T A M Á S I Á R O N
Ösvigasztalás
i.
Színmű négy jelenésben, mégelőző játékkal
CSÓRJA ÁDÁM, székely ősgyökér CSÓRJA AMBRUS, bátyja
KISPÁL JULA, árvaleány BOTÁR MÁRTON, mostohaapja GÁLFI BENCE, csendőrlegény KÖSSÉGI JEGYZŐ
FALUSI BÍRÖ HÁROM LEGÉNYKE TÖRVÉNYBÍRÁK ÜGYÉSZ
VÉDŐ CSENDŐRÖK
TROTTYOS SZOLGA VÉN SZÉKELY NÉP
KLARINÉTOS EGY H A N G
Történik a Székelyföldön a XIX. században.
Sőt bé is vezeti ide a XX. száz*adot.
SZEREPLÖK:
MEGELŐZŐ JÁTÉK
Szín: Botár Márton háza. tal". E képen száraz búzakoszorú. Ab- lak mellett, falra akasztva, kalendá-
rium lóg. Ablakok talpán muskátli.
Csak annyi berendezés, ami a székely jelleget teljesen kidomborítja: magas vetett ágy. Ennekelőtti falióra: arca tulipánokkal kifestve, láncát ónhenger húzza. Karcsú lábú füttő. Mellette két háromlábú, törpe, kerek szék. Két ka- rosszék, kézi faragással. Falon néhány jámbor kép. Közöttük a Botár Márton baka-káplári képe, mellén „díszbojt-
Idő: A XIX. század utolsó esztendeje.
Szép őszi este. A szél lágyan zengeti az ágakat.
Amint a függöny mozdul, harangoznak estére.
KISPÁL JULA (meggyújtja a lámpát.
Az ablaknál harangszó irányába for- dul, keresztet vet s felfogott kézzel imádkozik. Szája lágyan susog.) BOTÁR M Á R T O N (a füttő mellett ül
egy törpeszéken. Keresztet vet, de inkábbat csak az ujjaival mutatja a három irányt. Álla alatt ökölbe fog- ja a kezét. A „Hiszegy"-et mondja, időnkint buzgón nekifutamodik s ak- kor jó hangosan mond egy szót.) (A harangozást megszakasztják, aztán megint húzzák. Ablakon át látszik, hogy a széltől csendben lengnek az
ágak.)
KISPÁL J U L A (befejező keresztet vet.
Kannába vizet merít a kártyából, s viszi az ablak felé.)
(Harangozást abbahagyják.) BOTÁR MÁRTON (az imádkozást be-
szünteti. Rojtos dohányoszacskaját eléhúzza s marokra fogva, veri a ke- ze fejéhez.)
KISPÁL JULA (a muskátlikat öntözi, közben szagolgatja): Jaj, be édes az illatja, mint a nádméz.
BOTÁR MÁRTON (pipáját kiveszi, ké- szíti pontosan, közben észben tartja, mit Jula mondott): Ti, fejérnépekül, olyanok vattok, mint a lúd: minden burjánt felmagasztaltok. (Pipáját be- gyújtja, hüvelykujja körmével tete- jén a dohányt ütögeti mindegyre.) KISPÁL J U L A (egy muskátlicserepet a
kezébe vesz, nevelőapja felé fordul, s szagolgatja): Biza, de kend is bur- jánt pipál. Én termesztettem eldugott melegágyban, s mikor a fináncok jár- tak, úgy-é mennyit imádkoztam, hogy rea ne kapjanak?
BOTÁR MÁRTON (oda se néz, csak nagy fejét billegeti): Hát te ügyes leán vagy, szent igaz. Megérnél egy kalapfej aranyat. (A pipa fedelét nyitja, ki, keccenti vissza s megint.) KISPÁL JULA (fejét a muskátlibokor-
ra hajtja, szemét behunyja s elábrán- dozik): Jaj, milyen jó, mint a kicsi angyalkák lehellete. Mért is nem let- t e m kicsi méh, hogy szíphatnám örökké a virágok m é z i t . . . Vagy let- t e m vóna szép kicsike pillancs, hogy
— (leejti a cserepet, s az csörömpölve darabokra törik).
BOTÁR MÁRTON (a hirtelen zajra ke- ze megrebben, pipáját leejti, annak feje leválik s kettőbe hasad): No, kecskebéka leánkája, ezt megcsinálád.
K I S P Á L JULA (térdelve, ijedten szedi a cserepet, sepri össze a földet, de a virágokat különválasztja): Ó, lelkem- apám, é n úgyis jobban megijedtem.
(Szepegve): É d e s . . . k i c s i . . . virá- gom . . .
BOTÁR MÁRTON (utánozza Julát):
Édes ... kicsi ... vén pipám ...
(Csend. — Mind a ketten a földön ma- tarásznak.)
(Az ablak alatt árnyékok tünedeznek.
Susogás hallatszik.)
GÁLFI BENCE (magas, sovány alakja megvillan az ablak előtt. Három ci- gányát egy fa törzséhez állítja. Maga egészen az ablakhoz jön): Búcsúz- nak a madarak és s í r n a k . . .
K I S P Á L JULA (ijedten odanéz s nem mozdul.)
BOTÁR MÁRTON (nyugodtan odanéz s nem mozdul.)
GÁLFI BENCE: Búcsúzni jöttem m a - gam is. Ki érdemli s ki nem. — Bú- csúzni, hej, szívtelen Botár.
K I S P Á L JULA (kötényéből a felszedett cserepet s földet lassan visszaereszti a ház földjére.)
GÁLFI BENCE (az ablakon behajlik, kalapját leveszi, rázza, belőle a. virá- gok a szobába hullanak): S temetni jöttem enmagamat, Kispál Jula. — Ó, be szép vagy, Kispál Jula. Bár ne volnál olyan szép.
BOTÁR MÁRTON (lassan feláll, egy karosszékbe ül, hol a hátát megveti):
Ajtóm is van, legény.
GÁLFI BENCE: Bár ne volna, mert az csípte oda a szívemet.
KISPÁL JULA (feláll, szedi a Bence virágjait, szagolgatja és súgva kérdi):
Ki adta?
GÁLFI BENCE: Temetőből szakasztot- tam. — (Hangosabban): Hallja-é, Bo- tár Márton bátyám, virágjaim teme- tőben termettek.
BOTÁR MÁRTON (oda se néz): Hal- lom s nem bánom.
GÁLFI BENCE: S szívemet se szánja?
BOTÁR MÁRTON (legyint): N e m or- szágos a baj.
7
K I S P Á L JULA (vágyakozva nézi Ben- cét s fogával tépi a- virágokat.) GÁLFI BENCE: Hát jól van, azt a csil-
lagos é g i t . . . (Kalapját felteszi, menni akar, mégis visszahajlik. Szava meglágyul): S azért m é g egyszer megkérdem: mégsem ereszti hozzám Kispál Julát?
BOTÁR MARTON (nyomatékkal): A szú rágja a fát s ne a vasat.
GÁLFI BENCE (kalapját súrolja a fe- jéhez, s eltűnik az ablakból.) KISPÁL JULA (szepegni kezd.)
(Csend.)
GÁLFI BENCE (alakja látszik): No, ti három sirató cigány, öntsetek kese- rűséget a hegedűbe, s úgy temesse- tek . . . Mert Gálfi Bence m a éccaka beáll a csenderek közi.
BOTÁR MÁRTON: Ott kiverődik a szerelmed.
KISPÁL JULA (az ablak talpára könyö- köl, feje árnyéka künn a fára vető- dik.)
(Cigányok pengetik a húrt.)
GÁLFI BENCE: Búcsúztassatok . . . T e - messetek . . .
(A cigányok húzni kezdik a „Circum- dederunt" dallamát, minden fájdalom-
mal.) K I S P Á L J U L A (sír.)
GÁLFI BENCE: B e szép vagy, K i s p á l Jula. (Megöleli a fát, s rajta a Kis- pál Jula fejeárnyékát csókolni kezdi.) K I S P Á L J U L A (a muskátlira borulva
zokog.)
BOTÁR MÁRTON: (nagyokat nyel a széken. Küzd a meghatottság ellen.)
(A cigányok távolodva húzzák.) GÁLFI BENCE: Kispál Jula, mikor
támadunk f e l ?
BOTÁR MÁRTON (fejét szomorán bó- logatja.)
GÁLFI B E N C E (már messziről): H á - nyadnapon hajnalban?
K I S P Á L J U L A (zokog.)
BOTÁR MÁRTON (meghajolva, sápad- tan .néz az űrbe.)
(A szélben lágyan zengenek a fák.) (Függöny)
ELSŐ JELENÉS
Szín: A két Csórja legény erdei haj- léka, havasi erdő szélén. Az egész haj- lék egyetlen szobából áll. Ajtaja retesz- szel záródik s az erdőre nyílik. Beren- dezése kezdetleges és hiányos: szabad tűzhely, kürtője a fiúiba- felvezet. Az ajtó felé fordulva, balra, a szoba vé- gében, ászok, egyik faltól a másikig ke- resztülépítve, s két polcra osztva: a fel- sőben pityóka, murok, retek s tővös el- vegyesen; az alsóban hitvány ruhada- rabok, egy hosszú posztószokmán, kötél s miegyetmás. A szoba másik felében, a földbe ütve, egy fiatal fa, minek ágai-bogai le vannak nyesve, s ezen bügykökbe néhány edény aggatva: me- lyik fülénél fogva, melyik a száján húz- va belé. Az ablak, s az ászok között alacsony ágy van a fal mellett, olyan gyalulatlan deszkákból tákolva, mint az ászok. Az ágy mellett egy akkora vas- horog, mint a cigány-láncszem, a falba
erősítve. Két ülőcsutak. — Tűzhelyen égdegél a tűz. Az ajtón keresztül, erdő között, veres fedelű ház látszik: a Bo-
tár Márton háza.
Idő: A XX. század első esztendeje.
A Megelőző játék után tíz hónappal, szép nyári megnyugováskor.
(Függöny feljön.)
CSÓRJA A M B R U S (fekszik az ágyban, fejjel az ászok felé. Feje alatt egy búzakéve. Nagy haja fülit takarja.
Arca sápadt, sovány, csontja között szép kerek szeme ég. Rajta régi, sö- tét takaró, két karja ezen nyugszik.
Ösértelem az arcán. Mintha égy nép- vezér feküdne számkivetésben.) CSÓRJA Á D Á M (egy csutakon a bátyja
fejénél ül. Búsan néz maga elé. Néha bajuszát húzogatja.)
8
CSÓRJA A M B R U S (fejét forgatja, az- tán emeli; fel akar ülni, de ereje fogytán. Mégis akaratoskodik): Essze- romlottam, ügyesen, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M (a felülésben segít):
N e m kéne annyit nyüzgölődni. N e m teszen jót bizonyosan. (Fél karjával tartja a hátát, hogy vissza ne dől- jön.)
CSÓRJA A M B R U S (fejét mérgesen megrázza): Hol van a régi Csórja Ambrus? Híres ereje hová lett? (El- gondolkozik.) Hej, amikor még válla- m o n hoztam elé az elejtett vad- kant . . . — Sárgul a levél: lelibbenti a s z é l . . .
CSÓRJA Á D Á M : Megcsúfol mindnyá- junkot az üdő, mint a szárazság a szentgyörgyi-békát.
CSÓRJA A M B R U S (mosolyogni pró- bál): Eszesen bolondkodol, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Hát idáig csak az e s z kínozta kendet is, engemet is, s pedig, akinek nincs, be vígon él —: mint egy emeletes báró.
CSÓRJA A M B R U S : Gyönyörű urak lehetnénk, csak az az igasságos ter- mészetünk n e m lesz vala.
CSÓRJA Á D Á M : De a megfogott, mint kutya a csontot.
CSÓRJA A M B R U S (jobbjával a homlo- kához kap s súrolja.)
CSÓRJA Á D Á M : Hol fáj olyan erősen?
CSÓRJA A M B R U S : Jelenleg a fejem zúg szerfelett, mint a forró katlan a bolond, mint a gyermek, mikor foga jő.
CSÓRJA Á D Á M (visszafekteti. Simo- gatja a beteg homlokát): Biza, tüzes jócskán.
CSÓRJA A M B R U S : A z agyamot, Ádám, valami az agyamot hasogatja . . . (Sze- meit szorítja össze.)
CSÓRJA Á D Á M : Muszáj tűrni. Ha meghalhatunk, megfizetnek enyhü- léssel. (A tűzhelyhez megy, s szítja a tüzet.)
CSÓRJA A M B R U S (kinyitja a szemét, s erősen néz felazon.) Te, Ádám, bontsd ki azt a deckát, vagy vágj li- kat oda, hadd lássam meg még egy- szer a csillagos eget.
CSÓRJA Á D Á M (a tűzhelynél egyenes- re áll s vizsgálja a tetőzetet): A bő- ven izzadó felhők bé is hullanának,
egyenesen a nyakunkba, hogy tovább árvák ne legyünk.
CSÓRJA AMBRUS: Láddeg, a csak- ugyan jó borogatás lenne testemre s lelkemre. (Nyugtalankodik.) Ó, be jó volna látni az eget, s szemmel előre kimérni a sas útját.
CSÓRJA Á D Á M : Tán jobb is lett volna a mezőbe feküdni ki.
CSÓRJA A M B R U S : Hogy a bogarak kezdjenek meg, úgy-é? Mert azok, hogy reám gondolt már a halál.
CSÓRJA Á D Á M (rriegy vissza leülni a csutakra): Hát a nap melege estig a vérit jól meghajtotta volna s az ál- dott föld ereje hátha gyógyulást hoza vala, mert az olyan, mint a balzsam.
CSÓRJA A M B R U S (lemondólag): Hadd el, Ádám, az én vérem kifutta a m a - ga útját, adósságot n e m hagyott. — S a föld ereje? (Keserűen mosolyog.) Az kétszínű, Ádám, mint a fejérnép:, bolondít s melenget a kebelin, s ec- cer azt veszed észre, hogy elszárad- tál a melengetéstől, szép csendesen, de bizonyosan.
CSÓRJA Á D Á M : A jussát tartja hoz- zánk . . .
CSÓRJA A M B R U S : Most már megérez- tem, hogy ereje megkerülte az enyi- met, s be igen érzem, Ádám, hogy húz magához, mint a liliomillat a l e á n k a g y e r m e k e t . . . (Nyugtalanko- dik.) Hogy húz magához, s hogy küzsdik é r t e m . . . S m é g ez a kicsi erőm is kéne neki, pedig sokat nem gyarapszik véle, de azért könyörü- letlen, mint egy uzsorás, akinek sok kijáró pénze v a n . . . Az ember a föld kijáró pénze, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Már hamis pénzeket, is f o r g a t . . .
CSÓRJA AMBRUS (öklét felemeli): De é n mégsem adom meg magamot a földnek! —: megmutatom a világnak.
(Lágyan): Pedig be szerettem, mint a bagoly a setétséget, hogy soha el nem hagytam . . .
CSÓRJA Á D Á M (feláll, az ajtóig megy, a fájának nekitámaszkodik, egy pont- ra mered, de csak a maga fájdalmát látja.)
CSÓRJA AMBRUS (fejét emfeli, nézi az öccsét, akkor visszaesik a feje, de megint felemeli s megint nézi.)
9--
CSÓRJA Á D Á M (kifelé mondja): Az Úristen is kiválasztja: kit kell az ágyba nyomni.
CSÓRJA A M B R U S : Hogy áll az üdő, Á d á m ?
CSÓRJA Á D Á M (kettőt küjjebb lépik, nyugat felé vigyázkodik): Fatövire bútt már a nap. Csak a karimája lát- szik.
(A veres fedelű ház felől állatok ko- lompja hallatszik. Közben Botár Már- tonnak egy-egy kiáltása: „Brrride ne,
vaksi ne." „Ne ereszd, Jula.") CSÓRJA A M B R U S : Ki csárog, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M (jön visszafelé): Botá- rék vesződnek.
CSÓRJA AMBRUS: Bejó, hogy kiköl- töztek . . . Mert jólesik, hogy él még ember a világon . . .
CSÓRJA Á D Á M (egy fazekat leveszen, korsóból vizet bugyogtat belé, a pa- rázs közepén helyet seper s odateszi.
— Visszaül a csutakra.)
CSÓRJA AMBRUS: Mit nyüzsgél, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M : Vizet tevék oda.
CSÓRJA A M B R U S : Vajegy pityókát is takarj bé. Jula átalhozza a tejet s megeszed véle.
CSÓRJA Á D Á M : Jól laktam én már, mint a küsmődi ember tehene fótos lepedővel. — Azért teszek, s kend is megeszik egyet-kettőt, erővel is, hogy ne szakadjon tovább az ereje. (Az ászokhoz megy, négy-ötöt a szebbji- ből kiválaszt s a hamuba betakarja.) CSÓRJA A M B R U S (a kéve alatt mata-
rász, s kihúz egy régi könyvet. Né- hányat fordít, s kezdi olvasni): Hol vagy, Uram, ki sebesen megelőztél mindeneket s kinek árnyékában, mint egy madár, repül ez a világ s hull a tollazatja napvilágnál s éjje- lek idején?
Ki magadot az napnak és tsillagok- nak ragyogásival környülvetted, mint egy köntössel, és kiterjesztetted az egeket, mint egy szőnyeget?
CSÓRJA Á D Á M (visszaül a csutakra, s hallgatja.)
CSÓRJA A M B R U S (olvassa tovább): Ki a földet oly erősen megépítetted, hogy az örökkétig tarthasson a világ v é - gezetéig . . .
Ki repülsz a szelek szárnyán s fel- zúdulva szekeredzel a felhőkön . . . Ki a vizeket k ö n n y e n megnöveszted s elapasztod s etetsz műnket illatos l e v e g ő v e l . . .
Ki — (a betűk összefutnak előtte, szemét dörzsöli. — Kifakad): A z t a Jehováját, már homályba borult a látásom, Ádám, s a betűk figuráznak velem.
CSÓRJA Á D Á M : Mert a betű olyan, hogy az kikacagja az e m b e r t . . . (El- veszi a könyvet, forgatja.)
(Háza felől, zajos járással jődögél Botár Márton.)
CSÓRJA Á D Á M (a könyvben megálla- podik. Olvas): Már bútsút v e s z e n sze- meinktől a nap arany sugáriva! . . . CSÓRJA A M B R U S : És az éj m á r m i n -
d e n részről béront h o m á l y o s s á g i v a l . . . (Az utolsó szóra Botár Márton belépik.) BOTÁR M Á R T O N : Álgyon m e g az Is-
ten, legények.
CSÓRJA A M B R U S : Téged is, Márton.
CSÓRJA Á D Á M (a könyvet kebelébe teszi): Legalább kend jó hozzánk, akaros árvákhoz.
BOTÁR M Á R T O N : Hát v e v e - é erőt, A m b r u s ?
CSÓRJA Á D Á M (készíti Botárnak a másik csutakot): Kicsit h a m a r ül.
CSÓRJA A M B R U S : Dehogy vettem, Márton. Még az is oszlik, a m i kicsi v o l t . . .
BOTÁR M Á R T O N (lábtól az ágyhoz húzza a csutakot, s leül.)
(Csend.)
BOTÁR MÁRTON: Már a zsák szádján vagyunk mind a ketten, Ambrus.
Csak alig suppanunk egy kicsit, s immár b e n n e i s . . . S akkor az ark- angyal béköti felettünk a zsákot, s n e m oldja ki, míg az örök s a vi- l á g . . .
CSÓRJA A M B R U S : A túlsó szádján majtég kiráz újra valahova . . . CSÓRJA Á D Á M : Mint a vénasszony a
tollat, s repülünk szeretenszéjjel.
BOTÁR MÁRTON: A z igasság odacsípi a n y a k u n k o t . . . (A pipáját elészer- keszti, megtölti, de oda se néz, mit csinál. — A tűzhelyhez megy, bak-
szenet veszen a markába, rázva viszi, leül s csak akkor teszi a pipába.) Töltsd meg te is, Ádám. (Odaadja a zacskót.)
CSÓRJA Á D Á M : Ügyis ver az Isten, s legalább evei a füsttel segítsünk neki.
(A pipatöltést végigcsinálja, de a sze- net a tűzhelynél teszi belé.) CSÓRJA A M B R U S (tompán jajdul, ar-
ca szenved): Már hajlong előttem a v i l á g . . . Búcsúzik, úgy-é Á d á m ? CSOR-JA Á D Á M : N e féljen, n e m tud
az annyi tisztességet.
BOTÁR MÁRTON: Csendesedj szépen, Ambrus, meglátod, hogy megmaraszt- lak é n a hitemmel.
CSÓRJA A M B R U S (lázasan): Nézzetek oda, hogy nyújtja felém a karját a föld, fekete szemit reámszegezte, s kebelire szólít örök pusztulásra . . . Ó, mit ¡vétettem ellened, föld?
BOTÁR MÁRTON (a beteg lába felett simogatja a takarót): Maradj nyug- ton : szeretünk s meggyógyítunk, s nagy hitünkkel megmarasztunk .. . CSÓRJA A M B R U S (int): Kinek ideje
eljött, ereszteni kell a z t . . .
CSÓRJA Á D Á M (a beteg fejét simo- gatja.)
(Csend.)
(A veres fedelű ház felől a Kispál Jula hívó kiáltása hallatszik: „Kedves apám,
egy idéni bárány tikácsol erősen".) BOTÁR MÁRTON (menőfélben): Bizo-
nyosan kárrévallom azt is. (Az ajtó- ból): Osztán a leánkát átalszalasztom a tejjel, s itasd m e g erőszakkal is véle, Ádám.
CSÓRJA ÁDÁM: Legalább kend jó hozzánk: akaros árvákhoz.
BOTÁR MÁRTON (el.)
(A nyitott ajtón látni, hogy már félsö- tétbe borultak a fák. Nagyon messziről
ritkán kiáltás és ének hallatszik.) CSÓRJA Á D Á M (az ágy feletti szegről
leakaszt egy füstös fatokot, benne a lámpást meggyújtja és visszateszi.) CSÓRJA AMBRUS: Ádám, egyetlen
ecsém!
CSÓRJA Á D Á M (álltából odahajol.) CSÓRJA AMBRUS: Nincs reménség,
Ádám.
(Csend.)
CSÓRJA Á D Á M (feláll s a fejit lassan egészen lehajtja.)
CSÓRJA AMBRUS: Ülj le, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M (leül; pipa a kezében, s keresztülnéz rajta.)
CSÓRJA A M B R U S (lassan): Az én vi- rágomat leharapta a halál. Zérust mutatott s vigyorgott. . . Itthagylak, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Talpig beborul a vi- l á g . . .
CSÓRJA AMBRUS: Bújj közelebb, Ádám . . .
CSÓRJA Á D Á M (a pipát leteszi, s oda- búvik.)
CSÓRJA AMBRUS (lassan, meg-meg- szakítva, rejtelmesen beszél): Az én időm megérett. Elmaradunk egymás- tól. Már bizonyos, mert a halál széj- jelszaggatta szemem előtt a kalen- dáriumot, akkor pedig zérust írt a fejem köré, s mondta: „Most a na- pokat elvettem előled, s lám éljél, ha t u d s z . . . " S mikor előlem eloszlott, megmozdult a föld, s két karja s szája lett neki. Száját reámtátotta, kezivel enmagából egy darabot ki- szakasztott s azt két tenyere között felettem morzsolni kezdte, mint a száraz kenyeret. .. S akkor mozogni kezdett rajtam minden porszem s en- ni kezdték testemet, mint a férgek . . . Hallod-e Ádám: a föld enni kezdte testemet!
CSÓRJA ÁDÁM: Mindent megeszik a föld. S mindent megterem . . .
CSÓRJA AMBRUS: Ilyen hirtelen már reámnehezedett, reám, ki hajnaltól setétig csak őt kúráltam világéletem- ben. Kedvemet, reményemet elvette, erőmet javarészben elvette s teste- met most rothasztással f e n y e g e t i . . . Ó, Ádám, be elvétettük, mikor e vi- lágra b o t l o t t u n k . . .
CSÓRJA ÁDÁM: Igende máshol nem találnánk a halálra.
CSÓRJA A M B R U S (felül, utolsó ereje kigyúl az arcán s a szavában): Vedd átal az akaratomat, Ádám.
CSÓRJA ÁDÁM: Bétöltöm, hallja az Isten.
CSÓRJA AMBRUS: Reádhagyom a tes- temet. Vagyon helyett hagyom reád.
S mellette a Csorja-nemzetség őskin- csét: az akaratomat, hogy véle fel- szépítsed a tested. Légy az én foly- tatásom: testemet vedd a te erődbe, szavamot is vedd a te erődbe. (Visz-
szahanyatlik.) Választottam a föld és a tűz k ö z ö t t . . .
CSÓRJA Á D Á M : Előttem maradandó a szó és erős marad. (Kezét a beteg ' feje alá teszi.)
CSÓRJA A M B R U S : Megküzsdöttem a földdel s l e g y ő z t e m . . . most is győ- zöm . . . legyőztem. Te csak cseleked- j é l . . . én már l e g y ő z t e m . . . ó, be jó győzni!
CSÓRJA Á D Á M : N e m lesz már ember, elmegy a győző . . . visszatér a mesz- szelátó értelem, s marad csak az er- dő, csak a madarak s virágok . . . CSÓRJA A M B R U S : Azok is meghal-
nak, elmúlik a föld i s . . . Csak a tűz, ó hallgasd meg, Ádám, az igazságot, mert csak a tűz él örökké. Minden összeomlik, s végezetül csak a tűz fog lebegni mindenek sírja felett, s közepiben az Isten . . .
CSÓRJA Á D Á M : Ö, be szép vagy érte- lem! N e térj vissza értelem!
CSÓRJA A M B R U S : Cselekedd meg, Ádám —: virágozd fel a testemet, virágok közi keverj c s e r e f a l e v e l e t . . . s hódolj v e l e m a t ű z n e k . . . (Csend.
— Két tenyere közé veszi az Ádám fejét.) Rakj nagy tüzet, Á d á m . . . s virágos testemet hammaszd el rajta
— a csontomat is egészen — ham- maszd el, Ádám . . . Mert elmúlnak mindenek, s csak a tűz táplálja ak- koron az Istent is. — Elégetsz-é, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M (fél térdre ereszkedik az ágy mellett): Szava s az én tettem azonegy.
CSÓRJA A M B R U S : Testem h a m m a — legyen — holtodig :— társad. (Meg- hal.)
CSÓRJA Á D Á M (sápadtan nézi a ha- lott arcát): Eljött a halál. (Fejét az ágyra hajtja.)
(Szünet.)
CSÓRJA Á D Á M (imádkozni kezd):
Életnek s halálnak Ura, ki nem let- tél, csak megjelentél egykoron a tűz felett, ki hallád a mi egyességünket s adván a halált, azáltal hozzánk pártolál: gyere bé az én hajlékomba, s erősségedben fereszd meg az én bús életemet, ujjoddal jegyezd el magadnak az én halottamat, áldd meg a falakat, az ágyat s feje alatt
a k é v é t . . . Igaz Isten, a t e jelképed a tűz, mi eredetben Veled egykorú s m i n e k ereje azonegy a T e l e l k e d - del . . . Gyere bé az é n hajlékomba, helyeseld akaratomat, s l é g y M a g a d a pap, amíg tűzbe temetjük öröksé- gemet a mi egyességünk s z e r i n t . . . Járd körül a házat s lehelj rá a n e - ki nyílott virágokra, s jelölj ki n e k e m
fákat, hogy összehordjam s gyújtsak lobogó piros koporsót azokból.
K I S P Á L J U L A (csendesen belépik. Ke- zében egy virágos köcsög, tejjel. Hal- kan az ágyig jön, az Ádám háta megett megáll, s nem tudja, hogy Ádám miért térdepel.)
CSÓRJA Á D Á M : Nagyisten, ki tűzből teremtettél minden égitestet s azok- nak vezérül rendeléd a napot, m i n - den tüzeknek királyát; ki tüzes agyagból gyúrtad a z emberi testet s tettél neki jelül örökké é g ő szívet:
Téged érdemesen csak a tűz dicsér- het. S hiszem, hogy T e f i a d n a k n e v e - zed s kebeledre öleled, ki a tűzön átal lépik színed e l é . . . Á l d a s s é k a T e neved s a Te n e v e d b e n a mi egyességünk.
K I S P Á L J U L A (félénken): Á d á m b á - csi?!
CSÓRJA Á D Á M (fájdalmas arcát csak Julára emeli s nézi őt.)
K I S P Á L J U L A (mutatja a köcsög te- jet): Most forraltam fel éppen. K e d - v e s a p á m azt mondta, hogy erővel i s itassam m e g A m b r u s bácsival.
CSÓRJA Á D Á M (feje visszaesik az ágyra.)
K I S P Á L J U L A (melléje térdepel): Jaj, Á d á m bácsi, mért keserg?
CSÓRJA Á D Á M : A tejet már nincs ki m e g i g y a . . .
K I S P Á L J U L A (hamar földre tpszi a köcsögöt, ia halott fejéhez megy, ta- pogatja, elsápad, rázva ébresztgeti):
A m b r u s bácsi, jaj, úgy-é kend n e m halt m e g ? — jaj, szóljon valamit, k i - csi Julának szóljon v a l a m i t . . . (Le- térdepel, feje az ágyra esik, sír. Néha egy-egy mondatot kimond, egészen, vagy kettétörve.) Édes Csórja A m b - rus bácsi, hogy szerettem k e n d e t . . . ! B e szépen beszélt örökké, akár este, akár r e g g e l . . . Hogy üsmerte az apró csillagokat is — m é g integetett is a z o k n a k . . . Be szépen beszélt a tűz-
ről, s milyen édesen erősítgette, hogy a tűz az ő f e l e s é g e . . .
CSÓRJA Á D Á M (feláll. A tejet a tűz- helyre teszi. Közben): Tejet sem iszik már. — A z idéni peléből sem eszik már. — Se n e m búsul immár.
K I S P Á L J U L A : Még a kicsi madarak- nak is apja v o l t . . .
CSÓRJA Á D Á M (megáll Jula mellett):
Sírjál, Kispál Jula, s í r j á l . . . ! He- lyettem is s í r j á l . . . Ha é n tudnék sírni, helyetted is sírnék, meghalt anyám helyett is s í r n é k . . . De én szárazon repedek meg, mint a szikla.
K I S P Á L J U L A : Nincsen ilyen ember több a világon. — Olyan lelke volt, mint a falás kenyér. — A kicsi mó- kuskáknak még meg is törte a m a - gyarét . . .
CSÓRJA Á D Á M : Jula, édes leánkám!
K I S P Á L J U L A : Ö Istenem, hogy meg- látogattál itt a havason . . .
CSÓRJA Á D Á M : Kicsi Jula, nézz fel szépen!
KISPÁL JULA (szemét odaemeli, várja a szót.)
CSÓRJA Á D Á M : Gyere lelkem, szedj virágot. (Megfogja a kézit.)
KISPÁL J U L A (feláll): Ó, Á d á m bá- csi, mindegyik virágot leszedem. (Ké- zenfogva mennek.)
CSÓRJA Á D Á M (az ajtóban megállít- ja): Keverj közije cserefalevelet szé- pen. (Kimennek.)
(Künt holdvilág. Bent a lámpa pislákol a halott felett.)
CSÓRJA Á D Á M (a nyitott ajtón ke- resztül homályosan látszik: itt-ott vizsgálja a helyet, egyszer fél térdre ereszkedik, ágakat elhajigál onnét, tenyerével a leveleket is sepri.) KISPÁL J U L A (a nyitott ajtón látszik,
amint virágokért hajlong. — Hozza az első öl virágot, cserefalevelekkel vegyesen: a halott feje köré rakja):
Édes Ambrus bácsi, de szomorú vi- rágszedést é r t e m . . . (El virágért.) CSÓRJA Á D Á M (a vállain nagy hasáb-
fákat viszen a megtisztított helyre, s ott koporsó alakban gondosan rakás- ba rakja.)
KISPÁL J U L A (a második öllel hozza, s körülrakja a halottra): Életiben is örökké mosolygott a v i r á g o k n a k . . . (Megy virágért.)
K I S P Á L JULA (hozza a harmadik öl- lel, s díszíti tovább a holtat.) CSÓRJA ÁDÁM (bejön, megáll az ágy-
nál, nézi ia virágozást): B e szépen lépik az örökéletbe: virágos tűzön á t a l . . .
K I S P Á L JULA (oda sem figyel, csak rendezi a virágokat.)
CSÓRJA Á D Á M : Jula, édes leánkám!
KISPÁL JULA (szomorú szemét Ádám- ra emeli, és várja a szót.)
CSÓRJA Á D Á M : Most fogd m e g szé- pen lábtól az ágyat. (Maga fejtől áll s megfogja.)
KISPÁL JULA: Mit akar, Á d á m bácsi?
CSÓRJA Á D Á M : Fogd meg ügyesen, s vigyük.
KISPÁL JULA: Hova vigyük, Ádám bácsi ?
CSÓRJA Á D Á M : Vigyük a tisztásra szépen.
KISPÁL JULA (megfogja az ágyat.) CSÓRJA Á D Á M (elöl kerül, s szép
óvatosan viszik.)
KISPÁL JULA (az ajtónál): Á d á m bá- csi, jaj, tegye le!
CSÓRJA ÁDÁM (leteszi): Mi baj van, édes kicsi leánkám?
K I S P Á L JULA (nézi a tenyerét): Vágja a kezem erősen.
CSÓRJA Á D Á M : Könnyű lesz már n e m s o k á r a . . .
KISPÁL JULA: Ádám bácsi, hova visszük, mondja meg igazán.
CSÓRJA ÁDÁM: Ide, lelkem, az erdő közi, ide.
KISPÁL JULA: Mért visszük az erdő közi?
CSÓRJA ÁDÁM: Hát eltemetjük szé- pen.
KISPÁL JULA: Ö Istenem, ne temes- sük még el, Á d á m bácsi. Én holnapra papot hívok s kántort is, hogy bú- csúztassák el szépen . . . Hisze A m b - rus bácsi megérdemli.
CSÓRJA Á D Á M : Ügyis csak mi szeret- tük, s mi elbúcsúzunk tőle most igen szépen.
KISPÁL JULA (hirtelen): Ó, nincs is megásva a sírja, Á d á m bácsi!
CSÓRJA Á D Á M : Én megvettem szépen a sírt. Piros kopossóba tesszük.
K I S P Á L J U L A : Ö, milyen furcsán be- szél, n e m is értem.
CSÓRJA Á D Á M : összeraktam az ágyát.
Gyere szépen, vigyük!
13
K I S P Á L J U L A : Ádám bácsi, az a ra- kás tova?
CSÓRJA Á D Á M : Az.
K I S P Á L J U L A : S ott mit csinálunk osztán?
CSÓRJA Á D Á M : Hát a testet szépen reatesszük s elégetjük.
K I S P Á L JULA (hirtelen sírni kezd):
Jaj, jaj, semmi sem marad m e g b e - lőle . . . Istenem, tűzre tenni az e m - bert!
CSÓRJA Á D Á M (végtelen fájdalommal nézi Julát. — Ismét megfogja az ágyat): Fogd meg, kicsi Jula, szépen, gyere, ő kívánta, hogy így t e m e s s ü k el.
K I S P Á L J U L A (megfogja. — Indulnak.
— Hangja szaggatott): Örökké m o n d - ta, hogy a tűz az ö felesége — most már csakugyan megtartja a lakadal- m á t . . .
(Függöny)
MÁSODIK JELENÉS
Szín: Mint az Első jelenésben.
Idő: Az Első jelenés ideje folyik.
(Függöny feljön.)
CSÓRJA Á D Á M (a hamvasztás helyén egészen a földre hajolva mozog: te- nyerével sepri a hamut, s marokkal rakja egy rakásba. — A Botár Már- ton háza felől kicsi szünetekkel ba- goly hummog. — Lehajtott fejjel jön, lába alatt meg-megroppan az ág.
Bent a fogas fát megkerüli, rajta az edényeket nézegeti, aztán egy agyag- ból égetett, gömbölyű hasú fazakat leakaszt, kívül-belül megvizsgálja.
Veszi a lámpást, s indul kifelé. Künn fazakat, lámpát leteszen, egészen a földre búvik, s meri a hamut a fa- zékba. — A bagoly hummog. — Las- sú lépésekkel jön, a lámpást vissza- akasztja, ölében a fazékkal körüljárja a szobát, mintha keresné a helyet, ahova letegye. Aztán leül a csutakra, a fazakat két lábára teszi, kezeivel átöleli, s néz maga elé, s n e m moz- dul a szeme sem. — Aztán kebeléből előveszi a könyvet, forgatja s lassan olvasni kezdi):
ö r ö k k é élő Isten, ki értelmünket elűzöd Magadtól, a levésednek mégis jeleit adod, hogy vergődésünk köze- pin azokba fogódzunk, valamint a mezei pók fogódzik a napnak lengő sugarába: Kyrie eleison!
Ki az Ige szerént mindenütt vagy:
szellőzteted a fákat, öleled a virágok szárát, buzgón fested az epret, ját-
szódva csüngeted vizek cseppjeit a légben, s utunkba m é g s e m esel, m i n t vaknak a szivárvány: Kyrie eleison!
Ki hat nap alatt ki is gondoltad s m e g is teremtetted ezt a szernyű szép
világot, átaljárattad k e l l e m e s l e v e - gővel, megeresztetted a vizeket, a d - tál fényt s béosztottad seregekbe az oktalan állatokat: Kyrie eleison!
Ki hetednap hajnalán vizsgálád, é s látád, hogy elgondolásodat fedi a te- remtett világ, s örvendeztél, hogy békességet zúgának a vizek, f e l h ő k megindulának ajándékikkal, s hogy engedelmesen mindent terme a f ö l d : Kyrie eleison!
S ki ezen nagy örömödben gon- dolái egyet, s kezdéd is már t e r e m - teni az embert, jól kigyúrván testét agyagból, s véghetetlen jóságoddal lehelvén beléje lelket kérése n é l k ü l is: Kyrie eleison!
Ki m é g s e m gyötrőd hosszú élettel az embert, h a n e m idejében ráeresz- ted a halált: a titkaidból kifaragott katonát, ki mindnyájunkkal egyfor- m á n köt örök békét, s trónusod lá- baihoz gondosan összehord: Kyrie eleison!
Ki akkor kegyesen elnézed, hogy m é g életünkben nevet adtunk Neked, s aki kilétedet aval fogod magyaráz- ni, hogy rámutatsz a Kezdet és a Végre, melyek fejünk felett kibékül- nek s Teelőtted összehajolnak: K y r i e eleison!
14
T e vagy az örök Egyforma s a mindenkori Úr, mert Reád n e m jön soha szűk idő, mivel a semmiből is megélsz, most és mindörökké. Ámen.
(A könyvet visszateszi a kebelébe, s az inget reágombolja.) Mint a tiszta búza a rostán: úgy hullott átal a t ű z ö n . . .
(Csend.)
(Fákat fúni kezd a szél. — Ég szélén a csillagokat felhő lepi be.) BOTÁR MÁRTON (belépik. Még az aj-
tónál elkezdi): Ez az idétlen leánka csak bőg s mutogat errefelé. (Észre- veszi, hogy az ágy eltűnt.) CSÓRJA Á D Á M (csak nézi Botárt szo-
morún.)
BOTÁR MÁRTON: Á d á m . . . hova l e v e a mi emberünk?!
CSÓRJA Á D Á M (maga elé ejti): Kibé- kélt mindennel.
BOTÁR MÁRTON: N e jesztegess, Á d á m . . . Ilyen hirtelen!?
CSÓRJA Á D Á M (hajtogatja a fejét):
Ilyen hirtelen.
BOTÁR MÁRTON: Hamar lejárt az óra . .. (Vigyázkodik.) S hol fekszik?
CSÓRJA Á D Á M (mutatja a fazakat):
Ez az ő kopossója.
BOTÁR MÁRTON (egyűgyűen bámul.) CSÓRJA Á D Á M : Elhammasztottam . . . BOTÁR MÁRTON: Mit b e s z é l s z . . . ?
Hogy beszélsz, Ádám?!
CSÓRJA Á D Á M : Megegyeztünk. — Itt a tisztáson hullott átal a tűzön. — Csak a hammát sepertem össze. — Ez a vagyonom. — Gazdag vagyok.
BOTÁR MÁRTON (a fazakat elveszi, a lámpához tartja, nézi, egy marékkal kivesz s hullatja vissza): Csórja Ambrus; fájdalmunkat megnövelted
— eltávoztál — átváltoztál — hull a hammad — puha a hammad — mint- ha jó szíved még dobogna benne . . . CSOR.JA Á D Á M : Dobog benne . . . BOTÁR MÁRTON: A mi életünk test-
vér volt: én tartottam hittel, te tar- tottad e r ő v e l . . . Csillagok ragyogása közben örökké odabúttál a tűzhöz, s akkor arcád örvendezett, mint az imádkozó baráté. Ilyenkor hányszor elemlegetted, hogy verekedésből sze- rettük m e g egyikamást. N e m felejtet- ted soha, hogy még tízesztendősök se voltunk, mikor a fejemet egy lapos
kővel béhasítottad. A m í g véle gyen- gélkedtem, falu gyümölcsit nekem a-, kebeledben mind összehordtad vóna, s szép szemekkel kérleltél, pedig tud- tam, hogy csak a kezed futott el. S attólfogvást milyen igaz barátosok lettünk! Eccer m é g annyira is báto- rodtál értem, hogy a tanítónknak is odakiáltottad: „Botár Marcit ne verje meg, mert baj lesz." ö r ö k k é együtt madarásztunk, erdőket s mezőket is együtt jártunk bé, s mikor a lovakot.
kihálásra vittük, a Hódos hátáról mi- lyen szépen kifúttad, vackorfalevéllel ó be szépen kifúttad, hogy: „Erdély- ország nem nagy ország, de becsüs.""
S mikor osztán téged diáknak s en- gemet inasnak béadtak a városba, mennyit sóvárogtunk a szabadság után, zúgó erdők s nagy kövér ka- szálók után mennyit keseregtünk! Te- egyetlen jóemberem, hogy elenyé- szett minden vígság, s hogy elmúla szép szavad s értelmed! Csak az em- lékezés lebeg immár, mint az erdő tömött csendje az éccakában, csak a szüvemet járja átal a nagy fájdalom s kedvemet a búnak s z e l e . . . Vén szemem már nyugtán vagyon, nyo- modban terül az út nekem is, mert esztendeimet lejártattam, mint m a - lom lejárja a búzát. Ég a tűz e világ s az örökélet határkövinél, elválasz- tott minket s most f e l é m lebben a lángja s felette ereszkedik az én el- enyésző időm is, és már elindult a- szél, ami hammainkat össze fogja keverni, hogy azok is barátkozzanak, míglen ég s föld meg fognak hasadni s lángba borulván a világ, megtarta- tik az í t é l e t . . . — Nyugosson meg a Nagvísten!
CSOR-JA Á D Á M : Eleven a fájdalom s a bú.
BOTÁR MÁRTON: Csak a hamu nem lesz eleven.
CSÓRJA Á D Á M : Sem a kedvünk. Az enyém bizonyosan nem. (Arcát te- nyerébe hajtja.)
BOTÁR MÁRTON: Teccsent egyet az életünk szekere.
CSOR-JA Á D Á M : S így esteledett re- ánk.
BOTÁR MÁRTON: Mire virjad, a ke- rekek alól húzhatnak ki.
CSÓRJA Á D Á M : Ha lesz ki.
15"-
BOTÁR MÁRTON: Romjainkon az ifiak felnőnek.
CSÓRJA Á D Á M : Hogy a hírünk el ne vesszen.
BOTÁR MÁRTON: S hogy a hitünk el ne vesszen.
CSÓRJA Á D Á M : Ök lobogjanak s ti- tokban ne maradjanak.
BOTÁR MÁRTON: Mint a mi sok erőnk: el ne száradjanak.
CSÓRJA Á D Á M : Mert mi elhányód- tunk, s n e m volt ki szeressen.
BOTÁR MÁRTON: A z élet javait en- magunkkal fizettük ki.
CSÓRJA Á D Á M : Szomorú javait.
BOTÁR MÁRTON: Csak ő nem fizetett nekünk, pedig ő élt le minket s nem mi őt.
CSÓRJA Á D Á M : Igassággal, mondásá- ra, megtelt a levegő.
(Csend.)
BOTÁR MÁRTON: Szomorú emlékű hamu.
CSÓRJA Á D Á M : Meggazdagítottál.
BOTÁR MÁRTON: Aranyembernek aranypora.
CSÓRJA Á D Á M : Mint a hóharmat:
reámhulltál.
BOTÁR MÁRTON: Becsülendő örök- ség.
CSÓRJA Á D Á M : A kacagástól megvál- tottál.
BOTÁR MÁRTON: Csendes fájdalom apróra törve.
CSÓRJA Á D Á M : Mégis az é n legfőbb javam.
BOTÁR MÁRTON: Halálod után el- örökli tőled a szél.
CSÓRJA Á D Á M : Madarak fognak fe- redni benne.
BOTÁR MÁRTON: Égi madarak.
•CSÓRJA Á D Á M : S azalatt litániát ol- vas az angyal. (Eléveszi a könyvet.) BOTÁR MÁRTON: Az övét, mit lóhát-
ról is sokszor mondogatott.
CSÓRJA Á D Á M : Egy régi világból v a - ló angyal. (Feláll, a fazakat a csutak- ra teszi, a lámpa alatt leül a földre, hátát a falhoz megveti, forgat a könyvvben.)
BOTÁR MÁRTON (Ádám mellé leül.
— A csutak kettőjük előtt áll.) CSÓRJA Á D Á M (olvassa): A Minden-
ségnek általános Ura.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Régi és örök Isten.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Magosságnak lelke.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és á l d a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Rendtartó Isten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Erőnek Nagyistene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : F é n y n e k Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Ragyogó nap Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Búsuló holdnak Is- tene.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget é s áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Csillagokat őrző Is- ten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Felhőknek áldó s büntető ereje: Isten.
BOTÁR MÁRTON : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Vizeknek f é l e l m e t e s lelke.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Tűzzel tisztító igaz Isten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és á l d a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Minden e l e m e k n e k Jelképe.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Életnek örökös cso- dája.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Férfiaknak k e d v e z ő Isten.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Régi nagy népek Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
16
C S Ó R J A Á D Á M : El n e m f e l e j t h e t ő ős- apánk.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s á l d a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Bátrak é s s z ó k i m o n - dók Istene.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Igaz utat m u t a t ó e l e - v e n Jel.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Időt m é r ő Isten.
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Titkos é s tökéletes T ö r v é n y .
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Ősigaz Isten.
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : K i i n g y e n szeretsz minket.
BOTÁR M Á R T O N : Áldunk.
C S Ó R J A Á D Á M : K i é l e t ü n k n e k ked- vet adsz.
BOTÁR M Á R T O N : Dicsérünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i n é p ü n k e t m e g t a r - tottad.
BOTÁR M Á R T O N : Szeretünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i barátkoztatsz ide- gen n e m z e t e k e t .
BOTÁR M Á R T O N : Becsülünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i elrendelted a ha- lált.
BOTÁR M Á R T O N : Félünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i azután M a g a d h o z váltasz m i n k e t .
BOTÁR M Á R T O N : R e m é n y l ü n k . CSÓRJA Á D Á M : K i a l e g f ő b b Jó
vagy.
BOTÁR M Á R T O N : L é g y a m i s e g e - delmünkre.
CSÓRJA Á D Á M : É s a T e erőd h a r - matozzon b é minket, h o g y szégyent n e v a l l j v e l ü n k , h a n e m V e l e d együtt maradjunk m i n d e n népek előtt pél- dátlan m e g b e c s ü l é s b e n .
BOTÁR M Á R T O N : Hallgasd m e g ! Hallgasd m e g ! Á m e n .
CSÓRJA Á D Á M (kebelébe visszateszi a könyvet.)
BOTÁR M Á R T O N (egészen halkan fúni kezdi áz ismert halottaséneket):
Ments meg, Uram, m i n k e t az örök
haláltól. A m a rettenetes n a p o n m i n - d e n bajtól. M i d ő n az é g é s f ö l d m e g f o g n a k indulni s eljössz a világot lángokban í t é l n i . . .
C S Ó R J A Á D Á M (maga elé mered s énekli ő is.)
BOTÁR M Á R T O N : Reszket m i n d e n ta- gom, borzadok é s f é l e k : földi p á l y á t v é g z e t t szegény b ű n ö s lélek. F é l e k a naptól, m e l y - vizsgálni f o g s dúlni, m i d ő n a z é g é s föld m e g f o g n a k i n - dulni.
(Erősödik a szél. Távolról mélyen dö- rög.)
C S Ó R J A Á D Á M : 0 , be jólesett a lel- k e m n e k !
B O T Á R M Á R T O N : Tisztességnél e g y e - bet ú g y s e m adhatunk.
C S Ó R J A Á D Á M : É r d e m e akaratunkat f e l ü l m ú l j a .
B O T Á R M Á R T O N : A z egész v á r m e - gyét gyászba k é n e h ú z n i !
C S Ó R J A Á D Á M : Csak m i ketten s az é g borul.
B O T Á R M Á R T O N : Hét f a l u harangjait zúgatni kéne!
C S Ó R J A Á D Á M : Csak a m i k e s e r v ü n k s a h o m á l y zúg.
B O T Á R M Á R T O N : N a g y sereg sirató- asszonyt é r d e m e l n e !
C S Ó R J A Á D Á M : Mi f é r f i a k u l vérrel siratunk —: n a g y a p á m az ősidőkből így beszélte.
B O T Á R M Á R T O N : Vért a tűzre s bo- l o n d u l hiszünk felette.
(Távolról dörög.) C S Ó R J A Á D Á M : N é p ü n k gyökere m é g -
is szakadozik, s hogy újak v e r ő d j e - . nek, n e m jár reá az idő.
B O T Á R M Á R T O N : Bizon, n e m járt se reád, se r e á m —: nagy erőnk n y u g - talanul lobogott, mint az őscifraság.
K I S P Á L J U L A (szinte futva jön. Lenge ruhában, mezítláb. Még az ajtónál kezdi, félénken, kérve): K e d v e s n e - velőapám, nyugot f e l é zeng a z ég, s é n félek.
BOTÁR M Á R T O N (kezét kinyújtja):
G y e r e hozzám, é d e s leánkám.
K I S P Á L J U L A (odaáll. Az apja haját simogatja.)
B O T Á R M Á R T O N : N a p j a i m b a n m á r csak te hullatsz e g y - e g y kicsi f é n y t . . .
2 Tiszatáj 17
CSÓRJA Á D Á M (Julához): Ha téged látunk, legalább eszünkbe jut az öröm.
KISPÁL JULA (maga elé néz s elgon- dolkozik): Eddig már a csillagokon is túl jár . . .
BOTÁR MÁRTON: Elbúcsúztunk a jó- ízű beszédtől.
CSÓRJA Á D Á M (Julához): B e szépen e l s i r a t t a d . . . Látod-é, n e k e m köny- n y e m sincs: én vagyok az igazi ár- v a . . .
KISPÁL JULA (odamegy Ádámhoz.
Végtelen gyengéden simogatja őt):
Meglátja: én megenyhítem a kend árvaságát: ételünkből örökké hozok, inget is szövök, veteményezek s m é g
• a házat is k i s e p r e m . . . (Botárhoz):
Ügy-é, kedves apám, egy családba ol- vadunk?
BOTÁR MÁRTON: Ügy fiam, úgy.
CSÓRJA Á D Á M : Mi megérett virágok vagyunk immár: hull a levelünk, s a fejünk lekonyul. Te vagy a megma- radó illat.
BOTÁR MÁRTON: Ö a madarak éneke hajnalhasadáskor, ő a felkelő nap, minek világánál látjuk elfutni az örö- met . . . Ö a csillag, s mi vagyunk a pásztor.
CSÓRJA Á D Á M : A síró pásztor kiül a mezőbe, karjait a csillag f e l é nyújtja s megindul. (A Jula fejét magához húzza, csókolja a. haját.) Te vigasz- talás — te remény —, te m e l e g a r a n y h á z . . .
BOTÁR MÁRTON (odamegy, hozzuk hajol, a fejük csokorban van): Ádám, mi ketten két mohás kő vagyunk a tiszta víz f e n e k é n . . . Kicsi Julám, te vagy a csillogó fény felettünk a v í - zen — úgy-é, nem hagysz el soha?
K I S P Á L J U L A : S o h a . . . Ameddig szí- v e m melege tart, addig v a n az én or- szágom — kívánni se tudnék többet.
CSÓRJA Á D Á M : Kicsi Jula; te po- gányságunknak gyógyító vesszeje . . . 0 , be jó külön világban élni!
KISPÁL JULA (halkan sír.) (Csend.)
(Fák mozognak, messziről villámlik s dörög.)
BOTÁR MÁRTON (feláll, kifigyel az ablakon, a Jula kezét megfogja):
Gyere édes leánkám, mert készül a z üdő.
CSÓRJA Á D Á M : Mégis é n v a g y o k a z igazi árva!
K I S P Á L J U L A : Maradjunk itt, k e d v e s apám!
BOTÁR M Á R T O N : Hajlékunkat n e hagyjuk el. A bárányokat v a l a m i n e - hogy érje.
CSÓRJA Á D Á M : Mintha csak m o s t jöttem volna ez új országba m e s s z i - ről . . .
BOTÁR M Á R T O N : Vigasztalódj, Á d á m e c s é m !
CSÓRJA Á D Á M : Csendes n y u g o d a l - mat!
(Botár Márton s Kispál Jula elmennek.) CSÓRJA Á D Á M (az ajtót retesszel be-
zárja. Visszaül a földre): Most jöt- t e m átal a nagy hegyeken, Keletről.
Széles országból szomorú ország- b a . . . Csak egy jelem v a n i m m á r ezen árvaságban: te vagy a j e l e m , hamu, s benned m i n d e n e m , m i t föld, ember é s tűz adott. Te v a g y a világ s te vagy h a z á m n a k h a t á r a : őrizni foglak öröklött e r ő m m e l s á l - dani h i t t e l . . . Te vagy h a z á m n a k határa. Alugyál velem, éljél v e l e m , örökké maradj v e l e m ! (Az ászokból idehoz egy hosszú barna posztószok- mánt, a fal mellé leteríti, a fazakat ráteszi, maga is ráfekszik, arcával szembe a fazékkal.)
(Jobban zúg a szél. Már közelebbről (dörög.)
CSÓRJA Á D Á M : A madarak is e l ü l - tek. — N e m vigyáz senki a földre.
— Csak a fák lengenek, m i n t a zász- lók. — Szél lengeti, f ö l d megöleli.
Megöleli, mert ő táplálta s az övé. — Madarak elültek, emberek alusznak.
— Föld termi a vizet s virágot. — Föld termi a tövist, Isten termi az embert. — A tövis s az e m b e r e g y ü t t termik a bért. — A halál c s e n d e s s é - get terem. — í g y m ú l i k az idő. — S aztán a csendességben m e g j a j d u l az asszony s termik a gyermek, aki ismét elrontja a csendet. — A z u t á n járni kezd s megy azonegy irányba, ahogy világrajött, s elejébe érkezik a halálnak. — S akkor átalmegy a tűzön, s nyomában termik ismét a
c s e n d . . . — (Felül. Nagy haja össze- vissza.) Hajlékomban elszáradt a hang, s kiszikkadt a tűz. Én vagyok a bujdosó hegedűs, ki járok a hunn- halottak felett s akit elsorvaszt en- maga halottaséneke. — Én vagyok a száradó mag a tűzzel s vízzel barát- kozó nemzetségem sírján, mert nin- csen asszony, ki értem belejajduljon- a csendbe, teremvén gyümölcsöt ne- kem, az én nevemre . . . (Arca szen- vedőn vágyakozó, karjait kinyújtja.) Asszony! Asszony! Jaj, már én m a - radtam egyedül a Csórják közül! Ó, ad-é n e k e m valaki asszonyt, aki megáldjon engem egy legénkegyer- mekkel?! Ö, be erős vagyok, ki ad?
ki ad?! (Feláll térdre, és könyörögni kezd):
Örökké élő Isten, ki ülsz az égben, adj nekem asszonyt, aki megáldjon!
Hatalmas Isten, aki gondozod m i n - denek életét, adj nekem asszonyt, aki engemet megáldjon!
Énistenem, tűznek királya, napnak és csillagoknak hordozója, vizeknek ereje, régi Csorjáknak Istene, adj ne- kem asszonyt, ki egy legénkegyer- mekkel megáldjon!
(Az eső megered.)
Benned bízom, népem Istene, ki a hadakat is életre vezérled, ki néped elültetett erejét öntözöd és kiter- meszted gonddal, kinek nincs szán- déka gyönyörködni a pusztulásban.
Már gyermekkoromban a Te neve- det hirdettem társaimnak, kedvedért szakadtam el a világtól, s követtelek a vizek forrása felé, hogy Veled együtt lakjam s búsongásodban ré- szem legyen. Te vagy a szikla, mely erejében megnyílik s életet hirdet.
Az erdők csendje a Te lelked, zápo- rok szemedből hullnak, Neked ál- doznak harmattal az egek, vadak ereje Téged dicsér, virágok illata nem hagyott el. Forrásvízzel mosom le az új világ mocskát magamról, hogy meg ne vess. A szálló madara- kat tiszteletedre tanítom, s bejárok hosszú földeket s hirdetlek Téged, mint egy árva táltos, csak adj nekem asszonyt, kinek vére találjon az enyémmel, s adhasson nekem egy
fiat, hogy tisztelő néped ki ne vesz- szen!
Benned reménylek s áldozok Neked igaz természetem szerint, s Te adj nekem egy ősszékely asszonyt, ki a csendet jajszóval felvirágozza, oltal- mad alatt megszületvén kicsi Csórja Ádám, s apjának értelmére fakadva tiszteletedet terjessze tovább szóval, cselekedettel s vérével fiai útján . . .
Ó, adj nekem egy ősvérű asszonyt, mert csak Téged szeretlek Tünemé- nyek igaz Istene, s hűségemet Neked őrzöm erdei lakomban . . .
Ö, adj erőmnek ősszékely asszonyt, én régi, igaz Istenem!
(Hátradől a falhoz. Mintha tenger vágy- gyal hívná.)
Kispál Jula, te édes leánkám! —:
gyere, légy te az ősszékely asszony!
. Gyere, áldj meg engemet s népemet!
(A fazakat kezébe veszi.) Véremnek fele: bátyám, Csórja Ambrus, hammadon keresztül kér- lek, járj közbe a mi Istenünknél, hogy ne vesszünk el utód nélkül mind a ketten. Kispál Julát szállja meg a lelked, s ébresszen benne v á - gyat erőm után, hogy fusson hozzám, s áldjon m e g engem egy legénke- gyermekkel! — Jóságodért megsirat- lak a véremmel, csak hallgass meg!
hallgass meg!, s légy segedelmemre!
(Karján felszakasztja az inget.) H a m - madra véremet eresztem ... (Körül- néz, feláll, az ászoknál megtalál egy kést: veszi, s visszamegy. Leül, a fazakat maga 'elé teszi, karját föléje tartja.) így sírtunk mi eddig is az igaz Isten tetszése szerint. (Karját megvágja: sűrű cseppekben jön a vér, mit a hamura ereszt...) Ö, be jó s í r n i . . . !
(Döngetik az ajtót.)
CSÓRJA Á D Á M (a kést a falba üti.) (Jegyző, kösségi bíró, három hajtóle- gényke: Gazsi, Dénkó, Gergő az ajtón
kívül.)
JEGYZŐ (döngeti. az ajtót): Csórja Ambrus, eressz bé!
CSÓRJA Á D Á M (odanéz, de még min- dig csorgatja a vérét.)
2* 19
FALUSI BÍRÓ (üti az ajtót): Csórja Ambrus, eressz bé! Ereszd bé a ko- mádot!
CSÓRJA Á D Á M : Csórja A m b r u s elköl- tözött.
FALUSI BÍRÓ: Hát ki van benn?
CSÓRJA Á D Á M (karján az inget le- húzza. Fazakat a fal mellé teszi): Itt az öccse: Ádám.
FALUSI B l R Ö : Hát eressz bé, Á d á m ! Súj egyen meg, ehejt az eső üt agyon!
CSÓRJA Á D Á M (az ajtóhoz megy): Ki van ott?
FALUSI BÍRÓ: Tán ma születtél, hogy n e m üsmersz, Á d á m ? Hát eppen Al- bert Zsiga, a bíró. S főleg a jegyző úr is.
JEGYZŐ: Én vagyok, Csórja Á d á m : a kösségi jegyző, de felerészben el- vitt m á r a víz.
CSÓRJA Á D Á M (karján az inget igaz- gatja): Nyitom, hogyne nyitnám!
FALUSI BÍRŐ (Gazsit feddi künn):
Fogd a lábát, te kecskebéka, mert elszakad a füle, s osztán suta lesz.
GAZSI: Vajon álmában n e m rúg-é még?
CSÓRJA Á D Á M (csattantja a reteszt, s kinyitja az ajtót.)
JEGYZŐ (bélépik): Jó estét, Csórja Ádám! Vendégeket hajt az eső. (Ke- zet fog. Rázza magáról a vizet.) FALUSI BÍRŐ (még künn): Úgy no, a
lábát. S húzzátok ide bé, a házba.
(Bélépik.) Jestét, Ádám. Egy pillan- tásra jól megszapula az idő. (Kezet
• fog. Ruházatjaról csorog a víz. Ka- lapját leveszi s karimájáról ereszti a vizet.)
(Gazsi s Dénkó egy lőtt vadkant húz- nak a szobába.)
GERGŐ (hátulról biztatja): Húzzátok, mert nekünk hizlalta a mennyei gaz- da.
CSÓRJA Á D Á M (készíti a két csuta- kot): Üljön le, jegyző úr, s szegény hajlékomért ne vessen meg. (A bíró- hoz): Kend is telepedjék le, Zsiga bácsi.
DÉNKŐ: Ennye, ne te, né!
FALUSI BÍRÓ: Mi a, hé?
DÉNKÓ: Pillogtat a kan.
FALUSI BÍRÓ: Akár énekeljen is, csak eppen el ne fusson.
JEGYZŐ (fegyverét a falhoz támasztja.
Kábátját leveti, s rázza róla a vizet.) F A L U S I BÍRÓ: (Fegyverét szintén a
falhoz támasztja.)
(A legénykék az ajtó mellett fáihoz fordítják a vadkant. — Gazsi és Dénkó
ráülnek.)
JEGYZŐ: Legén, de jókat pillantott!
F A L U S I BÍRÓ: Pedig n e m ígértük n e - ki a szalonnát, mint a cigány.
GERGŐ (furakodik, hogy ő is leüljön a kanra): Eresszetek oda, é n szen- v e d t e m jeccséget miatta.
D É N K Ó : Nyughass, mert felebred a kan.
F A L U S I BÍRÓ (Gergőhöz): M a j t é g lö- vök neked is, hogy mire ülj.
D É N K Ó (Gergőhöz): N o h a l l o d - é ? —:
Zsigabá m e g l ő egy csutakot neked.
JEGYZŐ (a tűzhelyhez megy, s fázódo- zik): Egy kicsi tűz jó lesz v a l a . . . CSÓRJA Á D Á M : Engedelmet kérek, de
m a este eszembe s e jutott.
FALUSI BÍRÓ: Szomorúnak látszol, Á d á m .
CSÓRJA Á D Á M : Elhagytam biza m i n - den kedvemet.
F A L U S I BÍRÓ (rosszat sejtve): A m b - rus k o m á m hol van ilyen rusnya üdőben?
CSÓRJA Á D Á M : Messze van . . . igen m e s s z e . . .
GAZSI (Gergőhöz): Mondj egy „ m e s z - szé"-t!
F A L U S I BÍRÓ: Ádám, titeket talála v a l a m i ! ?
CSÓRJA Á D Á M : Minket a nagy V a - lami talála meg.
GAZSI: Hát é n jobbat tudok: a csillag háta megett a m i hely v a n : azt.
JEGYZŐ: Hát add elé, hadd segítsünk rajta.
DÉNKŐ: N e m tuttok semmit.
F A L U S I BÍRÓ: Mégis furcsa a d o - l o g . . . Beszédedet mért sajnálod?
GAZSI (Dénkóhoz): Hát tuggy te, l á m ? !
CSÓRJA Á D Á M : Itthagyta ezt a vilá- got,
D É N K Ó : Hát a mennyország túlsó sze- geietje v a n a legmesszébb: onnét te- lefonyálni se lehet, m é g a f ő k a p u - hoz se.
JEGYZŐ (bután néz.)
(Legénykék kacagnak.) 20
