.256 I R O D A L O M
írásról szól, feltűnően sok a //helyesírási hibának látszó- sajtóhiba. Nem- csak az a »néhány«, amelyet a szerző maga is megemlít művének végén, hanem ezenkívül még nagyon sok.
De ha nyelvészeti szempontból számos javítanivaló volna is a könyv- ben, • annál nagyobb elismerést érdemel a szerző munkájának aiz a része,, amelyet tárgyának pedagógiai feldolgozásával végzett. Ismerteti német me- todikusoknak a helyesírástanítás módszerére vonatkozó vizsgálatait, f ő k é p Kern Artúr újabb könyvét (Der neue Weg im Rechtschreiben). Összefog-
laló ismertetést ad az idevágó magyar módszertani irodalomról, rnajd' saját ' tanári tapasztalatait is felhasználva, részletezi a tanítás anya- gát, néhány tanítási óra lefolyásának leírásával bemutatja az anyag fel- dolgozásának módját, s a polgári iskolának III—IV. osztályában tanéven-
ként előirányzott 15—20 külön helyesírási órán feldolgozott alkalmas, helyesírási szövegeket is közöl bőséges számban (85—106. 1.). Baranyai Erzsébetnek a Néptanítók Lapjában megjelent ismertető cikke nyomán az angol helyesírástanítás módszerét is érinti, de csak röviden, mart az a n g o l helyesírás egészen más természetű, mipit a magyar. Elsősorban Kern mű- vére támaszkodik)) s a német hatás meg is látszik német szabású kifejezésein- '{szemléletegész, hangzásegész, egésziségmódszer stb.).
A könyvet, ha vannak is fogyatkozásai, kellő kritikával jól fel lehet használni az iskolai tanítás gyakorlatában, tehát megírása szükséges és.
hasznos munka volt.
Nagy J. Béla..
Poss Láxló: Nemzafne-élésünk fő kérdései. Debrecen, 1941. S-r., 46 1.
Mostanában egyre több tanulmány foglalkozik a nemzetneveléssel.
Ez egyrészt örvendetes jelenség, mert szellős körben terjed a gondolat,, hogy a kérdés megvitatása ma valóban időszerű. Másrészt azonban, mivel sokan szólnak hozzá, félő, hogy kellő szakértelem híján elsekélyesedik és.
a megoldást téves vágányra terelik. Ha nem szakember ír a nemzetnevelésről, akkor munkáját elsősorban abból a" szempontból kell méltányolnunk, hogy- ime ismét valaki, aki érzi: ezen. a téren tennünk kell valamit. Ha ellenben hivatása szerint nevelő veszi tolla hegyére a kérdést, attól -jogosan várhat- juk, hogy mélyítse az eszmét és mai állapotából valóban előbbre vigye.
Ezzel a fokozott igénnyel vettük kézbe Pass László dolgozatát, annál' inkább, mivel bölcsészdoktori értekezésként jelent meg.
A szerző probléma-felvetése jó. A nemzetnevelés fő kérdései gyanánt:
szerepiö fejezetcímek: I. A nemzetnevelés fogalma (5—19. 1.), II. Nemzet- nevelésünk célja (20—27. 1.), III. Nemzétnevelésiink tényezői és eszközei
(28—39. l.)j, IV. Nemzetnevelésünk módszertani alapelvei (39—44. 1.) valóban alkalmasak arra, hogy rendszeresen tárgyalja és szinte kimerítse tárgyát Elengedhetetlen, hogy először. a nemzet fogalmát igyekszik tisz- tázni. Ebben a terjedelemben ez annál kevésbbé sikerülhetett, mivel a legújabb irodalmát (többek között Joó Tibor, Somogyi József, Horváth Barna, Szekfü Gyula és mások nemrég megjelent idevágó könyveit) meg sem említi. Jogosak azok a követelmények, amelyeket az eredményes nem- zetnevelés érdekében kíván, hogy t. i. legyen rendszeres, szervezett, egy- séges és tagozódjék. Érdeme, hogy észreveszi: a nevelői gondolkodás sokl olyan területen is érvényesül már, ahol eddig nem: volt, tehát terjed. Sok tényezőt említ, amelyet valóban a nemzetnevelés gondolatának kellene át-
I R U u A L O M 257
hatnia. Helyes megállapítása, hogy közoktatásunkéit közneveléssé kellene átszerveznünk. Jól látja, amit pedig kevésen szoktak észrevenni, hogy a' nemzetnevelésnek hivatási ágak szerint és áz ország különböző i eszeiben sajátos feladatai varrnák s nem lehet mindenkire azionios és mindenütt egy- • forma. A nemzeti önismeret tekintetében is józan felfogást vall, amikor azt hirdeti, hogy sem! a jót, sem a rosszat elhallgatni és túlozni nem szabad.,
A fejtegetésekből az tűnik ki, hogy Mitrovics Gyuláén kívül leginkább Schneller István gondolatvilágából merített. Imre Sándorra is sokszor hivat- kozik, ba/jos is volna a nemzetneveléssel kapcsolatban Nelsősorban róla tudomást nem vennie.. Imre Sándor- nemzetnevelési rendszerének' elfogadása senkire sem kötelező, pedig a mi véleményünk szerint is az egyetlen követ- kezetes megoldás és járható út ebben a kérdésben. Az ellenben mindenkitől, aki reá hivatkozik, elvárható, hogy gondolatvilágát helyesien' értelmezze.
Teljesen elhibázott pl. az a • megállapítása, mintha Irrire Sándor álláspontja volna az, hogy a nemzetnevelési munkát »csakis aiz iskolák ifjúságára korlá- tozzák/: (-10. 1.). Mi sem áll és állott mindig távolabb Imre Sándor fel[- - fc@ísától, mint épen az, hogy a nemzetnevelést kizárólag iskolai ügynek tekintse! — Hibája a szerzőnek "itt is, hogy Imre Sándornak csupán régeb- ben e tárgyról írt tanulmányait ismeri (leginkább is csak ezekre hivat- kozik)) s áz újabbakról — amelyekben' ugyan nem változtatta meg korábbi meggyőződését, legfeljebb a nemzet fogalmára nézve módosította eredeti meghatározását, de határozottabban körvonalazta és ismételten összefog- lalta álláspontját, — nem is vesz tudomást.
A függelékben közölt forrásmunkák jqgyzéke egyébként ia pontatlan.
Fináczy Ernőnek pl. nincs Mária Terézia c. munkája. Amifo a stzíerz;ő) a s(zö-.
veg közben (6. 1.) hivatkozik így A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korábati c. kétkötetes könyvére, még csak gondolhatjuk, hogy rövi- dítésről- van szó; ugyanez a forrásmunkák jegyzékében már legalább is:
gondatlanság. A felsorolt 45 munka közül mintegy 10-nél hiányzik a kiadás éve. Az aránylag rövid értekezésben igen sok a sajtóhiba*, -s némelyik, pl.
a [népiskolai alaptörvény gyanánt az 1868. évi X X V I I I . te.' emlegetésíe (6. 1.) komoly félreértésre adhat alkalmat.
Az értekezés legnagyobb hibája mégis az, hogy" a nemzetnevelést a testi, szellemi, közösségi, erkölcsi, vallásos, világnézeti stb. nevelés mellett a nevelés egyik ágának tekinti, nem pedig valamennyit átszövő eszmének és az egész nevelést irányító elvnek. Néhány homályban hagyott kifejezés - (pl. »mi-tudat« és »ön~élmény«) használata sem válik ' az egyébként nagy
jóakarattal megírt értekezés előnyére.
Jankó vits Miklós.
Baríók Miklós: Értekezések a neveléstudomány elvi kérdéseiről. Debrecen,
1942. Városi Nyomda, 110 lap. . Túl vagyunk már azon az időn, amikor a neveléstudomány, mint ifjú
a tudományok sorában, a tudomány rangjára törekedett, illetőleg az -elis- mertetésre vágyott. Kétségtelenül tudomány, még pedig a ! legemberibb és a legátfogóbb, mellyel egyaránt számol az embermilliókat irányító ál- lamférfi és a közlekedési rendőr; mindenki, aki az emberrel érintkezik, aki- nek célja van az emberrel. A célt a híatásdkkal, — általánosia-n — a nevfcl-.
léssel érik el. A nevelés pedig mindenkire, hatással van a kisdedtől az aggastyánig. Mert bárhogyan is fogalmazzak meg a nevelés fogalmát, Magyar Paedagogia LM. 3—4. 17-
