1ROÓALOM 109
Zimándi Pius: Magyar olvasmányok tárgyalása az alsá osztályokban. Gödöllő.
1941, 8-r., 42 1. . í : ' Az olvasmánytárgyalás a magyar tanítási anyagnak legizgatóbb terü- lete a fogalmazástanítás mellett. Változatos terep tanár és diák számára egyaránt, ahol sokra viheti az eredeti lelemény, miért a színesen összeválo- gatott olvasmányok érdekes fogalmazások élményforrásai lehetnek. Olvas- mánynak és fogalmazásnak ezt az egymásba fonódó élményhatását mélyí- tette el szerzőnk fenti tanulmányában.
Az olvasmányi anyag kiválasztásának három főszempontja (vallásod, hazafias, irodalmi) közül különösen a legutolsót tartja fontosnak, ezért már az első Osztályban úgy válogatja össze az anyagot, hogy a felső osztályok irodalmi oktatásában segítője legyen. A tankönyvekben található irodalmi olvasmányok egyébként is magukba foglalják az előző két'szempontot. Rész- letesen ismerteti az olvasmánytárgyalás ma általánosan elfogadott, néhány ineves pedagógiai író (Nagy J. Béla és másdk) által meghatározott sémáját.
A »ráhangolás« mindenáron való alkalmazását elitéli, mesterkéltnek: tartja.
Úgyszintén az elemzésnél is felesleges négy-öt kérdéssel rávezetni, a gyere- keket arra, amire aizoik már maguktól rájőfttek. Ebben persze csak részben van igaza, ott, ahol esetleg túlzást tapasztal. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az olvasmány tartalmának állandó szempontok szerint történő bon- colgatása, fejtegetése, elemzése annak az irodalmi műveltségnek a megszer- zéséhez vezet, a miit a itajnulmány. elején a magyar irodalmi oktatás főcéljának kijelölt. Az olvasmány bemutatása föltétlenül egyszerre történjék, inkább többször egymás után, mint darabokra tördelve. Szerinte az sem baj, ha az egész óra rámegy a blemutatásra és nem marad idő az elemzésre es v/ssza-
kérdezésre. Kellemes irodalmi emlék marad, aminek Iclcbformáló hatása lehet. Kivételes esetekben valóban helyénvaló ez is, a bemutatáis utáni órai- elemeket azonban rendszeresen mellőzni egyenlő volna az olvasmány elmé- lyítésének elhanyagolásával. Ilyesmire természetesen legkevésbbé szerzőt tart-:
juk képesnek, mert a továbbiakban olyan mesteri elemzését nyújtja néhány olvasmánynak, (Fehérlő fia, Jánoá vitéz, Kutyakaparó, A közelítő tél, stb.), amellyel meggyőzi az olvaisiót nemcsak alapos szaktárgyi felkészült- ségéről, hanem arról isi, hogy korszerűen gondolkodó gyakorlati nevelő'.
A tanulmány második fele az önállóan készített. írásbeli beszámolókkal foglalkozik. Az olvasmányok tárgyalásaikor tapasztalt korszerű nevelői - fel- fogás, sajnos, erős törést szenved mindabban, amit ebben a fejezetben elmond. Az olvasmánytartalom reprodukálása nem lehet a mai fogalmazás- tanításnak szinte egyedüli célja. Ha A walesi bárdok-at olvasták az órán, á költészet virágoskertjének letárolását jelenti, ha a tanuló kb. 38 szem- pont szerint, versszakonként »beszámolót« szerkeszt róla. Alighanem mé- lyebbre szántunk, ha a tanuló rokon lelkiállapotát idézzük fel egy hasonló élmény leiratásával. (Pl. Furdalt a lelkiismeret). Szerzőt ezen a területen az egyébként tiszteletreméltó irodalomesztétikai szempont annyira elragadja, hogy az a tanulók eredeti élményközlésének rovására megy. Ettől az észre- vételtől eltekintve őszinte elismeréssel olvastuk végig tanulmányát, melynek gondolkodtató sorai, értékes fejtegetései egy szaktárgyában elmélyült, kép- zett és lelkes tanár tiszteletreméltó törekvéseit mutatják. Külön értékeljük lajzt a munkáját, amelyet tanítván yaivííl a 'magyarság- és. népismeretnek az iro- dalomtanításba való bevonásiával végzett. Ea a teljesítmény már önmagában is
az átlagost messze túlhaladó tanítási eredményre mutat. Dobos* László.
