A 10. szá za d i
m a g y a ro k é le tm ó d ja '
(MTI-Press) A HONFOGLALÁS VÉGET ÉRT, a m a
gyarok 895 és 900 között birtokba vették a Kárpát-me
dencét, egyes részeit m egszállták, m ás részeit ellenőrzé
sük alatt tartották. Vajon hogyan folytatták életüket az új hazában?
E gyelőre p ontosan úgy, ahogyan a h on foglalás előtt m egszokták. Az a körülmény, hogy 894-ben m ég Etelköz sík ságán éltek, néhány év m úlva pedig m ár a D una és a T isza öntözte Alföldön, nem okozott törést életükben. A régészeti leletek am ellett vallanak, hogy a K árpát-m e
dencében is azokat a vidékeket szállták m eg (a dús füvű legelőket szolgáltató, folyókhoz közeli rónákat és lan kás dom bvidékeket), am elyek h ason lítottak etelk özi otth o
nuk term észeti viszonyaihoz, m íg a m agasabb hegyeket és a nagy kiterjedésű erdőségeket elkerülték.
Ránk m aradt a m agyarok életm ódjáról egy-egy m eg
bízható forrás a 880 és a 940 körüli időkre vonatkozóan.
Az első időpontban m ég Etelközben éltek eleink, a m áso
dikban m ár évtizedek óta a Kárpát-medencében. Az első h ír a d á s s z e r in t a m ag y a ro k n a k „ sá tr a ik v a n n a k , és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval"
(m ás szövegváltozat szerint: „ók egy olyan nép, m elynek sátraik és jurtáik vannak, s az esőzések et s a füves h e
ly e k e t k övetik v án d orlásaik során”). „O rszáguk k ite r jedt... Lakhelyeik két folyó között vannak” (m ás szöveg-
’változat szerint: „a két folyó neve: D una és E til”, vagyis az Al-Duna és a Don) (Czeglédy Károly, Kmoskó M ihály és Zimonyi István fordítása). A 940 körüli időre érvényes tud ósítás szerint a magyarok „szálláshelyei a Duna folyó m entén vannak, ók m aguk pedig nomádok, m int a bedui
nok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem nem ezsát- rakban laknak, szétszó rt táborhelyek en ” (E ltér István fordítása). A beduinokra m ás forrás szerin t az jellem ző, hogy „sátorpillérekkel ellá tv a u tazgatn ak és ütn ek tá bort” (Kmoskó M ihály fordítása). Az id ézett két tud ósí
tás, jóllehet szerzőik nem ism erték egym ást, az általu k b em u ta to tt viszon yok k özti id ők ü lön b ség le galáb b 60 esztendő, s a, földrajzi színtér is több száz kilom éter tá volságra esik egym ástól, m indezek ellen ére is a m agyar
ság teljesen azonos életkörülm ényeit tükrözi.
ELŐDEINK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN m ég 940 kö
rül is pontosan ugyanolyan sátorlakó, állataik at terelge
tő, nagyállattartó (azaz lótenyésztő) nép volt, m int 880 táján Etelközben. Ezen nincs m it csodálkozni, h iszen a m agyarság m ár sok-sok évszázada élt a steppék jobbára
török n yelvű nom ádjaihoz roppant h a son latos életet, s ettől az életmódtól aligha vált m eg egykönnyen.
VAJON MIKOR ÉS FŐLEG MIÉRT KÖVETKEZETT BE az a fordulat, am ely a nomád m agyarságot elindítot
ta a letelep ed és és az életm ódváltás útján, vagyis hogy egyoldalú á lla tta rtá sá t kom plex (állattartó-földm űvelő) gazdasággal cserélje fel? Az biztos, hogy ez nem önszán
tából, nem v a lam iféle csodás m egvilágosodás h atására k övetk ezett be, h anem kem ény k én yszerek együttható sán ak eredm ényeképpen. Ezek sorában legdöntőbbnek - m inden, látszatra m egm utatkozó hasonlóságok ellenére is - Etelköz és a K árpát-m edence közti különbségek bizo
nyultak. Etelköz sokkal kiterjedtebb, tágasabb és szára
zabb volt, a K árpát-m edence viszont csak nagyon korlá
tozott térségekb en k ín á lt alk alm as legelők et, azokat is
rengeteg vízjárás, m ocsár tagolta. Ilyen körülmények kö
zött - szem ben E telközzel - nosszabb időn át zavartala nul nom adizálni leh etetlen volt. Az ugyancsak lovasno m ádk én t 567/568-ban a K árpát-m edencébe érkező ava
rok szin tén alig k ét emberöltő alatt, a 7. század első évti
zedeiben eljutottak a letelep ü lt életm ód kezdeteihez. Va
lószín űleg ugyanez a term észeti „törvény” volt érvényes a h ason lóan lovasn om ád m agyarokra is, akik a 950-es évekb en k ezd h ettek hozzá nom adizm usuk feladásához.
E zt a K árpát-m edence azon, h egyvidéki é s erdős tájai
nak m egszállása m utatja (am elyeket 895/900 után évti
zedekig m egszállatlan u í hagytak), ahol im m ár nem leh e
te tt nomád á llattartást folytatni. S iettette a nomád gaz
daságról való lem opdást a kalandozó hadjáratok kudar
ca, h ath atott erre a Kárpát-m edence nem jelenték telen őslakosságának földm űvelése (m int követendő példa) is.
A 10. SZAZAD VÉGÉRE A MAGYAR NOMÁD IZMUS HADÁLLÁSAI MEGRENDÜLTEK, a magyarok lovasno
m ád életm ódja elvesztette term észeti és társadalm i tala
ját. A trad icionális létform a m indezek ellenére h osszú nak ígérkező agóniájától a m agyarságot a 11. század ele
j é n m e g s z ü le tő S z e n t I s tv á n -i á lla m m e n te tte m eg, am ely kötelezően írta elő az alávetésbe kényszerülő no
m ád (vagy tegnapi nomád) szám ára a földm űves termé
kekkel való adózást. A term észeti és a társadalm i kény
sz er m e lle tt m eg jelen t és gyorsító tén yezők én t v á lla lt sz er ep et a m a g y a rsá g életform aváltásáb an a politikai kényszer.
