VIII. ÉVFOLYAM 71. SZ. 1934, ÁPRILIS

Teljes szövegt

(1)

5 1 0 4 1

KÉPZŐMŰVÉSZÉT F Ő S Z E R K E S Z T Ő : G Y Ö N G Y Ö S I N Á N D O R DR.

A SZERKESZTÉSBEN KÖZREMŰKÖDIK: MITROVICS GYULA DR., EGY. NY. R. TANÁR

id. Vastagh György: A művész felesége. 1879.

A Miicsiirnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

F o t o L i f k í i

VIII. ÉVFOLYAM 71. SZ. 1934, ÁPRILIS

(2)

VIII. É V F O L Y A M 71. S Z Á M 1934, Á P R I L I S

rr rr

K É P Z Ő M Ű V É S Z É T

M Ű V É S Z E T I F O L Y Ó I R A T

M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó N A P B A N

Szerkesztőségi fogadóórák d. u. 3—5-ig. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V., Sziget ucca 27.

Telefónszám: »3-4—5«.

Előfizetési ára: Egész é r r e 24 pengő, félévre 12 pengő, negyedévre « pengő. Egyee szám ára: 2.51 pengő.

Előfizetée külföld számára egéez évre:

Ausztriában 3« Schilling, Csehszlovákiában 15« osehkoTona, Jugoszláviában 30« dinár. Komániában 8 « lel, Németországban 2« Márka

namlclsmanníól:.-

Hépherelezés, üvegezés Vll., Rottenbiller ufco 35 G Y E R M E K C I P O O T T H O I V

S Á R K Á N Y Á R P Á D

B U D A P E S T , I V . S Ü T Ő UCCA 2.

Gyermek, leány és fiu-

cipő különlegességek! -10

FEHÉR JOLÁN KOZMETIKAI INTÉZET

Bazilikával szemben

VILMOS CSASZAR-UT 15 Q FÉLEMELET Szemeli h o z m e f l h á j a Szem alatti ráncok, szarka

lábak kikezelése. Szemöldök formázás. TQTtÓS

szempillafestés. IlOjSZál. szemölcsirtás véglegesen. lQVflSZl szépitö-

kurák. T a n í t v á n u o h

tökéletes elméleti és gyakorlati

kikép-

B A T A .

K a m a r a i s z á l l í t ó

szabó- és divatáru fermei Budapest IV, Kristóf-tár 8

T e l e f o n : 8 0 - 0 - 5 6

a G y u l a i K é p k e r e í g y á r

natúr Képkeretei, függönyíartóí kivitelben és ízlésben első-

rendüek, árban jutányosak ^ Specialitásaink pattogzásmen-

(3)

HUSZONÖT PONT

A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE MEMORANDUMA A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK SZOCIÁLIS ÉS GAZDASÁGI PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁRA

A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége Ugrón Gábor, a Képzőművé- szeti 'Tanács elnökének elnöklete alatt megtárgyalta a képzőművészek gazda- sági és szociális problémái megoldására hivatott javaslatokat. Ugrón Gábor indítványára a Szövetség elnöksége úgy határozott, hogy a memorandumban foglalt javaslatokat pontról pontra ismerteti egy, az összes acreditált. művész- csoportok elnökeiből delegált ad hoc ülésen, amelyet március hó 9-én Ugrón Gábor elnöklete alatt össze is hívott a Szövetség felkérésére Kámpis János, az egyesületek közötti bizottság jegyzője. Az ülésen szentgyörgyvári Gyenes Lajos, a Képzőművészek Országos Szövetsége igazgatója mint előadó, ismer- tette a memorandummal kapcsolatos munkálatokat, amely munkálatok elő- készítő bizottságában Róna József elnök, Say Géza dr. és sz Gyenes Lajos vettek részt s később a bizottság kiegészítette magát Kámpis Jánossal. Az ülésen jelen voltak: Tihamér Lajos kultuszminiszteri miniszteri tanácsos, Budapest székesfőváros képviseletében dr. Paeher Béla, Csánky Dénes, a Céh- beliek elnöke. Csók István, a Szinnyei-társaság elnöke, Dudits Andor, a Ben- czúr-társaság elnöke, Glatz Oszkár, az Országos Szövetség társelnöke, Králik Lajos, a Magyar Képzőművészek Egyesülete főtitkára, Kámpis János, a művészegyesületek közötti bizottság előadója, Márffy Ödön. a KITT elnöke, Márk Lajos, a Munkácsy-Céh elnöke. Pécsi Pileh Dezső, az ITME igazgatója, Nádler Róbert, a Képzőművészek Egyesülete festőszakosztályának elnöke, Szablya Frischauff Ferenc, a K É V E elnöke és az Országos Iparművészeti Társulat elnöke. Sav Géza dr., a Képzőművészek Országos Szövetsége elnöki

tanácsának tagja, Vesztróczv Manó, a Paál László-társaság elnöke, Zádor Ist- ván, a Rézkaroolók Egyesületének elnöke, Zombory Moldován Béla, az Arc- képfestők Társasága igazgatója.

A memorandum javaslatait letárgyalva a bizottság Ugrón Gábor indítvá- nyára úgy határozott, hogy egy nagyszabású sajtóankétot hív össze a Szö- vetség, s azután egy demonstratív jellegű nagygyűlést tart, melynek határo- zatából kifolyólag a memorandumot a Szövetség átadja a kultuszminisz- ternek. A nagyfontosságú programmot, mely hivatva van a hivatalos művé- szeti politika alapjait lerakni, szószerint adjuk. (Szerk.)

1. A nemzeti m u n k a t e r v b e vétessék fel a m a g y a r képzőművészet országos jelentősége és az ország képzőművészeti megszervezésének szükségessége.

2. A képzőművészeti tanács ú j alapokon és a mai idők követelményeinek megfelelő módon sürgő- sen ú j j á a l a k í t a n d ó .

3. A vidéki centrumokban, lehetőleg a muzeumokkal kapcsolatban, meg kell szervezni a k é p t á r a k a t , amelyek híven fejezzék ki a

m a g y a r s á g kulturális, képző- művészeti nívóját. Ezért a kép- t á r a k a t egységes felügyelet alá kell helyezni. Ezen k é p t á r a k a l a p j á t képezhetné, a Szépművé- szeti Múzeumnak elraktározott a n y a g a és az á l l a m n a k minden- kori vásárlásai. A vidéki kép- t á r a k ismét ráterelnék a figyel- met a képzőművészetre, emel- nék a közönség képzőművészeti ízlését és így közvetve is óriási jelentőségük lenne a képzőmű- vészetre.

4. A törvényhatóságok állítsa- nak be az évi költségvetésükbe valamely, s a j á t a n y a g i erejük- höz és a képzőművészet fontos- ságához mért összeget képtá- raik fejlesztésére. Vidéki váro- saink, megyéink felismerték m á r az idegenforgalom fontos- ságát és mindent elkövetnek en- nek fejlesztésére. Sajnos, leg- többnyire kevés a látnivalók

száma. A jól megszervezett vi- id. Vastagít György: Kárvallott cigánx

A Műcsarnok Emlékkiállításáról

(4)

déki képtárak nagyban segítenének ezen a hiányon ós a törvényhatóságoknak céltudatos évi vá- sárlásai idegenforgalmi szempontból is a legjobb befektetések lennének.

5. Megoldatlan a vidéki kiállítások kérdése, amelynek ellenőrzésével egy központi szerv bízassék meg, miután a legjobb művészeink kénytelenek Budapesten letelepedve keresni érvényesülésüket, vidéki kiállításokat pedig nem tudnak rendezni, mert a vidéken legtöbbnyire sem kiállítóhelyiség, sem szervezettség nincs hozzá. A statisztika m u t a t j a , hogy az év legnagyobb részében kiállítások vagy ünnepségek címén kedvezményesen lehet utazni Budapestre. Ez ismét az ország teljes — centralizálódására vezet, hátraveti a vidék iparát, kereskedelmét. A kiállítások elterjedése, gyakori- sága, annyira világjelenség, 1 ogy a vidéki centrum ez ellen csak úgy védekezhet, ha maga is ele- ven kiállítási életet él. Ez már nemcsak a képző- és iparművészet ügye, hanem az iparé, kereske- delemé és mezőgazdaságé is. Legtöbbnyire hiányzik a vidéki központokban a kiállítási helyisége.

Ezeket kell a legolcsóbb eszközökkel felállítani. Megtelelő szervezttséggel minden kiállítás ren- tábilis. Beláthatatlan r.zon haszon, melyet a jó kiállítások a termelés minden ágának jelentené-

% %

id. Vastagh György: Deák Ferenc F", u id. Vastagh György: Tisza Kálmán

A Műcsarnok Emlékkiállításáról A Műcsarnok Emlékkiállításáról

nek. Elmellőzhetetlen a képzőművészetünk valódi értékét feltüntető vidéki kiállítások rendezése, inert ezek nélkül csak Budapest képzőművészetéről beszélhetünk, az ország képzőművészeti színtje azonban csak lefelé szállhat. A m ű t á r g y a k szállítása részesüljön kedvezményben, illetve vonassák olcsóbb díjazás alá, hogy a művészi forgalom Budapest és a vidék között kifejlődhessen.

6. Szükséges, hogy az államhatalom minden támogatásával és a felvilágosítás minden eszközével, szervezetten emeljük az ország esztétikai színtjét. A képzőművészet szempontjából ellensúlyoz- hatná a művészi pálya túlzsúfoltságát és ez vezethetne az igaz művészi alkotások megbecsülésére.

Gyakorlatilag jelentené még, mindennemű termelés minőségbeli nívójának emelését. Az idegenfor- galomnál, weekendnél látjuk, hogy községeinkben meg van igen g y a k r a n a jószándék a fejlődés- hez, de nem tudják, mit kell tenniük. Ebben a kérdésben pedig az esztétikai szempontok döntő fon- tosságúak. Az esztétikai fejlődés szempontjából egységesen megszervezett előadások, rádióelőadá- sok, filmvetítések a célravezető eszközök. Igen fontosnak ítéljük az iskolánkívüli népművelés prog r a m j á b a a képzőművészetnek a megfelelő beiktatását.

c

> m

(5)

7. Szükséges a művészek nyilvántartásának elkészítése, s ezen nyilvántartás adatainak állandó ós folytatólagos kiegészítése. Ezen nyilvántartás vethetne gátat a művész nevével, a szerzői joggal űzött visszaéléseknek. Ezen nyilvántartás egyúttal a statisztikai alapot is képezné a művészkérdés megoldásánál.

8. Szükséges a műkereskedelem tisztaságának megóvása s éppen ezért a házaló műkereskedelem el- törlése.

!). Szükségesnek t a r t j u k a szerzői jogban biztosított jogvédelem fokozott kiépítését, s az aukciók- ban az élőművészek alkotásai eladásának a megfelelő mederben való terelését,

iü. Szükségesnek tartjuk, hogy a mindenkori állami vásárlások, ne csak a művész anyagi hely- zete, hanem a megvásárolt mű művészeti értéke alapján történjen és ezáltal az állami vásárlás kitüntető jellege megőriztessék. Az állami kitüntetések, úgymint aranyérmek és kitüntető elis- merések, nemcsak jelképesek legyenek, hanem pénzbeli jutalommal kötendő össze.

11. A reprezentatív magyar kiállítások ne csak Budapesten, de vidéken is rendeztessenek, melynek

id. Vastagít György: F,,t<> Lifka ¡d. Vastagh György:

Mária Dorottya főhercegnő Dr. Kenyeres Italázsné ifjúkori arcképe

A Műcsarnok Emlékkiállításáról A Műcsarnok Emlékkiállításáról

anyaga a megfelelő múzeális anyaggal volna kiegészítendő a képzőművészeti propaganda hatha- tósabb emelése céljából.

12. Rendkívül ion fosnak t a r t j u k , hogy az országban működő összes képzőművészeti és a képzőmű szetet pártoló egyesület munkásságát az állam figyelemmel kísérje. A nevezett egyesületek műkö- désére vonatkozó évi beszámolója és tényleges eredmények a l a p j á n részesítse az állam támogatás- ban azokat az egyesületeket, melyek országos és nemzeti szempontból a legkiválóbb eredménye- ket érték el. Ezen állami támogatás, csak olyan mértékig terjedjen, mely az adminisztrációs költ- ségekhez való hozzájárulás a l a p j á b a n lehetővé teszi, hogy az egyesület s a j á t erejéből és függetle- nül építhesse ki és bizonyíthassa be a magyar k u l t ú r á b a n iontos szerepét. Ezen hozzájárulás elszá- molás kötelezettsége mellett történjem

13. Szükséges a művészi szabadiskolák engedélyezésének szabályozása és szigorú ellenőrzése.

14. Rendkívül fontosnak ítéljük, hogy a különböző vallásfelekezetek vezetői kéressenek fel, hogy anyagi helyzetükhöz mérten segítsenek megrendeléseikkel és megbízásaikkal a m a g y a r képzőmű-

(6)

vészét helyzetén. Ezen egyházművészeti megbízásoknál és megrendeléseknél rendkívüli fontosnak tartjuk, hogy azok csak hivatott képzőművészek által viteleztessenek ki, éppen ezért a kultuszmi- niszter illetékes szerveinek intézkedései legyenek az egyházművészeti rendeléseknél az irányadók.

15. Kérjük, hogy a képzőművészek érdeke fontosságának megfelelően a törvényhozásban a képző- művészek egyeteme képviseletet nyerjen, hasonlóképpen a főváros törvényhatósági bizottságában is. A vidéki törvényhatóságban alakíttassanak kultúrbizottságok, melyeknek tétessék feladatául a képzőművészeti ügyek céltudatos és szakszerű előkészítése. A képzőművészet érdekeinek védelmére, képzőművészetnek az idegenforgalomban való hasznosítása végett nyerjenek a képzőművészek kép- viseletet az idegenforgalmi tanácsban.

16. A mozgóképszínházak országos bizottságába a magyar képzőművészek képviselői is delegáltassa- nak. Ott, ahol a képzőművészet örökéletű alkotásai képezik a mozi-képeinél a követendő példát, ott, ahol a művészi látás a képszerűség, mindenek felett álló követelmény, abban a szaktanácsban a magyar képzőművészeknek is helyet kell biztosítani. A képzőművészet országos jellegű propagan-

id. Vastagh György: Fürdő görög nő Foto Llfkn ¡d. Vastagh György: Euyelgés

A Műcsarnok Emlékkiállításáról A Műcsarnok Emlékkiállításáról

dája egyenesen megkívánja, hogy a filmhíradó képzőművészeti anyagát is a bemutatott filmhíradó képei közé szervesen beillesszék. Nemzeti ós nemzetközi vonatkozásban rendkívül fontos propagan dát tudunk ezáltal kifejteni.

17. A magyar képzőművészet részére nagy anyagi támogatást n y ú j t h a t n a a Rádió-Igazgatósága, ha a rádió előfizetők részére rendezett karácsonyi sorsolás nyereménytárgyainak nagy részét a képző művészeti alkotásokból válogatná össze.

18. Kérjük, hogy a bankok és részvénytársaságok a Beckói Biró Henrik által a kultuszminiszter hez beadott javaslata alapján számottevő segítséget n y ú j t s a n a k a magyar képzőművészetnek.

19. Budapest székesfőváros emelje fel a képzőművészet támogatására felvett büdzséjét, s tegye le- hetővé, hogy a főváros nagy üzemeinek a költségvetésük zárszámadásainál fennmaradó mérleg- pénzek bizonyos százaléka a képzőművészeti alkotások vásárlására beállított fővárosi költségvetés- hez esatoltassék.

20. Addig is, míg a fenti intézkedések áldásos hatása teljes egészében érvényesülhet, a kétségbe- ejtő helyzet azonnali enyhítésére kérjük, hogy a már meglévő segélyakció, étkezési, pénzsegély, te- metkezési segély céljaira kibővítessék ós az állami és fővárosi támogatás felemeltessék.

(7)

21. Kérjük, hogy az állam legalább átmenetileg, nagyobb összeget állítson be költségvetésébe kép vásárlásra és pályadíjak kitűzésére, s ezáltal siessen a képzőművészet megsegítésére.

22. Kérjük, hogy a nemzeti Stadiont úgy építsék, hogy az egyúttal nagyszabású és a képzőművé- szeti idegenforgalom céljait is szolgáló kiállításokra alkalmas legyen.

23. Központi nyilvántartásba felvett művészek az Országos Társadalombiztosító Intézet tagjai le- gyenek, s az OT1 összes szolgáltatásaiba részesüljenek.

24. Szükségszerűnek tartjuk, hogy a különböző minisztériumok a képzőművészeti alkotások megvá- sárlásánál, vagy megrendelésénél a kultuszminisztérium véleményét is kikérjék.

25. Amennyiben a tervbevett intézkedések közt oly természetűek is vannak, melyek törvényhozási, vagy rendeleti szabályozást kívánnak, ezek az ügyek törvényhozási, vagy rendeleti uton rendel- tessenek.

¡(1. Vastagh György: Dr. Martinaim Elekné

A Műcsarnok Emlékkiállításáról

Foto

AZ E S Z T É T I K A I TÁRSASÁG MÁRCIUSI ÜLÉSE. Nagy eseménye volt a Magyar Psy chológiai Társaság Esztétikai Szakosztálya márciusi előadóülésének Rédey Tivadar dr. fel- olvasása, melyben a színikritika esztétikai kö- vetelményeiről szólott. Azt fejtegette, hogy napjainkban a zsurnalisztika előnyomulása a színikritikában nem kisebb következménnyel járt, mint hogy megfosztotta a színikritikát azoktól az esztétikai követelményektől, melyek pedig elengedhetetlenek minden komoly kri- tika számára. Ugyanezt a témát fejtette ki dr. Kozocsa Sándor, aki ennek az alaptételnek igazságát egyes konkrét jelenségeken mutatta meg s egyben vázolta szinikritikai irodal-

id. Vastagh György:

Erzsébet és Klotild főhercegnők

Lifka A Műcsarnok Emlékkiállításáról

inunk mai állását. Dr. Mitrovics Gyula elnök összefoglalta az előadottak tanulságát és kifej- tette annak szükségét, hogy a magyar szinikri- tikai irodalomba minél hatékonyabban vonul janak be az esztétikai szempontok. Rámutatott arra, hogy ezeknek a szempontoknak hiánya, melyet az előadók egybehangzóan állapítottak meg, még erőteljesebben aláhúzza az Esztétikai Társaság megalakításának és intenzív működé- sének szükségét.

Az áprilisi előadóülést április hó 24-én délután fél 6 órakor t a r t j a meg a Társaság a Fészek Klub I. emeleti termében. Ezeken az üléseken minden érdeklődőt szívesen lát az elnökség, az előadásokra belépődíj nincs.

(8)

TERMÉSZETHŰSÉG ÉS MŰVÉSZET.

Irta: MITROVICS GYULA egyet. ny. r. tanár.

A kultúra termékei sohasem függetlenek egy- mástól. Nem is lehetnek, mert az élet szakadat- lan folyamatosságot és állandó okozati össze- függést mutat.

A művészi naturalizmus is összefüggő hosszas fejlődés eredménye volt s egyik tiiggvénye a természettudományok hatalmas előretörésének.

Amint a tudományos megismerés mind mélyeb- ben hatolt bele a természet titkainak s apróbb részleteinek a megismerésébe, a képzőművészet is mind több és több biztosságot és mélyebb betekintést követelt az optikai formák valósá- gába. Ennek felelt meg a képábrázolásnak mind komolyabbá váló naturalizmusa. A művészi áb- rázolás valószerűségének fokozódása egyébként csak a történelmi fejlődés sorozatába állítva

irányát idáig az egyház és a metafizikai spe- kuláció képviselte, mivelhogy az egyház és a bölcselet volt képviselője és tolmácsa is ama korok világnézetének, melyre — felváltva, ré- szint ellenkezve, részint pedig karöltve —, bé- lyegüket is rányomták. Világos, hogy ezek a korok ezt a spiritualizmust a dogmák és a spe- kulatív bölcselet nyelvén tolmácsolták; ha pe- dig behatolt a képzőművészetek körébe is, ez a képzőművészet is a saját valóságszemléletének a lormanyelvón j u t t a t t a kifejezésre. Jellemző példa erre a gótika, melyben a spirituális gaz- dagság a térbeli formák kiapadhatatlan bősé- gében találja meg méltó kifejezését. A válto- zás még jobban szemlélteti ugyanazt az elvet;

nzért gondoljunk a barokkra. Más érzelmek,

Vastatfh Géza: Magány

\ Műcsarnok Emlékkiállításáról Foto Lii'ka

tűnik elő, mert s a j á t korának látásában min- den kor művészete egyaránt valószerű: saját valóságlátásának megelelelően minden kor mű- vészete legteljesebben adta a valóságot. E sor- ról csak visszafelé tekintve látjuk az előző ter- mészetábrázolását hézagosnak és valószerűtlen- nek.

A valóság megismerésének fejlődésében ú j kor- szakot jelent, mikor a külső mögött lappangó belső valóságok is fölcsillannak az ember sze- mei előtt és amikor a figyelmet ezek kötik le.

A természettudományos világszemléletnek is el kellett j u t n i a ehhez a fordulathoz. A világ- szemléletnek eme nevezetes fordulópontján ál- lunk mi most. A természettudományok kiter- melték a materiálizmust és most ugyancsak a természettudományok posztulálják, sőt alátá- masztják a spirituális világfelfogást.

Az érdeklődés ebben az irányban eddig sem hiányzott; csakhogy a gondolkozásnak ezt az

más tartalommal, de ugyanazzal az elánnal tör- nek elő benne ós pedig itt is saját korának a tormanyelvén. Az érzelmi gazdagság mindkét kiiejezési tormában a végső feszültségig foko zódik, amely kitörni készül az adott keretek- ből; csakhogy az azonos dinamikájú és talán csak ütemében eltérő érzelmi erő más-más for- mát talál. Rendkívüli feszültségében a kifeje- zésnek is rendkívüli eszközeit keresve azonban a gótika nem tér vissza a katakombáknak vagy a bizánci keresztyénségnek a formáihoz, sem a barokk a gótikához, hanem megteremti a maga ú j formáit.

Ezeknek a kifejezési formáknak az egyik leg- becsesebb értéke, hogy hiánytalanul közlik a kifejezés tárgyait; a n n y i r a hiánytalanul, hogy egész teljességükben a d j á k át nekünk, kései utó- doknak, ma is, más időknek és más fajoknak a gyermekei számára. És pedig a hatás rög- tönösségóvel. Már pedig ez a rögtöriösség az

(9)

egyik legföltűnőbb esztétikai jellegzetesség. A másik föltűnő sajátossága mindkét kifejezési iránynak — mind a gótikának, mind a barokk- nak —, hogy magában foglalja az összes előző, azonos alapból kiinduló, fejlődésmenetnek ki- termelt értékeit. A korok ízlésváltozásai logi- kai szükségszerűséggel követték s termelték ki egymást, akár mint ellentét, akár mint folyo- mány váltakoztak. Érték közben semmi el nem kallódott, hanem csak fölszivódott. Mégsem t u d t a volna megtenni, hogy bármelyik is le- mondjon önmagáról s átvegye a másik formáit.

Vagy lemondjon azokról a kifejezési értékek- ről, amelyeket az előző korok megalkotnak a következő idők művészi kifejezése számára is.

A milánói dóm gótikáját utóiéri a renaissance s ezért portáléja már az ú j formák díszét ölti magára. Hiszen nem lett volna elvtagadás meg-

s a realizmus kicsapongásai mindig újabb ide- alizmust keltenek életre. Egyik a másikat örök időktől mérsékelte; összhangzó egymásbaolva- dásuk alkotta nem egyszer a legkitűnőbb mű- veket s a visszahatások túlzásai szülték mindig azokat a végleteket, amelyek az irodalmi küz- delmek természetéhői kimagyarázhatok ugyan, de széptani szempontból sohasem igazolhatók."

Korunk történelmi ismerete sokkal fejlettebb, semhogy meg ne érezte volna a mai spiritualiz- musnak a múltba visszanyúló gyökérszálait.

Mivel ugyanis a művészi naturalizmus spiri- tuális problémákkal nem bíbelődött, azok kife- jezési értékeit nem termelte ki. Rekvizitumá- ban azokat a képzőművészeti modern spiri- tualizmusa nem találhatta meg. Ezeket magá- nak kell megalkotnia. Érthető tehát, hogy amíg ezek az idők folyamán a természetes fejlődés

Vastagh Géza: Kivert bika i'"<<> Lifku

A M ű c s a r n o k E m l é k k i á l l í t á s á r ó l

hajolni a dekoratív egység előtt, de a kor erős egyénisége nem tudta azt az áldozatot meg- hozni.

Kétségtelenül nem valami ú j dolog, legalábbis nem most történik először, hogy az ember föl- fedezi a m a g a számára a saját szellemiségét. Az is érthető, mert egészen természetes, hogy az egyoldalú materializmus túlzásaként most a szellemiség kultúszának hasonló túlzásával fe- lel. Csakhogy a klasszicitás nem ezekben a túl- zásokban, hanem az ellenhatások kilengései kö- zött szokta a maga helyét és kifejező értékeit megtalálni —, nem az aurea mediocritas filisz- teri életelve, hanem annál igen sokkal maga- sabbrendű törvényszerűség alapján.

Idevágóan találóan m o n d j a Gyulai a bölcsészei- ről —, de a művészetre is áll — A r a n y feletti emlékbeszédében, hogy „az idealizmus és a re- alizmus harca éppen nem ú j dolog; a vénhedő, kimerült idealizmus mindig realizmust idéz föl

eredménye gyanánt kialakulnak, a múltból köl- csönzi át azokat; más részről pedig, ha modern kifejező eszközöket keres, sokat téved, míg az igaziakat megtalálja.

Mindezt még érthetőbbé teszi annak meggondo- lása, hogy az ú j problematika a művészeti törekvéseknek nem csupán önmagától, belülről kiiejlődött eredménye; gyors kialakulását külső hatások siettették: véres történelmi események;

a materializmus csődje; világnézeti csalódások s annak következménye gyanánt előálló bizony- talanság, és végül mindezek eredményéül a vi- lágnézeti kérdések újabb megoldására irányuló törekvések. H a a művészet maga termeli ki az ú j problematikát, a feladatok megoldása köz- ben a kérdésekkel együtt fejlődött volna ki a megoldáshoz szükséges kifejező mód is, mint láttuk azt pl. a világítási és fényprohlémákkal kapcsolatban a plain air-nél. így azonban mint- egy kívülről szakadt rá a képzőművészetekre

(10)

a feladatok súlya, kifejezési értékek keresése közben tehát sokszor öntudatlanul is visszar nyul oda, ahol hasonló problémák megoldásá- val találkozott, a m u l t spirituális művészeté- nek kifejezési formáihoz.

Ez alkalmas a r r a , hogy átsegítse ezt a művé- szetet fejlődésének ezen a kényes korszakán;

hogy hozzászoktassa közönségét az ú j tárgyak- hoz és ú j kifejezési formák követéséhez.

Végső megoldásnak azonban nem tekinthető.

K o r u n k spirituális kereséseihez k o r u n k képző- művészeti tudásával, valóságlátásával és prob- lémaszemléletének az eszközeivel kell a kifeje- zési értékeket megalkotnia. H o g y a n ós mily eredményekkel? Ez a művészek dolga! Az azon- ban bizonyosnak látszik, hogy a megoldás 1.

sem a természeti formákkal, sem a természet- érzékünkkel nem ellenkezhetik; 2. föl kell hasz- n á l n i a a művészi kifejezésnek mind a m a tech- nikai készségét, mely a művészettörténeti ered- mények kimeríthetetlen gazdagságú tárházá-

ban a mai művészetnek rendelkezésére áll; 3.

mindezek alkalmazása nem n y o m h a t j a r á e g y e d u r a l m á n a k bélyegét az egészre, hanem diadalmas fölemelkedéshez kell segítenie a szel- lemet, melynek kifejezését az ú j művészet cél- j á u l tűzi ki.

H a a fejlődés alkalmas i r á n y b a n halad, ú j mű- vészettörténeti értékek alkotásához vezet. El- lenkező esetben — művészi szempontból — tö- rekvésednek rokonszenvessége mellett is hanyat- lást képviselne. Ha nem muló divat, melyet csupán a régi világ összeomlásának ijedelme okozott, hanem k o r u n k n a k mélyen érzett lelki szüksége, akkor a kor szelleme a képzőművé- szet körében is kitermeli azokat az erőket, me- lyek az ú j kor ú j feladatainak megoldásához szükségesek.*

* Az irodalmi m a t e r i a l i z m u s s a l kapcsolatban m á r pár évtizeddel ezelőtt lándzsát törtem az esztétikai idealiz- mus, helyesebben: a kettőnek ö s s z h a n g j a mellett a „Való- szerilségröl" írt t a n u l m á n y o m b a n . M. Gy.

id. Vastagh György:

Wekerle Sándor és Geist Gyuláné gyermekkori arcképe

A Műcsarnok E m l é k k i á l l í t á s á r ó l F o t o S e i d n e r

TÁRLATOK

A MŰCSARNOK EMLÉK- ÉS GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA

A Műcsarnok m á r c i u s havi kiállításán halott és élő művészek alkotásai vonultak föl. A ren- dezők kegyeletes emlékezéssel állították össze id. V a s t a g h György 1834—1922) centennáris kiállítását, a kiváló állatfestő, Vastagh Géza (1866—1919) gyűjteményét, a nemrég elhunyt Deák Ébner L a j o s (1850—1934) és gyügyei Nagy Zsiga (1873—1933) kolekcióját, míg inásr részt a Vastagh-családot képviselő i f j . Vastagh György, V a s t a g h László és Vastagh Éva szob- rászművészek munkáit, v a l a m i n t Szüle Péter, a M a g y a r Arcképfestők Társasága, a M a g y a r

Akvarell- és Pasztell festők Egyesülete gyűjte- ményeit.

I .

A VASTAGH-CSALÁD

A művészdinasztiát megalapító id. Vastagh György festőművész a kiegyezés utáni korszak egyik legnépszerűbb művésze volt. Működése igen széles területet ölelt fel, mert az arcképtől a genreig és a miniatűrétől az oltárképig min- den i r á n t érdeklődött festői f a n t á z i á j a . Életé-

(11)

ben sokat foglalkoztatott művész volt és a mű- értő körökben épp úgy, mint a szélesebb réte- gekben népszerű nevet vívott ki magának, amit hosszú művészi pályáján ki is érdemelt. Most, hogy munkásságának javarészét együtt látjuk, el kell ismerni mindenkinek, a Műcsarnok jó szolgálatot tett ennek a finomízlésű és nagy- tudású mesterünknek revelálásával. Az im- presszionista iskola erőteljes felnyomulása ma- gyarázza az érdeklődés megcsappanását művei iránt, holott most láthatjuk, hogy lélekábrázoló ereje milyen megelevenítő rajzos, karakterfor- máló ecsethúzásai mennyire biztosak, a sziliek harmóniáját megteremtő ízlése mennyire nem volt ingadozó, hogy genre jelenetei milyen tá- vol esnek korának tiszavirág életű darabjaitól, hogy valóságlátása mennyi elhitető erővel tol- mácsolja a nagyvárosi jeleneteket épp úgy, mint az ő kedvenc cigányainak életét, — egy- szóval hogy egy olyan művésznek ünnepelhet- jük most századik éves születését, akire a ma- gyar művészet minden időkben büszkeséggel hivatkozhatik. Férfi arcképei mellett ma ben- nünket inkább a női portrék bilincselnek le.

Nem mintha egy Deák Ferenc vagy Tisza Kál- mán, vagy Podmaniczky Frigyes portréi nem képviselnének klasszist, de az ő színelevensőge, játékos kedve anyagszerűséggel és tónusfinom- ságokkal, bravúros technikai produkció, me- lyekkel a bőr felületét épp oly életes hűséggel tudta visszaadni, mint amilyen természetes könnyedséggel varázsolta elő a modell karak- lerét, az arc eleven, reális játékát, ez a művészi (ökélye a probléma átélésének és a kifejezés természetességének, — női arcképein lelhető fel legteljesebben. Idézzük feleségének halhatatla- nul megörökített arcmásait, H a r t m a n n Elekné, Kenyeres Balázsné, József nádor családjának arcképeit, gyermekarcképeinek hosszú sorát, melyek közül különösen kiemelkedik a kis fő- hercegnők kettős portréja és Wekerle Sándor, meg Geist Gyuláné ifjúkori kettős arcképe.

Ugyanaz az elhitető erő nyilatkozik meg genre képeiben is, melyek közül közismertek a Pipázó cigányasszony, a Kárvallott cigány, Nem akar a fára lépni, Esti Újság, mind egy-egy remeke a m a g y a r genre festészetnek. V a n a kiállítá- son egy pompás akt képe is, melynek rubensi ereje ma is tanúságtétel a művész hatalmas tehetsége mellett. Ennek a centennáris kiállítás- nak az esztétikai élvezet mellett van még egy másik nagy eredménye közönségünk részére:

ilyenkor tudjuk meg, milyen gazdag a magyar festőművészet m ú l t j a olyan kiváló tehetségek- ben, melyeket egy rohanó utókor feledésének pora vastagon takar.

Külön teremben találjuk Vastar/h Gézának, ifj.

Vastagh György elhunyt fiának állatképeit.

Amellett, hogy állatképeinek hátteréből köny- nyen megállapítható a kitűnő tájképfestő, őt speciálisan állatfestőnek mondhatjuk. 0 maga is a r r a helyezett súlyt, hogy ebben a gcnreben alkosson tökéleteset. Hatalmas beleélő erővel dicsekednek a legkülönbözőbb állatokról fes- tett képei. Egyképpen természetim ábrázolással tudta visszaadni a magyar udvar szárnyasai- nak pihés, tollas testét, mint Afrika sivatagjai

Vasfajjá László: F o t o L i í k a

id. Vastajjh György mellszobra

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

nagy ragadozói rugalmas testének elektromos telítettségű bársonybőrét. Tigrisei és oroszlán- jai épp olyan átélés eredményei, mint a Kivert bika, vagy P á r b a j c. hatalmas vásznai, melyek drámai jelenetekben m u t a t j á k meg a magyar bika gigászi fiziognómiáját és ösztönéletének kirobbanásait. Az állatábrázolás hivatott mes- tere volt Vastagh Géza, aki különösen a moz- gás elemeit tudta nagy erővel visszaadni. Helye az elsők között van.

A ma is alkotó Vastagh-család feje ifj. Vastagh György szobrászművész műveinek csak egy tö- redékével szerepel e kiállításon. Ez természetes is, mert egyébként csak az ő munkáival meg lehetett volna tölteni az egész Műcsarnokot.

Mint apja, ő is művészetének egész területe iránt érdeklődik. Amilyen elsőrangú állatszob- rász, épp oly kitűnő portretista, épp olyan ihle- tett egyházművész, mint tehetséges kompozitőr.

Vitathatatlan, hogy állatszobraival a legelső helyen áll plasztikai művészetünkben, nem vol- nánk azonban tárgyilagosak, ha meg nem álla- pítanánk. hogy ifj. Vastagh György tehetsége nem korlátozódik erre az egy genre-re. Portréi elsőrangú jellemtanulmányok, egyházművészeti alkotásai a pietásban elmerülő művészlélek szép példái és úgy komponálni csoportokat, mint ő, csak kevesen tudnak. A Szegeden fel-

(12)

állított Rákóczi-szobor és a Munkács város ré- szére szánt lovasszobor modelljein kívül fen- tiek igazolására utalunk Madarász Viktor,

Benczúr Gyula, Újházi Ferenc arcmásaira, A Szent korona felajánlása, A budavári csikós- szobor, Anyaság, Egyiptom felé, Európa el- rablása c. kompozíciókra, Horthy Miklós kor- mányzó lovasszobrára (egyike a legsikerültebb kormányzóportréknak) és különböző klasszikus állatszobraira. I f j . Vastagh György kétségtele- nül mai szobrászművészetünk egyik reprezen- táns mestere. Gyermekei, Vastagh László és Vastagh Éva ugyancsak tehetséges szobrászok.

Az itt szereplő gyűjteményből Vastagh Évának különösen Testvérek c. négyes portréjára hivat- kozunk, Vastagh Lászlónak Szent Imrét ábrá- zoló életnagyságú jól átgondolt figuráján kívül ugyancsak sikerült portrésorozatára mutatunk rá, melynek egyik legszebb d a r a b j a Lőte Éva

szobrászművésznő arcmása. (Gy.) II.

DEÁK-ÉBNER LAJOS EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Az életnek hosszú ú t j á t járta be, de mindvégig alázattal, a mások értékének nagy megbecsülé- sével rótta ezt az utat. Mester korában is a tanítvány tiszteletével közelített minden művé- szethez. Hol is kezdhette volna másutt, mint Münchenben, ahol akkor Piloty mágikus va-

rázsa még hatalmában tartotta a lelkeket. S a történelmi stafíage végzetes mestere indította el az i f j ú tanítványt az alázat útján. De már ekkor kiütköztek az ú j művészet igényei az ú j életben, Hollósy Simon is megnyitja nem- sokára iskoláját Piloty akadémiájának tőszom- szédságában ós a remény is hamarosan valóra válik. München megismerkedik a francia im- presszionizmussal ama híres kiállításon. Teu mószetes tehát, hogy a tanítvány tovább megy ós most már P á r i s huzza-vonja, de Parisban is az, aki közelebb van a régiekhez, Bastien-Le- page. A ködös, halvány tónusok festőjének lett tanítványa, azé, aki szinte egyedül mert szem- l>eszállni a mágneses hatású Monet-vei, az at- moszféra d r á m á j á n a k utolérhetetlen művészé- vel. S Bastien-Lepage tanítása nagyon erős.

sokáig félreismerhetetlen volt Deák-Ébner ké- pein.

A másfél évtizedes franciaországi tartózkodás- nak is vége szakad egyszer s akkor Szolnokon találkozik August Pettenkofennel, a X I X . szá- zad osztrák iestószetének egyik legérdekesebb egyéniségével, aki a magyar Szolnok különös és újszerű festőiségét először vette észre. S va- lójában ő hívta fel Deák-Ébner figyelmét erre a festőiségre s Deák-Ébner ú j r a csak a tanít- vány alázatával köszönte meg ezt a festői tár- gyat. amelynek egy életre szerelmese lett. Igaz, ifj. Vastagh György: Csikós.

A budavári csikós-szobor mintája

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

(13)

München és Páris után ez a halkszavú, és na- gyon becsületes művész máskép látja Szolnokot, a nászmenetet, a vásárnak ezer arcát, mint Pettenkofen és mint azok a magyarok, ttkik Deák-Ébner után vonultak a Tisza p a r t j á r a festeni, csendes magyar temperamentumán szűri meg a festői látnivalókat, de azért ecsetje mindvégig hálálkodni látszik Pettenkofennek Szolnokért.

Mikor a multszázad utolsó évtizedében a fővá- rosba költözik, újabb bűvös erő vonja magához s ez utolsó , klasszikus" mesterünk. Lotz Ká- roly. S fessen bár aktokat, vagy allegóriákat, vagy akár történeti képeket Deák-Ébner, Lotz Károly hatása ott vibrál ezeken a képeken mindaddig, míg vissza nem tér Szolnokra és újra festeni nem kezdi szépen megfogalmazott vásári kompozicióit.

Deák-Ébner, aki a tanítvány tiszteletével haj- lik meg korának mesterei előtt, röviden eklek tikusnak mondható, az eklektikusok hiányai és művészietlensége nélkül. Való igaz, aki magá- hoz vonzotta, tanult tőle. De egyetlen egy ké- pére sem mondhatjuk azt, hogy ez Piloty, vagy Hollósy, vagy Bastien Lepage, vagy Pettenko- fen, vagy akár Lotz Károly, nem azért, mert ezek a képek kevesebbek volnának a művészet mérlegén, hanem mert ezek a képek minden ta nulmány és hatás ellenére is végzetesen és egyedül valóan Deák-Ébner-képek.

S Deák-Ébner eklekticizmusának még van va- lamely általános műtörténeti értéke s ez az, hogy önmagában egyesíti korának művészetét, ( j az a festő, aki a századvég magyar festésze tének legigazibb összefoglalója. Korának emlé- kei, s ezért különösen kedvesek az ő képei, első-

ifj. Vastagít György: A Munkács táros részére készült Árpád-szobor, 1914

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításéról Foto Lifka

(14)

Áldor János László: Gál Lászloné

Az Arcképfestők Társasága kiállításáról

sorban a m i n i a t u r e finom h a n g u l a t á t ébresztő a p r ó munkái. Csupa kedvesség, háj, a kor le- vegője á r a m l i k szerte e képeken. A n n a k az idő- nek a nagy küzdelmei és csatái kevésbé érdek- lik, annál inkább a szépség, ami a m i n d e n n a p i életben is bennevan. S ez a szépségmeglátás, n y u g a l m a s s á g és csendes alázat az, ami min- den mester és iskola ellenére is egyéniség Deák-Ébnerben és művészetében.

K o r á n a k közönsége t a l á n túlságosan a tanít- v á n y t látta benne s ezért nem értékelte eléggé.

Ez az emlékkiállítás most meghozza Deák- Ébnernek az elismerést, m e r t a képek e gazdag sorozata fényesen igazolja, hogy a t a n í t v á n y is lehet mester. (A Képzőművészet Deák-Ébner száma: 1928 VI.)

Dénes Tibor.

I I I .

GYÜGYEI NAGY ZSIGA

H a g y a t é k á n a k az a két teremre való képe, me- lyet a Műcsarnok most összegyűjtött, csak kis részét a d j á k gyiigyei N a g y Zsiga tevékeny mű- vészi p á l y á j a alkotásainak. B e j á r t a úgyszólván az egész világot, mindenütt a hivatott művész buzgalmával dolgozott és Délamerikától Spa- nyolországig m i n d e n ü t t őrzik a múzeumok és m a g á n g y ű j t e m é n y e k művészi elhivatottságának

bizonyítékait. Amit ezen a hagyatéki kiállítá- son kapunk, abból is m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy az impresszionista festés egyik legegyénibb lá- tású, s z í n f a n t á z i á j á b a n a m a g a ú t j a i t j á r ó mű- vész volt. Legjellegzetesebb alkotásai azok a spanyol és m a g y a r népies csoportokat ábrá- zoló, színpompában felragyogó kompozíciói, melyeken a csoportok a középtérre gruppirozva hatalmas, szal>ad ég alatt vonulnak, azok a sa- játos ábrázolású spanyol törpe figurák, vallásos témái, különösen szuggesztív erejű Krisztus- fejei. V a n néhány megkapó erejű p o r t r é j a is ezen a tárlaton, m i n t Rákosi J e n ő csodálatos szépen kialakult feje, néhány elbájoló vonal- vezetésű a k t j a , sőt még a figurális festészeten kívül eső csendéletekben is tudott szokatlanul érdekeset produkálni. Nem korlátozta tehetsé- gét a t á r g y , mert mindenben a szinek varázsát kereste és színdús f a n t á z i á j a a külvilág minden megnyilatkozásában ezt meg is találta. Szen- vedélyes vizsgálója volt a szinek életének, egy- m á s r a h a t á s á n a k és formaalakító erejének. Ez volt az ő művészetének rúgója, kiindulási p o n t j a és végcélja. Ebben m a r a d a n d ó t is alkotott. (A Képzőművészet Gyiigyei Nagy Zsiga száma: 1930 IV.)

IV.

MAGYAR ARCKÉPFESTÖK TARSASAGA Az idén szerényebb keretek között vonult fel a hivatásos portréfestők csoportja. Az a n y a g kicsi, de jól megválogatott. Ballá Ede Verebély Tiborról festett arcmása életteljes k a r a k t e r -

Szüle Péter: Arckép

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

(15)

t a n u l m á n y . Márk L a j o s kőt arcképén az ő sa- játos színskálájának szépségei mellett jól érvé- nyesül a modellek karakterábrázolása is. Glatz Oszkár két klasszikusra érlelt férfifejet állított ki. Knopp I m r e női portréi kedves és komoly munkák. Zombory-Moldován Béla művészi lelki- ismerettel készített női arcmásain kívül egy kitűnően megfogott gyermekfejjel szerepel.

Aldor J á n o s László portré-művészete ezúttal is előkelően hat. Kunwald Cézár egy m a r k á n s a n falrajzolt férfi arcképpel igazolja nagy rajz- k u l t u r á j á t . Sárkány Gyula gondos mérlegelés- sel beállított couleur localjaival szemben Benk- hardt Ágostnál a szín kötetlen értelmezése ér- vényesül. Nádler Róbert két erős karaktertanul- m á n n y a l szerepel. Kövesdy Géza női portréin ízlés ós elegancia érvényesül. Az u j értelmezésű arcképművészetet Istókovits K á l m á n finom és hatásos temperáival, Frank F r i g y e s pedig fel- fokozott színlátású, temperamentumosán elő-

adott olajfestményeivel képviseli. r/y.

nem a leábrázolást jelenti, h a n e m a pszicholó- giai tanulságok egyesítését egy képen. Ez még akkor is fennáll egy kis túlzással, ha t á j a t különösen hangzik — h a aktot test (lásd a fél- aktot, női aktot; vagy ha zsánert alakít, mint például a Bibliás asszonya). Természetesen a léleknek keresése még inkább megnyilvánul munkáin, amikor kifejezetten arcképet fest, amelyek valóságos emberi dokumentumok.

Munkáinak a l a p h a n g j a pesszimisztikus, sejtel- mes. Melankóliája kapcsolja őt nem t á r g y i te- kintetben, de szellemiségének tendenciái foly- t á n Rudnayhoz és kettőjük ősi eredőjéhez, P a á l Lászlóhoz, v a l a m i n t Munkácsyhoz. Ha munkái- kat tekintjük, képzeletünkben éppen az élet d e r ű j é n e k hiánya, a túlkomolyság folytán kap- csolódnak önkénytelenül egybe.

A felületes szemlélő a m i n t képeit így e g y ü t t látja, monotonnak t a r t h a t j a . T é m á j a sokszor e g y f o r m a és mégis ha összehasonlítjuk, az egy- két húron való játék mindig különbözőséget

Vastagh Év

A Műcsarnok Emlék- és

V.

SZÜLE PÉTER

Művészről írni a n n y i t jelent, m i n t róla és alko- tásairól portrét rajzolni. Objektívnek kell len- nünk, bár éppen Szülével szemben nehéz, mert könnyen rabul ejt; szuggesztív ereje szinte nem enged szabadulni.

F o r m a i l a g a Képzőművészeti Társulathoz t a r tozik, valóságban, szellemisége révén távol áll a Műcsarnoktól. Szüle tudniillik a szó szoros értelmében véve modern művész. Harminchat képet állított ki. T á r g y szerint nem, de alapjá- ban a három tucat kép itt egymás mellett, mind egy-egy portré. Portré, amely számára

: Testvérek F°t<> Lífka

yUjtcményes kiállításáról

á r u l el. Sziile sohasem egyforma, számára min- den festői lehetőség ú j probléma megoldását jelenti, amely az ő természetes adottságánál fogva a clair obscur és az egyszínre építettség feladata alatt játszódik le. Mindezek elmondása u t á n t a l á n felesleges megemlíteni Szüle tecli nikai tudását, csak a n n y i t még róla, hogy nála a t a r t a l m i t mindig fedi a kifejezési készség.

(A Képzőművészet Szüle Péter száma: 1928 T.) VI.

AKVARELL- ÉS PASZTELLFESTÖK A M a g y a r Akvarell- és Pasztellfestők Egyesüle- tének kiállítása a Műcsarnokban a baloldali termekbe került. Ezt a részét a kiállítási épü-

(16)

I)eák-fibner Lajos: Flftne Wolfner Gyula úr gyűjteményéből

A Műcsarnok Emlék- és (iyüjteméiiyes kiállításáról

letnek — egész különös, de így van — valami luresa Imbona folytán rossz termeknek t a r t j á k és a legtöbben elfogulva járnak benne. A falak zsúfoltak s így még nekünk is egész reményte- lennek tűnt a helyzet. Az akvarellistáknak idei kiállítása megérdemli a fáradságot, kihámozni a jót, mert az is akadt.

Horváth József képei alakjuknál fogva nem vízfestményszerűek, illetve mi kisebb méretek- hez vagyunk szokva. Ennek ellenére alkotásai

— bár ő a régi iskola hive — finom, gondosan készített képek, egységes tónusúak, technikai

bravúrról tanúskodnak. (Anyaság, Matyi, Sze- gények.) Kvalitásos munkák Edvi Illés Aladár most kiállított, régfestett képei, akitől Horváth az előadás módszerét tanulta (Tabán, Venezia stb.) Nádler Róbert és Mendlik Oszkár akva- reljei becsületes, jószándéku vízfestmények.

Kom ját i Gyula modern romantikus (Cornwall);

Harangit)) Jenő vonalaiban csupa izgalom (Körmenet Comóban, Részlet Páviából, Hal- piac); Gara.ij Ákos múlt-imádata (Bem apó a vízaknai ütközet előtt csapataihoz indul) le- kötik figyelmünket. Egészen újszerű Gallé

Deák-F.buer Lajos: Birkák a réten Dr. Gál Hugó úr gyűjteményéből

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról Foto Seidoor

(17)

Gyügyei Nagy Zsiga: Krisztus

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

Tibor. Tipikus vízfestő, aki fürgén, üdén ké- szíti képeit. (Házaspár, H a r t a i utea, A mester.)

Diósy Antal puritán, egyszerű s rokonfel- fogású Hende Vincével; párás, ködös akvarel- j u mogiiye-őek. Jasrhik Almis külön világban mozog, meseképeit még a felnőttek is szívesen nézik, mert olyan szépek, mintha gyermekkori álmok lennének; leheletszerűségükkel tün- dének, technikailag bravúrosak. (A kis malac és a farkasok 1—5, A temető fölött, A fehér

EZERK1LENCSZÁZHARMINCNÉGY. 18 MA- GYAR MŰVÉSZ K I Á L L Í T Á S A . Három mű- kritikus, K á r p á t i Aurél, Máriás Viktor és Mihályfi Ernő 18 jónevű művészt szervezett be egy érdekes kiállításba. Nem is lenne így semmi hiba, ha nem esnék meg az a szertelen kedő túlzás, ami minden ilyen nagyot akarást tipikusan jellemez. A három rendező a címben

— 1934 — azt a k a r j a mondani, hogy ez a 18 mű- vész képviseli a mai m a g y a r művészetet, ők

gvardián, stb.) Frank Frigyes impresszionisz- tikus odavetései kitűnő megfigyelések, frissek, üdék, utolérhetetlenek. (Falusi háztetők.) Ha- lasi Horváth István, R. Barabás Gizella, Agos ton Ernő, Ditrich Adolf, Lókayné Egyed Erna, Baranski E. László, Kövesdy Géza, Hessky Iván, Bundschuch Ottó, Bardóez Árpád, Ócsvai Rezső, Ágoston Vencel, Hodzsics Kamilló, H.

Lovas Piroska, Szigeti Jenő és Bökk Károly becsületes munkái számot t a r t h a t n a k rá, hogy a bő anyagból kiemeljük.

A kiállítás nagy hiánya Szőnyi István elmara- dása. Neki, aki a vízfestés terén is vezető egyé- niség, aki ú j stílust alakított ki, itt volna a helye. Dr. Jajczay János.

tizennyolcan, — és senki más. Egyáltalán nem valószínű, hogy bárki össze tudná terelni egy kiállításra azt a 18 művészt, aki ma 18 rang- sorban valóban képviselheti a mai magyar mű- vészetet, mely tehetségekben épp oly gazdag, mint széthúzó törekvésekben. Próbálták ezt már különböző címeken, senkinek sem sikerült és természetesen nem sikerülhetett ennek a há- rom jó szándékú, kitűnő újságírónak sem, akik a „baloldali" piktúrának ezt a 18 képviselőjét egy kiállításra összefogták. Nem a magyar mű- vészetet, de még a magyar újító művészetet sem tudták hiánytalanul reprezentálni, még megközelítően sem. Tekintsünk el tehát a hang- zatos Ezerkilencszázharmincnégy kiállítási

(18)

címtől és ettől függetlenül állapítsuk meg, hogy a kiállítás érdekes és jól rendezett. Van azon- ban egy szerkezeti hiányossága is ennek a rep- rezentatívnek mondott tárlatnak és ez már nem a rendezők, hanem a szereplők hibája. Egy ilyen kiállítás azért reprezentáló, mert a benne résztvevők a maguk legnagyobb formájával állnak a közönség elé. Már pedig ez a kiállítá- son résztvevő művészek csak kis töredékéről mondható el. így elsősorban Szőnyi Istvánt kell dicsérnünk, akinek festői l í r á j a ezúttal is meg- ejtően érvényesült. P i k t ú r á j a egyre kiteljesii- lőbb ós kifejezőbb lesz. Bérény Róbert szintén meglepetésszerűen hatott. A kitünű plakátraj- zoló, ezúttal érzékeny festői kedélynek bizo- nyult. Színei linomak, tónúsai lélekről szállot- tak. Klasszist mulatott. Aba-Novák Vilmos ké- pei közül különösen tetszett nekünk Búcsúsok a tiszai átkelésnél c. mozgalmas képe, amely minden harsanó színessége és ágálása ellenére is kemény kézzel van összefogva. Berkovies Gyula is a színvonalon állott. Egyéni látása és kifejezési módja ezúttal is érdekes, sokat mondó egyéniségnek igazolták. Viszont Egry József szemmellátható összeomlásban van, Márffy ödcn szemnek való festői halandzsát adott le,

Bernáth Auréltól jelentékenyebb képeket lát- tunk még csak a közelmúltban is, Farkas Ist- ván teljesen jelentéktelen piktornak bizonyult, Kmetty János az önmaga taposó malmában j á r j a a kilátástalan körforgást, ö a legbecsü- letesebb művészek egyike. Amit szállít, abban nincs semmi dugárú. A szomorú csupán az, hogy ebben a pikturában puritán becsületes- ségen kívül már alig van más tartalom.

Szobotka Imre ugyanebből a vágásból való.

Festményei egy pedagógus tabellái. Meg lehet belőlük tanulni a kubizmus legjellegzete- sebb törvényeit. Igazán szép és meggyőző pél- dákon. Csak éppen a művészet varázsigéjének hatalmát nem lehet r a j t u k látni sehol. Borne- missza Géza ugyancsak a rokonszenves pikto- rok közé tartozik, ö n m a g á t adja, egy tiszta szándékú piktort, a művészt azonban fiatalságá- nak éveiben kell keresnünk. Perlrott Csaba Vil- mos festményei jobbak, mint amelyeket az utolsó időkben tőle látni alkalmunk volt. ö r ü l t ü n k volna, ha végre egyszer ismét a fiatal Perlrott Csaba lélekkel teli képeivel találkoztunk volna.

Czébel Béla e kiállításon szereplő képei az eddig látottak közül legközelebb állnak értel- münkhöz, csak sajnos, érzelmeinktől még min-

Gyügyei Nagy Zsiga: Spanyol táncosnő

A Műcsarnok Emlék- és Gyűjteményes kiállításáról

(19)

Szőnyi István: Délben F,>t"> F i l m i r o d a A IS mairyar m ű v i m kiállításúról

dig túl nagy távolságok választják el. Talán a legközelebbi 8-as kiállításon. Ferenczy Noémit, a kiállítás egyetlen női nemhez tartozó részt- vevőjét, mint rendkívül finom szőnyegszövőt ismertük. Ebből a feminin költőiségből elég ke- veset láttunk viszont mai szőnyegjein és ezért nem kárpótol bennünket mintáinak újszerűsé- gével. A szobrászok közül Medgyessy Ferenc és Csorba Géza jók. Pátzay P á l nem erőltette meg magát. Bokros-Birman Dezső sokkal jobb szobrász, mint ezen a kiállításon tetteti magát.

(gy.)

A MŰVÉSZETI MÚZEUMOK BARÁTAI- NAK E G Y E S Ü L E T E K I Á L L Í T Á S A . 20 év szerzeményeit m u t a t t a be az Andrássy-úti mú- zeum egy termében az a nagylelkű társaság, melynek tagjai a művészeti múzeumok anya- gának gyarapítását tűzte ki célul. Legki- emelkedőbb darabja e gyűjteménynek az a fal- kárpit, melyet 1914-ben még I. Ferenc József ajándékozott az Egyesületnek. Szinyei-Merse Pál híres Lilaruhás hölgye is itt van, de ennél jobban tetszett nekünk a művész feleségének képmása. Mányoki Ádám önarcképe ugyancsak reprezentatív darabja ennek a kis tárlatnak, amelynek legszebb darbjai közé tartozik még Benczúr Gyula egy rendkívül finomságú kép- mása és Ferenczy Károly Hegyi beszéd c. híres kompozíciója. Gazdag iparművészeti anyag egé- szíti ki ezt a gyűjteményt, porcellánok, ötvös remekek, egy gyönyörű iaragású kelengyeláda és egy értékes hat oszlopos erdélyi imaszőnyeg.

Itt említjük meg, hogy az Egyesület 20 eszten- dős tevékenysége összeesik egy másik nem ke- vésbé jelentékeny jubileummal. Petrovics Elek szintén 20 esztendeje áll a Szépművészeti Mú- zeum élén. Ez a 20 esztendő nagy gyarapodá- sát jelenti a múzeumnak oly időkben, amikor az államnak legkevésbé volt módja a Szépmű- vészeti Múzeum anyagának gazdagítására. De ennek ellenére a múzeum hatalmasan fejlődött, anyaga nagy értékű darabokkal gazdagodott és ez Petrovics Elek főigazgató elévülhetetlen ér-

deme. Az egész magyar sajtó egyhangú ünnep- lésben részesítette 20 éves jubileuma alkalmából Petrovics Eleket és ehhez a ritka egyöntetű el- ismeréshez örömmel fűzzük a magunk őszinte megbecsülését is.

A MAGYAR K É P Í R Ó K KIÁLLÍTÁSA. Ez a kis társaság nagyra hivatott és aktuális prog- ramot vall magáénak. A nemzeti művészet r e _ naissanceát a k a r j a életre kelteni, nemzeti és l a j i tartalommal kívánja a művészet kereteit megtölteni. Ez a program rendkívül szimpa- tikus nekünk és még inkább azzá fog válni, ha a társaság tagjai mind több ós több tehetség gel fogják ezt a programot, annak irott betűit valóra váltani. Sajnos, egyelőre inkább csak a jószándékot állapíthatjuk meg. A vezér, Boro- missza Tibor, ezúttal is a Hortobágyról hozott néhány nagyméretű, kellemes hatású vásznat, melyek mellett kis akvarelljeit is bemutatja.

Mellette a társaság vezető egyénisége Hangai Szabó Miklós, aki egy egész sorozat olaj-, tem- I>era- és vízfestménnyel szerepel. Valamennyi technikában a magyaros, színes hatást keresi.

Érzésünk szerint ö az, aki a programot nem csak vallja, de legmaradóktalanabbul át is érzi. Biiky Béla és Antal József ugyancsak te- hetséggel szolgáljók a társaság hivatalos prog- ramját, de a maguk egyéni útja felől sem hagy nak kétséget. Hozzájuk csatlakozikPd^/ Aladár, akinek fantasztikus témái mögött komoly te hetség húzódik meg. Kezdi Kovács Elemér ismert magyaros tömegjelenetei jól illeszked- nek az együtteshez. Némethy Béla pikturájat valami magától értetődő, népies naivitás jel- lemzi, ami vonzó bájjal ruházza fel képeit.

Illéssy Péter és Littkey György nevét jegyez- zük még fel méltánylóan. A grafikusok közül Varga Nándor Lajos és Nagy Nándor linóleum- metszetei művészi hatásúak. Cser Károly szob- rai ábrázolásukban tömör szűkszavúságra tö- rekszenek, felfogásukban monumentális hatást váltanak ki. Kajki József Szeretet c. gipsze is érdekesen mintázott, sokat mondó szobor.

89

(20)
(21)

AZ ERNST-MUZEUM CS0P0RTK1ÁLL1- TÁSA. A kiállításnak nagy eseménye Udvary Pál két teremre való képe. Ez a kitűnő művé- szünk, aki már 20 éves korára ismert nevet ví- vott ki magának a legelőkelőbb tárlatokon való szereplésével, mindig bizonyítékát szolgáltatta kétségtelen tehetségének. Ezt a tehetséget mi mindannyiszor el is ismertük. Az utolsó eszten- dőkben mégis kénytelenek voltunk olyan meg- állapítást tenni, hogy Udvary Pálnak minden bizonnyal nagyobb a tehetsége, mint amennyi- ről kiállított képei számot adnak. Elégedetlenek voltunk eredményeivel, mert tudtuk, liogy több telnék tőle. Mostani gyűjteménye teljes mér- tékben igazolta ezt a megállapításunkat. Ud- vary P á l nagyszerű festői egyénisége a maga teljes virtuálításában érvényesül ezen a kiállí- táson. ö maga a r r a magyarázza fejlődésének ezt a szerencsés iöllendülést, hogy r á j ö t t egy technikai titokra. Rájött arra, hogy az olaj a maga zsíros, nehézkességével elütötte őt a for mák könnyed visszaadásának lehetőségétől.

Mióta azonban r á j ö t t arra, hogy miképpen lehet könnyedebbé, kifejezőbbé hígítani a sűrű olajfestéket, miképpen t u d j a az olaj kimeríthe- tetlen színességének, tüzének megtartásával a tempera könnyed kifejező képességét egyesí- teni, azóta ecsetje rezzenékeny könnyedséggel fedi a vásznat és fejezi ki a formát. Nem vitat- juk el, hogy szerepe lehet a művész kiteljesülé- sében ennek a technikai felfedezésnek, de nem hallgatjuk el azt sem, hogy nekünk nem a tech- nikai tökéletlenség tetszett vissza Udvary Pál

Hadzsics Kamilló: Virágcsokor

A I Aquarell- és Pasztellfegtftk kiállításáról

Knopp Imre: Mosonyi Márta

Az Arcképfestók Társasága kiállításáról

közelmúlt pikturájában, de sokkal inkább az a tótovasag, az a képszerkesztési logyatékosság, ami megakadalyozott bennünket abban, hogy zavartalanul gyönyörködhessünk egy nagy te- hetség megnyilatkozásaiban és megakadalyozta inagat Udvary P á l t is abban, hogy képeket al- kosson a tanulmányok és vázlatok helyett, me- lyeket a kiállításokon k a p t u n k tőle kész, bele- jezett művek helyett. Lelkes örömmel engedjük át m a g u n k a t mai gyűjteménye élvezésének.

Ezek igen, ezek a képek nem dadogó tájékozó- dási kísérletek, ezek nem a közepén íélbeha gyott művek és nem széljegyzetek, vagy gyors- írási jelények. Ezek a képek egy színérzékeny lélek költői látomásai, de nem az álom réveteg bizonytalanságában, hanem a biztos szemű, mindent tudó művész tudatos teremtő erejében.

Figurális képein a festői problémák nemcsak fel vannak vetve, hanem zseniálisan meg is vannak oldva. Ahol tónusban l á t j a a formákat, nem menekül a probléma százszázalékos meg- oldása elől a tónusfátyol takarója mögé, ha- nem a céljaival tisztában lévő művész és az eszközeivel szuverénül rendelkező festő hatal- mával oldja meg azokat. Hangulatos tájképei- ben is nem bízza a t á j lelkének kifejezését a piktori közvetlenség közhelyeinek tolmácsolá- sára, hanem a foltok egymásra való hatásának lemérésében, a piktori matematika tisztaságá- val, szinte kikristályosított öntudatával vilár gítja be az ábrázolás területét. U d v a r y Pál a természet szilárd t a l a j á n áll, de nem a d j a fel

dl

(22)

Körmendi Frimm Jenő: Arcmás

A/. Ermtt-Múzeum Oioporlklállitásáról

a magas színvonalat, melyet portréi ós aktjai jelentenek. Ezek a munkák meggyőző példái annak, mikor van jogosultsága és lehetősége a formák egyszerűsítésének, összevonásának.

Rengeteg visszaélést tapasztalhat a kiállításlá- togató közönség ezen a téren, mert mostanában minden szobrász összevon és egyszerűsít, össze- vonják azokat a problémákat, melyeket nem tudnak megoldani és egyszerűsítik azokat a vo- nalakat, melyeket nem tudnak kifejezni. Kör- mendi F r i m Jenőnél az egyszerűsítés gazdag- ságot jelent, mert. bele v a n sűrítve az a pazar szobrászi látványosság, amit a művész szeme az emberi test csodás formagazdaságban észre vesz. Itt az összevonás nem szegénységet, a vo- nalak szegénységét jelenti, hanem a részletek sűrített kifejezését. Meg kell nézni portréin (Márkus László, Fleissig Sándor, gyermekfejek,

Körmendi Frimm Jenő: Kettős portré

Az Ernst-Múzeum Csoportklállltásiról

a betartása nem csinál senkiből sem művészt.

Reiter László temperái ú j technikai bra- vúrban excelláltatják ezt a kitűnő könyvdiszítő grafikusunkat, ö is egyszerűsít, mert ez a vágy minden művészt elfog előbb vagy utóbb, aki a n n y i r a tisztában van alkotásának mikéntjé- vel, mint Reiter László, aki már külföldön is sokhelyütt szerzett dicsőséget a m a g y a r grafi- kus művészetnek. Minél kevesebb eszközzel mi- nél többet kifejezni, — ez a mottója annak a tempera-sorozatnak, melyet fehér feketében az aktok sorozatán bemutat. Ez a mottója nemcsak ennek a teremnyi temperának, de az örök mű- vészetnek magéinak is. Vele ellenkezően Peterdi Gábor még sokat markolón és sokfelé tekintően keresi a komplikációkat, ö is sokat akar kife- jezni, de ezt ma még nem a böleseség, a jártas- ság, a megpróbáltság egyszerűségével, hanem a gazdag festői egyéniségének sugárzó spirituali-

tását semmiféle festői szabály vagy iskola ked- vóért. Nincs is rá szüksége, mert ő tud tör- vényt alkotni önmagának és amikor a termé- szetet nézi, abban a maga művészi lelkének fan- táziavilágát látja. Ez az a naturalizmus, amely soha nem megy ki a divatból, és amelyet a leg- spirituálisabb korszakokban is tisztelettel övez- nek. Udvary Pálnak ez a kiállítása nem egy egyszerű gyűjteményes tárlat, hanem mérföl- des lépés a művész pályáján, amely ezzel az éles kanyarodóval célba érkezett.

Ugyancsak meglepetés e kiállításon Körmendi Frim Jenő szobrászművész gyűjteménye is.

Őszintén megvalljuk, hogy az utóbbi időkben itt-ott megjelent szobrai után nem vártuk azt

sat.) a karakternek azt a sűrített kifejezését, amely egy-egy kellemesen konstruált vonalban kígyózik anélkül, hogy a részletvonalak hiánya akár a karakter kifejezésének rovására, akár a fej szerves szerkesztésének rovására menne.

Meg kell nézni aktjain, hogyan érvényesül ott egy-egy gondosan kikeresett vonal vezetése, egy-egy részleteket összevonó nagyobb sik kel- lemes formáltsága anélkül, hogy az emberi test törvényeit meghamisítaná, vagy esztézisünket sértené. Van ezen a kiállításon egy technikai b r a v ú r j a is: a fából faragott szobrok, melyek- nek a lírai érzés gyöngédségét kifejező anyaga szenzációként hat abban a művészi faragásban, melyben Körmendi F r i m óletrekeltette a holt anyagot. Ez a gyűjtemény is reveláció: Kör- mendi F r i m Jenő művészi presztízsének és an- nak a hitnek a revelálása, hogy minden sza- bályt, előre kigondolt törvényt igazolhat a te- hetség, de semmiféle szabálynak, törvénynek

(23)

bátorság vakmerőségével, mindent kockára ve- tésével cselekszi. Ez természetes is, hiszen 18 éves. Ehhez képest máris sokat tud. Nagy re- ményeket fűzhetünk ahhoz a fejlődéshez, mely éveinek gyarapodásával okvetlenül he fogja érni azt a száguldó tempót, amit a fiatal Pe- terdi Gábor ma diktál Pegazusának. — Fáy Lóránt sokkal súlyosabb hibában szenved, mint a fiatal Peterdi Gábor. Az ő egészséges vérke- ringése feldolgozza az idegen anyagokat és előbb utóbb csak hasznára válik kiforrott mű- vészi egyéniségének. F á y Lóránt azonban szé- gyentelenül t á r j a elénk, amit Csontvárytól ta- nult anélkül, hogy ezeket a hatásokat magáévá tette volna. Amit itt tőle látunk, az csupa szen velgés, epigon l>ókolás Csontváry szelleme felé.

A katagólus előszava mentegeti a piktort azzal, hogy észreveszi benne a Csontváry-epigont, de t a g a d j a a lényegbe vágó hasonlóságot. Kárba- veszett fáradság. Ezt a szégyentelen utánzást

művészeti Társulattal egyetértőleg április 29-ótől június 17-éig rendezi a Műcsarnokban. A kiállítás megszervezésére a miniszter bizottságot alakított.

Mivel a Nemzeti Kiállítás mult évi tárlatának rendezője, Petrovics Elek a feladatot ezúttal nem vállalta, a miniszter a rendezéssel Csánky Dénest, a székesfővárosi képtár igazgatóját bízta meg.

A kiállítás felvételi bírálóbizottságába a miniszter Ugrón Gábor elnöklésével és Balló Ede helyettes elnök lésével a következőket nevezte ki: Festők:

Balló Ede, Dudits Andor, Edvi-Illés Aladár, Glatz (Jszkár, Iványi-Grünwald Béla, Kukán Géza, Maty- tyasovszky-Zsolnay László, Márffy Ödön, Márton Ferenc, Szlányi Lajos, Szőnyi István: póttagok:

Burghardt Rezső, Istokovics Kálmán. Szobrászok:

Berán Lajos, Danikó József, Kisfaludy-Stróbl Zsig- mond, Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Tóth Ist- ván; póttag: Lux Elek. Építészek: Hültl Dezső,

Foto Coörgeő Hangai Szabó Miklós: Vasárnap

A Magyar Kóplrók kiállításáról

csak m a g a a festő és a rendező nem látja, min- denki más vakul tőle. — Pohárnok Zoltán réz- karcai semmitmondók.

A NAGY BALOGH J Á N O S EGYESÜLET K I Á L L Í T Á S A P E S T S Z E N T L Ő R I N C I N . A Kispest-Pestszentlőrinci Képzőművészek Nagy Balogh J á n o s Egyesülete az idén Pestszentlő- rincen tartotta meg szokásos évi beszámoló ki- állítását. A tárlatnak jelentékeny erkölcsi és anyagi sikere volt.

A BUDAI SZÉPMŰVÉSZETI TÁRSASÁG gyűjteményes kiállítást rendezett Hatvani Perlusz Gyula műveiből. A fiatal művészt há- rom termet megtöltő pasztelljei e m ű f a j gon- dos és tehetséges művelőjének bizonyítják.

A MÁSODIK NEMZETI KÉPZŐMŰVÉSZETI KI- ÁLLÍTÁS. Hóman Bálint közoktatásügyi minisz- ter a második Nemzeti Képzőművészeti Kiállítást a Székesfővárossal és az Országos Magyar Képző-

Némethy Béla: Terus Fl><" Márkus A Magyar Képírók kiállításáról

Kotsis Iván, Medgyaszay István; póttag: Weichin- ger Károly. A kiállításon részt vehet bármely magyar képzőművész, akinek a müvét elfogadták.

Az allami aranyérmes művészeknek, valamint a bizottság tagjainak alkotásai a bírálat alól men- tesek. Minden művész három eddig ínég ki nem állított alkotását küldheti be. A rendezőnek ren- dezési okokból joga van a bizottság által bevett műtárgyat ki nem állítani. Egyebekben az Orszá- gos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállítási szabályzata irányadó. A miniszter külön meghívót sem a inűvésztestületekhez, sem egyes művészek- hez nem intéz, hanem kizárólag ezen az úton hívja meg egyesületekre és irányzatokra való tekintet nélkül az egész hazai művésztársadalmat. Bekül- dés április 12-én A—K-ig, 13-án L—Z-ig és 14-én a szoborinűvek. E kiállításon történik az állami aranyérmeknek és a fővárosi díjaknak kiadása, ha szabályzatuk másként nem intézkedik és ugyan- ezen a kiállításon bonyolitja le az állam és a fő- város vásárlásainak zömét.

(24)

Körmendi Frimm Jenő: Maria. Fafaragás.

A z Ernst-Múzeiiin C s o p o r t k l á l l i t á s á r ó l

zőművészeti Tanács utolsó ülését évekkel az- előtt tartotta. Akkor, amikor újraalakították.

*

Isten áldása, hogy a művészeknek mindig akad valami okos beszélnivalójuk. Művészkataszter, képmárkázás, kinevezett zsűri, sat. sat. Ezek mind jó kiadós témák. A művészek beszélnek róla, sőt imák róla, sőt nyilatkoznak róla. Köz- ben elfelejtik, hogy miből fognak megélni. Ész- szel kormányozzák a világot.

*

A Magyar Képzőművészek Egyesülete tavaly a Nemzeti Kiállítás rendezését nem akarta Pelrovics Elek kezébe letenni. Végsőkig tilta- koztak ellene, pártoskodással vádolták és csak kurucos nekibúsulással törődtek bele a meg- változhatutlanba. Azóta egy esztendő telt el és csupán az történt, hogy a Műcsarnokban rendeztek néhány kiállítást, ahol tapasztalniok kellett, hogy a kurucok nemcsak búsulni, de akasztani is tudnak. Már t. i. képeket, már t. i a saját képeiket. Mindig csak a saját képeiket.

Mindig csak az első teremben a saját képeiket.

Mindig ugyanazok a rendező kurucok... Erre történt, hogy az Egyesület szenzációs határo- zatot hozott. Kimondotta, hogy a jövőre nagy jubiláris kiállítást rendeznek, méltót az Egye- sület 40 éves fennállásához. Grandiózus, emlé- kezetes kiállítást. De egy feltétellel. Ha a ki- állítást nem az ő pártatlan kurucaik, hanem

— a pártos Petrovics Elek rendezi...

Körmendi Frimm Jenő: Akt

Az Ernst-Múzriiiii Csoportklállitásáról

REFLEKTOR

Alig nyújtotta be a kultuszminiszter úr az Iro- dalmi és Művészeti Tanács felállításáré)!, szóló törvényjavaslatot, az írók azonnal ritka egy- öntetűséggel felemelték tiltakozó szavukat.

A napi sajtóban épp úgy, mint a folyóiratok- ban minden irányú és meggyőződésű, rendű és rangú író hol méltatlankodó hevességgel és visszautasítással, hol keserű siránkozással és rosszat sejtő előérzetekkel, szóval az ellenérzés minden megnyilatkozásával próbálták még az utolsó pillanatban is lebeszélni a kultuszminisz- tert arról, hogy őket egy olyan tanáccsal támo- gassa, amelyből nem kérnek. Az írók ugyanis szörnyen megrémültek, hogy ki tudja micsoda buzgó és a nehéz időkhöz igazodóan túltevé- keny, az irányító befolyás túlzásaival ágáló) ad- minisztrációt kapnak a nyakukba, amelyik majd ingujjait felgyűrve meg akarja mutatni, hogy mit tud ő csinálni az írókkal az írók ér- dekében az irodalomért. Nem értjük az iré>k vészkiáltásait. Kár ezért a sok félrevert haran- gért. Nem kellett volna egyebet tenniök, csak nézzenek a szomszédba. A képzőművészeket kel- lett voltat megkérdezniük, ők autentikus fel-

világosítással szolgálhattak volna az íróknak.

A képzőművészeknek ugyanis hosszú évek óta van már Képzőművészeti Tanácsuk. Ez a Kép-

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :