A velence-pákozdi ütközet : 1848 szeptember 29.

ilo JÈrlbl I A J TAY É R Ő K É

• • • I

A VELENCE -PA KO Z DI ÜTKÖZET

1848 s z e p t e m b e r 29.

M i k o r n y i l v á n v a l ó lett, h o g y J e l l a c h i c h József a l t á b o r n a g y o t , H o r v á t o r s z á g b á n j á t a bé- t s i k o r m á n y e r k ö l c s i l e g és a n y a g i l a g h a t h a t ó s a n 'támogatja, v i s z o n t a m a g y a r k o r m á n y n a k m i n d e n

^ r r a i r á n y u l ó t ö r e k v é s é t , h o g y a D r á v á n á l g y ü - l e k e z ő h o r v á t s e r e g g e l illő m ó d o n s z e m b e s z á l l - j o n , e l g á n c s o l j a : u t o o b i is teljes erővel k é s z ü - l ő d n i k e z d e t t a h á b o r ú r a , a m i t p e d i g az u t o l s ó

percig e l k e r ü l n i i g y e k e z e t t .

.cvz o r s z á g b a n 1848. t a v a s z á n i g e n k i s s z á m ú , m i n d ö s s z e t a l á n h a t e z e r l ő n y i m a g y a r k i e g é s z í t é s ű s o r k a t o n a s á g á l l o m á s o z o t t . B e d i g j ó k i k é p - zésénél, k o r s z e r ű f e l s z e r e l é s é n é l és h a r c e d z e t t s é - génél f o g v a e l s ő s o r b a n ez lett v o l n a a l k a l m a s a r r a , h o g y a b e t ö r é s r e k é s z ü l ő b á n t m e g f é k e z z e . A l e g n a g y o b b s i e t s é g g e l s e r e g e t k e l l e t t szer- vezni, m e r t m á r s z e p t e m b e r elején h í r e j á r t , h o g y a b á n 2 8 — 3 0 . 0 0 0 t ő n y i s e r e g g e l v o n u l t fel a D r á v á n á l . A z ezzel j á r ó n e h é z s e g e k e t m é g s i k e r ü l t v a l a h o g y a n l e k ü z d e n i , a vezér k i v á l a s z t á s a a z o n - b a n a n n a l m e g o l d h a t a t l a n a b b k é r d é s k é n t m e r e d t a

k o r m á n y elé. A t a p a s z t a l a t t a l b í r ó k a t o n á k m i n d a c s á s z á r t s z o l g á l t á k , m i n d c s á s z á r h ű e k s ezzel e g y ú t t a l m a g y a r s z e m p o n t b ó l m e g b í z h a t a t l a n o k v o l t a k . L e g e l ő b b O t t i n g er F e r e n c v e z é r ő r n a g y , e l ő b b i b u d a i d a n d á r p a r a n c s n o k r a e s e t t a k o r - m á n y v á l a s z t á s a , d e m i v e l ez az egész m a g y a r s e r e g g e l s e m l e g e s e n a k a r t v i s e l k e d n i a b á n be- t ö r é s e e s e t é n , m a j d p e d i g á t m e n t a b á n h o z és á t p á r t o l t a c s á s z á r i a k h o z , a k o r m á n y M e l c z e r A n d r á s e z r e d e s t b í z t a m e g a vezérlettel. D e M e l c z e r is s o k k a l i n k á b b a „ t ö r v é n y e s " f o r - m á k r a , m i n t s e m a n e m z e t s z a b a d s á g á n a k és iga- z á n a k ü g y é r e e s k ü d ö t t s m e g is v á l t t i s z t s é g é t ő l . A k o r m á n y e k k o r T e l e k i A d á m v e z é r ő r n a g y s z e m é l y é b e n , k é n y t e l e n v o l t ú j e m b e r t k i n e v e z n i f ő v e z é r r é . T e l e k i a z o n b a n e r é l y t e l e n és h a b o z ó v o l t ; n e m m e r t e vállalni a n y i l t k i á l l á s k o c k á - z a t á t . E k k o r azt g o n d o l t a K o s s u t h , h o g y o l y a n n a g y t e k i n t é l y ű e m b e r t állít a s e r e g élére, a k i v e l J e l l a c h i c h n e m m e r u j j a t h ú z n i . M e g n y e r t e I s t v á n n á d o r t a f ő v e z é r l e t e l f o g a d á s á r a és k a t o n a i s z a k - é r t ő k é n t M ó g a J á n o s a l t á b o r n a g y , e l ő b b i p e s t i h a d o s z t á l y p a r a n c s n o k o t o s z t o t t a b e mellé. D e a

k a m a r i l l á t ó l f e l b i z t a t o t t b á n n e m r e t t e n t m e g a n á d o r t ó l s t o v á b b f o l y t a t t a a f ő v á r o s o k felé az

e l ő n y o m u l á s t . E r r e a n á d o r , ki B é c s b ő l f i g y e l - m e z t e t é s t k a p o t t , z a j t a l a n u l o t t h a g y t a a sereget, s ő t az o r s z á g o t is s a f ő v e z é r l e t ezzel M ó g á r a szállt.

«

A b á n s z e p t e m b e r l l - é n , D r é g e l y n é l k e l t át

a D r á v á n . T e l e k i e r ő g y a r a p o d á s o k á b ó l V e s z p r é - m e n át v i s s z a v o n u l t , h o g y a f ő v á r o s o k h o z , h o n - n a n az e r ő s í t é s e k e t v á r t a , k ö z e l e b b l e g y e n . V e s z p r é m b e n I s t v á n n á d o r v á r t reá, d e m i v e l ő h a m a r o s a n e l t á v o z o t t , T e l e k i a f ő p a r a n c s n o k s á -

g o t M ó g á n a k a d t a át. E z S z é k e s f e h é r v á r r a v o -

n u l t s a v á r o s o n i n n e n , V e l e n c e és P á k o z d vo- n a l á b a n azzal az e l h a t á r o z á s s a l állt m e g , h o g y a b á n n a l m e g ü t k ö z i k . E k k o r u. i. m á r n e m c s a k a k o r m á n y , h a n e m a c s a p a t is e r é l y e s e n k ö v e - telte a h a r c o t .

M ó g a s e r e g e l é t s z á m á n a k k é r d é s é t h o m á l y fedi- A z i r o d a l o m b a n 16—20.000 f ő r ő l o l v a s u n k . E r e d e t i o k i r a t o t , m e l y a s e r e g h a r c o s l é t s z á m á t k ö z ö l n é , n e m s i k e r ü l t t a l á l n u n k . V a l a m i t á m - p o n t u n k a z é r t m é g i s v a n . 26-án a s e r e g élelme- zési l é t s z á m a 15.944 e m b e r és 2.065 ló1), 27-én u g y a n c s a k élelmezési l é t s z á m a 14.491 és 2.382 ló"'), a z a z m e g l e p e t é s k é n t e m b e r b e n k i s e b b , ló- b a n v i s z o n t n a g y o b b volt, m i n t az előző n a p o n . E n n e k a l a p j á n a h a r c o s l é t s z á m o t 15.000 f ő n é l t ö b b r e n e m v e h e t n ő k . D e a k é s ő b b i e k b ő l ki- t ű n i k , h o g y az a l á b b f e l s o r o l t a k o n k í v ü l t o l n a i n e m z e t ő r ö k is r é s z t v e t t e k a h a r c b a n . E z e k lét- s z á m á t k e r e k e n 1.000-re t e s s z ü k s í g y e l f o g a d - j u k G e l i c h n e k a 16.000 f ő n y i l é t s z á m r a v o n a t - k o z ó a d a t á t .

S z e p t e m b e r 26-án a m a g y a r s e r e g elhelyez- k e d é s e az a l á b b i v o l t : ' )

1. C s i k v á r :

4 Sándor-liuszárezredl>e'.i század 1 Kosztolányi-zászlóalj — 2 Wasa-ezredbeli század

1 lovasüteg

524 ember 524 ló 1600 ember

200 ember 130 ember 111 ló

2. S z é k e s f e h é r v á r :

4 Wasa-ezrcdí>eli század — — 2 Ivánka-zászlóalj — — — —

4 ágyú — * —

3. D i n n y é s :

5 Württemberg-huszárszázad —-

*/a lovasüteg —

4. P á k o z d :

Cordier-gránátoszászlóalj — — 10 porosz herceg-ezredl>eli szá-

zad

1 honvéd zászlóalj — — — — Kosztolányi-zászlóalj — — — Székesfehérvári önkéntesek

Borsodi önkéntesek — — — a 4. gyalogüteg

a Va 1. honvéd gyalogüteg — 1 Ernő főhg.-ezredbeü zászlóalj 2 Ivánka-zászlóalj — — — — 3. gyalogüteg — — — — —

2454 ember 635 ló 400 ember 2000 ember

150 ember 50 ló 2550 ember 50 ló 600 ember 600 ló 65 ember 60 ló 665 ember 660 ló 307 ember >

823 ember « 832 ember • 1600 ember • 250 ember » 1000 ember •

111 ember 66 ló 74 ember 56 ló 631 ember

2000 ember • 135 ember 92 ló 7763 ember 214 ló M. Hadilevéltár és Múzeum, 1848 — 9 - 9 a . U. o., 1848 — 9—9b. .

M. Hadilevéltár és Múzeum, 1848 - 9 - 9 a . 51

/

Altalános helyzet

1848. szeptember mén. / ^л

5. Sukoró:

7. h o n v é d zászlóalj — — F ő h a d i s z á l l á s — — — —

6. Velence:

Somogyi ö n k é n t e s e k —: — Zrínyi-csapat — — — — V 2 lovasiiteg — — —

— 914 ember

— 100 ember 100 ló 1014 ember 100 ló

414 ember 009 ember

65 ember 56 ló 1148 ember 50 !ó

7. Pátka:

2 Miklós-huszárezredbeli század 350 ember 350 ló 350 ember 350 ló összesen: 15.944 ember 2065 ló «

A Dráván átkelt horvát sereg hadrendje az alábbi volt:

I. hadtest,

altábornagy

1. dandár:

tábornok, egy ottocsányi,

52

két verseci határőrzászlóalj, egy századjái Wrbna-dragonyos, egy 6 fontos üteg.

és egy csapat felkelő. m, 2. dandár:

tábornok, két varasdi. eg/Bt

likai határőrzászlóalj, egy század báni hu;A szár, egy 3-fontos üteg, egy csapat szluinjeę szerezsán

), néhány száz varasd-végvidékíK

felkelő. lm II. hadtest.

m kc

1. dandár:

tábornok, két bròdi, egV~7 ogulini, egy szluini, egy ottocsáni határ- őrzászlóalj, egy század báni huszár, egV

6-fontos üteg, ogulini szerezsánok és ogulini

felkelők.

m ') Tulajdonképpen Jellachich testőrsége. Egyébkén' k(

a károlyvárosi és a bánáti határőrök mellett teljesítenek m kisegítő vámfelügyeleti szolgálatot. A rabló és csempé- ul szetet űző bosnyákokkal állandó harcban állottak 5 er

így harcedzettek voltak. rn

ita

dandár:

ezredes, egy likai, egy 1. és egy 2. báni ezredbeli zászlóalj, egy báni huszárszázad, egy 3-fontos üteg, egy csapat báni felkelő.

III. hadtest:

h dandár:

tábornok, két gradiskai.

egy ottocsáni, egy ogulini határőrzászlóalj, egy 3-fontos üteg, egy csapat likai és otto-

csáni felkelő-

fh dandár:

ezredes, három osztály Hardegg — nehéz — lovas, egy osztály Kress — könnyű — lovas, három század báni huszár, egy 6-fontos üteg, egy vegyes üteg és két röppentyűtelep,

összesen : 18 rendes katonaságnak számító határőrvidéki zászlóalj, hét század báni huszár, három osztály nehéz, két osztály könnyű lovas, nyolc üteg- és röppentyűtelep. A sereg létszáma kb. 36—38.000 főt tett ki.

Mint látjuk, a bán igen nagy erőfölényben yolt, de különösen kiugró ez a fölény a tulaj- donképpeni csatadöntő alakulatokban, a sor- Ryalogzászlóaljakban : a bánnak u. i. több, mint ötször annyi sorgyalogzászlóalja volt, mint a Magyar erőknek. Amellett a bán segédcsapatai:

a nemzetőrök, szerezsánok, stb., még a népfelke- lés is jobban volt felszerelve, mint a magyar, amit Bécs hathatós támogatásának kell betud-

Í ^»

^{? Is}

. hogy a különbség itt nem volt kirívó.

bánnak is voltak kaszásai és korszerűtlen

e

«yverzetű harcosai, bocskorosai, és tarka-barka nhába bujtatott katonái. De viszont tüzérsége 'agy fölényben volt s ez lőszerellátás tekinteté- in is lényegesen jobban állt, mint ellenfele-

A bán szeptember 10-én adta ki intézkedését a határ átlépésére. Elővédje, s ennek élén ő maga, 'nar a következő napon átlépte Légrádnál a ha- tárt- Mivel ellenállásba nem ütközött, Légrád- nál és Verőcénél gyülekeztetett seregrészeit szeptember 12-én Nagykanizsánál összpontosí- jotta. Néhány csapategvsége és a még alakuló- ban lévő tartalék egyelőre a Dráva déli part- századján maradt.

5 ute

^' A betöréssel de facto megkezdődött a ka- marilla és a „pesti demagógok" háborúja, ahogy di. eg>'Bécsben Kossuthot és a többi hazafit nevezték.

)áni hu; A haditerv az volt. hogy a horvátok és szerbek t szluim egyszerre kezdiék meg a támadást Pest ellen, igvidéki Komoly ellenállásra nem nagyon számítottak, rnert tudták, hogy a törvényt tisztelő magyar kormány a hadsereg megszervezésével igen el- maradt. Azt tervezték, hogy kezdeti sikerek után ódi, egy~~J melyekkel csakugyan telies iogpal és bizton-

határ-Rágósán számolhattak — a királyt közvetítőként ír, egy intetik fel a szorongatott magyar és a két szláv

ogulini

P között. A magvarok kénytelenek lesznek meghajolni a kamarilla akarata előtt s ezzel máris célt értek. Ha viszont a magyarok a vára- igyébkéni kozás ellenére hathatósan védekeznének, akkor

ljesítettek

mégi

kénytelenek lesznek elhagyni a törvényes

; csempe-

utat, ebben az esetben pedig nem lesz nehéz az

llottak í

erőszaktól húzódozó s Pozsonyban tett Ígéretei miatt gátlással küszködő császárnak bebizonyí-

érdemelt módján kell elbánnia velük.

Mikor a bán betört, az országgyűléstől oly nagy lelkesedéssel megszavazott 200.000 újonc- ból, sőt az „azonnal" kiállítandó 40.000-ből, még egy se állt a zászló alatt — hála a törvény szen- tesítése körül véghezvitt huza-vonának- Nehe- zítette a helyzetet az is, hogy a sorkatonaság a hadügyminiszter, a nemzetőrség pedig, sőt az újonnan szervezett tíz honvédzászlóalj is, a kormányelnök fennhatósága alá tartozott. A nemzetőrség ügyét a haditanács intézte s ennek élén

ezredes, azaz olyan ember állt, ki- nek a szabadságharcban semmiféle szerepének nem lett volna szabad lennie.

*

A folytonos vezér-változás természetesen a hadsereg ütőképességének rovására ment. Még táborkari főnök se volt, aki a folytonosságot biz- tosította volna. Mészáros csak szeptember 15-én gondolt arra,'hogy Szabó, Nemegyei és Milen- kovics századosokat táborkari szolgálatra be- ossza a sereghez.")

A bán Nagykanizsától két oszlopban foly- tatta előnyomulását az ország szive felé. Szep- tember 20-án a maga vezette nyugati hadoszlop Veszprémet, a

parancsnoksága alatt álló keleti oszlop pedig Enyinget érte el.

nem érezte elég erősnek magát, hogy a bánéval össze- mérje fegyverét. És ekkor csakugyan igaza volt.

Ha u. i. a védelemre rendkívül alkalmas Mura- közben nem állította meg a bánt, később kerül- nie kellett az összecsapást, mert ha a Dunán- túlon csatát veszít, akkor a bán előtt Pestig nyitva volna az út.

Jellachich

szeptember 25-én egyesült Szé- kesfehérvárnál Hartliebbel. Serege itt kereken 28 000 főt számlált, azaz majdnem kétszerese volt Mógáénak.

A Dráva mentén még csak 6000 főből álló ma- gyar sereg 10.000-nyi szaporulata, mint az előbb közölt hadrendből is kitűnik, mozgó nemzet- őrökből és önkéntesekből adódott. Ezeket seb- tében szedték össze és szerelték föl az egyes vármegyék és bizony kiképeztetésük, fegyver- zetük és felszerelésük hiányosságát csak vitéz- ségükkel pótolhatták.

A csata előtt a felek hadrendje az alábbi volt:

Móga:

kb. 16.000 ember Velence—Pákozd vonalában.

Jobbszárny: Milpökh ezredes, a 60. (Wasa) sorgvalogezred parancsnoka. '2.500 ember, egy 6-fontos üteg; egy lovasosztály a jobb- felőli megkerülés meggátlására Pátka északi szélén helyezkedett el.

Közép (centrum) :

tábornok, 3-500 em- ber, egy 12- és egy 6-fontos üteg a székes- fehérvár—pesti országút mindkét felén, Sukoró előtt, a iobbszárnytól kissé hátrább.

Balszárny:

huszárőrnagy, 5.500 ember egy 6-fontos üteg, a székesfehérvár—pesti úttól keletre, baloldalával a Velencei-tó mocsaras szélén.

») Orsz. Lt. O. H. В.. 612/1848.

53

Tartalék : Teleki tábornok, 4.500 ember, két üteg, Velencénél (község).

Jellachich: kb. 28.000 ember. Pákozdtöl délnyu- gatra, e helység és Székesfehérvár között ; a két sereget a pátkai mocsarat és a Velencei- tavat összekötő patakocska választotta el egymástól.

Jobbszárny: Kempen vezérőrnagy hadteste.

Közép (centrum) : a Jellachich magavezette had- test. .

Balszárny: Hartlieb altábornagy hadteste.

A bán szeptember 26-án Fligelli őrnagyot felderítő útra küldte azzal, hogy. ne csak a ma- gyar tábor, hanem lehetőleg a főváros helyzetét is kémlelje ki- Fligellit Martonvásáron elfogták és hadifogolyként Budára szállították.

Szeptember 29-én reggel 6 órakor a bán nagy lendülettel megkezdte a támadást.'

A jobbszárnyoszlop a pesti úton,

a balszárnyoszlop, melynek a támadás sú- lyát kellett viselnie az alcsúti úton 's e kettő közt

a közép (centrum) a pákozdi halmokon át a sukorói fennsík felé nyomult előre.

A bán azt hitte, hogy sokkal nagyobb számú seregével egyszerűen és rövidesen elsöpri a magyar hadat. Nem iś az önként kínálkozó legegyszerűbb megoldást, a balszárnv megkerü- lését választotta, amivel véráldozat nélkül továb- bi visszavonulásra kényszeríthette volna Mógát.

Nem, a bán teljes és végleges győzelmet akart jelenteni a kamarillának. Ezért elhatározta, bogy a jobbszárnyat támadja meg s beleszorítja a Ve- lencei-tóba az egész magyar sereget.

H a figyelembe vesszük nagy erőfölényét és azt, hogy a magyar sereg túlságos lazán — 16.000 ember kereken 12.000 lénés hosszú arcvonalra elosztva —.állt csatarendben s a szárnyak közt ennek következtében nagy rések tátongtak és egyenesen csábították az áttörésre: akkor el kell ismernünk, hogy a bán terve egyáltalán nem volt rossz. Mert, ha egyik ponton győzelmet arat, ak- kor már át is törte a magyar arcvonalat, mert a szárnyak közti nagy hézagok . miatt, a magyar seregrészek kölcsönös és főleg gvors segélynyúj- tása, egyszerűen lehetetlen volt- Àz is igaz, hogy a bán eddigi tapasztalatai alapján nvugodtan számíthatott gyors győzelemre, sőt. esetleg még a császári csapatok átpártolására is.

De mégis tévedett- A hevesen megtámadott jobbszárny u. i. ahelyett, hogy megadta volna magát vagv gyors összeroppanásával legalább némi előzékenységet tanúsított volna császári bajtársa iránt: kitűnően harcolt és igen állha- tatosan verekedett.

Az ütközet a Pákozd közelében álló magyar előőrsök megtámadásával kezdődött. Ebből ál- talános tűzharc fejlődött ki. 11 órakor a magyar előőrsök visszavonultak a. főállásra. Hartlieb al- tábornagy ekkor öt zászlóaljból és egy ütegből álló oszlopával megrohanta a Milpökh -ezredes vezénylete alatt álló jobbszárnyat. Itt a W a s a - és az Ernő főherceg gyalogezred egy-egy zászló-

alja, Ivánka őrnagy mozgó nemzetőreinek egy része, a tolnai nemzetőrség és a Miklós cár huszárezred egyik osztálya elszántan állta a sarat s Hartlieb tábornok elakadt. Ugyancsak.

csütörtököt mondott Hartlieb lovasságának Lo- vasberény felé irányzott előretörési kísérlete is. | Ezt a Pátkához állított huszárok verték vissza. I

Mialatt a jobbszárny Hartliebet lekötötte a középen és a Velencei-tó partján is megtörtént az összecsapás. Jellachich támadását itt kölcsö- nös élénk ágyúzás előzte meg. Holtsche tábor- noknak egy dombon állásba rendelt három üte- j ge 2 órai ágyúzással elhallgattatta Jellachich ágyúinak nagyobbik felét- Erre Jellachich egész gyalogságát és lovasságát rohamra vezényelte.

A magyar ágyúk oly nagy pusztítást vittek vég- be a bán lovasságában, hogy az néhány sikerte-\

len kísérlet után visszavonult. Répásy hadosz- lopá ezalatt a bán gyalogságának támadását verte vissza.

Milpökh ezredes a helyzet ekképeni ala- kulása következtében dél felé ellentámadásba kezdett, de mivel a Velencénél (község) álló tar- talék nem támogatta vállalkozását, neki sem si- került a nála erősebb Jellachichot állásából ki- szorítani.

A bán délután 2 órakor beszüntette a harcot, J mely ekkora már amúgyis elcsendesedett s el- rendelte Székesfehérvárra a visszavonulást. Ez a ' mozdulat délután 5 órára zavartalanul befeje- ződött, mert Móga nem üldözte ellenfelét.

A győzelem kivívásában oroszlánrésze volt a Wasa-zászlóaljnak, a tolnai nemzetőrségnek, ! az 1. honvédzászlóaljnak, a borsodi önkéntesek- nek, de talán még ezeknél is inkább a cs. kir. 5.

tüzérezred egyik részéből szervezett új magyar ütegnek. Szomorú érdekessége ennek az ütkö- zetnek, hogy az osztrák kiegészítésű tüzérez- rednek másik ütegei a bán seregében működtek.

A tisztek közül különösen kitűnt Holtsche

t á b o r n o k , Kiss Ernő e z r e d e s , Anacker é s Lázár

őrnagy es Makk tüzérfőhadnagy. Ezeknek, va- lamint az egész seregnek és vezérének, Mógá- nak az országgyűlés köszönetet mondott. Kohl- mann táborkari századosnak, Móga táborkari főnökének, a csataterv készítőjének pedig 500 . aranyat szavazott meg sikerült munkájáért. ^5a)

A veszteség a bán oldalán tekintélyes : ke- reken 100 fő volt, Mógáé ennek felét se tette ki.

Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy az üldö- zés elmulasztása nemcsak a pillanatnyi előnyös helyzet" elszalasztását jelentette, hanem hatással volt a szabadságharc egész további menetére is.

Mert ha Móga telj esen harcképes seregével a bánra veti magát, ezt bizonyára megsemmisíti még magyar területen'. És mi minden történt volna másképpen, he ezt megcselekszi.

Egy fiatal, eddig alig-alig ismert tiszt nyíl- tan és bátran meg is mondta a véleményét erről a kérdésről a képviselőházhoz intézett felterjesz- tésében :

&a) Magyar Hadilevéltár és Múzeum, 1848 — 10—1.

54

„A mieink a legnagyobb vitézség- gel harcoltak, de mindamellett retirál-

niok kellett, hogy más erősebb állást foglalhassanak el. Miért nem foglalta- tott el ezen erősebb állás anélkül, hogy csatáztak volna! Miért?..-"

„Tisztelt képviselőház! Ezen nyak- törő kérdésre csak két felelet lehetséges,

a) mivel a fővezér még annyit se ért mesterségéből, miszerint megítélni tudná azt, hogy a legvitézebb seregnek is vesznie kell, ha csata közben retirá- lás parancsoltatik neki, vagy

b) mivel éppen ezt nagyon jól is tudja.

A b) alatti felelet egy férfiút gya- núsítana, kibe a tisztelt Képviselőház bizalma összpontosul (mert másként fő- vezér nem volna), a b) alatti feleletet vitatni tehát felségsértés volna: de ak- kor az a) alatti annál nyomasztóbbá válik-' Én hódoló tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassék ezt azon- nal figyelembe venni?)

Ugyanez a tiszt írja, hogy, mint hallja, Móga fegyverszünetet akar kötni, most, amikor Róth csak kétnapi menetre van Jellachich tábo- rától. Most, amikor a nép felkelt az <5 buzdítá- sukra. Hiszen ezért a nép joggal árulással fogja őket vádolni. Fegyverszünetet kötni most, ami- kor a sereg megerősödött, mind jobb állása, mind pedig újabb csapatok csatlakozása követ- keztében. „Csak most el mindenkivel, aki fegy- verszünetről még csak álmodozik is! De el örökre!"

ö nem fogadja el a fegyverszünetet.

„Ha vétkezem, vétkezem tán túl- buzgó hazaszeretetből, de akkor is oly

lelkesítő önérzettel állok bíráim elibe, mint amivel most írom azt, hogy én a tervezett fegyverszünetet csak akkor fogadom el, ha a tisztelt Képviselőház- nak egy 3 tagból álló bizottmánya azt a helyszínen reám parancsolja.⁷)"

Ez a fiatal tiszt ugyanaz volt, aki a haza- áruló Zichy Jenő könyörtelen, gyors nqegbünte- tésével már előbb is magára irányította a köz- érdeklődést, az alig 30 éves Görgei Artur.

De Móga, kit — érthetően — minden por- cikájábn áthatott а „к. k. szellem", hiszen 46 évig szolgált sok kitüntetéssel a cs. kir. haderő kötelékében, más, ennél kedvezőbb alkalmat is elszalasztott gátlásai következtében. Olyant, amilven egy háború történetében s egy vezér életében csak egyszer adódik.

A magyar sereg szeptember 29-én a csataté- ren maradt, de szeptember 30-án hátrább vonult, még pedig Martonvásárra. Móga azt hitte, u. i..

hogy a bán tartaléka. Róth altábornagy hadteste útban van s az ezzel megerősödő bán új táma-

") Orsz. Lt., О. H. В., 2226/1848. okt. 1.

'i Orsz. Lt. О. H. В.. 2227/1848.

8) Orsz. Lt., Vörös Antal gyűjteménye, 1015 sz.

•) Okt. 3-ai manifesztumról van szó.

dást kezd. A martonvásári halmokon csakugyan könnyebben tudott volna védekezni — ha már védekezésre egyáltalán szabad lett volna gon- dolnia — mint a velencei hosszú állásban.

De a bán nem gondolt újabb támadásra.

Ehelyett 3 napi fegyverszünetet kért s kikötötte, hogy ezalatt mindkét fél maradjon meg hadállá- sában.

A magyar sereg győzelme az egész országot fellelkesítette- Az egész Dunántúl felkelt s a fel- kelők lépten-nyomon zavarták a horvát sereg összeköttetését, jellachich Róthról nem kapott semmi hírt. A határőrök Velencénél egyáltalán nem harcoltak olyan lelkesen, mint a bán elvárta volna s félő volt, Hogy újabb csatában kudarcot vall velük. De amilyen tájékozatlan volt Jella- chich Róth altábornagy felől, olyan pontosan ér- tesült Zichy Jenő elfogatásáról és gvászos sor- sáról. Ezt u. i. azzal az üzenettel küldte Róth elé, hogy siessen Székesfehérvárra és csatla- kozzék seregéhez. Zichy vállalkozása közben, Görgei Artur őrnagy mozgó nemzetőreinek kar- jaiba szaladt s Görgei hazaárulóként kivégez- tette.

Mindez meggyőzte a bánt, hogv a oesti út rögösebb, mintsem otthon elgondolta. Lemon- dott a további előnyomulásról s ehelyett a fegy- verszüneti szerződés nvilt megszegésével — nvugatnak fordult. Október 1-én Mórt. 2-án Kisbért, 3-án Gvőrt érte el, 6-án oedig Német- óvárnál átlépte az osztrák határt. Mielőtt elhagv- ta volna az ország földjét, óvári főhadiszállásáról közlést küldött Dahlen altábornagynak serege helyzetéről.")

Fehérvárig — írta, ellenállás nélkül nyo- mult előre. Pákozdnál ütközetet vívott- Ellen- felei Móga és Holtsche alatt erős állásban álltak Sukoró előtt.

„Kivívtunk némi előnyt s az ellen- ség visszavonult Martonvásárra. Még- sem tartottam helyénvalónak, hogy Buda felé folytassam előnyomulásomat,

mert az ellenség már ekkor felvonulta- tott nagyszámú huszársága ellen csak egy dzsidás-ezredet és négy könnyű

lovassvadront tudtam soromvóba állí- tani. Az ellenség máris kezdte veszé- lyeztetni hadműveleti vonalamat. Budát a kezem alatt álló csapatokkal nem tud- tam volna elfoglalni, mert a magyar csapatok fanatizálva voltak és harcol- tak az enyémek ellen. Ezért felhasznál- tam az ellenséggel kötött 3 napi fegy- verszüneti szerződést arra, hogy oldal- menettel Győrre, azaz biztonságosabb bázisra húzódjam s ott erősítést sze- rezzek. Ide érkezvén, seregembe beol- vasztottam a Kress könnyű lovasezre- det. Bécsből futár várt rám és átadta a királv manifesztumát"), melyből egy példányt mellékelek azzal, hogy a leg-

olvasottabb újságban tegyék közzé.

Mára várom a Lederer-dandárt és re- mélem, hogy a cs. kir. hadügyminisz- térium a lehetőség határáig elmenő tá- 55

A Velence-Pákozd-i ütközet Ą/ , 1848. szept 29-én.

Półko

•Sukoró

Ve/ènee

'Pákozd

mogatásban részesít, amiről Nagyméltó- ságod az eddig tett intézkedések alap- ján bizonyára szintén meg van győ-

ződve."

Jellachich nem csalódott reményében. Móga alkalmat adott arra, hogy a hadügyminisztertől minden elgondolható segítséget megkapjon, mert csak seregének jelentéktelen részét indította utána, mikor október 2-án a bán elvonulásáról értesült- Jellachich így a legcsekélyebb zavaró momentum nélkül jutott ki az országból, hogy Bécs alatt alaposan megerősödjék s új betörést készítsen elő.

Móga mulasztása kétségtelen! Még felde- rítő szolgálata sem volt megszervezve. Fogalma se volt a bán elvonulásáról s erről csak az О. H. B.-nak Pestről Csányinak küldött utasí- tásából értesült. Az O. H . B. u. i. már október 2-án azt írta Csányinak, hogy Jellachich egyál-

talán nem törődik a fegyverszünettel, hanem Mór felé terjeszkedik. Utasította ezért Csányit, kérdezze meg, mit akar, mert nem lehet meg- engedni, hogy fegyvernyugvás alatt csapatainak új hadműveletek kezdéséhez kedvezőbb állást szerezzen. H a Jellachich válasza nem lenne ki- elégítő, akkor a fegyvernyugvás feltételeinek megsértését kell látni cselekedeteiben s ehhez kell igazodni Lehet, hogy Győrnél Bécsből jövő erősítés csatlakozik Jellachich-hoz.¹⁰)

Nem akarjuk azt állítani, hogy a szabadság- harc sorsát a velence-pákozdi ütközettel, vagy közvetlen ezután el lehetett volna dönteni, de tény, hogy a győzelem birtokában, az elkövet- kezendők számára Mógának alkalma lett volna a bán erélyes üldözésével sokkal kedvezőbb alapot teremteni-

10) Orsz. Lt. O. H. B. 815/1848.

48-AS K A T O N A D A L

Elbeszélve

Tulli

1 E - zer-nyoleszáz.negyvennyolcba

Ha úgy vagyon cé-du-láz - va.

Keljetek föl Rákócziak, Ti valátok magyar fiak, Lássátok meg nagy romlását, Magyar hazánk pusztulását.

Szép meghalni a hazáért, Virtust tenni a nemzetért, Szép meghalni a hazáért, Virtust tenni a nemzetért.