bonyolultabb, nagyobb energiát lekötő m u n k á t igényel a pedagógusoktól" (126.1.)
Az ifjúság megítélésénél egy helyen azt írják, hogy „nem ismernek munkanélküli- séget, de láthatnak még munkakerülőt" (119.1).
Talán i t t egy kicsit leegyszerűsítik a dolgot.
Több városban, pl. Debrecenben is, gondot okoz a szakképzetlen női, gyakran családfenn- tartó munkaerő elhelyezése. A pedagógusok ideológiai továbbképzése, a pedagógiai tovább- képzés, a szakmai és módszertani továbbkép- zés c. részletek inkább a jelenlegi helyzetet vázolják, regisztrálják.
A negyedik fejezet iskolarendszerünkkel és az iskoláztatással foglalkozik.
Kár, hogy nem esett szó a tanítóképzésről, néhány felsőfokú mezőgazdasági technikum megszűnésének vagy összevonásának okáról,
a tanácsok művelődésügyi osztályainak reform- irányító és végrehajtó munkájáról, a szak- felügyelet kérdéseiről. Indokolt-e, s ha igen, akkor mikor érvényesül majd az egységes irá- nyítás az oktatási intézményekben? Hasznos lett volna függelékként közölni az 1961. I I I . sz.
törvényt és az 1965-ös módosítást, ill. az MSZMP K B . ezzel kapcsolatos határozatait is.
Összességében elmondhatjuk, hogy a könyv az elért eredményeket számba veszi, a hibákat, hiányosságokat őszintén feltárja, óratervi és egyéb statisztikai összehasonlításai jók és szemléletesek, jelentősek történeti és nemzetkö- közi összevetései. Pozitívuma továbbá, hogy a megoldás útját — módját keresve sók hasznos javaslatot tesz. A szerzők j ó szolgálatot tettek megírásával.
V A S K Ó L Á S Z L Ó
„A P E D A G Ó G I A I D Ő S Z E R Ű K É R D É S E I K Ü L F Ö L D Ö N " C. S O R O Z A T Napjainkban az ifjúság helyzete, a nevelés
és az oktatás, a pedagógia nemcsak a szakem- bereket, hanem a legszélesebb közvéleményt érdeklő üggyé vált. Az elmúlt félévszázadban végbement forradalmi változások, társadal- mi, népi, nemzeti harcok és a tudomány, a technika rohamos fejlődése erősen hat a ne- velésre és az oktatásra.
A szocialista tábor országaiban lendülete- sen bontakozik lei a nevelés és az oktatásügy kommunista szellemű, a történelmi és a tár- sadalmi fejlődés igényeit figyelembe vevő áta- lakulása. A kapitalista országokban is sok érté- kes és újszerűen izgalmas pedagógiai kezdemé- nyezésnek lehetünk tanúi. A gyarmati sorból felszabadult országokban demokratikus, nem- egyszer a szocializmus irányába m u t a t ó vívmá- nyokat hoznak létre a haladó erők. Megra- gadó látványt, sok tanulságot nyújtanak a szemlélőnek — vagy ahogyan BESSENYEI mondaná: a „magyar néző"-nek — a Szovjet- unióban és a baráti országokban látható merész újítások, kísérletek, az úttörő-kutató m u n k á k : a kötelező középiskolai oktatás megvalósí- tása; az oktatás és a termelőmunka összekap- csolása, a legkorszerűbb audiovizuális technikai eszközök, a kibernetika, a matematikai lo- gika alkalmazása az oktatásban, a sokoldalúan képzett ember kialakítása.
A korszerű pedagógiai műveltség kiala- kításához, mindennapi oktató-nevelő mun- kánkhoz nélkülözhetetlen a neveléstudományi irodalom rendszeres tanulmányozása. A hazai pedagógusoknak erre néhány éven át csak bizonyos korlátok között volt lehetősége, amíg végre három évvel ezelőtt ú j könyvsorozatot indíthattunk " A pedagógia időszerű kérdései külföldön" címmel. A sorozat célja, hogy színvonalas, a hazai pedagógiai élet számára
is aktuális külföldi tanulmányokat adjon a közoktatás irányító • szervei, a neveléstudo- m á n y i szakemberek és a gyakorló pedagó- gusok számára. A sorozat egyes köteteinek témái munkánk szélesebb körű pedagógiai, pszichológiai és oktatáspolitikai összefüggései- nek felismeréséhez nyújtanak segítséget.
A sorozat első kötete „Az új iskolának új didaktikát" címmel jelent meg 1964-ben. A
Szovjetunióban évek óta élénk vita folyik a tanítási óra felépítéséről, az oktatási módsze- rek megjavításáról. E vitákban ú j szakaszt nyitott L. V. ZANKOV professzor cikke, amely a részletkérdések után a didaktika általános kérdéseit, a didaktika tárgyának, feladatának, módszereinek új alapokon történő meghatá- rozását helyezi a vita középpontjába. ZANKOV professzor kutatómunkájának legfőbb célja, hogy tudományos eszközökkel feltárja az ok- tatás és a tanulók fejlődése közti valódi köl- csönhatásokat. Véleménye szerint az oktatást magasabb színvonalon, a követelmények állan- dó fokozásával kell megvalósítani. Csak az olyan oktatási folyamat szolgálhatja a gyer- mekek gyors és intenzív fejlődését, amely rendszeres és megfeszített szellemi m u n k á t igényel. Ezzel az alapelvvel szoros)kapcsolatban fejti ki elgondolásait a tananyag elsajátításá- nak gyorsabb üteméről. Több éves kísérletei alapján bizonyítja annak lehetőségét és szük- ségességét, hogy a 4 éves alsó tagozati oktatás jelenlegi tantervét — a tanulók túlterhelése nélkül — 3 év alatt el lehet végezni. Ennek megfelelően az alsó tagozati osztályok óra- tervét is 3 évre tervezi. És bár L. V. ZANKOV kísérletei a gyakorlatban is eredményeseknek bizonyultak, s ezek alapján már több szovjet általános iskola 4. osztályába bevezették a szakrendszerű oktatást, ZANKOV ^ nézetei mé-
gis heves vitát robbantottak ki a szovjet pedagógusok körében. Sokan egyet értenek didaktikai alapelveivel, sokan viszont kétel- kednek eredményeiben. A sorozat első füzete ZANKOV tanulmányán kívül az ellentétes álláspontot képviselő B. JESZIFOV válaszát és a neves gyermekpszichológus, D. ELKONYIN hozzászólását is tartalmazza.
,,Makarenko és a mai iskola" — a sorozat második kötetének címe, mely MAKARENKO születésének 75. és halálának 25. évfordulója alkalmából jelent meg. A kettős MAKARENKO - évforduló olyan időpontban érkezett el, ami- kor a szovjet pedagógusok körében egyre általánosabb a törekvés, hogy MAKARENKO pedagógiai rendszerét csonkítatlanul az is- kolai nevelőmunka alapjává tegyék. E törek- vések jegyében íródott a füzetet tartalmazó bárom tanulmány. Az első tanulmány — a Narodnoje obrazovanyije c. szovjet folyó- irat szerkesztőségi,cikke — elemzi MAKARENKO pedagógiájának utóéletét a Szovjetunióban, halálától napjainkig. J . KOSZTYASKIN a ter- melőmunka iskolai megszervezésének tapasz- talatait szembesíti Makarenko pedagógiai ha- g y a t é k á v a l , V . K U M A R I N p e d i g M A K A R E N K O Í , mint a szovjet pedagógusok nagy példaképét állítja elénk. Hangsúlyozza azonban, hogy maga MAKARENKO sem tekintette saját rend- szerét lezárt és változtathatatlan szisztémá- nak, a pedagógia olyan csúcsának, mely felett már semmi sem lehet. Amikor a pedagógiát a legmozgékonyabb és a legdialektikusabb tudománynak nevezte, MAKARENKO saját rendszerét is dialektikusan kezelte, gondosko- dott szüntelen tökéletesítéséről és új elemek- kel való gazdagításáról. Mégis azt kívánta, hogy azok a pedagógusok, akik követőiaek vallják magukat, ezt ne azzal kezdjék, hogy az általa kidolgozott rendszerben változtatá- sokat eszközölnek, hanem azzal, hogy a gya- korlatban megvalósítják azt. Csak akkor beszélhetünk arról, hogy alkotó munkával módosítjuk és kiegészítjük pedagógiai rend- szerét, ha m á r megismertük e rendszer logi- káját. MAKARENKO pedagógiai elméletének al- kotó felhasználása éppen azt jelenti, hogy az ő egész rendszerét felhasználjuk az új körülmé- nyek között.
A harmadik kötet címe: „As oktatógép és az oktatás programozása". A programozott ok- tatást tudvalevőleg az a szükségszerűség hozta létre, hogy gyökeresen javítanunk kell az oktatás és a tanulás folyamatát, irányíthatóbbá és ellenőrizhetőbbé kell tennünk ezeket a folya- matokat. A programozott tankönyvek és az oktatógépek azok az új eszközök, amelyek segítségével a programozott óktatás megol- dani igyekszik ezt a feladatot. A pedagógia elméletének és gyakorlatának történetében ú j
szakaszt jelent az, hogy kezdenek meghono- sodni az oktatásban az automatikus és fél- automatikus irányítási és ellenőrzési eszközök,
amelyek napjainkban m á r az emberi tevé- kenységnek csaknem minden területére beha- toltak, és mindenütt valóban forradalmi vál- tozásokat idéznek elő. Az automatikus irá- nyítási és ellenőrzési eszközöknek az oktatás- ban való meghonosítása természetesen nem öncél. Ezek csak eszközei a fő feladat megol- dásának, tehát az irányítás és ellenőrzés töké- letesítésének az oktatásban — de olyan esz- közök, amelyek lehetővé teszik számos, az oktatás irányításával kapcsolatos feladat új- szerű megoldását, és feltehetően lehetővé fog- ják tenni az oktatás irányításának magasabb színvonalra emelését. Az oktatógépről és a programozott oktatásról e kötetet megelőzően részletesebb ismertelés nem jelent meg ma- gyar nyelven. L . ITYELSZON szovjet, K . O D E N B A C H é s W . H O C H H E I M E R n y u g a t n é m e t , és A. LUMSDAINE amerikai szerzők tanulmá- nyai bemutatják az oktatás programozásának alapelvét, jelenlegi helyzetét, fejlődési és alkal- mazási lehetőségeit, továbbá elemzik a tanár szerepét a programozott oktatásban.
„ A felnőttoktatás lélektani problémái" című negyedik kötet két, egymástól erősen eltérő jellegű tanulmányt tartalmaz. Az' elsőben JET. SZAMARIN röviden ismerteti a Szovjet- unióban a felnőttoktatással kapcsolatban folyó tudományos kutatómunkát. A második: W . SZEWCZUK lengyel tudósnak „ A felnőtt ember pszichológiája" c. monográfiájából kiemelt fe- jezet. Ismerteti a tanuláshoz szükséges fizi- ológiai és pszichikai adottságokat a felnőtt- korban. Ilyen kérdésekre keres választ: be- fejezettnek tekinthető-e a felnőtt ember lelki fejlődése? Nehezebben tanul-e a felnőtt, m i n t a fiatal? Mikor éri el a felnőtt ember szellemi teljesítőképességének csúcsát? SZEWCZUK kü- lönösen az amerikai THORNDIKE-re támasz- kodva m u t a t rá arra, hogy a tanulási görbék világosan bizonyítják, hogy bár a tanulási készség a 27—33. év u t á n csökkenni kezd, ez a készség a negyedik évtized vége felé a 15—16. életévbeli készségnek felel meg, az ötödik évtized vége felé pedig a 10—11.
év készségének. A felnőttek tanítása annyiban könnyebb, hogy önálló, komolyan gondol- kodó, a gyermekeknél és ifjaknál fegyelme- zettebb emberekkel van dolguk, akik ellen- állóbbak a nehézségekkel szemben, és kiegyen- súlyozottabbak. De annyiban nehezebb is ez a munka, hogy másfajta, a felnőttkort mege- lőző fejlődési időszakokban folyó tanítástól eltérő oktatási módszereket igényel.
A sorozat ötödik füzete: „ A társadalom- lélektan és a pedagógia" négy t a n u l m á n y t kö- zöl a legújabb marxista szociálpszichológiai
kutatások köréből. V. N. KOLBANOVSZKIJ szovjet filozófus a társadalomlélektan idő- szerű kérdései közül különleges fontosságot tulajdonít a pedagógiával kapcsolatos felada- toknak. A marxista társadalomlélektan leg- főbb elméleti problémáját az emberek közös-
.352
sógi kapcsolatainak vizsgálatában látja. W . FRIEDRICH az „ifjóságkutatás"-ra irányítja a figyelmet. Komplex módon vizsgálja az if- júság életkori sajátosságait és társadalmi hely- zetét. Elemzi az ón. kikérdező módszer fel- használási körét, megbízhatóságának s érvé- nyességének feltételeit. I I . DÍNXHAUEK egyes, a polgári szociálpszichológiában divatos mód- szereket értékel. M. WORWERG a szociometriai vizsgálatok használhatóságát, hitelességét, igyekszik nagyrészt szintén szociometriai esz- közökkel ellenőrizni. E tanulmányok nem dönt- hetik el végérvényesen a vitatott módszer- tani kérdéseket, de tájékoztatják az olvasót azokról a próbálkozásokról, amelyek a társa- dalomlélektani szempontok fokozottabb érvé- nyesítésében látják a pedagógiai kutatások módszertani megújulásának egyik fontos útját.
A modern technika pedagógiai alkalmazá- sával foglalkozik a hatodik kiadvány: a
„Technikai eszközök a nyelvoktatásban" c. A kötetben szereplő három tanulmány azt bizo- nyítja, hogy a technikai'eszközök fokozottabb felhasználása gyökeres, változást ígér a nyelv- o k t a t á s b a n . G . J . D Ó R É : SUSZTER s z o v j e t , szerző iskolája nyelvi laboratóriumának be- rendezését írja le, pontosan megjelölve a kü- önböző gépek típusait és működésük me- chanizmusát. H . ROTT német szerző ( N D K ) a technikai kabinet szerepét világítja meg az orosz nyelvi képzésben és továbbképzésben.
PETAR GTJBERINA a zágrábi egyetem fonetikai tanszékének vezetője és professzora az audiovi- zuális strukturális-globális módszer kialakulá- sának nyelvtudományi, pszichológiai és peda- gógiai előzményeivel, foglalkozik.' Kiemeli, hogy e módszer annak az eredményeként szü- letett meg, hogy a század elején a nyelvészek, egy csoportja kutatásának középpontjába a beszélt nyelv tanulmányozását állította. A kísérleti fonetika, a korszerű pedagógia és.
módszertan, valamint a modern technikai eszközök alkabnazása is nagy szerepet ját- szott ennek a módszernek a kialakításában.
A magnetofonszalagokkal, hanglemezekkel, filmekkel és diapozitívekkel az anyanyelv fonológiai rendszerének a figyelembevétele:
nélkül közelíthetjük meg az idegen nyelv struktúráját, fonológiai rendszerét. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása sajátos elő- készítést igényel. A nyelv ritmusának, intoná- ciójának, valamint az agyunk integrációs mun- káját biztosító ingereknek rendkívül nagy jelentőségük van a beszédtevékenység- szem- pontjából. Az idegen nyelvoktatás módszeré- nek tehát olyan eljárásokra van szüksége, amelyek egy időben több szervünkre gyakorol- nak hatást, lehetővé téve számunkra azt, hogy az idegen nyelvi jelenségeket integrálni tudjuk a pszichológiai ösztönzés és a megfelelő kon- dicionálás alapján..
„Az alsó, tagozati oktatás színvonala" c.
hetedik kötetben leírt kísérletek, tulajdonkép-
pen gyakorlati megvalósítását és egyben pró- báját is jelentik annak a didaktikái szemlé- letnek, melyet „Az ój iskolának ój didaktikát"
címmel mutatott be a sorozat első száma. A kötet elején ismét L. Y. ZANKOV nevével találkozhatunk, aki válaszol az őt ért bírá- latokra. Megállapítja, hogy a pedagógusok és módszertani szakemberek eddig túlságosan lebecsülték az alsó tagozatos tanulók megis- merő képességót, és ezért alacsonyra szabott igényekkel és követelményekkel indokolat- lanul megkönnyítették a tanulást. A jelen- legi tankönyvek nem tartalmaznak elegendő tananyagot, az oktatási módszerek sem ser- kentik kellőképpen a tanulók megismerő te- vékenységét. Az alsó tagozati tantervet is korszerűsíteni kell. E z t vallja V. DAVIDOV
„Az algebra elemei az alsó tagozatban" című tanulmány szerzője is. Véleménye szerint néhány tantárgy tanterve, különösen a mate- matikáé, m a m á r nem felel meg a változó szükségleteknek, a korszerű tudomány fej- lődési színvonalának, a fejlődéslélektani és logikai kutatások újabb eredményeinek.
DAVIDOV a tanulmányában foglaltakkal igyek- szik alátámasztani azt az álláspontját, hogy az alsó tagozat számtantantervét lényegesen át kell és át is lehet alakítani. L. SZKATKIN — a harmadik tanulmány szerzője — nem- ért egyet sem ZANKOvval, sem DAVIDOVval. Ki- fejti saját nézeteit, melyek az alsó tagozat és- a felsőbb osztályok közötti törés megszünte- tésére irányulnak. A. WOLF ( N D K ) is az alsó tagozati matematikatanítás ój lehetőségeit elemzi. Azt javasolja, hogy az elemi fokú számtan helyett, az alsó tagozati matematika- tanítás épüljön a mennyiségek közötti össze- függések megismerésére, az algebra elemeire.
P . P O P E S C U — N E V E A N U és C . M A R I N E S C T J a r r ó l a romániai közoktatásügyi kísérletről szá- molnak be, amelynek során számos iskolában bevezették az alsó tagozaton is a- szakrend- szerű oktatást.
A „ L A N G E V I N — W A I X O N T J E R V E Z E T " t e l j e s szövegét közli a sorozat 8. számú füzete. — A második világháború utolsó hónapjaiban, a francia oktatásügyi miniszter bizottságot Kozott' létre a közoktatás reformjának kidol- gozására. Az Így született tervet a. bizottság elnökeiről LANGEVIH—WAJLLON tervnek neve- zik. Bár a háború után ez az izig-vérig demok- ratikus tervezet nem valósulhatott meg; ma.
is. ihletője a demokratikus köznevelési törek- véseknek. Az óvodától a felsőoktatásig minden képzési fokra és formára kiterjed a haladó kultórpolitikai, iskolarendszertani; pszicholó- giai és pedagógiai gondolatok összefüggő rendszert alkotó tömör foglalata. ÁGOSTON GYÖRGY professzor a magyar kiadáshoz írt bevezető tanulmányában a tervezetet a „ X X . század kiemelkedő, ma is aktuális közok- tatáspolitikai és pedagógiai alkotásá"-nak nevezi.
A ,,Tehetség és különleges képzés" c. 9.
kötet öt tanulmányát szovjet, német és len- gyel szerzők írták. Egyaránt vizsgálják a tehetség pszichológiai természetét és fejlő- dési lehetőségeit, valamint az ebből fakadó pedagógiai következtetéseket. A füzet érdekes- sége abban rejlik, hogy a szerzők a tehetség fogalmának más-más tartalmat tulajdoníta- nak. B. ANANYEV a tehetség fogalmát az isko- lai képzés folyamatából vezeti le. „ A tehet- seget — írja többek közt — az alsó tagozati oktatás és nevelés egész rendszere alakítja, nem pedig külön valamely tantárgy. A tehet- ség nem egyéb, mint a különböző irányú fejlődésre való felkészültség, tehát alap a speciális képességek létrejöttéhez és kifejlő- déséhez az ember társadalmi munkatevékeny- s é g é n e k k ü l ö n b ö z ő t e r ü l e t e i n . " I I A N S H I E B S C H tehetségen a vele született hajlamokban gyö- kerező s az élet során kifejlődő belső diszpozí- cióknak azt a rendszerét érti, amelynek követ- keztében egy ember képes arra, hogy bizonyos teljesítményeket véghezvigyen — feltéve, h a egyéb személyiségjegyek ebben nem akadályoz- z á k . G Ü N T H E R O L H O F t e h e t s é g e n „ o l y a n v i - szonylag tartós szerkezet"-et ért, amely m i n t
„hordozó alap, mint egészként ható feltétel min- den aktuális élmény, magatartás és formálás alapjául szolgál". A tehetséggel összefüggő ok- tatási kérdések közül napjainkban különösen az oktatás differenciálása került előtérbe. So- kan úgy vélik, hogy a középiskolák „tagozatai"
(nyelvi, matematika stb.) utat nyitnak a tehet- ségek kiválasztódása problémájának megoldása f e l é . M E R O S L A W N O W I C K I a d i f f e r e n c i á l t o k t a t á s különböző formáit tekinti át, B. THIEKE pedig részletesen bemutat egy sajátos típust, ismer- teti az N D K műszaki irányú tagozatos iskolái- nak feladatait, struktúráját és kutatási problé- máit.
A szocialista országok iskolareformjainak 1963—1965-ig kialakult helyzetéről tudósít a
„Hét szocialista ország oktatásügye" c. 10.
k ö t e t . B . W I E S S N E R — I I . B R A T J E R — W . MANN — az N D K Központi Pedagógiai In- tézete munkaközösségének — összehasonlító ta- nulmánya a Szovjetunió, Csehszlovákia, Len- gyelország, Magyarország, Bulgária, Bománia és az N D K oktatásügyének legfontosabb kér- déseit elemzi. E hét ország oktatásügyében igen sok közös vonás és hasonló fejlődési tendencia figyelhető meg. Éppen a közös ala- pok teszik tanulságossá azokat az eltéréseket, sajátos formákat, amelyek az egyes országok- ban a többi között a politechnikai oktatás megvalósítását, az általános és szakmai kép- zés összekapcsolását, a középiskolák differen- ciálását, az esti iskolák szerepét és a felnőtt- oktatás rendszerét jellemzik.
A sorozatban a 11. füzet „A csoportok- tatás módszerei"-vei foglalkozik. A csoportok- tatás olyan utakat keres, amelyeken a hagyo- mányos osztálykeretek között is elérhető min-
den egyes tanuló aktív foglalkoztatása, még- hozzá úgy, hogy az egyén feladatai nem kü- lönülnek el a többiek tevékenységétől, hanem mindenki m u n k á j a az egész osztály tevékeny- ségének szerves része. A kötet szerzői konkrét példákkal m u t a t j á k be a csoportoktatás mód- szereit, mérlegelik eredményeit, és beszámol- n a k e l t e r j e d é s é r ő l . W I N C E X T Y O K O N a z o k - tatás közösségi formáit tárgyalja a lengyel i s k o l á k b a n . Y D Ü K O S V A J C E R é s M A G D A JUNAKOVIC a jugoszláv iskolák ez i r á n y ú t a p a s z t a l a t a i t i s m e r t e t i k . C A R L B A D E R a svájci iskolákban folyó csoportmunkát érté- k e l i . 0 . K . K Y Ö S T I Ö é s J . K T J R K I A L A k ö z ö s tanulmányának címe „A csoportoktatás a finn népiskolákban és a pedagógusképzésben".
E R N S T M E Y E R a z N S Z K i s k o l á i n a k d i f f e - renciált és azonos témájú csoportmunkáját elemzi.
"A I I I . Nemzetközi Politechnikai Szemi- nárium" a 12. kötet címe. A Nemzetközi Politechnikai Szeminárium a szocialista or- szágok pedagógiai tapasztalatcseréjének jelen- tős fóruma. A Szeminárium első ízben 1960-ban Moszkvában ült össze. 1962-ben az N D K rendezte meg Halléban a I I . Nemzetközi Politechnikai Szemináriumot. 1965 áprilisá- ban pedig a I I I . Szeminárium rendezője- ként Bulgária látta vendégül Szófiában a szocialista országok küldötteit. I t t az egyes országok képviselői beszámoltak a politechni- kai képzés, valamint az oktatás és a termelő- m u n k a összekapcsolásának különböző szer- vezeti megoldásairól, gazdasági, és pedagógiai problémáiról. Az azonos elvi kiindulás mellett a konkrét megoldási formákban levő eltérésekre és némely felfogásbeli különbségekre is rámu- tattak a beszámolók és hozzászólások, amelyek- nek egy részét tartalmazza e kötet. A bevezető t a n u l m á n y t d r . M E D G Y E S B É L A , - a m a g y a r delegáció tagja írta.
„Az algoritmusok és a programozott oktatás"
c.'13. kötet L. N. LANDA neves szovjet k u t a t ó tanulmányát tartalmazza. Napjainkban a ki- bernetikában s a tudomány és a gyakorlat sok területén olyan folyamatokkal kell operál- nunk, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon bonyolult módon írhatók le algoritmikusán. Irányítani azonban mégis kell ezeket. E z t a feladatot különleges algorit- musok megalkotásával oldják meg; ezek az irányítandó folyamatok stocliasztikus termé- szetének figyelembevétele alapján funkcionál- nak, és magukban foglalják az irányítandó rendszer önoktatását. Nagy jövőjük van az ilyen algoritmusoknak az oktatásban is, hi- szen sok pedagógiai jelenség stochasztikus természetű, nehéz algoritmikusán leírni, s irányításához az oktató rendszer önoktatására van szükség. LANDA tanulmányában főleg azokat a pedagógiai jelenségeket és folyamato- kat vizsgálja, amelyek algoritmikusán leír- hatók, és amelyekhez irányítási algoritmust
.354
lehet kidolgozni. Tárgyalja továbbá az okta- tási folyamat kibernetikai értelmezésének le- hetőségeit, az oktatási programok kidolgozá- sának módszereit, és rámutat azokra a konk- rét hibákra, amelyek a kellő elméleti meg- alapozottság nélkül készített programok- ban felbukkannak. Hozzásegít ezáltal a prog- ramozott oktatás helyes értékeléséhez és táv- latainak felismeréséhez.
A népgazdaság új irányítási rendszere ki- hat társadalmi életünk valamennyi területére.
A közoktatás mint a kulturális felemelkedés igen fontos tényezője szorosan összefügg az ország gazdasági életével. A gépi technikára épülő termelés csak az általános és szakok- tatás meghatározott színvonalán fejlődhet ered- ményesen, az oktatás széleskörű elterjedése viszont elképzelhetetlen a gazdasági élet meg- felelő szintje nélkül. E z t a fontos problémát, vagyis „Az oktatás gazdaságosságá"-t tárgyalja a sorozat 14. kötete. Az oktatásgazdaságtan újkeletű fogalom a pedagógiában és a közgaz- daságtanban is. Azt vizsgálja, hogy mennyiben segíti a technikai és gazdasági sikereket'-az oktatás, mennyiben tekinthető az iskoláz- tatás közvetlen gazdasági hasznot is hozó beruházásnak, és melyek az oktatásügyi beru- házások optimális arányai? Mint fiatal tudo- mányágat, ma még elsősorban a vizsgálati módszerek kidolgozása foglalkoztatja. A kötet- ben szereplő négy neves amerikai szerző
( J O H N V A I Z E Y , F R E D E R I C K H A R B I N S O N , C H A R L E S A . M Y E R S , F R I T Z M A C H L U P ) í r á s a i
ezekről a módszertani keresésekről, az okta- tásgazdaságtan törekvéseiről adnak képet. Ter- minológiájuk, közgazdasági és oktatáspolitikai szemléletük a polgári közgazdaságtanra épül, fejtegetéseiket ezért csak kellő kritikával fo- gadhatjuk. Az oktatásgazdaságtan alapprob- lémái azonban nemcsak a kapitalista viszo- nyok között érdekesek; az oktatáspolitikai tervek és intézkedések közgazdasági vizsgá- lata és megalapozása éppen a szocialista or- szágok rohamosan fejlődő közoktatásában kü- lönösen fontos. Erre m u t a t rá V. A. ZSAMIN szovjet pedagógus-közgazdásznak a kötet élére került tanulmánya.
Előreláthatólag 1967 júniusában jelenik meg a sorozat 16. füzete „A korszerű tankönyv"
címmel. E kötet tanulmányai tankönyvelmé- lettel, az iskolában jelenleg használatos külön- böző tankönyvtípusok didaktikai, metodikai, pszichológiai problémáival foglalkoznak. Rá- mutatnak arra, hogy a tankönyv szerkezete, a szöveg stílusa, a gyakorlatanyag megválasz- tása és aránya az egész oktatási folyamatot befolyásolja: korszerű oktatás nincs korszerű tankönyv nélkül.
Ezenkívül előkészületben van még a
„Nyolc tőkés ország közoktatásá-"-ról szóló kötet, mely Belgium, az Egyesült Királyság, az Észak-amerikai Egyesült Államok, Francia- ország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc és Svédország oktatás- ügyének rendszerét, felépítését ismerteti. Az ezt követő kötetek témái: a programozott oktatás pszichológiai problémái; az oktatás fo- lyamata; az egész napos iskolák; az akcelerá- ció és a koedukáció.
Ahány téma, annyiféle pedagógiai gond, annyi új és nagy probléma! Bonyolult, sokrétű, izgalmas folyamatok egész sora tárul elénk.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a sorozat négy-hat ív terjedelmű kötetei egy-egy fontos problémáról, ú j törekvésről -közölnek
— a különböző álláspontokat, pedagógiai fel- fogásokat is tükröző — a kérdéskört sokol- dalúan bemutató tanulmányokat. Ahogyan a Nagyvilág kipillantást enged a világ friss iro- dalmi áramlataira, ugyanúgy ez a pedagógiai sorozat az új külföldi módszerekre, kísérletekre és tapasztalatokra nyitja rá a hazai figyelem ablakait. Néha azért jó ez, mert láthatjuk, hogy egy-egy területen nekünk sem kell szé- gyenkeznünk, máskor viszont azért üdvös, mert előrelendíti az el-elakadozó kutatásokat.
Az eddig — a Tankönyvkiadó gondozásában
— megjelent 14 füzet között nincs egy sem, amely ne olyan kérdésre keresne választ a külföldi pedagógiai irodalom segítségével, ame- lyek nálunk legalább oly mértékben ne várná- nak megoldásra, mint azokban az országokban, amelyeknek modern pedagógiai törekvéseit sze- retnénk — pedagógustársadalmunk minél na- gyobb hasznára — figyelemmel kísérni.
I L L É S L A J O S N É
T A N Í T Ó K É P Z Ő I N T É Z E T E K T U D O M Á N Y O S K Ö Z L E M É N Y E I I I I . D E B R E C E N 1966
Szerk. Kiss LAJOS és Kiss TIHAMÉR, Alföldi Ny. 234. p.
A Tanítóképzőintézetek Tudományos Köz- leményei 1. és I I . kötete után első látásra, mintegy külső benyomásként, éppen a „tudo- mányos" jelleg érvényesül a I I I . kötetben. Nem mintha az előző kötetekben a szerkesztők és a szerzők nem törekedtek volna bizonyos tudo-
mányos színvonalra — még akkor is, amikor a gyakorlati nevelés egyes kérdéseivel foglalkoz- tak — , hanem a kötet tanulmányainak túl- nyomólag elméleti igényei szerint. Már a tartalomjegyzék áttekintése is utal arra, hogy a pedagógiai diszciplínák arányainak érvé-
