbanum praediumjelentõs üzleti és gazdasági értékkel is rendelkezett.¹¹⁸Már Idõsebb Cato¹¹⁹is propagálta a város felvevõpiacának gazdasági jelentõségét a Kr. e. 2. században. A római elõkelõk pedig nem sokat várattak magukra, hogy bir- tokaiknak legalább egy részét a város közelében koncentrálják. A latin mezõgazdasági iroda- lomban az Idõsebb Catót (Kr. e. 234–149) követõ Varro¹²⁰a„sub urbe”(modern, tudományos értelemben: „elõvárosi”) kifejezést szintén a városhoz közel fekvõ termõföld kapcsán használta.

A lassan világvárossá növõ Róma ugyanis igényelte, hogy a vonzáskörzetében lévõ települések gazdaságai ellássák õt különféle termékekkel, de nemcsak a köznapi étkezés hozzávalóival, hanem a luxus-lakomák ínyencségeivel is. Az Alba Longától Nomentumig terjedõ térség számí- tott ezért a római piacra termelõ kertek térségének. A hegyes-dombos Közép-Itália viszont Róma kihelyezett gazdaságainak adott helyet. A földbirtokosok pedig kapva kaptak a lehetõségen, hogy gazdaságaik megtermeljék a nagy keresletû, s nagy haszonnal kecsegtetõ ínyencségeket. Cato és Varro gyakorlatát Columella is átvette. Columella¹²¹ugyanis azt tanácsolta, hogy étkezési szõlõt akkor érdemes telepíteni, ha a birtok a város közelében terült el, és frissen el lehetett adni a szõlõt.

Catullus (Kr. e. 84–54)¹²²viszont a társadalmi szempont alapján tett különbséget, amikor Tiburhoz kötötte vidéki ingatlanát Sabinum helyett.¹²³A sabinumi és a tiburi ingatlanok közötti különbséget jól ismerhették az elit-körökben is. Catullus¹²⁴pedig utalt arra olvasóinak, hogy a megkülönböztetés mögött társadalmi szempont rejlett. Egy Tibur közelivilla suburbana birtoklása ugyanis igen nagyra értékelt dolog volt. Tibur pedig kifejezetten a villa suburbanáknak szentelt helyszínnek számított, de földrajzilag Sabinumhoz kötõdött. A két földrajzi pont fentebbi szétválasztása ezért erõsen szubjektív jellegûnek tekinthetõ. Ráadásul Catullus nem feltétlenül érthetett egyet ezzel a megkülönböztetéssel. A költõ helyszínekkel kapcsolatos szójátéka¹²⁵ utalhatott arra is, hogy valamilyen szinten érdektelen ebben a megkülönböztetésben, vagy leg- alábbis kisebbíteni szeretné ingatlana „rangját”. Avilla suburbanamint vidéki ingatlantípus, nem csupán a tulajdonos társadalmi helyzetét fejezte ki. Az ingatlan utalt arra, hogy az elõvárosi villák között is létezett egyfajta rangsor az elhelyezkedésüket illetõen.

117Col. 7.9.4.

118DALBY2000. 70.

119Cato a fundus suburbanusmegnevezéssel illette az elõvárosi termelõ birtokot, lásd Cato Agr.7.1.

120Vö. Var. r. r. 1.16.3.

121Col. 3.2.1.

122Catul. 44.

123Vö. ADAMIK1998. 74. és ADAMS2008–2009. 1–9.

124Catul. 44.1–6.

125Catul. 44. 2–5.