A VIASZ ÉS MŰGYANTA MOULAGE-OK ÍMÜKÉSZÍTMÉNYEK) ELŐÁLLÍTÁSÁNAK ÜJ MÓDSZERE
VÁGÁS ENDRE
Az elmúlt évek folyamán behatóan foglalkoztunk a viaszkészítmé- nyek, modellek és moulage-ok eddigi előállításmódjával. Vizsgálataink anyaga az 1780-as évektől B. Fontana (Milano) készítményeitől napjaink produktumaiig 180 év anyagát ölelték fel. Munkánkat részint a Buda- pesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének Múzeumában vé- geztük, ahol Fontana készítményei közül számos ma is látható, részint pedig az egykori Budapesti Panoptikum anyagát dolgoztuk fel.
Az Anatómiai Intézet Múzeumában a készítmények restaurálása során jutottunk adatokhoz. A Budapesti Panoptikum a háború (1944—45) alatt súlyosan megsérült, restauráihatatlanul összetörött, különböző ko- rokból származó moulage-ait pedig szerkezeti felépítés, színezésmód és
a viaszanyag vegyi összetétele szempontjából vizsgáltuk meg.
A moulage készítmények, viaszmodellek a rég múlt időktől napjainkig jelentőségükből nem veszítettek. Különösen a pathologiai (dermatologiai) elváltozások pontos rögzítésének és több példányban való hű reproduká- lásának pótolhatatlan eszköze ma is a moulage. A viaszanyag pedig a tökéletes testszerűség visszaadásában a legutóbbi időkig versenytárs nélkül állott.
A viaszkészítményeknek azonban egyik nagy hiányossága, a sérülé- kenység. Nemcsak mechanikailag sérülnek könnyen, hanem meglehető- sen ham ar deformálódnak is a hőingadozások hatására.
Ezeknek a tényezőknek a szakemberek már kezdettől fogva tuda- tában voltak. A Budapesti Anatómiai Múzeum alapítólevelében pl. II. Jó- zsef (1789-ben) a viaszkészítmények tárolóhelyiségének állandó hőmér- sékleten tartásáról rendelkezik, valamint a készítmények szekrényekbe zárására ad utasítást.
A viasz moulage-ok másik gyenge pontja az, hogy különösen régeb- ben — amikor e technika a fénykorát élte — főként anyagukban színe- zett viaszdarabok összedolgozása útján, lassan és nagyon drágán készül- tek. Ez a technika művészi munkát, művészi teljesítményt igényel az anyag adottságaiban rejlő lehetőségeknek teljes kiaknázásához. A művészi munka túlsúlyra jutása azonban — különösen a régebbi anatómiai modellek egy részét, többé-kevésbé stilizálttá tette. A mai viaszkészítmé- nyek sorozatban készülnek, színezetlen viaszanyagnak gipszformákba
való öntése útján, utólagos felületi festéssel. Ez a felületi színezés azonban sok tekintetben lerontj a a viaszkészítményeknek a viasz anyagából adódó valószerűségét. A festék elfedi a viasz fényét, és árt az öntvény felületi viszonyainak is.
A mai viasztechnika felületi színező módszereinek kiküszöbölésére, egyben pedig az öntvény felületi sajátságainak (rajzolat, porozitás stb.) teljes megőrzésére, egy ú j eljárást, az ún. hártyaöntési eljárást dolgoztunk ki. A gipszformákba vékony, gyanta- (kolofonium) tart almú viaszréteget öntünk. Megszilárdulása után ezt a gyanta tartalmánál fogva ellenálló, vékony hártyát a formából kiemeljük és a belső oldalán színezzük. A szí- nezés és annak ellenőrzése akadálytalan, mert a viaszhártya áttetsző és a színek kívülről jól láthatók. A belülről való festés következtében a fel- rakott színek a viaszréteg által némileg tompítottan • és nagyon valósze- rű en jelentkeznek. A hártya viaszrétege a moulage testszerűségét, „hús- jellegét" egészen meglepő mértékben biztosítja. A festés befejezése után a viaszhártyát a gipszformába visszahelyezve, utólagosan adjuk meg viaszból a műkészítmény szilárdságához szükséges falvastagságot. Ezzel a módszerrel — az eredeti testrészekről készített gipsznegatívok segítsé- gével — olcsón, és főleg sorozatban is, igen szép műkészítmények állít- hatók elő, azonban vitathatatlan ezeknek a készítményeknek — mint minden viaszmoulage-nak — a sérülékeny jellege.
A sérülékenység kiküszöbölésére folyamodtunk a Polyvinylchlorid (PVC) technikához, amely tökéletes valószerűséget biztosít, és szinte elpusztíthatatlan moulage-ok előállítására n y új t lehetőséget. A felületi színezés helyett, ennél a módszernél is a m ár említett belső festési eljá- rást alkalmaztuk.
Az eljárás menete a következő:
1. Kiindulási anyag PVC (polyvinylchlorid) monomer por, melyet dibutylphtalattal, mint lágyítóval keverünk össze. A lágyító mennyisé- gétől függően a keverék folyékony vagy sűrűbb — tésztaszerű — lesz.
A későbbiek folyamán — a polymerizálás ut án —• a nagy lágyítótartalmú öntvények elasztikusak, a kevés lágyítót tartalmazóak pedig kemények, sőt csontkemények lesznek. Általában tésztakeménységű (ablakgitt ke- ménységű) PVC anyaggal dolgozunk. Erősebben lágyított masszára csak akkor van szükség, ha nemcsak vizuálisan, hanem tapintási szempontból is élethű moulage-t akarunk készíteni.
2. Hártyakészítés. A gipszformákban vékony, 0,3—0,5 mm vastag PVC-réteget terítünk ki a kívánt lágyítási fokú masszából. Ezután a gipsz- formákat a PVC-réteggel együtt 15 percre 160 C°-ra termosztátba helyez- zük, ahol a há rt ya polymerizáció útj án megszilárdul.
3. A megszilárdult hárt yá t kivesszük a formából, m aj d a fonákán festjük. A színezést a hár tya külső felülete felől ellenőrizzük. Festékül földfestékek alkalmasak, melyek a polymerizálás 160 C°-os hőhatását változás nélkül kiállják. A festékeket 3—5 százalékos ciklohexanonos PVC-oldathoz keverjük hozzá, és a keverékkel színezünk.
Röntgenártalom a kézen. PVC-moulage.
4. A festés befejeztével a PVC-hártya visszakerül a gipszíormába, és a festékrétegre belülről, további PVC-réteget viszünk fel — 2—3 mm-es vastagságig — a moulage szilárdítása végett. A PVC lágyítási foka ebben az esetben is a kész moulagetól megkívánt konzisztenciától függ. Végül a szilárdító rétegben elhelyezzük a moulage felerősítéséhez szükséges csavarokat, és az esetleg szükséges szilárdító vázat, ma jd 20—30 percre 160 C°-ra ú j r a termosztátba helyezzük a gipszformával együtt az egész készítményt. A moulage három rétege (PVC-hártya, festék- és szilárdító réteg) szétválaszthatatlanul összeforr a hőkezelés folyamán és ezzel a moulage végleges alakot ölt.
Az öntési fugákat pengével, ollóval levághatjuk, a moulage esetleges hibáit, hiányait pedig (polymerizálatlan) PVC-masszával lehet korri- gálni, ma jd helyileg kell a kijavított foltokat (melegítéssel) polymerizálni.
A polyvinylchloridból készült moulege-ok a vizuális valószerűség tekintetében tökéletesen állják a versenyt a legjobb viaszkészítmények- kel, de azokkal ellentétben a mechanikai behatásokkal szemben „érzé- ketlenek". Valószerűségüket fokozza az a lehetőség, hogy előállításuknál
a konzisztencia a kívánt mértékben szabályozható.
A Polyvinylchlorid műkészítmények előállítása olcsó, és viszonylag nem is komplikált, ezért ajánl juk őket oktatási, egészségügyi, felvilágo- sítási célokra, valamint értékes tudományos preparátumok reprodu- kálására.
\
Kísérleteink közben próbálkoztunk zselatin alapanyagú és nye rs - gumi (latex) felhasználásával készült moulage-ok előállításával is. A meg- jelölt anyagok azonban, sem a feldolgozhatóság, sem az ajánlott hár t ya- öntési módszerünk alkalmazhatósága, sem az időállóság szempontjából nem veszik fel a versenyt a polyvinylchloridból készült moulage-okkaL
összefoglalás
A dolgozat részint a hagyományos viasz moulage-ok készítésmódjá- nak módosításával, részint a sérülékeny viaszanyag helyett ú j eljárás leírásával, szinte törhetetlen műanyag moulage-ok készítésével foglal- kozik.
Az ú j eljárás a viasz és műanyag (polyvinylchlorid) moulage-ok ese- tében egyaránt azon alapszik, hogy a moulage-okat nem felületileg szí- nezik, hanem 0,3—0,5 mm-el a készítmény külső felülete alatt. Miután a festékek nem fedik be a viasz-, műanyagmoulage-ok felületét, hanem a színek vékony réteg alól tűnnek elő, az ú j típusú moulage-okkal nagy- fokú valószerűség biztosítható.
A felület alatti színezés „hártyaöntés" út j án valósítható meg. A m ű - anyaghártya a fonákán színezhető, a színezés után pedig tetszőlegesen megvastagítható.
EIN E NEUE M ETH OD E ZUR HE RS TE LLUN G VON WACHS- UN D KUN STSTOFF -M OUL AGE N
E. VÁGÁS
Z U S A M M E N F A S S U N G
Der Ver fasser h a t einerseits da s Her s t e ll ungs ver fa hr en de r tradi ti onell en Wa ch sm oula gen m odif i zi er t u n d em pf iehl t anderseits ans ta t t des leicht verletz- lichen Wac hs s toff es e i n e n e u e Methode zur Erzeugung f as t unzerbrechli cher K u n s t - stoff-Moulagen.
Das Wesentliche d es ne u e n V e r f a h r e n s ist s ow oh l bei der Anfe rt i gung von Wachsais a u ch von K u n s t s t o f f - (PVC) Moulagen, dass di e F ä r b u n g nicht vo n d e r Oberflache aus, s onde rn v o n innen her , durch A u f t r a g e n de r Fa rben 0,3—0,5 m m unter d e r äusse ren Oberfl äche, erfolgt. Da die Fa rb s t of fe nic ht als Deckschicht auf get r agen werden, s o n d e r n unter e i ne r d ü n n e n M e m b r a n her vors c hei nen, ist e i n e hochgradige Wirkli chke it sget reue W ie d erga b e gesichert.
Die F ar bg e b ung v o n i nn e n her ist d u r c h „Giessen ei ne r dü nnen M e m b r a n "
aus Kunstst off möglich, wel che a n der Rückseite ent prec he nd bema lt und d a n n durch Nachguss in beliebiger Höhe ver di ckt w er den k ann .
T A F E L E R K L Ä R U N G
1. Zufolge Röntgens chädigung ent s ta ndene Kre bs def orma ti on (Carzinom). PVC- Moulage.
I R O D A L O M
1. B re i ner, E.: Si 1 ioonkiaujtsch uk u n d Na ft of l e x, zwei neue , k a lt zu ve ra r b e i t e n de , fl exi bl e F o r m m a t e r i a l e n . Der P r ä p a r a t o r 4 (1950) 65—73.
2. C at a l ogu s p r a e p a r a t o r u m a n a t o m i c o r u m ar t e f i c i a t i um . Pest, 1862. (An at ómi ai In t éz e t Budapest.)
3. C s an ád y Gy.; E. Vá g ás : Eine n e u e M e t h o d e zur He rs t el l un g v o n W a c h s - u n d Ku ns t s t o ff - M o ul ag en. M ikr os ko pi e 17, (1962) 290—293.
4. Douglas, H.: Th e r ep r o du c t i o n of pat hol ogi cal s p e c i m e n s by t h e u s e of t h e w a x m oul a ge. Mont real , 1929.
5. Grebenscs ikov, V.: T e c h ni k a proi z vods z t va voszkovi h m ul j a zs e j . S za npros zve t , S z b or n i k I. 1928.
6. H an a m i r o v, A. R.: Sposzobi i zgot ov le nij a m u l j az s e j. Rosztov- na-Donu, 1936.
7. Hou wi nc k , I. I.: St. Loui s M oul a ge n o d e r W ac hs mod el l e. Interst, m e d. J o ur na l , Berli n, 1908. No. 5.
8. M a t t hi a s , R.: A n g a b e n ü be r He r s t e l l ung von Moul age n, Leipzig, 1962. (Kézirat.) 9. L an ke n , K.: He r s t e l l ung von A b f o r m m a s s e n f ü r d a s G e h i r n u n d d e r e n A n w e n -
dung . Ar ch. P sychi at. 106. (1937) 234—237.
10. Mes cse rszki j, G. I.: S z ob r a ni e m u l j a z s e j kl ini ki ko zs ni h i venericses zkih bol e zne j Moszkovszkovo universzi teta. Moszkva, 1902.
11. Photi nos , G. Th. : Die He rs t e l l ung u n d B e d e u t u n g d er Moulagen. D er m at ol og.
Ze i t s c hr i f t 14 (1907) 131.
12. Poller, A. : Da s P ol le rs che V e r f a h r e n z u m A b f o r m e n a n L eb en d e n u n d T ot en s o wi e a n Ge ge ns t ä nden . Berli n—Wien, 1931.
13. Sch ra nz, D.: Das v e r e i n f a c h t e Econ omo- Pol l e rs ch e A b f o r m v e r f a h r e n des G ehi r ns.
Z. N eur. 141. (1932) 677—688.
14. S chra nz, D.: A b f o r m u n g d e r a n L ei c he n g e f u n d e n e n Ver le t zungen u n d i hr e A n w e n d u n g im B e w e i s v er f ah re n. Dtsch. Z. gerichtl. Med. 29. (1938) 254.
15. Sedna, L.: Das W a c h s u n d seine t e c hn i s c he Ve r w e n d u n g . Wien—Leipzig, 1919.
16. Szokolov, F. M .: Vosz'kovaja r e p r o d u k c i j a v de rm at o- ve nerol i gi i . Moszkva, 1940.
17. Szokolov, F. M .: Vos zkovie r abot i v m ede ci ne . Mos zkva , 1955.
18. Ve rze i chnis s der d e m a na t om i s c h e n M u s e u m der. K. K. P es t h e r Un i ve rs i t ä t gehö rig en Ge gens t änd e. 1859.
19. Vasetko, N. P.: K a k gyelati s z a m o m u m ul j a z s i. Kiev, 1927.
20. Wallis, F.: T h e m o u l a g e a s a r ec or d e m p l o y e d et t h e A r m y Medica l M u s e u m , Ne w York, 1919.
