Berglas, E.: Beruházás és technológiai változás

STATISZTIKAI IRODALMI FlG—YELÖ

437

régi vállalat rekonstrukciójának gazda—

ságossága, de nagy jelentősége van a vál- lalatok optimális nagyságának meghatá- rozásánál, valamint az új technika al—

kalmazásánál is.

A beruházási terv—variánsok összeha—

sonlitásánál a nettó termelésből indul—

nak ki, minthogy azonban az árak álta- lában eltérnek az értéktől, a gyakorlat—

ban az önköltségét használják.

Kl —K2 (.; _ 01

^—t

ahol:

Ki és K3 — a beruházási variánsok,

01 és C: —' az évi termelés önköltsége, és

!) -——' a megtérülési idő években.

A hatékonysági koefficiens: 1 :t.

A IV. fejezet a normatív hatékonysági

mutatók kidolgozását taglalja. A norma—

tív mutató nem az átlagost, hanem azt a határt jelzi, amely fölött még érdemes

megvalósítani a beruházást. A normatív mutatót a figyelembe vett ágazatok, ezen belül a vállalatok mutatói alapján kell kiszámítani.

Az V. fejezet tényleges adatok alapján a szovjet beruházások hatékonysági mu—

tatóit ismerteti. Megtaláljuk itt az abszo-

lút gazdasági hatékonyság mutatóit nép-

gazdasági áganként és iparágankénti cso—

portositásban.

A VI. fejezet az időtényezővel, a VII.

fejezet pedig a hatékonyság emelésének kérdéseivel foglalkozik.

Továbbiakban szerző bemutatja a KGST tagországokban alkalmazott hatékonysági mutatók számítási módszereit, Végül pe—

dig a kapitalista országokban alkalma—

zott hatékonyságszámítási módszereket és a vonatkozó polgári gazdasági elmélete—

ket ismerteti.

(lsm; Molnár Lajosné)

*

BERGLAS, Ea:

EERUHÁZÁS És TECHNOLÓGIAI VÁLTOZÁS

(Investment and technological change.) ——

The Journal of Political Economy. 1965. 4. sz.

173—180. p.

Az utóbbi időben egy sor tanulmány jelent meg, amelyeknek tárgya az volt.

hogy a technológiai változások hozzájáru- lása a gazdaság növekedéséhez milyen

mértékű. Szerző megállapítása szerint

az Egyesült Államok gazdaságának évi átlagos 3 százalékos növekedéséből —— az

első világháború után eltelt időszakra vo—

natkoztatva —— mintegy 1,5 százalékot tesz

ki az a rész, mely a technológiai válto—

zásoknak tudható be. Vitatott azonban továbbra is az, hogy a technológiai vál—

tozásokat önálló tényezőként kell—e ke-

zelni, melynek változása autonóm, nem befolyásolható, vagy pedig mutatkozik-e valami összefüggés a technológiai válto—

zások és a beruházások között. Ha ez utóbbi álláspont bizonyulna helyesnek, akkor a beruházási politikával egyúttal befolyásolni is lehetne a technológiai Vál—

tozásokat, melyek —— fentiek értelmében

—- fontos tényezői a gazdasagi növeke—

désnek.

Szerző három olyan elmélettel kapcso—

latosan végzett vizsgálatokat, melyek fel—

tételezték — bár különböző mértékben —-, hogy a technológiai változások összefügd gésben vannak a beruházásokkal.

Johansen álláspontja szerint a techno—

lógiai haladás az idő függvénye, függet—

len minden m—ás gazdasági tényezőtől, de hatását a termelésre a beruházási hányad közvetítésével fejti ki.

Az a feltételezés, hogy a technológiai

változás egyedül az idő függvénye, el—

lentmond annak a ténynek, hogy leg-—

alább is a kutatási—fejlesztési kiadások

egy része gazdasági megfontolásokon alapul. Ha pedig ez így van, akkor azo—

kat a tényezőket kell vizsgálni, amelyek a gazdasági döntésekre befolyással van—

nak. Elfogadva azt, hogy az új tőkeje—

vak testesítik meg az új technológiát, az új technológia iránti szükséglet az új tőkejavakra irányuló keresletből származ—

tatható. Továbbá, még ha az új technoló—

gía iránti szükséglet nem is testesül meg

teljes egészében a tőkejavakban, mégis

korrelációban van velük, mivel mind az

új technológiára, mind az új tőkejavakra

irányuló igény része az összes szükség—

letnek. Ez a gondolatmenet vezet a kö—

vetkező két elmélethez. Arrow szerint az új technológia nem testesül meg a tőkejavaikban, de függvénye a kumulált beruházásoknak. Egy másik nézet sze- rint az új technológia szintén függvénye a kumulált beruházásoknak s egyúttal a tővkejavalkban testesül meg. A konkrét számítások során e három nézetnek meg—

felelő függvényeken kívül szerző még egy negyedik lehetséges esetet is figye—

lembe vett, mégpedig azt, melyben az új technológia az idő függvénye és nem a

tőkejavakban testesül meg. A négy függ—

vény képlete:

y : alc' A—azu—l—aauz

y : alc %aau—l—asuLi—ajxí y : alc"—1—a2u—l—a3u2

y z ale tagu—tagu? tajt

438

Jelölések (logaritmusokra vonatkoztatva);

y —' egy munkásra jutó termelési", ér-

; ték

21 .— kumulált beruházás,

u ———' munkanélküliség,

t -— idő,

(; —— megszokott értelemben vett tő-

, lkeállomány,

c' —— tőkeállomány, mely az új techno- lógiát az idő függvényében tar—

talmazza,

e" -— tőkeállomány, mely az új tech—

nológiát a beruházások függvé—

nyében tartalmazza.

Szerző a regressziós számításokat az Egyesült Államok gazdaságára — az

1929—1960. évekre ——- vonatkozóan ,vé-

gezte el. A vizsgálat körének meghatá- rozásánál nem számította a gazdasági ágak közé a közigazgatást, az ország te- rületén kívül működő termelő egysége- ket, valamint az ingatlan—fenntartást.

Külön feladatot jelentett a számítások során a technológiában mutatkozó válto—

zások mértékének megállapítása. Ez azok—

hoz a függvényekhez volt szükséges, ahol a technológiai változásokat a tőke- javakhoz kötöttnek tételeztük fel. A ki—

induló képlet a következő volt:

Gt : Z (Mth_]—Fu]Et__1)

5:1

ahol C —— az állóeszköz—állomány, P és E

— a beruházott építmények, illetve gépi berendezések, w és u — az előző évi be- ruházások amortizációval csökkentett ér—

tékből számított együtthatók (survival eoefficients). A technológiai változások mértékének megállapítása végett, a kiin—

duló egyenletben a következő helyette—

sítést alkalmazta:

P; : PIN—Wo) és P; : ijKj, ahol

5—1

2 IR és Kun : o.

R:1.871

Ki:

Ugyanezt a módszert követte Elf és Ej"

esetében is.

Az elvégzett regresszió—számításokból

szerző arra a következtetésre jutott, hogy az a modell adja a legjobb ered—

ményt, amelyben a tőkejavak nem tes—

tesítik meg a technológiai változásokat és azokat az idő függvényének tekintjük.

Nem lehet teljesen elvetni azt a modellt sem, amelyben az új technológiát csak

részben testesítik meg a tőkejavak, bár

STATISZTIKAI mamam ,_

meg kell jegyezni, hogy ez a— mean, túlaidonít a beruházásoknak nagy

szerepet a gazdasági nöVeke'désbe—n; - , - , azok a modellek, amelyekben az új tech—' nológia nem testesül meg a tőkejáúake ban. A többi modell kevésbé jó ered—

ményt ad. _

Ilyen módon a számítások nem bizonyí—

tották egyértelműen, hogy a technológiai Változások szoros kapcsolatban állnának a beruházásokkal. Ezért továbbra sem le—

het eldönteni, hogy milyen ösztönzőkkel lehet elősegíteni az új technológiák be vezetését..

(Ism.: Szira Tamás)

GOLD, B.:

TERMELÉKENYSÉGI ELEMZÉS

És RENDSZERÖSSZEFUGGÉSEK

(Productivity analysis and system coherence.) -—' Operational Research Guarterly. 1955. 8— sz,

287—307. p. — _

Szerző szerint tennelékenységi elemZé—á

seknél négy alapvető megállapításból kell

kiindulni. Ezek a következők: ' ' '

A termelékenységi elemzések egy sor külbn— _ böző célt szolgálhatnak, s ennek megfelelően, különböző módszerek használata indokolt. ,

A termelékenység, bármely összefüggésben vizsgáljuk is, nem egyetlen ráfordítás—kibontás — 7 tási kapcsolat, hanem ezek egész rendszerének

eredője. _ — —

A termelékenység színvonalában bekövetke—

zett változások nemcsak nagyságuk miatt figye—

lemre méltók, hanem szükséges elemezni _az előidéző okokat is, nevezetesen a megváltozott ráfordítás-kibocsátási kapcsolatokat, a gazda- sági vezetők döntéseit.

Minden szinten más kritériumok figyelembe—

vétele indokolt (naturális mutatók, költségek stb.) attól függően, hogy mire irányulya vizs—- gálnl kivánt rendszer (munkapad,*műhely, vál—

lalat, ágazat, gazdasági ág stb.) tevékenysége:

A ,,termelékenység" fogalmát általá—

ban kétféleképpen értelmezik. Az első álláspont szerint azonos termelőegysé—

gek különböző hatásfokának oka a rá- fordítások különbségében rejlik; a má- sodik szerint az átalakítás, a termelő fo—

lyamat domináns. Mindkét nézet közös

hibája, hogy a termelékenység alakulá—

sára ható többi tényezőt változatlannak vagy elhanyagolhatónak tételezi fel, hol—

ott ez koránt sincs így. Az effajta egy—

szerűsítő nézetek többnyire a mutató,-

szám-használat túlzott leegyszerűsítésé—

hez is vezetnek.

Ahhoz, hogy valóban alapos termelé—

kenységi elemzéseket készíthessünk, .le—*

hetőség szerint mind a ráfordítások, mind a kibocsátás valamennyi tényezőjét fi—

gyelembe kell vennünk. Szem előtt kell tartanunk, hogy nem a kapott mutató—4

figye-

számokból következtethetünk a