RÁKOSI JENÓ Ara 5 korona. TARTALOM áílaniüg; aéíküM Főszerkesztő

Főszerkesztő

a é í k ü M ¹

áílaniüg;

TARTALOM

J . SEBESTYÉN K Á R O L Y : Rákosi Jenő.

l l VÉRTESY G Y U L A : Piros virágban

;L fekete kereszt. (Vers.) ifL

" Z S U Z S A N N A M Á R I A . Széngáz.

(Novella.) Toll és Tőr.

PS.: Kurzus és egyebek.

Z O L T Á N V I L M O S : Két vers G U Y DE M A U P A S S A N T : Miss

Harriet. (Elbeszélés, II.) E. E . : Április. (Vers.) A L E X : Márciusi részegség.

I n n e n - O n n a n .

F Á T H IMRE: Schönherr: Gyermek- tragédia.

Báró Huszár Ilona szalonja.

— Y : A magyar nyelv válsága.

Közgazdaság.

RÁKOSI JENÓ

A r a 5 korona.

XXXI. évfolyarii. 1920.

Megjelen minden csütörtökön.

Előfizetési feltételek Egé^z évre . kor. 140.—

Félévre . . » 70.—

Negyedévre » 35.—

Egyes szám ára 5 korona

A HET

P O L I T I K A I ÉS I R O D A L M I S Z E M L E .

F ő s z e r k e s z t ő i KISS J Ó Z S E F .

Szerkesztőség és kiadóhivatal : B U D A P E S T , V., Országház-tér 16. sz.

\

T E L E F O N 145-49.

H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t .

Budapest, április hó 1.

Krónika.

Rákosi Jenő.

— márc. 31.

Nyolc évvel ezelőtt a magyar újságírók pát- riárkája belépett a pátriárkák korábá. Megünne- peltük, meghatottan köszöntöttük, a jelentős mér- földkőnél elmélázva megállottunk és visszapillan- tást vetettünk múltjára, amelynek ködbevesző kezdetei legendás héroszokkal, fogalommá tisz- tult nevekkel ölelkeznek: hiszen a hat éves gyer- mek láti szemmel látta a forradlallmat, a gimná- zista már küzködött és magyarságáért harcolt a német világban, a pályakezdő iró és ujságiró Ke- mény Zsigmond alatt szolgait .ós Deák Ferencnek hűséges, túladunai íródeákja volt . . . Csupa törté- neti dátuim és történeti nlév: aki velük együtt élt, földi valóságukat együtt

szellemük lassiu elégésóvél, aninak az emlékezete többet időzik a tie- - metőbem, mint az élők között. És mégis mi, akik

Rákosi Jenőt személy szerint ismertük és műhelyé- ben f'igyeltüíc, akik láttuk csodás rugalmasságát ós fantasztikus munkabírását, akik el-elgyönytör- ködünk elméje üde, csapongó játszadozásaiban:

kissé kényelnve tlenn ek, mert korainak éreztük ezt a minden áron való visszapillantást. Valami azt súgta nekünk: itt egy egészen különös jelenséggel van dolgunk, ez a pátriárka még korántsem zárta le élete művét, itt nemcsak még hosiszu és termé- keny évekre számithatunk, hanem belső átalaku- lásra, fejlődésire, uj ír ásókra is. Az öreges fiatalok, akik az ifju aggastyánt annyi jóindulattal és meg- becsüléssel méltatták, ne siessenek annyira: lezáró Ítéletük kárba fog veszni, mert ez az örökké moz- galmas, minden uj iránt fogékony, szünetlen lángo- lással égő lélek meg fogja csúfolni nagyképű meg- álllapitásaikat.

Azután eltelt megint három esztendő. És köz- ben kitört a háború és az első szédülletre átfor- málta mindnyájunk lelki tartalmát. Eleinte hittiük és hirdettük, hoigy a cinizmuSi meghalt, a rettentő kataklyzma megtisztította szivünket, egymásra találtunk megértésben és szeretetben, a közvesze- delem elaltatta gonosz indulatainkat ást tüzes élétrie szította a legjobbat bennünk. Senki sem volt éke-

sebb szavú prófétája és betoldja és poétája ennek a megújhodásnak, mint Rákosi Jenő. Nem volt háborús .uszító, egyetlen szava nem prédikálta a gyűlöletet, sőt éberen ügyelt rá, hogy nálánál korira ifjabbak és meg'gondolatlanablbak az ő lápjában ne találjanak teret az éretlen izgatás, az ellenség durva és oktalan bemoosfcalasá számára'. De szive elteit katonáink hősiességének meleg csodálatával, gondolkodásán) úrrá váltak ai csataterek fenséges képei, „lelke előtt lobogós hadlikopják s kardok acéli szegdelik a levegőt", mint ahogy legkedvel- tebb s hozzá legrokonabb költője, Vörösmarty énekelte. Eképpen fordült Rákosi Jenő hetven- ötödik évébe. A.hálás nemzet fölfigyelt erre a dá- tumra is, hálásian és Szeretettel üdvözölte a Mes- tert, még terjedelmesebb tanulmányok igyekeztek végleges értékítéletet mondani roppant munkás- ságáról, bokros

érdemeiről, kivételes ©gyéniiiség'é- rőL. És csakugyan ugy tetszett: van valami észsze- rüség, isőt valami o'kos jóság iisi a!z ünneplés ily ne- mében. Miért ne mondjanak el minden szépet és jót a hetvenötévesről életében? Mért érje az; iroda- lom és a sajtó nyújtotta koszorú.a halott kopor- sóját s ne az élő homloklát? Milyen szűkkeblű barbárság az, hogy miniden figyelmünkkel,

dicséreteinkkel, oraison funébre-jeinkikel egy-egy halott süket füllét ostromoljuk, ahelyett, hogy az élőt magasztalnák föl és itennők egy nöpke percre boldoggá? Különben is, a mi hősünk hetvenlöt éves, lezárta élteitkönyvét, friss lapokkal már ezt a könyvet aligha fogja megtoldani.

És Rákosi Jenő újra kijátszotta buzgó mélta- tóit. Újra eltelt három "'év, Valamilyen uj ürüggyel ismét ünneplik, és íme egy uj Rákosi Jenő jelenik meg az elbámult világ előt't. Semmivel sem öre- gebb, semmivel sem kevésbbé acélos .és rugalmas, de tisztább, fenkültebb, nagyobb és sugárzóbb, mint valaha. Körülötte megváltozott, sőt: fölfor- dult, a feje tetejére állott minden. Ő pedig ál, mint Pbaros világítótornya a megveszekedett hullámok fölött, nyugodtan és biztosan, vezérelvén egy sze-"

retve féltett hajót isizírtek és alattomos zátonyok között a biztos révbe. A köztársaság bajója ez, amelyrőb Horatius énekelte szívhez iszóló dalát.

„Nuper sollicitum qurie mihi taedium, nune desi-

derium ouraque non leVis", mondhatná Rákosi

162 , Jenő is a 'hatásról, amely a minap míégi izgalmas bosszúságának volt tárgya, ma szerelmének ós nem csekély gondjának középpontja. A sötét és nyo- morúságos hónapokban, a melyeket egy soha meg niem fogható végzés zú'ditött ránk,

diüm

volt neki ez a hajói. Rab vol't és üldöztetett és megcsufoltatotí a hetvennyolc esztendős aggas- tyán. Ma -pedig elborult lélekkel szemléli, hogyan tombolnak körülötte az indulatok, söpörnek be

„nyerőt, vésztőt egyaránt", mint Hamletben oly plasztikusan mondták. És a legb'ö'llcsébb ós a leg- fanatikusabb magyar fölemeli int-ő szavát és egy Széchenyi belható erejével és' meggyőző, érvelésé- vel, egy Kossuth lendületével, -egy Deák világos bölcs,eség-ével

, egy Eötvös Józséf egyetemes em- herszieretetével hirdeti, hogy utunk süppedékes mo- csárba, fojtó ingoványba -tévedt is vissza keli for- dulnunk s más irányban -elindulnunk, há'eaak tudtva n-em 'akarjuk -nemzetünk ves'zitét. Minit Lynikeus magas őrhelyén, -ahová tapasztalás, örökös tanu- lás;, veleszületett okosság -emelte, tisztábban lát s józanabbul átél. És mint Lynkeus, ő is megüzeni szócsövén 'a látottakat és tapasztaltakat a föld- szinten myüzsgőknek. Szava gyakran visszatetsző

r

a kis lelkeknek, a lent .nyüzsgőknek, a vakoknak

•és elvakultaknak. Dühödt arccal tekintenek föl rá, egy-egy szitok iisr kirobban dohogó szájukból: -de Lynkeus magasam áll őrtornyában: oda sem e sandá pillantások, sem e gyáván, dohogott szitkok nem jutnak el.

Mi tette Rákosi Jenőt n'agygyá gazdag és sok- oldalú munkássága minden .terén? Az, hogy hű maradt önmagához. Hogy miig körülötte őriilete-s forgótánícot lejtették mindenek, -hogy elérjék a legkívánatosabb földi jót, .a hatalmat: -addig ő ép- pen a hatalomra n.em vágyott, még osiak képviselő- ségre siem pályázott, s ezért nem kellett fejedelmi kegyek előtt hajbókolnia, vagy a nép ő felsége re- zidenciájában, az- -udvari bolondot játszania. Meg- maradhatott annak, 'ami volt, mikor elimdült So- mogyiból, Szőllősgyönikröl, hogy levesse az a-pja válláról legalább egy gyerek eltartásának ter- hét és — Hogy meghódítsa ia világot. Egy gondolat tüzelte akkor a gyermeki'fjUit: élni, dolgozni, hatni, alkotni a

Ma sincs más célja, tartal- ma, hitvallása életének. A balga és felszines köz- hiedelem. azt tartja, hogy os.ak a forradalmi szel- lem lehet

Milylen- végzetes tévedés! Rákosi Jenő a. konzerválás génie-j-e. És megtartani annyi, mint gyarapítani.

A magyarság évezredes történelmének legújabb fordulatai mélységesen elcsüggesztették Rákosi Jenőt. Elcsüggesztették, de kétségbe n.em ejtették.

Megmaradt Íróasztalánál, folyton égő munkaláz- ba-n. Megmaradt hite rendületlensiégében, hogy sors-unk nem dőlhetett el végképp, hogy megeson- kittatásunk -csak egy gonosz maciiravellisz-tikiu-s szerződéspoli'tika -eredménye, amelynek a történe-

lem immanens erköilosi • erőinek pörölycsapásai alatt semmivé kell o-mik-nia, hogy .a mai Magyar- ország csak fájdalmas és tanulságos átmenet a. teg- napi Nagy-Magyar országból a holnapi

Nagy- Magyarországba. Rákosi Jenő hite a maga tiszta, az elemi, a bizonyításra ;n.e,m szoruló igazság. De ez az- igazság sohasem fog diadalmaskodni, ha a magyar nép miniden fiának szívét és agyát Rákoisi Jenő rendületlen hite nem fogja eltölteni.

Sebestyén Károly.

Piros virágban fekete kereszt.

Hervadó piros pipacsok kelyhében fekete kereszt.

Piros mámorok alkonyán ' az élet rád is gyászt ereszt.

Míg ajkadon láng lobog s csóktól ég ajakad — míg az ifjúság tengerén vágy hulláma, ragad:

amíg napfényes útakon omlik rád fény, derű, amíg a bánat messze jár s felhője elkerül:

Azt hiszed, élted végéig minden piros marad — és egyszerre csak feketén, a kereszt rád szakad.

Hervadó, piros pipacsok!

Bús, alkonyati kimúlás!

Elmúlt minden! Itt a kereszt!

A Golgotára indulás . . .

Vértesy Gyula.

Széngáz.

Irta: ZSUZSANNA MÁRIA.

A lakásban nyomasztó csend volt, a cselédek tompított hangon mertek csak susogni, a telefon- kagyló egész .nap lógott és az ajtóra .ki volt téve a jelentőségteljes felirislu tábla, hogy: „csak röviden tessék csöngetni." Marcsi- pedig, a hosszú, copfos, rövidszoknyás, angiolblüzos Marcsi-, letakarta barna kendővel: Villyt ós Hamsyt, a két kanári madarat, hogy azt higyjék, éjszaka van és -elfelejtsenek da- lolni — a premier előtti utolsó bárom napon.

Mimi ilyenkor még a szokottnál is sokkal nyugtalanabb volt. Minden hangos slzó a,z idegeire ment, alig evett, senkit sem fogadott ós a halállt kiván.ta. Minden uj szerepe előtt igy volt; félt, reszketett, ütött és zokogott, biztos bukáis-t jósol- ván ugy magának, mint a darabnak, amelyben fel- lépett^ egészen az utolsó percig, amikor -aztán a színpadra jutva, mintegy varázsütésre visszanyerte

az önbizalmát és önifegyelmez-ettségét és annyi tu-

dással ós tehetséggel játszotta el a legnehezebb,

legfárasztóbb szerepeiket is, hogy még a legszigo-

rulbb kritikusok is kénytelenek voltak elismerni, hogy a Tass Miimi játéka, megi-nlt kifogástalant, uj, érdekes és élvezetes volt. Ezeket ia kritikákat aztán a Marcsi kötelessége volt kivágni és beragasztani egy niagy bőrkötéses könyvbe — amit egykedvűen', minidén öröm, büszkeség, vagy más eféíe különö- sebb érzelem nélkül meg is tett.

Marcsi tulaj dónk épén ' tizenhétéves volt, dte tizenötnek állitották be. Azonkivül a Tasis Mimi lánya volt addig a napig, -amiig a művészniő eg'y me- rész és találékony mozdulattal; át , nem változ- tatta .a kettőjük között fennálló családi köteléket egy nieki _ sokkal megfelelőbb és kényelmesebb ál- láspontra. Ettől kezdve Marosi már csak a buga volt. Ez azonban .már igen réglen, évekkel ezelőtt megtörtént, ugy, 'hogy Marcsi már alig emlékezett arra a furcsa, távoli időre, mikor az ő Mimi nővé- rét még Mária mamának szólithatta, mert időköz- ben ' a keresztnevét is egy kicsit megváltoztatta már Mimi.

Igaz viszont, hogy Marcsi a legideálisabb gyermek, vagy hügooska volt, amit egy színésznő csak kivánhat magának. Nem volt siem tul jó, sem tul rossz, siem tul okos, sem tul buta és minidenbén a kellemes és megnyugtató középutat jelképezte.

Vagyis mégsem egészen mindenben. Marcsi hatá- rozottan, sőt kifejezetten szép volt. Abból az egyenes lábu, egyenes hátú, egyenes hajú fajtából, amelyet, »ha szeret, vagy ha megszeret valaki, hét- rétre görbül, csak hogy az övének mondhassa.

Marcsinlak azonkivül vérpiros, meleg szája -volt.

És acélszürke, hideg szeme. A száját néha percekig egy-egy ablaküvegre támaislzto'tta, hogy ne égjen olyan bolondul és a szemébe narancshéjat csavart, ami ugyan fájt egy kicsit, de legalább pár percre hasonlóvá tette a Mimi örökös lázban égő, nagy, karikás szemeihez. Mert természetesen

szerint Mimi volt. a legtökéletesebb szépasszony az egész 'világon. Vagyis, mivel a világból eddig c-sálk Pestet ismerte, tehát Pesten.

Mikor Marcsi egy év előtt tizenhat esztendős lett, föltűnt neki, hogy tulaj donképen' milyen fur- csa, különös, szinte kalandos társadalmi' életet is élnek ők ketten Mimivel. Voltak hetek, amikor' íniindén eistie nagy társaság verődött össze náluk, csiupa urak, fiatalok, magasak, jókedvűek, máskor pedig hónapokon; át cs'aik jegy ur járt fel hozzájuk;

hónapokon át mindig ugyanaz és soha senki más.

Ezt az egyedül feljáró • urat .aztán, ha nagyritkán találkozott vele Maircsi, a keresztnevén' kellett szó- lítania és bácsinak. Egész addig, amig ő is elma- radt és . jött .helyette egy másik „keresztnév bá- csi", vagy a .többi sók névtelen és -mosolygós;

örökké csak mosolygós,, fiatal és jókedvű gárda.

Eziek.közül majdnem mindegyik monoklit viselt, valgy -a) szemében, vagy a gomblyukában és együtt jöttiek és együtt távoztak. Az italokat mindig

•előre küldték ésl Mimi nagyon szerette őket, mert azt mondta, senki sem tud: lelkesebben és feltű- nőbben látcsiövezni az előadásokon, vagy lelkeseb- ben tapsolni az előadás után, minit épen ezek a.

kedVesi fiatalok. Asszonyok soha sem jártak fel hozzájuk és ők sem voltak soha sehova meghiv-a.

Vájjon miért? Tizenhat, hivatalosan tizennégy esztendős korában Marosi megjegyzést tett ezekre és más dolgókra a nővérének és szidás helyett ko- moly választ kapott.

Mondtam — ugye? — hogy Mimi ntem volt közön- séges, mindennapi Szinésznő, azt azonban —

ugy hi-

szem — még nem mondtam, 'hogy nem volt minden- napi

asszony sem. A válasz ezért tehát két szám- adásiból állott, amelyet Mimi a leánya csodálkozó, szürke szemei elé tett. Az egyik igen rövid volt, a mláisik iigen hosslzü. Az egyik volt a Mimi színpadi honoráriumti, egész évi. fizetése, a másik pedigi a kiadások, az egész, évi kiadásai. A kettő közötti különbségeit islzámittatta k-i a lányával válaszképlen Mimii.

— És ha mindenáron akarod majd valamin a fejedet törni, Marcsi, adok neked egy jő problémát.

Ne azon .gondolkozzál fiam, hogy honnét szerzem én azt a .pénzt, amivel most többet költünk, hanlem

•azon, hogy mikor fogsz már te is hozzájárulni eh- hez az összeghez ési miivel ési mennyiben? Lásd, én m agamtól soha isiem kezdtem volna 'erről a kényes tárgyról! beszélni. De hát, látod

, te hoztad szóba.

Ne felejtsd

'el, hogy .én éveken át szó nélkül, hall- gatagon, moisiolyogva és mindkettőnkért robotol- tam. Mert nem hiszem, hogy ezek után' még! valami nagyon irigylésre méltónak tartod majd

az élete- met. És gonidólkózzál azon is, hogy eddig te csak elfogadtad az áldozataimat.' Meg sem köszönted, vagy talán épén észre sem

vetted őket. De nem- slokára talán már rajtád lesz a sor. Hát ezen gon- dolkozzál Marcsi, ha már mindenáron! gondolkozni akarsz, niem isokat, csak minden másodnap pár pericet, a szobádban, ha ráérsz.

Ez azonban egy é,v előtt volt és azóta sem Mimi, islem Marcsi neim tartották szükségesnek visszatérni a számokkal vegyített súlyos 'beszélge- tésükre. És igy minden a

régiben maradt. Bizonyos időkben slok férfi járt fel -hozzájuk és bizonyos időkben csak ;egy és ujabban néha megesett aiz. is, hogy egy siem és soká senki. De' Maircsi azért slem- rniben siem szenvedett hiányt. Tanult, amennyit ő akart és azt, amihez épen kedve volt; kézimunká- zott és dalolgatott, máskor pedig' a madaraival szórakozott naphosszat. De Mimi még mindig nem találta szükségesnek, hogy az eszébe jluttalssa és fi- gyelmeztesse Marcsit, hogy ő neki még tartozik valamivel, sokkal, egyre tlöbbel ésl hogy a nagy, a végső, a kettéjük 'közötti számadás még. nem kö- vetkezett be.

Az ajtón csöngettek. A kis tábla, ugy látszik, elkerülhette az illető figyelmét, mert hosszan és erélyesen csöngetett. Marcsi unottan, rosszkedvvel simított végig lá haján és a ruhája ráncain,. Ilyen- kor, premier előtt, az ő kötelessége volt a netán feknerészkedő vendégeknek szép illedelmesen megmondani, hogy: „nem, Mimi nem, fogaid sen- kit, nem, iglazám éis egészen biztosan .-még -a bácsit se,m". ÉiSl már memit is a kis szalonba; elintézni és elküldeni az illetőt.

— Nem értem — mondta a férlfi, aki különben egészen uj, de nem -egészen .érdéktelén férfi volt, gyerekes, de mégis ragadozó, furcisia, követelő mosolygásu arccal. —- A művésznő azt mondta, jöjjek akármikor és most . . . Különös; d'e azonki- vül kellemetlen is. Hiigyje el!

Marcsira nézett és rövid

habozás után foly- tatta:

— Hiigyje el, kisasszony, hogy inkább a mű- vésznő érdieke, mint ;aZ enyém, hogy fogadjon en- gem. Tálán mégis bervislzi a névjegyemet hozzá!

Rosszkedvűnek látszott és izgatottnak. Mar-

csi azonban csak egy pillantást vetett a feléje

nyújtott kemény papirlapra és rögtön az lett ő ia

164 , Igaz ugyani, hogy Mimi keveset beszélt előtte a privát dolgairól ós hóditásairól, >dle azt még sem állotta m'eg, hogly ezt az egy nevet fel niem említse Marcsinak egy-kétszer, miind'ig avval a buzgó kisl fohásszal, hogy bárcsak feljönnie egyszer már hoz- zájuk, ahogy különben megígérte. Nagy név volt, történelmi név, .név, amely dicsőségét 'és aranyat egyaránt jelentett. De milyen ügyetlen 'dolog is), hogy épen most jött. Vájjon mit fog csinálni Mimi? Hiszen a szeme biztosan ki van sírva és ilyenkor papucsban 'szokott lenni és) óh! lehetetlen, egészen lehetetlen, hog'y bárkit is fogadjon. De őt? ö igazán nem bárki, Ő valaki, Ő az a valaki, akiért akaratiamul is kivételt tesz az ember. Resz- ketve vette át az üzenetet. '

— Meg fogom próbálni kérem! — mondta és eltűnt a Mimi hálószobája felé.

Nem kopogott, mert tapasztalatból tudta, hogy akkor ugy sem mehet be. Csak belépett és még mielőtt Mimi ráförmedhetett és kiparancsol- hatta volná, átnyújtotta neki -a névjegyet.

— Ez az ÚT van itt. Nem engedi magát elkül- deni! — mondta és várt. A szavai hatására volt kí- váncsi. Állt és várt.

A hatás íretiteineites volt. Mimi leejtetté a fü- zetet, amelyből e'ddig, ugy, mint minden premier előtt a három utolsó napon, szakadatlanul tanült, olvasgatott és próbált. Átszaladt, szinte átbukott a tükör elé ósl egy fél percig elkeseredetten farkas- szemet nézett magávaílL Aztán idegesen felkaca- gott. Nem, ebből az agyonsirt, álmatlan, tintás és zilált aircu asszonyból niem 'tud ő egy félóra alatt mosolygós, pikáns és érdekes Mimi-arcocskát csi- nálni. Fáradtain

hanyatlott megint vissza a kere- vetre.

— Mondd meg neki, hoigy nem lehet! Nem fogadok senkit. Majd

a premier utáni, akkor fo- gom kérni . . . De óh, hiszen mit is beszélek! Tu- dom, hogy ;ha most elmegy, ha most igy balgyom elmenni, többé nem jön vissza. Pedig nekem szük- ségem-van Tá. Kell, kell. Érted

, Marcsi? Kelll

A tekintete egyszerre megakadt a lánya üde, hamvas bőrén, tüzes Száján, egyenes alakján. És • akkor 'egyszerre, minit aki véglég kielégítő megol- dásra jutott, lassan, derűsem, elégedettem moso- lyogni kezdett.

— Hát nem fog elmenni a; herceg! Te ki fogsz engem menteni nála és megmondod, hogy tanu- lok. Hogy beteg vagyok, hogy meghaltam. Egyszó- val, mindegy. De azért megkéred, hogy ha már ide- fáradt, maradjon itt teára. És bevezeted a szo- bádba. És adatsz neki ozsonnát. És nagyon kedves leszel hozzá . . .

— Soha! — mondta Marcsii, — de a hangjában niem volt meggyőződés, inkább csak félelem és kí- váncsiság a nagy, ismeretlen, uj érzés előtt. Amint a férfi különös, ragadozó arcára gondolt. — Soha!

— ismételte, hogy megerősödjön az állításában.

— És végire te is fogsz áldozatot hozni, nem- csak mindig én és én és újra én! Mert hiszen ér- tesz engem, ugye? A hercegnek ugy kell innét tá- voznia, hogy már tudja, hogy mikor jöhet újra. el hozzád. Mert a herceg ezentúl mindig veled fog teázni — a szobádban.

Rá sem nézett többé Marcsira, 'aki még min- dig egy helyiben, mintegy sóbálvánnyá változva állt és várt. Egyszerre aztán jóságosabban foly- tatta:

— De erigy, erigy, no- menj már! Mennél gyorsabban tul esel rajta, annál jobb! Gondold meg, Marosi, egy herceg! Egy igazi úriember. El- hiheted, hogy én niem igy kezdtem az 6161611

— Anyám! — sikított Marcsi — én Megful- ladok.

— Csönd! Egy szút se halljak többé! Hány éve, hány keserves, hosszú éve teszem én ezt te érted, Marcsi? És te én értein, mindkettőnkért, magadért, nem tudnád egyszer, egyetlenegyszer megtenni? Egy herceggel, egy szép, fiatal királyi herceggel nem akarsiz jóba lenni? Szavamra mon- dom, nehézkes vagy, érthetetlen éis hálátlan.

Gonosz! »

— Nem teszem! mondta Marcsi és kisza- ladt a szobából. Még hallotta, amint anyja a keze- ügyéibe eső valami tárgyat nehézkesen és ügyetle- nül utána dobott. De erre is csaik -egy vállvonoga- tása volt. Ment egyenesen Visszia a. vendéghez, a herceghez. Mosolyogva, Önérzetesen ment.

— Bocsánat, hoigy megvárakoztattam, de — ugye — nem haragszik? A nővérem nem fogad- hatja', nem, igazán nCm, szegény egészen oda van, az uj szerepe olyan nehéz, órákhosszu próbákat igényel. De, ha már eljött mihozzánk, nem inna meg egy csésze teát én "velem? Óh, tudom, hogy én igen gyenge kárpótlás vagyok osák, ha az em- ber a Mimivel . . . a nővéremmel akart együtt lenni, de mégis . . .

— Hány éves maga, drágaság? — kérdezte a herceg és a szeme, a szakértő szeme, megütődve siklott végig az elő'tjtle á'lilló matrózbluzosi gyerek- lányom. — Hisz rnaiga imég egy kisbaba ós már tud háziasszony lenni? Szavamra mondom, meglepő, hogy milyen korán kezdik manapság!

— Óh, hiszen kislányok is szoktak főzőcskét és zsiurt játszani! — nevetett Marcsi gonoszul, hi- deg szemmel és forró szájjal. — Különben pedig, tizennyolc éves vagyok! — és kndkszert csapott hozzá. .

Először hazudott fölfelé és ez egészen különös érzésnek bizonyult.

— Hát akkor — mondta a herceg naiv örömmel.

— De, tudja; nem itt, a szalonban! Jöjjön, be- vezetem a szobámba; Ott sokkál

jobb, kényelme- sebb, otthonosabb minden. Ezen az empire-szaló- non naigyon is meglátszik, hogy soha senki sem tartózkodik benne. Olyan hideg, barátságtalan.

Nincs igazam fenség?

—• Tökéletesen! — hagyta rá a férfi és kinyi- totta Marcsi ellőtt az ajtót, amelyen át aztán az alVó, niaigy barna kendővel oly gondosan letakart kis kanári madarakhoz jutották. — Tökéletesen, kedves . . .

— Mara, a nevem Mara! Ugye, kicsit oroszos egy magyar lánynak? — -mondta Marcsi, aki ép ugy, mlimt hajdan anyja, sok minden mással együtt a keresztnevétől is hucsüt vett ezen emlékezetes alkalomkor.

— Mara, -én nagyon szeretem a nevét! — kezdte meg most a társalgást a herceg . . .

A széngáz olyan gyilkos méreg, amelyet a leve-

gővel együtt szív magába az áldozat,

165 ,

Toll, és tőr.

JÓINDULATÚ ELLENZÉK nem

TOSSZ.

S főleg uj és meglepő. A ma- gyar kormányoknak

volt hozzá

szerencséjük. Mert -az ellenzék olyan volt mim'dig, minit a vásott gyerek, ami.

annyit jellentett,, hogy gyakorta beleköpött a kor- mány levesébe é-sj okvetetl-enk-edett, azaz oibstr.u- ál't. Az Irányiak, Mocs,áryaik letűnte után -ez volt a megszokott 'metódus. Az -ellenzék ellenzék volt miniden áron szilaj temperamentumánál és eget- vívó becsvágyánál- fogva, no mieg azért, hogy nép- szerűségét minden időkön és poklokon keresztül

konzerválja. Más ellenzékhez az uj kurzusban sem volt szerencsénk, azzal a különbséggel, 'hogy az ellenzék, mint interpelláciős feszítő ' erő benne volt magában- a kormányzóhatalomban. Hiúba, a politika Magyarországon, ezer -tapasztalás és meg- próbáltatás dacára, még mindig öblös hangot kí- ván. Most azonban m-áskép lesz, akárki meglássa!

Frie-dricb urék jóvoltából kialakul a jóindulatú el- lenzék. Az ő agyukból'pattant ki a legújabb és leg- szenzációsabb -formula-, mely abban csúcsosodik ki, hogy a pártok kölcsönösen felkínálják egymás- nak a kormányt és- j-óimduia'tu ellenzéki magatar- tást helyeznek kilátásba. Szép. Hátha igy sikerül majd kihúzni az ország szekerét abbóLa kátyúból, amelybe beleragádt. Jóindulatú ellenzéki segede- lem, minden -bizonnyal ér legalább -annyit, mint egy rosszakaratú kormánytámogatás.

A M U N K Á S S Á G G A L . MEG KELL EGYEZNI, meg is lehet. A munkások jó- zan és- okos emberek és megbízható ma- gyarok. A föld erejénél fogva¹. Érzésük és érdekük i-deköti őket. Szocializmusuk, már ami egyéni és belső diszpozíciójukat illeti, n-e'm .az a po- litikai robbantó erő, mely felfordulások melegágya és

országhatárokat tol ki a" helyükről. Nemzetköziségük nem nieimzete'il'e-n&s, inkább egy lelki és -gazdasági kap- csolat álma, mely .a világ -népeit megértésben és jólét- ben egyesíti'. A munkássággal meg kiéül egyezni, a vezé- rekkel azonban nem kell szóba állani. A nemzetgyűlé- sen hallottuk -ezt közbeszólás formájában és> bármily

•kiül ön ős is, bizonyos jogosultságot nem tudunk! tőle el- vitatni. Mer-t a' műinkásvezéreklne'k ;a .munkás .nieim any- nyira munkás volt, mint tömeg, .amellyel kényük-kedvük szerint operálhattak. A saját céljaik szerint, így hitték ők, a mások céljai szerint, így láttuk mi. Az úgyneve- zett vezéreiknek -nem volt politikai kul-turájuk, a művelt- ség-, tudás és fegyelmezettség hiányzott, belőlük. Ata- visztikus érzések' sem hevítették őkiet, mély a .magyar szülőföld szeretetében gyökerezik. Az okosságuk hiá- nyára vallott, hogy az általuk vezetett munkásság jól felfogott érdekei .ellenére, okosságuk iis csődöt mondott.

Vezérek, voltak, vezéri kvalitások nélkül, mert' -egy tájé- kozatlan töm-eg vezéreinek nevezték ki -magukat arra való rátermettség, nélkül. Vak vezette a világi-alant. Re- méljük, hogy -ezután. .máskép lesz. A vezérek tömeg-gé degradálódnak és a magyar munkások lesznek .a saját megújhodásuk vezérei.

KAROLYI MIHÁLY KÖNYVET IRT, bár mindig könyvet -irt volna. Sajnos, nem mindig űzte ezt a békés foglalkozást; poli- tikát és történelmet igyekezett csinálni.

Nem sikerült neki vagy SAJNOS NAGYON IS sikerült. Sikerült hazáját a bolseviki pusztítás örvényén keresztül a romlás szélére juttatni. Mosf könyvet irt, hogy lelkiismeretét- megnyugtassa, ha ugyan találtatik iiyen portéka a sivár, lelki boltban és hogy a külföld előtt igazolja becses személyét és becses személyén ál nagyvonalú ténykedéseit. A külföld élőit, mert a ha- zája, miután kivetette, mint egy örök kripta bezárult előtte. Angol, francia, német nyelven röpíti szélnek szí- nes gyönását, melyeknek bizony épp olyan sulyok le- het. mint amilyen súlya volt őszi rózsás, hervatag egyé- niségének. Vallomásait a külföldnek irja és nekünk szánja. Mit mond, valóban nem érdekelhet bennünket.

Beszélhet nekünk angolul, franciául, németül, hisz ma- gyarul sem értettük meg soha. Vagy egy kicsit megér- tettük és ez volt soha jóvá nem tehető szerencsétlensé- günk. Károlyi Mihály prágai magányában, a helyesírás számára szinte megmászhatatlan hegyén keresztülver- gődve, megtanult írni, mi azonbán az ő könyve kedvé- ért nem tanulunk meg olvasni!

A -MAGYAR BÉKiE a fiiumei - kérdéssel va-n klapas-o-liaitlblam,-. lEzént késik. Igy todlj-ák a> -táv*

iiriait-i ÜGYNÖKSÉGEK!, .mielyieik iniapoinitlai kiü-Bnfoazű v|airiiá-ci-ók|b'ain hiiir-dkieit •föpít'einieik viil-ággá. Telhá'f a fiumei kérdés! Pedig mi ugy sejtettük, hogy omsiaáigluink sorsa -ai klapiCiSíototofc eg-ésiz légli-öjiáivial: va-n öis-s-z-cifüg- gé.sbieini. PélMáiull m le'r-déHyüi . MAMÁIN kiapiasiol-alfctla®, :a: fcillviídiéiki 'os-eih .kiapiosoiliatltlal. és .a Jbiáicsk-ai és ba-riainiyiaii -jugoszláv kápas-o- illa'ttlail,, -hogy AI irrjTUgjaltmiasgyamországi osztrák k-ap-cs.oSa.trói!i n.e is ibíesizélijiünfc. Az osiz.brák kalpcsioiilalWt -tiuid-nii-lllilk már volt ial*

iklallmiunlk 'me-gs-ziolkini hosszú -sió|g)oipsiá|gá váisizioiiryiu'nlk iai!ia-tt. CSUPA, csiup)ai kaip'oso'lla-t, -mellyeíket isoirsuinikibiál és éíictiinildbőJ -miileüőibb kikiaiposoílrai sz-erdtinlénlk. A filmmei béridiásisel- egy'eitlelmbeiii-, AMELY islaij-nla olaisz és jugoszláv kéh-.dlés -aiz .einitieinite*tetiai!lmia,ssiá*

golknák alhelüye-tt (h-ogy |ai kiilfcalr-tió tángyülásolk Ifollyiaim-ÁM. maigya-r -kérdés válhatott volinlai ballőllle. Alblo-gy -mlagylairolk jo-g|a és mi*

pek igazságai diktMIná. A 'mialgy.aro ibélkle, ihigyjék el a szóibőség*

ibleini -síziemViüdŐ', SEMÉMY fáKiraltii ügyinlölkségeik, mi-nias más-sla-ll kap*

osoilaitb.ain; .m.iint a biékiérvieli. Hia -a/ békét ugy kiütik meg vfeffiünlk, aihlOigy -aizt ai inlelm-ziclt -ijgiaizislá-ga .MELGLKAVÁMJ a-, MEGAAÜLETÍK -a MA- GYAR -b-clklci, -alz oroszáig békéje.

Krónika II.

Kurzus és egyebek..

márc. 37.

A politikai sajtó állandóan egy szó-bálvány kö- rül jár szertartásos- táncot. Ez a szó: -a kurzus. Egv kiicsit már feltűnő e szó divatois aktualitásá-nak ki- hegyezése, szinte rosszhiszeműséget 'lehet- kiol- vasná belőle. Mintha az ia tie-nide-rilcia- lappangana mögötte, ho-gy sze-zo-nicikket látnak benne. Ma még divatáru, de holnap? . . .

És a-z. a különös., hogy nemes-ak a; liberálisnak nevezett siajtó i-r folyto-n kurzusról, hanem a mai politikai irá-niy-zat js-ajtój-a is. A parlamentben, a po- litikai klubokban, politikai -nyilatkozatokban' min- denütt ezzel ia szóival találkozunk: kurzus

, kurzus!

Mi szeretnők, ha e isizó, aihely, mintha folytonos

166,

h a d ü z e n e t volna látható és láthatatlan ellenségek elllen, eltűnnék politikai szótárunkból. Minek a hadüzenet, amikor ebben az országban már min- denki egyet akar': a jogrendet és a termelő munkát.

A különböző politikai pártok, a keresztény nemzeti egyesülés, a kisgazdák, a demokraták, a szociáldemokraták, mind, m i n d egyet hangoztat- nák. Érzik, h o g y nincs m o s t ideje az országnak s e m m i n e m ű politizálgatásra, ellentétek keresésére, m o s t össz'e kell fogni, meg kell teremteni a rendet s a rend keretei k ö z t a békés és intenzív munkát.

D e ^:ha ezt érzik, mért nem csel ekednek igy? H a ezt h a n g o z t a t j á k , miért politizálgatnak, miért szít- ják az ellentéteket, miért gyanlusitják egymást, pártok pártok ellen, felekezetek felekezetek ellen, sőt e g y m á s k ö r é n belül i's?

Lehangoló nézni, h o g y m i folyik a politikai és társadalmi f o r u m o m A parlamentben, örökösen ki- sért, szónoklatok frazeológiájában és zamatos izü k ö z b e k i á l t á s o k b a n a felekezeti kérdés. A z isko- lákban, a tanülö i f j ú s á g köréiben izzik ez a kérdés.

N e m csoda. Igy tanulják !a politikus uraktól, ezt a bacillust szívják m a g u k b a a levegőiből. És a gyű- lölködésnek a lelkekben felgyülemlett feszültsége már nemcsak az ellenpáritok ellen vet szikrákat, nemicsák felekezeti üszköt d o b a társadalomba, h a n e m a h o m o g é n pártok keretén belül is Felégeti a z összekötő hid'akat, sőt egyazon párt h á z t e t e j é r e is csóvát h a j i t .

Uraim, gyűlölködő urak, az istenért, álljanak meg egy pillanatra. Tolistoj kiáltotta oda egyszer az orosz zsarnokságnak e s z a v a k a t s mi sem mond- h a t u n k mást. N e csináljanak palotaforradalmakat, belső viszályokat, ne szítsák a küllső politikai és társadalmi harcok tüzét. Elérkezett' a tragikus léptti történelmi pillanat, amikor meg kell mente- nünk az országot, a nemzeteit, a magyarságunkat, multunk értékeit és j ö v ő n k reménységeit. A forra- dalmi láznak már le k e l csillapulnia. Kossuth m o n d o t t a : „Hol a b a r r i k á d o k határoznak, vagy szolgaság van, vagy anarchia, de szabadság soha!"

Hiszéni egészen bizonyos,,. hogy lassan-lassan a megnyugvás, m e d r é b e fog térni ia közélet tajtékzó, á r a d ó folyama. D e m o s t nincs idő ,a leülepedés lassú processzusának bevárására. Önmagunkon végezzük el indülataink lefcs,ápolási m u n k á j á t , a j ó z a n meggon'doMs levezető csatornáin át vezes- sük le a felhuLlámoBodött szenvedélyeket, találjuk meg'a, b é k é s 'együttes m u n k a termékeny barázdáit.

Mindenki ennek a szükségét vallja ma, miért tehát az egymásnak r o n t ó h a r c ? N e azon vitat- kozzunk, h o g y k i nemzetibb, k i hazafiabib. K i en- gedheti elvitatni magától, hogy magyar és hazafi?

N e v á d o l j ü n k destrukcióival senkit, amiért liberá- lisnak vallja magát, hiszen) K o s s u t h , Lajos1, D e á k Ferenc, Széchényi, Eötvös, Tisza István a nemzeti demokráciának, a liberalizmusnak voltak képvise- lői és vezérei-. És akármilyen pártpolitikát k ö v e t e t t

egyik vagy másik, — hiszen voltak idők, amikor Széchényi s z e m b e n állott Kossutlh-tal, — d e mindig összehozta őket k ö z ö s politikai irányelvük, a nem- zeti d e m o k r a t i k u s , liberális fejlődés irányelve.

Komoly, végzetes n a p o k b a n minden h a z á j á t sze- rető és nemzetéért aggódó magyar tudott talál- kozni egymással. És azok a politikusok s azok az emberek, akik a nagy politikai elődöknek liberális hagyományait őrzik, különösnek találhatják, hogy az a politikai irányzat, amely Miagyarországon 1848-ban 'megszületett s a m e l y mostani napjainkig Magyarországon úgyszólván! egyediuralkodó irány- zat volt s amelynek ellenzéke iisi csak azért t á m a d t az országiban, m e r t a politikai irányelvet hivatalo- san képviselő k o r m á n y z a t o k magát az elvet n e m mindig h a j t o t t á k végre a m a g u k teljességiéiben, — máról holnlapra, egyszerre veszedelmes destruktív irányzat lett. Ezt b a j o s megérteni. H a a liberális d e m o k r a t i k u s politika ta- rombolásnak és; züllésnek politikája volna, iákkor kik ós mik voltak azok a nagy férfiak, akik Magyarországon hosszú évtize- deken át hirdették a liberálizmusit s a demokrá- ciát? Hagy- juk tiehót játékon kívül a jelszavakát, vessük k;i iszót'árunkból a kurzus szót is, mindezek helyett

égy egységes akaratú, egységes érzésű ós munika- kés,zségü nemzet f o g j o n hozzá a r o m o k o n támad-

ható u j élet megteremtéséhez. Ps.

Lírai epigramm.

Oh, nékem könnyű hozzád verset írnom És bánatomat fájó dalba sírnom,

Mert míg szépséged dalra ihlet engem, A Dante izzó pokla ég szivemben;

Petrarca búja, fájó szenvedése Magam szívének lázas lüktetése;

A ffimfy bánatos, szelíd szerelmén Sok csendes éjszakán mereng az elmém, S szivemben kinjai Vitéz Mihálynak örökké élnek, soha meg nem állnak.

Benned, ki ( négyszer vagy szépséggel áldva, Beatrix, Laura, Liza, Lilla bája —

Ember legyen, ki dal nélkül megállja!

Vasárnap.

Mit? Ez unalmas, szürke, sivár nap, Ez talán ünnep, ez tán vasárnap?

Oh, a templomból messze kihangzó Orgona hangja s búgó harangszó, A tömjén füstje és a sok dőre Hétköznapiélek az ünneplőbe', Akik az utcán pávakép járnak,

Ez még nem ünnep, még nem vásárnap!

Hogy is lehetne itt, messze, távol Beszédes ajkad csengő szavától Ittasult lélek, szárnyaló elme, S ünnepi érzés, mely felemelne?

— Ott közeledben mi más világ van, Fürödnek ottan a napsugárban, S hirdetik órák, mik futva tűnnek, Hogy közeledben örök az ünnep!

Zoltán Vilmos.

Miss Harriet.

Irta : GUI DE MAUPASSANT. (2)

Egy k ö n n y e t láttam szemében.

— Egy kis m a d á r szeretnék lenni, — folytatta szavait, — hogy á t r e p ü l j e m az égboltozatot.

S állva maradt, ahogy gyakran láttam a szikla- falhoz' isízögézive, vörös s á l j á b a n m a g a iis elvörösöd- ve. K e d v e m t á m a d t levázolni albumomba. A z el- ragadtatás torzkép ének m o n d a n á k .

Elfordultam, hogy el ne m o s o l y o d j a m .

A z t á n beszéltem neki festészetről, mint ahogy egy b a r á t o m m a l beszélnék, hangsúlyozván a valeu- roket, erőtéljességet, mesterségünk kifejezéseivel' élve. Figyelmesen, megértően hallgatta', igyekezett kitalálni a szavak r e j t e t t értelmét, behatolni

gondolatomba. Időről-időre ismételgette:

— Megértettem, megértettem. N a g y o n meg- ható volt.

H a z a mentünk.

Másnap, mikor meglátott, odá jött és kezet n y ú j t o t t . S legott jó b a r á t o k lettünk.

Jó teremtés volt, akinek aszerint változott ke- délye, amint elragadtatása följebb vagy alább szál- lott. N e m volt benne lelki egyensúly, mint ahogy az m i n d e n v é n leányzónál lenni szokott ötven éves korban, M e g s a v a n y o d o t t ártatlanságban látszott leledzeni, de szivében megőrzött némi fiatalos lel- kesedóst. Szerette a természetet és az állatokat túl- h a j t o t t , kiforrt szeretettel, mint a nagyon régi bor, oly érzékeny szeretettel, melyet sohasem érzett emberek iránt.

^ Bizonyos, hogy egy szoptató k u t y a , egy réten futó kanca, lábai közt csikójával, egy madárfészek telve sipogó, t á t o t t csőrü, nagyfejű, meztelen testű fiókákkal, t ú l h a j t o t t izgalomba hozta.

Szegényes magányos lények, a szállodák szo- morú bolyongói, szegény nevetséges és szánalomra méltó lények,.szeretlek benneteket, mióta azzal itt megismerkedtem!

N e m s o k á r a észrevettem, hogy szeretne vala- mit mondani, csakhogy nem mer, s mulattam fé- lénkségén. H a reggel elmentem, h á t a m r a k ö t ö t t festékasi ládámmal, elkisént a falu végéig, némán, láthatólag feszélyezve s keresve <a szavákat, 'hogy b e s z é d b e fogjon. A z t á n hirtelen o t t h a g y o t t és györ- san t o v á b b m e n t az ő ugráló lépteivel.

Egy n a p végre fölbátorodott.

— Szeretném látni, hogyan festi a k é p e t ? Meg- engedi. N a g y o n kíváncsivá tett.

S úgy elpirult, mintha valami rendkívül me- rész dolgot m o n d o t t volna.

M a g a m m a l vittem a Petit-Val mélyébe, ahol egy nagy t a n u l m á n y b a kezdtem.

Állva m a r a d t mögöttem, feszült figyelemmel k ö v e t t e minden kézmozdulatomat.

A z t á n egyszerre, attól tartván, hogy talán fe- szélyez, azt m o n d t a : „Köszönöm", és tovább ment.

D e egy kis idő múlva családiasabb lett s min- d e n n a p elkísért látható örömmel. Magával hozta

.hóna alatt tábori székét, sohaistem engedte, hogy én vigyem s leült mellém. O t t m a r a d t órákig moz- dulatlanul, némán, k ö v e t t e ecsetem hegyének m i n d e n mozdulatát. H a egy széles festékréteggel, melyet hirtelen f ö l r a k t a m késemmel, jó és várat- lan hatást értem el, akaratlanul is egy halki „Aoh!"- ha tört ki, melyben é p p e n annyi meglepetés, mint ö r ö m és csodálat volt kifejezve. Megható tisztelet- tel viselkedett festményeim iránt, szinte vallásos tisztelettel a z isteni m ű egy d a r a b j á n a k az emberi utánkópzése iránt. T a n u l m á n y a i m a t afféle szent képeknek! tekintette, s néha Istenről beszélt ne- kem, igyekezvén engem megtéríteni.

Különben sok jót t u d o t t Istenről' mondani, sőt b e a v a t v a látszott lenni titkaiba és ellenmondá- saiba. A z t m o n d t a : „Isten, úgy akarja", vagy „Isten n e m akarja", mint az őrmester, k i kijelentig az ú j o n c n a k , hogy: „ A z ezredes megparancsolta".

Szive mélyéből sajnálta, hogy n e m ismerem isteni céljait, melyeket ő b e n n e m fölébreszteni igyekezett, és m i n d e n n a p zsebemben, kalapom- ban, h a a földön hagytam, festékes ládámban, ki- fényesített cipőmben reggel az a j t ó m előtt, talál- tam azokat a kisi füzeteket, melyeket ő kétségkívül egyenesen a paradicsomból kap.

U g y b á n t a m vele, olyan nyilt őszinteséggel, mint e g y régi barátnővel. D e n e m s o k á r a észrevet- tem, hogy magatartása kissé megváltozott. Ele- inte n e m ügyeltem rá.

H a dolgoztam, akár k e d v e n c völgyem- mélyén, akár valamelyik keresztúton, . hirtelen megjelent előttem. G y o r s ü t e m e s léptekkel közeledett. Gyor- san leült, zihált, m i n t h a f u t o t t volna, vagy m i n t h a valami mély felindulás érte volna. N a g y o n pi- ros volt, olyan angol-piros, amilyet semmi más népnél n e m találunk; aztán m i n d e n ok nélkül el- sápadt, ólomszínű lett az arca s úgy látszott, hogy közel van az ájuláshoz. Lassankint azonban ú j r a visszanyerte rendes arcszínét és beszélni kezdett.

A z t á n hirtelen félben h a g y o t t egy m o n d a t o t , fölkelt és elmenekült oly gyorsan és oly különös módon, h o g y azon gondolkoztam, n e m követtem-e el valamit, aimi neki visszatetszett vagy amin meg- sértődött.

Végül azt hittem, hogy ilyen az ő rendes mo- dora, ismeretségünk első idejében az én tisztele- temre kétségkívül kissé átváltozva.

M i d ő n a t ö b b órás járkálás u t á n a szeles ten- gerparton, hazatért a m a j o r b a , csigákba csavart ihoisszú h a j a gyakran kibomlott s úgy lógott le,

mintha rugója eltört volna. Azelőtt n e m törődött vele, s fesztelenül jött ebédre, így testvérétől, a széltől zilált hajjal.

Most fölment a szobájába, hogy ismét r e n d b e hozza, amit én lámpaüvegeinek neveztem; s mi- dőn fesztelen udvariaskodással azt m o n d t a m neki, hiszen úgy is mindig b o s s z a n t o t t a m : „ ö n olyan sízép ma, m i n t egy csillag, Miss Harriet", a vér rög- tön a r c á b a szökött kissé, a fiatal, tizenötéves leány vére.

M a j d ismét egészen megvadult s n e m j ö t t ké- szülő festményeimet nézni. A z t hittem: „Ez vál- ság, mely m a j d el fog múlni". C s a k h o g y n e m mult ám el. Most ha szóltam hozzá, válaszolt, akár tete- tett közönnyel, akár elfojtott ingerültséggel.

Nyers, türelmetlen, ideges volt. N e m láttam öt, csak asztalnál s n a g y o n keveset beszélgettünk egy- mással. Igazán azt hittem, hogy valami miatt el- hidegült tőlem s egy este m e g k é r d e z t e m tőle:

„Miss Harriet, miért n e m oliyan h o z z á m többé, mint azelőtt? Mivel érdemeltem ki nemtetszéséi?

ö n n e k e m sok b á n a t o t okoz!".

H a r a g o s a n válaszolt: „Mindig ugyanaz vol- tam önhöz, m i n t ezelőtt". Ez n e m volt igaz, n e m volt igaz, s elfutott, hogy elrejtőzzék szobájába.

E g y percig idegenül n é z e t ő rám. G y a k r a n m o n d t a n e k e m ez időtől fogva, hogy a halálra- ítéltek így nézhetnek, midőn t u d a t j á k velük, hogy utolsó n a p j u k elérkezett. Szemében volt valami őrület, íejtelmes, heves őrület; s még m á s valami, láz, kétségbeesett, türelmetlen s tehetetlen vágya a megvalósíthatatlannak. S azt hiszem, h o g y magá- ban is harcot vívott, melyben szive egy ismeret- len erő ellen harcolt, melyet le akart győzni s ta- lán még más v a l a m i . . . Mit t u d o m én? Mit tudom én?

III.

Valóban furcsa felfedezés volt.

Egy idő óta m i n d e n n a p dolgoztam hajnaltói egy képen, melynek ez volt a tárgya:

Egy körülzárt, mély út, mely fölött bokrokkal és fákkal b e n ő t t k é t lejtő uralkodott, messzire ki- nyúlt s bele fult, elveszett abba a tejszerű gőzbe, mely n a p k ö l t e k o r szokott lebegni a völgyben. És e süru cs átlátszó k ö d h á t t e r é b e n egy emberpárt lehet látni, vagy inkább csak sejteni, egy i f j ü t és é g y leányt összeölelkezve, egymás felé fordított

fejjel, száj a szájon.

A z ágak k ö z ö t t kicsillanó n a p első sugarai át- hatoltak a h a j n a l i ködön, rózsás visszfényt ve- tettek a falusi szerelmesek mögé, ezüstös fénnyel borították határozatlan árnyékukat. Jó dolog volt, becsületemre, nagyon jó dolog.

A lejtőben dolgoztam, mely az étretat-i kis völgybe vezet. A z o n a reggelen szerencsére úszott a levegőben a párázat, melyre szükségem volt.

V a l a m i felegyenesedett előttem, mint egy kí- sértet: miss H a r r i e t volt. A h o g y engem meglátott, el akart menekülni. D e én oda hívtam, m o n d v á n .

„Jöjjön, j ö j j ö n csak, kisasszony, van egy kis ké- p e m az ön számára".

N e m szívesen jöitit oida. Elébe t a r t o t t a m váz- latomat. N e m szólt semmit, csak hosszasan, moz- dulalanul nézte s hirtelen sírva fakadt. Oly gör- csösen zokogott, mint azok, akik sokáig k ü z d ö t t e k ellene, de n e m b i r j á k tovább s bár visszatartanak még, szabad folyást engednek könnyeiknek. Meg- rendülve álltam föl, m a g a m is meg lévén h a t v a et- től a bánattól, melyet n e m értettem s egy hirtelen szenivedélyeisi i'ndülattal, azizial az igazi francia in- dulattal, mely gyorsabban cselekszik, mint gon- dolkozik, m e g f o g t a m a kezeit.

N é h á n y pillanatig k e z e m b e n felejtette kezeit, melyeken éreztem, hogy remegnek, m i n t h a minden idegök össze volna csavarva. M a j d hirtelen ki- vonta, vagy inkább kiszakította őket.

Fölismertem azt a lázt, melyet már éreztem;

s n e m csalódtam benne. A h , egy nő szerelmi láza,„

mely legyen bár tizenöt vagy ötven éves, legyen paraszt nő vagy nagyvilági hölgy, úgy< szivemen talál, hogy rögtön megértem.

Szegenynek egész lénye remegett, ellankadt.

E l m e n t anélkül, hogy egy szót szólott volna, ott h a g y o t t engem megdöbbenve: m i n t egy csoda előtt, s mélyen elszomorodva, mintha b ű n t k ö v e t . t e m volna el.

N e m m e n t e m h a z a ' e b é d e l n i . K ö r ü l j á r t a m a sziklaparton, i n k á b b sírhatnám volt, mint nevet- hetnékem, k o m i k u s n a k és siralmasnak találtam a kalandot, nevetségesnek éreztem magamat, őt meg olyan szerencsétlennek tartottam, hogy meg- bolondult-

A z t k é r d e z t e m magamtól, mit. t e g y e k ?

Ú g y találtam, hogy nincs m á s választásom, mint elutazni s-rögtön el is h a t á r o z t a m .

Miütán vacsoráig csavarogtam, kissé szomo- rúan, kissé gondolatokba merülve, h a z á t é r t e m a vacsora idejére.

Asztalnál ü l t e k szokás szerint. Miss Harriet is ott volt, k o m o l y a n evett, anélkül, hogy valakihez egy szót szólott, Vagy szemeit fölemelte volna.

Különben sem arcán, sem magaviseletén n e m lát- szott semmi változás.

M e g v á r t a m a vacsora végét, aztán oda fordul- t a m a veinldégllősnéhez: „No, Lecacheur anyó, bú- csút veszek magától". f

A jó asszony meglepődve, v o n t a t o t t hangon felkiáltott: .

— Mit mond, édes, u r a m ? El akar b e n n ü n k e t hagyni! Pedig úgy megszoktuk már!

Félszemmel miss Harrietre n é z t e m ; a szemöl- döke se r á n d u l t meg. Celeste azonban, a kis cseiód, felém f o r d í t o t t a szemét. Egy tizennyolc éves kö- vér leány volt, egészséges, piros arcú és a mi ritka- ság, szeplőtlen. N é h á n y s z o r megöleltem a sarok- ban, vendéglőben hánytorgók szokásából, semmi egyebet. .

S a vacsora véget ért.

A z almafák alá m e n t e m elszívni, pipámat, ke- resztül-kasul járkálva, az u d v a r egyik végétől a másikig. M i n d é n aznapi megfontolás, a reggeli csodálatos fölfedezés, ez a nevetséges és felém irányult szenvedélyes szerelem, e megfontolás n y o m á n t á m a d t visszaemlékezés, a k e d v e s és za- varó emlékek, talán a szolgáló tekintete is, meiyet elutazásom hírére f á m vetett, mindez összeve- gyülve, együttvéve, p a j k o s j ó k e d v r e derített, csó'kra ösztönözte véremet, és n e m t u d o m hogyan, arra ragadott, hogy ostobaságot kövessek el.

Leszállt az éj s m e g l á t t a m Célestet, aki éppen bezárta az u d v a r túlsó oldalán a tyúkólat. U í a n a siettem, oly k ö n n y ű léptekkel, hogy n e m hallotta mefj s m i d ő n fölállott, m i u t á n leeresztette a. kis csapóajtót, melyen át ki- s b e j á r n a k a tyúkok, át- öleltem gömbölyű termetét és magamhoz szorítot- tam. Ő védekezett, mindazáltal nevetett, szokva volt 'hozzá.

Miért eresztettem el hirtelen? Miért fordul- t a m hátra egy ütéstől? H o g y a n érezem meg, hogy a h á t a m mögött áll valaki?

Miss Harriet volt, aki arra jött s meglátott b e n n ü n k e t s mozdulatlanul állott mint egy tükör- rel szemben. A z t á n eltűnt az éjszakában.

Szégyenkezve, m e g z a v a r o d v a t é r t e m vissza, j o b b a n kétségbeesve, hogy ő így meglepett, mint- ha azon k a p o t t volna r a j t a , hogy valami bünte- t e n d ő cselekményt k ö v e t t e m el.

Rösszúl aludtam, rémes gondolatok kínoztak.

U g y tetszett, m i n t h a sírást hallottam volna. Két- ségkívül csalódtam. T ö b b s z ö r is az hittem, hogy j á r n a k a h á z b a n s kívülről n y i t o g a t j á k az ajtót.

Reggel felé a kimerültség elbágyasztott, végül elnyomott az álom. Későn é b r e d t e m s csak ebéd- nél m u t a t k o z t a m , még zavartan, n e m tudván, mi- lyep magatartást tanúsítsak..

1

169

Miss Harriet n e m volt látható. V á r t a k reá; de bennünket, a ház fala mögé rejtőzve. M i d ő n meg- nem jött. Lecacheur anyó bfement <a szobájába, a!z látták a. vízbefultnak a k ú t b ó l felszínre kerülő angol nő n e m volt otthon. Még h a j n a l előtt el kel- fekete cipőjét és fehér harisnyáját, eltűntek,

lett' mennie hazulról, mint ahogy gyakran elment. Utász megragadta a b o k á j á n á l fogva s a leg- hogy nézze a napfölkeltét. illetlenebb helyzetben k i h ú z t a a szegény, ártatlan

Senkit sem lepett meg s csendben folyt le az leányt. A feje borzalmas volt, f e k e t e és szétron- ebéd. csolt, s örökre teljesen kibontott, hosszú ősz h a j a

Meleg volt, nagyon meleg, ama verőfényes, lelógott s csurgott róla az iszap. U t á s z megvető

•tikkasztó napok egyike, amikor egy levél se'rezeg, hangon jelenté ki:

K ü n n terítettek asztalit egy almafa alatt, és ~ ^A t e r e m f á j á t , de sovány!

U t á s z időről-időre megtöltött a pincében egy kor- Szobájába vittük s m i u t á n a két nő n e m akart sót'almaborral, annyit ittunk. Céleste hozta a.z éte'- előbújni, én öltöztettem halotti ruhába..a beressel.

leket a konyhából, ürü pörköltet burgonyával, M e g m o s t a m elváltozott, szomorú arcát. U j - nyúl pecsenyét és salátát. A z t á n egy tál cser esz- j a m m a l kissé felnyitottam egyik szemét, mely a nyét tett elénk, az elsőket az évadban. hulláknak azzal a bágyadt, azzal a ' h i d e g , azzal a H o g y megmossam és fölfrissítsem, felkértem borzalmas tekintetével nézett reám, mely mintha a leányt, hogy b ú z z o n egy veder .jó hideg, vizet. a túlvilágról j ö t t volna. R e n d b e h o z t a m , ahogy tud-

Öt perc múlva visszajött kijelentvén,⁷hogy a ^{t a m}> H b o m l o t t h a j á t s ügyetlen kezemmel egy ú j k ú t kiapadt. Leeresztette az egész kötelet, a veder é s kulonos hajviselet szerint fésültem meg fejét, a kút fenekét érte, aztán üresen húzta fel. Leca- M aíd lehúztam víztől csepegő ruháit, kissé fol- cheur anyó maga akart személyesen meggyőződni f e d v e szemérmetesen, m i n t h a szents,égtorest ko- a dologról s elment, hogy benézzen a kútba. Az- v e t t e m volna el, vállait és mellét, b a b k a r ó v é k o n y . zal a hírrel jött vissza, hogy jól látható valami a ®s k o A s s z d k a r j a i t .

kútban, valami természetellenes. Alkalmasint vala- A z t a n Virágot m e n t e m keresni, pipacsot, buza- melyik szomszéd bosszúból beledobta a szalma- virágot, kankalint és friss, illatos füvet, melyekkel papucsát. • ravatalát borítottam.

Én is látni akartam, remélvén, hogy jobban A z t á n eleget kellett t e n n e m a szokásos forma- meg fogom különböztetni s lehajoltam a kút kává- Ságoknak, egyedül lévén mellette. Egy levelet tá- ján. Homályosan l á t t a m egy fehér tárgyat. D e láltam zsebében, melyet az utolsó pereben írt s m i t ? Erre az a gondolatom támadt, h o g y leeresz- melyben azt kéri, hogy a b b a n a faluban temessék tek egy lámpást egy kötélen. A sárga fény táncolt el, ahol utolsó n a p j a i t töltötte. Borzasztó gondolat a kőfalakon, amint egyre mélyebbre sülyedt. Mind szorította össze szivemet. N e m én m i a t t a m akart-e a m ó g y e n lehajoltunk a nyílás fölé, Utász és Cé- ezen a. helyen m a r a d n i ?

leste hozzánk csatlakozván. A lámpás f ö n n a k a d t Este felé eljöttek a szomszédság komaasszo- egy határozatlan, fehér és fekete, különös, érthe- nyai, hogy megnézzék a halottat; de megakadá- tetlen tömegen. Utász felkiáltott: — Egy ló. Lá- lyoztam, hogy belépjenek, egyedül a k a r t a m ma- t o m a p a t á j á t . Beleesett az éjjel, miután el- radni; egész éjjel virrasztottam mellette,

szökött a rétről. Öt néztem, gyertyafény mellett, a mindenki D e hirtelen a velőkig megrázkódtam. Mégis- előtt ismeretlen, oly messze elhalt, oly szánalomra- mertem egy lábfejet, aztán egy fölfelé lábszárat; méltó, szerencsétlen nőt. Maradtak-e valahol bará- az egesz test es a másik lábszár eltűnt a vízben. fai, rokonai? H o l töltötte .gyermekségét, életét?

Csendesen hebegtem, annyira remegve, hogy H o n n a n jött így, egész egyedül, bolyongva, csava- a lámpás veszettül táncolt a cipő fölött: — Egy ' rogva, mint egy lakásáról elkergetett k u t y a . Mi- nő . . . v a n . . . odalent . . . Miss Harriet. lyen titkos b á n a t volt ebbe a szerencsétlen testbe

Csak U t á s z n a k n e m rezdült meg egy szempil- zárva, ebbe a testbe, melyet m i n t egy szégyentel- lája se. Különb dolgokat látott A f r i k á b a n ! jes-fogyatkozást viselt egész életén keresztül, ne- Lecacheur. anyó és Céleste élesen sikítottak s vetséges porhüvely, mely messze űzött tőle rnin- elfuitottak. . d e n szeretetet és m i n d e n szerelmet.

Ki kellett húzni a halottat. Erősen odakötöt- Mily szerencsétlen teremtések vannak! Ezen tem a kötelet a. szolga derekára és a kút felhúzó a z emberi lényen láttam a könyörtelen természet csigájának segítségével lassan leeresztettem. Néz- örök igazságtalanságát súlyosodni. Ez volt szá-' tem, hogyan tűnik el a h o m á l y b a n . Kezében tartotta m á r a a vég anélkül talán, hogy lett volna valaha,- a lámpást és egy másik kötelet. N e m s o k á r a olyan aki f ö n n t a r t j a a legnyomorultabbakat is, reménye, hangon, mely a föld gyomrából látszott jönni, hogy egyszer szerették. M e r t miért r e j t ő z ö t t el.

kiál.tá: „Álljon meg!" s láttam, hogy kihúzott vala így, kerülte 'a többieket? Miért szeretett oly gyön- mit a vízből, a másik lábszárt, m a j d összekötötte géden m i n d e n dolgot és minden élő lényt, h a n e m a két lábfejet s u j r a felkiáltott: „Húzza!" voltak e m b e r e k ?

E l k e z d t e m húzni; d e úgy éreztem, m i n t h a kar- S megértettem, hogy hitt Istenben s szenve- jaim le lettek volna vágva,- izmaim erőtlenek, at- dóséért máshol remélt kárpótlást. M o s t bomlásnak tói féltem, hogy eleresztem a kötelet s visszaesik indul' s azon az úton van, hogy n ö v é n n y é váljék, .az ember a kútba. M i d ő n feje feltűnt a kávánál, Virágzani fog a napon, le f o g j á k legelni a tehenek, 'megkérdeztem: „ N o s ? " m i n t h a arra v á r t a m volna, . mag a l a k j á b a n elhordják) a m a d a r a k és. állatok hogy hírt -adjon arról, aki odalent v a n V k ú t fe- húsává fog visszaváltozni az emberi hús. A z o n b a n nekén. ' amit az ember léleknek nevez, k i a l u d t a sötét k ú t M i n d k e t t e n fölállottunk a k ú t k á v á j á r a s egy- fenekén. N e m szenved többé. Életét átváltoztatta mással szemben, a nyílás fölé hajolva, hozzá fog- mások életévé, melyet létre hozott,

tünk a test felhúzásához. T e l t e k az órák ebben a k o m o r ; csendes együtt- Lecacheur anyó és Céleste messziről lestek létben, H a l v á n y f é n y hirdette a h a j n a l t ; m a j d egy

170 ,

vörös sugár siklott az ágyig s tüzes keresztvonást csinált a. s z e m f e d ő re és a kezekre. Ezt az órát any- n y i r á szerette. Fölébredt madarak cisácseregték a fákon.

K i t á r t a m az ablakiot, széthúztam a függönyt, hogy az egész ég lásson b e n n ü n k e t és a hideg holt- test fölé hajolva, kezeimbe vettem az. eltorzult fe- j e t s aztán borzalom és utálat nélkül csókot nyom- tam, hosszú csókot azokra az ajkakra, melyek so- hasem k a p t a k ilyet.

Chenal Léon elhallgatott. A nők sírtak. A z ülésen hallani lehetett, hogy d'Étraille gróf egyre- másra az orrát f ú j j a . Csak a kocsis szunyókált. És a lovak, amelyek: t ö b b é n e m érezték az ostort, meglassitották lépésöket, gyöngén húztak. És a társaskocsi alig haladt előre, egyszerre olyan ne- héz lett, minitha szomorúsággal lett volna meg- terhelve.

Baráti Lajos fordítása.

Mohón az ajándékhoz, kaptam, — és felriadtam.

A nap már ágyamra sütött s én, mint akit villám ütött, meredten néztem a naptárra.

Kínosan égett szivem belseje, meri a naptárról rámvigyorgott,

hogy ma van: — április elseje! e. e.

Saison.

Márciusi részegség.

• . — márc. 29.

. . . Mert kimenekülsz szűk szobádból, hogy minden különösebb cél nélkül rakosgasd lábaidat egymásután, m i n t h a ennél a műveletnél 'komoiyabb dolgod és kötelességed nem is.volna. És látod:

aranytallérok úsznak a nagy vizén és félénken bá- mészkodnak r á j u k a zöld rügyecskék. Szellő, ha van, valahol kerítő illatokban f ü r d ö t t és k i g y ú j t j a szemedben az életet, amelyet szürke mélázásiba der- mesztett a tél. És l á n y o k a t látsz mindenfelé, de milyen lányokat, 'amint elhúznak a tekinteted előtt, m i n t h a szelllőivel'-tavasszál s o d r ó d t a k volnia ide, a b ú s házak közé, a piszkos aszfalt-parkettre, micsoda táncokat Lejteni finom bokáikkal!

D e most nem akarsz semmire sem gondolni, te, aki én vagyok, aki- te vatgy és aki sok,ezren v a - gyunk, — most s e m m i r e sem akarsz gondolni, ami komoly, a;mi valóság, a;mi történelem. Mit b á n o d azt, hogy micsoda históriai d á t u m o t é'Jsz, amikor önmagadnak most csak te magad .vagy a, fontos, csaik te: éhes szemekkel, rügyező vággyal, tavasz-t- váróani és favaiszba-érkezőn! Te, aki eddig észre- vétlenül felolvadtál a, naigy közösségben, cipelve az igát., amit mindeneik cipelnek, remélve, küzdve, harcolva és elcsüggedve, másokkal együtt és má- sokért is: mindenkiért, mint a t o m j a annak a duz- zadt organizmusnak, amely vérrel és verejtékkel irja, csinálja és épifi enh'istoriáját.

D e .most, előtted': mindez a s e m m i b e törpül'.

Most r á n t a s z egyet a Válladon és gőgösen fel,sze- ged a fejed', m e r t a tavasz elé mégy, hívén, hogy a tavasz te érted jött, mint ahogy minden, teérted történik a világon, bárhogy is a k a r n á k az ellenke- zőjét eihitétni veled. Ó, szent Egocen tricitás, alapja m i n d e n .szépnek, jónak ós igaznak, mert amig a T e piedesztál odra f e l ' n e m emelkedtünk, maszlagos miniden t e t t ü n k és hazugság még: a le- helet is, amely ,a szánkból1 füstölög. H a te nem vágy fontos, d e ugy, hogy nem te egymagad vagy egyedül fontos, akkor mi érdekelhet t é g e d ebben az életben, mikor csak magadért, m a g a d b a n és en- m agadon keresztül értékelhetsz minden szépséget, jóságot és igazságot?

Mert, liidd el, barátom, aki én vagyok, ,s. aki sok ezren vágyunk: h o g y n i n c s nagyobb és sutyo-

Időszerii strófák.

Április.

Még március volt, hogy szemem lecsuktam . . . És hanyatt buktám

a feneketlen mélybe:

gyilkos, örvénylő, fojtogató éjbe.

Nagymessziről egy fénylő pont világa besurrant szemem ablakába,,

hogy pillámat szétnyitni kényszerültem.

És fogvacogva ültem, egyre ültem.^

Valaki jött felém. Fátyolruhában, egymagában

közelgett fekhelyemhez.

Gondoltam: — ebből jó dolog nem lesz, — de megmozdulni képtelen valék.

A lég

virágszagos lett egy-kettőre, s tekintetem egy bájos nőre esett, ki mellettem állott

és helyben állva szállott-szállott.

Kezét kinyújtotta felém, s elém

tett mindenféle földi jót:

fügét, narancsot, zöld diót, mákot, lisztet, zsirt és friss halat, s mi jó falat:

szem-szájnak ingere,

csak rakta én elém két tenyere.

S mikor már szép halomba gyűlt a gyümölcs, ital, liszt és sült, megszólalt halkan, édesen:

— Ezt neked hoztam, édesem! —

— S az ára? —

Szaladt ki főmnek kapujára az aktuális kérdés,

s ö válaszolt: — Bár sértés ilyent kérdezni tőlem, néked

megmondom, hogy a kétség ne marjon téged.

Kettő korona husz .fillér csupán! — És én bután

csak bámultam rá, s amit hozott.

Aztán elszállt, eltávozott.

171

sabb igazság, mint amit a mindenkori tavasz ha- zudik a szivedbe. Beszélhetnek a higgadtaik, oko- sak és m é r t é k tud'óiaík, szép erényekről, világgá kürtölhetik az aurea mediocritas unalom-harmoni áját, vagy a magy közösség mindenekfelett valósá- gát, — neked a márciusi szellő carpe diem-et mu- zsikál a füledbe és te inkább hallgatsz a tavasz fuvallatára, mint kiszáradt, rendszerező agyvelők igazsággá felfujt vérszegény szüleményeire.

Ó, hisz az élet egy végtelen szerelem, amely szivedben lángol mindenfelé és mindenért, ami az életet jelenti. N y ü z s g ő városok, lombtakairós he- gyek, örökké tünő, vagy megálló tükrü vizek, tarka mezőkendők, puha szalonok és kenvérszagu falusi interieurök, Claire Bauroff, amint finom teste mi- niatűr szinpadon szédeleg, Chopin fáradt szivdo- bogása a zongora h ú r j a i n , vagy Mozart, vagy akár Lehár Ferenc is, könyvek, amiknek lapjait éhes szemmel futod keresztül, vásznak, amikre fényt lopott a piktor-varázsló, minden, de minden és fő- ként: az ember, a fiatal, kemény-izmu és mosolygó- arcu ember, amint miniden életet magába sziv és u j életekbe sokszorozva tékozol széjjel, hát m e r j e valaki azt állítani, 'hogy nem ez az élet és főként, hogy az élet nem egv nagy szerelem?! És ugye, lányok is vannak, kislányok finom ruhákban és ki- bomlott hajjal, és asszonyok, szépek, vonzóak és illatosak, akik már adtak életet, vagy ezután fog- nak életet adni: egy lázas panoptikum, ahol min- den az életért van és életet lehel és muzsikál és permetez és el'önt, és te, aki mindezt nézed, falod, szivod és — felérzed!

Csakhogy igy: teljes adagolásban és mindent együtt és egyszerre, ezt a végtelen szépség-kolosz- szust mégsem lehet elviselni. Légy józanabb bará- tom, aki én vagyok és sokezren vagyunk, és higyj annak a poétának, aki arra int, hogy „kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget". Mert igaz, hogy nagy, igen nagy, vég telén a te szerelmed, amely minden szépséget szent hevületben magához sze- retnie ölelni. Minden szépséget és főként — valld be! — minden nőt: szőkét és barnát, vöröset és fe- ketét, karcsut, mint a fenvcíszál és szelíden molet- tet, mint a bársonyos rózsa, a kamasz-lányoktól egész a veszedelmes korban lévő asszonyokig.

Miért, hogy egy zengő és diadalmasan evoézó öle- lésben mindez egyszerre és együtt nem lehetséges!

Miért kell neked koldusként morzsákat szede

getmi, holott ugy vágyói odaülni a gigászi teritett asztalhoz, hogy kedved szerint kimulathassad magad!

Azért mégse csüggedj el! Ha ezt az egész szépséglkiarnevált nem érái b e a karod, váltsd át m á s sinre érzéseid v o n a t á t és egyetlen nőben ölelj magadhoz minden nőt és minden szépséget is, ami nőkön felül és kivül az életkertben található.

Vigyázz azonban, mert ez a művelet csak ugy si- kerülhet, ha a legmegfelelőbbet, a legméitóbbat és legértékesebbet választod ki magadnak. Nézd, ta- lán ő lesz az, aki most surran a part felé, sétálni persze és felvonultatni u j toilettejét, nézd: milyen szép, finom a l a k j á r a ö n t v e puha szövettakaró, amelyből ígéretek villannak feléd, a boka, a nyak és a kéz formáiban. H u n y d be a szemed egy pilla- .natra és vetítsd ki minden szépség-vágy adat ebbe

az egyetlen alakba. M o n d d magadban: nő, b e n n e d keresek és, találok minden szépséget. M o n d d : ben- ned látom a nyüzsgő városokat, a lomb-takarós hegyeket, az örökké-tüniő é s a megálló-tükrü vize- ket, a tarka mezőkendőket, a puha szalonok illatát és a kenyérszaigu falusi interieuröket, Claire Bau- roffot, amint finom teste miniatür-szinpadon szé- deleg, Chopin f á r a d t szívdobogását a zongora húr- jain, mindent, de mindent és főként a nőket, mint hatalmas méretű virágoskertet, a kamaszlányok kibomlott haját, az asszonyokat, akik már adtak életet és akik fognak életet adni, mert ez az élet egy végtelen szerelem, amely az én szivemben lángol, mindenfelé és mindenért, ami az életet je- lenti és amelynek quintessentiája te vagy, te: nő, aki a part felé mégy, sétálni persze és felvonul- tatni uj toilettedét! . . .

Itt aztán állj meg egy pillanatra barátom, aki én vagyok és. sokezren vagyunk, állj meg, mert ezt a játékot folytatni nem lehet. Kávéházi ablak mel- lett vagy éppen és megláthatod benne önmagadat.

N e m : ami belül van, mint valami végtelen, viharos és minden gátat elsöprő szenvedély, h a n e m : szá- nalmas és kopott exterieuröd-et, amelyet csak kí- nos k o n t r a s z t k é n t tolhatnál oda, amellé a ragyogó teremtés mellé. Mit akarsz te, édes barátom, ha ki is gyulladt a szived és szépségéheisen villog a sze- med, mit akarsz te: évek-nyütte felöltődben, rossz cipődben, amelynek talpa nincs, a sarka pedig megdűltem busul, m i n t h a társadalmi helyzetedet akarná illusztrálni? Mit akarsz te: szikárrá éhezve