Tegyük a népnevelést a nép ügyévé!

M é p m ű v e i ó k

Tegyük a népnevelést a nép ügyévé!

1928 március elején és 1939 februárjának utolsó hetében 54, illetve 62 fiatal pestmegvei gazda részvételével egyhetes tanfolyamot rendeztünk Budapesten.

A tanfolyam után annak résztvevői elárasztottak leveleikkel. Babicz József (Mogyo- ród) leveléből írtam ki ezt a néhány sort:

99 • • • Regen azt gondolják már, hogy elfelejtettem magukat, hogy meg mind ez ideig nem írtam! Oh, nem! Nem tudom elfelejteni a kedves körükben eltöltött napokat. Csak az alkalmat vártam. Most már el is jött, mert itt van Húsvét szent ünnepe. Mindenek előtt kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok.

Nagyon örülök, hogy azt a sok jót, a sok tanulást, a sok magyar kéz alkotta remekmüvet, továbbá a Hangya-raktárakat, az O. M. T. K.-t, várat stb. és azt a sok dolgozó s becsületes magyar lelkű, magyar faluból jött, énhozzám messze lakó fiút megismerhettem. De én azt a sok tanulságot, amit Budapesten a népművelési tan- folyamon szereztem, úgy hálálom meg a főtitkár úrnak, hogy ezt a tanulságot az emberek szivébe és a lelkébe öntöm. Kint a mi kis falunkban 'már megszűntek a népművelési előadások, de én egyéni úton folytatom tovább az én hivatásomat.

Nagyon sok emberrel beszéltem s világosítottam a tanfolyam tapasztalataiból. Vet- tem észre, hogy ezek az emberek tényleg hallgatnak a jó szóra és igyekeznek becsületes, jó magyarok lenni. Mindig emlegetem a falu népének, hogy Pesten is van sok jó magyar úr, aki szereti ám a magyar parasztot. Nagyon elcsodálkoztak rajta, de én meggyőztem és elbeszéltem, hogy bántak velünk magvar földműve- sekkel.

Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, mint N. N.. aki a falu népét annyira szereti s érte mindent megtesz! Mi is megteszünk mindent, hogy ez a nagy hódítás1 eggyé forrassza a falut a várossal, urat a földmívessel és magyart a magyar- ral. És hogy a másfajta nép ne üljön a nyakunkon, ezért is síkra szállunk!..."

Hiszem, hogy ez a levél felkeltette a tanfolyam iránti érdeklődést, azért be- mutatom a tanfolyamot mint ú j népművelő munkát, egyben ismertetem a célját is.

Tanyák, falvak látogatása közben adódott az a gondolat, hogy érdeklődni kellene magától a „művelendő" néptől is művelődési hajlamai, törekvései iránt. És kívánatos lenne azt is megtudni, hogy mint vélekedik a nép a hivatalos népművelési munkáról. Falusi, tanyai házakban tett látogatásokból, beszélgetésekből kiviláglott, hogy sokan nem is sejtik, hogy mi az a „népművelés". Helyenként talán azért van ez, mert nem mindenütt használták a „népművelés" elnevezést a falu vezetői. Ügy érezték, nem jó reklám, nem vonz; nem látták a szükségét a „népművelési est*' címen való cégérezésének. Éppen ezért esetenként meghirdették a műsoros estet, szín- darabot, vetítettképes előadást, vagy egyebet. A munka sikeresen haladt, az érdek- lődés nagy volt, — végre is ez a legfontosabb! — Persze vannak helyek, ahol döcög a munka, vagy egészen megállt s a „népművelés" név ilyen esetekben már se nem vonz, se nem taszít. Vannak olyanok is, akik nagy igyekezettel dolgoznak, de túl erősen hangoztatják a „népművelés" szót s ez néhol riaszt, főleg akkor, ha száraz s nem vonzó, amit ad.

Kétségtelen, hogy a j ó szervezőn, vezetőn múlik elsősorban a munka sikere.

Mégis miért akad el sokszor a j ó szándék ott is, ahol adva van a jó szervező, t. i.

a népművelési gondnok? Sokszor panaszolták, hogy nem segítik törekvésében a falu

1 A tanfolyamon a magyarság érdekében hallott célkitűzéseket érti ezen a levél írója.

többi vezetői, vagy talán nem csomagolja csillogó sztaniolba, szórakoztató számok közé az előadásokat? — vagy nincs megfelelő helyiség? — Igen, ismerjük ezeket s a fel nem sorolt akadályokat is. Mégis, ahol látszólag mindezt elhárították, még mindig maradt valami, ami ott lappang megfoghatatlanul a nép és a vezetők között, valami kis tartózkodásféle, alig észrevehető bizalmatlanság ez a népben, néha még ott is, ahol a népművelés zsúfolt termeket tud felmutatni. A zsútolt terem titka lehet a j ó előadó, vagy még inkább a jól rendezett műsor, amely sok örömet, szórakozást is nyújt. Ha munkánkban idáig jutottunk, egyik főcélunkat elértük, hiszen a szórakozás, ha értékeket nyújt, nagyjelentőségű. Ismerjük az öröm lélek- tanát. Tudjuk, hogy a munkában fáradt ember lelkének a nemes szórakozásra éppen úgy szüksége van, mint az értelemnek a hasznos töltekezésre. Jó, jó, de mindezt az örömet a „nadrágosok" adják s úgy hordják magukkal, mint a kintornás a verk- lit. A falusi vagy tanyai ember úgy van vele, hogy meghallgatja, megnézi, talán tetszik is neki, csak éppen nem az övé, s innen ered az a kis bizalmatlanság, amit sokan nem vesznek észre, — hogy nem engedett fel a nép lelke teljesen. A mai népművelési munka sikere az, ha a nép önszántából, örömmel vesz részt a nép- művelési bizottságok által rendezett estéken, tanfolyamokon. Mégis ú j korszaka akkor nyílik majd az eddigi munkának, amikor népünk a művelődés szükségességét érezni s a munkát követelni fogja. A szükségérzetet azonban fel kell ébreszteni és hogy fel lehet ébreszteni, ez a levél is igazolja.

Kele Károly (Szentmártonkáta) leveléből:

„... boldogan emlékszem meg arról a pár napról, amit a népművelési tan- folyamon eltöltöttünk együtt, a titkár úrral és a többi lelkiismeretes magyar embe- rekel, akiket nevezhetnék a parasztság úttörőinek. Igen tisztelt titkár ur, az ot halótakat szerénységei de lelkiismeretesen továb terjesztem, de egy nagy baj van, akik hivatva volnának és mógyukba is álna, igen keveset törődnek vele. De majd a télen fölhívom a figyelmüket, hogy müvelögyünk és tanuljunk együtt a magyar- ság boldogabb jövőjéért, mert a célunk egy csak az elveink vannak nagyon szét- forgácsolódva, amit én úgy fogok föl, hogy csak azon az alapon egyesülhetünk, amit a tanfolyamon halotam és tapasztaltam..."

Hazánkban a népművelési munka hatalmas fejlődése útján eljutott odáig, hogy lerakja az igazi alapokat s azon emelkedve, elérje végső célját, — azt, hogy a művelődést népünk életszükségletnek, a maga ügyének tekintse. A népművelő kisegítők tanfolyama ezt akarja elérni. Éppen azért Pest megyében, felhasználva minden eszközt, — megvalósítottuk a „népművelő kisegítők" tanfolyamát. Ma niár Pest megyében rendszeresítettük ezt a tanfolyamot s beiktattuk a népművelő elő- adók tanfolyamai mellé.

De most vizsgáljuk meg, hogy kik alkalmasak népművelő kisegítői szerepre.

A hadseregben a tiszt és a legénység között, mint összekötő kapocs, tevékenykedik az altiszt. A faluban a faluvezetők és a nép között áll a bíró. A z altiszt s a bíró az az értelmesebb embertípus, aki megérti a vezető utasítását, szándékát, de meg is tudja azt értetni a néppel, amihez már kevés vezető ért. A népművelésben a kisegítőknek hasonló szerepet szánunk, tehát a gondnok és a nép közé állítjuk őket.

Ezért az értelmesebb, kiválóbb és érdemes fiatal falusi férfiakból kell kiválasztani a népművelő kisegítőket (később majd a nőket is, hasonló szerepet szánva nekik a nők között), a mi munkánkban az altiszt, illetve bíróféle szerepet betöltő egyént.

A hasonlat persze nem tökéletes, mert a népművelő kisegítő nem parancsoló, vezénylő, hanem inkább lelkesítő, kovászkodó egyéniség.

A tanfolyam célja: tudatosítani a kisegítőkben a művelődés szükségességét, bekapcsolni a falu népét a város megismertetésével a faluközösség és társadalmi közösségnél nagyobb nemzetközösségbe és továbbépíteni a falu és a város közötti egészséges kapcsolatokat. A magyar öntudat felébresztését éppen úgy el kell végez- nie a tanfolyamnak, mint ahogy a magyar nép isteni küldetésének tudatát is bele kell égetni a lelkekbe. Ez a küldetéstudat a népművelő kisegítőt odaállítja munka- társnak a népművelő vezető mellé, aki természetesen a kisegítőtől annak erejéhez és tudásához mért segítséget várhat csak.

És most olvassunk el a résztvettek leveléből néhány sort. A tanfolyamokon résztvettek igyekeznek kötelességüknek eleget tenni:

lfj. Benedek Sándor (Úszód) leveléből:

„Most három hét távlatából jóleső érzéssel gondolok vissza a mi kedves tan- folyamunkra, ahonnét tudásunk gyarapodáséval tértünk haza otthonainkba. Most

tudjuk már csak értékelni, hogy mennyi szépet, értékeset hallottunk és láttunk. Bár adná Isten, hogy még egyszer egy ilyen tanfolyam hallgatója lehetnék. Itt nálunk a népművelési esték a tavaszi munkák beálltával véget ertek, az utolsó mult vasár- nap este volt, az iskola, ahol tartottuk, zsúfolásig megtelt. A szabadságharcról volt vetitettképes előadás, egy szabad előadás és én olvastam fel hazafias"verseimből."

Melyek lehetnek a népművelő kisegítő feladatai? Színpadépítés, jegyszedés, ruhatárosi és általános rendezői szerep, könyvtárkezelés, szereplés a színpadon, novellák, elbeszélések, versek felolvasása — megfelelő előzetes olvasási gyakorlat után —, gazdasági tanfolyamban segédkezés, az értelmiség által megírt s a kisegítő értelmi fokát meg nem haladó előadások .felolvasása, vagy kellő elolvasás után szabadon előadása, — és még sok más. A z ilyen szerepeltetéseknél fontos az, hogy a vezető mindig irányító és valóban vezető maradjon. Tudjuk, hogy helyenként az értelmesebb iparosok, földmívesek közül eddig is s o k m nyújtottak hasonló segítséget. A népművelő kisegítők tanfolyama azonban tudatosítja a kisegítő fo«aI- mat, irányítást ad a kisegítőnek feladata helyes betöltésére, valamint követendő magatartására is. De mindenekfelett arra törekszik, hogy a népművelő kisegítői munkára kiválasztott értékesebb faluelemeken keresztül meggyőzze a föld népét arról, hogy a művelődés a nép elsőrangú érdeke. Tanfolvamainkon sikerült a fiatal gazdákat meggyőzni arról, hogy a tanulás eszköz, út, a "tudás pedig fegyver.

Gulyás István (Dunaszentbenedek) leveléből:

„Hazaérkezésünk után elég nagyszámú közönség előtt beszámoltunk mind- arról, amit a tanfolyamon láttunk és hallottunk."

Horváth József (Alpár) leveléből:

„...mivel az ifjúsági egyletnek vezetője vagyok, nagyon sokat beszéltem nekik már arról, amit Pesten hallottam és láttam..."

I f j . Kurucz János (Mogyoród) leveléből:

„Kötelességemnek tartom, hogy a tanfolyam után itthon eltöltött két hét után beszámoljak kedves főtitkár úrnak a tanfolyamnak az én jellememre való kihatá- sáról. Énrám olyan lelki hatást gyakorolt, hogy az egész életemre kihatással lesz.

Én nem voltam eddig sem semmiféle tekintetben rossz fiú, de a tanfolyam óta valahogy úgy érzem, hogy különbnek kell lenni, mint a barátaim, már nem külsőleg és kifelé mutatva, hanem belsőleg, szellemileg. Erre magamban a tanfolyam vénén fogadalmat tettem.

A népművelési munkáról csak örvendetes tudósítást irhatok. Nálunk hála Istennek analfabéták nincsenek, így a népművelési munkának erre az ágára nincs szükség. Itt nálunk az előadások látogatottságához nagyban hozzájárul a népműve- lési gondnok, Varga tanító úr nagy tekintélye. Az előadások tárgya földrajzi, tör- ténelmi és gazdasági kérdések, melyeket az egyes előadó urak a nép nyelvén szépen megvilágítanak. A nép általános műveltsége szépen halad előre. A mi mun- kánk, amint a főtitkár úr mondotta, nem abban áll, hogy főimenjünk az emelvényre és onnan előadást tartsunk a népnek, hanem a személyi, esetleg a baráti körnek a meggyőzése a tanulás, művelődés fontosságáról. Ezt mi a tanfolyamon résztvett barátommal együtt a hazánk iránti kötelességünknek tartjuk és amennyiben nem lépi túl a lehetőség határát, mindenütt hirdetjük. Nálunk csak az a kívánni való, hogy előadásokat legalább hetenként kétszer tartanának a téli időben ...

Most már a főtitkár úr szíves elnézését kérem a hibás írásért, de mikor az ember este leteszi a kapát és fölveszi a tollat, hát nem úgy megy az, mint ahogy szeretném."

A népművelő kisegítők tanfolyamainak továbbszervezése, országossá tétele elsőrangú érdek s azt nem egy megye, hanem az egyetemes magyar ügy szolgálatába kell állítani; de ezt kell megtenni minden más, nemcsupán helyi értékű gondolattal, munkával. (Ezért szükséges az országos lap is!) A megvalósítás módja központi vezetőképzés után decentralizálás, megvannak erre is a lehetőségek; ha megcsinál- juk, a gondos, j ó irányítás eredménye lehet a sajátos népi kultúra megmentése és fejlesztése is. Ha majd népünk értékeinek tudatára fog ébredni, azokat ápolni fogja, akkor beszélhetünk majd sajátos magyar életről és — jobb magyar jövendőről is!

Vitéz Faragó Ede-

A földépítés

— Levél Bierbauer Virgilhez.1 —

. . . . N e m kívánom a íalak tartósságát vita tárgyává tenni, inkább a földépítés nemzetgazdasági kérdéseivel kapcsolatban szerzett észrevételeimet szeretném újabb gondolattermő vetésként szétszórni.

Nagyságod védelmébe veszi a földből épített házak egészségügyi, valamint nemzetgazdasági vonatkozásait. Egyik ellen sincs semmi ellenvetésem a Nagyságod által feltárt formában.

Válaszomat három főgondolat körül csoportosítom, mégpedig: nemzetgazdasági, kultúrfejlődési, valamint egészségügyi gondolatok körül.

Bármennyire szeretném e hármas gondolatot széttagolni, nem tudok közöttük pontos határvonalat húzni.

A földházépítkezésekkel én is foglalkoztam és foglalkozom. Hosszú esztendők során át jártam az országot; a Dunántúl kivételével minden számításba vehető helyet bejártam s így tapasztalataim is vannak.

Kiindulópontul jelenlegi lakóhelyemet választom. Itt kizárólag földházak van- nak, mégpedig vertfalú házak. Egészségügyi szempontból, sajnos, nagyon kifogásol- hatók. Nem azért, mert vertfalúak (ezt Nagyságod után állítom), hanem, mert a nép szociális viszonyai szomorúak. A z itteni házak mind földpadlós, egyszobás lakások. Ezekben az egyszobás, gyakran kunyhónak beillő lakásokban hat-nyolc- kilenc gyermekkel szoronganak a szülők. Természetesen gombásodnak a falak. Bűz, gőz terjeng a szobákban. Ebben hibás a földfal is, mert a falverők egyáltalán nem a talaj egészségügyi kívánalmait tartják szem előtt, hanem azt, hogy a talaj össze- álljon a verés alatt. Legtöbbször a felső földréteget használják erre a célra, mely

L. a Magyar Lélek t. évi 2. számában megjelent cikket.

P E S T M E G Y E I G A Z D Á K J U L I Á N B A B Á T S Z O B R Á N Á L A H A L Á S Z B Á S T Y Á N

telve van humusszal. Ez a talaj falbaverése után is megtartja savanyú, erjedő hatá- sát s a szoba gőzös, meleg levegője megtermékenyíti és gombásak, penészesek lesz- nek a falak.

Nem kisebb baj az sem, hogy a feltalaj keveréséhez használt alsóbb homok- réteg kiszedése után minden ház mellett gödör marad. E gödrök állandó szemét- lerakó helyekké válnak. Nyáron teledobálják dinnyemaradékokkal, rothadt gyü- mölccsel, mosogatólével. A gödrök a betegségek s a legyek kitűnő melegágyai.

A könyveinkből ismert egészséges falusi levegő megvásárolhatatlan luxuscikk.

Egészségügyi szempontból jobbnak tartom a nyírségi földépítkezést, ahol inkább vályogból építenek. A vályogot rendszerint a határban termelik ki az agya- gos természetű altalajból s így a házak közvetlen közelében nem maradnak gödrök.

Ugyancsak a Nyírségben építenek az úgynevezett fecskesárból is (vízzel péppé hígított, szalmával kevert föld). Ennek az anyaga is rendszerint a határból kerül, s kocsival szállítják az építés helyére, bár nem egészségügyi szempontból, hanem azért, mert a Nyírségben csak kivételes helyeken találnak az építkezésekhez szük- séges agyagos vagy vályogtalajt.

Nemzetgazdasági szempontból szülőfalumban észlelt tényekből indulok ki.

Szülőfalumnak gyermekkoromban négy fő- és egy mellékutcája volt, melyeknek összegezett hosszúsága hat kilométert tett ki. Ma már ez a négy fő- és egy mellék- utca együttvéve 12 kilométer. Ezeken kívül még keletkezett négy mellékutca. Bel- területe volt ezer hold s ma háromezer hold. Lakossága volt kétezer s most három- ezer lélek. Északi szomszédközségünk utolsó háza s szülőfalum utolsó háza között a távolság öt kilométer volt, s ma két kilométer; ugyanez a helyzet déli szomszéd- községünkkel is.

Igaz, hogy szülőfalumban nem volt egykerendszer, ha már ma jelentkezik is.

Mindamellett nem arra gondolok, hogy egykerendszerrel gyógyítsuk meg nemzet- gazdasági betegségeinket...

Azt azonban méltóztassék megengedni nekem, hogy ekkora terjeszkedés mégis csak termőföldrombolás, mert bizony a beépített területek, az utcák, az udvarok elvesznek a mezőgazdasági termelés számára s így nemzetgazdasági szempontból nagy veszteséget jelentenek.

Ha ezek a termőföldrombolások szülőfalum szemléltető adatai szerint igazod- nának országosan, akkor ma már megtörténtek volna az első lépések arra, hogy törvénykezéssel álljuk útját a termőföldrombolásoknak. Azonban, úgylátszik, erre mégis csak akkor kerül majd sor, ha a probléma már nagyon szorítólag hat a nem- zet egyetemességére. Ma szertelenül építkezünk földből, holott nagyon sok hátrány származik ebből a nemzetre.

1. Földházakra emeletet építeni nem lehet. A z egymás mellé épített házak óriási területeket rabolnak el a mezőgazdaságtól, úgy, hogy maholnap az egész Alföld és Nyírség tele lesz házakkal és gödrökkel. Ha a nemzetgyilkos egyke-egyse nem pusz- . títana, akkor a következő század magyarságának az ujjai között kellene szétmor- zsolnia az alföldi és nyírségi házakat, hogy termőföldet nyerjen a helyükön.

2. A földépítkezések miatt kell annyi fűrészelt fát behoznunk külföldről,1 mert amíg az emeletrendszerrel 10, 20 család lakására kell egy tető, addig a földépítés következtében minden család fészke egy-egy tetőt igényel.

3. A földépítés okozza, hogy a magyar földmunkásság szétszórtan és szervezet- lenül él a községek külterületein, ki-ki a maga portáján. Szétterítve rajta összes vagyonát (lim-lom, giz-gaz, szemét), míg gyermekei a szemétdombon ugrándozva szedik föl a betegség csiráit.

4. A földépítés következtében szétterült falvak gyermekei nélkülözik a nap- közi otthonok üde, derűi világát, az iskolák szellemi termékenyítő hatását.

5. A szétszórtság következménye, hogy a magyar földmívelő társadalom és a magyar földmunkásság ma kulturális szempontból hozzáférhetetlen. Egyesületi élet- bea tömöríteni r.ero lehet, szellemi kiképzésüket a nagy távolságok megakadályoz- zák. Pedig a magyar földmívelő társadalomnak át kell alakulnia nemzeti, erkölcsi, kulturális és egészségügyi szempontból s ezt a szertelen földépítéssel csak aka- dályozzuk. S ha számításba vesszük, hogy a magyar nemzetnek csaknem ez az egyet- len továbbszaporodó rétege, akkor le kell szűrnünk a következtetést, hogy legalább minden 10, 15 évben szükséges Magyarországon egy földbirtokreform. De meddig?

Addig, amíg kilencmillió hold földünket negyedholdas szeletekre nem szabdaljuk.

6. Szétszórtságunkban kell keresnünk ipari fejlődésünk lassúságának egyik oko- zóját is. A szétszórtság következtében szétforgácsolódó erő és tőke nem képes nagy vállalkozásokra. A szétszórt magyarság ipari igényeit a toldozó-foldozó kisiparos- ság elégíti ki, egy darab kenyérért, pár kiló lisztért, tojásért. Természetesen kielégí- tetlen és fejlődésre nem képes.

A földépítésnek gátat kell vetni:

1. a magyar községek építkezési határainak megállapításával;

2. az építkezési határok hatékony ellenőrzésével;

3. a tanyarendszerű építkezés teljes betiltásával;

4 a meglévő tanyarendszereket a szükséges mértékben vissza kell fejleszteni;

5. emeletes munkásházakat kell építeni, különös tekintettel az egészségügyi köve- telményekre;

6. ipari kultúránkat fejlesztenünk kell. .... . , A végrehajtás érdekében szükséges, hogy a munkást olyan szociális viszonyok közé helyezzük, hogy ezeknek a lakásoknak bérét meg is tudja fizetni, mert e nélkül a tőkét nem lehet építkezésekre kényszeríteni. Különös tekintettel kell lenni az

egészségügyi kívánalmakra is. . Még egy gondolat. Fölfelé korlátlan határaink vannak s ezt kihasznalatlanui

hevertetjük, míg területeink szűkre szabott határaink között nagyon is korlátoltak

S " V e l f o g ^ o m a t ezekben voltam bátor lefektetni; várva válaszát, maradok minden- kor Nagyságodnak

Orosháza—Rákóczitelcp, 1939. február 28-án

tisztelő híve:

Paszternák Andor állami tanftó.

1 H á l a Istennek és honvédeinknek, most már hazulról kapunk f á t !

D B . ANTALFIA A N T A L M E G N Y I T Ó B E S Z É D E T M O N D Mellette Novágh Gyula és vitéz Faragó Ede

A népművelés és a magyar nép

Ha végigjárjuk falvainkat s figyelmün- ket elsősorban a magyar nép kulturális életének vizsgálatára fordítjuk, egy- hamar megállapíthatjuk, hogy iskolán- kívüli népművelésünk mai eredményei elégtelenek. Vannak örvendetes kivéte- lek, de általánosságban a népművelés munkája sem magyar öntudatranevelés, sem szakképzés szempontjából nem ki- elégítő. De ezzel a megállapításunkkal párhuzamosan el kell ismernünk azt is, hogy a népművelési szervek a feladatuk körébe tartozó minden előírásnak eleget tesznek. A bizottságok elvégzik munká- jukat, a népművelők megtartják előadá- saikat. Hol a hiba tehát, hogy az ered- mény mégis kevés? A baj sokféle. Nem elég korszerű népművelésünk rendszere, bizonyára jelentékeny hiányokat idéz elő a népművelők bizonyos hányadának fogyatékos készültsége is stb. Ebben az írásunkban azonban nem ezekkel az okokkal akarunk foglalkozni, hanem is- kolánkívüli népművelésünk ama alapvető akadályával, hogy: szakadék van a népi és középosztályi lélek között, a magyar

„mélykultúra" és nemzeti kultúra között.

Sokfelé és sokszor hallottam nép- művelőket panaszkodni, hogy: a magyar paraszt bizalmatlan vezetői iránt, közö- nyös a kultúrával és művészettel szem- ben, nincs közösségi szelleme, képtelen egyesületi életre és szervezkedésre, túl- ságosán konzervatív, szalmaláng-típus, hálátlan, nem érdekli a komoly nép- művelői munka, csak a felszínes szóra- kozás stb., stb. Valahány állítás, annyi tévedés és balhiedelem!

A k i k így látják és így ítélik meg a magyar nép zömét, a magyar parasztot, azok csak felülről és kívülről ismerik, nem hatoltak be lelkületének mélyébe,

hogy megkeressék magatartásának ru- góit s megértsék megnyilatkozásait. Azok egy más életszemlélet, egy idegen világ törvényszerűségei szerint mérik a ma- gyar népet, tehát mértékük hibás. Pa- rasztságunk századok óta élő hagyomá- nyok, célszerű és pompázó anyagi és lelki kultúra szerint rendezte be életét, idegeiben hordozza egy ősi életforma íratlan törvényeit. A k i nem mozog ott- honosan ebben a világban, az nem lehet teljes értékű népnevelő. Íme: a szaka- dék. Igaz ugyan, hogy ezt az ősi élet- formát a parasztság jelentékeny része éppen napjainkban készül feladni s ezért találkozunk mind sűrűbben a megállapí- tással, hogy válságban van a magyar pa- raszti életforma, de a népi lélek formá- lójának tökéletesen kell ismernie a népi

mélykultúra területét, mert különben működésével többet árt, mint használ, akár érintetlen népi közösségeket, akár átalakuló paraszti csoportokat akar ne- velni.

A magyar népből kinőtt és a népet alaposan ismerő írók, gondolkodók, tu- dósok, akik háborúban és békében ele- get érintkeztek a magyar föld népével ahhoz, hogy idegeiken engedjék átzúgni a népi sorsot, — ők tanúsítják és állít- ják, hogy a magyar nem szalmaláng- típus, hanem szívós és kitartó, számító és óvatos. Nehezen lehet megnyerni bi- zalmát, de ha azt egyszer valakinek meg- adja, akkor férfias hűséggel tart ki mel- lette. Végtelenül hálás tud lenni igazi jótevői iránt. Igenis, szervezhető és ele- venen él benne a közösségi szellem, csak tudni kell a módját, hogyan ébresszük azt fel. Rendkívül megbecsüli a hősi magatartást, mert lelkületének alap- teimészete hősies. Népművészete is iga- zolja: szellemes és igényes művészetben és tudományban egyaránt. Számtalan kí- sérlet tanúsítja: az egyszerű földmíve- sek előtt felolvasott művek közül a ma- gyarság legnagyobb íróinak munkái ér- ték el a legnagyobb érdeklődést és tet- szést. Vezetői közül is, minden egyéni és anyagi érdeket félretéve, az iránta tartósan jóindulattal lévő, férfias, egye- nes, őszinte embereket szereti, úgyis mint katona, úgyis mint munkás. Bizal- mát és háláját ki lehet érdemelni s akkor szeretetének ajándéka örök.

A k i érdemes népművelői munkát akar végezni, az ismerje meg először a ma- gyar népet, hogy tudjon szavaiból és szavai mögül, hallgatásából és arcának nyugalmából olvasni, tudjon nyelvén szólani. Györffy István prdfesszor azért követeli, hogy a nemzeti kultúra száll- jon alá a népkultúrához s ismerje meg azt, hogy a nemzet kulturális egysége teljes legyen s a nemzet kultúrája a ha- gyományokkal és népkultúrával gazda- godjék. A népművelőnek ezenfelül azért is kell ismernie a paraszti kultúrát és parasztságunkat, hogy egyáltalán belé- kezdhessen a népművelésbe. A magyar- ság legnagyobb szellemeitől kell ven- nünk a példát, akik váltig hirdetik az idők folyamán, hogy ezért a népért és ezzel a néppel érdemes dolgozni.

Történelmi küldetésünk teljesítésének egyik feltétele, hogy öntudatos és mű- velt magyar nép lakja a Duna völgyét.

A népművelésnek kell az öntudatot meg- építeni, a műveltséget elhinteni. Bizo- nyos, hogy a siker vagy sikertelenség nem a magyar nép tömegein múlik, ha- nem a népművelőkön. Ember kell a nép-

műveléshez, aki tudja és vállalja a fel- adatokat. Sok ilyen nép- és kultúra- ismerő nevelő kell a magyar nép közé.

Mert hiába képzett népművelő a vár- megyei titkár: a falvakba kell az ember!

Így erősíthetjük meg népünket tudással és jellemmel, útravalóul a reánk váró történelmi küzdelmekhez.

Páldy Róbert

Űjság a népművelésben

A népművelési előadásokat én újság- kiosztással szoktam összekapcsolni. A héten át összegyűjtött újságokat (jó- ízlésű és épeszű ember csak hazafias szellemű újságokat vásárol és olvas!) e célból összegyűjtöm és vasárnap és ünnepnaponkint, előadásaim és beszélge- téseim végén a hallgatóság tagjai között szétosztom. Csak az a hiba, hogy bár elég sok újságot Járatok, a végéti mégis mindig kevésnek bizonyul a kiosztásra váró anyag. Ezen bizony j ó lenne segí- teni. De hogyan? Mert egyesektől se a többi népművelő, se én nem akarunk személyesen újságot kunyerálni. (Sajnos, az emberek nagyon hajlamosak mindent félremagyarázni!) Viszont a népművelő- nek szüksége van minél több kiosztható újságra.

Elmondom hát, hogyan gondolom én megoldhatónak ezt a kérdést.

A z egész országra kiterjedő propagan- dát kellene csinálni, avégből, hogy az újságvásárló emberek ne dobják el ki- olvasás után újságjaikat, hanem gyűjtsék össze és hetenkint egy napon (mondjuk pénteken, vagy szombaton!) vagy az egész gyűjteményt, vagy legalább annak e célra szánt részét kössék át egy papír- szalaggal és küldjék el népművelési célra abba a községbe, ahová éppen akarják.

Mindenütt hasznát látják és mindenütt szívesen fogadják. Egy-egy lelkes ember is akad minden faluban —• mert főleg a falvak újsággal való ellátására gondo- lok! —, aki a kapott újságokat, képes mellékleteket stb. a kellő gonddal — ezen az anyagrostálást értem! — ki- osztja.

Hogy pedig az újságszalag megcímzése se jelentsen nagy munkát (mert sokszor nagy dolgok kicsinységeken csúsznak el!), nézetem szerint elég lenne az újság- köteg szalagjára például csupán ennyit írni: „Murakeresztúr, Népműv.", vagy

„Molnári, Népműv." stb. (Ahol nincs posta, még az utolsó posta lenne fel- írandó.)

A posta ebből tudná, hogy a külde- mény hová megy és egyöntetűség ked-

véért kikézbesítené mindenütt vagy a községházának, vagy az iskolának. A

„Népműv." szörövidítés pedig azt a célt szolgálná, hogy a posta abból látná, hogy közérdekű ügyről lévén szó, az az újságköteg díjtalanul szállítandó. H a a Magy. Kir. Posta jóakarata — amiben nem kételkedem — és a7 egyesek meg- értő és segíteni kész akarása megvaló- suláshoz segíti ezt az elgondolást, akkor ez nemcsak a népműveltség általá- nos emelését fogja szolgálni, hanem a nemzetiségi vidéken egyéb, eléggé nem hangsúlyozható szempontoknak is ko- moly értékű szolgálatot tesz.

Kovács Dezső

Népművelési hírek innen-onnan

Kassa.

A z a kultúrmunka, amelyet Kassán a cseh megszállás alatt néhány lelkes ma- gyar ember titkosan végzett, a magyar iskolánkívüli népművelés megszervezé- sével, igen bíztató keretek között foly- tatódik. A z ismét magyar városháza közgyűlési termében nemrég megalakult a városi népművelési bizottság, amely- nek első ülésén Tost László polgármes- ter megnyitóbeszéde után Komorowicz Béla, Abaúj-Torna vármegye népműve- lési titkára vetett visszapillantást Kassa népművelési múltjára, a világháború előtt félmillió korona vagyonnal rendel- kező régi Közművelődési Egyesület mű- ködésére és sok tekintetben még Buda- pestet is megelőző tevékenységére. A z új bizottság egyik legsürgősebb felada- tának tekinti minél nagyobb számú ma- gyarnyelvű tanfolyam rendezését azok számára, akik az elmúlt húsz esztendő alatt a magyar nyelvet nem tudták tö- kéletesen elsajátítani; egyidejűleg tót- nyelvű tanfolyamok szervezéséről is gondoskodik a bizottság, amelynek te- vékenységét a „Magyar a Magyarért"

országos mozgalom vezetősége is 4000 pengő segélyösszeggel támogatja.

Komárom.

Március 12-én a Jókai Múzeum nagy- termében tartotta az eddigi Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület ez- idei közgyűlését, amelynek során az Egyesület eddigi nevét „Széchenyi Ma- gyar Közművelődési Egyesület"-re vál- toztatta és elnökéül Schubert Tódor dr.

lévai takarékpénztári vezérigazgatót vá- lasztotta. A közgyűlésen, amelyen sz egyes körzeti vezetők részletesen beszá- moltak az általuk végzett kulturális te-

vékenységről, a népművelési igazgatás részéről Antalfia Antal dr. miniszteri tanácsos és Czakó István dr. miniszteri osztálytanácsos vettek részt.

Március folyamán tartotta a nagy- tarcsai népfőiskolai tanfolyam is záró- ünnepélyét, amely egyúttal kapcsolatos volt az ifjúsági intézet harmadik házá- nak felavatásával. A z ö t és fél hónapig tartó tanfolyam gazdahallgatóinak im- már három tízszemélyes „intézeti ház"

áll a rendelkezésére, amelyek közül egy- egy házat finnországi adományokból, illetve az Evangélikus Egyház, valamint a Stühmer-gyár áldozatkész támogatá- sával építettek fel a népfőiskolai moz- galom lelkes magyar hívei.¹

Kecskemét.

A z elmúlt hónap folyamán befejezést nyert gyakorlati irányú tanfolyamok so- rában figyelemreméltó eredménnyel zá- rultak a kecskemét-környéki házüpari tanfolyamok, amelyek kiállítással kap- csolatos vizsgálatain a kultuszminiszté- rium részéről Czakó István dr. minisz- teri osztálytanácsos, míg az iparügyi mi- nisztérium részéről Réczey Miklós házi- ipari felügyelő vettek részt. A Felső- szentkirályon, Felsőszékdűlőn, Koháry- majorban, Köncsögön és Nagybugacon mindenütt közkedveltségnek örvendő gyakorlati tanfolyamok kiállítási szem- pontból is sikeres munkáját nagy mér- tékben előmozdította az a lelkes párt- fogás, amelyben Kiss Endre dr., Kecs- kemét főispánja, valamint Liszka Béla dr., a város polgármestere e tanfolya- mokat részesítették.

Pilis.

Március 18-án tartotta a Népművelési Bizottság a Gazdakör kebelében mű- ködő népfőiskolai tanfolyam immár he- tedik záróvizsgáját, amelyen a kultusz- minisztérium és a Mezőgazdasági Ka- mara kiküldöttei is megjelentek. A tan- folyam nagyszámú férfi és női hallgatói előtt vitéz Faragó Ede, Pest vármegye népművelési titkára mondott mélyen- szántó buzdító beszédet a magyar gazda- ifjúság önművelődési feladatairól és a megnagyobbodott ország egységet, egyet értést és önfeláldozó munkaközösséget kívánó közérdekű szempontjairól.

Szolnok.

A Népművelési Bizottságok és a Ma- gyar Külügyi Társaság által már évek óta közösen rendezett külügyi elöadás-

1 Erre a nagyjelentőségű intézményre még visszatérünk.

sorozatok keretében a zsúfolásig meg- telt szolnoki színházban a városi nép- művelési bizottság külügyi matinét ren- dezett, amelyen Eöttevényi Olivér dr.

„ A világpolitika erőtényezői", és Czakó István dr. „Trianon—Komárom—Belve- dere" címen tartottak előadást — Ugyan- csak a Magyar Külügyi Társasággal együttműködve rendezett legutóbb a kecskeméti népművelési bizottság is ha- sonló külügyi matinét, amelynek során többek között Gombkötő Antal „ A bá- náti ütköző állam" címen tartott nagy érdeklődést keltő előadást.

Üj népművelési titkári beosztások.

Hajdú vármegye és Debrecen szab.

kir. város népművelési titkári teendői- nek ellátására Borköles Sándor, debre- cen-tégláskerti igazgató-tanító kapott megbízást. — A visszatért magyar terü- letek folytán megnagyobbodott Komá- rom vármegye népművelési titkári teen- dőinek ellátására (Tatatóváros helyett Komárom város székhellyel) Wiesen- bacher József, Esztergom-Komárom vár- megyék eddigi népművelési titkára nyert megbízást. — Mivel Abaúj-Torna vár- megye székhelye az ú j közigazgatási beosztás folytán Szikszó helyett Kassa lett, a vármegye népművelési bizottsá- gának és titkárának székhelye is Kas- sára helyeződött át.

Magyarország községeinek (helyi nép- művelési bizottságainak) új száma: 4648.

Csonka-Magyarország községeinek szá- ma (3400) az elmúlt hónapok folyamán örvendetes módon két ízben is gyara- podott. A mult év őszén visszatért ma- gyar területek községeinek száma: 868 új helyi népművelési bizottságot jelent, míg a Kárpátalján most visszacsatolt 380 község 4648-ra egészíti ki a magyar községek és ezzel a helyi népművelési bizottságok (fokozatos kiépítéssel egy- úttal a népkönyvtárak) számát.

Consiliarius

Kulturális pillanatképek

Utazás közben a világ minden tájáról.

Amerikában

a kultúra fokmérője eddig a fogkefe és szappan használata volt. A z egyik legújabb statisztika e téren az automobil elterje- dését veszi alapul és megállapítja, hogy:

az Egyesült Államokban minden 4-ik, Kanadában „ 8-ik, Ausztráliában „ 13-ik, Angliában „ 19-IK,

Franciaországban Dániában Svédországban Svájcban Németországban Hollandiában Finnországban Olaszországban

minden 21-ik,

„ 26-ik,

„ 35-ik, 45-ik,

„ 47-ik, 58-ik, 81-ik, .. 106-ik emberre jut 1 autó, ami egyúttal azt is jelenti, hogy például az Egyesült Álla- mokban kb. 30 millió, míg Olaszország- ban közel 406.000 gépkocsi van forga- lomban. — Magyarországon az összes személy- és tehergépkocsik száma kb.

24.000, így tízmillió lakos alapulvétele mellett csak minden 450-ik magyar em- berre jut egy-egy gépkocsi.

Dániában

és újabban már Belgiumban is, a pálya- udvarokon mozik vannak, hogy a vas- úti csatlakozásokra várakozó utasok át- szállás közben ne unatkozzanak. ( N e lődörögjenek a várótermekben, vagy kényszerből, feleslegesen ne költekezze- nek az éttermekben.) Két vonat között pár fillérért bárki beülhet ezekbe a mo- zikba, hogy a legfrissebb világhíradókat, a tanulságos földrajzi, utazási, termé- szeti kultúrfilmeket, vagy a mulattató burleszkeket végignézze. A z egyes vo- natok indulását a rendesen 10—10 per- cig tartó filmek között, külön csengetés- sel, idejében szintén a vászonra vetítik.

Portugáliában

a postahivatalok előtt kis ládákon „írás- tudók" ülnek, akik az ország felerész- ben írástudatlan lakosságának pár fillé- rért, diktálás után, megírják és meg- címezik a leveleiket.

Görögországban

Athén legelső szállodája: az „Angol Királynő Hotel" tőszomszédságában zsír- tól csöpögő illatos birkát forgatnak az utcai rostokon és a kávéhazak egész nap zsúfolásig tele vannak kereskedők- kel és ügynökökkel, akik kalappal a fe- jükön cukrozott sült mandulát rágcsál- nak.

Angliában

a bársonysíma pázsitjáról híres és min- dig zöld Hyde-parkba'n a kommunista és istentagadó szónokok egész nap za- vartalanul szónokolnak; a rendőrség egyáltalában nem törődik velük, de kö- zönségük sem igen akad. A munkanél- küliek viszont órákhosszat a nagyobb belvárosi útvonalak járdáira feküsznek, hogy így akadályozzák az utcai forgal- mat.

Bécsben

az elmúlt farsang alatt a polgármester a városháza összes termeiben gyermek- bált rendezett, amelyen az egykori csá- szárváros sokgyermekes családjainak gyermekei színes jelmezekben vettek részt. A gyermekbálon a hozzátartozók nem, csakis a gyermekek vehettek részt, akik a nagy díszfelvonulás után habos- kávét és kuglófot kaptak. — A Deutsches Volkstheater (egykori Raymund-színház) néhány hónap óta mint „Kraft durch Freude"-színház folytatja működését, fil- léres helyárak mellett, népszerű színmű- vek és operettek előadásával.

Kopenhágában

a kultuszminisztérium és a hadügy- minisztérium egyugyanazon kis bérház- ban van elhelyezve; az alagsorban van

a kultuszminisztérium, a földszinten a hadügyminisztérium, s a legnagyobb bé- kességben megférnek egymással. A z üz- leteket este 8 órakor zárják, hogy a késő estig elfoglalt emberek is vásárolni tudjanak. Este 8 óra után az összes üz- letek előtt automaták állanak, amelyek- ből minden közszükségleti cikket egész éjjel meg lehet vásárolni. A postaszek- rények bélyegautomatákkal vannak fel- szerelve; a levelekre ugyanis levélbélyeg kell és a szekrényekbe való bedobás előtt a bélyegautomata mindjárt bélye- get ad; így nem kell órákhosszat trafi- kot vagy bélyegelárusító helyet keresni.

Általában az emberek vásárlási készsé- gének kielégítését minden téren előmoz- dítják. A kávéházakban és éttermekben nem ismerik a „foglalt asztal" különös intézményét. A dánok elsősorban azok- ról gondoskodnak, akik „jelen vannak", akik rögtön leülnek az asztalokhoz és fogyasztanak. A távollevőkkel nem tö- rődnek. Minden kávéház egyúttal könyv- tár is, gazdag külföldi irodalommal.

Olaszországban

nemcsak a vándorszínházak (Tespis kor- déi) és az automobilokon száguldó ván- dorkönyvtárak nevezetesek, de a pálya- udvarok előtt veszteglő népkönyvtári- villamoskocsik, amelyek előtt valóságos könyvbörze folyik. Újabban minden egyes villamosvonal végállomását is fel- keresik az esti órákban ezek a mozgó népkönyvtárak.

Londonban és Párizsban csaknem minden második mozi úgyneve- zett „Non-Stop" (egész napos — foly- tatólagos) mozi, amelyekben reggel 9 órától kezdve a késő éjjeli órákig, meg- szakítás nélkül egyfolytában folynak a

filmelőadások; a belépődíj néhány fil- lér, ültetés nincs, aki mikor jön, a neki megfelelő helyre ül. Legnagyobbrészt világhiradókat, természeti, utazási, sport- és egyéb kultúrfilmeket vetítenek. Ezek a mozik egész nap tömve vannak.

New Yorkban

— még New Yorkban is — nagy meg- ütközést keltett egyik igen elterjedt hetilapnak alábbi hirdetése:

„Az a körülmény, hogy ö n erősen köhög, fulladozik, sőt gyakran ájulás is környékezi, annak az előjele, hogy hovatovább foglalkoznia kell az el- múlás gondolatával és azzal, hogy már nem fog sokáig élni! Már pedig ez esetben — már csak igen tisztelt csa- ládja szempontjából is — szinte el- engedhetetlen, hogy hetilapunkra elő-

F el kérj ük előfizetőinket és olvasóinkat, valamint a népmüvelés barátait, hogv oly népművelési megnyilvánulásokról, amelyek a szabadidömozgalom kereteit érintik (Tarka-est, kirándulások, hangverseny, sportünnepély, bemutatók stb.) és országos viszonylatban is érdeklődésre számot tarthatnak, néhánysoros beszámolóikat e rovat vezetőjéhez (Budapest, V., Báthory-utca 12., IV. 22.) közvetlenül beküldeni szíves- kedjenek.

A S Z E R K E S Z T Ő Ü Z E N :

K. D. örömmel állunk rendelkezésére, amint a cikk megjelenése is mutatja.

A verseknek még csiszolódniuk kell, de erős és őszinte érzés lüktet bennük. — P. S., Budapest. Szívesen várjuk az északi vonatkozású cikket. Többi kérdésére alkalom- adtan még visszatérünk. Egyelőre nagyon nagy anyagunk van belőle. — M. L. Meleg üdvözlet. A versek szépek, ismert és szeretett tollból folynak. Igyekszünk mihama- rabb sorra venni. — B. A. Jól esett legalább ilv formában találkozni Veled. Minta- eloadást is szívesen vennénk. — Vető'magcsávázás. Magánlevélben válaszoltunk. — J. J. Bő. Bizalmát köszönjük. Megkértük a népművelési ügyosztály vezetőségét, hogy a segélyt megsürgesse. A vetítőgépügyben is eljárunk. — Sz. M. Minden számban nem hozhatunk cikket, erre nem elég nagy lapunk terjedelme. Buzgalma dicséretes, sok sikert kívánunk a választott gyönyörű pályán. — Felsömagyarországi Tanügy.

Kérjük a szóbanforgó cikket. Természetesen szívesen foglalkozunk vele valami al- kalmas formában. Üdvözlet! — G. Gy. Mielőbb sorát ejtjük. A novellákból egy-két mintát kérünk. — Minden munkatársunkat kérjük, legyenek szívesek címüket a kéz- iratra ráírni, ihogy a kefelevonat és a tiszteletdíj megküldése késedelmet ne szen- vedjen. Rövid, konkrét, jól érthető cikkek előnyben. — Dr. V., Pécs. Kérjük a cik- keket, éspedig 2—2 oldal terjedelemben. — R. J. Hosszú, élvezetes levele nagy gyö- nyörűséget okozott. 2 oldalnyi cikket hamarosan elhelyezhetnénk. — V. 1. Nagyon kedves, de háromszor olyan hosszú, mint szeretnők! Nem lehetne legalább felére rövidíteni? A hozzászólásokat köszönjük. — Sokaknak. A kultuszminiszter úr min- denki előtt ismert, országos elfoglaltsága miatt legközelebb mondja el gondolatait az új magyar népművelésről.

fizessen, mert ha előfizetőnk, akkor lapunk önről, halála esetén, fényképé- vel együtt teljesen ingyen „megindító"

megemlékezést közöl. Éppen ezért gondolja meg mindezt és még ma fizessen elő lapunkra!"

Ezek után már igazán nem lehet cso- dálkozni azon, hogy egyes amerikai egyetemeken az asztalteritésből és a keresztrejtvényfejtésből is lehet „dok- torálni".

Ersekújvárott

öt hónappal a város visszacsatolása után, még mindig ott éktelenkednek a házak falain az „Ulica Massarykowa" és az

„Ulica Stefanikova" utcatáblák. Remél- hetőleg most már mielőbb lekerülnek a házak f a l a i r ó l . . . Czakó István