Kultura.
Irta: Hangay Sándor.
agyar föld. J ó föld! Istenadta véráztatta humus. Csak a kultura virága fakad csenevészen belőle. Pedig a föld jó.
A magyar agyvelők barázdásak és mélyek és mégis a gondolat olyan idegen itt.
Tele van a magyar levegő valami ideges tenni akarással. Terhes a kor. Terhes a szá- zad és várja az eljövendő magzatát: a győz- tes, életerős magyar kulturát.
Legjobb példa erre a mi gyönyörűséges szép Budapestünk. Palotaerdők nőnek az asz- faltból itt és szépül egyre ez a keleti Párizs, mint valami szép exotikus asszony, akit eddig elhanyagoltak, de most egyszerre szerelmes lángolással cifrázzák, öltöztetik.
Magyarország merész lendülettel kapcsoló- dik a nemzetek nagy előretörésébe. De mintha attól félne, hogy erejét szétforgácsolja, tehát egy helyre gyűjti, tömöríti az összes szellemi energiát és beledobja Budapestet az egyete- mes hajszába.
Nem tudom hol, nem tudom mikor, de vala- hogyan lemaradt Budapestről a nemzeti ka- rakter. A lázas, gyors fejlődésben — észre- vétlenül — kimaradt belőle a faji jelleg, úgy, hogy ma valami csodálatos internacionális szellem uralkodik fővárosunkban.
A Nyugat előszobája lett Budapest!
És ez a zűrzavaros fejetlenség nyilatkozik meg egész gondolatvilágában. A kabarék, orfeumok, a sajtó szelleme és nyelve az új Budapest tolvaj-csibész-artista-nyelvéből fejlő- dött. Humorát a Dob-utca szülte. Udvariatlan- ságát a Balkán. Irodalmát, zenéjét a germánok kölcsönözték.
1
Evvel szemben a magyar kultura, a tősgyö- keres ősi gondolkodás a vidékre szorult. A lenézett provinc, a vidéki kis városok apró kúriáiban nevelték és növelték azt a magyar szellemet, mely lépést tartva a korral, meg- értve minden modern törekvést a nemzet lel- kületét tükrözte vissza hűen.
Áldatlan politikai körülmények tartották eddig vissza fejlődésében. Egyik rövid életű kormány a másik után béklyózott meg már csirájában minden törekvést, mert hiszen azt, amit az egyik kezdeményezett — ha mindjárt jó és üdvös volt is — a következő, politikai elvek- ből eltaposta.
Mindig a politika volt kerékkötőnk. Ez tett bennünket gazdaságilag tönkre s az anyagi nyomor tompította el szellemi életünket is.
Mert olyan országban, ahol a létfenntartási küzdelem oly rettentő nehéz, mint nálunk, ott minden csak féltörekvés, befejezetlenség és derékbaroppanás.
A jelenlegi kormányban látjuk a jövendő magyar kultura felnevelőjét. Ügy látszik végre az államkereke is a rendes vágásba zökken és elkövetkezik a komoly munka, a tett és a becsületes befejezettség ideje.
J o b b késő, mint s o h a !
Azt a tenger sok energiát pedig, amit a vidék rejt, kitartó verejtékes munkával össze- hordjuk a Kultura hasábjain, hogy felépítsük a magyar kultura, a magyar szellem diadal- m a s csarnokát.
A nagy Német- és Franciaországban nem- csak Berlin és nemcsak Párizs a szellemi élet lerakodó helye. Leipzig, Dresden, München, Bordeaux, Lion stb. épp olyan erős bástyái a haladásnak, mint a Szajna-parti Babilon, vagy a Spree-menti germán város.
Ellenőrzői és kritikusai ezek a főváros gon- 2
dolat világának s az egymással való nemes vetekedésből született az a nagy gall és ger- mán művészet, mely előtt a degenerált Kelet ma fejet és térdet hajt.
Decentralizálni kell a magyar irodalmat és művészetet is. Fel kell szívnunk magunkba azt az őserőt, amit a vidék rejt és megmu- tatni a hitetleneknek, hogy nemcsak Budapest Magyarország egyetlen helye, ahol kultura található.
Forradalmat és jövőt jelent a Kultura. Har- cos fiatalságunkat vetjük e harcba s erős a hitünk, hogy diadalra visszük a lobogónkat!
A szuterériben , . .
Irta: Radványné Ruftkay Emma.
A
szuterénben kacagó lányok Tüzes vasalót lóbálva, dalolnak.Habos patyolat kerül a kezekbe, Siklik a vászon, omlik a csipke:
így megy ez ma és így megy ez holnap.
Egy piros arcú barna lányka A drága selymet megsimogatja, Csillogó szemmel fodrozza karján, Sóhajtva szalad ki tűzpiros a j k á n :
És ezt az isten mind e g y n e k a d j a ! . . . S jönnek az álmok, jönnek a vágyak, Egy szép mesében valóra válnak:
Mind, ami jólét, mind, ami pompa Ott nyúgszik, kötve szines csokorba Puha ölén egy kis budoárnak . . . Ahol egy asszony nyögve, sikoltva Záporos könnyel barna szemén Kutat a bűnös, százkarú éjben:
Hol jár vajon ? . . . (és csillan a fény a Csontnyelü fegyver halálos övén).
3
Plein air.
Irta: Pakots József.
A
bárónő kikocsizott a földekre. A tavaszi eső átáztatta a tanyákhoz vezető dűlő- utakat s a kényes, nagyúri lovak kellet- lenül cammogtak a fekete, ragadós sárban.A bárónő a kényelmes, puha kocsiülésről elmerülve nézte ezt a képet. Külföldi üdülése után egy kissé szokatlannak tűnt fel előtte ez a világ. A nagyvilági fürdőhelyről átcsöppenni ide, az égető tűzű alföldi nap alá, gránitkoc- kákkal kivert, homokkal feltöltött utak helyett itt döcögni az alföldi mély utak szomjas kátyúi közt, némi különös ingere volt a dolognak.
A fürdőbeli koncertterem klasszikus zene- motivumait a gyorsvonat kerekeinek ütem- szerű zakatolása mintha elhozta volna a báró- nővel ide is. A nagy zaj után siket csend fogadta s ebbe a némaságba szinte belesipol- tak a messze idegenben hagyott melódiák.
A kocsi befordult egy tanyához vezető kes- keny útra. Olyan keskeny volt az út, hogy a kerekek két oldalt már a búzarendeket súrol- ták. A bárónő tekintete ekkor elkalandozott a végtelen búzatáblákon. Gyönyörű volt a vetés.
A búzafejek szinte farkasszemet néztek vele, ott hajlongtak, bókoltak a kocsija mellett.
Ahogy végigtekintett az ingó búzarendeken, olyan érzése volt, mintha zöld hullámok hátán ringatóznék. Olykor-olykor egy-egy szellő leb- benésre megtüremlett, oldalra hajolt az egész vetés, mint ahogy a lakájsereg is hétrét hajol az ura előtt.
A bárónő pedig ura volt ennek a végtelenbe vesző földdarabnak. Ameddig csak a szem el- látott, föld, ember, állat, mind csak őt szolgálta.
Elkényeztetett kedvence is volt a sorsnak.
A szépsége vetekedett a gazdagságával. Most is, hogy kiszakította magát a nagyvilági élet zajából, az udvarlók, rajongók egész raját hagyta vissza. S amint a tanya felé vivő uton a búzafejek hajladoztak előtte, a bárónő mo- solyogva gondolt az udvarlók választékosan fésült fejeire, amelyek éppen így hajoltak meg előtte.
A kocsi a tanya elé ért s a bárónő leszállt.
Megindult a gyepes udvaron a fehérfalu tanyai 4
