A N T A L L J Ó Z S E F
E Ö T V Ö S M Ű V E L Ő D É S P O L I T I K Á J A
É S A K Ö Z É P I S K O L A I R E F O R M E L Ő K É S Z Í T É S E
A nemzeti ébredés korában, a polgári átalakulásért folyó küzdelem évtizedei- ben, a reformkorban alakult ki EÖTVÖS szabadelvű művelődéspolitikai szemlé- lete. Közoktatásügyi programja szerves része volt egész politikai koncepciójának, kísérlet a világszemléletében, politikai filozófiájában gyökeredző alapelvek gyakorlati alkalmazására. Pedagógiai gondolatai ott kísértenek költészetében, helyet kaptak szépirodalmi munkáiban is.
A művelődés szerepének érvényesítése a nép politikai érettségének elérésére, a politikai szabadságjogok gyakorlására, közismert és „bevallott" alaptétele a l i b e r a l i z m u s n a k . A művelődés elsődlegességének eszméjét a politikai, átalakulásban Eötvös és a centralisták képviselték a leghatározottabban. P o l i t i k a i f i l o z ó f i á j u k a közgazdaság, a közoktatás és a közegészségügy összefüggésének felismerésével, igen jelentős mértékben hozzájárult a modern polgári államépítés sikeréhez.
Tudták azt, hogy a közoktatás és a közegészségügy egyszersmind gazdasági kérdés is, amely meghatározza a termelés egyik legfőbb tényezőjének, az ember- nek testi és szellemi állapotát.1
A centralistákhoz — vagy ahogy még nevezték őket, a doktrinérekhez — sokan csatlakoztak a kor kiváló értelmiségi koponyái közül. Nem véletlen, hogy EÖTVÖS 1848-ban és 1867-ben szinte magától érthető jelöltje volt a közokta- tásügyi tárcának, majd pedig utóda, TREFORT ÁGOSTON tizenhat esztendőt töl- tött a nem éppen kényelmes miniszteri székben.
Eötvös reformpolitikája, és a sajtó
Eötvös második minisztersége idején „realista művelődéspolitikusként" — az alapvető célok elérése érdekében — megtette azokat az engedményeket, amelyek elkerülhetetlennek látszottak. A megváltozott erőviszonyok, az eltérő
1 Vö.: Sötér István: Eötvös József. Második kiadás. Bp. 1967.; Hajdú János:-Eötvös József- - -báró első-minisztersége (4848). Bp. 1933.fM'olnár Aladár: Eötvös közoktatásügyi minisztersége.
1867—1870. H a v i Szemle. 1879. 1879. I I . 182—190. 1., I I I . 233—256. 1., IV. 1—21. 1.; Felkai IMSZIÓ: A klerikális reakció harca az 1868. évi népiskolai törvény ellen. Magyar Pedagógia.
1950. 45—65.; Eötvös József válogatott pedagógiai művei. Bevez. és összeáll. Felkai László.
Bp. 1957.; Hajdú János: A nevelés gondolata Eötvös József báró költészetében. Magyar Peda- gógia. 1936. 9—10.; Halász Imre: E g y letűnt nemzedék. Budapest, 1911.; Antall József: Eötvös József és a Politikai Hetilap engedélyezése. Magyar Könyvszemle. 1963. 1—2. sz. 100—107.;
IIÖ.: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése. 1865—1866. Századok. 1965.
6. sz. 1099—1030.; uö.: 100 esztendős a népiskolai'törvény —: Eötvös József és az 1868. évi népiskolai törvény országgyűlési vitája. Magyar Pedagógia. 1968. 4:14—433.; uö.: Absolutism and Liberalism in l l e a l l h Policy in Hungary. Medical History in Hungary. Comm. de Mist. Art.
Med. Suppl. 4.; Trefort Ágoston: Beszédek és levelek. Budapest, 1888. .143.
.159
politikai helyzet — 1848 és 1867 különbsége — ezt valóban indokolttá és érthe- tővé tette. A valóságban mégsem h ú z h a t u n k olyan éles határvonalat a 48-as és a 67-es EÖTVÖS közé, ahogy ezt korábban olvashattuk SŐTÉR ISTVÁN alap- vető könyvében.2 EÖTVÖS különállása és „mérséklete" m á r m e g m u t a t k o z o t t 1.848-ban is, viszont kudarcaiban is felismerhető eszméihez való ragaszkodása a kiegyezés után. Politikai programja sokkal h a t á r o z o t t a b b és m e g f o r m á l t a b b teóriában gyökeredzett annál, hogy alapvető eszmei „ á t a l a k u l á s r ó l " beszél- hetnénk nála.
A kiegyezés u t á n megalakuló ANDRÁSSY-kormánynak EÖTVÖS volt az egyetlen
„miniszterviselt" tagja. E z azonban nem jelenti azt, hogy a kortársak k ö z ö t t ne akadt volna olyan ellensége, aki kétségbe v o n t a az alkalmasságát a közok- tatásügyi tárca betöltésére. KECSKEMÉTHY AURÉL, az abszolutista kormány- zattal e g y ü t t m ü k ő d ő és k o m p r o m i t t á l t publicista,.nem mulasztotta el bejegyezni naplójába (1867. február 20): „EÖTVÖS szervezeti terveiről fecseg; szép; az isko- laügyről aligha v a n kellő fogalma."3 Bár nem t a g a d j a meg tőle — egy szempont- ból — az elismerést KECSKEMÉTHY, mikor m e g á l l a p í t o t t a : „gondoskodott az administratioról is; ki is választottá a legjobb helytartótanácsi h i v a t a l n o k i k a r t , a miért a többiek haragszanak is reá".4
KECSKEMÉTHY gyűlölete az ú j korszak emberei iránt érthető volt, hiszen elfor- dultak tőle. A n n y i b a n igaza is volt, hogy EÖTVÖS megtartotta az abszolutizmus korának számos begyakorlott tisztviselőjét, hiszen feltétlenül szükség volt r á j u k az adminisztráció folytonosságának a biztosításában. De nem ezekre építette közoktatásügyi programjának kidolgozását és végrehajtását. A legkiválóbb
2 Sőtér monográfiája első k i a d á s á b a n ( E ö t v ö s József. B p . 1953.) o l v a s h a t j u k : „1848 e l ő t t és u t á n írott m ű v e i k ö z t éles h a t á r v o n a l a t kell h ú z n u n k . . . D e nincs m é g egy í r ó n k , a k i n é l a 48 okozta törést oly élesen k i m u t a t h a t j u k , m i n t épp ő n á l a " . ( I . m . 311—312.) J e l l e m z ő m é g a t o v á b b i megállapítása is: „az ötvenes-hatvanas évek E ö t v ö s é b e n a d e m o k r a t i k u s l i b e r a l i z m u s visszasorvadását kellett l á t n u n k , burzsoá liberalizmussá." (Uo. 327.) A „ k e t t é v á g o t t E ö t v ö s " - koncepció tarthatatlansága h a m a r k i d e r ü l , ha a centralisták egész gondolatrendszerét vesszük vizsgálat alá. Sőtér István a m á s o d i k k i a d á s b a n m á r ezt í r j a : „ N e m l á t h a t u n k u g y a n k ü l ö n b s é g e t E ö t v ö s 1848 előtti és u t á n i p á l y á j a k ö z ö t t ; n e m m o n d h a t j u k ugyan, h o g y a forradalom u t á n i E ö t v ö s liberalizmusa lényegesen k ü l ö n b ö z ö t t a 48 előtti E ö t v ö s é t ő l (hisz a forradalomról v a l l o t t felfogása azonos volt 48 előtt és u t á n is)" . . . — csak g a z d a g a b b n a k és n a g y o b b feladatok szol- g á l a t á b a n á l l ó k n a k érzi a szerző, (f. m . 333.) — Ugyancsak m e g v i l á g í t j á k a m a g y a r liberalizmus centralista, „ e ö t v ö s i " i r á n y z a t á n a k helyét, h a megvizsgáljuk Ch. A. H. Tocqueville (1805—59) korai h a t á s á t , p é l d á u l Csengery Antal és a centralisták községi igazgatási koncepciójára. (Világ- hírű m ű v e : „ L a démocratie cn A m é r i q u e " . 1 — I I . Paris, 1835. M a g y a r u l Fábián Gábor fordításá- b a n , B u d á n , 1841—43-ban. ) K é s ő b b i m ű v e („L'ancien régime et la r é v o l u t i o n " , 1856-ban) részben hasonló történelmi viszonyok k ö z ö t t született, m i n t Eötvös „ A X I X . század u r a l k o d ó eszméinek befolyása az á l l a d a l o m r a " c. m ű v e . E kérdésekkel kapcsolatban érdemes m e g e m l í t e n i Tocqueville levelét (1858. július 1.) E ö t v ö s h ö z , amelyben az elvrökonságot h a n g s ú l y o z t a . (Trefort Ágoston: Tocqueville emlékezete. Emlékbeszédek és t a n u l m á n y o k . B u d a p e s t , 1881. 5 8 — 6 0 . ) T o v á b b á Böiy Pál m a g y a r származású amerikai történész dolgozatait (P. B ö d y : B á r o n J o s e p h E ö t v ö s and his Critique of Nationalism i n blabsburg M o n a r c h y . 1848—1854. The H i s t ó r i á n . 1965. 1. sz. — P . B ö d y : Lord A c t o n a n d t h e Idea of the N a t i o n State. The U n i v e r s i t y of P o r t l a n d Rewiew. 1965. 5—11.) Ismert m é g Concha Győző „ E ö t v ö s és M o n t a l e m b e r t b a r á t s á g a ' ' ( B p 1918.), Gál István „ J o h n S t u a r t Mill m a g y a r kapcsolatai" (Filológiai K ö z l ö n y . 1969. évi 1—4. s.
211—220.) c. dolgozata. Világosabban l á t j u k az európai liberalizmus és a m a g y a r liberalizmus összefüggéseit, a katolikus liberalizmus sajátosságait e t a n u l m á n y o k a l a p j á n . A reformkorral kapcsolatban pedig Fenyő István „ H a z a és t u d o m á n y . A hazai reformkori liberalizmus történe- t é h e z " (Bp. 1969.) c. kötetét, v a l a m i n t Antall J.: K ö z m ű v e l ő d é s és i s k o l a ü g y B ö l ö n i F a r k a s Sándor ú t i jegyzeteiben. (Pedagógiai Szemle. 1966. .12. sz. 1131—1140.) c. közleményét em- l í t j ü k .
3 Kecskeméthv Aurél n a p l ó j a . 1851—1878. Bp. 1909. 224.
4 U o . 230.
szakembereket, egyetemi t a n á r o k a t , orvos-szervezőket, középiskolai igazgatókat és t a n á r o k a t vette maga mellé, és k ü l d t e k i külföldi t a n u l m á n y u t a k r a . Tanács- adói és belső munkatársai ezek k ö z ü l kerültek ki. Elég, ha most csak MOLNÁR A L A D Á R R A ( 1 8 3 9 — 1 8 8 1 ) , G Ö N C Z Y P Á L r a ( 1 8 1 7 — 1 8 9 2 ) és M A R K U S O V S Z K Y LAJOS™ (18:15—1893) gondolunk, akik az eötvösi reformpolitika egy-egy fontos részét fogalmazták meg és öntötték végleges formába.
EÖTVÖS második miniszterségének átfogó művelődéspolitikai programja jelen- tős mértékben a Politikai Hetilap hasábjain „alakult k i " . . E z volt a szakértők fóruma, eszköz a későbbi m u n k a t á r s a k kiválasztására és „ k i p r ó b á l á s á r a " . A z is hozzájárult eddig a Politikai Hetilap művelődéspolitikai előkészítő szerepé- nek a figyelmen k í v ü l hagyásához, hogy EÖTVÖS maga nem írt művelődéspoli- tikai cikkeket a saját lapjába. De ez nem teszi feleslegessé a vizsgálatát, hiszen nyilvánvaló, hogy „miniszteri szinten" éppen a szakértői javaslatok, a vélemé- .nyek koordinálása, azok beépítése az általános politikai koncepcióba, á legfon-
tosabb számunkra.
Volt: azonban — e m a g á t ó l értetődő okon k í v ü l — más indoka is annak, hogy EÖTVÖS maga nem írt művelődéspolitikai cikkeket a saját lapjában. A Politikai Hetilap első száma 1865. július 3-án, az utolsó pedig 1866. június 25-én jelent meg.
Egy olyan esztendőt ölelt fel ez az időszak, amely meghatározó szerepet játszott kül- cs belpolitikai téren egyaránt a kiegyezés előkészítésében.
A nemzetiségi kérdést, és a közoktatásügyet azonban nem hanyagolta el EÖTVÖS, h a n é m másokat kért fel erre, akik képviselték az álláspontját vagy hozzájárultak annak kialakításához. Akárcsak minisztersége idején a miniszté- r i u m b a n , m o s t is megszabta a cikkek irányvonalát és meghatározta azok témáját.
Lehetőséget akart biztosítani a vélemények kicserélésére és a közoktatásügyi reform gondolatának a népszerűsítésére.
Hasonlóan fontos szerepet játszott a pedagógiai közvélemény tájékoztatásá- ban — a Politikai Hetilappal szinte egyszerre megindított másik újság — az Új Korszak, SCHVARZ G Y U L A l a p j a . SCHVARCZ — a z ó k o r i t ö r t é n e l e m k é s ő b b i neves professzora — EÖTVÖS legnagyobb közoktatásügyi bírálójaként köszön- tött be a politikai életbe. E l ő b b m i n t lapszerkesztő, később m i n t ellenzéki kép- viselő t á m a d t a a laptulajdonost, illetve a minisztert. L á t h a t ó l a g arra törekedtek mindketten, hogy minél k i v á l ó b b szakembereket nyerjenek meg m a g u k n a k . I g v azután néhányan m i n d k e t t ő j ü k lapjába írtak. Ezek közé tartozott LüTTER NÁNDOR (1820—189:1) piarista tanár, a szak tanítási rendszer (az oszt.álytanítás helyett!) egyik úttörője, aki rendtársaival, PÉRLAKY LÁSZLÓval és VASS JÓZSEF- fel mái' 1848-ban EÖTVÖS szakértőjeként m ű k ö d ö t t . Ú j szabályzatot a l k o t t a k , amely egyesítette magában a rendtartás, a tanterv és az utasítás későbbi ismér- veit.5 A szabadságharcban m i n t nemzetőrtüzér vett részt LDTTER, m a j d a /Lic/i-korszakban eltiltották az ifjúság nevelésétől A_ megszelídülő -idők-azon-"
-ban-teret "adtak"a"kíválő tanügyi szakembernek. A budai g i m n á z i u m igazgató- jaként — az Októberi Diploma kiadása után — már egyike a katolikus gimná- ziumok átszervezéséért folyó harc előharcosainak, az .1861. évi b u d a i t a n ü g y i értekezletnek pedig jegyzője és tulajdonképpeni irányítója.8 Nem véletlenül aján- lotta neki 1865-ben SCHVARCZ az egyik közoktatásügyi röpiratát.7
5 Hajdú i. m. (E. első minisztersége) 121.
6Lulter Nándor: A magyarországi katbolikus gvmnusiiuiiok jövendő szervezetére vonatkozó javaslat. Pest, 1862.
1 Schvarcz Gyula: N é h á n y előzetes pont a hazai közoktatásiigv legégetőbb szükségleteiről.
Pest, 1865. ' "
U Magyar Pedagógia 161
EÖTVÖS és SCHVARCZ v i t á j á n a k , SCHVARCZ s z e m é l y e s t á m a d á s á n a k t a l á n a legnagyobb eredménye — a k ü l ö n á l l ó program megfogalmazásán t ú l m e n ő e n
— a közoktatásügy előtérbe kerülése a Politikai Hetilapban. A k ö z o k t a t á s ü g y szakszerű vizsgálatát, a helyzet felmérését és a megfelelő g y ó g y m ó d „ j a v a l l a t á t "
i f j . SZÁSZ K Á R O L Y ( 1 8 2 9 — 1 9 0 5 ) c i k k s o r o z a t a i n d í t o t t a m e g . A p j a , a z i d . SZÁSZ KÁROLY EÖTVÖS államtitkára volt 1848-ban, m a j d pedig az Országos Honvédel- m i B i z o t t m á n y kormányzása idején mint á l l a m t i t k á r maga vezette a tárcát.
Az ifj. SZÁSZ KÁROLY is ekkor kezdte p á l y á j á t , fogalmazóként lépett minisztéri- u m i szolgálatba. De a szabadságharc kiszélesedésével jelentkezett a honvédségbe és utászhadnagyként teljesítette kötelességét. Világos u t á n elvégezte a reformá- tus teológiát, lelkész, m a j d tanár lett. A Politikai H e t i l a p b a n megjelent cikkei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kiegyezés u t á n a K ö z o k t a t á s ü g y i Minisz- térium osztálytanácsosává neveztette k i EÖTVÖS. A költőnek és m ű f o r d í t ó n a k is jeles politikus tagja volt az A k a d é m i á n a k , m a j d 1884-ben megválasztották a . Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé. SZÁSZ véleményének a közlésével EÖTVÖS éppen a református körök megnyerésére törekedett.
SZÁSZ h á r o m f o l y t a t á s o s c i k k b e n8 — „N é z e t e k közoktatásunk országos rendezé- séről" címen — fejtette ki az álláspontját. A k ö z o k t a t á s ü g y fontosságának hang- súlyozásával kezdte írását, m a j d rátért a kor egyik legkényesebb kérdésére, az állam és az egyházak viszonyának, a közoktatásban betöltött szerepüknek a tárgyalására.
Az állam i r á n t i bizalmatlansághoz hozzájárult — SZÁSZ szerint — a THUN- féle Organisalions-Entwurf emléke is. Ennek rendelkezései különösen a protes- tánsokra vonatkozóan t ű n t e k sérelmesnek. „ D e késértse b á r nemzeti k o r m á n y hasonló u t o n vagy bár a. teherviselés magára vállalásával is, egyszerre egészen az állam kezébe ragadni a közoktatás ügyét,, nem kételkedünk, hogy hasonló ellenzéssel fogna a felekezetek, vagy m o n d j u k az állam részéről t a l á l k o z n i . . . Egyeztetni az igényeket, megadni mindenkinek a magáét, s ugy rendezni orszá- gosan a közoktatás ügyét, hogy az versenygés oka se legyen, m a g á b a n is minél j o b b a n megfeleljen . . . . az állam és egyház különleges czéljainak, — í m ez a feladat."9 SZÁSZ közös ügynek tekintette a közoktatásügyet és éppen olyan egyoldalúnak vélte kizárólag egyházi vagy kizárólag á l l a m i n a k minősíteni az iskolákat. Az első megoldást — amely „ k ö z é p k o r i eszme s z e r i n t ü n k " — eleve elvetette. D e a második megoldást is rossznak t a r t o t t a , mert „a keresztény- ségnek s m a g á n a k a társadalomnak az áláásására vezetne; m i t , m i n t k i t ű z ö t t czélt. bevallani a socialisták n e m is kételkednek, de m i t ő l m i . a békés átalakulás természetes ú t j á n kívül, i r t ó z u n k " .
SZÁSZ előtt világosan álltak a gyakorlati kérdések is. „ J ó iskolához, legyenek azok az államéi vagy az egyházéi, szóval a közoktatás virágzó állapotához, k é t dolog m ú l h a t a t l a n u l szükséges: anyagi és szellemi erő, pénz és t a n í t ó k . Sok pénz és jó t a n í t ó k . "1 0 Már pedig ehhez közös teherviselésre v a n szükség, mert erre nem elég a katolikus egyház t a n u l m á n y i alapja ( „ S t u d i o r u m f u n d u s " ) , a protes- tánsok és a keleti egyházakhoz tartozó nemzetiségek együttes anyagi ereje sem.
De ennél is súlyosabb probléma a j ó tanítók és t a n á r o k h i á n y a . A középiskolai tanárok nagy része kollégiumokat és papneveldéket látogatott és n e m esett á t
„speciális tanári képzésen".
3 Politikai Hetilap (a továbbiakban: PH). [. évf. 18.' 19., 20. sz. (1865. nov.-dec.)
9 Uo. 18. sz.
19 Uo. 19. sz.
Cikksorozata utolsó részében az iskolarendszer felvázolásával, az egyházak és az állam iskolafenntartási jogával foglalkozik a szerző. Elismeri az állam felügyeleti jogát valamennyi intézmény felett, mely „még a templomra is kiter- jed". Eltérő az álláspontja az egyház és az állam párhuzamos iskolafenntartó jogának a megítélésében. („Két gazdasszony egy konyhán, még ha napa és.
meny volna is, ritkán fér jól meg.") Azt javasolja, hogy az eddigiektől — és a később megvalósult gyakorlattól eltérően — bizonyos fokozatban valamennyi iskola fenntartói az egyházak, más fokozatban pedig az állam legyenek. A népoktatást az egyházak kezében kell hagyni, hiszen ezek elsőrendű feladata a nevelés, gyakorlati ismereteiket pedig a szülői házban vagy mesterük mellett tanulhatják meg a gyermekek. Ezzel szemben a gyakorlati képzést n y ú j t ó intézetek és ezek előkészítői, lényegében a közép és felsőoktatásügy szerkezeti megoszlása az alábbi lenne:
„ I . Az egyház iskolái, melyekben az állam csakis a felügyelési jogot gyako- rolja:
a) az elemi vagy népiskolák;
b) a néptanító-képezdék;
c) a lelkész képezdék.
I I . Az állam iskolái, melyekben az egyház kizárólag a vallástanítást kezeli:
a) az ipar- és polgáriskolák;
b) a gimnáziumok és lyceumok;
c) az akadémiák;
d) az egyetemek és tanárképezdék."
Az iskolafenntartáshoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítására azonban
— még így sem — tartja elegendőnek SZÁSZ KÁROLY az egyházak gazdasági erejét. Kompromisszumra való törekvése, az állami és felekezeti érdekek össze- egyeztetésének hangsúlyozása azonban jól mutatja — e téren — EÖTVÖS 1848-as közoktatásügyi politikájának kényszerű revízióját, az egyházi köröknek tett engedmények elkerülhetetlenségét. Ebben az értelemben a közölt cikksorozat szinte előkészítője EÖTVÖS 1867 u t á n követett művelődéspolitikai irányvonalá- nak. Lényegében megegyezik EÖTVÖS Ferenc Józsefhez írott levelének érveivel, amelyet a népiskolai reformmal kapcsolatban intézett 1868-ban az uralkodóhoz.11
Ebben EÖTVÖS is elvetette a kizárólagos egyházi vagy állami iskoláztatás rend- szerét, elegei, téve a politikai realizmus sokat hangoztatott követelményének.
De elutasította SZÁSZ tervezetének a különböző iskolafokok szerint történő egyházi és állami birtoklását. Biztosította az állam iskolaállítási jogát az alsó- fokú oktatásban, amely művelődéspolitikájának alapját jelentette. Ennek fejé- ben engedményekre kényszerült a közép- és felsőoktatásban az egyházak javára.
A következő hozzászólásnak tekinthető cikkeket GREGUSS G YULA (1829—1869), . a .kiváló . fizikus -és. matematikus, .a pesti- evangélikus- gimnázium igazgatója
í r t a „A közoktatás kérdéséhez" c í m e n . E l v e t e t t e SZÁSZ K Á R O L Y á l l á s p o n t j á t a különböző iskolatípusok (fokozatok) egyházi és állami felosztásának elvétől.
Hasonlóan szembeszáll azokkal, akik e helyett a megyékre és a községekre akar- ták bízni az iskolákat. „A felhozott vélemények ellen egy közös kifogásom van:
mindenikét bizonyos erőszakosság jellemzi." A közoktatásügyi reformnak a múlttal szoros összefüggésbén, a fennálló alapokra kell épülnie. Nem hagyhatjuk
•
11 Az eredeti irat elpusztult, szövege azonban ismeretes. Eötvös József ismeretlen írása.- Bev. és közi. Antall József. Pedagógiai Szemle. 1957. 1. sz.; Antall i. m . (népisk. törvény).
11* 163
figyelmen kívül azt a tényt, hogy „középtanodáink jelentékeny számmal m a g á n alapítványokból tartják fenn magokat".1 2
CIREGUSS véleménye szerint minden testületnek meg kell adni a jogot, hogy iskolát tartson fenn. „ E jogot megvonni egyik testülettől sem lehet." H a alkal- mas iskolát t u d fenntartani valahol az egyházközség, „erőpazarlás volna, ha a politikai község is állítana iskolát". A kormány ott lépjen fel, ahol országos érdekek védelméről van szó és ezen a területén „vallásfelekezeti tekintetek által nem szabad magát vezéreltetnie."
De különösebb veszélyt ez sem jelent, hiszen legföljebb eltérően alakulnak az iskolák, és a sokféleség elve érvényesül: „Megvallom, hogy a teljes egyforma- ságot nem tartom lényeges kelléknek, sőt jó befolyással lehet, ha az iskolák nem áldozzák fel egészen egyéni színezetüket." GREGTTSS álláspontja közelíti meg leg- inkább az angolszász országokban dívó — önkormányzaton alapuló — közok- tatásügyi liberalizmust, aminek megfelelő biztosítékokat is keresett. ,,S nem említettem még a szabad verseny és a szabad mozgás múlhatatlan kísérőjét, a nyilvánosságot, mely a visszaélések és túlcsapongások leghathatósabb ellenszere, a duzzadó nyegleség, hanyagság és élhetetlenség legsulytóbb ostora." í g y azu- tán biztosítva van, bogv a rossz iskolai testület megbukik, a jó meg t o v á b b léphet a fejlődés ú t j á n . Ez a tudományok haladásának leghatásosabb eszköze.
A középfokú oktatás és a polgári iskola
A Politikai Hetilap hasábjain megindított közoktatásügyi cikksorozatok leg- nagyobb jelentőségű szerzője — a liberális katolicizmus képviselőjeként — a már idézett LTTTTER NÁNDOR piarista. Az adott korszak legnagyobb közokta- tásügyi.szakértője, akit EÖTVÖshoz fűződő személyes kapcsolata még jelentéke- nyebbé tett. Hatása az oktatás valamennyi fokozatában érvényesült, de t a l á n legnagyobb szerepe EÖTVÖS középiskolai programjának kidolgozásában volt.
Cikksorozatában — „A. magyar tanügy rendezése"13 címen — először az alsó fokú oktatással foglalkozott, mivel „a népiskolák rendezése hazánkban égetőbb kérdés, mint bárhol másutt". LTJTTER a polgári iskola egyik lelkes apostola volt, aki már az említett budai konferencián is emellett foglalt állást. Ennek megfelelően a falvakban — a mezőgazdasági ismereteket figyelembe vevő — népiskolákat, a városokban pedig négy osztályú elemi iskolákat és négy osztályú (alsóbb) polgári iskolákat javasolt. Ezt később hat osztályú felsőbb polgári iskolákká kívánta fejleszteni a nagyobb városokban. Az egyetemre (tudomány- egyetem és műegyetem) készülő ifjúság az öt vagy — kettőnél több élő nyelv- felvétele esetén — hat esztendős középtanodában folytatná t a n u l m á n y a i t . Innen kerülne azután a három éves liceumba. „ A lyceum valamelyik szakirányá- nak sikeres bevégeztével az egyetem és műegyetem megfelelő facultása nyílnék meg az ifjú előtt."
Á LIJTTER-féle terv szerint tehát a népiskolák (falun) befejezett egészet alkot- nak; az elemi iskolák (városon) a polgári iskolák és a középiskolák előkészítői.
A városi lakosság általános alapfokú oktatása tehát magába foglalta volna az alsó fokú polgári iskolát is. Ezzel szemben az 1868. évi népiskolai törvényjavas- lat nem foglalkozott a polgári iskolákkal, ezt csak a parlamenti vita során —
12 P H . I. évf. 23. sz. (1865. nov.)
13 Uo. I I . évf. 4—5. sz. (1866. jan.)
CSENGERY ANTAL kezdeményezésére .— vették bele.14 A megvalósult törvény azonban összevonta a fogalmakat és mint „elemi népiskolát," falun'és városon a 6—12 éves („bat elemi") gyermekre vonatkozó tankötelezettség alapintézeté- vé tette.
A polgári iskola fontosságát LUTTER a kiegyezés előtt oktatási-társadalompo- litikai szempontból hangsúlyozta és a középfokú oktatás első szakaszával hozta összhangba, illetve kereste a kapcsolatát. Anélkül, hogy a zsákutcába vezető, valóban meghatározott, és bevallott „osztály-iskolát" jelentő polgári iskolát védelmükbe kívánnánk venni, történetietlen ennek az általános iskola alapjáról való utólagos megítélése. (Arról a közismert tényről még kevésbé kell szólnunk, hogy az iskolarendszerben betöltött korlátozott funkciója ellenére, a maga nemé- ben egyik legjobban kiforrott, pedagógiailag és didaktikailag a legjobban képzett tanerőkkel ellátott iskolatípusává v á l t , a magyar közoktatásügynek.) EÖTVÖS és I.UTTER idején pedig az ország iparosításának, a kispolgári és szakmunkás rétegek műveltségének emelésére szolgáló iskolatípus volt. Cikkében arra hivat- kozott LUTTER, hogy „a gymnasiumot, vagy reáltanodát megkezdett ifjak közül v a j m i kevesen jutnak az egyetem- vagy műegyetembe." Arra a következtetésre j u t , hogy az egyetemi előképzésre szolgáló középiskolák tanulóinak csak 20%-a kerül egyetemre, míg 80%-a „készületlen lép ki a polgári életbe." Így a gimná- ziumok és reáliskolák „a proletariátus elősegítői". Éppen ennek elkerülésére javasolja a gyakorlati foglalkozásokra előkészítő polgári iskolát. Tehát elég korán jelentkezik Magyarországon a „szellemi proletariátus" problémája, amellyel
KORNIS GYULA olyan gyakran foglalkozott írásaiban,15 sőt egyik fejtegetésének tárgya: „ A középiskola mint, a szellemi proletariátus forrása".16
Most már csak egy kérdés merül fel: miért nem szerepelt EÖTVÖS népiskolai törvényjavaslatában a polgári iskola? K ö n n y ű lenne erre azzal felelni — már csak SCHVARCZ GYULA bírálata alapján is — EÖTVÖS nem volt híve a polgári iskolának. Ez azonban nem valószínű: Sokkal inkább arról lehet szó, hogy EÖTVÖS a polgári iskolákat nem tekintette eredetileg az elemi népiskolákkal egyszerre szabályozására kerülő kérdésnek. LUTTER is átmeneti iskolatípusnak tekintette a népiskola és a középiskola között.. EÖTVÖS pedig a reáliskolák alsó négy osz- tályával (alreáliskola) hozta közeli kapcsolatba, részben azonos cclú intézetnek tekintette. Ezt igazolja az a tény is, hogy 1.868-ban, amikor az országgyűlés belevette a népiskolai törvényjavaslatba a polgári iskolákat, EÖTVÖS a miniszter- elnökhöz küldött és a módosítást indokoló írásában pártfogolta felállításuk el- rendelését, „amelyek a nálunk úgy is felette kevés reál iskolákat pótolhatják némileg".1 7 Jól mutatják a reáliskola cs a polgári iskola összefüggését a polgári iskola hat. osztályúvá, sőt nyolc osztályúvá való fejlesztésére irányuló elképzelé- sek (részben az elfogadot t törvényben is). Ez azonban a reáliskola azonos irányú fejlődése miatt sohasem valósult meg, sőt a bat osztályos „polgári" teljesen elsorvadt...Ezért LUTTER r n á r _ a zU j Korszakban írott cikkében az egységes gim- názium mellett, és a reáliskola ellen nyilatkozott.18 Innen már csak egy lépés a
14 Antall i. m . (népisk. törv.) 427. — Győri Vilmos: A polgáriskola g o n d o l a t á n a k kialakulása.
(:1868-ig). B p . 1929.
15 Kornis Gyula: A szellemi m u n k a válsága. A k u l t ú r a válsága. B p . 1934. 3—41.
16 Kornis Gyula: A z ötvenéves középiskolai törvény. Uo. 155.
" E ö t v ö s átirata a miniszterelnökhöz. Országos Levéltár (a t o v á b b i a k b a n : O L ) M i n . eln.
iratok. 1868. I I I . 420.
18 Ú j Korszak. I. évf. 1. sz. (1865. j ú l . 3.). .Tói m u t a t j a a reáliskola ingatag helyzetét, hogy hol az a l g i m n á z i u m m a l , hol a polgári iskolával k í v á n t á k összeolvasztani. Lutter 1861-ben v a l l o t t
.165
10—14 éves korú gyermekek képzésére szolgáló iskolatípus egységesítésének gondolata. Ez még nem azonos ugyan az általános iskola felső tagozatával, hiszen a népiskolákkal nem akarták összevonni, de így is előremutató program volt.
A közeledés igénye megmutatkozott LUTTER előbb említeti cikkében éppen úgy, mint a Politikai Hetilapban megjelent írásában, amikor lándzsát tört
— egy meghatározott életkorig — az egységes középfokú oktatás mellett. „ H o g y a magasabb műveltséget, vagyis a két rendű egyetemet elérni kívánó ifjúságot legalább 15 éves koráig egymástól elválasztani nem szabad — mert ezen idő előtt a választandó életpályára nézve a tájékozás lehetetlen, s mert a magasabb műveltség alapjainak megszerzése rövidebb idő alatt nem eszközölhető, azt minden mélyebben gondolkozó férfiú belátja."1 9 A középiskolai integráció vagy differenciáció problémáját a műveltségi anyag megszerzésében teljesen kor- szerűen tárja fel a szerző, dé nem megy el a szociális konklúziók levonásáig.
Lényegében LUTTER publicisztikai írásművének koncepcióját vette alapul Eötvös, amikor — éppen az ő segítségével — kidolgozta az :18'70. évi közép- iskolai törvényjavaslatot,.20 Ebben ugyan meghagyták a külön g i m n á z i u m i és reáliskolai tagozódást, de az algimnázium és az alreáliskola között csak a latin nyelv jelentette a különbséget és ennek letétele u t á n bármelyik reáliskolai tanuló folytathatta tanulmányait a gimnáziumban. Az élő nyelvek korábbi tanulása aziitán a felsőbb osztályokban kiegyenlítette volna a kezdeti hátrányokat.
A legmesszebbre azonban EMERICZY GÉZA (1838—1887), a nyíregyházi evan- gélikus gimnázium igazgatója, EÖTVÖS másik kiváló pedagógiai tanácsadója jutott el a középiskola alsó tagozatának egységesítésében. (A kiegyezés u t á n EÖTVÖS Angliába és Németországba küldte ki tanulmányútra.) A g i m n á z i u m i reformokról írott könyvében igen mély szociológiai szemléletről tett tanúságot.
Az iskolákat közelebb kell hozni az élethez: ,,a görög és latin nyelv a gymnasium alsóbb osztályaiból lehetőleg kiszorítandó . . . Teremtsünk az algymriasiumok helyett oly oskolákat, melyek a mostani algymnas'iumok, a nagyobbára hiányzó reáliskolák és feljebbi polgári oskolák czélját és feladatát egyesítik magokban".2 1
EMERICZY egész világszemlélete és politikai gondolkodása m u t a t j a közelállását EÖTVÖS és a centralisták liberális koncepciójához. A művelődés szerepének meg- ítélésében, a társadalmi forradalom kiküszöbölésében játszott szerepének hangoz- tatásában is azonos álláspontot foglaltak cl. A klérus nagy részének álláspont- jával szemben, amely éppen az általános tankötelezettséget tekintette a „kom- munizmushoz vezető útnak".2 2 Korunk fő kérdése — vallja EMERICZY — az,
á l l á s p o n t j a szerint: „ A z alreál iskola, melynek egyik czélja a polgári osztály szükségeinek meg- felelő kiképeztetés volt, e czélnak sikeresebben megfelelend, lia . . . polgári iskolává a l a k í t t a t i k á t . " . Lutter i. m . (6. jegyz.) 39. •
19 P H . 11. évf. 4. sz.
2 0 O L . Országgyűl. iratok 1870—3244. A miniszteri indokolás szövegét e s z á m b a n k ö z ö l j ü k a d o k u m e n t u m o k k ö z ö t t . — E g y é b k é n t beszédében Eötvös csak röviden utal erre „ T á r c z á j á h o z t a r t o z ó n é h á n y törvényjavaslat b e a d á s a k o r . " Eötvös József: Beszédek. I I I . k ö t . 390—391. 1. — U g y a n e k k o r foglalkozott Eötvös törvényerőre ugyancsak n e m emelkedett felsőoktatási törvény- j a v a s l a t á v a l . Eötvös felsőoktatási p o l i t i k á j á r a v o n a t k o z ó a n : Tóth András—Antall József: A magyarországi felsőoktatás a reformkorban és 1848—49-ben. Felsőoktatási Szemle. 1968. é v i 7—8. sz. 415—423. 1. — Antall./.—Ladányi Andor: A magyarországi felsőoktatás az abszolutiz- m u s és dualizmus korában. Uo. 9. sz. — Antall: The Emergence of t h e System of Modern H i g h e r E d u c a t i o n i n H u n g a r y . 1848—1890. C o m m . de Hist. A r t . Med. 5 1 — 5 3 (1969). köt.
21 Emericzy Géza: G y m n a s i u m a i n k reformja. Debrecen, 1867. 54. 1.
22 Antall i. m . ( E ö t v ö s és a Pol. Hetilap) 1118. 1. — Antall i. m . (népisk. törv.) 431—432. 1.
hogy a nem dolgozó kisebbség élvezi a földi javak bőségét, a munkás tömegek pedig ínségben élnek. A földbirtok aránytalansága a fő oka az elégedetlenségnek, földosztásra volna szükség. Ne feledjük el, hogy a francia forradalom és BABETJF előtt 300 évvel lépett fel nálunk DÓZSA úrgyűlölete. Csak a népneveléssel lehet a kommunizmust elkerülni. Az iskolának a-tudomány, a művelődés és a polgá- rosodás szolgálatában kell állnia. K ö n n y ű ráismerni EÖTVÖS és DERCSÉNYI álláspontjára,23 amelynél EMERICZY egy-két kérdésben (pl. földosztás) még lényegesen tovább ment.
De azonos a véleménye LuTTERral a gimnázium szociális hatásának megítélé- sében is. „Kevés magasabb rendű nevelőintézet van, mely oly kevés valódi gyakorlati, munkás embert és annyi hanyag, munkakerülő, szellemi proletariá- tust nevelne, mint éppen gymnasiumaink . . . Elszegényedésünk egyik fő oka bizonyosan az is, bogy nevezetesen értelmiségünknél hiányzik a m u n k á h o z i kedv és hajlam, s azért hiányzik belőlük, mert fiatal korukban iskoláink, gymnar siumaink nem ébresztették s nem erősítették bennök."2 4
A liceális rendszer és a középfokú oktatás
LUTTER hangoztatta, hogy a gimnáziumok és a reáliskolák jelenlegi szerkezete nem felel meg a célnak, helyettük módosított gimnáziumra vagy — ha tetszik — módosított reáliskolára van szükség. A középiskola hat osztályú legyen, amelynek alsó három osztályában a magyar és német mellett a latinra helyezzék a fő súlyt, míg a felső háromban ehhez a francia nyelv járulna. A görög nyelvet csak a líceumban oktatnák. Ezzel elértünk a következő kérdéshez, a líceumi oktatás problémájához, amely nemcsak LUTTER publicisztikai munkásságában maradt meg, hanem EÖTVÖS 1870. évi középiskolai törvényjavaslatának is alapvető részét képezte. A liceális rendszer a régi magyar iskola rendszerből a svájci és francia középiskolák hatása alatt fejlődött ki. Átmenetet képezett a gimnázium és az egyetem között, amelyet 1848-ban sokan megszüntetésre java- soltak, és egyik tárgya volt a közoktatási vitáknak.25 Lényegében egy forrásban levő iskolai fokozatról volt szó, amely már elavult módszerekkel m ű k ö d ö t t . Ahelyett, hogy tartalmi változást idéztek volna elő, a szervezeti keretét szüntet- ték meg, illetve ezt követelték. Ezzel olyan iskolatípust, fokozatot szüntettek meg, amely — a középiskola és az egyetem közötti átmenetben, az egységes középiskola és a specializálódás előnyeinek összehangolásában — ma is jobb keretet adna, mint bármilyen más, azóta megismert megoldás. A kialakult h a t osztályos középiskola (4 -f- 2) és az egyetem között előkészítő szerepet betöltő két esztendős filozófiai tanfolyamnak, a királyi akadémiák, a felekezeti líceumok és a pesti egyetem adtak szervezeti keretet. Ebből — speciális tanszékek fel- állításával — a pesti egyetemen kialakult a múlt század közepére a bölcsészet- tudományi kar (később Kolozsvárott is), míg a többi akadémiai és líceumi filo-
23 Emericzy i. m . 16. 1. — Antall i. m. (lásd 22. jegyz.) — Eötvös J.: Magyarország 1514-ben.
(A regény utolsó szakaszába). Összes regényei. 522. 1. — Báró Dercsényi János: Tanulmányok a kommunizmusnak egy h u m á n u s ellenszeréről, avagy a népgazdászat, a népoktatás és a nép politikai életének humanitási rendszeréről. (1846)— Eötvös — de mások is (így Kossuth stb.) — a gazdasági jólét, a politikai szabadságjogok és a művelődés lehetőségének biztosításában l á t j á k a „communismus" elhárításának szabadelvű eszközét. Erre hivatkozik Eötvös Ferenc Józsefhez küldött indokolásában is (11. jegyz.). — Ezzel ellentétes a klérus álláspontja (Antall i. m. lásd 22. jegyz.)
24 Emericzy i. m . 3. 1.
25 Hajdú i. m. (Eötvös első min.) 23—24. 1.
.167
zófiai tanfolyam a gimnáziumokhoz csatolva — m i n t a n n a k - V I I — V I I I . osztá- lya — középiskolai szervezetet kapott. Ezt a folyamatot gyorsította meg az Organisalions-Entwurf a BACH-korszakban. amely azután az Í883. évi TREFORT- féle kompromisszumos középiskolai törvény következtében évtizedekre meg- határozta a gimnáziumok fejlődését.26
A régi liceális rendszertől azonban lényegesen különbözött LUTTER és EÖTVÖS tervezete. A hatosztályú középiskola után — LUTTER cikkében — hároméves
„lyceumot" javasolt, amely minden évfolyamban négy-négy szakosztályra, négyirányú tagozatra oszlana. Az első a teológiai-filológiai, a második a jogi (igen könnyű volna a két elsőt „combinalioba hozni"), a harmadik az orvosi, a negyedik a „reálirány" lenne. A görög nyelv csak az első tagozatban szerepelne a kötelező tantárgyak között, míg „a gyorsírás a lyceumban legalább relatív- kötelező tantárgy legyen". Ezzel tehát kilenc évre emelkedett volna a g i m n á z i u m i és líceumi tanulmányi idő az eddigi nyolc helyett. „A lyceum befejeztével szigorú végvizsgálatot kívánok mind a négy irányt hallgató ifjak részére, s az ily szer- kezetű íyceumoknál ezt nem csak üdvösnek, hanem sokkal jogosabbnak is tar- tom a mostani érettségi vizsgálatoknál."27 LUTTER terve csírájában m á r megvolt 1861-ben — a katolikus konferencia idején — annak anyagában olvashatjuk:
„ A három grammaticalis osztály teszi a kis gymnasiumoí (gymnasium mjnus);
a három gramm, és két bum. osztály képezi a nagy gymnasiumot (gymnasium maius); végre a három gramm, két hum. és három bölcsészeti vagy lyccumi osztály együtt alkotják a főgymnasiumot (Archigymnasium)".2 8 De itt még nyolcosztályú és nyoma sincs a. líceumi osztályok specializálódásának.
Aligha lehet elvitatni, hogy a kilenc évre tervezett középiskolai oktatás, a középiskola és az egyetem között szervezetileg és didaktikailag is átmenetet alkotó liceális rendszer ne lett volna helyes kezdeményezés. EÖTVÖS személyesen kelt e téren a régi iskolarendszer védelmére, amikor SZALAY LÁSZLÓ felett tartott emlékbeszédében (1865) megállapította: „Az iskolai rendszer, mely szerint neveltettünk, számos hiányai mellett azon nagy előnnyel bírt, hogy az ifjút, mielőtt jogi, hittani vagy orvosi pályára halározá magát, a bölcsészeti karban ismertető meg a tudományok különböző ágaival, melyeknek az életben közvet- len hasznát nem vevé, de melyek által látóköre tágult . . . senki ezen rendszer- nek e tekintetben nagy előnyeit nem vonhatja kétségbe".29 Érthető, hogy EÖTVÖS második minisztersége kezdetén — első intézkedései között — már 1867. szep- tember 20-án foglalkozott a középiskolák problémájával: új tantervet készít- tetett,, amelyet már az 1868/69-es tanévben életbe léptetett az állami és katolikus gimnáziumokban, E szerint a gimnázium nem nyolc-, hanem kilencosztályúvá alakul és érettségi vizsga helyett a diákoknak főiskolai felvételit kell lennie.
A protestánsok — bár a liceális rendszerben a protestáns hagyományok és tervek is érvényesültek30 — autonómiájukra hivatkozva ezt nem vezették be és meg- maradtak a nyolcosztályú gimnázium mellett. Miután azonos értékű bizonyít- ványt adtak, megnőtt az érdeklődés a rövidebb ideig tartó iskoláik iránt. Már
26 Uo. Ilajdú János: Az osztrák vallás- és közoktatásügyi m i n i s z t é r i u m szervezetének ki- alakulása a Bach-korszakban. Tan. a nevelés történetéből. B p . 1957. — Tóth—Antall i. m . (20.
jegyz.) — Antall i. m . (The Emergence etc. (20. jegyz.) — Fináczy Ernő: A m a g y a r o r s z á g i középiskolák m ú l t j a és jelene. B p . J89í>.
27 P H . I I . évf. 5. sz.
28 Lutter i. m . (6. jegvz.) 38. 1.
29 PI1. I. évf. 25. s z . E ö t v ö s Ö.M. V I I 1 . köt. 180. 1.
90 Felkai i. m . ( E ö t v ö s V P M . 1. jegyz.). 33. 1.
1868. november 12-én interpellációk hangzottak el a parlamentben a visszás helyzet miatt.3 1 Számos oldalról érte támadás, többek között a görög nyelv hát- térbe szorítása m i a t t is, amelyben SCHVARCZ GYULA — különben a leghaladóbb művelődéspolitikus — szakmai okokból (a görög történelem professzora később a pesti egyetemen), mások konzervatiznnisból foglaltak el ellenzéki álláspon- tot.3 2
A népiskolai tőrvényjavaslat körüli nehézségek óvatosságra intették EÖTVÖSt és az Í869 augusztusára elkészült középiskolai törvényjavaslatot csak 1870.
.április 7-én tette le a Képviselőház asztalára. Reformjavaslata, amelyet a most m á r külföldi t a n u l m á n y u t a t is megjárt LUTTER segítségével, az Új Jvorszakban és a Politikai Hetilapban 1.865/66-ban ismertetett javaslata alapján készítettek elő, lényegében megegyezik az előbb ismertetett tervekkel. EÖTVÖS miniszteri indokolása — e s z á m u n k b a n közöljük a d o k u m e n t u m o k között — az általános műveltség kialakítását és az egyetemekre, „ s z a k p á l y á k r a " való előkészítést jelöli meg a „ k ö z é p t a n o d á k " feladataként.3 3 Ehhez kell alkalmazni a szervezeti tagozódásukat is. A g i m n á z i u m hat cvig tart és hatosztályú, reálgimnáziumi
(görög nélkül) jelleggel. E mellett meghagyta az osztrák hatásra kifejlődött reáliskolát, a m i kétségtelenül engedmény LUTTER javaslatával szemben. A négv osztályú alreálra h á r o m ú j a b b osztállyal — hétosztályú főreáliskolává téve azt — közvetlen lehetőséget, nyújtott volna a műegyetemi felvételre. (De a líceum is nyitva állt volna diákjai előtt.) A Műegyetem későbbi (1872) átszerve- zésének eredményeként;, az erre előkészítő reáliskolát is. a nyolcosztályúnak megmaradt g i m n á z i u m m a l azonos osztályúvá tette (1875) TREFORT ÁGOSTON.
A három éves „lyceumot," viszont; ennek megfelelően EÖTVÖS csak „trifurcatio"- val osztotta teológiai-nyelvi, jogi és orvosi-természettudományi tagozatra. A LUTTER-cikkben javasolt; negyedik tagozat, a reál irány — a reáliskola meg- hagyása következtében — elmaradt..34
A centralisták programjában igen komoly helyet foglalt el a polgárosodás, az ipari és kereskedelmi pályák megkedveltetése, az erre szolgáló képzés biztosítása.
LUTTER is megállapította, „hogy egyes szakmákra, m i n t a mezőgazdaságra, erdészetre, • kereskedésre, bányászatra stb. külön szakiskolák igényeltetnek".
EÖTVÖS programjában az algimnáziumokhoz és az alreáliskolákhoz ipari, a felső gimnáziumi és reáliskolai osztályokhoz viszont kereskedelmi t a n f o l y a m o k a t k í v á n t csatolni. Ezt. azonban csak átmeneti megoldásnak tekintette, mert a francia „mesteriskolákhoz" (Ecoles des arts et metiers) hasonló, műhellyel össze- . kötött szakiskolákat k í v á n t felállítani. Az első négyet Pesten, Szegeden, Loson- con és Erdélyben akarta megnyitni.3 5 Nagyvonalú szakiskolai reformprogramja azonban csak a X X . század művelődéspolitikai törekvéseiben vált valóra.
EÖTVÖS és LUTTER egyaránt tisztában volt azzal, bogy reformprogramjuk sikerének alapfeltétele a megfelelő tanító- és tanárképzés, ezek anyagi-társadalmi
" - 31Tvcpviselőházi Napló (1868). 10. köt. 274. 1.
32 Schvarcz i. m. (Közokt.. Ref.) 122—123. 1. — Breznyik János: A selmeczi bányakerületi • evang. lyceuni tanári karának véleményadása a magyar kir. kormánynak gymnasiumókat, lyceumokat szervező tanterve ügyében. Pest, 1869. (Elutasítják Eötvös tantervét: ,,Mi a földnek a legtartalmasabb trágya, oly termékenyítő eszköz a fiatal lelkeknek az ókori classikusok, kivált a hellenek." 1. ni. 39. 1.) — Ezért érthető, hogy miért foglalkozott ezzel a kérdéssel olyan részle- tesen Eötvös a miniszteri indokolásban.
33 Miniszteri indokolás (lásd 20. jegyz.)
34 Lásd 1. jegyz. /M o l n á r ) — 26. jegyz. (Eináczy) — PI1. 1L 4. sz. (Lutter) — Berzeviczy Albert : Báró Eötvös József, mint eulturpolitikus. Budapesti Szemle. 1913.
35 Molnár i. m.
• 169
helyzetének javítása. „ A legüdvösebb tanügyi reform azonban írott malaszt marad, ha kivitelére kellő tanerők hiányoznak, ezek pedig hiányozni fognak mindaddig, míg a tanárok oly helyzetbe nem tétetnek, hogy a társadalomban anyagi jólétre nézve biztosított, s az őket megillető polgári befolyással ellátott testület tagjaiként nem működhetnek. A tudomány hatalom, de az éhező tudo- mány a martyrság legiszonyúbb nemei közé tartozik. H a a társadalom lelkes tanárokat kíván, kik lényük egész odaadásával működjenek a nehéz tanári pályán, biztosítsa azokat a nyomor ellen."38 De nem állnak messze ettől EME- RICZY szavai sem. Ne utaljon senki a tanári öntudatra és hivatásra, aki azon kívül van,, mert „a szép öntudatot nem lehet megenni, meginni, vele ruház- kodni".3 7 Ugyanilyen fontosságot tulajdonítottak a megfelelő képzésnek. LUTTER a Politikai Hetilapban írott cikkében a népiskolai tanítók részére négy polgári iskolát, egy év gazdasági intézeti tanfolyamot és egy év tanítói „képezdét"
javasolt. Az elemi iskolai (városi) tanítók részére — a gazdasági tanfolyam el- hagyásával — két esztendős képzőt tervezett. A középiskolai tanárok a líceum után még egy éves tanárképzőt végeznének, míg a líceumi tanárok az egyetemen folytatnák tanulmányaikat. A polgári iskolai és középiskolai tanárok képzésének betetőzésére „országos képezdét" javasolt Budapesten, az egyetemen pedig pedagógiai tanszék felállítását kívánta. EMERICZY is hasonló követeléseket támasztott, azonban a tanárképzőt az egyetem keretében óhajtotta felállítani.
Molnár ismertette Eötvös második miniszterségének erre vonatkozó programját, amely szerint az egyetem bölcsészeti kara mellett kívánta felállítani a g i m n á z i u m i tanárok és a Műegyetem mellett a reáliskolai tanárok képzésére szolgáló intéze- teket. Egyben a fizetésüket is javította, Budapesten évi 985—1050—1200 Ft-ra emeltette 1869-bén, amely azután 5 évenként emelkedett volna 100 Ft-tal.38
Végére érve LUTTER — a Politikai Hetilap hasábjain kifejtett — középiskolai reformja ismertetésének, EÖTVÖS miniszteri működésével történt összevetésének, megismételjük álláspontunkat, amely szerint egy évszázad távlatából tekintve is a legmodernebb, korunk középiskolai problémáinak megoldására is legalkalmasabb iskolarendszert buktattak meg vele. N e m é r t h e t ü n k e g y e t F I N Á N C Z Y E R N Ő e l m a - rasztaló ítéletével; ,,a lyceumi szakasz sohasem lépett életbe, bővebb jellemzé- sébe nem bocsátkozom, csak azt jegyzem meg, hogy a szaki képzés és hasznos- sági elv tekinteteinek a középiskolai tanfolyamba való olyatén bevitele, m i n t azt e tervezet czélul tűzte, teljes ellentétben áll a középiskola valódi feladatával és az önálló szellemi képzésnek szükségszerű egységével. E bonyolult és erőszakos terv meghiúsultát nincs okunk fájlalni. A minister halálával a középiskolák eljá- rása aggasztó zűrzavarban maradt".3 9 Bészben FINÁNCZY tekintélye, részben az
1883. évi X X X . tc-ben jóváhagyott nyolcosztályú gimnázium, amit lényegében K L E B E L S B E R G és H Ó M A N BÁLINT e l t é r ő s z e m l é l e t ű r e f o r m j a is m e g h a g y o t t , olyan erősen érvényesült, hogy EÖTVÖS középiskolai reformját szinte a pedagógiai irodalom egésze elmarasztalta az elmúlt században.40 Az epigonok és „kommen-
36 P H . I I . évf. 5. sz.
37 Emericzy i. m. 33. 1.
38 Molnár i. m. '
39 Fináczy i. m. 87. 1.
40 Annak ellenére, hogy a francia és a svájci oktatási rendszer kitűnően bevált, tehát hasonló jellegű magyar iskolarendszer sem hozott volna rosszabb eredményt, m i n t a megvalósított.
A 9 éves képzés pedig Németországban is megvalósult, szerepelt egyes protestáns tervekben és többször felvetődött Magyarországon. Nem szólva újabb törekvésekről, átmeneti megoldásokról (egyetemi előkészítő stb.).
tá torok" tabuvá tették azt, amit EÖTVÖS utóda, TREFORT mint kompromisszumot vitt keresztül. Beszédeiben ismertette EÖTVÖS középiskolai javaslatának elveté- sétől kezdve, saját javaslatainak a visszautasításáig, a középiskolai reform parlamenti kálváriáját.4 1 Kimondta egyik beszédében a lényeget: tapasztalatai alapján igyekezett elkerülni a hajótörést okozó szirteket. ,,Én tehát törekedtem, hogy a törvényjavaslatból mindaz kimaradjon, mi annak keresztülvitelét nehe- zíti — különösen pedig a sokféle részletek, melyek a törvényjavaslatot az iskola- fenntartók előtt odiosussá tették."4 2 Ha volt EÖTVÖS törvényjavaslatának elvi hibája — legföljebb a sokféle érzékenységet figyelembe vevő engedményekben kereshetjük. A reáliskola meghagyása, a LUTTER-féle egészséges négyes líceumi tagozódással szemben, a nyolcosztályú gimnáziumok meghagyása a protestán- soknál a kilencosztályú képzés helyett, — végül annyira „fellazította" az eredeti koncepciót, hogy a megvalósulás egyik akadálya lett. Elérkezett azonban annak az ideje, hogy neveléstörténeti irodalmunk revideálja a korszerű középiskolai reformról alkotott korábbi véleményeket, és a fejlődés irányát felismerő rugal- m a s i s k o l a t í p u s k é n t é r t é k e l j e E Ö T V Ö S és LTJTTER p r o g r a m j á t .
EÖTVÖS életműve — halála után egy évszázaddal — még ragyogóbb fénnyel világít, mint amikor lehunyta szemét. Kiállta az idő p r ó b á j á t ! Megvalósult programja az utat kövezte a mához,, de teóriában maradt eszméi, zátonyra futott tervéi sem váltak értelmetlenné. Vizsgálatuk nemcsak a történész, de az újat.
alkotó szakértők számára is forrást jelenthetnek.
41 Trefort i. m. (1. jegyz.) 47—50. 1. — Uo. 85—136. 1.
' 42 Uo. 92. 1.
.171
