Egy adat Szilvás-ujfalvi Anderkó Imre életéből

Egy adat Szilvás-Ujfalvi Anderkó Imre életéb61

Δ kitűnő értékű és méltatlanul.üldözött Szilvás-Ujfalvi A.

Imre 1615-ben egyházi főhatóságátél véglegesen elitélve,palástjá- tól megfosztatott. Bujdosása közben l6l6-ban Kolozsvárra is elve- tődött . A derék Ombozi Pál városi sáfárpolgár számadáskönyvébe be- jegyezte, hogy február 2-án "B(iró) V(ram) h(agyásából) Zegenj predicatornak melljet az Religioert rabsagban tartotténak az el- lenkezeo Atiafiak annak el·zabaduluan. attam borra - húsra es ke- nj erre fl.-/ 26" A lap szélére más, de egykorú kézirással Ír- va: "Emericus Wy faluj". Majd február 3-án : "Attam esmet az ze- genj predicatornak B(iró) V(ram) h(agyásából) Ételre es italra valo keoltsegre. tt fl. - / 16."¹'

E feljegyzést mérlegelve, ha most már tekintetbe vesszük &

róla fennmaradt Ítéletnek azt a kifejezését, hogy "számkivetésre küldetett" s ehhez hozzá fűzzük Bod Péternek azt a további híra- dását, hogy "az idegen Földön nyomorultul hólt-meg",^^csodálkoz- nunk kell azon a helyzeten,hogy I6I6 február elején még mindég az ország területén bolyonghat. Tehát· itt-valamiféle félreértés tör- ténhetett az Ítélet magyarázatában! Valóban, rögtön meg is magya- rázhatjuk, hogy mi is ez a félreértés. Ugyanis az 1635· esztendei sáfár szeptember 7-én egy hasonló példát jegyzett fel a számadás- könyvébe, mégpedig: "Érkezek egj kalotaszegi Praedikator létű [ád Pap,az melj szamki Vetesben Volt az Papok között, Vrunk eo Naga meg kegjelmezuen nekj salus conductussa leuen,hogi mindenit, mind maganak es haz перепек Louas szekeret alaja es tiszteseges Gaz- dálkodás legyen." Az utja Enyeden keresztül bizonyosan Fehérvárra vitt

Ha tehát a papok között (helyesebben: közül!) történt szám- űzetés Rákóczi korában a palásttól való megfosztást jelentette, nemkülönben lehetett hnsz évvel korábban. sem.

1) Sáfár 1616: 113· (KLt.)

2) Bod Péter: Smirnai Szent Polikárpus. Nagyenyed, I766. 60.

3) Sáfár I635: 534, 626.

.17

Palástja vesztése ellenére, feltételezett barátai előtt nem szenvedhetett csorbát értékes,tudés egyénisége. Ez abbéi is sejt- hető,hogy Kolozsvárt történt megfordulásakor a sáfár nem alamizs- nát adott neki, mint tette ezt például l6oo február 12-én: "Tot üczaban Tamas Papnak betegsegeben,sok keonlergesere attunk segit- segeul fl. - den. 5o.",vagy I617 február 2o-án "Martonfalui Prae- dicatornak keöniergesere Biro Vratm] eo keglme Tanaczaual edgiwt adatot — fl. - den. 5O."4) .

Ujfalvinak tehát nem kellett könyörögnie a segítségért, mint a másik két papnak.

Megismerve az itteni elsőpap és esperes, Traszkl másképpen Maréti Lukácsnak e korban szokatlanul szabadabb szellemi felfogá- sát, nagyon vai d s ζ inű,hogy hihetőleges régi barátságát nem tagad- ta meg, ezért tehát Szilvás-Ujfalvi ide érkeztekor felkereste őt.

Bizonyosan ő járhatott közben a városnál,hogy alamizsnaadással ne alázzák meg á lelkileg amugyis elgyötört derék tüdőst,hanem étel- lel-ltallal ugy lássák el, mintha "salus conductus"-sal átutazé vendég lenne.

Majdnem öt hónappal ezután:l6l6 junius 28-án megint azt örö- kítette meg a sáfárpolgár: "B(iré) V(ram) hag(yásábél) attam egy zegeny praedieatornak" ételt-italt.Ekkor azonban már nem je- gyezte fel a nevet s ezért csak sejtjük,de biztosan nem tudhatjuk, hogy most is ővele találkoztunk-e? Minthogy azonban az országutat rovó szegény lelkipásztorok mégsem voltak nagy számmal, hiszen Basta kegyetlen pusztításai után még mindég inkább hiány volt a papi testületben, ezért nem tarthatjuk lehetetlennek, hogy ez a

"szegény prédikátor" se más, mint Szilvás-Ujfalvi Imre!

Zoványi Jenő már tisztázta a Szilvás-Ujfalvi ellen támasz- tott méltatlan vádiások mibenlétét, amelyet csupán csak a püspöki hatalmaskodás elleni elégedetlenség támasztott és terebélyesitett ki·6) E kitűnő egyházi férfiú végzetét Hodászi püspök idézte fel, hihetőleg támogatva az erőszakos és kellő megfontoltság nélküli

4) Sáfár I600: 28, 1617: 16.

5) Sáfár 1616: 122.

6) Zoványi Jenő: Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus köré-' bői. Sárospatak, I 9 I 0 . 12Õ-23.

.318

Báthori Gábor legfőbb patrónustóí. Δ palásttól való megfosztás, majd a börtönbe történt vettetés föltétlenül az ők terhükre Íran- dó· l6l3-ban azonban meghalt mind az egyházfő, mind pedig a feje- delem, utánuk azután Milotai Nyilas Istvánt választotta meg a ti- szántúli egyházkerület s Bethlen Gábort az erdélyi országgyűlés.

Ezt figyelembe véve, mindjárt feltünhetik, hogy Szilvás-Ujfalvi már I6l4-ben kiszabadult a fogságból. Nem tudjuk, hogy vájjon ba- rátai közbenjárásának, vagy Milotai belátásának, avagy Bethlen kívánságának köszönhető-e a büntetés enyhítése? Bárha a valóság mégis· csak az, hogy az orthodox tekintély megóvása miatt az Íté- let alól - legalább is ekkor - még mindég nem oldatott fel s евак egyéni szabadsága adatott vissza.

.319