•458 T I S Z A T Á J tás még akkor is jó versekre esett, ha néha azt is gondoljuk, hogy a gyerme- kek nem értik meg őket. Mert az ilyen problematikus verseknél Harsányi — joggal — arra gondolt, hogy a gyer- mekek nem úgy fogják fel a verseket, mint a felnőttek ; erről győzte m e g számos tapasztalata is.
A gyűjtemény végéhez csatolt, a .szülők és nevelők számára írt utószó- ban fejti ki Harsányi István elképze- lését «Á gyermek és a versek» viszo- nyáról. Ott mondja el pedagógiai ta- pasztalatait, amik gyűjteménye össze- állítására sarkalták. Antológiájának he- lyét és' szerepét megpróbálja kijelölni az egyéb «iskolánkívüli» nevelő eszkö- zök, nevelési lehetőségek között. El- gondolásának alapja — egyben egy megszívlelendő modern pedagógiai elv is, —r hogy ne becsüljük le a gyermek szellemi képességeit. N e butítsuk őket azzal, hogy tudatosan «gyermekeknek írt» fércművekkel elégítsük ki a komoly versek befogadására is alkalmas igé- nyüket. E helyett nyissuk m e g szá- mukra minél előbb azokat a kapukat, amelyeken keresztül a legmagasabb iro- dalmi értékek megismerése és meg- szeretése felé vezet az út.
BANÓ I S T V Á N
> D É R Y TIBOR : HÁROM SZÍNMŰ.
(Hungária-könyvkiadó.)
Déry. Tibor legtermékenyebb íróink egyike. Regényein és elbeszélésein kí- vül a háború befejezésé óta több szín- művét is játszotta a Nemzeti Színház,
írói munkásságát hivatalos körök el- ismerték és a Kossuth-díjjal tüntet- ték ki.
Első darabja : «A tanúk» igen nehéz és' veszélyes drámai kísérlet. A közel- múlt nyilas őrületének áldozatait viszi a színpadra és a «Tanúkat», a kortár- sakat, akik aktívan nem vettek ugyan részt a barbár tömegmészárlásukban, de «mosták kezeiket», hallgatva tudo- másul vették és mint szem- és fültanúk csak nézték, engedték folyni az esemé- nyeket. A darabnak megható és drámai feszültségű részei vannak. A felelősség kérdésének nyomasztó terhét érezzük.
Az emberiesség érzéséből kivetkőzött dúvadak garázdálkodása által meghur- colt és megbélyegzett emberek kálvá- riája ez a darab. A családi élet szét- lüllesztésének vagyunk szemtanúi. Hi- ezlesnek érezzük az író ábrázolását, de Aem hallgathatjuk el magából a téma- nálasztásból eredő két sajátságát. Az
egyik az, hogy kissé riportszerűnek érezzük ezt a drámát. Talán m é g érni kellett volna hagyni e g y kicsit, h o g y általánosabb érvényességre t e g y e n szert. A másik az, h o g y «A tanúk» szín- padi ábrázolása n e m drámai. Csak m e g - szakasztja a tragikus sódródású esemé- nyek láncolatát. í g y , a h o g y van, a da- rab : egy modern riportdráma és e g y antik kórustragédia e g y v e l e g é n e k tű- nik, ami azonkívül h e l y e n k é n t kissé epikus.
A «Tükör» ú g y n e v e z e t t keretdarab..
E g y család a rádión keresztül saját életét hallgatja és játssza. Déry ü g y e s e n keveri a két szálat, de n y i t o t t kérdés, hogy így jobb-e v a g y e nélkül jobb-e a darab? A cselekmény a háború kitörése előtti napokban játszódik e g y törvény- széki bíró családja körében. Mint m i n - den háborúban, itt is sűrűsödve jelent- keznek a világnézeti problémák. Déry színdarabjaival korunk felszín alatt- kavargó és erősen kiélezett világnézeti harcait viszi színpadra. A polgári osz- tály tépelődését és útkeresését állítja- elénk a bíró és fia személyében. A bíró sok mindent nem helyesel a régi rend- szerben, de nincs m e g - a rugalmassága hozzá, hogy szakítson vele. A fiú e g y munkásmozgalmi l e á n y t szeret, akit a.
rendőrség üldöz. A leány tőle kéri, hogy rejtse el üldözői elől. A fiú a leányt is szereti, az apját- is félti, n e m akarja bajba keverni, dilemmája álta- lános elvi problémákat v e t - f e l , a m i k - nek megoldására n e m elég erős, ön- gyilkos lesz.
Dépy legfrissebb darabjának, az «Itt- hon»-nak a cselekménye 1947 őszén játszódik. (A darabot nemrégen m u t a t t a be a Nemzeti Színház.) Szerkezeti f e l - építését, a drámai sűrítést t e k i n t v e ezt tartjuk Déry legjobb darabjának. K é t férfi küzd benne e g y asszonyért. A f o g - ságból hazatérő Király István, föld- birtokos, nyugatos tiszt, Anna v o l t férje és Borbíró Mihály, Ánna új férje, Pesterzsébet félkarú, m u n k á s o s z t á l y - ból származó polgármestere. Anna, miután hivatalos értesítést kapott, h o g y férje halott és mivel Borbírót m e g - szerette, hozzámegy. Király megérke- zik és megindul a két férfi és rajtuk ke- resztül k é t társadalmi osztály és világ- nézet harca. Ü g y e s expozíció u t á n már az első felvonásban megindul a b o n y o - dalom. A halottnak h i t t régi férj vissza- tér és visszaköveteli az asszonyt. A z első Jelvonás igen hatásosan végződik.
Anna nem szereti már v o l t férjét, aki!
KÖNYVEK 459 erőszakos és egy gyöngéd szava sincs
az asszonyhoz. Mivel azonban úgy érzi, hogy Királynak nagyobh szük- sége van rá, mégis visszamenne hozzá, ha ez visszaadná szabadságát, — mint ühogy azt Borbíró teszi, — hogy Anna szabadon dönthessen. Ehhez még azt is kívánja, hogy Király mondjon le írásban földjéről, amit a parasztok már úgy is felosztottak. Király erre nem hajlandó, mire Anna Borbíró mellett dönt. Király, miután földjét, fiát, any- ját és feleségét is elvesztette, öngyilkos lesz. Király alakját mintha kissé erős színekkel festette volna meg az író, Borbírót viszont kissé színtelennek.
Mindent egybevetve, Déry Tibor színműveiben aktuális mondanivalóval jelentkező, színpadi érzékkel bíró, a színpad technikáját egyre jobban ma- gáévá tevő írót ismertünk meg. Darab- jai a demokratikus magyar színjátszás komoly értékeit jelentik.
KÁLMÁN LÁSZLÓ KONCZ ANTAL : SZÍ VÁRVÁN Y- HÍD. (Színjáték 3 felvonásban.)
Szegeden 1943-ban jelent meg ez a színdarab, amely merész beállítottsá- gával akkor méltán keltett feltűnést.
A kaposvári szabadművelődési fel- ügyelőség a közelmúltban újította fel színjátszóival és ez ad most időszerű- séget annak, hogy megemlékezzünk róla, egyben pedig elmondjuk mindazt, amit megjelenésekor, a felszabadulás . előtti időben elmondani nem lehetett.
A darab legfőbb értéke : éles társa- dalomkritikája, amellyel az úri Magyar- ország vezetőit, a «jobb körök» lovag- jait, asszonyait mutatja be. A történet középpontjában egy kis alföldi falu áll, a népéllenes főjegyző alakjával, akinek felesége még jellegzetesebb megteste-
sítője a falún élni kényszerülő úri- embernek. Ott áll azonban velők szem- ben a szegény parasztifjúból tanult emberré .lett Dóka Pista, aki az új, népi értelmiséget képviseli. A jegyző leányához fűzik gyengéd szálak, annál is inkább, mert világnézetük, felfogá- suk is azonos egymással. Ok, a fiatalok jelentik az új világot.
A cselekmény tulajdonképpen e kö- rül a négy ember körül bonyolódik le, de ez alJKalmat ad arra, hogy mély be- pillantást vessünk mindabba a szo- morú állapotba, amely az általuk irá- nyított falusi életet, sőt az egész ma- ' gyar nép életét jelentette. A jegyző
menthetetlenül reakciós figura és maga- tartását csak saját egyéni életében bekövetkezett fordulat változtathatja meg. Feleségére ugyanez áll, tetézve a szórakozásra vágyó, csak a maga ked- vét kereső «társasági asszony», ezer ja- víthatatlan hibájával, sőt mondhatjuk bűnével. Ezért a darab minden kiváló- sága ellenére is meg kell mondanunk, hogy kissé erőltetett a mindenáron happy-endre törő megoldás, amelynek következtében igen gyorsan «megtér» a 'főjegyző, sőt felesége is visszatér hozzá,
aki pedig éppen azért hagyta el, mert nem tudott falun élni. Ettől a társa- dalmi, lélektani töréstől eltekintve azonban kitűnő korképet, társadalom- rajzot adott az író. Mai előadásban még inkább sikerre számíthat ez a szín- daralj, amikor nem néhány lelkes fiatal- nak kell már «szivárványhídat» építenie a falu és város között, hanem falusi és városi dolgozók egyaránt vállvetve, szorosan egymásmelleit küzdenek a népi demokrácia jobb életlehetőségeért és van már erejük ahhoz, hogy eltávolít- sák 'a vezetésből azokat, akik a nép érdekeivel szemben, saját önző céljai-
kat szolgálják. L . Z .
Megjelent a Magyar Művészet 5. száma
A Szinyei Merse Pál-Társaság kiadásában megjelenő Magyar Művészet egújabb száma Nagy Balogh János művészetét és emlékét éleszti fel Bernáth Aurél és Füst Milán írásaival. Kerényi Jenő szobrászművész újabb alkotásai- ról Rabinovszky Máriusz számol be. Vita Párisban az absztrakt művészetről cím alatt Jean Bouret, Henri Heraut és Charles Estienne írásai adnak ízelítőt e fontos művészeti kérdés párisi szempontjairól. Ehhez kapcsolódik Bernáth Aurél terjedelmes nyílt levele Jean Bourethoz Páris és az absztrakt művészetek követ- kezményei címen. A nemrég lezajlott jugoszláv kiállításról bő képanyaggal Elekfy Jenő írt beszámolót. Gazdag Műgyűjtő rovat, számos illusztráció, színes képmelléklet egészíti ki a példás nyomdai kiállítású számot. A folyóiratot Bernáth Aurél szerkeszti.
