55117
TARI J Á N O S :
SZABADTÉRI JÁTÉKOK EREDMÉNYEI
1 9 5 7 második felében Szeged dolgozói, vezető testületei sok más teendő közepette ismét megkezdték délelgetett gondolatuk valóra váltását; a szabadtéri játékok fel- újítását — húszéves szünet után. A kö- vetkező évben, szinte egy emberként se- rénykedett a lakosság a város csinosításá- ért, az új lakóházak ütemesebb építéséért, és mindenért, ami a város vendégeinek
méltó fogadtatásához elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozott. Az ország minden részéből — dolgozók, vezetők, üze- mek, minisztériumok, innen elszármazott művészek, a rádió, televízió, sajtó — si- ettek kis és nagy feladatok megoldásánál
a szegediek segítségére, s 1959-ben ismét megszólalt az előadásra hívogató harso- nák hangja, mely az új és megújhodott, szocializmust építő, kultúrát igénylő népet hívta már a játékok előadásaira. Felcsen- dült Erkel Hunyadi László c. operájának feledhetetlen nyitánya, ezer és sok ezer dolgozó gyönyörködtetésére, hogy aztán
még nagyon sok nézőt csalogasson az or- szág legnagyobb színpadához.
Ez évben ötödször nyílik meg az ünnepi hetek műsorsorozata, ez alkalommal Er- kel Brankovics György c. operájával. Ne- héz, rögös út vezetett el idáig. A játékok létrehozása, fenntartása Szeged lakosain is múlott, s folyamatos megrendezése tovább- ra is függ elsősorban a megye, a város ezen ügy iránti szeretetén, közreműködé- són, segítőkészségén, függ attól, hogy jó gazdának, vendégfogadónak bizonyulnak-e az elkövetkezendő években is. 1963-ban mindez fokozottabb mértékben szükséges, mert ha nem is beszélünk fennhangon róla
— a játékok 5 éve csendes, szerény évfor- dulónak számít, s az elmúlt években már a nagy képességű és nevű magyar művé- szek mellett e színpadon olyan világhíres- ségek is felléptek, mint Bovt, Kondratyeva, Paul Robeson, Margaret Ty.nes, a Bolsoj Teatr Ulanova vezette balettegyüttese, s ez országos, mi több ma már számításba ve- hető nemzetközi hírnévre is emelte a Sze- gedi Szabadtéri Játékokat. Ügy tűnik, hogy a nehezén már túl vagyunk. Valóban sok komoly akadályt legyűrtünk, azonban mégis a kezdet kezdetén tartunk. — De e kezdet biztató, nagy jövőt ígérő, sok lehe- tőséget magában rejtő kezdet.
A MŰLT ÉVBEN a párt illetékes szer- vei és a Művelődésügyi Minisztérium a Szegedi Szabadtéri Játékokat az ország leg- jelentősebb nyári kulturális rendezvényé- nek minősítette. A játékok jelentősen elő- relépett a nemzetközileg elismert fesztivá- lok, Szeged pedig a fesztiválvárosok felé.
Ez nagy felelősséget ró ránk, s körültekin- tést igényel, mindenekelőtt tőlünk. Más or- szágok is egy-egy nagyfesztivált tartanak fenn, amelyeknek nemzetközi művészeti szintet kell képviselniük, hogy az adott idő- szakban e fesztiválok keretében tekinthes- se meg hazai és külföldi vendég, művész, szakember egyaránt az adott darabot euró- pai rangú rendezésben. Magyarországon e szerepet most már Szegednek kell betölte- nie, s hogy hogyan tudja megállni a helyét ebben a városunk, az nemcsak az orszá- gos vezető szerveken, hanem nagymérték- ben a megye lakosain is múlik. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert nemsokára elérke- zik az idő, amikor a belföldi vendégek mellett ott ülnek a külföldiek ezrei, min- denekelőtt baráti szomszédaink kultúrát szerető népei köréből.
Szeged, földrajzi helyzete következtében elsősorban Romániából és Jugoszláviából közelíthető meg igen könnyen. Ha jól dol- gozunk, előbb-utóbb az ünnepi hetek szín- pada nemzetközi találkozók, különböző nemzetiségű művészegyüttesek és művé- szek színpadává válhat. Az ez évi műsor:
Erkel- Brankovics György, Verdi: Truba- dúr, Strauss: Cigánybáró, Shakespeare:
Szentivánéji álom, Állami Népi Egvüttes:
Magyar Rapszódia, a külföldi közremű- ködők és szereplők részvétele: Zenaida Pally. Margherita Robarti, Bruno Pijevedi, Peter Glossop vendégszereplése már ez irányba is mutat.
M A M É G a színpadon számos a provi- zórikus megoldás, még folyik az útkeresés, a darabok rendezésével kapcsolatosan is sok a vita (e vita a jövőben is szükséges), de több külföldi lap tudósítása már a hosz- szabb múltra visszatekintő fesztiválokhoz hasonlítja a játékok művészi teljesítmé- nyét, s az egyik Salzburg mellé helyezi. Ez számunkra túl szépnek tűnik, de elbizako- dottság nélkül elmondhatjuk, hogy semmi
okunk nincs szégyenkezésre a művészi színvonal tekintetében.
A biztató jövőért, annak valóra váltásá- ért, kulturális forradalmunk terebélyesíté- séért sok mindent meg kell még oldanunk.
Akkor lesz naggyá az ünnepi játékok, ha még az eddigieknél is jobban magáénak vallja az egész ország, s a kiteljesedéshez szükséges anyagi, erkölcsi támogatást meg- adja. Ha úgy dolgozunk érte folyamatosan, szívósan, s úgy vigyázunk rá, mint egyik jelentős kulturális kincsünkre, mely maj- dan a kultúra nemzetközi csarnokában is figyelemre méltóan csillog.
Már ma is használjuk egyszer-másszor e kifejezést: Szeged fesztiválváros. De tud- nunk kell, hogy csak az alapokat raktuk le e tekintetben, s ahhoz, hogy teljességé- ben kibontakozzék e fesztiválváros ha- zánkban, hosszú évek kellenek még. Tíz, húszévi munkálkodás szükséges ahhoz, hogy a szabadtéri játékokkal kapcsolatban elődeink, s a mai Szeged álmai valóra vál- janak. Nagyon sok a teendő, mert a já- tékok alatt e város rendezettsége, tiszta- sága, vendégszeretete, közlekedése, vendég- látása, szórakozóhelyeinek állapota ha- zánk arculatát is tükrözi kicsiben. Művé- szeti vonatkozásban a műsor egészét te- kintve ma a Dóm előtt egy fesztivál komp- lex programját találjuk. Sokféle elképze- lés van az ünnepi hetek színes, sokoldalú megrendezéséhez. Járható útnak tekinthető az is, hogy bizonyos idő elteltével e vá- rosban legyen a magyar — részben a nem- zetközi — előadómpyészet talájkpzója.
A FEJLŐDÉS S O R Á N a Dóm előtt a nagy, nehéz, tömegeket mozgató drámai da- rabok, az egész emberiséget érintő, s ennek a szintnek megfelelő művek a nemzeti és nemzetközi kultúra dráma- és operairodal- mának legkiválóbb alkotásai kerülnének színre. A fesztivál kibontakoztatása során kapcsolódnék a játékokba az újszegedi sza- badtéri színpad, a kőszínház, a Kamara- színház, a múzeum előtere, a koncertter- mek, a majdan felépülő új nemzeti szín- ház vagy operaház. A programban idővel helyet foglalna a nemzetközi filmfesztivál műsora is. Az ünnepi játékok keretében hazai és külföldi népi táncegyüttesek, ba- lettkarok, kórusok, zenekarok adnának mű- sort.
A sportprogram területén a már eddig is megrendezett nemzetközi találkozók körét kellene bővíteni. Üdvös lenne még jobban felkarolni a vízi sportot, mely- nek az előbb-utóbb felépítendő fedett uszoda (ennek tervei úgy készültek, hogy fedett körszínház szerepét is be tudja töl- teni) jó teret biztosít.
Szükségesnek látszik a fesztivál idősza- kában évről évre megrendezni az ipari vagy mezőgazdasági tájjellegű kiállítást, mely a vendégeknek bemutatja Dél-Ma- gyarország e téren született eredményeit.
Kulturális vonatkozásban az állandó tár- latok mellett a képzőművészek szegedi nyári tárlatát országos, majd nemzetközi jellegűvé kellene fejleszteni.
Nagy -távlatokba tekintve előre: új szál- lodák, modern szórakozó-, kirándulóhelyek létrehozása, a Tisza—Maros szög kiépítése, üdültetési lehetőségek biztosítása, a strand európai szintre emelése szükséges. Ezen el- képzelések megvalósíthatók, hiszen a város ipari, mezőgazdasági, kommunális fejlődé- se egészséges és egyre gyorsabb.
A játékok színtere ma még nem befeje- zett. A kísérleti évek után teljes egészében ki kell építeni műszaki berendezését, hogy a darabok színrevitelénél kiváló rendező- ink, művészeink alkotó elképzelése gátló tényezők nélkül kibontakozhassék. Valami- kor műszaki dolgozóink bizonyára meg- oldják — a Dóm tér környéke beépítése mellett — azt is, hogy az időjárás viszon- tagságaitól egyre inkább függetlenné vál- jék a Szegedi Szabadtéri Játékok.
SOK G O N D O L A T valóra váltása lehe- tetlennek vagy szükségtelennek látszik ma még, s napjainkban még néhány valóban az Is. Azonban hazánk fejlődésének távla- tait szem előtt tartva, évről évre közelebb jutunk célunkhoz: Szeged fesztiválvárossá fejlesztésének beteljesedéséhez. Nem lesz konnyu feladat - az eddigiek sem voltak
a z o k. d e k e I 1 6 összefogással, amire az elmúlt évek tapasztalatai biztosítékot nyúj- tanak ez is mgnni fog; bízunk benne, hogy
mielőbb. '
r
XVII. ÉVF. 7. SZ, 1963. JÜLIUS
dl tadaL&mbÁL:
Andrássy Lajos, Buda Ferenc, Gál Sándor, Job- bágy Károly, Kiss Dé- nes, Papp László, Rigó
Béla, Simái Mihály versei
Mocsár Gábor regény részlete, Dér Endre,
Tóth Béla tárcája
Szabó Ferenc cikke: Séta a szociográfia körül; Da- los György: Moszkvai levél a zenei élet esemé-
nyeiről; Jólesz László nyílt levele
Juhász Antal, Kovács Sándor Iván, Németh
Ferenc, Péter László kritikai írásai
Olvasónapló, Tallózás, Folyóiratszemle
* Rejtvény
ARA: 2 FT
SOMOS MIKLÓS RAJZA
.J
TAMÁS ISTVÁN
Ki a vidéki?
H O Z Z Á S Z Ó L Á S CSERHALMI IMRE C I K K É H E Z
Jó, hogy kipattant, s fel- tehetőleg ki is szélesedik majd ez a vita. A "Vidéki- ség", mint fogalom — mint lekicsinylő vagy felmagaszta- ló jelző, fájdalmas öngúny, esetleg korlátolt büszkélke- dés formájában sok ember gondolatvilágában él. Ezerfé- le jelentése és árnyalata van, s napjainkban — úgy hiszem
— mind változik.
Frappáns kérdés Cserhal- mié: miért él itt (Szegeden) több vidéki, mint Pesten?
Egyszerű és könnyű do- log lenne a térkép után iga- zodni; Pesten kívül minden vidék, a pestieken kívül min- denki vidéki. Csakhogy nem így van. A "Vidékiség" nem földrajzi megjelölés — leg- alábbis ami a -kifejezés pozi- tív vagy negatív töltését il- leti —, hanem egyfajta szel- lemiség, gondolkodásmód megjelölése; némi önkényes túlzással még azt is mond- hatnám talán, hogy világné- zeté. Régen mást jelentett ez a fogalom: az életmód, a szokások különbözőségét, gyakran osztálykülönbséget, a társadalmi érintkezés for- máinak minőségi differenci- áit stb. Ma — a főváros és a vidék élete közötti termé- szetes és még igen hosszú ideig fennmaradó ritmuskü- lönbséget leszámítva — nem ezt jelenti elsősorban. A vi- lágnézet, gondolkodásmód lomhaságát, a szellemi fejlő- dés ütemének lemaradását sokkal inkább. Legalábbis eb- ben az értelemben használ- ják ezt a kifejezést. Lehet, hogy csalódom — valami igazam azonban, úgy vélem, mégis van. Ha pedig tartal- maz némi ' igazságot ez a gondolatmenet, akkor az kö- vetkezik belőle, hogy a kér- dés, abban a formában, ahogy Cserhalmi feltette, nem egészen jó. Nem él több vidéki Szegeden, mint Budapesten. (Cikkében egyéb- ként ő is erre a végkövetkez-
tetésre jut, ha nem ismétli is el mondanivalójának ta- nulságát.)
Egész egyszerűen azért nem, mert a vidékiség — az- zal a tartalommal, amelyről szóltunk — éppúgy megtalál- ható a fővárosban, mint Sze- geden, Pécsett, Debrecenben vagy Sátoraljaújhelyen. Szí- vesen nevezném vidékiség helyett kispolgáriságnak, amely tartózkodási helyét il- letően nincs tekintetted föld- rajzi pontokra. Mégsem ne- vezem annak, mert a vita címe "Ki a vidéki", és nem akarok ravasz kerülőkkel ki- bújni e címnek — egyébként jótékonyan széles — takaró- ja alól.
R é g i és átkos örökség a rossz értelemben vett vidé- kiség; eredetéről hosszas fej- tegetésekbe bocsátkozni itt nincs hely. s mód. De vegyük csak példaként a felszabadu- lás előtti húsz-huszonöt év történetét, annak közgondol- kodását, "hivatalos" szelle- miségét. Horthyék, amikor 1919-ben hatalomra kerültek, a feudális birtokos osztály se- gítségével szilárdították meg uralmukat, s ez, sok egyéb mellett, rányomta bélyegét a korszak közgondolkodásának egy részére is. Az ország élén — néhány nagyobb ké- pességű politikustól, diplo- matától eltekintve — olyan emberek állottak, akiknek értelmi színvonala és kultu- ráltsága megyei úri kaszi- nói szinten mozgott — úri kaszinói szinten, hajnalban, amikor a helybeli orvos, ügy- véd és bíró már hazament, s csak a környékbeli föld- birtokos maradt néhány gentry-barátjával, ablakbetö- rés és bőgőbe ugrás céljából.
(Tessék elolvasni a rövidesen megjelenő Prónay-naplót;
plasztikusan támasztja alá ezt az állítást.) A rendszer egyik pillére a vidéki föld- birtokos réteg volt; életmód- juk, magatartásuk, érdeklő-
dési körük, szellemi látóha- táruk természetesen népsze- rűsítésre lelt a korabeli saj- tó tekintélyes részében — s így ennek az osztálynak hi- hetetlen kulturálatlansága, sznobsága valósággal példa- kép lett. Ennek a légkörnek
nem kis része volt abban, hogy a húszas-harmincas években mérhetetlenül elsza- porodott a "nagyságosasz- szony-irodalom"; a primitív és
fülledt szerelmi történetek irodalma (s ugyanez színpa- don, filmen is). Amikor pél- dául a 20-as évek elején Tor- may Cecil szerkesztésében megalakult a Napkelet c. fo- lyóirat, nyíltan vallotta programjának, hogy célja: a
„Juhászok, Adyk. Kosztolá- nyik és Móriczok" egészség- telen „városiasságát" kiszorí- tani az „amúgy is oly mű- velt középosztály pszichéjé- ből"". Hogy a "keresztény kurzus" mit értett városias- ságon, nem kell bővebben magyarázni: fogalmai sze- rint káros volt s felesleges minden olyan gondolat, amely az emberek érdeklő- dését a társadalmi valóságra irányította, s átfogóbb, széle- sebb perspektívák felé igye- kezett kormányozni.
Hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy ezek az eszmék és nézetek éppúgy hatottak Budapesten, mint vidéken — hiszen forrása, szellemi ta- laja éppen az a kormányzati rendszer volt, amely a fő- városból sugározta s z é t . . . Gondoljunk a "díszmagyar- ság" komikus, s ma már a nevetségesség ellenállhatat- lan erejével ható divatjára és pózaira.
A vidékiség szemléleti és magatartásbeli gyökereinek lényegét azonban e felületi megnyilatkozások mögött kell keresni mégis. Azt hi- szem, nem járok messze az igazságtól, ha egyik legpreg- nánsabb önkifejezési formá- (Folytatás a 2. oldalon.)
(Folytatás az 1. oldalról.)
j á t a nacionalizmusban lá- tom. A z a nacionalista tör- ténelemfelfogás, a m e l y n e k elterjesztésén a két h á b o r ú•között a jobboldali "közírók*, publicisták, t ö r t é n e t í r ó k ha- d a f á r a d o z o t t — s m e g kell m o n d a n i őszintén: n e m egé- szen h a t á s t a l a n u l —, a "vi- dékiség* egyik legszervesebb, l e g s ű r ű b b ideológiai megnyi- latkozása volt. (Nem a szél- sőséges, végletekig eltorzult változatokra gondolok most, a m e l y e k nyíltan s tömeges m é r e t e k b e n csak a második világháború végén az intéz- ményesen elszabadított f a j t é - boly idején jelentkeztek;
egyébként ezek is a " m é r s é - kelt* nacionalizmusból n ő t - t e k ki.) A r r a a szemléletre gondolok, a m e l y a két hábo- r ú között jellemezte a hiva- talos m a g y a r történetfelfo- gást: a m a g y a r s á g szerepének korlátolt eltúlzására, a t á r - s a d a l m i erők mozgását meg- é r t e n i képtelen " h u n g a r o - centrizmusra*, a m e l y meg- szólalt ú j s á g o k b a n és regé- nyekben, t a n k ö n y v e k b e n és e g y e t e m i k a t e d r á k o n , színmű-
vekben, filmekben, minde- n ü t t . S a m e l y n e k nyomai el- szórtan ugyan, foszlányokban, d e itt-ott még m a is felütik f e j ü k e t . (Nemrégen olvastam valahol egy írást — szerző- j e "származási* és "Vérségi*
a l a p o n osztályozta az írók egy részét.)
A vidékiségre. úgy hiszem, m a i n k á b b ilyen jelekből le- het következtetni, m i n t az életformából. S ezenkívül — egyebek között — a leszű- k ü l t érdeklődési kör jellemzi.
Azonos foglalkozású pesti és vidéki e m b e r é l e t f o r m á j a kö- zött különbség (eltekintve természetesen a speciális fog- lalkozásoktól) lényegében alig van. I s m e r e k pesti ér- telmiségieket, művészek is
v a n n a k közöttük, a k i k alig l á t n a k túl szűk asztaltársa- ságuk h a t á r a i n . Elik a m a - guk "pesti-vidéki* életét; tá- vol a világ gondjaitól, e m b e r - társaik problémáitól, kisza- k a d v a a valóságból, a m e l y csak díszletként keretezi be- szélgetéseiket. Ez a leszű- k ü l t gondolatvilág n é h a meg- döbbentő e r e d m é n y e k e t pro- d u k á l — szárnyát szegi az ambícióknak, a megismerés váigyának, megakadályozza az ú j élmények keresését, visz- szavonul a nehezebb szelle- m i f e l a d v á n y o k elől. Vidéki- ség ez, a javából — az asz- t a l t á r s a s á g tagjai hiába ül- n e k budapesti eszpresszó-
b a n vagy k l u b o k b a n ; a neon- f é n y n e m világítja be az éle- tüket.
N e m r é g részt v e t t e m egyik vidéki egyetemünk bölcsész- hallgatóinak vitaestjén. Az egyetem a u l á j á b a n ott szo- rongott a "fél város*, ahogy mondták. Voltak közöttük — a diákokon kívül — orvosok, mérnökök, tisztviselők s m u n k á s o k is szép számmal.
A hozzászólók tájékozottsága, k u l t u r á l t s á g a a vitaesten részt vett budapestiek köré- ben s e m m i f é l e meglepetést n e m keltett — ugyan miért is kellett volna csodálkozni r a j t a ? A vidéken élő embe- r e k a művelődésnek, tájéko- zódásnak lényegében ugyan- azokból a forrásaiból merít- hetnek, mint a pestiek — a kérdés legfeljebb az, hogy merítenek-e.
T a p a s z t a l a t a i m szerint igen.
Nemcsak a z egyetemi v á - rosokról beszélek. J á r t a m a tavasz f o l y a m á n igen sok d u n á n t ú l i kisvárosban Olyan helyeken, ahol k o r á b b a n , három, négy évvel ezelőtt ugyancsak g y a k r a n megfor- dultam. Szinte a z első pilla- n a t o k b a n f e l t ű n t az e m b e r e k általános tájékozottságának, igényének és érdeklődésének r o h a m o s emelkedése. J ó l t u - dom, nincs ez m i n d e n ü t t így.
V a n n a k "Vidékiek* vidéken is, a k i k s ü k e t e n m e n n e k el a világ ezer ú j csodája mel- lett, legfeljebb a m u n k a h e - lyük, a z otthonuk, a szűkebb k ö r n y e z e t ü k problémái i r á n t
érdeklődnek, s azon túl bi- zony kevés dolog akad, a m i m e g m o z g a t j a a f a n t á z i á j u k a t .
A z érdeklődés felkeltése a m i dolgunk.
Néha előfordul, hogy a T I T
•előadói elképedt jelentéseket í r n a k tapasztalataikról: ebben és ebben a f a l u b a n voltak, az előadáson alig v e t t részt n é h á n y ember, az érdeklődés m i n i m á l i s volt. Ilyenkor r e n d s z e r i n t kiderül, hogy az illető helyen hosszú idő óta n e m volt lényeges problé- m á k r ó l szóló előadás, vita, beszélgetés — s első a l k a l o m - mal persze, hogy n e m sike- rül m i n d e n a legjobban.
Közhelynek számít ma m á r elmondani, hogy a fő- városba való v á n d o r l á s szin- t e egy csapásra megszűnik azokon a helyeken, ahol a v á r o s vagy község vezetői igyekeznek m e g t e r e m t e n i — föléig a fiatalság számára — a k u l t u r á l t élet és szórako- zás elemi feltételeit: Nemcsak
Az élet vidám dolog
F E N Á K E L J U D I T N O V E L L Á S K Ö T E T E F E N Á K E L Juditot első
novelláskötete, a Két utca la- kója a l a p j á n úgy i s m e r t ü k meg, mint jó emberábrázoló írót.
Második kötete tematikai- lag gazdagodást hozott. Az írónő több hónapot egy sze- gedi üzemben dolgozott. Itt ú j élményeket kapott, a m i k - ből nemcsak egyéni érdeklő- désére, h a n e m mai életünk- a r r a gondolok, hogy tánche- lyiséget rendeznek b e és tv- készülékeket szerelnek fel a klubokban. (Bár teljesen egyetértek Cserhalmi I m r é - vel abban, hogy a televízió gondolatformáló hatásáról és hivatásáról alapos felmérés, mélyreható értékelés mind- eddig n e m született. Tömeg- hatása pedig lényegesen ki- terjedtebb, m i n t sokan gon- dolnák.) Gondolok — elsősor- ban — az ismeretterjesztő előadások, a k a d é m i á k — tsz- a k a d é m i á k és m u n k á s a k a d é - miák — az iskolán kívüli és az iskolarendszerű felnőttok- tatás térhódítására, amely bekapcsolja a hallgatókat a nagyvilág szellemi á r a m k ö r é - be, t u d o m á n y o s a n megalapo- zott ismereteket ad, az e m - bereket érdeklő problémákról beszél. Ahol megteremtik ezeket az a l k a l m a k a t , ott élénkülőben v a n a v á r o s vagy falu szellemi élete; izgalma- sabb, pezsgőbb, t a r t a l m a s a b b lesz minden nap. A művelő- désnek ezek a f ó r u m a i igon nagy mértékben hozzájárul- nak ahhoz, hogy az e m b e r e k - ben még meglevő előítéletek, konzervatív nézetek, retrog- r á d t u d a t f o r m á k rendkívül csökönyös m a r a d v á n y a i el- t ű n j e n e k , gyorsabban szívód- j a n a k fel; s megváltozik a közösség gondolatvilága, szel- lemi a t m o s z f é r á j a — átfo- góbb, nagyvonalúbb, t á g a b b lesz. Márpedig ez az egyik legfontosabb feltétele a n n a k , hogy m e g s z ű n j é k a vidékiség fullasztó légköre.
N É H Á N Y p r o b l é m á t érin- tettem csak; rendszertelenül, szeszélyesen, eleve lemondva a teljességről, m e r t a kérdés, a v i t a t é m a r e n d k i v ü l bonyo- lult, szerteágazó. Talán ha többen e l m o n d j á k gondolatai- kat, sokoldalúan, á r n y a l t a b - ban bontakozik ki a »vidéki- ség« mai jelentősége, fogal- m a — s a megszüntetésének lehetőségei is.
re is jellemző, jól kiérlelt el- beszélések csapódtak le (El-
késett szerelem, önéletrajz,
Kóc Kata stb.). Az üzemben, m u n k á s o k között töltött idö h a s z n á r a vált Fenákel J u d i t - nak, az é l m é n y a n y a g kibővü- lése írásai t é m á j á b a n kiszé- lesedést eredményezett. Ez esetében különösen azért je- lentős, m e r t a l k a t á b a n és szemléletében is ízig-vérig városi írónak indult, és a z ú j é l m é n y e k éppen a városi t á r - sadalom legfontosabb osztá- lya, a m u n k á s s á g életére nyi- tották rá a szemét.N É H Á N Y ú j a b b elbeszé- lése azt m u t a t j a , hogy több gondot fordít a cselekmény bonyolítására. Nemigen szőtt most sem fordulatos meséjű cselekményt, de a címadó novellában és az önéletrajz- ban m á r hősének hosszabb, változatos életszakaszát m u - t a t j a be, n e m csupán egy-egy kiragadott helyzetképet. Ez a két novella példa a r r a is, milyen jól t u d j a beszéltetni hőseit. Az élet vidám dolog c. n o v e l l á j á b a n egy m u n k á s - e m b e r beszéli el legénykorá- tól fogva élete történetét.
F e n á k e l művészi eszközökkel érzékelteti, hogy az osztály- helyzetből f a k a d ó ízlés- és igénykülönbségek m e n n y i r e élesen k ü l ö n v á l a s z t j á k a h á - zastársakat. írói módszere az, hogy teljesen együtt él hősé- vel, szinte magáévá teszi an- n a k erősen szubjektív meg- állapítását is, hogy a rosszul
sikerült házasság, a k e s e r ű csalódások ellenére: „az élet v i d á m dolog*. Ez a módszer, helyesebben talán írói a l a p - állás, sokban rokon Móricz egyes elbeszéléseinek (pl. a Csibe-novellák) és A boldog embernek az ábrázolásmód- jával.
Az önéletrajz ban Fenákel igen súlyos erkölcsi problé- m á t vet fel. Egy szülők nél- kül, intézetben fölnevelke- dett l á n y elzüllésének folya- m a t a bomlik ki előttünk.
Ügy érezzük, ez az elbeszélés nemcsak kitűnően sikerült j e l l e m r a j z egy kiégett, defor- mált lélekről, h a n e m figyel- meztetés is, a realista á b r á - zolás erejével való r á d ö b b e n - tés arra, hogy az ilyen fo- l y a m a t o k a t a közösségnek meg lehet és meg is kell a k a - dályoznia. Erkölcsi probléma áll a középpontban az Elké-
sett szerelem és a Negyed-
évesek c. elbeszélésekben is.
Az Elkésett szerelem — amely a kötetnek m i n d t a r - talmi, m i n d f o r m a i szem- pontból is igen jó írása, egy negyvenkét éves m u n k á s ké- sei szerelméről szól. A törté- net m i n d e n n a p i : "Megszo- kott história, elkoptatott sza- v a k . . . « — jelzi maga a z író is vissza-visszatérő m o n d a t á - val, d e itt n e m is a történés a fontos, h a n e m az emberek, akik ezekben az élethelyze- tekben megnyilatkoznak.
Méghozzá úgy, hogy egész jellemük, egyéniségük ki- bomlik előttünk. Milyen megrázó e r e j ű és jellemző pl. V a r g á n é kirohanása Széli A n n a ellen, a m i k o r m á r úgy hiszi, hogy az ura visszapár- tolt hozzá. Ebben a jelenet- ben s ű r í t v e b e n n e van egy egész jellem. Az elbeszélés egy d a r a b kiszakított élet igazi művészetté való lecsa- pódása.
S Z E R Z Ő N K mai témák- ról ír realista igénnyel. írói terve az, hogy t ü k r ö t tartson az e m b e r e k elé, minél sok- r é t ű b b képet a d j o n mai éle- tünkről. Eddigi novellái alap- ján úgy l á t j u k , hogy i n k á b b a negatív jelenségek és figu- r á k érdekelték. Ezt m á r Kiss Lajos is megállapította Az
első kötet után c. írásában
(Tiszatáj, 1962. június), fi- gyelmeztetve a r r a , hogy a pozitív, előremutató elemek megrajzolása nélkül a mai valóságról n e m lehet átfogó ábrázolást n y ú j t a n i . A nega- tív jelenségek túlsúlya véle- m é n y ü n k szerint az írónő kritikai érzékéből és erkölcsi k ó r t ü n e t e k iránti fogékony- ságából adódik. Emellettmegfigyelhető az is, hogy kü- lönös szeretettel ábrázol az átlagembertől elütő, groteszk e m b e r i t u l a j d o n s á g o k a t (A
könyvelő és a többi ember, A kalyiba, öreg harcos). Otz
Károly könyvelő, a rozzant viskójukhoz körömszakadtáig ragaszkodó öregek és a vete- r á n K u l c s á r A n t a l sikerült novellahősök, és ábrázolásuk jó iskolája a kísérletező tollú m ű v é s z jellemfestő e r e j é n e k—. de szeretnénk, ha i n k á b b a tipikus alakok és helyzetek felé m u t a t n a i r á n y t ű j e .
F e n á k e l n e k van m o n d a n i - valója a f a l u n lejátszódott nagy társadalmi-gazdasági változásról, a tsz-szervezésről is (Agitátorok). Erre az el- beszélésre az jellemző, hogy
kifejezetten a városi e m b e r szemszögéből nézi és á b r á - zolja a parasztot. Objektív^
az ő oldalukon v a n a törté- nelmi igazság, d e m e g sem kísérli, hogy belülről b e m u - tassa a belépni n e m akaró, konok Beke Ferencet. A no- vella — m i n t szerkezetileg lezárt helyzet- és jellemkép
— így is a kötet egyik leg- j o b b alkotása, sőt csak így lehetett jó! A szerző így tu- dott igazán azonosulni a vá- rosi agitátorokkal, b e m u t a t - va őket egyéni problémáik- kal, napi g o n d j a i k k a l együtt.
B I Z O N Y O S f e n n t a r t á s s a l kell f o g a d n u n k a kötet leg- f o r d u l a t o s a b b írását, a Ne- gyedévesek c. hosszabb elbe- szélést. Cselekménye gyor- san, filmszerűen váltakozva pereg, nagyon jó életismeret- ről, lényeglátásról t a n ú s k o - dik, de voltaképpen az első kötetében megjelent Forró- fejűek és A svihák c. novel- lák összeötvözése és ú j r a í r á - sa. Az ú j novella m e g f o r m á - lása jobb, d e n e m mond töb- bet a témáról a z előzőknél.
F o r m a i szempontból F e n á - kel eszménye a racionális tömörség. Sallangmentes egyszerűségre törekszik a szerkesztésben és nyelvi ki- fejezésekben egyaránt. Nincs egy fölösleges jelzője, mel- lékmondata, minden a helyén van. Ez a f o r m a i letisztult- ság, kiforrottság jelentős részben tudatos írói fegyel- mezettség eredménye.
A novellák kompozícióban is hozott ú j a t . E m b e r á b r á z o - lásához ügyes, h a j l é k o n y ki- fejezési módot talált azzal, hogy hőseit jól beszélteti
(Az élet vidám dolog, ön- életrajz, Párnás ajtó mögött).
E n n e k az á b r á z o l á s m ó d n a k a rideg, szenvtelen írói a l a p - hanggal való sikeres ötvözé- sét t a l á l j u k a Nem .olyan, mint a többi c. elbeszélésben.
Ügyesen tud egy-egy odave- tett megjegyzéssel, érzékletes hasonlattal e m b e r e k e t jelle- mezni. (Pl. " s z é n b a j u s z a alatt, m i n t h a r m i n c k é t f r i s - sen köszörült kés, ragyogtak a f o g a i . . . « . )
Fenákel éles szemű e m b e r - ábrázoló és ökonomikus egy- szerűséggel dolgozó író. Ami m a még tanult, m o n d h a t n á n k m e s t e r e m b e r i fogás nála, az minden bizonnyal igazi m ű - vészetté mélyül. Ezek az eré- nyek a d n a k biztosítékot, hogy további fejlődést remél- j ü n k tőle és érdeklődéssel v á r j u k regénnyel való jelent- kezését is. (Tiszatáj—Magve-
tő, 1963.)
JUHASZ ANTAL
SZABÓ FERENC:
Séta a szociográfia körül
I. Szükségünk van-e ma szociográfiára?
A szociográfia i r á n t i érdeklődés, a szo- ciográfia súlya és tekintélye a z utóbbi években ismét örvendetesen megnöveke- d e t t h a z á n k b a n . A p á r t és a k o r m á n y nyílt, őszinte légkört t e r e m t ő politikája felszabadította a személyi kultusz idősza- k á b a n hallgatásra vagy legjobb esetben is lakkozásra kényszerített „ m ű f a j t " . A tö- megekkel összeforrott vezetés m a a gaz- dasági-társadalmi valóság, a tudati viszo- nyok a l a k u l á s á n a k állandó szemmel t a r - t á s á t és sokoldalú, kendőzetlen rögzítését igényli, gyökeresen szakítva az élet gyors változásaitól e l m a r a d t , b ü r o k r a t a - d o g m a t i - k u s i r á n y í t á s szemellenzősségével.
A t á r s a d a l o m l e í r á s régen várt, ú j a b b fellendülése évek óta egyre súlyosabban érezhető h i á n y t pótol. A felszabadulás óta f a l u n és városon v é g b e m e n t óriási válto- zások f ő mutatói, a globális számok és t é n y e k közismertek, hitelesen m e g a d j á k az a l a p v e t ő vonásokat és jellegzetességeket.
A m i n d e n n a p o k valósága emellett g y a k r a n figyelmeztet rá, hogy az általános, a ten- d e n c i á t képviselő jelenségek sohasem m i n - d e n ü t t e g y f o r m a erejűek. A z élet ezerféle árnyalatot, bonyolult összetételeket termel.
Egyoldalú, kevés eredménnyel kecsegtető vállalkozás lenne, h a ezek alapos i s m e r e t e nélkül a k a r n á n k általános érvényű meg- állapításokhoz j u t n i a t á r s a d a l m u n k o n be- lüli kisebb-nagyobb közösségek jellemzé- sénél, ö n t u d a t i fejlettségük, m u n k a m o r á l - j u k stb. lemérése során. Nem kétséges
emiatt, hogy napjaink valóságának feltá- rásában és rögzítésében, a rokontudomá- nyok mellett, oroszlánrészt kell juttatnunk a marxista—leninista alapon álló, tudomá- nyos és szépírói indítékú, módszeres, sok- oldalúságra leginkább képes szociográfiai
munkának. A társadalomleírás mainál n a - gyobb a r á n y ú , m a r x i s t a művelése nélkül r e j t v e m a r a d igen sok jelentős tényező, a m e l y e k i s m e r e t e h i á n y á b a n a mai életről adott k é p részleteiben sablonos, színtelen és hiányos lehet.A kibontakozás kezdeteit élő hazai m a r - xista szociológia t u d o m á n y a m i n d a d d i g
szerény keretek közé kényszerül, a m í g a szociográfia művelői bőséges a n y a g o t ösz- sze n e m h o r d a n a k számára. A nemzetközi színvonalhoz m é r v e alig dicsekedhetünk kiemelkedőbb e r e d m é n y e k k e l a szocioló- giában. E l m a r a d o t t s á g u n k felszámolása ügyében nemrégen p á r t u n k elméleti folyó- i r a t a is szót emelt. (Hegedűs A n d r á s : A mai
falu és a szociológiai kutatás. Társadalmi
Szemle, 1963. április.)A szociológia és a s z á m á r a alapvetően szükséges t á r s a d a l o m l e í r ó m u n k a szélesebb
kibontakozásának igénye még n e m m i n - d e n ü t t t a l á l t megértésre. Egyesek a szo- cializmus keretei között létjogosultságát is kétségbe vonták. A z erről nemzetközi m é r e t e k b e n folyó vita bebizonyította a m a r x i s t a szociológia és szociográfia feltét- len szükségességét. Megdőlt az a d o g m a t i - kus előítélet is, a m e l y m i n d e n szociográ- f i á b a n v a l a m i f é l e „eredendően ellenzéki"
m e g n y i l v á n u l á s t látott. Kétségtelen, hogy a történelmi materializmus a l a p j á n folyó társadalomvizsgálathoz a kritikai alap- állás, a dialektikus szemlélet elválasztha- t a t l a n u l hozzátartozik. R e n d s z e r ü n k vív- mányai, tömegekben gyökerező e r e j e azon- ban biztosítékot n y ú j t a n a k a r r a , hogy a kritikai szemlélet, a néphez való hűség je-
gyében, a valódi, közérdeket érintő hiá- nyosságok f e l t a r t á s á r a törekszik, és n e m f a - jul rossz szándékú, minden áron hibát ke- reső gáncsoskodássá.
H a z á n k b a n a szociográfiának a szépiro- d a l o m m a l szoros kapcsolatú s attól gya- korlatilag elválaszthatatlan alkotásai a leg- ismertebbek, m é l t á n legnagyobb publici- tásúak. Egyáltalán n e m lényeges az, hogy hová s k a t u l y á z h a t u n k b e egy-egy szociog- ráfiát, értékeit éppen az m u t a t j a , hogy szá- mos m ű f a j b a n megállja a helyét, felhasz- n á l j a azok legjobb elemeit. (Illyés Gyula:
Puszták népe, F é j a Géza: Viharsarok, Dar- v a s József: A legnagyobb magyar falu, E r - dei Ferenc: Futóhomok stb.) A szépírói erények bevonulása a t u d o m á n y o s r a n g o t kivívott t á r s a d a l o m l e í r á s b a oldottabb f o r - m á j ú v á , olvasmányosabbá, érzelmi téren is hatásossá tette a szociográfiákat. Jórészt a tényfeltárásokhoz kapcsolt megállapítá- sokból f a k a d t , értékelő, ú t m u t a t ó s z u b j e k - tív írói s o r o k n a k köszönhető az i m m á r klasszikussá vált, régebbi szociográfiák egykorú sikere, m a is megragadó heve, mozgósító ereje. A z úgynevezett irodalmi szociográfia változatos, hosszabb-rövidebb f o r m á i (például a szociográfiai riport is), a m e l y e k t u d o m á n y o s értékű a d a t a i k a t és következtetéseiket művészi eszközök segít- ségével a d j á k közre, olyan kipróbált és sikeres f o r m á k , a m e l y e k t o v á b b r a is a kö- vetendő u t a t m u t a t j á k íróink számára. Az ú j a b b a n megjelent, figyelemre méltó alko- tások sikere is ezt bizonyítja ebben a m ű - f a j b a n . A szigorúan, tálalási m ó d j u k b a n , stílusukban is t u d o m á n y o s jellegű szociog- r á f i á k szélesebb olvasókörre, érdeklődésre nehezebben s z á m í t h a t n á n a k m a is.
II. Szociográfiánk múltja és jelene egy gyűjtemény mérlegén:
Gondos Ernő: A valóság vonzásában I —II.
Igen értékes összeállítás jelent m e g né- h á n y h ó n a p p a l ezelőtt a Szépirodalmi Könyvkiadónál. A válogatás és az esszé- stílusban megírt gondolatgazdag bevezető t a n u l m á n y Gondos Ernő m u n k á j á t dicséri.
Az első kötet a századfordulótól a felsza- badulásig, a második az 1945 u t á n szüle- tett szociográfiai írásokat (önálló t a n u l - m á n y o k a t , cikkeket, riportokat és hosz- szabb m ű v e k részleteit) foglalja m a g á b a n , azzal a szándékkal, hogy t a r t a l m a s ízelítőt a d j o n a hazai t á r s a d a l o m l e í r á s hat évti-
zedének sokszínű terméséből. Legutoljára Meggyesi J á n o s példás válogatása jelent meg hasonló céllal a felszabadulás előtti városszociográfiákból. (Vasszínű égbolt alatt. Bp. 1961.) Gondos Ernő összeállítá- s á b a n többek között a hangsúlyozottabb történetiség is ú j a t jelent.
A valóság vonzásában bevezetője a m a - gyar szociográfia eddigi p á l y a f u t á s á n a k , elvi kérdéseinek t ö m ö r összefoglalása. A szerző helyesen emeli ki, hogy h a z á n k b a n
a századvégi agrárszocialista m e g m o z d u l á - sok h a t á s á r a indultak el a t á r s a d a l o m l e í r á s
első kísérletezői. Első világháború előtti, kezdő szociológiai i r o d a l m u n k m á r komoly é r t é k e k e t produkál, különösen a radikális értelmiség n é h á n y t a g j a tevékenykedett m a r a d a n d ó a n . (Fényes Samu, Bosnyák Bé- la, B r a u n Róbert.) Hosszabb hallgatás u t á n a 20-as évek közepétől — eleinte nagyobb- részt hivatalos célok szolgálatában — éledt fel ú j r a a társadalomleírás. Az e l l e n f o r r a - dalmi r e n d s z e r b e v á l t a t l a n u l m a r a d t , de- magóg ígéreteit követő teljes k i á b r á n d u - lás, a gazdasági válság, az üldözések elle- n é r e is megerősödött munkásmozgalom, a fasizmus veszélye és m á s tényezők a d t a k alapot a hazai szociográfia, a „ f a l u k u t a - t á s " addig n e m látott felvirágzásához a 30- a s évek közepén. Gondos Ernő t a n u l m á - nya teljes joggal hangsúlyozza az illegális K o m m u n i s t a P á r t befolyásának, ideológiá- j á n a k kiemelkedően fontos szerepét az úgynevezett népi írók l e g j o b b j a i n a k szo- ciográfiai alkotásaiban. A bátor kézzel végzett válogatás jól tükrözi azt is, hogy sokféle ideológiai irányzat, g y a k r a n a m a r - xizmustól távol eső eszmék t a l a j á b a n gyö- kereztek az egyes írások szerzői a 30-as esztendőkben. M á r a k k o r is, m a pedig k ü - lönösen, csak kritikával o l v a s h a t j u k e m u n k á k nagyobb részének számos megál- l a p í t á s á t A g y ű j t e m é n y első kötetét ol- vasgatva a z o n b a n a l k a l m u n k nyílik a n n a k lemérésére is, hogy kisebb-nagyobb téve- déseik, gyengeségeik ellenére, nagyon sok t a n u l n i és felhasználnivaló v a n bennük,
a m i k nélkül a jó mai szociográfia sem ér- het el m a g a s a b b csúcsokat. A néha szinte p á r a t l a n u l alapos tényfeltárás, a sok f r a p - p á n s következtetés á l t a l á b a n igen széles tájékozottságból táplálkozott és r a n g o s írói m e g f o r m á l á s b a k e r ü l t a z olvasó elé.
A népi írók f é n y k o r á t a szociográfiai al- kotásokban jellemző sok ötlet, szellemes- ség, eredeti megoldás mai szociográfiánk- b a n m i n t h a kevésbé lenne meg. Ebben a tekintetben és talán a t é m a szenvedélyes, s amellett imponáló i s m e r e t a n y a g r a t á - maszkodó, fényes intelligenciára valló m e g r a g a d á s á b a n sokat kell meríteni m a is a 30-as évek legjobb t á r s a d a l o m l e í r á s a i - ból, szociográfiai riportjaiból.
2
(Jobbágy, DCámJg: T W II SI T
»Ha figyelembe v e s s z ü k . . . az atomfegy- »Ha meggondoljuk, a világ ma, képletesen verek ö s s z e f ü g g é s é t . . . az eszmei harccal, s zó iVa , t e r m o n u k l e á r i s fegyverekkel meg- akkor m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy valóban ve- r a k o t t a k n a m e z ö n
szélyes időket é l ü n k . . .*
(Kennedy, 1962. dec. 18.) (Hruscsov, 1962. dec. 12.) V a l a k i n e k csomag jött Belgiumból, b e n n e egy nagy m i k r o Philips lemez. Feltettem én is: Lássuk hát, m i ez? S hallgattam, a m i n t J o h n n y Hallyday tombol, rekedt hangon ordít "Let's twist again*, s r á tömegek f ü t t y e , v a d dobogása hömpölygött válaszul, m i n t egy távoli r é m . E r e k e d t h a n g n a k v a n ilyen v a r á z s a ? — mely m á r n e m is dal, i n k á b b j a j g a t á s . . . Ez lenne, ez a furcsa, csupa láz, ordítozás oly vég- telen csodás? amitől k a r s l á b rángatódzni kezd?
Ügy szól "Let's twist again*, m i n t a r é m ü l t sikoly.
Üvölti "twist again*, m i n t az ítéletét.
Felnéz s kihűlt egén h o l n a p j a fuldokol, lassan k i h ú n y a fény, s z u h a n a vaksötét.
És nincsen más, és nincsen más, csak kósza dal, csak vad sírás vagy kacagás — végletben j á r a fiatal
" T w i s t again*
Oldódó félelem.
Te súgd meg "twist again*, mi lesz velem?
Fiatalok ritmikus, csavart mozdulatában, m i k o r h a j l i k a térd s derék önkívületben;
kalimpáló keziik, remegő t é r d ü k láttán r é m ü l t e n n é z e m : mily kor dalosa l e t t e m ? N e m bíznak semmiben. H á b o r ú b a n születtek, felnőttek s pusztulást Ígérget ordítozva a hisztériás világ, s e n n e k a r é m ü l e t n e k
h u l l á m a csapkod itt, s nincs, mi n y u g a l m a t hozna.
Ézért kell
"Twist again*.
Véged, szelíd ö r ö m ! . . . S z é p s é g ! . . . — Leány, legény, g y e r ü n k ! a perc h a jön,
r e m e g j e n m i n d e n e d , mint a hideg, h a lel, k a l i m p á l j o n kezed, guggolj, s n ő j égre f e l . Mert ez a v a d ritmus, ez ad csak feledest,
mi "Volt«, m e g u n t ; torkig v a g y u n k ; a régi s z é p , az m i n d kevés
"Twist again!*
N e m tánc ez m á r csupán,
— életmód. — T w i s t again!
annyi k u d a r c után.
Nincsen k i t á r u l t lélek, m á m o r t ó l égő szem sincs.
Unott, bús lárvaarcok r i n g n a k az ő r ü l e t b e n ; egy-egy f a n y a r grimasz, előrehullott h a j t i n c s n y o m á n a p i l l a n a t n a k ijedt m a d a r a rebben,
de h á t hová is szállna? Egy-lábon forgó testek tekerednek, a k á r h a sugársebekben t e n n é k ; kezek h a t t y ú i is, m á r - m á r a földre esnek, pedig ott f e n n suhogtak a levegőben nemrég.
N e m m o n d j á k — mégis értem. Mozdulatuk kiáltja, ettől r e m e g itt m i n d e n . Himnusz ez, n e m is táncdal.
Akit m á r n e m f ű t érdem, sem a bölcs majmolása, ö n t u d a t l a n u l is így szól m i n d e n mozdulatával:
"Ó, r i t m u s ! T w i s t a g a i n ! te vagy m é g biztató.
Más e föld k e r e k é n hamisítható.
Nálad, h a egy ütem hiányzik — felborul a dal és hirtelen ízekre hull.
Ez v é g r e itt n e m hazudik és n e m papol, a kor felett az őrület mozdonya zihál, zakatol.
T w i s t a g a i n ! Amíg r o p j a a láb, rikoltsd szét, s í r j szegény te legalább!*
Nem csak a térd n e m b í r j a . M i n d e n ü k belefárad.
Emeld m a g a s r a őket, lélek h a r m ó n i á j a . Ne r o m l á s u k r a leljen az e m b e r ú j csodákat, csapzott h a j u k a t végre simítsa, n e zilálja.
V á g y n á n a k vígan élni, tervezni, lelkesedni,
tudni, hogy m i n d e n jó lesz, s n e m lázadni a t á n c b a n
— t u d v a vagy ö n t u d a t l a n — . . . Szállni s n e m földre esni e boldog, örömet mímelő k a v a r g á s b a n .
De addig
t w i s t a g a i n ! Drága, bolond divat, e l j á r j á k szép r e m é n y a táncaidat.
Benned
mindegyikük
— bármely nyelven beszél m i n d e n t meglel. Hitük a szenvedély.
Az értelem, lám, szüntelen r e j t e l m e k e t ,
r é m e t m u t a t ; h á t indulat, te szólsz h e l y e t t ü k vad, rekedt hangon, hogy
t w i s t a g a i n !
— J á r j át, a k á r a kés!
Ne Iássék s e m m i k é p p a kétségbeesés.
Gondos E r n ő m u n k á j a első részének v á - logatási s z e m p o n t j a i v a l á l t a l á b a n egyetért- h e t ü n k . N é h á n y megjegyzésünket mégsem h a l l g a t h a t j u k el. Elhagyható lett volna pl.
olyan írások szerepeltetése, a m e l y e k a kö- z e l m ú l t b a n is megjelentek. A Meggyesi J á - nos szerkesztette, f e n t e b b említett g y ű j - t e m é n y b e n m á r olvasható a Gondos-kötet h á r o m d a r a b j a ( J a h n Ferenc: Kispest szo- ciográfiája, N é m e t h László: A Medve utcai polgári, Darvas—Jahn—Bálint—Forgács:
Visegrádi utca 20—24.) és Földes Ferenc m u n k á j a teljesebb változatban. Ezek he- lyett kevésbé közkézen forgó írásokat szí- vesebben l á t t u n k volna. A k á r h o g y is néz- zük, Szabó Zoltán és esetleg Kovács I m r e akkori m ű k ö d é s e is m e g é r d e m e l t volna egy-egy részletet. A válogatás történeti jellege — megfelelő kritikai állásfoglalás- sal — ezt m e g is k í v á n n á . (Salgótarján vagy Miskolc r a j z a a Cifra nyomorúságból pl. ide kívánkozott volna.)
Ügy érezzük, hogy Gondos Ernő túlsá- gosan bízik az olvasó önállóságában, fel- készült voltában. Az igen jó vezérfonalat n y ú j t ó bevezetőn kívül nagyon s z ű k m a r - k ú a n b á n t a jegyzetekkel. A kevésbé is- m e r t szerzőkről többet is í r h a t o t t volna, a felhasznált folyóiratokról is hasznos lenne n é h á n y eligazító megjegyzés. H e l y e n k é n t a k o n k r é t kritikai állásfoglalás s e m á r t o t t volna.
A felszabadulást követő másfél évtized- ben született szociográfiákból összegyűj- tött második kötet kedvező képet a d a m ű - f a j megújhodásáról. A z újjáépítés, a föld- osztás élményéből táplálkozva számos ilyen, főleg riportjellegű íras j e l e n t meg.
A személyi kultusz éveiben szociografiaval alig lehetett foglalkozni A X X I I . kong-
resszus u t á n i őszinte, a dolgozó t ö m e g e k r e építő légkörben, az utóbbi időkben egy- m á s t érik a színvonalas, sok m u n k a v a l ké- szült a d a t f e l t á r á s r a épülő, igényes tollal készült társadalomleírások, kozerdeku p r o b l é m á k a t tárgyaló szociográfiai cikkek, riportok. Közülük elsősorban a Hazai Kis Tükör címen 1961-ben megjelent, r e p r e - zentatív g y ű j t e m é n y t e m e l j ü k ki, amely 2- író o r s z á g j á r á s á n a k e r e d m é n y e k é n t szüle- tett.
Gondos E r n ő válogatása részint m á r m á - s u t t is napvilágot látott írásokat, másrészt először itt olvasható alkotásokat gyűjtött egybe a m á s o d i k kötetbe. N e m volt köny- nyű dolga, hiszen az első kötettel lehető- leg egyenrangú összeállításra törekedett.
M u n k á j á t szép e r e d m é n y koronázta. (A f e l v e t t 17 írás közül 12 az utolsó h á r o m év terméke.) Mai szociográfiánkat a bátor, lényegesre törekvő és igényes témaválasz- tás, a tájékozottság hitelessége és a már többször említett szépírói kvalitások jel- lemzik. Természetes, hogy a m e g f o r m á l á s színvonalában jelentős eltérések v a n n a k . Biztató, hogy egyre többen foglalkoznak szociográfiával íróink közül s igyekeznek újszerűen, d e a régibb és b e v á l t módsze- rek f e l ú j í t á s á v a l is, hiteles k é p e t a d n i t á r s a d a l m u n k gyors változásairól, m u n k á - saink és p a r a s z t s á g u n k t u d a t á n a k , élet- viszonyainak, szokásainak szocialista i r á - nyú alakulásáról. Statisztikai felméréstől (Mód A l a d á r n é : Dolgozó nők a munkahe-
lyen és otthon) a k u t a t á s t ö r t é n e t i t a n u l - m á n y o n (Erdei Ferenc: Egy különös falu- kutatás története) á t egy szocialista b r i g á d életéről (Molnár Géza: A valóság öntő- formái), a szövetkezetbe t ö m ö r ü l t p a r a s z t - ság helyzetének alakulásáról (Pozsgai Zol- tán: Nagy meze jű Kisalföld) és még sok m á s r ó l k a p u n k izgalmas tudósítást a k ö -
tetből.
Még egyszer hangsúlyozzuk: a válogatás n e m volt egyszerű f e l a d a t a második k ö - tetnél sem. Ettől függetlenül a r á n y t a l a n - n a k t a r t h a t j u k , hogy az 1960 előtti eszten- dők t e r m é s é t kissé mostohán kezelte G o n - dos Ernő. H a Károlyi Mihály m e g r a g a d ó őszinteségű, nagyszerű emlékezését t e m a - tikailag m é g a múlthoz s z á m í t j u k (egyéb-
Szeged kulturális m ú l t j á b a n közismer- ten számos jele v a n az erős szociográfiai érdeklődésnek. Elsősorban T ö m ö r k é n y Ist- ván, u t á n a Móra Ferenc nevét lehet idéz- nünk. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollé- giumának m ű k ö d é s e a húszas évek végé- től. a h a m a r o s a n felvirágzó f a l u k u t a t á s ki- váló előiskolája volt. A felszabadulás u t á n i első évek ilyen természetű helyi kez- deményezései, eredményei is figyelmet ér- demelnek.
A z utóbbi időben m e g ú j h o d o t t hazai szociográfia megerősödésében, b e kell v a l - l a n u n k , Szegednek eddig m é g n e m volt
k é n t p o m p á s bevezető a m á s o d i k részhez!), mindössze négy írás képviseli felszabadu- lásunk első tizenöt évét. Ez kevés m é g a k - kor is, h a a személyi k u l t u s z i d e j é n e k szi- lenciumát b e s z á m í t j u k . A h i á n y t részint a vidéki folyóiratok 1949-ig m e g j e l e n t év- folyamaiból vagy pl. (többek között) a Vá- laszban m e g j e l e n t írásokból (a f ö l d r e f o r m - pályázat stb.) bizonyára pótolni lehetett volna. Az első résznél hiányolt jegyzete- k e t — h a kisebb m é r t é k b e n is — a z ol- vasó szintén nagy haszonnal f o r g a t h a t n á . Egyébként n e m élt ez a g y ű j t e m é n y a f é n y k é p e k közlésének lehetőségével sem.
H a a Viharsarok vagy a Futóhomok régi k i a d á s a i n a k szenzációs felvételeire gondo- lunk, s a j n á l h a t j u k a z elszalasztott a l k a l - mat.
A valóság vonzásában két kötetét m ó d - szeresen válogatott, hasznos küldetésű, igen értékes g y ű j t e m é n y k é n t t a r t h a t j u k számon. Végső t a n u l s á g á t szociográfiánk m ú l t j á n a k , j e l e n é n e k és h o l n a p j á n a k m é r - legelésekor k ö r ü l b e l ü l úgy s u m m á z h a t j u k , hogy íróink mai társadalomleírásait álta- lában az eszmei igényesség és biztonság, ugyanakkor a művészi megformálás he- lyenkénti szürkesége és gyengesége jel- lemzi. A régebbi szociográfiák feltétlen kritikát követelő, nemegyszer zavaros né- zeteket tükröző megállapításai ma már nyilvánvalóak, lendületük, ötletességük, ér-
zelmi hatékonyságuk ereje azonban kö- vetést kíván.
jelentősebb szerepe, Tóth Béla n é h á n y í r á - sa és egy-két kisebb Tiszatáj-cikk jelzi mindössze a z érdeklődés meglétét. N e m - csak a fővárosi folyóiratok, d e pl. az Al- föld vagy a Jelenkor is megelőzte a sze- gedieket. Kétségtelen, hogy egyebek m e l - lett a Tisza t á j m o s t használatos f o r m á t u - m a s e m igen a l k a l m a s ilyen természetű, hosszabb írások közreadására, b á r ez t e r - mészetesen n e m m a g y a r á z h a t j a meg a szo- ciográfia i r á n t i m é r s é k e l t e b b vonzalmat.
I n k á b b a kezdeményezés hiányzott eddig.
M i n d e n k i n e k tetszik pl. a debreceniek Ta- nyakérdés — sorskérdés v i t á j a . Hasonló
súlyú, megírásra é r d e m e s p r o b l é m á k a t n á - l u n k is többen m e g t u d n á n a k ragadni. Tóth Béla pl. a Békés megyei Dombiratos község gyökerekig hatoló vizsgálata u t á n szüle- tett, ú j s z e r ű és r o p p a n t é r d e k e s n e k ígér- kező szociográfiáján dolgozik, jó részével el is készült. Hasonló m u n k á k a t v á r u n k nagyobb számban.
V i d é k ü n k ezernyi t é m á t kínál a t á r s a - dalomleírás művelőinek. Szeged és t á g a b b
k ö r n y é k é n e k írói " t e r e p b e j á r á s a * olyan nagyszerű e r e d m é n y e k k e l j á r n a , hogy a l e g v é r m e s e b b r e m é n y e k e t is t ú l h a l a d n á . Volt m á r egyszer ilyen, igaz, történeti as- pektusú, d e folytatás nélkül m a r a d t , kitűnő kezdeményezés a T i s z a t á j b a n Székely L a - jos írása Békéscsabáról (1961. december) Szűkebb h a z á j u k f e l m é r é s é n kívül joguk és kötelességük a Szegeden és a Dél-Al- földön élő íróknak, hogy az országosan vi- t a t o t t t é m á k r ó l is e l m o n d j á k a magukét.
Szegeden, úgy gondoljuk, elsősorban a szépírói szándékú szociográfiák születésé- n e k v a n n a k m e g a z előfeltételei, legalább- is egyelőre. Mielőbb lehetőséget kellene keresni és t e r e m t e n i a t u d o m á n y o s igény- nyel készülő t á r s a d a l o m l e í r á s o k létrejötté- hez is. A z illetékes helyi f ó r u m o k m i n - den bizonnyal m e g t a l á l n á k a m ó d j á t , hogy e h h e z segítséget a d j a n a k , a megfelelő szer- vezeti k e r e t e k e t biztosítsák.
A T i s z a t á j szerkesztőségében n é h á n y h ó - n a p p a l ezelőtt m á r szélesebb k ö r b e n szó esett a szegedi írók szociográfiai érdeklő- d é s é n e k helyzetéről és az előttük álló, ilyen természetű feladatokról. E n n e k e r e d - m é n y e k é n t , remélhetőleg, a m e g j e l e n t m ű v e k e n is l e m é r h e t j ü k m a j d a z eddig számos vonatkozásban t a p a s z t a l t vonzal- m a t a t á r s a d a l o m l e í r á s i r á n t . A helyi iro- d a l o m m á s területeinek komoly r a n g j a , alkotóinak tehetsége biztosíték a r r a , hogy Szeged ezen a t é r e n is h a m a r o s a n szép e r e d m é n y e k e t m o n d h a t m a g á é n a k .
Szabó Ferenc tanulmányához — külö- nösen a szegedi hagyományokat és fel- adatokat érintő részhez — szívesen köz- lünk hozzászólásokat. (A szerk.)
