Padieu, R.: Munkabérek az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

771

kell lennie, tekintetbe véve az energia—

mérleg valamennyi belső és külső össze—

függését. A negyedik feladat, hogy a ma'-

tematikai modell segítségével kísérleti kutatásokat végezzenek,

megállapíthatók a Szovjetunióra és főbb

területi egységeire az elkövetkezendő 5——

10 évre, illetve a XX. század második felére vonatkozóan az energiamérleg fej—

lődésének tendenciái, törvényszerűségei.

A következőkben szerző az energia—

mérleg szerkezetére a XX. század máso—

dik felében ható tendenciákkal kapcso—

latos elképzeléseit közli.,

Az egy lakosra jutó hasznos energia—

felhasználás az 1960. évi 5,9 gigakalóriá—

ról 1970—re 11,5, 1980—ra 22 gigakalóriára

fog növekedni, amit a nemzeti jövedelem egységére jutó felhasználás csökkenése

fog kisérni. Úgyszintén növekszik a me—

chanikai, valamint a vegyi és magas hő-

fokú folyamatokhoz felhasznált energia részesedése az összes energiafelhasználás—

ból. Az ország villamosítási színvonalát

jelzi, hogy a villamosenergia-felhaszná—

lás aránya az összes energiafelhasználá—

son belül jelentősen emelkedik (1960—ban 12, 1970—ben 16, 1980-ban 25 százalék).

Az energiagazdálkodás centralizálása a vizsgált időszak alatt fokozódik. Viszony—

lag lassabban növekszik a hőhasznosítás

hatásfoka. Az 1960. évi 29 százalékról

l970-ig 35, 1980—ig 38 százalékra való emelkedése várható.

Végül Melent'ev a Szovjetunió energia—

mérlegének négy problémáját ismerteti.

Ezek a következők: 1. Az energiaforrások egyenlőtlen területi elhelyezkedése (a Szovjetunió európai részének energiael-

látása);'2. a villamositás színvonalának

növelése, a villamoshálózatok fejlesztése;

3. az energiahordozók gazdaságosabb fel—

használása, a veszteségek csökkentése;

4. az energiaellátás minőségi összetételé—

nek megjavítása.

A Szovjetunióban és több más szocia—

lista országban már bizonyos sikereket értek el az energiamérlegek optimális arányainak megállapítását célzó matema—

tikai modellek megalkotásában. Az eddigi

tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan nagykiterjedésű ország esetén, mint a Szovjetunió, nem lehet egyetlen ,dina- mikus modellel megoldani a feladatot, az

egymáshoz szervesen kapcsolódó model—

lek rendszerére van szükség. Erre vonat—

kozóan jelentős eredményként könyvel—

hető el a Szovjetunió Tudományos Aka—

démiája szibériai részlegének Energeti—

kai Intézete által összeállított ún. kibőví—

tett modell.

(Ism.: Kovács Tamásné) amelyek révén _

PADIEU, R.:

MUNKABÉREK Az IPARBAN, A KERESKEDE- LEMBEN És A SZOLGÁLTATÁSOKBAN

(Les salaires dans l'industrie; le commerce et les services en 1963 — Exploitation statisti- due des declarations ,,Modele 2460.") — Etudes et Conjoncture. 1965. 11. sz. 2—28. p.

A cikk a francia Országos Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet 1963. évre vo—

natkozó bérstatisztikai munkájának mód—

szerét és eredményeit ismerteti. A vizs—

gálat alapja a munkaadók által adóügyi célokra teljesített adatszolgáltatás volt.

A tanulmány első fejezetében leírja ezt az adóbizonylatot és feldolgozásának módját, valamint a munkálat során hasz—

nált fogalmakat. A feldolgozást két me- netben hajtották végre, melyek közül az első —— a ,,munkaadók" elnevezésű — tel—

jeskörű volt, a második —— a ,,bérmunká—

sok" elnevezésű —— 10 százalékos repre—

zentációjú mintavétellel történt. Mind- két menetben az adatokat lyukkártyákon dolgozták fel. Az 1963. évre vonatkozó

feldolgozás mind a fő eredmények, mind

a részletek pontossága tekintetében meg—

bizhatóbb volt a korábbiaknál, amikor

még a ,,munkaadók" feldolgozása is rep—

rezentatív úton, a ,,bérmunkásoké" pedig jóval kisebb arányú mintával történt.

A második fejezet a ,,munkaadók" fel- dolgozási menetének eredményeit ismer- teti. Ez a rész felvilágosítást nyújt az

üzemek és a bérmunkások számáról, a kifizetett munkabérek és a költségtérí—

tések összegéről, megoszlásáról gazdasági áganként és megyénként, illetve földrajzi

tájanként. Ez a feldolgozás azonban nem

teszi lehetővé az egy munkásra jutó átla—

gos munkabér megállapítását —— mert a

munkásállományt az év végi állapotnak

megfelelően tartalmazza, de ez nem azo—

nos az év folyamán kifizetett munkabé—

reket felvevő munkások számával — sem pedig a munkabérek nagysága összefüg—

gésének vizsgálatát a munkások egyéni tulajdonságaival.

Az ilyen irányban kiterjesztett kuta—

tások tanulságait a harmadik Fejezet tar—

talmazza, mely a ,,bérmunkások" feldol- gozási menetének eredményeit ismerteti.

Ez a rész tájékoztat az átlagos munka- bérek nagysága felől többféle vonatko—

zásban, így: nemek, gazdasági tevékeny—

ség területe, foglalkozási—társadalmi réte-

geződés, életkor, megyék és földrajzi tájak szerint részletezve. A tájékoztatás fel-

öleli a munkabérek 1956—1963 közötti.

években tapasztalt szóródására, továbbá a munkások vándorlására, illetve a mun- kahelyhez (ragaszkodásra vonatkozó in—

formációkat is.

(Ism.: Juhász László)