A barna szemeslepke – Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) – előfordulása az Alföldön
Máté András – Csathó András István
Abstract
The occurrence of Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) in the Great Hungarian Plain (Hungary). The occurrence of Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) in the Great Hungarian Plain was known only from Kunpeszér according to data from 1924. The species was observed again in the years of 2015–2017 in the Duna–Tisza köze region: 29.05.2015, Izsák (Bika-torok), 1 male;
16.06.2016, Kunbaracs (Daruhát), 1 female; 01.06.2017, Kunpeszér (Kettős-hegy), 1 specimen;
14.06.2017, Kunbaracs (Daruhát), 1 specimen. These observations indicate the first recent data after almost 100 years in the area of Kiskunság National Park. In 2017 the species turned up in Tiszántúl region as well. On 10.09.2017, a female specimen was observed in the Tompapusztai-löszgyep loess grassland in the administrative area of Battonya. This finding means a new protected Lepidoptera species to the Maros–Körös köze region and to the core and operational area of the Körös–Maros National Park. According to the observations, we may also assume a multiannual, temporary population peak of the Hipparchia semele in the Great Hungarian Plain, however the data may imply even a long-term extension in the region as well.
Keywords: Lepidoptera, Nymphalidae, Satyrinae, rock grayling, Great Hungarian Plain, Kiskunság National Park, Körös–Maros National Park
Kulcsszavak: Lepidoptera, Nymphalidae, tarkalepkefélék, Satyrinae, Alföld, Kiskunsági Nemzeti Park, Körös–Maros Nemzeti Park
Bevezetés
A barna szemeslepke – Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) – a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába, a szemeslepkék (Satyrinae) alcsaládjába tartozó faj. A Hipparchia alnemen belül a barna szemeslepke alakkörébe sorolt – többnyire egymáshoz igen hasonló – fajok száma Európában megközelíti a húszat (TSHIKOLOVETZ 2011), ugyanakkor Magyarországon egyetlen fajuk előfordulása ismert.
A barna szemeslepke erdőssztyeppi és sztyeppi élőhelyeken fordul elő, a meleg és nyitott, száraz vagy félszáraz gyepekben érzi jól magát. Elterjedési területe Európától Turkesztánig és Szíriáig húzódik (GOZMÁNY 1968). A Magyar-középhegységben gyakori, néhol akár tömeges is lehet, a legnagyobb egyedsűrűségű állományait a legeltetett dolomit- vagy mészkősziklagyepekben találjuk. Tápnövényei különböző pázsitfüvek, különösen a csenkeszfajok (Festuca spp.).
A nagyméretű nappalilepkefaj egyetlen hosszan rajzó nemzedékének egyedeivel nyár elejétől ősz közepéig találkozhatunk. Repülési ideje GOZMÁNY (1968) szerint június–szeptember, GERGELY
et al. (2017) szerint június–október eleje.
A hazai metapopuláció egyedszáma évenként erősen ingadozik (GERGELY et al. 2017).
A Hipparchia semele GOZMÁNY (1968) szerint Magyarországon csaknem mindenütt előfordul, de az Alföldnek csak az északi és a nyugati pereméről ismert. GERGELY et al. (2017) megemlíti, hogy a fajnak nincs recens adata az Alföldről. A barna szemeslepke az Alföldön csak Kunpeszérről rendelkezett dokumentált előfordulással (GOZMÁNY et al. 1986). A Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye egy 1924. június 8-án, Parlay által gyűjtött hím példányt őriz Peszérről (Bálint Zsolt – személyes közlés).
A barna szemeslepke Magyarországon 2012 óta védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 10.000 Ft [100/2012. (IX. 28.) VM rendelet].
Anyag és módszer
A barna szemeslepke példányait (imágóit) terepi megfigyelések során észleltük. A megfigyelt példányok – részben a regionális ritkaságuk miatt, természetvédelmi megfontolásból – nem kerültek begyűjtésre. A 2016. június 16-i észleléskor a példány átmenetileg befogásra került, de a fényképezés után az egyedet szabadon engedtük. Az öt megfigyelt példány közül három esetében az ivart is sikerült megállapítani. Három észlelés során az egyedekről fényképes dokumentáció készült.
Eredmények Duna–Tisza köze
A barna szemeslepkét a Duna–Tisza köze nappalilepkéinek három évtizednyi térképezése során először 2015. május 29-én észleltük Izsákon, egy frissen kelt hím példány a Bika-torok homokbuckást – egyúttal a KNP Izsáki Kolon-tó törzsterületét – nyugatról határoló földúton szívogatott (1. kép) (megfigyelő: Máté András). A rovar mozgása arra engedett következtetni, hogy a déli forróságban a védett területtel határos homoki csenkesz (Festuca vaginata) és selyemkóró (Asclepias syriaca) dominálta aljnövényzetű, felritkult feketefenyő-ültetvényt részesítette előnyben, míg a délelőtti időszakban a jól benapozott homoki gyepekben tartózkodott.
A következő példány a kunbaracsi Daruháton – a KNP Peszéradacsi törzsterülete – évelő nyílt homokpusztagyepből került elő. Ezúttal egy frissen kelt nőstényt észleltük, 2016. június 16-án (2. kép) (megfigyelő: Máté András).
2017-ben további két példányt figyeltünk meg Peszéradacson, 2017. június 1-jén a kunpeszéri Kettős-hegyen, valamint 2017. június 14-én a kunbaracsi Daruháton (a megfigyelő mindkét esetben:
Máté András). Az előző példány záródó, míg az utóbbi évelő nyílt homokpusztagyepben fordult elő.
1. kép Frissen kelt hím barna szemeslepke (Hipparchia semele) az izsáki Bika-torokban 2015.
május 29-én (Felvétel: Máté András)
Figure 1. Hipparchia semele male in Izsák (Bika-torok) on 29th May 2015 (Photo: András Máté)
2. kép Nőstény barna szemeslepke (Hipparchia semele) a kunbaracsi Daruháton 2016. június 16-án (Felvétel: Máté András)
Figure 2. Hipparchia semele female in Kunbaracs (Daruhát) on 16th June 2016 (Photo:
András Máté)
Tiszántúl
2017. szeptember 10-én a battonyai Tompapusztai-löszgyepen (Külső-gulya) végeztünk terepbejárást, a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) virágzásának monitorozása (CSATHÓ – CSATHÓ
2009) céljából. Délután, 16:30 körül a terület középső részén egy nőstény barna szemeslepkét vettünk észre. A példány többször a földre szállt le, majd összecsukott szárnyakkal pihent.
Megriasztva több alkalommal, rövidebb-hosszabb távolság megtétele után ismét a földre szállt. A földön ülő példány többször kivillantotta az első szárny fonákján lévő szemfoltját. Ritkán, rövid ideig a szárnyait is kissé szétnyitotta, ekkor lehetett megfigyelni az első szárny színén lévő kontrasztos világos foltokat, amelyek ennél a szemeslepkefajnál a nőstényeknél fordulnak elő. A példány mozgását kb. tíz percig követtük. Közben több fényképfelvételt is készítettünk róla (3. kép) (megfigyelők: Csathó András István és Csathó András János).
3. kép Nőstény barna szemeslepke (Hipparchia semele) a battonyai Tompapusztai-löszgyepen 2017. szeptember 10-én (Felvétel: Csathó András István)
Figure 3. Hipparchia semele female in Battonya (Tompapusztai-löszgyep) on10th September 2017 (Photo: András István Csathó)
Megvitatás
A barna szemeslepkének korábban egyetlen ismert lelőhelye volt az Alföldön, Kunpeszér (GOZMÁNY et al. 1986), ahol az 1924-es adata (egy a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményében őrzött példány) óta, közel 100 éve nem észlelték előfordulását. A 2015–2017 évi megfigyelések a Kiskunsági Nemzeti Park területén a védett rovarfaj első aktuális előfordulási adatait jelentik.
A Hipparchia semele Duna–Tisza közi újbóli megjelenése egybe esik a dunántúli metapopuláció egyedszámának emelkedésével (Máté András – saját megfigyelés). A tájban 2015–
2016-ban mindkét esetben frissen kelt példányokat észleltünk, tehát a faj helyi szaporodása ebben a két évben szinte biztosra vehető. E szemeslepkefajt a Kiskunsági-homokháton, illetve annak peremén három egymást követő évben sikerült megfigyelni, ezért ebben az időszakban akár tartósabb regionális megtelepedése is elképzelhető.
A barna szemeslepke 2017-es tiszántúli megfigyelése a Csanádi-hátra, a Maros–Körös közére, a Körös–Maros Nemzeti Park törzsterületére és működési területére új védett nappali lepkefaj előkerülését jelenti (DELI – DANYIK 2015).
Feltételezésünk szerint a Hipparchia semele alföldi megjelenésének előfeltétele, hogy domb- és hegyvidéki állományai gradáljanak.
A barna szemeslepke Duna–Tisza közi, majd tiszántúli előfordulását alátámasztó megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a faj egy többéves, átmeneti gradációjának lehettünk tanúi (2018-ban nem észleltük a fajt). De az sem zárható ki, hogy a faj – előre nem becsülhető időtartamú és mértékű – expanziójának első adatait gyűjtöttük.
Összefoglalás
A barna szemeslepke – Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) – előfordulása az Alföldön csak Kunpeszérről volt ismert, egy 1924. június 8-i adat alapján. A faj az 2015–2017 években újra előkerült a Duna–Tisza közén, észlelései: 2015. május 29., Izsák (Bika-torok), 1 hím; 2016. június 16., Kunbaracs (Daruhát), 1 nőstény; 2017. június 1., Kunpeszér (Kettős-hegy), 1 példány; 2017.
június 14., Kunbaracs (Daruhát), 1 példány. A megfigyelések a Kiskunsági Nemzeti Park területén a faj közel 100 év utáni első adatait (első recens adatait) jelentik. 2017-ben a faj a Tiszántúlon is felbukkant. 2017. szeptember 10-én a Battonya határában található Tompapusztai-löszgyepen egy nőstény példány került megfigyelésre. Az adat a Maros–Körös közére, a Körös–Maros Nemzeti Park törzsterületére és működési területére új védett nappalilepkefaj előkerülését jelenti. A megfigyelések alapján a barna szemeslepkének egy átmeneti, többéves gradációját valószínűsíthetjük az Alföldön, de az adatok akár a faj tájban való hosszútávú terjedésére is utalhatnak.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton köszönjük Bálint Zsoltnak a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött kunpeszéri Hipparchia semele-példány adatainak megadásával nyújtott segítségét.
Irodalom
CSATHÓ A. J. – CSATHÓ A. I. (2009): A battonya-tompapusztai Külső-gulya flóralistája. – Crisicum 5: 51–70.
DELI T. – DANYIK T. (szerk.) (2015): A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága. Gerinctelenek. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas. 542 pp.
GERGELY P. – GÓR Á. – HUDÁK T. – ILONCZAI Z. – SZOMBATHELYI E. (2017): Nappali lepkéink.
Határozó terepre és természetfotókhoz. – Kitaibel Kiadó, [Biatorbágy]. 264 pp.
GOZMÁNY L. (1968): Nappali lepkék – Diurna. – In: Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae 16 (15). – Akadémiai Kiadó, Budapest. 204 pp.
GOZMÁNY L. – HERCZEG É. – RONKAY L. – SZABÓKY Cs. – VOJNITSA. (1986): The lepidopterousfauna of the Kiskunság National Park. – In: MAHUNKA S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park. – Volume 1. – Akadémiai Kiadó, Budapest. pp.: 219–356.
TSHIKOLOVETS V. V. (2011): Butterflies of Europe – the Mediterranean area. – Tshikolovets Publications, Pardubice. 544 pp.
A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV.
23.) FVM rendelet módosításáról.
Authorsʼ addresses:
Máté András H-6000 Kecskemét Hársfa utca 7.
endina94@gmail.com Csathó András István H-5830 Battonya
