Madarász Emil: Tegnap és tegnapelőtt
Méglia lokálpatriotizmusai is illet valaki, mégiscsak azzal kezdem, hogy mi, szegediek, különös örömmel vettük kezünkbe Madarász Emiinek a Magvető Könyvkiadó ízléses ki- a d á s á b a n megjelent két poémáját „Tegnap és
tegnapelőtt'' összefoglaló címmel.- Ez a friss, m o n d h a t n á n k — elcsépelt kifejezéssel — lélek- b e n örökifjú író-költő egyéniség ugyanis liet- v é n esztendővel ezelőtt itt a mi Tiszatájun- kon, Szeged környékén pillantott először a világba, amelynek később tudatos szemlélő- jévé vált. Most közzéadott egyik poémája is a szegedi tanyavilágban játszódik, itt bujdo- kol Csorba Mária, kommunista parasztasszony a csendőrök elől.
Hetven esztendős és ebből ötven éven át alkotó író semmiképpen sem tartozik a fia- talok sorába. Madarász Emilt mégis mainak, fiatalnak érezzük. H a n g j á n a k frissesége, a múltból és a múltról is mának, sőt a jövőnek szóló elbeszélőkedve teszi ezt elsősorban. So- rait olvasva egyre jobban megszeretjük, s az író egybeolvad hőseivel, akiket a maguk emb- beri közvetlenségükkel, harcos emberségükkel föltéllenül a szívünkbe zárunk.
A „Tegnap és tegnapelőtt" két p o é m á j a a fény, árnyék eleven kontrasztja. A „tegnap"
— az árnyék, a sötétség ideje, a Horthy-kor- szak rút világa — a „Megy a csendőr Csorba u t á n " költeményben elevenedik meg, a „teg- n a p e l ő t t " , — a f é n y napjai, . a dicsőség ra- gyogó világa — pedig 1919 nagyszerű ese- ményei, amelyből fölvillantja Csihajda, az egyszerű vöröskatona és társai alakját. Két különböző kor, de összekapcsolja bőséinek jelleme: Csorba Mária és Csihajda — vagy hozzátehetjük, hogy a Csorba Máriák és Csi- hajdák — ugyanabból az anyagból gyúrt hús- vér alakok, meggyőződésükért bátran har- coló, a hatalomban és bújdosásban is tudato- san célratörő, a győzelmükben biztos embe- rek, — kommunisták.
Az író művészetét dicséri, hogy ilyen vi- • lágos összefüggést tud teremteni s ezen túl- menően valóban típusokat alkot. Nem titkolt írói szándék ez, kimondva is megtaláljuk a
•"költeményben:
. . .bősök ő k : a kósza Csorbák, névtelen sok harcos anyák, pásztortüzek, lámpafények, köröskörül alsó tanyák,
. . . Van, ki. villanyszéken hull cl, v a n , ki bitón s ki vadonban, d e a névtelen sok Csorba m i n d e n fele jár-kcl, ott v a n . . . Az „ismeretlen, néma harcos, ismeretlen Csorba M á r i a " alakjában sikerült megraj-
zolni és a legjellemzőbb vonásait egyesíteni
„véres Horthy-emberöltő" bujdosásba taszí- tott pártmunkásának.
A típusnak ugyanezt a kitűnő egyénítését találjuk a „Csihajda-Legenda 1919-ből" című poémában is. Csihajda Pál vörös matróz- parancsnok a főhőse ennek az üde, derűsen egyszerű és közvetlenhangú költeménynek.
Megkapó szeretetlel ábrázolja Csihajda alakja révén a 19-es vörös katonák nyers erejében rejlő vágyat a tanulás, a nagyobb tudás, a műveltség iránt. „Puskát s o s k o l á t ! " — . szö- vegezi meg az egyszerű katonák nyelvén a forradalom győzelmének legfőbb alapját.
„Első parancs a revolúcióban: tanulj továris s fogd a fegyvered! . . . " — így figyelmezteti társait egy matróz, aki „Lenin hadában har- colt o d a á t " .
Példaként áll előttünk az a mohó tudás- vágy, amellyel ezek a harcedzette emberek fordulnak a tanulás felé. Ezt a vágyat a kul- túra, a tudás, a magasabb műveltség iránt s ezt a harcokban érlelődő tanulási szenve- délyt, a tanulmányok iránti tiszteletet pom- pás képekben vázolja föl Madarász Emil.
• K ö n n y e d , lendületes és sodró a poéma mese- szövése s szereplőit igazi emberi közelségük- ben t u d j a nagyon melegen belopni az olvasó szívébe. Közvetlen harcostársainknak, baráta- inknak érezzük Csihajdát és tengerészeit, akik leszámolnak a burzsujjal nemcsak két öklük, jó fegyverük erejével, h a n e m mihamarabb a tudás hatalmával is. Szépen rajzolja meg köz- tük a néphez h ű értelmiségi, a tanár alakját, aki Marx gazdasági tanaira meg a többi hasz- nos t u d o m á n y r a oktatja a matrózokat, de ami- kor kell, ő is felölti a malrózi bőrkabátot s browningjával siet segítségre.
A típusalkotás, emberi közelség, a meleg színek jellemzők Madarász e két poemújára, amelyek eredetileg elbeszélésnek készültek.
Mindezek mellett művésziek a kát költemény leíró részei is, amelyek híven a költői cél- kitűzéshez, n e m öncélúak seholsem, hanem tükrözői, mintegy kivetítői bőse belső hangu- latának, és aláfestői a komor vagy derűsen megkapó helyzeteknek.
Ragad a föld, lérgyig sáros, ritka erdők őszi gyászbon.
Megy a csendőr Csorba után, Kakastolla tövig ázva . . .
A. közelgő tragédia komorsága. érzik ebből a leírásból, mint ahogyan a friss erő maga- biztossága, fölszabadult öröme a „Csihajda"
alábbi soraiból:
289-
A hajnal lányos-szép mosollyal Száz csókját szórta szerte-szét, Végig becézte száz virágon Harmatos, rózsaszín kezét.
Táncolt a rügyző hársfa-sorban, A vén kaszárnyán fürdőzött, S ott ült Csihajda P á l szívében Mikor rapportra öltözött.
Igaz értéke i r o d a l m u n k n a k Madarász E m i l e két népballadai h a n g o n megirt elbeszéld költeménye. Szép és tanulságos emlék a múltból, s művészi erejével n e m c s a k g y ö - nyörködteti, h a n e m helytállásra buzdítja a Csorba Máriák és Csihajdák m a i utódait, a k i k már a „napos, szebb h o l n a p " xítját járják^
Lökös Zoltán
Szelesi Zoltán: Nyilásy Sándor
Irodalom- és művészettörténészeinknek egyik legfontosabb feladata, hogy minél szé- lesebb körben ismertessék meg helyi értéke- inket, a haladást, népünk fejlődését szolgáló művészi hagyományainkat. Sajnos e téren bőven akad tenni-, pótolnivaló. Ezért üdvö- zöljük szívesen a Csongrád megyei füzetek 14.
számát, amely Szelesi Zoltán muzeológus Nyi- lásy Sándorról írt t a n u l m á n y á t teszi közzé.
A füzet célja elsősorban ismeretterjesztés.
Ennek megfelelően kell értékelnünk Szelesi.
Zoltán m u n k á j á t is, amely célját dicséretesen eléri. Élvezetes, színes stílusban, népszerű ke- retek között m u t a t j a b e a szegedi t á j és em- ber, különösen Tápé népe festőjének munkás- ságát. A legszükségesebb életrajzi adatok
mellett kiemelkedő m ű v e i n e k elemzésével, bemutatásával foglalkozik. A b e m u t a t á s t m e g - könnyíti és m é g eredményesebbé teszi tíz r e - produkció, amely Molnár László f é n y k é p e i alapján készült.
Nyilasy életműve megérdemelné, h o g y e kezdeti és kétségtelenül jólsikerült b e m u t a t á s részletes ábrázolása. Szelesi Zoltán jeleri m u n - rüljön. Hasznos lenne művészi fejlődésének után alaposabban is feltárásra, értékelésre ke- kája alapján alkalmas lehetne ennek az el- gondolásnak megvalósítására, amely értékes hagyományaink megbecsülését, Szeged dolgo- zói k u l t ú r á j á n a k , műveltségének szélesítését egyaránt szolgálná.
A Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja és a MSZT Csongrád megyei szervezete által meghirdetett IRODALMI P Á L Y Á Z A T be-
küldési határideje 1954. október 20. n a p j á i g MEGHOSSZABBlTÓDIK.
290-
