A dÖVEDELMEZÖSÉG VIZSGÁLATA A SZÉNBÁNYÁSZATBAN
DR. FORGÁCS ZOLTÁN
A gazdaságosságban (a gazdasági hatékonyságban) olyan ,,értékítélet" feje- ződik ki, amely arra ad választ, hogy többfajta lehetőség közül népgazdasági szinten melyik megoldás a legkedvezőbb. Leggazdaságosabbnak mindig azt te—
kintjük, amelyiknél legkedvezőbb a ráfordítás és az eredmény hányadosa (,,lex;
minimí").
A bányászatban a termelés gazdaságosságának fokozása céljából a követ—
kező fontosabb kérdésekre kell választ keresni:
az egyes bányászati ágazatokat milyen mértékben fejlesszük;
az iparágon belül milyen termelési arányokat alakítsunk ki, illetve a jelenlegi arányokat hogyan változtassuk a gazdaságosság fokozása érdekében;
beszüntessük—e a legrosszabb feltételek között működő bányákat, és helyette nö-v veljük—e az importot;
korlátozzuk-e az ország ásványvagyonának kiaknázását, milyen gazdasági meg—
fontolások alapján tartalékoljuk az ásványi kincseket, vagy fokozzuk igénybevéte—
lüket;
mit tegyünk a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a rentabilitás javítása érdekében.
Ha az összehasonlításra kerülő, egymást helyettesítő termékek önköltsége hűen tükrözi a termékegységre fordított élő— és holtmunka—felhasználást, ha az árszínvonal megfelel a nemzetközi értékviszonyo-knak, és ha az árarányok tük-—
rözik a termék társadalmi használhatóságát (pontos árarányokról soha sem lehet beszélni), akkor az üzemek közötti gazdaságossági összehasonlítás költség——
színt —— tehát lényegében önköltségi —— összehasonlítássá egyszerűsödnék.
Az önköltség és a reális önköltség között jelentős eltérések lehetnek. Az ön—
költséglben ugyanis nem szerepelnek például a kutatási költségek, az egyszerű újratermelésnek állami beruházásból fedezett része, a közvetett juttatások, az oktatási költségek. Az önköltség egyes tényezői minden esetben mennyiségi és értéktényezőkkel függnek össze. Olyan tökéletes árrendszer nem képzelhető el, amely a termék nemzetközi értékét, a különböző minőségi paramétereket műn- szaki szempontból teljességgel vísszatükrözné. Eltérők a fogyasztók kazánberenv
dezései, eltér-ők a szállítási távolságok is.
A jövedelmezőség és a gazdaságosság elvi eltérése ellenére megállapíthatás,
hogy az üzemek jövedelmezőség szerinti rangsorolása egységes költségstmktúra;
a minőséggel megközelítően arányos árarányok esetén a gazdaságossági össze—- hasonlítások alapjául szolgálhat. A jövedelmezőség javulása a bányászatban álta—z
23:
1076 * DR. FORGACS zo ,
lábán együtt jár a gazdaságosság javulásával, és a két tényező közötti ellentmon—
dás csak kivételként jelentkezik. _
Az iparági gazdaságossági vizsgálatok lefolytatásához első lépésként a bá-
nyákat költségszintjük figyelembevételével rangsoroljuk, hogy világosan lássukaz egyes bányaüzemek relatív rentabilitását.1
Ha a negatív irányú eltérés az iparág rentabilitásával szemben jelentős,, azaz az adott bánya magasan a világpiaci ár felett termel, akkor elsősorban azt kell mérlegelni, hogy van—e lehetőség ——- a bányászaton belüli termelési ará—
nyok megváltoztatásával, a gazdaságosabb bányák kapacitástartalékainak jobb kihasználásával —— az így kieső termelést valamely gazda—ságos üzemből pótolni.
(A termelésnövekedés költségei Viszonylag alacsonyak.) Ha ilyen hazai lehető-—
ség nincs, akkor felvetődik, nem lenne-e célszerűbb az energiahordozó-importot növelni. Világosan kell ismernünk az egyes bányák és trösztök termelésének gazdaságosságát, a helyettesítési lehetőségeket, és ezek mérlegelésével meg kell határoznunk azt a maximális ráfordítást, ,,gazdaságossági normát", "limitet",
arneddig valamely bányát jelenlegi viszonyaink között üzemeltetni érdemes:
A termelés gazdaságosságának vizsgálatával hazánkban a műszaki—gazdasági Vezetés intenzíven foglalkozik. Ma már a múlté az a régebbi 'autarkiás nézet, hogy iparunk nem támaszkodhat külföldi alapanyag- vagy energiaforrásokra.
Ki kell használnunk e tekintetben is a nemzetközi munkamegosztás előnyeit,
különösen a KGST keretében.A KÖLTSÉGSZINT SZÓRÓDÁSA SZÉNFAJTACSOPORTONKÉNT
, , A következőkben (az 1. táblában) bemutatjuk a termelt szén mennyiségének főbb minőségi csoportok szerinti megoszlását, szembeállítva a szentet-melee faj—
lagos önköltségét és átlagárát. A kettő hányadosaként megállapítható az egyes, szénfajták költségszintje.
1. tábla
A különböző szénfajták jövedelmezősége 1962—ben
! A termelt szén
Széníalta mennyiségének mega költségszintje
oszlása (százalék) (százalék)
Feketeszén ... lO,7 95,3
Dunántúli barnaszén ... 40,0 80,8
Észak-magyarországi barnaszén ... 33,3 113,8
Ligm't ... 16,0 112,7
Összes szén 100,0
A jelenlegi árrendszerben jövedelmezőség szempontjából a dunántúli minő—
ségi barnaszenek termelése a legkedvezőbb, és nyereséges még a feketeszén bá—
nyászata is. Ugyanakkor a gyengébb minőségű szenet adó eszak-magyarországi barnaszén— és a lignitbányászat jelentős ráfizetéssel dolgozik, hiszen költség—
szintjük több mint 10 százalékkal meghaladta a termelési költségek szintjét.
(_ ; Az önköltség és az átlagár közgazdasági szempontból összefügg. Ha valamely gyenge minőségű szenet —— amelynek átlagára alacsony —— olcsón lehet kiter—
— _ * Relatív rentabilitáson az iparági rentabilitási szinttel szembeni eltérést értjük (az iparági költségszint % 100).
A SZENBANYASZAT JÖVEDELMEZÖSEGE 1 0 7 7
melni, akkor termelése gazdaságos lehet, viszont ha csak nehéz körülmények között, nagy ráfordítással tudjuk termelni, akkor bányászata népgazdaságilag hátrányos, nem gazdaságos.
A jó minőségű, elsősorban a kokszolható szeneknek legmagasabb az önkölt—
sége. Az önköltség azonban a rentabilitásnak csak egyik tényezője. Ha a szén minősége jó, ha kémiai tulajdonságai (kokszolhatóság, illótartalom stb.) ked- vezők, akkor kitermelése gazdaságos lehet, függetlenül a relatíve maga—s, ton—
nára vagy kalóriára vetített termelési költségé-től.
A fajlagos önköltség és az átlagár összefügg'a minőségjavítás révén is. Ha a minőség javulása, a daraboshullás növekedése vagy a jobb szénelőkészítés megemeli a termék fajlagos értékét, és az ezzel járó önköltsé-gnövekedés na—
gyobb árbevétellel jár, akkor ez rendszerint hasznos mind a vállalat, mind a népgazdaság számára. Kivételként jelentkeznek azok a fogyasztók (például kor—
szerű erőművek), amelyek gyenge minőségű szénre épitett kazánokkal rendel- keznek. Ezektől a kivételektől eltekintve a népgazdaságnak, de a trösztöknek sincs kára az egy tonna kitermelt szénre vetített teljesítmény csökkentéséből, illetve az önköltségWeemelkedéséből abban az esetben, ha a minőségjavítás egy—
ben a jövedelmezőség megfelelő növekedésével jár együtt.
Hazánkban kevés a jó minőségű darabosszén. Ennek okát a bányászat gépe- sítésében, a megnövekedett robbanóanyag—felhasználásban, továbbá a nem meg—
felelő robbantótechnikában kereshetjük. Ha a robbanóanyag—felhasználást je—
lentős mértékben lecsökkentenék, kétségtelenül megnövekedne a daraboshullás aránya, az összteljesítmény Viszont csökkenne, és növekedne a tonnára, sőt a kalóriára vetített önköltség is. Ennek ellenére a daraboshullás növeléséhez nép——
gazdasági érdek fűződik, és a jelenlegi árstruktúra következtében valószínűleg tröszti szinten is kifizetődő, mert a nagyobb árbevétel kompenzálja az önkölt—
ség növekedését. Meg kell tehát keresni azt az optimumot, ameddig a minőség—
javítás népgazdasági szinten kifizetődő és gazdaságos.
AZ AKNAÚZEMEK KÖLTSÉGSZINT SZERINTI MEGOSZLÁSA
A szénbányászati üzemek rentabilitás szempontjából igen differenciáltak.
Ennek illusztrálása céljából az 1. ábrán bemutatjuk a szénbányászat aknáinak költségszint szerinti megoszlását.
Az aknaüzemek közül 79 nyereséges, míg a többi vesztes-éges. A lül—150 százalékos költségszintű csoportban 43, a 151—200 százalékos költségszintű cso- portban 20, a 200 százalék költségszint felettiben pedig 9 aknaüzemet találunk.
(Lásd a 2. táblát.)
A még nem teljes kapacitással dolgozó aknák nem gazdaságos termelése fel- hívja a figyelmet arra, hogy nem szabad az olyan bányákat a termelésbe üzem—
szerűen bevonni, amelyek kapacitásuk jelentős hányadát nem érték el.
A bányák számának megoszlását a széntermelés megoszlásával egybevetve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy általában a nagyobb termelési volumenű bányák a gazdaságosabbak.
A nyereséges üzemek az iparági termelés volumenének (tonnában) kisebb részét adják, mint a termelési értéknek. Ezzel szemben a veszteséges üzemeknél
fordított a helyzet. Általánosnak mondható tehát, hogy a jobb minőségű termé—
ket termelő szénbányák a gazdaságosabbak.
Ha az iparág aknaüzemeit költségszint szerint növekvő sorrendbe állítjuk (variációs sor), majd 10 üzemcsoportot (decilis) képezünk, akkor a következő eredményt kapjuk. (Lásd a 3. táblát.)
1078 _ ' * Da; FORGÁGB zar—TÁH
1. ábra. A szénbányászati aknák megoszlása költségszint* szerint szénfajtánként, 1962
%O A ' AW/se'yyz/h/asewm
' ).
so
II.
III. 7 IK 80
70
60
K 50
VI.
40
m 30
VII/.
21]
nr.
10
a ' "
fait/eszű) Far/ízr- lignif fél/' magya/';—
úamxzí/r anya?/' áamafzeíz
* Az egyes költségcsoportok (az akna költségszintje az átlagár százalékában), illetve üzem- csoportok határait lásd a 3. táblában.
2. tábla
Az aknaüzemek költségszint szerinti megoszlása 1959—ben és 1962—ben
Az aknaüzemek A teréneif, szénrlryannyi- A ligzgygrt étlegos
" .usa S ;!
lágygjgfggm (mé) zúgása"?
1959 1962 1959 1962 1959 1962
40— 50 ... 2 6 1,6 2,5 49,9 45,46
51 —— 60 ... 15 11 ' lő,? 11,5 55,3 54,48
61 —— 70 ... 14 13 10,5 13,0 67,7 6634
71 — _80 ... 20 19 13,4 13,1 77,3 75,87
81 — 90 ... 16 16 10,6 14,4 84,7 84,96
91 ,. 100 ... 11 14 8,7 8,5 96,3 93,00
101 —-110 ... 4: 6 3,7 4,2 103,6 105,50
Ill—120 ... 19 9 9,2 7,4 114,2 115,9O
121 —130 . . . . . 14 16 5,5 8,0 124,5 125,2O
131 —-140 . . . . . 8 10 4,3 3,6 133,7 134,60
141 — 150 ... 5 2 3,1 (),7 146,6 144,90
* 151 — 160 ... 4: 3 2,7 2,2 1533 152,80
161— 170 ... 4 6 2,3 2,7 167,0 163,80
171— 180 ... 3 4 1,5 l,7 173,4 175,40
181 — 190 ... 3 3 2,0 0,8 1833 181,9O
191 -— 200 ... 2 4 3,1 3,1 195,0 195,90
201 — 250 ... 5 4 1,1 1,9 2283 222,60
251 —- 300 ... 3 4 O,7 O,6 254,4 265,9O
301 — 750 ... 6 1 O,3 0,1 443,9 747,9O
Szénbányászat! 1 58 151 1 00,0 1 00,0 90,6 87 ,30
A SZENBANYASZA'I' JÖVEDELIVIEZÖSÉGE 1 O 7 9
3. tábla
Az aknaüzemek költségszintje üzemcsoportok szerint 1959-ben és 1962—ben
(százalék)
A csoport
1959. 1962.
Uzemcsoport 1959. 1962.
évi költségszimhatar évi relatív költségszintje I. ... 33,87 —— 54,90 32,85 —— 55,09 56,42 58,73 II. ... 54,9l —— 66,2O 55,10— 66,77 65,74 69,49 III. ... 66,21 — 74,28 66,78 — 73,18 76,57 78,86 IV. ... 74,29— 79,90 73,19—— 79,80 84,47 87,89 V. ... 79,91 —— 91,36 79,81 — 86,4O 94,81 95,3O VI. ... 91,3'7—— 99,29 86.41 — 94,02 103,77 102,16 VII. ... 99,30—116,37 94,03—113,91 116,43 117,48 VIII. ... 116,38—131,17 113,92—127,13 134,02 136,60 IX. ... 131,18——-170,11 127,14—160,43 159,73 158,44 X. ... 170,12—509,83 160,44— 747,99 223,38 223,92 Szénbányászat 33,87 — 50333 32,85 —- 747,9.'l 100,00 100,00
Az üzemcsoportok közül a I—VI. nyereséges, míg a többi veszteséges. Az iparági átlagnál kedvezőbb költségszinttel az I—V., kedvezőtlenebbel a Vl—X.
üzemosoportok dolgoznak.
Az I. üzemosoportba tartozó bányák 51,6 míg az X. üzemcsoportba tartozók 196,9 százalékos költségmzínttel temnelnek. Az utóbbiak vesztesége kb. ugyan-
annyi, mint a termelvény értéke. ;
A legkevésbé gazdaságos kategóriába tartozó üzemeknél a holtmunka—fel- használás költsége megközelíti a termelt szén értékét.
Rentabilitás szempontjából kedvező üzemeket kisebb—nagyobb súllyal min—
den trösztnél találunk. Ezt az 1. ábra alapján tanulmányozhatjuk.
4. tábla
Az egyes szénbányászati trösztök termelésének jövedelmezőségi kategóriák szerinti megoszlása
A ' B 0
Tröszt (vállalat) kategóriába tartozó bányaüzemek termelésének (tonna) aránya
; 1959 1962 , 1959 1962 1959 1962
11. Komló ... 82,0 lO0,0 18,0 ' —- —-— ——
12. Pécs ... 44,8 76,7 55,2 23,3 —— ——
21. Dorog ... 91,5 96,2 8,5 3,8 —- __
22. Pilis ... -— — —— — 100,0 100,0
23. Tatabánya, ... 90,3 92,3 7,7 7,7 2,0 ——
24. Oroszlány ... 86,1 93,0 13,9 7,0 -— ——
25. Közép-Dunántúl ... 90,5 75,2 8,l 24,8 IA —
31. Borsod ... 46,9 38,5 19,2 32,5 33,9 29,0
32. Nógrád ... 24,0 12,9 32,3 26,6 43,7 60,5
33. Ózdvidék ... 34,7 32,2 28,8 18,1 36,5 49,7
41. Mátravidék ... 20,2 — 16,1 62,0 63,7 38,0
42. Várpalota ... 59,8 89,9 27,2 — 13,0 10,1
43. Hidas ... —- — 100,0 —— -— 100,0
1080 " DR: sommes ZOLTÁN
A trösztök részesedését a termelésben úgy is vimgálhatjuk, hogy három — A, B és C —— jövedelmezőségi kategóriát képezünk. Az A kategóriába a rentá—
bilis (I—VI. üzemcsoportok), a B kategóriába a viszonylag kisebb ráfizetéssel' dolgozó (VII. és VIII. üzemcsoport), míg a C kategóriába a nagymértékben defi- cites (IX. és X. üzemcsoport) bányákat soroljuk. (Lásd a 4. táblát.)
A rentabilitás szempontjából kedvező bányák aránya legnagyobb a Me- csekben, Dorogon, Tatabányán, Oroszlányban, a Közép Dunántúli Trösztnél Várpalotán és jelentős Borsodban és Ózdvidéken. A legdefícitesebb aknák Mát—
ravidéken, Ozdvídéken, Borsodban és Nógrádban üzemelnek.
Az A és a B kategóriába tartozó bányákat legnagyobb súllyal a Mecseki Trösztnél, Dorogon, Oroszlányban, Tatabányán, a Közép—Dunántúli Trösztnél és Várpalotán találjuk. Rentabilítás szempontjából e trösztök bányáinak termelése a legkevésbé problematikus.
A B és a C kategóriába tartozó aknák aránya legnagyobb a Mátravidéken, Nógrádban, Ózdvidéken és Borsodban. Gazdaságosság szempontjából legnagyobb problémák e trösztöknél jelentkeznek.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az egyes trösztök bányái sem homoge— ;, nek a költségszint tekintetében, hanem jelentős szóródást mutatnak. (Például a borsodi üzemek kisebb—nagyobb súllyal mind a tíz üzemcso'portban szerepelnek.) Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy különösen alaposan kell tanulmányozni, mi az oka adott trösztnél egyes üzemek jövedelmező, mások deficites működésének,
A TERMELÉSI VOLUMEN
ÉS AZ IPARÁGI RENTABILITAS ÖSSZEFUGGÉSE
A bányaüzemek rentabilitásának nagyfokú differenciáltsága következtében a népgazdaság számára és a szénbányászati iparág jövedelmezősége szempont—
jából sem közömbös a széntermelés színvonala, a termelés volumenének növe-—
kedése vagy csökkenése. Különösen érzékenyen érinti a szénbányászat jövedel—
mezőségét, hogy a termelési volumen az átlagos jövedelmezőségű vagy az annál jobb, illetve rosszabb üzemekben változik—e jelentősebb mértékben.
Az ilyen elemzések gyakorlati jelentőségének igazolására bemutatjuk a szénbányászati iparág jövedelmezőségi görbéjét2 (2. ábra), amely megmutatja, hogyan alakult volna a szénbányászat költségszintje és jövedelmezősége külön—
böző termelési szint elérése esetén. A Vizsgálat céljából az aknaüzemeket terme-—
lési költségszintjük növekvő sorrendjében állítottuk össze, és a termelt meny—
nyiség alapján képeztünk ismét 10 (I—X.) csoportot.3
A vízszintes tengely a termelési volument tartalmazza. A függőleges ten—
gelyek a költségszintet (k) és az iparági eredményt (E) —— forintban kifejezve _—
ábrázolják.
? Az iparági rentabilitási görbe szerkesztésénél egyszerűsítéssel éltünk, eltekintettünk__az üzemi, illetve a tröszti költségeknek a kapacitáskihasználás függvényében állandó és változó kolt—
ségekre való bontásától, a költségeket adott kapacitáskíhasználás mellett vizsgáltuk.
3 E csoportosításnál :
I. csoport 10, VI. csoport 51—60,
II. csoport 11—20, VII. csoport 61—70,
III. csoport 21—30, — VIII. csoport 71—80,
IV. csoport 31—40, IX. csoport 81—90,
V. csoport 41—50, X. csoport 91—100.
százalékát adja a szénbányászatl iparág összes termelésének.
A SZENBANYASZAT *JöVEDELMEzosEGI—z 1081
2. ábra. A szénbányászat jövedelmezőségi görbéje
1.959 1.962
A'i/lsggrszinf/%) fr:/mény /fl) müWsejaszir/I /%)
zza, [ 1000 . z20
—- Mimi/y '
21 " .. , . . . ' - —
0 —-- lzazmmpw/ tullepni/ll]: . "W ! ""
200 —--—- [ímél/[WWW , nm— ! ' m
190 ' ! ,. -1500— l : 490
180- 0
I-1400- l ,' 400
l ' :
170— ! l, - 1300 . §! : 470
":
100- 13! " - 1200 — §! , 450
150- §] -1100— §! " 450
*a; ! x
140 § ! —1000— *! ' 440
E' ' § II
130— I:] ,' - 000 - §! ,! 430
A I % ,
m— §! Il - 000 — §! ,: 420
ne §! ' — 700 — § II —110
s] ' ' '
730 § , . gya _ %,, 400
90 II% /- . 500 - // , - 90
r . _ .
30" "I, ! /-/ '- 400 — II,, L /,/ _ 30
I
m " .) - 300 — ' / — 70
! ./
' /'/ I I /' I
00- // ./' - 200 - ',1/./ l 80
SIP / l - 100 - V ' - 5.7
! ! n . I I u x n ; " l. 40
I. ll. Ill IV. K "I. m W/I. if. I. 'll. 'l/l. IK K W. I'll 001 'M'. '.A'
A költségszint a termelési volumen növekedésének függvényében emelkedik.
Míg az egyes üzemcsoportok költségszintje (k) erőteljesen növekszik (különösen a X. üzemosoportnál ér el igen magas szintet), addig a kumulált költségszint (Ek) emelkedése majdnem lineáris, és Viszonylag lassú. A szénbányászati iparág költségszintje akkor lenne a legkedvezőbb, ha csak a leggazdaságosabb, az összes termelés 10 százalékát adó (I. csoportba tartozó) aknákat üzemeltet- nék. A termelés volumenének növekedésével, tehát a további üzemek belépésé- vel emelkedik a költségszint, de a bányászat nyeresége ennek ellenére abszolút összegben növekszik. A szénbányászat eredményessége szempontjából 1962-ben az optimális termelési szint a tényleges termelés kb. 65 százaléka lett volna.
A VII. üzemcsoportba tartozó, azaz a már deficites üzemek termelésbe való belépésével tovább emelkedik az iparág kumulált költségszintje, de a nyereség már csökkenő tendenciát mutat. Ez a csökkenés a IX. üzemesoport termelésénél, tehát 90 százalékos termelési szintnél fokozódik, és erőteljessé válik az ellentét a. széntermelés további növelése és az iparág jövedelmezősége között. Az ábrán jól megfigyelhető, hogy a legdrágábban termelő üzemek (X. üzemcsoport) belé—
pésével (SO—100 százalékig terjedő tonnatermelés) hogyan nyílik ki az olló,
amelynek egyik szára a zuhanásszerűen csökkenő nyereséget, a másik pediga meredeken növekvő költségszintet jelzi.Fentu adatok birtokában nem szorul bővebb magyarázatra, mit jelentenea népgazdaságnak, ha a jövőben a széntermelés megoszlása tekintetében megfelelő arányváltozást lehetne elérni a rentabilisabb üzemek javára, és a leginkább de-
1082 DR: FORGÁCS ZOLTÁN
fieites üzemeket — ha deficitjük a közeljövőben sem (sökkenthető —— ki lehetne
kapcsolni a termelésből. (Az 1962. évi görbe már valamelyest javuló tendenciát mutat.)AZ EGYES SZÉNFAJTACSOPORTOK TERMELÉSÉNEK RENTABILITASA
Vizsgáljuk meg a különböző szénfajtaesoportok termelésének jövedelme- zőségét különböző termelési szintek elérése esetén.
A dunántúli barnaszénbányászat — a viszonylag kedvező természeti körül-
mények és a jó minőségű szenet adó telepek következtében —— a 80 százalékos termelési szint körül éri el a legkedvezőbb eredményt. Az I. üzmnmoport költ-
ségszintje 54 százalék, majd a termelés 80 százalékig növekedve, a költségszint—eléri a 100 százalékot. A IX. üzemcsoport 10, míg a X. üzemcsopm't már 47 szá—
zalékos veszteséghányaddal dolgozik. Az 1959—1962. évek között a dunántúli
szénbányászatban jelentős struktúraváltozás nem zajlott le. (Lásd a 3. ábrát.]
3. ábra. A dunántúli barnaszénbányászat jövedelmezőségi görbéje
, ' 1.959 7.962
[tí/fs! szül/%]! fred/vény ff! .[Til/.: 'Iff (%)
770 ma mi
ráa- -— fra/mény -1200— ; 450
" -—-— hitman/md
150- www/hoz: ] ' "W * el "75"
, *.
ua— -—-:— fem/s?" §! —mm— 5 440
ta/fweyszm/ x ] §
. l - -
.
730 § , 990 $! m
120— § ] l, — 300 — §] ' 429
110- §! [ ' ma ! %! 410
' ; ' .
mm §! — avn El,: van
sa— [ál — m - :l 40
eo- /' l - 400 — z/ ! - ao
/
70- ,," l/l — aaa — ,",I J,", , 717
50" "' ...,—"/I -m- ,x" .,/' ! - m
ffá-/'/ , T—-/'/
50— írá—' ; — 100 — ,6' ; - 58
M
.../X.X.
/'// 'l/l'lr'r'w'wl'm' 'Lll.llllkkW.W.l7/ll/Y.X.
' ' * ' ' ' ' ' ' 4"A rentabilitási görbe alapján felvetődik a kérdés, hogy a dunántúli trösztök kedvező költségszmttel termelő üzemeínél a szénvegyonnal való gazdálkodás te—
'rén érvényesül-e a népgazdasági érdek, törekszenek—e a művelési veszteségek
minimalizálására, bevonják—e a művelésbe azokat a jó minőségű szenet adó, re—
latív vékony, vagy gyenge minőségű szenet tartalmazó, de vastag telepeket, ame—
lyek ugyan a trösztök gazdasági eredményeit rontják, de termelésük országos szempontból gazdaságos.
A 4. ábra a feketesze'n—bányászat jövedelmezőségét mutatja különböző ter-
melési szintek esetén./'
' A 4. és az 5. ábránál -—— az összes széntermelésnek mintegy egynegyedét adó feketeszén—
bányászat és ngnitbányászat elemzésénél -— a 10 üzemi csoportot kettesével 5 csoportba vontuk össze.
A SZÉNBÁNYASZA'I' JÖVEDELMEZÖSÉGE 1 () 8 3
4. ábra. A feketeszénibányá'szat jövedelmezőségi görbéje
* ' _ 7.959 7.982
[elhagyni/%) fr:/win; /ff) ű/fse'ysz/hf ("/o)
m , 260 — _ 170
wa - 240 — 450
Ur —— fred/17277] §]
-—- Iz izmrsapor/ Ii/fsámh/j! — 220 ' §! 45"
W —-—- mm;/f www/;]; — m - §! 740
130. - ma - §] 730
120 ' — ma — , §] 420
f ,. %
m I,, — 140 — g! 410
, ; X
100' ",,o' _ 120 _ § 400
.,
w [r_í-—"'""'" — ma — ,—"'l — 90
'0/
%
80 .— — sa — ,—r;-—" 10
§, ..,—:f !
m 1343 - sa — l - m
60 § ! * § § § § ! - 40 —
l — sa
ele **
w % — 20 — l - n
["x
1
1—1! . . ' III-IV . . ' r—W . . ' " L- WM ' a. — x. " /. - //. ' ///.— lu ' k— n. ' m— III/!. ' II.—X. "
A feketesizén—bányáxszat üzemei rentabilitás szempontjából a legkiegyensú—
lyozottabbak. A termelés költségszintje 1962—ben a legkedvezőbb üzemosouport—
nál 73,8, míg a legkedvezőtlenebbnél 83,6 százalékot ért el.
A feketeszén—bányászatban 1959 és 1962 között jelentős struktúraváltozás következett be, és az eredményesség ugrásszerűen megnövekedett. Ebben a fo- kozott koncentrációs törekvések mellett szerepet játszott a korábban meddőhá—
nyóra szállított gyengébb minőségű termékeknek erőművi eltüzelése.
A feketeszén—bányászatnál is — mint nyereséges szektornál —— felvetődik az a kérdés, hogy célszerű—e a szénvagyan kihasználása, az állóeszközök produk—
tivitásának fokozása, a benuhtázáei igény csökkentése érdekében olyan véko- nyabb széntelepek művelése, amelyek tröszti szinte-n ugyan rontják az ered- ményt, de kitermelésük a népgazdaság számára mégis indokolt. (Jelentős meny—
nyiségű, részben kokszolható szenet feltételezhető-en azért nem termelnek ki, mert a tröszt műszaki—gazdasági mutatóit rontaná.)
A lignitbányászat jövedelmezőségét az 5. ábra mutatja.
A lignitbányászat átlagos költségszintje 1962-ben az iparági átlagnál mint—
egy 10 százalékkal magasabb. Az I—II. és III—IV. üzemcsoport költségszintje ——
ezek adják a termelés 40 százalékát —— igen kedvező, míg a termelés másik 40 százalékát szolgáltató, a legmagasabb költségszinttel dolgozó üze'mcso-porto—ké igen kedvezőtlen. A IX—X. üzemosoportnál a veszteséghányad kb. 80 százalék.
A külfejtésen termelt lignit arányának növelése következtében a lignítbá—
nyászat jövedelmezőségi struktúrája kedvezően változott. Gazdaságosság szem- pontjából lényeges különbségek vannak a kedvező rentabilitással dolgozó Vár—
palotai és a nagy veszteséghányaddal termelő mátravidéki mélyművele'si üze—
mek között. Utóbbiak a külfejtásí termelés térhódítása folytán fokozatosan ne—
gativ racionalizálás5 alá kerülnek.
5 Negatív racionalizáláson a nem gazdaságos telepek ásványvagyon-veszteségre való tekintet nélkül! erőltetett termelését és a nem gazdaságos bányák szüneteltetését értik.
10'84 ' ' DR; FORGAcs zenem,
5. ábra. A lignitbányászatv jövedelmezőségi görbéje
,, , _ 1.959 : ; 1.962 " , _
A'a/fwszm/ / %) fNá'lIIHIy !a/fmmfűé)
200 — (ft) 4 zu
,
1.90- -—- fl'M'mi/V ,/ 450
_ -——-— kimimvpp/r/ (Hívja/bf]? ! *
180- 1 ,
— -— Á'mwő/f ta'/Iséyszifzf I . I 180
170- ,' , -170
' I
150— ,' 1, van
' I
750- , I ,: — 750
140— ,' / wa
// ,: _
730— ,, A / ' "130
120— ,! —1sa— / wa
/ v ;
110— ,' / — 140— * 410
, .
z ,/
700- l, _/ ' 120" I I' '1670
/ ./ _ ' ' .
.90— ' ./ ma'— — 99
/ ,/ —
ea— ,' ./ - fa - - ao
l,'/ * /
70— . - 50 - z/l,x - 70
J': 'tg // ", gg- x '
sa- § fülf's — 40 — ! §] * - 50
50— %% * 20 ' "* § " 50
% ÉN, § _,_ §k§
417 0 40
_ za —
_ 40 -
- 50 _ -
86 _. 100 '
/.—//. ' III.—IV. ' II.—VI. ' VII.-VIII. ' _a_—x. l.—//. ' ill-IV. ' u—w. 'la—m' II,-I.
Az észak—magyarországi. barnaszénbányászat jövedelmezőségét a 6. ábra szemlélteti 10 üzemcsoport szerint.
Az észak-magyarországi barnaszénbányák átlagosan nagy veszteséggel dol—
goznak, de van néhány (a termeléei volumennek kb. egyharmadát adó) nyeresé- ges barnaszéntermelő üzem is. Az I. üzemcsoport 29 százalékos nyereséghányad—
dal, a IX. 100 százalékos, a X. 134 százalékos veszteséghányaddal dolgozott 1962-ben. Ez utóbbi üzemeknél tehát a veszteség meghaladja a megtermelt szén értékét.
Amennyiben az optimális termelés meghatározásánál csak a jövedelmezősé—
get vennénk figyelembe, akkor az észak-magyarországi barnaszénbányászat ter—
melési volumene a ténylegesnek mindössze 30 százaléka lenne. A további üzemek belépésével ugyanis az eredmény mind nagyobb mértékben, végül zuha—
násszerűen romlik. A jövedelmezőség szempontjából optimálisnak tekinthető ter—
melési szint az észak—magyarországi aknáknál a legalacsonyabb. (Itt alacsony fűtőértékű, különösképpen Nógrádban magas hamutartalmú, viszonylag magas önköltséggel kitermelhető szemeket bányásznak.)
, Az észak-magyarországi barnaszénbányászat rentabilitási görbéje az elmúlt években alig Változott. A rentabilitást üzemkoncentrációval, a viszony-
A SZENBANYASZAT JÖVEDELMEZÖSÉGE 1085
lag kedvező jövedelmezőséggel dolgozó bányaüzemek kapacitásának maximális kihasználásával, illetve kapacitásuk bővítésével, tehát rekonstrukció segitségé—
vel, illetve a legnagyobb deficittel dolgozó bányaüzemek megszüntetésével, a kedvezőtlen fekvésű, gyenge minőségű, gazdaságosan nem művelhető telepek ,,ne-
ggativ racionalizálásával" lehetne fokozni. -
6. ábra. Az észak-magyarországi barna-szén jövedelmezőségi görbéje
.. , . 7959 ; 7.952 .
Ú/fá'flflmf/O/o) fradit/my Ú/fse'yssz (%)
240 ' (ft) 240
I
220' [ma'/vizi ,] ! _220
200- —--_IzizewweiWMMrz/Mé / " .zgg
... ' " * /
780- [mek/l amely Il ,, 780
160— ,/ / 450
, I
740— / / 440
" ,..—'
720- x - zaa— "' 420
" ,..f/ ,.z'l
1004 I ' 750' .I' 400
l .
"" Á'/ — 1017— ff _ 30
50' ! ' 50 — l — 50
l * !
40 f a ? 40
x 5 —
fe — 100 — %
%; 1504 35
§ %:
§ - zaa - §
§ _ _ ):
§ 250 §
.o. g;
§ - 300 - %
x § §
§ 350 " §
! I I I I ' ! I 400 l l I I I I l l l
I II. III. m K M. Ul. !! ll. !. 1 II ///. IK 1 w. .Wl. I'll/. IX. ki
Ha az egyes szénfajták jövedelmezőségi görbéjét az iparági görbével egybe—
vetjük, megállapítható, hogy a dunántúli barnaszénbányászat és a mecseki feke—
teszén-bányászat görbéje az iparágitól pozitív, a lignit— és az észak-magyaror—
szági barnaszénbányászat görbéje pedig negatív irányban tér el.
Az egyes szénfajták termelőüzemeinek jövedelmezőség szerinti megoszlásá—
ból az is kitűnik, hogy ha kisebb mértékben is, de minden szénfajtánál és min—
den trösztön belül is találunk jövedelmező üzemeket. Igen fontos feladat tehát a szénbányászati iparágon belüli termelési arányok olyan további megváltozta—
tása, olyan hatékony műszaki szervezési intézkedések megvalósítása, amelyek—
nek eredményeképpen a népgazdaság olcsóbban juthat a szükséges mennyiségű szénhez.
A szénvagyont figyelembe véve, az iparág termelési szerkezetének megvál—
_toztatásánál arra kell törekedni, hogy a gazdaságosan termelő üzemeknél növel—
jék a jó minőségű vékonyabb telepeknek, valamint a relatíve olcsón kitermele hető, viszonylag gyengébb minőségű vastagabb telepeknek a termelésbe való
1086 V DR. FORGACS ZOLTÁN
bevonását a népgazdaságilag megengedhető limitértekig6 még akkor is, ha rontják
az adott tröszt jövedelmezőségét. A deficites trösztöknél pedig mindinkább elő-—térbe kerül a negatív racionalizálás szükségessége.
A folyamatosan végrehajtandó termelésistruktúra—változtatás végső ered- ményeképpen —— amelyre a magyar szénbányászat lassú fejlesztése különös le- hetőséget ad — a magyar szénbányászat jövedelmezőségét, Végső soron más hazai és import energiahordozókkal szembeni versenyképességét az elkövetkező években tovább javíthatjuk. Az így jelentkező eredmény újabb erőforrást je—
lent a népgazdaság számára, és hozzájárul a gazdasági fejlődés ütemének gyor—
sításához.
A szénbányászati termelési terv megállapításánál a felsőbb vezetés legfon—
tosabb feladata az arányok megállapítása. Elsősorban a perspektivikus tervezés——
nél, a széntermelési program kialakításánál fokozottabban érvényesíteni kell a népgazdasági szemléletet, összhangba hozva a népgazdaság objektív érdekeivel.
PESlOME
ABTOp nccneaver crpyxwpv noxonnocm Benrepcmü YFJICIIOÖle/l. OH nanarae'r nncnep—
cmo vpoana nsaepmek no nallam vmz, rpecraM " mal-(Tam. Hpn nomomn crpvx'rypnoro viccne—
noaannn on noxaabmae'r, two BHVTpH vrnenoőbmaiomeiá npomumnennocru pen'raöenbnocrb OTlleanbIX maxr B anaanrenbnoi'i mepe pacxonm'cn, Gonee Toro, iuaxru omenbnblx 'rpecron ne HBnmorca oanopoannmu c TO'IKH sperma YpOBHH nanepixek. l/ls pacnpenenennn noxonnocm omenbnbix cop'roa yrm Bmexaer, ero B öonbmeü min menbuieü nepe B paMKax KEDKJIOTO copTa yrnfl name n BHyTpM Tpecros momno Haü'm noxounue " aedmumnue maxrbl.
B peSanTaTe KYDI'IHbIX pacxoncnenuü e pen'raöenbnoc-m maxr c Tomot apeuun napon- HOFO xoaflilcma ne annaercn őeapaannuanm YpOBeHb nponaaoncraa, mm, coo'merc'raenao, 'ro, nponcxollm' nu nepememenne enyrpennnx nponopnnü nponssoacraa or cpennei'i noxonuo- cm 8 Hannasnennn nyuumx mm xvnumx npennpnmnü. B cnyaae ocosnannn (pax—ra nncnep- cnn noxonnocm maxr He Hymaaerca B öonee nonpoönom passacnennn 'ro, KaKOC anauenne ::
naponnoxoaaücrnennoü Tornai apemm nmeno Öbl nepememenue nponopimü BHVTpM yrneno—
öbiaaiouieil npomumnennocrn B nanpaenennn Gonee pemaőensnmx max'r, nro B csom ouepeab, noseonmlo ön MCKJllO'lHTb ne nponsaozicma nepen'raöenbnbie npeanpna'mn.
ABTOp MCCHEIIVÖT Tarom I/l nnnammecxu crpvu'rypv VFHCHOÖHBHIOIUCí/l npommmnennoc'm PI SZOJIHO nemoncrpnpve'r MeTOH HSV'JEHMH CTpVKTYpb! orpacnn npOMblulIleHHOCTl/l, HMBIOHICÚ B CBOEM COCTaBe MHOFO npeanpl/m'mü " HSFOTOBJIHIOHLCÚ OTHOCHTeHbHO YOMOFEHHVIO HpOIIYK—
Ill/HO-
SUMMARY
In his article the author analyses the pattern of proiitability of coal production in Hungary. He shows the variation of the cost level by sorts of coal, by trusts and by shaft works. Based on this analysis he proves that Within the coal minlng indus- try branch the profitability of Hungarian mines is highly different, not even the
" A limit (költséghatár) a nemzetközileg indokolt ráfordítások színvonalát tükrözi. A Nehéz—
ipari Minisztérium által a széntermelésre hivatalosan megállapított limitértékeket az importált
villamosenergia árából vezették le. Abból indultak ki, hogy a villamosenergia számításba vett
importköltségének szintjén valóban elképzelhető a hazai szén bizonyos mértékű helyettesítése, így a villamosenergiából levezetett költséghatárok —-— jelenlegi feltételeink mellett — reálisaknak
tekinthetők.
A. limit dinamikus fogalom, amely a jelenlegi feltételek (a hazai energiaforrások önköltsége és szerkezete, az export-import lehetőségek) megváltozása esetén módosul.
A. limit értékének ismeretében valamely üzem gazdaságosságát, valamely telep művelésének célszerűségét abszolút módon is mérhetjük. A széntelepek kitermelése, illetve a bányák üzemel- tetése mindaddig gazdaságosnak minősíthető, amig a termelésnél felmerülő költségek alacsonyab- bak a jóváhagyott limitértéknél. A limit a népgazdasági érdekeknek megfelelő döntésekre kész—tet- heti a gazdálkodó egységeket, és segít megteremteni -— bányászati vonatkozásban is —-— a gazda-.
ságos export-import struktúra kialakítását.
A SZÉNBANYASZA'I' JÖVEDELMEZÖSÉGE 1087
mines belonging to the same trust are homogeneous in respect of their cost level. The profitability of the individual sorts of coal shows that plants whicht are profitable or show a deficit can be found in higher or lower numbers within all sorts of coal, even within all trusts.
Due to the high grade of dífferentiation in the rentability of mines, the level of production is not indifferent to the national economy, more exactly, it is not indiffer- esnt whether the inherent proportions of the production are moved to the direction of plants with an average or With a higher or lower profitability. With the knowl- edge of the dífferen—tiation of the profitability of mines, it does not need further explanation how important it would be for the national economy if a change in the proportions could be achieved within mining in favour of plants with a higher pro- iitability and if the least profitable plants could be excluded from the production.
The article analyses the pattern of the coal mining industry branch also from the dynamic aspect and reviews also the method of analysis of the pattern of the indus- tries with many plants and producing relatively homogeneous products.
