STATISZTIKAI IRODAL MI FIGYELÓ
547
elemzése különösen ajánlható a hazai kuta- tók figyelmébe.
Az emberi élettartamról szóló fejezetben szintén hangsúllyal szerepel a Gompertz—
Makeham- és a Weibull-függvény. Megálla- pítják az előbbi előnyeit az'(általánosított) Weibull-függvénnyel szemben. E helyt gyak- ran hivatkoznak saját eredményeikre. Ilyen például annak feltárása, hogy a középkorú személyek mortalitásának szekuláris csökke- nése egy intenzíven csökkenő szocioökonómiai és egy stabil biológiai (endogén) komponens eredője.
Kiadós listát közölnek a maximális emberi élettartam szakirodalmi adatairól. Ezek közt még a Genézisben szereplő 120 éves ,,adatot"
is szerepeltetik, csendes iróniát csempészve a komor téma tárgyalásába. A fejezet végén ismertetik egy saját, nevezetes megfigyelésü—
ket. Eszerint a Gompertz—Makeham-függ- vény két paramétere között exponenciális kapcsolat áll fenn, fajspecifikus paraméterek- kel. Innen adódik az a különös jelenség, hogy a populációk logaritmált halálozási intenzitásá- nak az életkorral való változását leíró egyene- sek közös pontban metszik egymást.
Az élettartamot determináló mechanizmu-
sokat tárgyalja a következő fejezet. Érdekes
adat, hogy a várható élettartamot csökkentő exogén és endogén hatásokkal már ,,gaméta- korban" számolni lehet. Kiemelendő annak a tévhitnek az eloszlatása, hogy az állatvilágban a nőstény egyedek átlagos élettartama univerzá- lisan hosszabb. Számos újabb keletű megügye- lés a mítoszok körébe utalja a nőstények ilyetén ,,felsőbbrendűségét". Az élettartam meghosszabbításának lehetőségeiről (alapve- tően: hypothermia és kalóriamegvonás) szóló alfejezet kétségkívül szűkre szabott, bár kerek
és arányos.
Az élettartam matematikai modelljeit tár—
gyaló utolsó fejezetben a szerzők matemati- kai mellékfogásokra hívják fel a figyelmet, majd az extrémérték-elméleten alapuló model- lek irodalmát tárgyalják. A könyv egyik leg- érdekesebb részéhez érkezünk: az öregedési jelenségek megbízhatóság-elméleti tárgyalásá- hoz. Csak remélni lehet, hogy ezen modellek ismerete mihamarabb kellő teret nyer a hazai szakmai köztudatban.
Összefoglalóul elmondható, hogy a könyv tartalmas, érdekes, friss látásmódú. olvasása minden érintett diszciplina művelői számára melegen ajánlható.
(Ism.: Izsák JánOs)
7!
ZEIDLER, S.:
AZ IDEGEN NYELVEKISMERETE
(Fremdsprachenkenntnisse.) —— Statistísche Nachrich- ten. 1991. 3. sz. 231—239. p.
A szerző az osztrák mikrocenzusrendszer keretében 1990 márciusában végrehajtott kü—
lön adatfelvétel eredményeit ismerteti. E felvé- tel a mikrocenzus mintájában szereplő 15 éven felüli népesség nyelvtudását vizsgálta. Hasonló jellegű felmérésre előzőleg csak egy alkalom- mal, l974-ben került sor. A kérdőíven a nyelv- tanulás módja és ideje, a nyelvtanulás szintje, az első és a második legjobban ismert idegen nyelv megnevezése szerepelt.
A válaszadás nem volt kötelező, de a meg—
kérdezetteknek mindössze 5,4 százaléka ta—
gadta meg a feleletet. A választ adók többsége (58 százaléka) azt vallotta, hogy legalább egy idegen nyelvet ismer. Az arány a legfiatalabb (15—19 éves) korcsoportnál a legkedvezőbb, majd az életkor növekedésével együtt csökkent.
Az 50 évesnél idősebb népességnek csak kisebb része ismer valamilyen idegen nyelvet. Ezzel szemben pozitív összefüggés mutatkozott az iskolai végzettség és a nyelvtudás között. Az egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezők- nek közel 98 százaléka legalább egy idegen nyelven ki tudja fejezni magát. Az egyéb felső- fokú oktatási intézményekben végzettek ese- tében ezt a szintet erősen megközelítő arányt állapítottak meg. Az érettségizettek között az idegen nyelvet tudók aránya (84 %) az átlagot szintén lényeges mértékben meghaladta. Az idegen nyelvet ismerők csak a legalacsonyabb iskolázottságúak között voltak kisebbségben.
A nyelvtudás differenciáló tényezője a fog- lalkoztatottság, illetve a gazdasági aktivitás.
A legelőnyösebb helyzetben a 15 évesnél idő- sebb tanulók voltak, akiknek 97 százaléka tudott idegen nyelvet. Az aktív népességen belül a foglalkoztatottaknak 69 százaléka, a munkanélkülieknek 60 százaléka, mig a házi- asszonyoknak 48, a nyugdíjasoknak pedig csu- pán 28 százaléka beszélt idegen nyelvet.
Területi vonatkozásban egyrészt a telepü- lések nagyságcsoportjait és jellegét (a mező- gazdasági népesség arányát), másrészt a tar—
tományokat vizsgálták. Mindkét szempont szerint egyértelmű Bécs kiemelkedő szerepe, ahol a népességnek közel háromnegyede tud anyanyelvén kívül más nyelvet is. A nagyobb és közepes városokban az átlagosnál szintén kedvezőbb eredményt mutattak ki: lakosságuk kétharmada ismert valamilyen idegen nyelvet.
A mutató értéke legkedvezőtlenebb az erő—
548
sen agrárjellegű településeken volt. A tarto—
mányok közül Salzburg, Tirol, Voralberg és Felső-Ausztria lakói beszéltek leginkább idegen nyelven, míg a keleti és déli országrészekben a más nyelvet tudók aránya alacsonyabb volt.
A 15—69 éves népességre vonatkozóan ösz- szehasonlították az 1974. évi és az 1990. évi felmérés adatait. Az idegen nyelvet ismerők aránya tizenhat év alatt jelentős mértékben növekedett. Az adatokat a fontosabb nyelvek szerinti részletezésben is egybevetették. Az an- gol nyelv megtartotta 1974. évi első helyét, sőt előnye tovább nőtt. Emellett —— bár sokkal alacsonyabb szinten —— a franciául tudók ará- nya is emelkedett.
A nyelvtudás igen nagy mértékben függ a társadalmi helyzettől. A szellemi foglalkozású alkalmazottak közül igen sokan beszéltek an—
golul, de a franciául, sőt az olaszul tudók ará- nya sem elhanyagolható. őket a nem mező- gazdasági önállók csoportja követte. A mun- kások idegennyelvtudása már jóval alacso—
nyabb szintű. A vendégmunkások szerepét mutatja, hogy — más társadalmi csoportok—
hoz víszonyítva — sok munkás beszélte a szerb—horvát vagy a török nyelvet. Elsősorban a vendégmunkások közül kerültek ki azok, akik a németet mint idegen nyelvet jelölték meg, tehát más anyanyelvűnek vallották magukat.
A nyugdíjasok és a parasztok idegennyelvtu—
dása a leggyengébb.
Az egyes idegen nyelvek ismeretét területi szempontból, illetve a települések nagyságával és jellegével külön-külön is egybevetették.
Bécs és a nagyobb vagy közepes városok népes—
ségének kedvezőbb nyelvtudási aránya gya-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
korlatilag mindegyik fontosabb nyelvnél meg- mutatkozott. Az 1974. évi és az 1990. évi átla- gok összehasonlitását összességében, egyes nyelvek szerint és nemenként, valamint kor- csoportonként is elvégezték. Az angol nyelv ismerete mindkét nemnél jelentős mértékben növekedett, viszont a francia és az olasz nyelv tudása tekintetében a nőknél figyelhető meg nagyobb fejlődés. Életkor szerint részle-
tezve, a nyelvtudás általános javulása legin- kább a fiatalokra jellemző, de az angol nyelv ismeretében az idősebb (60—69 éves) nemze—
dék is jelentős haladást ért el. A németet idegen nyelvként beszélők aránya a középső korosz- tályoknál nőtt meg legerősebben, ami szintén a külföldi munkavállalók nagyobb arányú je- lenlétét bizonyítja.
Az angol- és a francianyelvtudás 1974 és 1990 közötti alakulásának tartományok sze- rinti elemzéséből az a következtetés vonható le, hogy az angol nyelvet ismerők aránya min- denütt nagy mértékben emelkedett. Bécs lakos- ságának angolnyelvismerete már 1974—ben is messze meghaladta az országos átlagot, és ezt a helyzetét 1990-ben is megtartotta. A francia nyelv tekintetében ugyancsak haladás mutat- kozott az elmúlt tizenhat év folyamán. A növe—
kedés mértékében azonban a tartományok között nagymértékű szóródás tapasztalható.
Bécs vezető szerepe a francianyelvtudás tekin- tetében mindkét vizsgálat időpontjában meg- figyelhető. A francia nyelvet ismerők aránya emellett 1990-ben főleg egyes nyugati területe- ken ért el viszonylag magas szintet.
(Ism. : Fóti János)
KÚLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE
Allgemeines Statistisches ArChíV
A NÉMET STATISZTIKAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA
1991. ÉVI 3. SZÁM
Rendrel, U.: Statisztikai sokaságok becslése panel-fel- vételekből.
SmhIecker, P.——Janner, M.—Schmr'dt, K.: Lineáris- affm minimax becslések egyenlőtlenségi feltételek mel- lett.
Schnorr-Backer, S.: Modern szolgáltatások.
D' FX JON( N IE lű'l' DE S'l'A'l'lSTl'KJU E
A FRANCIA STATISZTIKAI És
GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZET FOLYÓIRATA
1991. ÉVI 23. SZÁM
Cahuk, P.——Zylberberg, A.: Bérszabályozási szintek és makroökonómiai teljesítmények.
Rotillon, G.: Kimerithető erőforrások és pótlás.
Artus, P.: Stabilizációs irányelvek, jó hírnév, port—
folio-választék és kockázat.
Bauwens, L.: A természetes konjugált sűrűség ,,pato—
lógiája" regressziós modellben.
Robert, Ch.—Saleh, A. K.: Pontbecslés és megbízható- sági halmaz párhuzamossági modellben: egy empirikus bayesi módszer.
