• Nem Talált Eredményt

A katholikus autonomia [!katolikus autonómia]

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A katholikus autonomia [!katolikus autonómia]"

Copied!
20
0
0

Teljes szövegt

(1)

KATHOLIKUS A U T O N O M I A .

IRTA:

Dr. BUZA LÁSZLÓ

JOGAKAD. TANÁR.

Különlenyomat a „Sárospataki Református Lapok"

1912. évfolyamából.

SÁROSPATAK,

NYOMTATTÁK DANI ÉS .FISCHER A REF. FŐISKOLA BETŰIVEL

1912.

(2)
(3)

tette Kérészy Zoltán, kassai jogakadémiai tanárnak, a kiváló egyházjogásznak egy könyve, amely „A ka- tliolikus autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlásában" cím alatt jelent meg. Ez a könyv újból ráterelte a kérdésre a szakemberek figyelmét;

egész kis irodalmat teremtett, melyből leginkább figyelemre méltó Dudek János budapesti egyetemi tanárnak a m u n k á j a (A katholikus autonómia függő kérdései) és Bochhor Mihály nagyváradi jogtanárnak a M. Társadalomtudományi Szemlében megjelent cikke (Á katholikus autonómia).

A kath. autonómiának a lényege abban áll, hogy egy papokból és világiakból álló autonóm szer- vezet (orsz. kath. nagygyűlés, igazgatótanács) léte- síttessék a magyar kath. egyház kormányzatában való közreműködésre. Célja t e h á t egyrészről a világi elemet is bevonni az egyház kormányzatába s ez által a hívőknek az egyház iránti érdeklődését és ragaszkodását fokozni, másrészről — s ez a katho- likusok tulajdonképeni célja — megszüntetni a magyar felelős minisztériumnak a kath. egyház kor- mányzatában való positiv részvételét., mely részvételt ők egy interconfessionalis kormány részéről aggá- lyosnak tartanak, a vallás- és közoktatásügyi minisz- tert e téren megiUető jogokat az autonóm szervekre ruházni át, hogy 0 Felsége ezeknek az interconfes- siomlis parlament által nem befolyásolható autonom szerveknek a közreműködésével gyakorolja u. n.

főkegyúri jogait.

Hogy milyen legyen a kath. autonómia szer- vezete, h á n y tagja legyen a nagygyűlésnek és az ig.

tanácsnak, azok hogyan és kiktől nyerjék a meg- bízatásukat, másodrendű kérdés, mely a kath. egyház- nak tisztán belügye. A főkérdés a létesítendő kath.

autonómiának a hatásköre s ezzel kapcsolatban az a viszony, melyben az autonom szervezet az állam- fővel és a magyar felelős minisztériummal állani fog.

Az kétségtelen, hogy a kath. autonómia a maga hatáskörét átruházott jogokból fogja meríteni; egy- részről bizonyos, eddig a püspökök által gyakorolt

(4)

4

jogok, másrészről az u. n. főkegyúri jogok azok, melyeknek a gyakorlása, illetőleg a g y a k o r l á s u k b a n .való közreműködés az autonomiára átruházható. A

püspöki kar által átruházható jogosítványok nem nagy számúak, csak azok a jogosítványok "jöhetnek itt tekintetbe, melyeknek az átengedése a hierarchiá- nak a kath. egyházjog által biztosított s nagyrész- ben ius divinumon alapuló jogkörét nem csorbítja.

Helyesen mondja Kérészy1, hogy mindössze a püspöki szabad adományozás alá tartozó plébániai javadal- makra nézve az egyházközségek candidálási j o g á n a k biztosítása, a kegyúri jogok gyakorlásának s kötele- zettségek teljesítésének ellenőrzése, a párbér, kegyúri terhek és stóladíjak szabályozása s némely adók ki- vetésére való jog tartoznának ide.

A kath. autonomia tehát a maga hatáskörét első sorban a főkegyúri jogokból merítené. A főkegy- úri jogok továbbra is m e g m a r a d n á n a k az államfőnél, de az államfő azt nem a felelős minisztérium, h a n e m az autonom szervek közreműködésével gyakorolná.

A h á r o m legfontosabb jogosítvány, melynek gyakor- lására az autonomia befolyást n y e r n e : 1. a főpapok kinevezése; 2. az egyházi vagyon, főleg a vallás- és tanulmányi alap kezelése ós 3. a tanulmányi alapból fentartott u. n. kir. kath. tanintézetek (közép- iskolák és akadémiák) vezetése. -

Mind a három jogosítványnak az autonomiára való átruházása a vallás- ós közoktatásügyi miniszter hatáskörének a módosítását jelentené. A főpapokat jelenleg a király a vallás- és közoktatásügyi mi- niszter előterjesztésére ós ellenjegyzése mellett nevezi ki, a vallás- ós tanulmányi alap ezáltal a minisztérium által kezeltetik egy katholikusok- ból álló s 0 Felsége által kinevezett 15 tagú bizott- ság ellenőrzése mellett s az 1883. X X X . t.-c. értel- mében a tanulmányi alapból fentartott középiskolák a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen veze- tése alatt, állanak. Az tehát a kérdés, hogy ezek a jogosítványok átruházhatók-e a minisztériumról az autonomiára s h a igen, erre az átruházásra ki jogo- s u l t ? Erre a kérdésre adandó válasz attól függ. hogy minő jogi természetet tulajdonítunk az u. n. főkegy- úri jognak.

Itt homlokegyenest ellentétben áll egymással a clérusnak ós a közjogászoknak az álláspontja. A clé- rus szerint a főkegyúri jog a m a g y a r király szemó-

1 i. m. 7. 1.

(5)

lyes jogosítványa, amely őt az egyház részéről tör- t é n t átruházás alapján illeti meg s így lényegesen különbözik az államfőt megillető u. n. kormányzati felségjogoktól, a. melyek a magyar államhatalomnak a részei s melyek által a király államhatalmat s nem k a t h . egyházi h a t a l m a t gyakorol, mint a főkegy-

úri jog által. ÍCpen ezért szerintük a főkegyúri jogok- nak az aulonomia közreműködésével való gyakorlása n e m módosítaná a m a g y a r alkotmányt, m t r t n e m a magyar államhatalomnak, hanem csak a kath. egyház- hatalomnak a szervezetét változtatná meg.

Ezzel szemben a közjogászok arra az állás- pontra helyezkednek, hogy a főkegyúri jog a szent koronának, vagyis a m a g y a r államnak a joga, mely épen ugy, mint a többi felségjogok a szent koroná- val való megkoronázás útján ruháztatik át az állam- főre s melyet a király nem saját jogán, h a n e m mint a m a g y a r állam egyik organuma gyakorol. A főkegy- úri jog a magyar államnak a joga lévén, az autonómiá- nak a tervbe vett hatáskörrel való felruházása a magyar állam s nemcsak a fökegyúr részéről jelent jogátruházást, a magyar alkotmányjog lényeges módo-

sítását jelenti s csak a törvényhozás által alkotható meg-

Hogy ez utóbbi álláspont a helyes, azt világo- san igazolják a következők: 1. A magyar közjog szerint az államfőnek nincsenek személyes jogai. Az államhatalom alanya az állam s a király közjogokat csak a magyar állam nevében, mint annak egy szerve gyakorolhat. 2. A törvények hosszú sora intézkedik

— a mint ezt a kath. álláspont hívei is kénytelenek elismerni — a főkegyúri jogokra vonatkozólag, már pedig, h a a főkegyúri jog a királynak a pápa által adományozott személyes joga és nem államhatalmi jogosítvány, az országgyűlésnek semmi befolyása nem lehetett volna annak a gyakorlására.

Kérészynek azt az álláspontját, hogy a főkegy-.

úri jog bár a szent koronának a j o g a ; de egyház- hatalmi tartalommal bir s igy „tulajdonkópeni állam- hatalmi jogosítványnak m é g sem mondható, vagy legalább is a szó szoros értelmében vett kormány- zati felségjogok közé nem sorozható", nem fogadhat- juk el. Hogy a modern államtan szerint itt nem állami feladatoknak, h a n e m egyházi ügyeknek az intézéséről van szó, az bizonyos; de nem szabad elfelejtenünk, hogy azok a magyar közjogi elvek, melyek a főkegyúri jognak a jogi természetét meg- határozzák, n e m a m o d e m államjogi theoriák-

(6)

6

nak a b e h a t á s a alatt jöttek létre, hanem abban a korszakban keletkeztek, mikor az állami és egyházi feladatoknak a mai értelemben vett éles elhatárolása még ismeretlen volt, mikor a kath. egyház állam- egyház volt, melynek, mint ilyennek az ügyei állami ügyek voltak. Hogy a fejlődés tendenciája az egy- üáz és állam tökéletes szétválasztása, " az, hogy az állam ne vegyen positiv részt az egyházi ügyek inté- zésében s hogy ma — hogy úgy mondjuk — a n a - chronismua pl. egy apátkinevezést állami ü g y n e k minősíteni, az kétségtelen; de viszont az is tagadha- tatlan, hogy a magyar közjog, a mikor n e m változ- tatta m e g gyökeresen azt a viszonyt, melyben a m a g y a r állam á kath. államegyházzal állott, meg- maradt ezen az állásponton, m e g t a r t o t t a a magyar állam hatáskörében, mint államhatalmi functiókat bizonyos egyházi ügyek intézésének a jogát. Hogy ez helyes-e vagy helytelen, az politikai kérdés, a mely lehet vita tárgya. De erre a politikai szempontra n e m szahad tekintettel lennünk akkor, mikor a fő- kegyúri jognak a jogi természetét vizsgáljuk. A fő- kegyúri jog a magyar közjog értelmében valóságos államhatalmi jogosítvány, a mely Ő Felségének a szó legszorosabb értelmében vett kormányzati felség- joga.

Az az érv, amelyre főleg Túri Béla vet nagy súlyt. (A főkegyúri jog ós az autonomia. Bpest 1907) hogy a magyar közjog mindig élesen különböztetett a főkegyúri jog és a királynak a többi felségjogai között, mert régebbi törvényeink is, valahányszor kath. egyházi ügyre vonatkozólag tesznek intézkedést, mindig kifejezetten hivatkoznak, mint jogcímre, a fő- kegyúri jogra, szintén nem fogadható el a kath.

álláspont igazolására. Mert még ha elfogadjuk is azt, hogy a magyar közjog élesen szembe állítja egymással a főkegyúri jogot ós a többi felségjogokat, m é g nincs igazolva, hogy ennek a szembeállításnak az az értelme, amelyet annak Turi ós a kath. egy- házjogászok tulajdonítanak, hogy t. i. a főkegyúri jog 0 felségének személyes jogosítványát képezi.

Azt elismerjük, hogy a főkegyúri j o g eredetét tekintve különbözik a többi felségjogoktól, n e m az állam suverónitásából van m e r í t v e ; csak a kath. egy- ház hozzájárulásával, illetőleg az egyház átruházása alapján volt megszerezhető, épen ezért e téren nem illeti m e g a magyar államot az u. n. kompetenz- kompetenz, vagyis a hatáskör tetszés szerinti módosí t á s á n a k a joga, sem a király, sem a törvényhozás

(7)

nem jogosult a főkegyúri jogokat pl. a pápai jogok rovására kibőviteni ; de ez nem bizonyít a főkegy- úri jogoknak a személyes természete mellett. A fő- kegyúri jogokat nem a király személye, h a n e m a magyar állam szerezte meg. ' Igaz ugyan, hogy az á t r u h á z á s az államfőre történt, de ez abban leli magyarázatát, hogy a Szt. István létesítette állam- szervezet korában a király az államhatalom birtokosa s aki ily módon mint a magyar állam reprezentánsa szerepel.

Az a körülmény, hogy a főkegyúri joggal fog- lalkozó törvényeink nem megállapítják ennek a jog- nak a tartalmát, csak annak a gyakorlására nézve tesznek intézkedéseket, mit Turi nagy nyomatókkal emel ki a maga álláspontjának az igazolására, ter- mészetes folyománya annak, hogy a főkegyúri jog különös eredettel bír s hogy a m a g y a r államot csak a főkegyúri jog gyakorlásának s nem a tartalma tetszés szerinti megállapításának joga illeti meg.

A főkegyúri jog Ő felségének fentartott felség- joga, melyet a magyar alkotmányjog rendelkezései értelmében egyedú! — vagyis n e m az országgyűlés közreműködésével — gyakorol, éppen úgy, mint bi zonyos hadügyi és külügyi felségjogait. De az országgyűlés csak a jogok gyakorlatánál nem műkö- dik közre; a gyakorlás módjának a megállapítása már a törvényhozás hatáskörébe tartozik. így a törvényhozás állapította meg a gyakorlásnak ma ér- vényben lévő módját is, hogy t. i, O felsége a fő- kegyúri jogokat a felelős minisztérium közreműkö- désével gyakorolja s így ennek a közreműködésnek az autonómiára való átruházása a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem történhetik meg.

Az 1848 III. te. 6. § - a szerint, mindazon tár- gyakban, melyek eddig a m. kir. udvari kancelláriá- nak, a kir. helytartó tanácsnak s a kir. kincstárnak, ideértvén a bányászatot is, köréhez tartoztak vagy

azokhoz tartozniok kellett volna s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai s általában- min- den honvédelmi tárgyakban Ő felsége a végrehajtó h a t a l m a t ezentúl kizárólag csak a m á g y a r miniszté- rium által fogja gyakorolni. Mivel a főkegyúri jogok megelőzően részint a kancellária, részint a helytartó- tanács, illetőleg annak a kehelében szervezett egy- házi bizottmány közreműködésével gyakoroltattak, kétségtelen, hogy az 1848. III. tc. 6. §-a mindezekre a jogokra kiterjed s így az autonómiára való-átiri-

(8)

8

bázás ennek a törvényszakasznak a módosítását, vagyis a törvényhozás hozzájárulását feltételezi.

Ezt a k a t h . álláspont hivei is elismerik. De ők az 1848. III. tc. 6. és 7. §§-t úgy állítják be, mint amelyek a főkegyúri jog jogi természetével s az ad- digi jogfejlődéssel teljes ellentétben állanak, amelyek csak az akkori kormánynak és közvéleménynek cle- rus ellenes h a n g ú l a t a miatt j u t h a t t a k be a törvény- könyvbe s a katholikusok érthetetlen n e m b á n o m s á g a , a sajtóügy teljes elhanyagolása miatt — ez utóbbit főleg Dudek emeli ki — maradhattak mindez ideig hatályban. Szeriutök a kath. autonomia megalkotása feltételezi u g y a n az 1848. III. tc. 6. és 7. §§-ainak az el- törlését. D e a törvényhozásnak nem az a feladata, hogy állami jogokat ruházzon az autonómiára, vagy épen megalkossa az autonom szervezetet, h a n e m , hogy eltörüljön egy hibásan alkotott törvényt s ezzel helyreállítsa az 1848-ban megszakadt jogfolytonossá- got, azt az elvet, h o g y ' a király főkegyúri jogait, mint személyes jogokat, kizárólag tőle függő és fele- lősséggel csak neki tartozó szervek útján g y a k o r o l j a .

Sőt Turi m é g tovább megy. Szerinte az auto- nomia megalkotásához nem is szükséges az 1848.:

III. t.-c. idézett szakaszainak az eltörlése. Azok a szakaszok a végrehajtó hatalom gyakorlását ruházzák a minisztériumra, a főkegyúri jog pedig, mint az államfő személyes jogosítványa nem tartozik a végre- hajtó hatalom körébe s így a törvény ellenére kelet- kezett az a mai tényleges állapot, hogy Ő F e l s é g e a főkegyúri jogokat is a minisztérium közreműködé- sével gyakorolja. Ennek az abususnak a megszünte- téséhez pedig nem kell a törvényhozás h o z z á j á r u l á s a .

Mind a két álláspont téves; abból indul ki, hogy a főkegyúri jogok 1848. előtt, mint Ő F e l s é g é - nek személyes jogosítványai kezeltettek, holott ez a tétel — m i n t fentebb láttuk — n e m állhat meg.

Hogy a főkegyúri jogok gyakorlásánál .1848. előtt kizárólag az államfőtől függő hatóságok működtek közre, az nem a főkegyúri jogok személyes minősé- gének, h a n e m a dicasterialis kormányrendszernek volt természetes folyománya s így e n n e k a k o r m á n y r e n d - szernek a megszüntetésével a dolog természete sze- rint m e g kellett szűnnie.

H o g y a kormányrendszernek a megváltoztatá- sával a katholikusok kedvezőtlenebb helyzetbe kerül- tek, az kétségtelen, mert most a főkegyúri jogok gyakorlásánál nem csak a kath. államfőtől h a n e m az interconfessionalis parlamenttől is f ü g g ő szervek

(9)

működnek közre; de ez a helyzet — amelynek a tarthatatlanságát a kath. egyházjogászok olyan ke- servesen panaszolják — semmivel sem fonákabb an- nál, mikor városi kegyuraság esetén a kijelölés joga a városi képviseletet illeti meg, melynek a tagjai esetleg túlnyomó részben nem katholikusok, sőt talán nem is keresztyének.

A főkegyúri jog tehát a m a g y a r államnak a joga, melyet a király, m i n t a magyar állam organuma gyakorol. E jog gyakorlásának a módját a törvény- hozás állapítja meg s így a törvényhozásnak joga van a minisztériumot e téren megillető hatáskört az autonómiára ruházni át. Ez a kérdésnek a jogi oldala.

H o g y a törvényhozás á t r u h á z z i - e ezt a hatáskört s milyen módon ós minő feltótelek mellett, az mái- nem jogi, hanem politikai kérdés.

E politikai kérdésre nézve Kérészynek van egy nagyon figyelemre méltó propositiója, az t. i., hogy a törvényhozás ruházza át a főkegyúri jogok gya-

korlásában való közreműködést az autonómiára; de oly módon, amint az 1848-ig a helytartó-tanács ke- belében működött egyházi bizottmányt megillette. Az autonómia álljon a vallás- és közoktatásügyi minisz- tériummal olyan viszonyban, mint az egykori egy- házi bizottmány a helytartó-tanáescsal, vagyis a val- lás és közoktatásügyi miniszter felügyelete, jóvá- h a g y á s a és ellenőrzése mellett kezelje a szóban forgó ügyeket. Ez a megoldás megfelelne az 1848 előtti gyakorlatnak s így a jogfolytonosság elvének is. Mi is a m a g u n k részéről ezt a megoldást tartjuk a leg- plausibilisebbnek. Egyrészről számol azzal a méltá- nyossági szemponttal, hogy a katholikusoknak a saját ügyeik intézésére befolyás biztosittassék, m á s - részről' nem áldozza fel azt a fontos állami érdeket, amely ahhoz fűződik, hogy a főkegyúri jogok az or- szággyűlés által felelősségre vonható minisztérium közreműködésével gyakoroltassanak. E mellett teljes, összhangban van nemcsak az 1848 előtti gyakorlat- tal, h a n e m a főkegyúri jog fentebb megállapított jogi.

természetével is, mert a minisztérium teljesen meg- t a r t a n á a m a i h a t á s k ö r é t s mellette az autonómia csak mint véleményező szerv szerepelne. Különben az 1897—1902-iki k a t h . szervező kongressus is — szá- molva az adott viszonyokkal — lényegében körül- belől ugyanezt a megoldást proponálta. Maguk a kath. írók — közöttük Dudek is — hajlandók elfo- gadni ezt a megoldási m ó d o t ; de csak mint ideiglenes ós átmeneti rendezését a kérdésnek, amely — mint

(10)

r

10

a II. szervező kongressus is hangsúlyozta — csak j o g f e n n t a r t á s mellett fogadtatnék el s m i n t a főkegyúri jog általuk vitatott természetével ellenkező megoldás „nem lehet- egészében a megkívánt s az egyházat megillető kath. autonómia."

Az eddigiekben megállapítottuk, h o g y a k a t h . autonómiát csak a törvényhozó r u h á z h a t j a fel a fő- kegyúri jogok gyakorlásában való közreműködés jogával, továbbá megállapítottuk azt a viszonyt, mely-

ben szerintünk a kath. autonómiának az államfővel és a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal állani kell, még hátra van az a kérdés, h o g y a főkegyúri jog körébe, tartozó ügyek közül melyek ruházhatók át az autonómiára.

Azok az ügyek, a-melyeknek az .autonómiára való átruházása szóban forog, a következők : 1. a nagy javadalmasok kinevezésénél . való k ö z r e m ű k ö d é s ; 2.

az egyházi vagyon, főleg a vallás- és t a n u l m á n y i alap kezelése; 3. a kir. kath. iskolák vezetése.

Ami a nagy javadalmasok kinevezését illeti, arra nézve az 1870—71-iki első szervező-kongressus által alkotott tervezet (14. §.) a k k é p e n intézkedik,- hogy mindazon kinevezéseknél és m a g a s a b b egyházi javadalmak adományozásánál, melyekre nézve a ki-

nevezés jogát az apostoli király ekkorig az állami kormányzat ú t j á n gyakorolta, az előterjesztést ezen- túl az országos kath. gyűlés az igazgató-tanács által eszközölje. Az 1897—1902-iki második szervező-kon- gressus tervezete a nagyobb egyházi j a v a d a l m a k betöltésénél való közreműködésére nézve nem tartal- maz semmiféle rendelkezést, mindössze a kongressus huszonhetes bizottsága tett olyan javaslatot, amely az autonómiának ezekre a kinevezésekre bizonyos — az első kongressusi tervezetben contempláltnál sok- kal szűkebbkörü — befolyást biztosított^volria.

Kérészy elfoglalt álláspontjához híven azt j a v a - solja, hogy az érseki és püspöki székek betöltésénél az igazgató-tanács kijelölési joggal ruháztassák fel oly módon, hogy a jelölést a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter terjessze fel az államfőhöz és pedig a saját véleményével, illetőleg, ha az ig. tanácsi jelö- léssel egyet nem ért, a saját, külön javaslatával együtt.

Mi is lényegében ugyanezt a megoldást tartjuk a leghelyesebbnek. A vallás- és közoktatásügyi mi- niszter tegye m e g az előterjesztést a nagy javadal- masok kinevezése tárgyában ; de mindig az autonom- szervnek (pl. az igazgató-tanácsnak) a meghallgatá-

(11)

sával. Ez a megoldási mód cnig egyrészről befolyást biztosítana a főpapi székek betöltésére az autonómiá- nak, másrészről megtartaná az előterjesztés jogát sértetlenül a minisztériumnál s így nem áldozná fel azt a fontos állami érdeket, amely ahoz fűződik, hogy a kath. főpapok, akik nemcsak óriási állami eredetű vagyonnak, h a n e m egyszersmind fontos köz- jogi jogosítványoknak is birtokosai, a felelős magyar minisztérium és ne egy idegen, az államon kivül álló h a t a l o m jelöltjei sorából kerüljenek ki.

A legkényesebb s a legtöbb vitát okozott kér- dés az egyházi vagyon, főleg a vallás- és tanulmányi alapok kezelésének az autonomia számára való át- engedése, m e r t ez kapcsolatos az egyházi vagyon, főleg a minisztérium kezelése alatt lévő alapok és alapítványok tulajdonjogának a kérdésével. Az 1870—71-iki szervező kongressus által alkotott sza- bályzat 4. § a e kérdésre nézve azt az intézkedést tartalmazza, hogy a katholikus egyházi javadalmasok birtokában, illetőleg kezelése alatt lévő összes j a v a k és alapítványok, valamint a vallási, tanulmányi ós katholikus alapok a magyarországi katholikus egy- ház t u l a j d o n j o g á t képezik 3 ennélfogva az egyes ja- vadalmasok az őket megillető j a v a d a l m a k hitbizo- mányszerű haszonélvezetében ós birtokában m e g - m a r a d n a k ; az államkormány kezei közt lévő vallási, tanulmányi és egyéb alapok azonban további kezelés végett az önkormányzat által, céljuk szerinti rendel- kezésre átvétetnek. A kath. álláspont az egyházi va- gyont s a minisztérium kezelése alatti alapokat — amint ezt az első kongressus tervezetének fentidézett szakasza világosan formulázza — a k a t h . egyház teljes és kizárólagos tulajdonának tekinti.

Mi anélkül, hogy ezt a bonyolult és nehéz kór- dóst beható tanulmány tárgyává tennénk, a követ- kezőkre kivánunk rámutatni.

Az egyes javadalmasok kezén lévő egyházi va- g y o n tulajdonjogának a kérdését a dolog természete szerint el kell választani a vallás- és tanulmányi- alap tulajdonjogának a kérdésétől, mert ezek az ala- pok egészen különös múlttal ós jogi természettel birnak.

A m i az egyes javadalmasok kezén lévő egyházi vagyon tulajdonjogát illeti, egészen helytelen és pe- dig nemcsak m a g y a r közjogi, h a n e m canonjogi szem- pontból is azokat a magyarországi kath. egyház tu- l a j d o n á n a k nyilvánítani, amint azt az első szervező kongressus tette,

(12)

r

12

Hogy ez az ' álláspont cánonjogi szempontból mennyire hibás, arra már Aschenbrier r á m u - tatott; de főleg nagy tudományos készültséggel fejti ki Kérészy most megjelent m u n k á j á b a n . Kérészy sorra veszi az egyházi vagyon tulajdonjogának az alanyára vonatkozó elméleteket s kimutatja, hogy ezek között az elméletek között egy sincs, amely

valamely nemzeti egyházat vagy valamely ország katholikusainak összeségét ismerné el az egyházi vagyon alanyául. Uralkodó az u. n. intézeti elmélet, amely az egyes egyházi intézeteket tekinti a nálok lévő egyházi vagyon tulajdonosának. Az az elv, ame- lyet az első szervező kongressus kifejezett, nemcsak ezzel az uralkodó elmélettel, hanem a katb. egyház- jognak az egész szellemével ellentétben áll, amely az egyház egységének és egyetemességének az elvé- nél fogva, a nemzeti egyházakat jogalanyok g y a n á n t semmi körülmények között nem ismeri el. Az első szervező kongressus ezekkel a cánonjogi szempon- tokkal nem törődve, kizárólag politikai okokból proela- málta ezt a tarthatatlan elvet. A fősuly nem azon van, h o g y a k-ath. egyházi vagyon a magyarországi kath. egyház tulajdona, hanem azon az ebben impli- cite benne foglalt másik tételen, hogy nem a magyar állam ^tulajdonát képezi.

É p e n ez az utóbbi körülmény teszi a m a g y a r közjog szempontjából is elfogadhatatlanná ezt az álláspontot, mert tagadja a királyi adományozásból eredő egyházi vagyonnak a szent koronához való kötöttségét. A dolog természete szerint csak arról az egyházi vagyonról van szó, amely királyi adományo- zásból származott; azok a vagyonrészek, amelyek be- bizonyithatólag magánosok teljesen szabad adomá- nyozása folytán kerültek az egyház kezére, egész más jogi természettel birnak.

Magyarországon — mint ismeretes — minden szabad birtoknak a forrását a szent korona képezi.

Sacra regni Corona est radix omnis liberae possessi- onis. A szent koronának ez a joga nem főtulajdont jelent, — a m a g y a r jog nem ismerte az osztott t u - lajdon fogalmát — h a n e m jelenti azt, hogy a birtok a szent koronára száll vissza, h a a jög által meg- határozott feltételek beállása folytán — a nemesi birtok hűtlenség vagy magvaszakadás által, az egyházi birtok a j a v a d a l m a s elhalálozása esetén — uratlanná válik. Az 1848-iki törvényhozás a nemesi birtokot szabaddá tette ; de a 48-as törvényhozásnak ez az intézkedése — amint Kérészy, Kosutány, Csorba egy-

(13)

aránt kiemelik — az egyházi vagyonra nem vonat- kozott ; igy az eddigi jogi természetét változatlanul megtartotta s nem szűnt m e g az a kapcsolat, amely az egyházi vagyon és a szent korona között fennállt.

Ezzel szemben a kath. álláspont, amelyet leg- részletesebben, széleskörű tudományos alapon G ü n t h e r Antal, a későbbi igazságügyminiszter, m a a kir.

Curiának az elnöke fejtett ki az „Árchiv für kath.

Kirchenrecht" 1900—1902. évfolyamaiban, a k é p e n szól, hogy az egyháznak javaihoz valóságos 1ulaj- donjoga van, amelynek a királyra, illetőleg a koro- nára való h á r a m l á s a nem következhetik be, mert az egyházi birtokok n e m állami vagyonból, hanem az árpádházi királyok m a g á n (családi) vagyonából ered- tek. A katholi'cusoknak ez a legfőbb érvük a maguk álláspontja mellett, úgy, hogy az egyházi vagyon tulajdonjoga körül forgó vitának a súlypontja h a t á - rozottan azon van, hogy az egyháznak adományozott vagyon nemzeti közvagyon volt-e, vagy a dinasztiá- nak képezte családi birtokát, illetőleg szabatosab- ban formulázva a tételt, hogy az adományozás a királynak, m i n t államfőnek, vagy mint magánsze- mélynek a t é n y e volt-e? Dudek is erre veti a fő- súlyt most m e g j e l e n t munkájában. „Bethlen Gábor

— mondja — egykoron szegény katona fiú volt, hazúlról nem volt semmije, aztán erdélyi fejedelem lett, n a g y vagyona lett, gazdagította belőle a refor- m á t u s o k a t is s ezek az alapítványok az övéik, azok nebántsvirágok. H á t az a Bethlen a csillagokból hozta le azt a szerzett vagyont, hogy az ő alapitvá- nyai pl. a nagyenyedi kollégium, egészen m á s ter- mészetűek, mint az Árpádok családi vagyonából dotált katholikusokó ?" Azt kell tehát eldöntenünk, hogy az egyház számára adományozott birtokoknak milyen jogi természetük volt ?

A kath. álláspont hívei szerint az egyház j a v á r a szóló adományok nem nemzeti közvagyonból kelet- keztek. A régi magyar vagyonjog nem ismert ager publicus féle állami tulajdont, a felosztás alá n e m került őserdőkön és mocsarakon kivül csak a vár- megyei területek képezték az összeség t u l a j d o n á t ; de e n n e k a tulajdonjognak az alanya gyanánt is a királyt és nem az államot kell tekintenünk, mert az állam jogalanyisága a régi magyar jogrendszerben ismeretlen volt. Az első királyoktól származó egyházi alapítványok azokból az óriási kiterjedésű ország- részekből hasittattak ki, melyek az első foglalás alkal- mával a fejedelemnek jutottak. Ez az álláspont azonban

(14)

14

határozottan téves. E tekintetben hivatkozhatunk mind- azokra a magyar jogtörténészekre, akik nem politikai célzattal, hanem elfogulatlanul, tisztán tudományos szempontból szólnak hozzá a kérdéshez s akik mind arra az álláspontra helyezkednek, hogy a királyi ado- mányozás akár az egyház, akár egyesek számára szólt is, az u. 11. királyi jog alatt álló ingatlanokból tör- tont, közjogi tény volt, nem a király vagy a dinasztia, hanem a köz iránt teljesített szolgálatok jutalmát képezte s épen ezért volt csak a köz- és nem a király iránti kötelezettségekkel terhelve. Áz Árpád- házunk lehettek ugyan családi birtokai, de azok az akkori államszervezet természetes folyománya gya- nánt teljesen egybeolvadtak a királynak, mint állam- főnek a rendelkezése alá helyezett ingatlanokkal, együtt képezték az u. 11. ius regii alatt álló birtok kategóriáját. Az ebből való adományozás — a bir- tok eredetére való tekintet nélkül — közjogi tény volt s ugyanazon jogi természettel birt.

Az adományozásnak ezt a jogi • természetét Günther és utána a kath. álláspont képviselői egé- szen hibásan adják elő. Szerintük a régi m a g y a r vagyonjog nem ismerte az osztott tulajdon fogalmát és az állami főtulajdonjogot, mint a hűbéri elveken fel- épült germánjog. A d.escensuson, a szállásbirtokon, amely a földnek a honfoglalás utáni felosztásán ala- pult, a nemzetséget teljes t u l a j d o n j o g illette meg, épen igy az adománybirtokon is, amely eredetileg a szállásbirtokkal teljesen egyenlő jogi természettel birt s így az egyháznak adományozott birtok az egyháznak a szent koronától egészen f ü g g e t l e n sza- bad tulajdona volt.

Hogy a régi magyar vagyonjog lényegesen kü- lönbözött a hűbéri alapokon felépült g e r m á n j o g t ó l s hogy nem ismerte az állami főtulajdonjognak a fogal- mát, abban teljesen igaza van G ü n t h e r n e k ; de a bir- toknak a szent koronához való kötöttsége, amely 1848 ig minden szabad birtokra nézve fennállott s amely az egyházi birtokokra nézve m a is fennáll, — a m i n t azt már fentebb hangsúlyoztuk — nem is ál- lami főtulajdont jelent, hanem azt, hogy a szent korona képezvén minden birtoknak a forrását, a bir- tok, h a u r a t l a n n á válik, a szent koronára h á r a m l i k vissza. Egészen világosan mutatja ezt épen az egy- házi birtokra vonatkozólag Werbőczynek az a tétele, hogy a fejedelem az egyházi v a g y o n n a k igazi ós törvényes utódja nem abban az értelemben, mintha a fekvő jószágokat és birtokjogokat az egyháztól el-

(15)

vehetné vagy elszakíthatná, hanem akképpen, hogy ezeket (megürülvén a főpapi és egyházi föszókek) az egyházzal együtt kormányzás céljából eladományozza.

Amilyen helytelen dolog volna az egyházi vagyon főtulajdonosául tekinteni az államot, épen oly hely- telen a régi m a g y a r vagyonjog egészen világos és határozott rendelkezéseivel szemben azoknak a szent koronához való kötöttségét tagadni.

A királyi adományozásból származó egyházi vagyon tehát nem tulajdona az államnak olyan érte- lemben, hogy az állam azzal bármikor, tetszése sze- rint szabadon rendelkezhetik ; Werbőczynek fent idé- zett tételéből s a törvényhozásnak számtalan nyilatko- zatából határozottan kitűnik az a sarkalatos elv, hogy a királyi adományból származott javakat az egyháztól — ha nem képezik is annak a szent ko- ronától független, kizárólagos tulaidonát — elvonni nem szabad.

É p e n ezért egészen igaza van Kérészynek ab- b a n , hogy a királyi adományok eredeti rendelteté- süktől, az egyháztól nem lévén elvonhatok, az autonó- miának az egyházi vagyon kezelésére vonatkozó hatáskörét a tulajdonjog kórdósénok előzetes meg- oldása nélkül is lehet szabályozni.

Az kétségtelen, hogy az egyházi vagyonnak a szent koronához való kötöttsége nem ad jogcímet annak az államosítására, a saecularisatio erőszakos tény lenne. Az a körülmény, hogy az egyházi vagyont, régen szám03 olyan kötelezettség terhelte, amelyet jelenleg az állam teljesit, politikai szempontból indo-

kolttá teheti a saecularisatiot, de jogcíműi semmi esetre sem szolgálhat.

Ha a királyi adományból származó javak nem vonhatók el az egyháztól, természetesen még kevésbbó vonhatók el azok a javak, amelyek n e m az államtól,

hanem más forrásból erednek.

Most már az a kérdés, hogy autonómiának mi- iyen befolyás biztosítható az egyházi vagyon keze- lésére. Az első szervező congressus az autonómiát az egyházi vagyon kezelése tekintetében a javadal- .mások ós kezelők irányában ellenőrzési joggal kívánta

felruházni, a második szervező congressus azonban elejtette ezt nz ellenőrzési jogot, mert nem tartotta egyrészről a felelős minisztérium felügyeleti jogával, másrészről a püspököket megillető azzal a joggal összeegyeztethetőnek, hogy a mensa episcopalis-hoz tartozó vagyont a püspök megbízottja útján szabadon kezeltetheti s az általa megbízott egyént felelősségre

(16)

16

és számadásra csak ő vonhatja. Ugy, hogy az 1897— 1902-iki kongressus az egyházi vagyon keze- lése tekintetében — igen helyesen — csak a követ- kező jogokat biztosítja az a u t o n ó m i á n a k : 1. az ig.

tanácsot megilleti az ellenőrzési jog az érseki és püspöki javak állagának a javadalmasok életében való elleuőrzésére nézve (szervezési szabályzat 174. §.);

2. a káptalanokuál kezelt templomi, iskolai, jótékony- sági 8 közművelődési alapok ós alapitványokról ké- szített zárszámadásokat az aulonomia (egyházmegyei tanács és ig. tanács) nyilvántartja (szerv. szab. 130.

és 176. §.) s végül széküresedés esetén az autono- mia közegei végzik a főpapi vagyon körül azokat a functiokat, melyeket eddig a káptalanok végeztek (szerv. szab. 172. és 173. § )

Nagyon élénken vitatott — mint ismeretes — a vallás- és tanulmányi alapok jogi természetének s ezzel kapcsolatban az autonomia kezelésébe való át- engedésének a kérdése. A kath. álláspont hivei a vallás- és tanulmányi alapokat a k a t h . egyház tulaj- donának tartják, mig mások szerint azok országos közalapok, amelyek a magyar állam tulajdonát képezik.

A képviselőház két alkalommal ls küldött ki bizottságot ennek a kérdésnek a megvizsgálására 1873-ban és 1881-ben.

Az 1873-iki bizottság a vallásalapot katholikus jellegűnek nyilvánította; a tanulmányi alapra nézve azonban már abban a véleményben volt, hogy az országos természetű s igy annak jövedelmei n e m kath.; h a n e m országos tanügyi és közművelődési cé- lok előmozdítására fordítandók. A bizottság állás- pontjával szemben gr. Apponyi Albert külön véle- m é n y t terjesztett elő, melyben arra az eredményre jut, h o g y a tanulmányi alap is k a t h . felekezeti alap

s igy annak jövedelmei csak k a t h oktatási célokra fordíthatók. Az 1881-iki bizottság munkálata, melyet

a vallásalapra nézve gr. Apponyi Albert, a tanul- mányi alapra nézve pedig Apáthy István egyetemi jogtanár készített, úgy a vallás- mint a tanulmányi alapot kath. felekezeti jellegűnek nyilvánítja,melyek ki- zárólag kath. vallási és tanítási célokra vannak rendelve.

A k o r m á n y felszólítására 1875-ben H a m a r Pál alapítványi ügyigazgató és Szepessy Mihály, a kincs- tári jogügyek igazgatója adtak véleményt e kérdés- ben. A vallásalapot mindketten kath. jellegűnek uyilvánították, a tanulmányi alapra nézve azonban már eltérő álláspontra helyezkedtek. A közalapítványi kir. ügyigazgató véleménye szerint az is kath. jel-

(17)

legű, míg a kincstári jogügyek igazgatója azt nem egyházi, h a n e m országos, illetőleg állami alapnak tekinti.

A vallás- ós tanulmányi alap történetét részle- tesen ismerteti Orbán József, volt sárospataki tanár- nak : „Az alapok és alapítványok jogi természetéről"

írott igen becses kis m u n k á j a s Kérészynek most megjelent könyve is ; mi e helyen csak az alapok jogi természetére nézve kivánunk véleményt nyilvá- nítani.

Ami a vallásalapot illeti, az az állam által lé- tesített s az állam tulajdonát képező, u. n. közalap, m e l y n e k jövedelmei azonban csak kath. egyházi cé- lokra fordíthatók. N e m egyházi, hanem orsz. jellegű közalap azért, mert a koronáról visszaháramlott ál- lami eredetű javakból, részben egyenesen az állam- kincstár jövedelméből alakíttatott, de jövedelmei csuk k a t h . egyházi célokra fordíthatók, mert azok a javak, amelyek jelenleg a vallásalop állagához tartoznak, eredetileg is egyházi célokra voltak rendelve, más- részről, mert alapítása alkalmával határozottan ez volt a rendeltetése a vallásalapnak, az alapítványok pedig in m e n t e m fundatoris kezelendők.

A tanulmányi alapot — mint ismeretes — Mária Terézia létesítette az eltörült jezsuita-rend ingó és ingatlan javaiból 1780. március 25 én kelt alapitó okiratával. Ebből az alapító levélből, melyet egész terjedelmében közöl Orbán József fentidézel t m u n k á j a , egyáltalában nem tűnik ki, hogy az új alap csak kath. oktatási célokra lenne rendelve; az a rendelkezés, hogy a tanulmányi alap „oly módon és joggal" szerzi meg a neki átadott javakat, amint azokat az eltörült jezsuita-rend használta és birta, g y e n g e támasz ennek az álláspontnak az igazolására;

az a körülmény pedig, hogy a királynő az új alapot állandóan tanulmányi közalapnak nevezi s hogy az alapítás indokául a nyilvános iskolák fentartásának a szükségességét emeli ki s hogy egyidejűleg a nyil- vános iskolák fentartását — a jezsuita-rend meg- szűnése folytán — királyi gondnak, tehát állami fel- adatnak nyilvánítja, világosan igazolják a tanulmányi alapnak azt a jogi természetét, hogy annak, mint az állam t u l a j d o n á t képező'közalapnak a jövedelmei nemcsak kath. oktatási célokra fordíthatók.

- Az a körülmény, hogy a tanulmányi alap jöve- delmei hosszú idő óta állandóan kath. tanintézetek fentartására szolgálnak, méltányossá teszi, hogy ne követeljük ezeknek az intézeteknek az államosítását,

(18)

18

illetőleg ne vonjuk el a kath. intézetektől az alap j ö v e d e l m é t ; de jogi akadálya ennek e g y á t a l á b a n nincs.

Mivel úgy a vallás-, mint a tanulmányi alap országos közalap s nem a kath. egyház tulajdona, az autonomia kezelésébe nem e n g e d h e t ő át, m i n d - össze a vallásalap tekintetében lehet az autonómiá- n a k olyanféle felügyelő és eljenőrző h a t á s k ö r t biz- tosítani, a milyen jelenleg az Ő felsége által 1880-ban létesített felügyelő és ellenőrző bizottságot megilleti.

A mi az autonómiának az u. n. kir. kath. isko- lákra vonatkozó hatáskörét illeti, a tanulmányi alap fent megállapított jogi természetéből szükségképen következik, hogy a kir. kath. iskoláknak, mint egy n e m felekezeti jellegű, orsz. közalapból fentartó iu- tézeteknek a vezetése nem engedhető át az autonomia számára'. A mai állapotnak a megváltoztatása a közép- iskolákra vonatkozólag különben is csak az 1883.

X X X . t.-c. megfelelő módosításával volna lehetséges.

Kérészy ezzel szemben arra az álláspontra he- lyezkedik, hogy úgy a vallás, mint a tanulmányi alap csak kath. vallási és'oktatási célokra h a s z n á l - ható, épen ezért kezelésük átruházható az autonó- miára. E n n e k megfelelően ő a tanulmányi alapból fentartott tanintézeteket is el kívánja vonni a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése alól. s az autonómiát a kir. k a t h . jogakadémiákra ós közép- iskolákra vonatkozólag épen olyan rendelkezési és igazgatási joggal k í v á n j a felruházni, a minő a pro- testánsokat megilleti a fenhatóságuk alatt álló tan- intézetekre nézve.

Kérészy m u n k á j á n a k a végén kijelenti, hogy amennyiben a kath. egyházi jövedelmek és alapok jövőre is kizárólag kath. felekezeti célokra fordíttat-

nak, a vallásfelekezetek közötti jogegyenlőségnek és viszonosságnak az elve megkívánja, hogy a protes- tánsok s általában a többi bevett vallásfelekezetek is hasonló alapokkal láttassanak el, illetőleg meg-

felelő állami támogatásban részesüljenek.

Á kath. irók : Dudek, Turi (az A l k o t m á n y b a n ) Tauber (a Kath. Szemlében) erősen t á m a d j á k e miatt a nyilatkozata miatt Kérészyt. Dudek ós Turi azt a szemrehányást teszik neki, hogy egész m u n k á j a egy irányzatos mü, a mely csak azért Íródott, hogy a protestáns vallás- ós tanulmányi alapok ¡állami léte sitósét jogászilag megokolja. Bochkor szerint K é - részy nem választja el egymástól *elég" élesen a jogi és a politikai szempontokat. Hogy milyen javadal- mazásban részesítse az állam a protestáns felekeze-

(19)

teket az politikai kérdés, amelyet a vallás és tanul- mányi alap jogi természetének a kérdésével össze- kapcsolni nem lehet. Az alapokat a Kérészy m u n - kájában szerinte a jogász r a k t a le ; de a conclusiok már n e m mindenütt a jogász, h a n e m a politikus következtetései.

Pedig a kath. egyházi vagyon jogi természe- tének ós a prot. egyházak állami segítésének a kér- dése csak látszólag független egymástól s nem áll az, mintha a prot. egyházak állami támogatása kizá- rólag politikai kérdés lenne s a protestánsoknak semmi jogcímük nem volna ezt a támogatást igényelni.

Az kétségtelen, hogy a római kath. egyház tekintélyes állami eredetű vagyonnal rendelkezik.

Ez az adományozás akkor történt, a mikor, a róm.

k a t h . egyház nem csak uralkodó, illetőleg állam vallás, h a n e m egyetlen, az állam által elismert val- lásfelekezet volt Magyarországon, a melynek az ál- lam az előtte sem közönyös s akkor sokkal tágabb- korü egyházi feladatok teljesítéséért adományozott tekintélyes vagyont. Ma, a mikor a róm. kath. egy- ház nem egyedül, h a n e m más, az állam által is egyenjoguaknak elismert vallásfelekezetekkel együtt teljesiti ezeket a feladatokat — az 1848. X X . t.-c.

által kimondott jogegyenlőség és viszonosság elvé nek természetes folyománya, hogy a többi heveit vallásfelekezeteket is megfelelő anyagi támogatás- b a n kell részesítenie az államnak, ba felekezeten kivüli állam akar maradni, a melynek nem lehet az egyik egyház tevékenységét a többiekénél értéke- sebbnek minősiteni s ezért az egyiket anyagi támo- gatásban részesíteni, a többieket pedig a támoga- tásból kizárni.

Hogy az 1848. X X . t.c. által kimondott jog- egyenlőség elve nem gazdasági egyenlőséget jelent, abban teljesen igaza van Bochkornak; de az állam részéről való egyenlő támogatás nem is gazdasági, hanem közjogi egyenlőséget jelent, a mint, hogy bizonyára senkinek sem j u t n a eszébe a köztehervi- selés elvét — ha gazdasági háttere van is — gaz- dasági és n e m jogi egyenlőségnek minősiteni. Az állammal szemben a gazdasági egyenlőség mindig közjogi egyenlőség.

Hogy az állam m a nem folyósít arányosan véve nagyobb segélyt az egyik, mint a másik egyház számára, azzal még nem tesz eleget a jogegyenlőség követelményeinek, mert az eredeti egyenlőtlenség- mindig változatlan marad.

(20)

20

A jogegyenlőség elve az összes vallásfeleke- zetek arányos állami támogatását k i v á n j a meg. A kormány is erre a helyes és természetes álláspontra helyezkedett s az anyagi lehetőség határai között igyek- szik is ezt az elvet megvalósítani.

A kath. és a prot. vallásfelekezetek között az állami támogatásnak nem csak a mértéke, h a n e m a módja tekintetében is különbség van. A prot. egy- házak a részükre folyósított á l l a m s e g é l j t csak bizo- nyos meghatározott célokra fordíthatják, annak e célokra való felhasználásáról az állam iránt felelős- ség terheli őket, míg a kath. egyház óriási állami eredetű vagyonnal rendelkezik, amelyet egészen sza- badon, tetszés szerinti célokra használhat fel. A fő- papok óriási jövedelme kétségkívül n e m c s a k az illetők egyéni kényelmének és fényűzésének bizto- sítására szolgál. H a csak erre szolgálna, h a a k a t h . és prot. egyházak között csak abban állna az egyen- lőtlenség, hogy a kath. főpapok fényűzést fejhetnek ki akkor, a mikor a prot. főpapok a m a g u k csekély fizetéséből alig képesek társadalmi állásuknak meg- felelő életmódot folytatni, sokkal kisebb volna a prot.

egyházak sérelme. A kath. klérus kezén levő óriási vagyon lehetővé teszi, hogy a kath. p r o p a g a n d a cél- jaira ezreket áldozhassanak s igy előállhat az az iga- zán fonák helyzet, hogy az állam által egyházi célra adományozott vagyont — a többi kivett vallásfele- kezetek szempontjából tekintve — egyenesen egyház- ellenes célokra használják fel.

Az 1848. X X . t.-c. mikénti végrehajtása, jálta- lában az állam ós a bevett vallásfelekezetek közötti anyagi viszony még szabályozatlan kérdés, a mely rendezésre vár. A kath. autonomia megalkotásával ez a kérdés a kath. egyházzal szemben megoldást nyerne. A kath. autonomia részletkérdése az állam és a bevett vallásfelekezetek közötti anyagi viszony véglegesen rendezésének. N e m csak a méltányosság és célszerűség politikái szempontjai, hanem az egyen- lőség és viszonosság jogi elve is azt kivánja, hogy ez a kérdés ne csak a kath. egyházzal szemben n y e r - jen megoldást, h a n e m egyidejűleg a többi bevett vallásfelekezetekkel szemben is.

A kath. autonómiáról és a prot. egyházak dotá- lásáról szóló törvénj'javaelatok között ez a szempont hozza létre azt a junctimot, amelyet Kórészy kíván s a melyet bemutatkozó beszédjében L u k á c s László miniszterelnök is felállított.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Tesztszámítások bemutatása után, általános megállapításként azt emeli ki, hogy a CIM modell lehetové teszi egy molekula különbözo részeinek különbözo

Amikor tehát a püspökök valahol szükségesnek találták, hogy mellettök mások is, papok és világiak, segédkezzenek az Egyház képviseletében és kormányzásában, nem

A kiállított munkák elsősorban volt tanítványai alkotásai: „… a tanítás gyakorlatát pe- dig kiragadott példákkal világítom meg: volt tanítványaim „válaszait”

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

Egy roppant bűn- vagy adósságtudat, mely képtelen feloldozást nyerni, a kul- tuszhoz nyúl, de nem azért, hogy ezt a bűnt vagy adósságot levezekelje, hanem hogy egyetemessé

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

Garamvölgyi „bizonyítási eljárásának” remekei közül: ugyan- csak Grandpierre-nél szerepel Mátyás királyunk – a kötet szerint – 1489 májusá- ban „Alfonso