Ľudovít Štúr és a magyarok

KISS LÁSZLÓ

ďUDOVÍT ŠTÚR ÉS A MAGYAROK

Pontosan százötven évvel ezelĘtt, 1856. január 12-én hunyt el ďudovít Štúr. Rövid, de – a szlovák történetírás szerint – tartalmas életet élt és törté- nelmileg maradandót alkotott. A töretlen szlovák érdeklĘdés Štúr élete és munkássága iránt korántsem véletlen. Benne a 19. századi szlovák nemzeti mozgalom jelentĘs szervezĘjét és harmadik, ifjú nemzedékének vezetĘjét, a szlovák történelem nagy formátumú politikusát tisztelik. Ezért is furcsa és elgondolkodtató, hogy az elmúlt 150 esztendĘben magyar történész tollából nem született róla egyetlen jelentĘs – méltató vagy elmarasztaló – írás sem.

A magyar történetírásnak eme adóssága nem magyarázható azzal, hogy nem szerette a magyarokat. A 19. századi szlovák nemzeti törekvések megisme- rése és a „a hon ismerete” szempontjából egyaránt fontos, hogy csökkenjen a – „magyarországi hazá”-ban évszázadok óta együtt élĘ magyarok és nem magyarok által közösen formált – magyar történelem „fehér folt”-jainak a száma.

ďudovít Štúr 1815. október 29-én született a Zay grófok birtokához tar- tozó Trencsén megyei Zay-Ugrócon, egy falusi kántortanító család második gyermekeként.¹ A meghitt családi közegbĘl 1827 augusztusában szakadt ki, amikor a gyĘri középiskolába került, hogy – Karol bátyjához hasonlóan – elsajátítsa a magyar és a német nyelvet.² Rosszul esett neki, hogy a szállást

1 Karol GoláĖ: Štúrovské pokolenie. (Výber diela). Vyd. SAV, Bratislava. 1964. 12–14. (A továbbiakban: GoláĖ 1964.) – Az uraság személye azért fontos, mert 25 év múlva a politi- kus Štúr éppen egykori földesurával, a magyarországi evangélikus egyház fĘfelügyelĘjével vívja élete egyik legnehezebb és legfontosabb politikai csatáját. Zay Károly gróf fogja eltá- volíttatni pozsonyi segédtanári állásából is. Sziklay László irodalomtörténész szavait idéz- ve: „A kántor fia szembeszállt a gróffal. A kunyhó és kastély (ama korban sokszor idézett kép) párviadala lett belĘle. Štúr kezdettĘl fogva szembeszállt mindenkivel és mindennel, ami szlovák koncepciójának útjában állott.” Sziklay László: A szlovák irodalom története. Aka- démiai, Bp. 1962. 54–55.

2 FelsĘ-magyarországi nemesi és értelmiségi családoknál évszázadok óta szokásban volt, hogy a gyermekeiket 1-2 esztendĘre magyar nyelvi és kulturális környezetbe küldték ún.

„magyar szóra”. Az 1820-as évek végén azonban már új idĘszak kezdĘdött. Szlovákok és magyarok egymásra rosszallóan kezdtek tekinteni.

adó magyar háziúr felesége „tót (kutya)kölyök”-nek gúnyolta.³ A GyĘrben eltöltött két esztendĘ – az otthoni indíttatás mellett – nagy hatással volt nyi- ladozó szláv tudatára. Leopold Petz professzor már Karol bátyját is szláv szellemben nevelte. A fiatal Štúr érdeklĘdését is Ę keltette fel a szláv filoló- gia, a történelem és a nyelvtanulás (magyar, német, latin, görög) iránt. A második tanév végén tehát már nemcsak nyelvtudására volt büszke, hanem arra is, hogy „Ę is szláv”!⁴

A pozsonyi Cseh-Szláv Társaság élén

Ez a szláv tudat azonban igazán erĘteljesen a pozsonyi evangélikus lí- ceumban bontakozott ki. Amikor ugyanis 1829. szeptember 4-én Pozsonyba került, a líceum szlovák evangélikus diáksága már Ján Kollár „Slávy dcérá”- jáért (a „Szlávság” vagy „DicsĘség leányá”-ért) és P. J. Šafárik „Szláv nyelv és irodalomtörténeté”-ért lelkesedett. 1830-tól „már ďudovíttól is elvehetet- len a „Szlávság leánya” – írta Jozef Miloslav Hurban.⁵ Már 1829 Ęszén felvették az evangélikus líceumban mĦködĘ Cseh-Szláv Társaságba, amely – azon túl, hogy önképzĘ diákkörként mĦködött – hamarosan az „ifjú szlovák”

mozgalom nemzeti központjává vált. Az 1830-as évek elsĘ felében az ülése- ken többnyire még csak kedvenc költĘi verseit szavalta. Ján Kollár említett szonett gyĦjteményét rajongásig szerette. Ján Hollý versei és a lengyel Adam Mickiewicz „Óda az ifjúsághoz” c. költeménye különösen kedvesek voltak a számára.

Amikor 1833-ban Karol Štúr eltávozott Pozsonyból, átmenetileg meg kellett szakítania a tanulmányait. Szülei kérésének engedelmeskedve 1834 elején hazatért, hogy Zay Károly uradalmában szerezzen gazdasági, gazdál- kodási ismereteket. Február és augusztus között uradalmi tisztviselĘként (írnokként, illetve felügyelĘként) dolgozott. Nem tetszett meg neki a tisztvi- selĘi munka. A nyár végén tehát elbúcsúzott meglepĘdött szüleitĘl, akiktĘl semmiféle anyagi támogatást nem kért. 1834 szeptemberében örömmel tért

3 Jozef Miloslav Hurban: ďudovít Štúr/Rozpomienky. Slovenské VydateĐstvo Krásnej Literatúry, Bratislava. 1959. 34. (A továbbiakban: Hurban); GoláĖ 1964. 16. – Meglátásunk szerint a szlovák történetírás túl nagy nyomatékot tulajdonít ennek a kétségtelenül negatív élménynek Štúr érzelmi-értelmi fejlĘdése, több évvel késĘbb jelentkezĘ magyarellenessége szempontjából.

4 Hurban 42., illetve 41–42.; GoláĖ 1964. 16.; Ján Juríþek: ďudovít Štúr. Struþná biográfia.

Mladé letá, Bratislava. 1971. 21. (A továbbiakban: Juríþek); Imrich Sedlák: ďudovít Štúr a slovenské študentské hnutie. In: ďudovít Štúr v súradniciach minulosti a súþasnosti.

Zostavil Imrich Sedlák. Matica Slovenská, Martin: 1997. 29. (A továbbiakban: Sedlák 1997.)

5 Hurban 44.

vissza Pozsonyba, „a boldog mĦvészetek székhely”-ére, hogy folytassa ta- nulmányait.⁶

Minden bizonnyal erĘs szláv tudatának is része volt abban, hogy a teo- lógiai kurzus hallgatójaként sem 1834–1836-ban, sem a késĘbbiekben nem mutatott különösebb érdeklĘdést a teológia és a lelkészi hivatás iránt. Szláv- izmusának, természetes tekintélyének, valamint szorgalmának és rendkívüli tenni akarásának köszönhetĘen már 1834–1835 folyamán a Társaság elis- mert személyisége volt. 1834 ĘszétĘl azon fáradozott, hogy megújuljon a Társaság munkája és mĦködése. A. B. Vrchovský vezetésével célul tĦzték ki, hogy a nyelvtani, nyelvi-nyelvészeti, szónoki-szónoklattani stb. önképzé- sen túl kell lépni a gyakorlati, nemzetszervezĘi munka irányába. A nép felé kell fordulni, a nemzet boldogságát és szabadságát kell szolgálni. 1834 de- cemberétĘl a Társaság titkára, majd hamarosan alelnöke lett. (Az elnök szo- kás szerint a líceum egyik tanára volt.) 1836/1837-es iskolai évtĘl már Juraj Palkoviþ professzor helyettes tanára a Szláv Intézetben. FĘleg cseh nyelvtant tanított.

Nagy tenni akarással vetette bele magát az önképzĘköri munkába. ErĘ- feszítései a „szláv nemzet” – és ezen keresztül az emberiség – szolgálatára, a szláv kölcsönösség és a csehszláv tudat erĘsítésére, illetve gyakorlati megva- lósítására irányultak. Ezzel függött össze – Karol GoláĖ szerint – nevének, illetve névaláírásának megváltoztatása az 1830-as évek közepén. Szláv érzü- lete kifejezéseként a ďudovít keresztnév mellé felvette a Velislav nevet. Az addig használt Štaurból is végleg Štúr lett. ErĘteljes szláv és csehszláv elkö- telezettségét több ekkori levele is tanúsítja. „A mi jelszavunk „Össz-Szlávia, és ez lesz az enyém, és Szlávia összes fiáé is” – írta 1835-ben.⁷ Ezzel egyi- dejĦleg kezdett felhagyni az addigi „talizmán”, „A szlávság leánya” isteníté- sével. Tudását és szlávok iránti szeretetét 1835 szeptemberétĘl inkább az önképzĘkörben tartott történelmi elĘadásokon és – kedvenc költĘinek verse- it, valamint saját költeményeit felolvasó – irodalmi összejöveteleken igyeke- zett az alsóbb évfolyamosoknak átadni, nem sikertelenül.

1836. április 24-én kb. másfél tucat szláv érzelmĦ diák Štúr vezetésével emlékezetes kirándulást tett a dévényi vár romjainál, Szvatopluk mondabeli nyugvóhelyénél, a nagymorva állam állítólagos központjánál. A kisebb cso- portokban érkezĘ „kirándulók” a romok ormán a népszerĦ „Nitra milá, Nitra” dallamára elénekelték Štúr legújabb DévényrĘl írott versét. A megem-

6 Karol GoláĖ: ďudovít Štúr a slovenské národné hnutie v tridsiatych rokoch 19. storoþia. In:

ďudovít Štúr. Život a dielo 1815–1856. Vyd. SAV, Bratislava. 1956. 25–26. (A továbbiak- ban: GoláĖ 1956.); Juríþek 27.

7 P. Cendekoviþnak, 1835. június 8. In: Listy ďudovíta Štúra I. 1834–1843. Vyd. SAV, Bratislava. 1954. 43. (A továbbiakban: Listy I.); GoláĖ 1956. 29.; GoláĖ 1964. 21–22., 25–

26.

lékezĘ beszédet is Ę tartotta, amelyet a következĘ gondolattal zárt: „Mi egy végtelenül nagy közösség tagjai vagyunk, a szláv nemzeti közösségé, mi az atyáinktól elevenebben éreztük annak szükségességét, hogy öntudatra ébred- jünk, és (ráébredjünk) arra, hogy a mi szlovák törzsünk a nagy szláv nemzet- hez tartozik”. Soha ne feledjük: „atyáink régi dicsĘségének romjai ” arra köteleznek bennünket, hogy a nemzeti célokért érdemes „tevékenykedni, dolgozni, harcolni, élni és meghalni”.⁸ A kiránduláson résztvevĘ lelkes diá- kok neve – Štúr példája nyomán – a Dobroslav, Horislav, Miloslav stb. tag- gal bĘvült. Jozef Hurban neve is ekkor változott Jozef Miloslav Hurbanra.⁹

Szlovák tudat és magyarországi hazafiság

1838 késĘ nyarán Štúr – az evangélikus teológushallgatók régi szokása szerint – már német tanulmányútjára készült. Eredetileg a berlini egyetemre gondolt, de pénzügyi nehézségek miatt végül az ugyancsak jó hírĦ hallei egyetemet választotta. Štúr szlovák életrajz írói szerint a Halléban eltöltött két esztendĘ (1838–1840) egyfajta korszakhatárnak, fordulópontnak tekint- hetĘ a szlovák politikus világnézetében, eszmei-politikai fejlĘdésében. Fi- gyelemmel kísérte a hallei diákéletet és a német diáktársaságok (Burschenschaftok) nemzeti-hazafias egységtörekvéseit, a német romantika fĘ vonulatait. Már 1838 elĘtt olvasta J. G. Herder „Ideen” („Eszmék az em- beriség történetének filozófiájáról”) címĦ fĘmĦvét, amelyben a hatalmas európai „szláv nemzet” dicsĘ jövĘjét jósolta. A német kultúrfilozófus – Ján Kollár által közvetített – sajátos történetfilozófiája, fejlĘdéselmélete és hu- manitáskoncepciója is hozzájárult szláv tudata erĘsödéséhez. Ez utóbbira azonban igazán erĘteljesen Kollár ismert szonett gyĦjteménye, a szláv iro- dalmi kölcsönösségrĘl írott tudományos fĘmĦve („O literárnej vzájomnosti”), Ján Hollý költeményei vagy P. J. Šafárik szláv témájú törté- nelmi, nyelvészeti munkái hatottak.¹⁰

A fiatal Štúr – J. Kollár és Samuel bátyja jóvoltából – valamelyest már megismerte a hegeli filozófiát. Halléban viszont lehetĘsége nyílott arra, hogy alaposan elsajátítsa a filozófus-óriás idealista történetfilozófiáját, dialektikus

8 Idézi: Juríþek 34.

9 Ugyanott.

10 J. G. Herder történet- és kultúrfilozófiájára, és szláv-szlovák nemzeti ébredésre gyakorolt jelentĘs hatására legújabban lásd: A külsĘ hatások szerepe a szlovák „nemzeti ébredés”- ben. In: Kiss László: A szlovák nemzeti tudat születése. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis Nova Series Tom. XXXII. Redigit: Sándor Gebei. Eger, 2005. 33–50. (A továb- biakban: Kiss 2005.) – Ján Kollár munkásságára újabban lásd Kiss László: Ján Kollár – a költĘ, tudós és politikus (1793-1852). In: „Emberek és eszmék…” Szerk.: Gebei Sándor.

Eger, 2001. 165–182.

gondolatrendszerét, fejlĘdéselméletét és módszertanát. Ezt a kollári – herderi – hegeli ihletésĦ gondolatrendszert fogja hazatérése után a szláv-szlovák fejlĘdésre alkalmazni. Ezeknek a hatásoknak az eredményeként Štúr nézete- iben, kulturális-politikai törekvéseiben egyidejĦleg volt jelen a racionaliz- mus és az idealizmus, a mérsékeltség és a radikalizmus, a liberalizmus és a konzervativizmus, a tekintély- és hatalomtisztelet, a megalkuvás és a lázadás szelleme. Ez az ellentmondásosság Štúr jellemébĘl is fakadt. „Štúr szangvi- nikus-kolerikus természetĦ volt – írta Elena Várossová –, ennek a tempera- mentumnak minden elĘnyével és hátrányával együtt... A štúri ideálok gyak- ran utópisztikusak, megvalósíthatatlanok voltak, viselĘjük pedig makacs, hiszékeny és gyakran nem elég kritikus, ami nem egyszer konfliktusokat oko- zott nemcsak saját magában, de baráti körében is”.¹¹

Štúr és elvbarátai világnézetében, nemzetfelfogásában, politikájában az évtizedfordulón tehát jelentĘs elmozdulások történtek. Nem tekinthetĘ tehát véletlennek, hogy Ján Kollár és a nemzetébresztĘk „idĘsebb”, második nem- zedékének helyét a szlovák nemzeti mozgalom élén éppen az évtizedfordu- lón vette át a (ďudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav Hodža nevével fémjelzett) úgynevezett „szlovák triumvirátus”. Štúr és fiatal követĘi úgy haladták meg mesterük „szláv kölcsönösségi elmélet”-ét, cseh- szláv felfogását, hogy továbbra is hĦek maradtak a szláv/csehszláv ideológi- ához, a cseh és szlovák kulturális együttmĦködéshez. Ugyanakkor újraértel- mezték és konkrétabbá tették azt. Štúrék szláv tudata ugyan megmaradt, de az 1840-es évek elsĘ felében megjelent az önálló „szlovák törzsiség” kon- cepciója is. ElsĘsorban már nem szlávoknak és csehszlávoknak tekintették magukat, mint korábban, hanem szlovákoknak, akik szlovákságuk révén egyenjogú félként kapcsolódnak legközelebbi rokonaikhoz, a csehekhez, valamint a szélesebb „szláv nemzet”-hez. A szláv tudatból kiváló szlovák tudat megjelenésére utalt, hogy az 1830-as évek végétĘl egyre gyakrabban használták a Slovensko (Szlovákia) és a Bratislava (Pozsony) kifejezést.

Teljesen másképpen ítélték meg a „szlovák triumvirátus” nyelvi- nemzeti törekvéseit Ján Kollár, P. J. Šafárik, valamint a cseh nemzeti mozga- lom egyes vezetĘi. Az 1840-es évek közepétĘl durva támadásokba kezdtek.

Štúrékat magyar bérencséggel, és azzal vádolták, hogy el akarnak szakadni a csehektĘl, hogy meg akarják bontani a szláv és a csehszlovák egységet. Hiá- ba állította ennek ellenkezĘjét 1846-ban a „Szlovák nyelvjárások” címĦ könyvében.¹² A Štúrtól radikálisabb Hurban is taktikusan érvelt a szlovákok

11 Elena Várossová: Svetonázor ďudovíta Štúra. In: ďudovít Štúr. Život a dielo 1815–1856.

Vyd. SAV, Bratislava. 1956. 93. (A továbbiakban: Várossová 1956.)

12 „Némelyek talán azt fogják hinni, hogy a csehektĘl el akarunk szakadni, de Isten ments az elszakadástól… Mi abban a kötelékben, amelyben velük voltunk, továbbra is maradni,...

velük szellemi kapcsolatban lenni” akarunk, „mint ahogy tĘlük, mint testvérektĘl is ugyan-

önállósága mellett. A szlovák törzs – írta 1846-ban – „nem a cseh, hanem a magyar koronáért ontotta vérét, más egység keretébe van befonva, mint a cseh, ezért másutt is kell védelmét keresnie, mint a csehszláv, azaz a cseh literátorság képmutató nagyságában… Nemzetünk és nyelvünk szülĘháza a magyar (uhorská) haza…”.¹³

Hurban nemcsak taktikai okokból játszotta ki a cseh beolvasztó törek- vésekkel szemben a „magyar kártyá”-t, hanem azért is, mert – a magyarosító törekvések ellenére, Štúrhoz hasonlóan – magyar hazafinak is tartotta magát!

Amikor 1840-ben Štúr hazatért Halléból, éppen elkezdĘdött a szlovák törté- netírás által „viharos események”-nek nevezett idĘszak. 1840–1843 között a magyar nyelv túlzó pártolói és terjesztĘi (korabeli elnevezéssel: „ma- gyarománok”), valamint a szláv-szlovák érdekek védelmezĘi („szlavo- mánok” vagy „pánszlávok”) egyre hevesebb nyelvi vitába bonyolódtak a hazai és a külföldi sajtóban.

A „pánszláv” Štúr is rögtön a támadások kereszttüzébe került, védeke- zésre kényszerült. A „Századunk”-ban tehát arról biztosította vádlóját, a magyarságát támadó Tomka Kálmánt, hogy Ę mindig magyarnak vallotta magát, de sohasem született magyarnak, hiszen Ę született szláv. Egy másik írásában, amelyet Stúr Lajos néven írt alá (sic!), kikérte magának, hogy Ęt a magyarság leckéjébĘl bárki kioktassa. Újból megismételte szláv-magyar kettĘs kötĘdését. Kiemelte, hogy Ę magyarnak mondja magát, „de nemzeti- ségi tekintetben soha sem, mert én szláv vagyok s az is maradandok.Nemze- tiséggel nem lehet s nem is szabad… játszani, mert ez egész létünkben alapul s minden nemzetnek szent tulajdona, melyet és sem enyimnél, sem másénál soha nem sértettem, sérteni nem fogok”.¹⁴

Nyelvi-politikai vitája a magyarokkal

Így tehát 1841-tĘl Ę is bekapcsolódott a nyelvvitába. Hamar összeütkö- zésbe került nagy hatalmú földesurával, egykori jótevĘjével, az evangélikus egyház fĘfelügyelĘjévé választott gróf Zay Károly szuperintendenssel is. A német Augsburger Allgemeine Zeitungba ugyanis egy sor vitairatot írt, ame-

ezt várjuk”. Ugyanakkor öntudatosan azt is hozzáfĦzte, hogy: „Mi szlovákok törzs va- gyunk, és mint törzs, saját nyelvjárással rendelkezünk, amely a csehtĘl eltérĘ és különbö- zĘ”. Az idézetek helye: Vladimír Matula: ďudovít Štúr. Szlovák Tudományos Akadémia Kiadóhivatala, Bratislava. 1956. 37. (A továbbiakban Matula: ď. Štúr. 1956. ); Várossová 1956. 105.

13 Idézi Steier Lajos: Csehek és tótok. Táltos Könyvtár, Bp. 1919. 40., 41.

14 Daniel Rapant: Slovenský prestolný prosbopis z roku 1842. Diel II. Nákladom spolku Tranoscius v Liptovskom Svatom Mikulási, 1943. 50. dok. 199., 56. dok. 232. (A további- akban: Rapant II.)

lyekben a magyarosítás ellen érvelt. A viharos események idején készült a

„Starý i nový vek SlovákĤ” („A szlovákok régi és új korszaka”) kéziratos munkája, amelyben – a 18. századi apológiák hagyományait követve – a szlovákok egyenjogúságát védelmezte a magyar hazában. Érveit a dicsĘ nagymorva örökségbĘl merítette, hiszen „ez a föld és vidék apáitoké volt”.

Felemlegette Mojmir, Rastislav, Szvatopluk idejét, amikor a szlovákok még szabadok voltak. A honfoglaló magyarok a már régóta itt élĘ, fejlettebb kul- túrájú szlovákokat nem meghódították. Az egyenjogúság alapján kötöttek szövetséget az Ęket vendégszeretĘen fogadó szlovákokkal. Ebben a „régi kor”-ban a szlovákok jelentĘs történelmi érdemeket szereztek az „egy ma- gyar haza” építésében. A 19. század elején azonban beköszöntött a gyötrel- mes „új kor”. ElkezdĘdött a magyar hódításelméletre épülĘ elnyomás és magyarosítás. Az apológia végén Štúr Zay szuperintendens magyarosító akcióit elemezte és bírálta.¹⁵ Hasonló álláspontot foglalt el 1841 végén, ami- kor a lipcsei Allgemeine Zeitungban ugyancsak a magyarországi szlávok elmagyarosításával foglalkozott.

Ekkoriban már azon fáradozott, hogy meggyĘzze a szlovák evangélikus egyház vezetĘit (Pavol Jozeffyt, Ján Seberínyt, František S. Stromskýt, va- lamint Ján Kollárt és más szláv-szlovák hazafiakat) arról, hogy panaszaikkal egyenesen a királyi trónus elé járuljanak. 1842. június 5-én Bécsben egy díszes szlovák küldöttség, amelynek ď. Štúr is tagja volt, a „magyarországi szláv alattvalók” nevében be is terjesztette az elsĘ alázatos szlovák felségfo- lyamodványt. A 200 evangélikus lelkész aláírásával ellátott kérvény meg- szövegezésében Ę is részt vett.¹⁶ 1843-ban Lipcsében külön brosúraként is megjelent Štúr német nyelvĦ írása („Die Beschwerden und Klagen der Slawen in Ungarn über die gesetzwidrigen Übergriffe der Magyaren”), amely az V. Ferdinánd elé terjesztett tiltakozó felirat filozofáló bevezetését tartalmazta. A hegeli jogfilozófiából és a természetjogból merített érveket.

Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a magyar nemzetnek mindörökre le kell mondania – korabeli kifejezéssel élve – a szlávok „megmagyarosítás”- áról.¹⁷ Két év múlva Bécsben megjelent „A magyarizmus kilencven eszten-

15 Ján Huþko: Život a dielo ďudovíta Štúra. Osveta, Bratislava. 1984. 87–88. (A továbbiak- ban: Huþko)

16A kérvény szövegét lásd: Rapant II. 93. dok. 337-347. – A „PROSBOPIS SLOVÁKOV V UHORSKU NA JEHO C. KR. APOŠTOLSKÉ VELIýENSTVO FERDINANDA V.” ne- vĦ felségfolyamodvány szlovák nyelvĦ teljes szövege az interneten is hozzáférhetĘ. Lásd:

www.stur.sk/clanky

17 Juríþek 65–67.

deje” („Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus”) címĦ vitairata is.¹⁸

Az eredménytelen bécsi követjárás után a magyar világi és evangélikus egyházi vezetĘk, valamint a liberális sajtó, élén Kossuth Lajos Pesti Hírlap- jával, még hevesebb támadásba kezdtek. Eközben természetesen Štúrék sem tétlenkedtek. A magyar liberálisok szemére vetették, hogy kétféle mércével mérnek. Saját népük szeretetét a legfontosabbnak tartják, de ugyanezt a nem magyarok szemére hányják. A jobbágykérdésben liberálisak, de ezt a nemze- tiségi kérdésben, a nyelv terén nem érvényesítik. S ebben Kossuth a legna- gyobb mester. „Ugyanaz a Kossuth – írta a fent említett ”Die Beschwerden und Klagen…”-ban –, aki a Pesti Hírlapban a jogegyenlĘségért küzd, az evangélikus konventben azt, aki a maga jogát követeli, vizsgálat alá vonni és megbüntetni akarja; ugyanaz a Kossuth, aki a sajtószabadságért látszik vi- askodni, a konventben indítványozza, hogy meg kell tiltani a tót ifjúságnak anyanyelvén való tanítását; ugyanaz a Kossuth, aki a haza körül érdemeket szerzett férfiakról panegyrikus beszédeket zeng, a hasonló érdemes embere- ket hivataluktól meg akarja fosztani. Ez az Ę szabadsága, ez az Ę liberaliz- musa”. Fejtegetését az alábbi kérdéssel zárta: „Kossuth a szabadság álarca alatt nem az önkényért és erĘszakért vív-e harcot”?¹⁹

Štúr helyettes tanári állása a pozsonyi evangélikus líceumban ekkor már veszélyben forgott. Bajcsy József tanfelügyelĘ ugyanis 1843 októberében Štúr elmozdításán fáradozott. Megtiltotta tanári mĦködését, ám Ę tovább dolgozott. Mindenki sejtette, hogy itt nem elsĘsorban Štúrról, hanem az Inté- zet és a tanszék jövĘjérĘl van szó. Decemberben felfüggesztették tanári állá- sából. Az újév kezdetén tehát a vele szolidáris 21 diák élén tüntetĘleg el- hagyta Pozsonyt.²⁰ A csikorgó hidegben LĘcsére vonultak, ahol átmenetileg oltalomra találtak. Állítólag a Tátra alatt vezetĘ útjukon énekelték elĘször a

„Zeng az ég a Tátrán” kezdetĦ dalt, amely 1918-tól a csehszlovák himnusz második felét alkotja majd. A szövegét egyik diáktársuk, Janko Matuška írta egy szlovák népdal alapján.²¹

18A „Devätnáste storoþie a maćarizmus” c. vitairat szlovák szövege az interneten is olvasha- tó. Lásd: www.stur.sk/clanky

19 A „Die Beschwerden und Klagen der Slaven in Ungarn über die gesetzwidrigen Uebergriffe der Magyaren” címĦ röpiratból idézi Kornis Gyula: A magyar mĦvelĘdés eszményei 1777–1848. II. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1927. 126. (A további- akban: Kornis II.)

20 J. M. Hurban Štúr-életrajza felsorolta a diákok nevét is. Lásd: Hurban 362.

21 A fentiekre bĘvebben lásd: Kornis II. 188., Szalatnai 54.; Huþko 107.; Dušan Kováþ: Szlo- vákia története. Kalligram, Pozsony. 2001. 108.; Pavol Pareniþka: Bratislavský exodus. In:

ďudovít Štúr v súradniciach minulosti a súþasnosti. Zostavil Imrich Sedlák. Matica Slovenská, Martin. 1997. 52–56.

A Štúr elleni támadás közvetlen összefüggésben állt az új szlovák iro- dalmi nyelv megalkotásával, amelynek kezdetét a „szlovák triumvirek” ta- lálkozója jelentette 1843 februárjában, majd az év nyarán J. M. Hurban Nyitra megyei lelkészlakjában, Hlubokán. Itt döntötték el, hogy az Árva, Bars, Hont, Nógrád, Turóc és Zólyom megyében elterjedt, a legtöbb szlovák által beszélt közép-szlovák dialektust teszik meg a ma is használt új irodalmi nyelv alapjának. A következĘ években ď. Štúr és J. M. Hodža több nyelvé- szeti munkában dolgozta ki a „slovenþina” szabályait, normáit. Néhány év- vel késĘbb Martin Hattala cseh nyelvészre bízták az új szlovák nyelvtan végsĘ formába öntését. A kodifikációs munka 1851-1852-re jórészt befeje- zĘdött.

A szlovák irodalmi nyelv megalkotásával egyidejĦleg Štúr másik fĘ tö- rekvése egy szlovák politikai lap kiadása volt. Több éves erĘfeszítés után 1845. augusztus elejétĘl heti két alkalommal megjelenhetett a „Slovenskje NarodĖje Novini” („Szlovák Nemzeti Újság”), az elsĘ szlovák politikai új- ság, amely a szlovák nyelvi-kulturális törekvések szócsövévé vált.²² FĘszer- kesztĘje a bécsi hatóságok elĘtt szalonképes Štúr lett.²³ A vezér- és program- cikkek jó részét is Ę írta.

Az írások tanúsága szerint a polgári átalakulás bizonyos területein és kérdéseiben – a nyelvkérdéstĘl eltérĘen – Štúr és a magyar liberális ellenzék nézetei, törekvései hasonlóak vagy azonosak voltak. A szlovákok is síkra szálltak a polgári átalakulásért, a feudális viszonyok és elmaradottság fel- számolásáért, a szlovák nép anyagi, kulturális és szellemi felemeléséért Ma- gyarországon. Mégis egyre hevesebben támadták a saját radikális hívei is.

FĘszerkesztĘi álláspontja ugyanis az volt, hogy a lap mĦködésének megĘrzé- séhez nagyfokú óvatosságra, lojalitásra, „arany középút”-ra van szükség.

Azokat a javaslatokat pedig, amelyek az ellenzéki magyar nemesi vezetĘkkel való együttmĦködésre irányultak, azzal utasította vissza, hogy a magyar liberálisokra „csak felfuvalkodott arisztokratizmus és makacs magyarizmus (jellemzĘ)”. A liberálisoknak egyébként sem tetszik, hogy „mi a szlovák népért dolgozunk”. Azoknak, akik a magyarokkal való együttmĦködést

22 Az új szlovák irodalmi nyelv megteremtésére és a „Szlovák Nemzeti Újság”-ra bĘvebben lásd: A szlovák nemzeti mozgalom új jelenségei az 1840-es években. In: Kiss 2005. 119–

121., 124–128.

23 L. V. Ferstl jelentése, amelyet J. Sedlnitzky rendĘrminiszter megbízásából Štúr erkölcsi- politikai arculatáról készített, egyebek között kiemelte a szlovák politikus mĦveltségét, magyarellenességét, a szlovák nyelv és nemzet iránti hevületét, valamint az állami vezetés és az uralkodóház iránti odaadását. Összességében a jelentés úgy ítélte meg, hogy Štúr

„teljesen kvalifikált a szlovák újság kiadására”. Lásd Mária Vyvíjalová: Slovenskje NárodĖe Novini. Boje ich povolenie.(Študia a dokumenty.) Gemerská Vlastivedná SpoloþnosĢ v Rimavskej Sobote, 1972. 21. dok. 215–218., illetve 138–139.

szorgalmazzák, egyébként is tudniuk kéne – hangsúlyozta –, hogy mi „a hatalomtól kaptuk a (lap)engedélyt, hogy nekünk kedvez… Tán ellene ír- junk”?²⁴

1847 Ęszén politikusi pályafutása csúcsára ért. Hurban szerint „nagy többséggel” választották meg Zólyom szabad királyi város országgyĦlési képviselĘjének.²⁵ A sikert azonban nem ismertségének vagy népszerĦség- ének köszönhette. Štúrt egy befolyásos patrónusa, Mikuláš Ostrolúcky juttat- ta abba a képviselĘi székbe, amelyre már Halle óta annyira vágyott.²⁶ 1847.

november – 1848. március között a Kossuth-szakállas Štúr hat alkalommal szólalt fel magyarul a pozsonyi diétán. „Öröm volt látni – mondta az egyik követtárs –, amint Zólyom város képviselĘje, bal kezét kardjára támasztva, tiszta magyarsággal szónokolt..”.²⁷ Konzervatív követi utasításának megfe- lelĘen fejtette ki álláspontját a jobbágykérdésben, a zsidók és a városok joga- ival, valamint a szlovák nyelvi, oktatási és vallási igényekkel kapcsolatban.²⁸ Nyelvi és iskolaügyi programját 1847 Ęszén elĘbb a „Szlovák Nemzeti Új- ság”-ban, majd 1848. január 15-i felszólalásában körvonalazta. EzekbĘl jól látható, hogy Štúrék 1848 márciusa elĘtti nemzeti törekvései viszonylag szerények, nyelvi, oktatási és kulturális jellegĦek voltak. Štúr úgy látta, hogy ez a – politikai-területi követelésektĘl mentes, nyíltan nem magyarellenes – szlovák „program”, „amiért máshol sok vér folyott el, az nálunk vita harc nélkül, békés úton valósulhat meg”.²⁹

Programmal és fegyverrel a magyarok ellen

A felvidéki lakossághoz hasonlóan tehát a „szlovák triumvirátus” tagjai is örömmel üdvözölték a „márciusi szabadság”-ot és annak vívmányait.

24Listy ďudovíta Štúra II. 1844–1855. Vyd. SAV, Bratislava. 1956. 117. (A továbbiakban:

Listy II.) – Jonáš Záborský így jellemezte Štúr nemességgel kapcsolatos álláspontját: „Štúr demagóg volt, a legnagyobb gyĦlölettel (viseltetett) szívében a nemességgel szemben. Én azon a véleményen voltam, hogy a papságot és a nemességet az irodalom által kell meg- nyernünk… Ezzel szemben Štúr azt állította, hogy… a népen keresztül kell az elfajzott pap- ságot és nemességet megragadni”. Idézi: Várossová 1956. 107.

25 Követté választásáról lásd: Hurban 517–520.

26 Juríþek 128–129.

27 Idézi: GoláĖ 1964. 155.

28 A jobbágykérdésben mondott beszéde után Kossuth állítólag odasietett hozzá, a kezét nyújtotta, és melegen gratulált neki, mondván: „Ne engedje magát megfélemlíteni”. Ellen- kezĘleg, „segítsen nekem abban a törekvésemben, hogy megtörjem az önzĘ mágnások el- lenállását és meg fog gyĘzĘdni róla, hogy egyformán szívemen viselem saját népem és az ön népének szenvedéseit, melyeket csupán kéz a kézben haladva enyhíthetünk”.Tudjuk, hogy nem így történt. Idézi: Jozef Václav Friþ: Emlékeim. MĦvelt Nép, Bp. 1951. 63.

29 Idézi Matula: ď. Štúr. 1956. 43.

Ezekben a mámoros napokban talán még bízott abban, hogy a magyar kor- mány az egyéni szabadság, a polgári jogok mellé a nemzeti szabadságot is megadja majd a szlovákoknak. Az osztrák birodalom más szláv népeihez hasonlóan tehát nekik is lépniük kellett. Ki kellett dolgozniuk nemzeti prog- ramjukat.

A március végi liptószentmiklósi, majd az egy hónappal késĘbbi brezovai petíció után 1848. május 10-én Liptószentmiklóson el is elfogadták az elsĘ átfogó szlovák nemzeti programot. „A szlovák nemzet kívánságai”

néven ismert kérvény 14 pontja között már olyan politikai követelések is voltak, amelyek egyenjogúságot és nemzeti autonómiát kívántak a szlová- koknak, beleértve Magyarország esetleges föderalizálását is.³⁰ Ladislav Szalay (Gabriel Viktor) egyenesen úgy látja, hogy a szlovák nemzeti mozga- lom vezetĘi ekkoriban már a szakítás, a konfrontáció mellett döntöttek. A május 10-i programot ugyanis „igen gondosan úgy fogalmazták meg, hogy ne lehessen teljesíteni”.³¹ A „megegyezni vagy szakítani” dilemma viszony- lag hamar megoldódott. Hurban és a délszláv mozgalom hatására az ingado- zó Štúr is a szakítás mellett döntött. Augusztus végére a „magyarbarát”

Hodža is azok közé állt, akik abban bíztak, hogy – az erĘs délszláv mozga- lom és a bécsi udvar támogatásával, a magyar üggyé zsugorodó forradalom ellen fegyvert ragadva – kivívhatják a szláv és a szlovák nemzeti célokat.

Ezzel a szlovák nemzeti érdekek végleg a polgári haladás közös céljai fölé helyezĘdtek. A magyar kormány május 10-e után már egyébként is köröztet- te Štúrt, Hurbant és Hodžát. Így a szláv szolidaritás erĘsödésével együtt 1848 kora nyarától felerĘsödtek a szlovák triumvirek forradalom- és ma- gyarellenes törekvései. A magyar forradalom és a szlovák nemzeti mozga- lom útjai és céljai végleg szétváltak.³²

A magyarellenesség erĘsödése már azon a szláv tanácskozáson érzékel- hetĘ volt, amelyet 1848. április elején rendeztek Bécsben. A birodalom dél- szláv, lengyel, cseh és szlovák vezetĘi, közöttük Štúr és Hurban, megálla- podtak szláv politikájuk összehangolásáról és egymás nemzeti törekvéseinek

30 A petíciók magyar szövegét lásd Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Kossuth, Bp. 1980. 152-153., 163-166.; A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. I. A kérdés története. Írta és kiadta: Steier Lajos. Bp. 1937. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat 35-36. (A továbbiakban: Steier I.)

31 Gabriel Viktor: 1848-1849 legendája a szlovák történetírásban. Kalligram, Pozsony. 1999.

48.

32 A szakítást a legújabb „Szlovákia rövid története” is a szlovák történetírásra jellemzĘ mó- don magyarázza. Roman Holec szerint ugyanis a kommunikációra való kölcsönös képte- lenség mellett kizárólag a magyar politika nemzeti kérdésben tanúsított intoleranciája

„kergette a szlovák elitet a forradalom ellenzĘinek táborába – a császári Bécsbe”. Krátke Dejiny Slovenska. Zostavila Elena Mannová. Academic Electronic Press, Bratislava. 2003.

228. (A továbbiakban: Krátke Dejiny)

kölcsönös támogatásáról. Ennek jegyében tartották meg 1848. június elsĘ felében a prágai szláv kongresszust, amelyen Štúr és Hurban már erĘteljes magyarellenes hangot ütöttek meg. Štúr a szláv nemzeti törekvések fĘ akadá- lyának – eltérĘen a cseh František Palackýtól – nem a németeket, hanem a magyarokat tartotta. A magyar hegemónia letörésére szólított fel. Mindket- ten ellene volt viszont a csehekkel való területi-politikai egyesülésnek, a magyar államból való kiválásnak.³³

Ennek megfelelĘen 1848 nyarán Štúrék szerb és horvát politikusokkal tárgyaltak a tervezett szlovák fegyveres felkelés pénzügyi és katonai támoga- tásáról. Augusztus végén Bécsben abban a reményben fogtak hozzá az (oszt- rák, cseh, morva és szlovák) önkéntesek toborzásához, hogy Jelaþiü tábornok – akitĘl Štúr már tavasszal támogatást kért – dél-magyarországi hadmĦvele- teinek megindulása után a magyar kormány kénytelen lesz katonai erĘit északról délre átcsoportosítani. A Morvaország felĘl betörĘ „szlovák” ön- kénteseknek így könnyĦ dolguk lesz. A betörés hírére a szlovák lakosság – amelyet az elĘzĘ hetekben röplapok, felhívások, futárok és megbízottak út- ján már elĘre tájékoztattak és kellĘképpen felkészítettek a felkelésre – töme- gesen csatlakozni fog hozzájuk. A két tĦz közé szorult magyar seregek vere- sége és a szlovák fegyveres felkelés gyĘzelme ily módon biztosítva lesz.

Fiatal diákokat és egyéb megbízottakat küldtek tehát haza buzdító leve- lekkel, röpiratokkal, kiáltványokkal és szóbeli utasításokkal. A szervezkedés, amelynek FelsĘ-Magyarország majd minden részében voltak helyi és területi megbízottjai, Nyitra- és Turóc megyében ért el jelentĘsebb sikereket. Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács (a felkelés 6 fĘs irányító testülete) úgy döntött, hogy a fegyveresek Morvaország felĘl Nyitra megye északi részébe törnek be. Ezt a térséget ugyanis a Tanács elsĘ elnökének megválasztott Hurban jól ismerte. A néhány száz fĘs felkelĘ sereg, amelyben szlovák csak mutatóban akadt, az osztrák kormányzat hallgatólagos támogatásával szeptember 18-án lépte át a magyar határt. A Tanács tagjai feleskették a legénységet az osztrák fekete-sárga és a szlovák zászlóra, majd kiosztották a fegyvereket. J. M.

Hurban szerint „a szeptember 20-28.-i napokban az egész felkelés lelke Štúr volt”.³⁴ 1848. szeptember 19-21-e között a felkelĘk már Miaván tartózkod- tak. NépgyĦlésen proklamálták az általános népfelkelést és a szlovák nemzet függetlenségét. „Ebben az ünnepélyes pillanatban – mondta Štúr – a magya- roktól függetleneknek hirdetjük magunkat, a magyar nemzetnek és kormá- nyának felmondjuk az engedelmességet, és ha valaki… továbbra is a magyar

33 Štúr és Hurban álláspontjára a prágai szláv kongresszuson lásd Kiss László: A „szlovák triumvirátus” a szlovák-magyar együttélésrĘl az 1840-es években. In: A Kárpát-medence népeinek együttélése a 19-20. században. Szerk.: Egry Gábor, Feitl István. Napvilág, Bp.

2005. 205-208.

34 Hurban 641.

nemzettel és annak kormányával összeköttetésben maradna, azt nemzetünk ellenségének és árulójának fogjuk tekinteni…”. Az ilyen embert a polgárjo- gától és a vagyonától meg kell fosztani.³⁵ A következĘ napokban a felkelĘk létszáma átmenetileg 8000-10000 fĘre emelkedett. A fejszékkel, vasvillák- kal, cséphadarókkal, dorongokkal „felfegyverkezett” irtványosokra ugyanis hatottak Hurban kommunisztikus (föld- és vagyonközösségi) ígéretei. FelsĘ- Magyarország más részein viszont a szlovák lakosság nem fogott fegyvert.

Így a megvert felkelĘk szeptember végén elhagyták az országot. „Minden- nek vége – mondta Štúr reményét vesztve –, szétszéledünk, nem látjuk már meg a szlovák szabadság napját”.³⁶ Ám „a szlovák szabadság elsĘ napja”-i a késĘbbiekben fontos, a szlovák nemzeti öntudatot növelĘ tényezĘvé, egy- fajta erkölcsi erĘvé váltak.³⁷ Ezzel az elsĘ önálló magyarellenes akcióval a

„történelem nélküli” szlovák nép számára is elkezdĘdött a saját, szlovák történelem. „Ez a nemzet nem pusztul el!” – írta Mariana Božena StaĖko- vának 1848. október 10-én. A felkelés megadta „ennek az oly hosszú idĘn át történelem nélküli népnek” a történelmet, vagyis „a legnagyobb erkölcsi hatást”.³⁸

A katonai kudarc hatására Szlovák Nemzeti Tanács két – hodžai és hurbani – szárnyra szakadt. A következĘ hónapokban a két marakodó cso- port egymástól lényegében függetlenül tevékenykedett. Štúr és Hurban ugyanis osztrák segítséggel kívántak újabb felkelést kirobbantani. Hodžáék viszont szláv-magyar megbékélést, tárgyalásos megoldást szorgalmaztak, ám hamarosan Ęk is fegyvert ragadtak. A megcsonkult Szlovák Nemzeti Tanács nevében Štúrék kiáltványokban szólították fel a szlovák népet a kilencszáz, illetve ezer esztendĘs magyar zsarnokság és elnyomás lerázására. Az újabb felkelés – olvasható a kiáltványokban – a szlovák nemzetiség szabadságért, a királyért és az osztrák birodalom egységéért folyik. Ezért „a császári hadse- reget és minket barátokként fogadjatok, akik kiszabadítanak benneteket az elviselhetetlen magyar járomból”.³⁹ Az 1848. december elején meginduló téli „hadjárat” (Daniel Rapant kifejezése) során tehát a szlovák, cseh és egyéb önkéntesek már a – több irányból Magyarországra zúduló – „császári- királyi hadsereg oldalán” harcoltak „a nyílt magyar forradalom ellen” oszt- rák mundérban, osztrák felszereléssel, osztrák zászlók és vezénylet alatt.⁴⁰

35 Idézi: Steier I. 220.

36 Idézi: Huþko 181. – Juríþek szerint nem biztos, hogy Štúrtól származik ez a kijelentés.

Juríþek 173.

37 Štúr 1848. szeptember 21-én Miaván fogalmazott így. Idézi: Juríþek 171.

38 Listy II. 194.

39 Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. II. Okmánytár, Bp. 1937. 104. és 105.

sz. dok., 164-172. (A továbbiakban: Steier II.)

40 Hurban 642.

A korabeli magyar sajtó által hurbanistáknak nevezett fegyveresek de- cember elején törtek be Morvaország felĘl. December 6-án Štúrék Csácáról újabb kiáltványt intéztek a szlovák nemzethez. A szlovák kötĘdésĦ Kossut- hot és a hozzá hasonló „renegátok”-at (elfajzottakat) keményen ostorozták.

„Jelszavunk legyen: a szlovák nemzet szabadsága, hĦség a közös császárhoz és királyhoz, a szabad és nagy osztrák birodalom egysége, hatalma és dicsĘ- sége, a magyarországi-kossuthi csürhe uralmának bukása és pusztulása”.⁴¹ A következĘ hetekben-hónapokban a csonka Szlovák Nemzeti Tanács veze- tĘi fĘleg a Nyitra és Trencsén megyétĘl keletre fekvĘ megyékben (Trencsén, Turóc, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Abaúj) tevékenykedtek. Hodžáék viszont Šimuniü tábornok alá beosztva, FelsĘ-Magyarország nyugati részein láttak el különbözĘ katonai feladatokat.

1849. január 20-án Turócszentmártonban Štúrék népgyĦlést rendeztek.

A vita ekkor már arról folyt, hogy a szlovákok „a magyar fanatikusok vas- koronája alatt” maradjanak-e vagy sem? Kezdetben úgy látszott, hogy az önálló, egyenjogú Szlovákia megteremtése nem veszélyezteti a magyar ál- lam területi integritását, nem jelenti feltétlenül a magyaroktól való elszaka- dást. KésĘbb azonban úgy határoztak, hogy a szlovák nemzet léte csupán

„Ęfelsége, I. Ferenc József birodalmának részeként” biztosítható tartósan.⁴² Ennek megfelelĘen a következĘ hetekben-hónapokban már a magyar állam- ból kiszakított szlovák etnikai régió autonómiáját szorgalmazták az osztrák dinasztikus érdekek szerint átszervezett monarchián belül. Politikai elképze- léseiket és katonai cselekedeteiket a bécsi udvari politikához kezdték igazí- tani.

Ám fegyveres erĘfeszítéseiket és lojalitásukat az 1849. március 4-i oszt- rák „oktrojált alkotmány” nem honorálta. Ezért március 8-án egy memoran- dummal próbálkoztak, majd új politikai programot készítettek, amelyet már- cius 20-án egy népes szlovák küldöttség terjesztett I. Ferenc József elé.

Nemzeti igényeiket forradalom- és szabadságharc ellenes érdemeikkel igye- keztek alátámasztani. Petíciójukban azt kérték, hogy a – majd 3 millió szlo- vák (sic!) által lakott – felvidéki szlovák területekbĘl alakítsanak ki egy köz- vetlenül Bécs alá tartozó autonóm koronatartományt külön közigazgatással, tartománygyĦléssel és tartományi vezetĘséggel. Ez a „szlovák fejedelemség”

– meglátásuk szerint – nyugodtan viselhetné az „ĘsidĘk óta használt” szlo- vák föld, „Szlovákia” (zem Slovenská, Slovensko) nevet.⁴³

41 Steier II. 123. sz. dok. 203–206.

42 Hurban 718-719.

43 A dokumentum teljes szövegét lásd: Dokumenty k slovenskému národnému hnutiu v rokoch 1848-1914. I. 1848-1867. Zostavil… František Bokes. Vyd. SAV, Bratislava.

1962. 62-63. (A továbbiakban: Dokumenty I.)

Csalódottan és politikai tévúton

Ezen a politikai programon alapultak a szlovák politikusok újabb terve- zetei, emlékiratai és beadványai, szabadságharc leverését követĘ politikai tervezgetései. Ám a bécsi udvar továbbra is hálátlan maradt. Štúr és politikus társai nagyon csalódottak voltak. Kilátástalan helyzetét a következĘképpen jellemezte orosz barátjának, Szreznyevszkijnek 1850. december közepén:

„Mi most… atyáink házaiban élünk és ülünk kedvetlenül, és vágyak között;

Hodža újból lelkész Liptószentmiklóson, Hurban Hlubokán Nyitra megyében, én meg idĘs apámnál élek és írok, olvasok és lovagolok”.⁴⁴ 1851. január 23- án ugyancsak Szreznyevszkijnek panaszkodott: „Egyre rosszabb idĘk járnak ránk. EzelĘtt, még ha magyar járom alatt is, mégis csak volt valamilyen éle- tünk és kapcsolatunk, de most német... ostromállapot alatt semmink sincs, elveszettek vagyunk és tespedünk. Fájdalmas, de igaz tény. A németek a gyĘztes harc után nemzeti egyenjogúságot ígértek nekünk, a magyarok meg- verve, de az egyenjogúság gúny tárgyává lett. Az eddig uralkodó magyar nyelv helyén nálunk most minden nyelv egyenjogú, csupán a szlovák nem, amelyet megint az élet legalsóbb szintjeire számĦztek. A bíróságokon még mindig fĘleg a magyar nyelv uralkodik, az adminisztrációban majdnem telje- sen a német…”. A szlovák férfiak „a kormányból ki vannak szorítva, meg- alázottak, üldözöttek, azoknak, akik a kormányért dolgoztak, nevetség a bé- rük…”.⁴⁵

Ennek ellenére – néhány harcostársától eltérĘen, akik a teljes passzivi- tásba vonultak, vagy romantikus-messianisztikus víziókba, vallásos- metafizikai elmélkedésekbe menekültek – tovább dolgozott. Segítette Hurban 1852 Ęszéig mĦködĘ lapját, a Slovenské pohĐady-t. Cikkeket, recen- ziókat és kritikákat írt bele. Ez utóbbiak közül külön figyelmet érdemel, mivel akkori politikai nézeteit is tükrözi, az a kritikája, amelyben egykori diákjának, Samo Vozárnak a „Hang a Tátra alól” (Hlas od Tatier) címĦ,

„magyarbarát” írását bírálta igen hevesen. Vozár ugyanis a szlovák-magyar együttélés és tartós összefogás mellett érvelt, miközben a Kossuth Lajos nevével fémjelzett magyar liberalizmus pozitív vonásaira helyezte a hang- súlyt.⁴⁶ Štúr fĘleg azzal érvelt, hogy a szlovákok összefogása a magyarokkal, akiket az ázsiai hunokkal, avarokkal, mongol-tatárokkal és törökökkel roko- nított, miért nem lehetséges.⁴⁷ 1853 végén a modori „magyarónok”, élükön a polgármesterrel, a tudomására hozták, hogy rendĘri felügyelet alatt áll. Fel-

44 Idézi: Juríþek 205.

45 Listy II. 316. levél 239-240.

46 Dokumenty I. 143-144., Huþko 212.

47 Dokumenty I. 145-149.

jelentették, a zsandárok nyomozást indítottak ellene.⁴⁸ Ennek ellenére 1854.

májusában beszédet mondott a kiváló költĘ, Ján Hollý emlékmĦvének lelep- lezésekor. Titokban találkozott M. Obrenoviü szerb fejedelemmel. Élénk levelezést folytatott, titkos személyes kapcsolatban állt a szláv világ számos jeles személyével, az orosz szlavofilok és a hivatalos orosz kormányideoló- gia vezetĘ képviselĘivel.⁴⁹ A hatásuk alá került.

1851 végére elkészült utolsó jelentĘs politikai munkájával. „A szlávság és a jövĘ világa” („Das Slawenthum und die Welt der Zukunft”) konzerva- tív-vallásos víziónak tekinthetĘ, amelyben az osztrák és a török birodalom- ban élĘ szláv népek jövĘjét, fejlĘdésük lehetséges változatait vázolta fel Európa új viszonyai között.⁵⁰ Herder, Hegel és az orosz szlavofilek nyomán a „rothadó” Nyugat hanyatlását jósolta meg. A lehanyatlott angol-germán népek kezébĘl a „jövĘ nemzeté”-t jelentĘ szlávok veszik át a stafétabotot Európában, élükön Oroszországgal.

Štúr orosz imádatában, politikai tisztánlátása elveszítésében a politikai csalódások és kudarcok nagy szerepet játszottak. Az „ázsiai” magyarok és az

„európai” szlovákok további együttélésrĘl hallani sem akart. A magyarok egyébként is elég erĘsek ahhoz, hogy önálló állami és nemzeti életet éljenek.

A „szláv kölcsönösség” kollári gondolatára épülĘ ausztroszláv koncepció, a szláv föderáció terve kudarcot vallott. „Jaj nektek szlávok, jaj neked szláv Ausztria” – írta reményvesztetten. A szláv föderáció megalakítása azért is irreális, mert az önálló szláv államok társulása törvényszerĦen orosz ellenes- séget eredményezne.⁵¹ Szertefoszlottak a Habsburg-dinasztia segítségéhez fĦzött nemzeti reményei is. Nemcsak Nyugat-Európa hanyatlását jövendölte meg. A Habsburgok német birodalmáról is úgy vélekedett, hogy az soha sem lesz képes szláv állammá váni. Egyébként is ez a birodalom nem más, mint

„galvanizált múmia, amely az elsĘ erĘsebb ütéstĘl szétporlad”.⁵² Egyetlen politikai kiutat látott csupán: „az összes szlávot Oroszországhoz csatolni”.⁵³ Oroszország az egyedüli világítótorony az elnyomott szláv népek számára.

Tervei szerint az orosz birodalomhoz csatlakozó szlávok nemcsak a cári

48 Juríþek 215.

49 Huþko 222.

50 Vladimír Matula: Stúrov spis Slovanstvo a svet budúcnosti. In: ďudovít Štúr v súradniciach minulosti a súþasnosti. Zostavil Imrich Sedlák. Matica Slovenská, Martin: 1997. 130-145.

51 Z diela „Slovanstvo a svet budúcnosti”. In: Vybor zo spisov ďudovíta Štúra. Turþ. Sv.

Martin. 1931. 158. (A továbbiakban: Vybor zo spysov); www.matica.sk/snn/2005/24/;

Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Epizódok az orosz pánszlávizmus történetébĘl.

Interetnica, Bp. 1993. 56. (A továbbiakban: Gecse)

52 Idézi: Juríþek 218.; Gecse 56.

53 Vybor zo spysov 161.

fennhatóságát fogadnák el, hanem – a szláv nyelvi egység részeként – az orosz nyelvet és a pravoszláv vallást is.

Négy évvel késĘbb a meghasonlott Štúrt váratlanul ragadta el a halál.

1855. december 22-én halálos kimenetelĦ fegyveres baleset érte. Három hét fájdalmas szenvedés után 1856. január 12-én hunyt el.