A bűnöző életpályák mérése

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A BÚNÖZÖ ÉLETPÁLYÁK MÉRÉSE

KOVACSICSNÉ DR. NAGY KATALIN

Az alábbi tanulmány :) bünismétléfsek, illetve a visszaesések metrikus megközelítésével azt vizsgálja, hogy az ún. bűnöző életpályák mennyire bűnözők, tehát e kérdések kvantitatív vizsgálatával közvetve a társadalomra való veszélyességük mértéke is becsülhető.

Tanulmányom első harmadában csupán az 1978. évi bűnclkövetőket illetően, a továb—

biakban pedig a bűntettesek nyilvántartásából vett mintákba tartozó személyek, illetve íté—

leteik alapján vizsgálom a visszaesési sorrendet.

A VISSZAESÉSI SORREND VIZSGÁLATA

Az operatív bűnügyi statisztikák e tekintetben legfeljebb azt vizsgálják, hogy egy adott évben ismételten bűnelkövetőve' vált (vagy elítélt) szemely korábban hányszor volt büntetve.

Az 1978. évi elkövető/( tragedia/a

Az egységes rendőrsegi—ügyészségi bűnügyi statisztika a büntetett elöe'letüek nyolc korábbi büntetését tartja nyilván egyenként, a többit pedig összevontan ,,kilenc— és többször volt büntetve" kategr'wie'tbtm.

! . ábra. A visszacsésí sorrend

79 78, m A/yu/uín/an/a/f 3657 fős őászf/ájm'g/tgúaj/Jk/

e/Irá'ye/á'k szemé/yek mM/a m/n/a

őt/n/f/W Házi/fü]

[Wim MME/eü

;? wow fiúk?/NEM

. líámmsmn !)Wz/e/a/f

%WJJW támfal/TN

ű? —e'5 fábűfmr m/f ' X/máááan [nme/ye

(Me/w áefűya'ám)

A visszuesési sorrend struktúrájában lényege; a különbség a két nem bűnözésében:

a nőknél magasabb a korábban egyszer büntetettek aránya, a többi kategóriában alacso—

nyabb, végül a kilenc- és többször büntetettek aránya újra el nöknél magasabb (74 fő,

(2)

KOVACSICSNÉ DR. NAGY: A BÚNÖZÖ ÉLETPÁLYÁK 45

3,5 százalék). Míg a büntetett előéletű nők 48 százaléka csak egyszer, 20 százaléka pedig kétszer volt büntetve, a férfiaknál ez az arány 43, illetve 22 százalék.

1. tábla

A visszaesők megoszlása nemek és visszaesést sorrend szerint

Férfiak Nők

Visszaesési sorrend ——————— — ,__,_,_

megoszlása (százalék)

Egyszer büntetett ... 42,9 47,9 Kétszer büntetett ... 22,1 20,2 Háromszor büntetett ... 14,0 13.0 Négyszer büntetett ... . ... 7,8 6,3 Ötször büntetett ... 4,8 3,6 Hatszor büntetett ... 3,1 2,7 Hétszer büntetett ... ,, 1,8 1,9 Nyolcszor büntetett ... l,3 0,9 Kilenc- és többször büntetett ... 2,2 3,5 Összes visszaeső 100,0 100,0

A visszaesési sorrend korrelációs kapcsolatban áll az életkorral, legalábbis 45 éves korig.

Az egyszer büntetettek aránya 18—24 éves korban a legnagyobb, azt követően csökken, a kétszer, háromszor büntetettek aránya 25—29 éves korig növekszik, majd csökken, a négyszer és Ötször büntetettek aránya a legmagasabb a 35—39 éves életkorban, a hatszor büntetettek aránya a 40—44 éves, a hétszer büntetetteké az 50—54 éves, a nyolcszor büntetetteké a 45—49 éves, végül a kilenc— és többször büntetettek aránya 55—59 éves életkorban a legmagasabb, ezt követően szinte kivétel nélkül szabályosan csökkennek az arányszámok.

Az életkor és a visszaesési sorrend összefüggését más oldalról világítják meg a kor—

specifikus kriminalitási arányszámok.

2. tábla

Visszaese'sí sorrend szerinti korspecíűkus kriminalitási arányszámok

Ezer megfelelő korú lakosra jutó

Korcsoport __ 5- és

(éves) 522533; 1 szer 2 szer 3 szor 4 szei-M tobbszor

száma büntetettek száma

14—17 ... 122,5 11,8 25 0,6 O,2 0,l

18—24 ... 118,8 32,3 14,5 6,7 2,3 13;

25—29 ... 94,0 22,7 13,7 9,9 4,7 3,8

30—34 ... 83,9 19,5 ll,8 8,2 5,1 6,5

35—39 ... 73,5 15,8 95 7,2 4,8 9,4

40—44 ... 605 119 6,0 4,7 3,5 9,()

45 — 49 ... 47,0 7,2 3,3 2,5 2,0 6,9

50— 54 ... 32,8 4,1 2,0 l,5 0,9 4,1

55—59 ... 21,5 ; 2,4 l,0 (),6 0,5 25

60— 64 ... 14,9 l,0 0.4 O,4 O,4 l,l

65—69 ... 9.1 O,6 0,2 § O,] —- 0,7

70—74 ... 5,7 0,3 0,1 § _ —— O,2

75 éven felüli . . 2,8 O,] —— : —— —— O,]

A tábla adatai azt mutatják, hogy minden egyes korcsoportban a büntetlen előéletűek kriminalitási arányszáma a legmagasabb, majd a vísszaesési sorrendben előre haladva min—

(3)

46 KOVACSICSNÉ DR. NAGY KATALIN

den korcsoportban csökken a negyedik büntető ítéletig, a 40 éves életkor után már növekszik az öt- és többször elítéltek arányszáma. A büntetlen előéletűek közül a 14—17 évesek arány—

száma. az egyszer és kétszer elítélteknél a 18—24 évesek, a háromszor elítélteknél a 25—29 évesek arányszáma a legmagasabb.

A családi állapot és a visszaesési sorrend összefüggése azt mutatja, hogy a nőtlenek és a hajadonok aránya a visszaesési sorrend növekedésével ugyan csökken, de ez a visszaesési sorrend és az életkor egyidejű növekedésének is lehet a következménye. Ugyanakkor a háza- sok aránya a nőtlenek és a hajadonok arányának csökkenése ellenére sem növekszik, s ha nem is töretlenül, de csökkenő tendenciát mutat. Az elváltak és az özvegyek aránya a vissza- esési sorrenddel parhuzamosan szigorúan növekszik. Valószínű, hogy míg a visszaesési sorrend növekvő gyakorisága az elváltaknál társadalmi és demográfiai tényezőkkel. addig az özvegyekne'l csupán demográfiai tényezőkkel hozható összefüggésbe,

Igen érdekes a visszaesési sorrend és az iskolai végzettség összefüggése. Az egyes isko—

lázottsági szintekhez tartozó megoszlási arányszámok a büntetlen elöéletűeknél — és csak ott — az iskolai végzettséggel növekszenek, az analfabétáknak csak 464 százaléka, az egyete—

met végzett bűnelkövetöknek 90,0 százaléka volt büntetlen előéletű. A büntetett előéletűek minden csoportjában az iskolai végzettség emelkedésével csökken a visszaesések intenzitása.

A jogi értelemben vett visszaesöknél az analfabéták aránya 23,9 százalék. az érettségi—

zetteké 5,0, az egyetemet, főiskolát végzetteké 4,5 százalék. Csak a ,,szakmunkás iskolába járt" és a ,,szakmunkás—bizonyítványt szerzett" kategóriáknál van némi törés a megállapított szabályszerűséghez képest. Ennek oka az, hogy az egységes rendörségi—ügyészségi bűnügyi statisztika a _,szakmunkás—bizonyítványt szerzett" kategóriákba nem csak azokat sorolja, akik a két- vagy hároméves szakmunkás iskola elvégzése után szakmunkás—bizonyítványt szereztek, hanem azokat is, akik néhány hónapos tanfolyam elvégzésével jutottak bizonyít- ványhoz. így talán az iskolázottság sorba rendezése a két csoport sorrendjének felcserélésével reálisabb lenne.

Végül megkíséreltem a visszaesési sorrend különböző bűncselekménycsoportok szerinti vizsgálatát is.

Igen magas a büntetlen előéletű elkövetők aránya a közlekedési bűncselekményeknél, ezen belül különösen a halálos közúti baleset okozásánál, továbbá a népgazdaság elleni bűncselek—

ményeknél és néhány tulajdon elleni bűncselekménynél, így a társadalmi tulajdon kárára elkövetett sikkasztásnál és csalz'tsnál, valamint mindkét tulajdonforma kárára elkövetett hanyag és hűtlen kezelésnél. Igen alacsony a büntetlen előéletűek aránya a tartási kötelezett- séget elmulasztóknal, a személyi tulajdon kárára elkövetett csalásnál és rablásnál. Az egyszer büntetettek aránya igen magas a garázdaságot elkövetőknél, a tartási kötelezettséget elmu- lasztóknál, a társadalmi tulajdon elleni betöréses lopásnál és rablásnál, és szinte minden, a személyi tulajdon kárára elkövetett bűncselekménynél. Alacsony az öt- és többször bünte- tettek aránya, a legtöbb bűncselekménynél 1—2 százalék, a tulajdon elleniek körében 6—7 szá- zalék, és csak a személyi tulajdon kárára elkövetett csalásnál éri el a 145 százalékot.

A minták vizsgálata

Az operatív statisztikák nem adhatnak áttekintést a bűnöző életpályák alakulásáról.

Ilyen jellegű vizsgálatokra két nyilvántartás alkalmas, egyrészt a Belügyminisztériumban készülő bűntettesek nyilvántartása (Bűnügyi Nyilvántartás), másrészt a büntetés-végrehajtás elítélt-nyilvántartása. A továbbiakban e két nyilvántartás adataiból vett minták vizsgálati eredményeit mutatom be.

A büntető ítéletek és az elítélt személyek visszaesési sorrendjére a Bűnügyi Nyilvántartás rendelkezik gazdag anyaggal, ennek statisztikai célú feldolgozása egyetlen alkalommal,

1982-ben történt meg. Az alábbiakban e feldolgozás eredményeit ismertetem.

(4)

A BÚNÖZÖ ÉLETPÁLYÁK

47

A Bűnügyi Nyilvántartásban tárolt információkat két alapsokaságra vonatkoztatva dolgoztam fel:

— a nyilvántartott személyekre,

— ezek összes nyilvántartott büntetőíte'leteire.

A visszaesési sorrend vizsgálata is mindkét sokaságra megtörtént, de természetszerűleg a két csoportosítás tartalmilag is, számadataiban is eltér egymástól.

A nyilvántartott személyek visszaesési sorrend szerinti csoportosításaban ((x-típusú) minden személy egyszer szerepel, éspedig abban a visszaesési sorrendben, amelybe utolsó (a vizsgálat időpontjáig utolsó) büntetőitélete alapján sorolható.

A büntetőítéletek visszaesési sorrend szerinti csoportosításában (fi-típusú) minden bün- tetőitélet szerepel, illetve minden nyilvántartott annyiszor szerepel, ahány büntetőítélete volt.

E csoportosításnál tehát a büntetlen előéletűekre kiszabott büntetőítéletek száma megegyezik az előző csoportosítású tábla összesen értékével, hiszen egyszer minden elkövető volt büntet- len előe'letű. A korábban k alkalommal büntetettek sora nem egyezhet meg a két táblában, mert míg az a-típusú tábla azokat a személyeket tartalmazza, akik előzőleg pontosan k alka—

lommal voltak büntetve, és a további sorokban már nem szerepelnek, a f),—típusú tábla ugyanezen sora a fentieken kívül azokat a személyeket is tartalmazza, akik még a további k Jr l—szer, k Jr2-szer, . . ., k tn-szer büntetettek sorában is szerepelnek.

Az eddigieknél pontosabban fogalmazva: jelentse A,: a korábban k—szor büntetett személyek halmazát, és ak azon büntetőítéletek halmazát, amelyet már korábban k büntető- ítélet előzött meg. A két halmazsorozat összefüggése:

Akzak—alc—i'l'ak—2*ak—3'i' - - - Jr(—1)kao

A Bűnügyi Nyilvántartásban nyilvántartottak legnagyobb része —- a férfiaknak 61,0, a nőknek 73,6 százaléka — csak egyszer volt büntetve. Az egynél többször büntetettek és büntetőitéleteík megoszlását a visszaesési sorrend szerint a 3. tábla tartalmazza.

3. tábla

A nyilvántartottak és büntetőítéleteík megoszlása vísszaesési sorrend szerint nemenként

%

2—szer 3—szor i4-szer '5-ször 6-szorf 7—szeri 8—szor 9-szer '10—szer ször 16—szor

Nem § § ' Összesen

büntetett személyek aránya

Nyilvántartottak

Férfiak 47,5 22,8 § 12,4 7,0 § 4,2 2,4 l,5 § (),8 O,5 § 0.8 O,1 100,0 Nők ... 49,3 20,6 lO,7 6,6 i' 3,9 2,7 l,8 l,l l,0 2,0 0,3 100,0

Együtt .. 47,8 22,5 § 12,3 69 § 4,1 § 2,4 1,5 § 0,9 0,6 § o,9 u,1 100,0

Büntetőítéletcrk

Férfiak 44,3 § 23,3 13,2 7,7 4,6 § 2,7 § l,6 l,0 § 0,6 § O,9 § O,] § 100,0 Nők ... 4l,l § 20,8 12,4 8,0 5,3 3,6 ! 2,6 l,8 § l,3 3 2,7 , 0,4 100,0

Együtt .. 43,9 , 23,0 13,1 7,7 4,6 2,8 § 1,8 1.1 , 0,7 ! 1,1 ( 02 mm

É ' i 3 i t ; !

Amint a táblában olvashatjuk, a kétszer büntetettek alkotják a büntetetteknek közel felét, a 2—6-szor büntetettek aránya mindkét nemnél meghaladja a 90 százalékot, a tízszer vagy többször büntetettek aránya a férfiaknál l,4, a nőknél 2,3 százalék. (Mindössze egy férfi volt 30—nál többször elítélve.)

A büntetett előéletű nyilvántartott személyek és bü ntetőítéleteik megoszlásában egyetlen lényeges különbség, hogy míg a kétszer büntetett személyek aránya nagyobb, mint a másod-

(5)

szor büntetettek aránya, a visszaesési sorrend összes többi kategóriájában a büntetőítéletek aránya nagyobb, mint a személyek aránya, ami logikus következménye annak, hogy aki többször volt elítélve, az valamikor volt másodszor elítélve is.

A visszaesési sorrend és az életkor összefüggéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a büntetlen előéletűek aránya legmagasabb a 14—17 évesek körében, ezt követően a 40 éves életkorig csökken, ettől kezdve újra fokozatosan és egyre nagyobb mértékben emelkedik.

Ez a logikailag nem várható emelkedés egyrészt azzal magyarázható, hogy a mentesítési eljárást meghatározott idő után követő selejtezés miatt a korábban büntetett személyek bün- tetlen előéletűként újra bekerülhetnek a nyilvántartásba, másrészt az idősebb életkorúaknál az is növeli a büntetlen előéletűek arányát, hogy 1945 előtti büntetéseiket nem, vagy csak nagyon hiányosan tartalmazza a nyilvántartás.

A büntetett előéletüek között a korábban egyszer büntetettek aránya a 18—24 éves korig növekszik, azután csökken, a korábban kétszer büntetettek aránya a 25—29 éves korig növek- szik, majd csökken, a tíznél többször büntetettek aránya a 60—64 éves korig növekszik, és csak azután csökken.

A SZABADLÁBON TÖLTÖTT IDÖ VIZSGÁLATA

A visszaesési sorrend ugyan fontos mutatószáma a visszaeső bűnözésnek, nem fejezi ki azonban sem az elkövetők, sem az elkövetett bűncselekmények társadalmi veszélyességét.

Ezt jobban mutatják a kiszabott büntetések. A tizenötször, húszszor, huszonötször elítélt személyek általában nem túl súlyos bűncselekményeket követnek el. Sokszor csak a rendőri felügyelet szabályainak megsértéséért kerülnek be — kvázi önként — a téli hónapokra a Bün—

tetésvégrehajtási Intézetbe, és rövid időtartamú büntetésüket letöltve újra és újra össze—

ütközésbe kerülnek a törvénnyel. Míg mások, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői, akik egy ítéletben 10-15 év büntetést kapnak, életük java részét börtönben töltik, így nem is érhetnek el ilyen nagyszámú büntetőítéletet.

A bűnözőéletpálya-vizsgálatoknál a visszaesési sorrend mellett azt is elemezni kell, hogy a büntetett előéletűek életük folyamán mennyi időt töltöttek szabadlábon és mennyit szabadságvesztés büntetésben.

A visszaesésck kriminálstatisztikai vizsgálatát gyakran végzik a szabadlábon töltött idő- tartamok alapján, de e vizsgálatok általában arra már nem terjednek ki, hogyan függ össze ez az időtartam a szabadságvesztési időtartammal.

Patera Antal és Tavassy Tibor 138 többszörös visszaeső bűnöző szabadulás és újabb elítélés közötti szabadlábon töltött idejét mutatják be. Eszerint a visszaesések számával növekszik a 7 hónapon belüli visszaesők aránya. (6)

Gönczöl Kamh'n szerint a két bűncselekmény elkövetése között átlagosan eltelt idő álta—

lában 1 év és 1 év 10 hónap között ingadozik, és főleg a vagyon elleni bűnözőknél idővel

csökkenő tendenciát mutat. (4)

L, Sebba az 1967. július 12-i izraeli amnesztiát úgy fogja fel, mint egy a visszaesésre vonatkozó kísérletet. (7) Az amnesztiával szabadultak 419 százalékát nem ítélték el újra;

21,8 százalékát nem szabadságvesztésre ítélték; 35,3 százalékát újra szabadságvesztésre ítél- ték. A kontrollcsoportot az amnesztiához közeli időszakban szabadult elítéltek alkották.

H. Hiiring különböző bűncselekményesoportok visszaesési intervallumát hasonlítja össze: a vagyon ellenieknél ez 3 hó 20 nap. A 376 elkövetőből 195 visszaeső (51,9%), körük- ben a visszaesési időtartam 170—nél volt megállapítható. A szóródás nagy. 2 naptól 1 évig terjed, a csalást elkövetőknél például átlagosan 2 hónap 7 nap. (5)

D. 11. Girmes azt kutatja, hogy mi a valószínűsége annak, hogy egy visszaeső megvál—

tozik, illetve adott időtartamon belül újabb bűncselekményt követ-e el. Célja olyan elvek kialakítása, amelyek a bűnöző megjavulásába vetett bizalom mértékéül szolgálhatnak:

(6)

A 36 NÖZÖ ÉLETPÁLYÁK 49

így a visszaesési időtartam, a bűncselekmény súlya, a bűnözés sebessége és a büntetés hatás—

talanná válásának aránya. Vizsgálata 256 férfi visszaesőre terjedt ki. Fontos mutatónak tartja a két elítélés közötti időtartamot. Az első és a második elítélés közötti időtartam elég nagy szóródást mutat: modális időtartama 4 hónap, számtani átlaga 22,14 hónap, a medián 12 hónap (a megfigyeltek felét 1 éven belül újra elítélték). Kis számban előfordultak olyanok is, akiket csak 9-10 évvel később ítéltek el újra. A megfigyelt személyeket 30 éves korukig átlag 9,75—ször ítélték el. Az átlagos elítélések száma úgy tűnik, hogy az életkorral lineárisan

növekszik. (3)

A két—két elítélés közötti átlagos időtartam reciprokát az elítélési sorrend függvényében tekinti a bűnelkövetés Á-potenciáljának. így egy exponenciális modellt alkot, amelyben annak a valószínűsége, hogy az elítélt szabadulása után ! idővel újra el lesz ítélve 1——e *".

A ?. )0 paraméter értéke az l/Á : a szabadlábon töltött időtartamok összege/a bűnelkövetők száma alapján számítható ki.

Amerikai kutatók az optimális büntetőpolitika meghatározására használják fel a sza—

badlábon töltött időt, illetve a bűnöző életpálya teljes hosszát.

A. Blumstein és D. Nagin célja egy olyan modell megalkotása, amely a teljes bűnözési arányszámot mint a bebörtönzési politika függvényét becsüli, amely magában foglalja annak elrettentő és cselekvőképtelenné tevő hatását.(l) Az optimumszámítást 1970. évi adatokkal elvégezve megállapítják, hogy ha a büntetőpolitikát a (025; 2,6) paraméterekröl (l; 2,6)—ra módosítanák, 50 százalékkal csökkenne a teljes kriminalitási arányszám, viszont 30 száza- lékkal nőne a börtönlakók egyenlege. Ez pedig 23 százalékkal lenne több a börtönök férőhelyeinél. Egy igen kemény büntetőpolitika (1; 6) paraméterekkel az index a bűncselek—

mények 87 százalékos csökkenését a büntetési időtartamok megduplázásával és a börtönre ítéltek arányának négyszeresével érné el.

Ugyancsak a büntetőpolitika optimalizálását tűzik ki célul J. M. Chaíken és J. E. Ralph.

Vizsgálatukban a bűnelkövetők bűneselekmény-elkövetési arányszámait becsülik, és azzal összefüggésben elemzik, hogy a különböző büntetési időtartamokban jelentkező kényszerí- tési stratégiák közül a becsült bűnözési arányszám melyiknél lesz kisebb, illetve nagyobb egy adott küszöbértéknél. (2) Két azonos költségű stratégia közül az a kedvezőbb, amelyiknél magasabb az elhárított bűncselekmények várható száma, vagy amelyiknél kisebb annak a valószínűsége, hogy hosszú büntetést szabnak ki olyan bűnelkövetőre, akinek alacsony a bű—

nözési gyakorisága. A két kritérium találkozását Hayes-becsléssel mutatják be.

A kutatási módszerek újszerűsége és érdekessége mellett megemlíthető, hogy a kutatások a National Institute of Law Enforcement and Criminal Justice, U. S. Department of Justice támogatásával folytak. Ez azt jelzi, hogy az Egyesült Államokban nemcsak a gazdaságirányí—

tásban, a termelési folyamatok optimalizálásában, hanem az optimális büntetőpolitika ki—

alakításában is felhasználják az operációkutatás módszereit.

A visszaesést" sűrűség

A korábbiakban már kifejtettem, hogy önmagukban (vagyis a szabadlábon és büntetés- végrehajtási intézetekben eltöltött időtartamok összehasonlítása nélkül) sem a visszaesések száma, sem a szabadlábon eltöltött időtartamok nem alkalmasak a visszaeső életpálya jellem—

zésére. Ha a kiszabott büntetéseket a szabadlábon töltött idő függvényében ábrázoljuk (a szabadlábon töltött idő az X koordináta, a szabadságvesztési időtartamok összege az Y koordináta), akkor a sokszor, de kis büntetésben részesültek az alacsony szögtartomány—

ban, a kevésszer, de nagy büntetésekben részesülők a nagy szögtartományban helyezked- nek el.

E megfigyelés alapul szolgálhat a visszaesési sűrűség, illetve a bűnözők társadalmi veszé- lyességének számszerű mérésére, éspedig a letöltött szabadságvesztés időtartama és a sza-

4

(7)

badlábon töltött időtartam hányadosának kiszámításával. Ha a hányados számlálóját és nevezőjét az előbbiekhez hasonlóan egy koordinátarendszeren ábrázoljuk, akkor ezek egy derékszögű háromszög befogói, vagyis a hányados nem más, mint az origónál levő szög tangense. (Lásd a 2. ábrát.) A hányados kiszámítását követően meghatározható a szög nagy—

sága. A visszaesési sűrűség tp—szöge alapján a bűnelkövetők veszélyességük szerint rangsorol- hatók, illetve tetszőleges számú csoportba sorolhatók.

2. ábra. A vísszaesési sűrűség fogalma és deűníciója

.fzabaa'sáyresz/ek/ Milan/am

Szaúaa'sáywsz/és/

ifjú/"fan;

?

Szexi/ában lá/iá'f/ ia'a" Szabad/ám mh"?! mi

A visszaesést sűrűséget a bűntettesek nyilvántartásából vett minta alapján vizsgáltam.

A mintába került bűnelkövetők viszonylag sokszor voltak büntetve.

A visszaesés, illetve bűnismétlés gyakoriságát tekintve a legnagyobb arányú a hatszor—

tízszer elítéltek csoportja (228 fő), ennél kevesebbszer 95 fő volt elítélve, 37 fő tizenegyszer—

tizenötször és 9 fő tizenhatnál is többször. A megfigyeltek között nem fordult elő harmincnál többször elítélt. Ezen adatok a tényleges helyzetnél némileg kedvezőbb képet mutatnak, mivel a gépi nyilvántartás — ahol van -— csak az Összbüntetést tartalmazza, és nem számlálja egyen- ként az összbüntetésbe foglalt ítéleteket.

A nyilvántartás a bűncselekmények számáról teljesebb képet nyújt, ugyanis közli az ítéletben szereplő büncselekmény sorszámát (hány rendbeli) is. Mindössze ketten követtek el ötnél kevesebb bűncselekményt, 283 fő (az összes megfigyeltek mintegy 77 százaléka) 6—20 bűncselekményt követett el, és 85 fő 20-nál több bűncselekményt, az utóbbiak közül kilencen 40-nél is többet.

A büntetőítéletek és bűncselekmények számának összefüggése jelzi a halmazati és az összbüntetések nagy számát, mindössze 46 fő követett el annyi bűncselekményt, ahány büntetőítéletet ügyükben kiszabtak, tehát ítéleteiket egy—egy bűncselekményért kapták.

5 személyt 5—nél kevesebb ítéletben 30-40 bűncselekményért, egy személyt pedig 5 ítéletben összesen 63 bűncselekményért vontak felelősségre.

A megfigyelés időpontjában betöltött életkor és az eddig elkövetett bűncselekmények száma, illetve az eddig kiszabott büntető ítéletek száma összefügg egymással. Az elkövetők átlagéletkora a visszaesések számával párhuzamosan növekszik: az 1—5 alkalommal büntetet—

teknek 31 év;! a 6—l0 alkalommal büntetetteknek 42 év 10 hónap; a ll—lS alkalommal büntetetteknek 51 év;2 a 16-20 alkalommal büntetetteknek 52 év 8 hónap;3 a 21-nél több alkalommal büntetetteknek 65 év az átlagéletkora.

A büntetési nemek alakulása szoros összefüggést mutat azzal az életkorral, amelyben az elkövető első bűncselekményét elkövette. A 14—17 éves korban már bűncselekményt elköve—

tők 26,1 százalékával szemben a legkülönfélébb büntetési nemeket alkalmazták, így a sza—

badságveszte'sen, pénzbüntetésen és a javító—wnevelő munkán kívül a próbára bocsátást, a bírói megrovást és a javítóintézeti nevelést is, l9,8 százalékával szemben szabadságvesztést

1 Közülük mindössze két fő 50 éven felüli.

" Közülük egy fő 72 éves.

Közülük egy fő 84 éves.

(8)

A BÚNÖZÓ ÉLETPÁLYÁK 51

és pénzbüntetést, 36,9 százalékával szemben csak szabadságvesztést alkalmaztak. Az első bűncselekmény'úket fiatal felnőtt korban elkövetők 30,4 százalékánál csak szabadságvesztés, 42,1 százalékánál pénzbüntetés és 2,7 százalékánál szerepel az egyéb büntetési nemek mellett a fegyelmező zászlóalj. Az első bűncselekményüket 25 éves koruk után elkövetők 45,9 szá- zalékánál a bíróság már kizárólag szabadságvesztést alkalmaz.

A szabadságvesztési időtartamok reális értékelése csak akkor végezhető el, ha Össze tudjuk hasonlítani a szabadlábon töltött időtartamokkal, vagyis ha kiszámítjuk a visszaesési sűrűséget. A kiszabott szabadságvesztési időtartamok összege megállapítható a nyilvántar—

tásból, meghatározható továbbá az első bűncselekmény elkövetésétől eltelt időtartam is.

Sajnos a bűntettesek nyilvántartásában a szabadlábon töltött időről nincs pontos adat, mert nem tudhatjuk, hogy a kiszabott büntetésekből mennyit töltött le az elkövető, megkezdte—e már utolsó büntetésének letöltését, és a korábbi büntetések egyharmada, —negyede és —ötöde elengedésével, tehát feltételes szabadságra bocsátással mennyivel csökkent a kiszabott bün- tetéshez képest a letöltött büntetés.

E kérdésekre csak a büntetés-végrehajtási statisztika adhat pontos választ, így az elmé- letileg elfogadott mutató, a letöltött szabadságvesztési időtartam és a szabadlábon töltött időtartam hányadosa helyett ennek egy közelítő értékét alkalmaztam. A letöltött szabadság- vesztési időtartamok helyett a kiszabott szabadságvesztési időtartamok kerültek a számlá—

loba, a nevezőbe pedig az első bűncselekmény elkövetésétől napjainkig eltelt időtartam és a kiszabott szabadságvesztési időtartamok különbségei. Az így nyert hányados számlálója valamivel nagyobb, nevezője pedig valamivel kisebb az elméletileg kívánatosnál.

Az e hányadossal kiszámított szögek szerint az elkövetőket 6 csoportba soroltam. Egy- egy csoport ISO-os szögtartományt képvisel. A 300—on aluli két csoportba a kevésbé veszélyes bűnözők kerültek, akik legalább a börtönben töltött idő 1,7-szeresét töltik szabadlábon.

A 3.00 és a 600 közötti mezőbe olyanok kerültek, akik ugyan többször is összeütközésbe kerültek a törvénnyel, de kisebb-nagyobb büntetéseik között hosszabb időt töltöttek szabad- lábon, és esetleg még munkaviszonyt is létesítenek. A 450—ig terjedő tartományba soroltak legfeljebb annyi időt töltenek börtönben, mint amennyit szabadlábon. A 600 feletti szögtar- tományt a legveszélyesebb bűnözők alkotják, akik legalább 1,7—szer annyi időt töltenek börtönben, mint amennyit szabadlábon.

A vizsgált 369 személy közül 61-nél 150 alatti, 104—nél 15 és 300 közötti, 76—nál 30 és 450 közötti. 67-nél 45 és 600 közötti, 40-nél 60 és 750 közötti és 21—nél 750 feletti volt a veszé—

lyességét mérő szög. A 22 nő közül egy sem került a 600 fölötti szögtartományba.

E mutatószám értéke megerősíti azokat a megállapításokat, amelyeket az első bűnese- lekményt elkövetők életkoráról tesz a szakirodalom: a 60 és 750 közötti tartományba sorolt bűnelkövetőknek 55 százaléka, a 750 fölöttieknek 48 százaléka 14—17 éves korban követte el első bűncselekményét, míg a 150 alatti tartományba tartozóknak mindössze 13 százaléka követte el első bűncselekményét Hatalkorúként.

A családi állapottal összefüggésben megállapítható, hogy míg a nőtleneknek és hajadonoknak csak 39,7 százaléka sorolható a 300 alatti csoportba, addig a házasoknak 56,8 szá—

zaléka. Viszont a házasoknak csak 10,6 százaléka tartozik a legveszélyesebb, a 600 feletti kategóriába, a nőtleneknek és a hajadonoknak pedig 18,7 százaléka.

A nyilvántartásokban az iskolai végzettségre vonatkozó adatok rendkivül hiányosak, de az érdekességként kiemelendő, hogy a két középiskolát végzett bűnelkövető a 150 alatti kategóriába tartozik.

A foglalkozást tekintve a szakmunkások 77 százaléka a 450 alatti kategóriába sorolható, viszont a segédmunkások 38 százaléka, az alkalmi munkások 27 százaléka és a foglalkozás- nélküliek 50 százaléka a 450 feletti tartományba tartozik.

A 150 alattiaknak 72 százaléka nem követett el szabálysértést, míg a 450 felettieknek 53 százaléka szabálysértést is elkövetett. Természetes, hogy a büntetőitéletek száma és a

414:

(9)

visszaesési sűrűség szöge is összefüggést mutat. A 20—nál többször elítéltek a 450 feletti csoportba tartoznak. A 150 alattiak nagy része IO-nél kevesebbszer volt büntetve. (Lásd a 4. táblát.) Általában a bűncselekmények növekvő száma összefügg a szög növekedésével, de egy-egy súlyosabb bűncselekmény nagyobb büntetése esetén is előfordulhat magas szög- érték, például 1 fő 70,7o—os szöge 9 bűncselekményért kiszabott 6 ítélet eredménye. A 9 bűn- cselekmény között szerepel erőszakos nemi közösülés, halált okozó testi sértés, több garáz- daság, könnyű és súlyos testi sértés, mindezekért 10 év 6 hónapi szabadságvesztést szabtak ki.

Egy másik elítélt 79,60-os szöge 8 ítéletben kiszabott szabadságvesztés büntetése, továbbá 18 szabálysértésért kiszabott elzárás eredménye. Az általa elkövetett bűncselekmények a következők: 3 közveszélyes munkakerülés és 5 tiltott Visszatérés, továbbá 18 szabálysértés a rendőri felügyelet szabályainak megsértéséért.

4. tábla

A bűnelkövetők vísszaesésí sűrűség és a bűntetőítéletek száma szerinti megoszlása

A kiszabott szabadságvesztés és a szabadlábon töltött idő arányának szöge

A büntetőítéletek száma 1109 _ 3090 __ 45,00 _ ] 60,00 _ ő 75 yoo Összesen

15" alatt 2930 4430 59,9(, § 749o , felett

! l l

; s

1 —- 5 ... 10 * 16 23 E 23 14 1 9 95

6 —- lO ... 48 75 44 3 5 1 8 8 228

11 —— 15 . ... 3 12 8 5 7 2 37

1 6 —— 20 ... — l : l 3 - 2 7

21 —- 25 ... — —— , —- 1 —— —— I

26 — 30 ... ; —— —— : — —— ; l —- 1

Összesen § 61 * 104 i 76 ! 67 l 40 21 369

A szabadságvesztési időtartamok és a vizsgált szög értékei közötti összefüggés egészen nyilvánvaló. A négy elítélt, aki 1 évnél rövidebb időt töltött szabadságvesztésben, a 150 alatti kategóriában van, viszont az a 11 fő, aki 20 évnél többet töltött börtönben a 450 feletti kate- góriákban, közülük 10 a 600 feletti csoportokban.

A büntetés-végrehajtási statisztikában a visszaesési sorrendhez látszólag hasonló mutató a befogadások száma. Ez lényegesen különbözik a visszaesési sorrendtől, mert egyrészt nem tartalmazza azokat a büntetőítéleteket, amelyek nem szabadságvesztést szabtak ki, másrészt egy befogadás során két vagy több bűntetőítélet egymás után vagy összbüntetésbe foglalt le—

töltésére is sor kerülhet, harmadrészt egy bűnügyben több befogadásra is sor kerülhet. Pél- dául, ha az előzetes letartóztatásból a befogadott személyt szabadlábra helyezik, majd a jog- erős ítélettel újra befogadásra kerül sor. Mindezekből következik, hogy a befogadások száma nagyobb is és kisebb is lehet a büntetőítéletek számánál. Minthogy a befogadások száma elsősorban az operatív statisztika fontos mutatószáma, így a továbbiakban nem kívánok vele részletesen foglalkozni.

A büntetés—végrehajtás elítélt-nyilvántartásából egy 964 főre kiterjedő mintát állítottam össze. Ebből 900 fő volt kétszer vagy többször befogadva, így természetesen a visszaesési sű—

rűség csak ezeknél értelmezhető.

A továbbiakban a visszaesési sűrűségre vonatkozóan végzett vizsgálatokat mutatom be.

A büntetés—végrehajtás adatainak elemzésénél mód nyílt a visszaesési sűrűség elméletileg is korrekt definíciójának alkalmazására. Ugyanis a nyilvántartó lapokból megállapítható a fogvatartási időtartamok összege, továbbá az első bűncselekmény elkövetésétől napjainkig eltelt időtartam. Ezen adatok alapján kiszámítható a fogvatartási idő és a szabadlábon töltött idők összegének hányadosa, amely a visszaesési sűrűséget méri.

(10)

A BÚNÖZÖ ÉLETPÁLYÁK 53

A kétszer és háromszor befogadottaknál legnagyobb gyakorisággal a 300 alatti és a 750 feletti kategóriák szerepelnek, ami azt jelzi, hogy közöttük kevésbé veszélyes bűnözők van—

nak, akik két—három rövidebb büntetésük között hosszú időt töltenek szabadlábon, de olyanok is vannak, akik két—három súlyos büntetésükkel életük javát büntetés-végrehajtási inté- zetekben töltik.

Az egynél többször befogadott 900 fő visszaesési sűrűség szerinti megoszlása

Fogvatartottak

Visszaesési sűrűség aránya

(százalék)

ISO-nálkisebb... ... 15,3

15,00—29,90 .. ... 19,7

30,0o—44,9" ... 16,6

45,OO—-59,9D ... ... 16,3

6(),00—74,9o ... l7,l

750-nál nagyobb .. ... 15,0

A hétszer és többször befogadottaknál a 150 és 450 közötti és a 600 és 750 közötti kate- góriák emelkednek ki, ami viszont összhangban van azzal a tapasztalattal, hogy a befogadá—

sok számával csökken a büntetési időtartam, a sokszor büntetettek egyre csekélyebb súlyú bűncselekményekért kerülnek bíróság elé, és egyre kisebb büntetésekben részesülnek.

IRODALOM

(1) Blumsteín, A.—Nagin, D.: On the optimum use ofincarccration for crime control. Operation Res earth. 1978. évi 3. sz. 381—405. old.

(2) Chaiken, J. M.—Rolph, J. E.: Selectiveincapaeitation strategies based on estimated crime rates.0pemtion Research.

l980. évi 6. sz. 1259—1274. old.

(3) Girmer, D. H.: Mesure de la possibilité d'amendcment de deliguants récidivistes. Journal de la Société de Statis- liguc de Paris. 1973. évi 3. sz. 206—228. old.

(4) GönczólKamlin: A visszaeső bűnelkövetők tipológiája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1980. 347 old.

(5) Há'ring, H.: Rückfallsinterwall der gefáhrlichen Gewohnheitsverbrecher. Megjelent: Taschenbuch für Kriminalis- ten. Verlag Deutsche Polizei Gmbh. Hamburg. 1964. 120—130. old.

(6) Patera Antal—Tammy Tibor: A visszaesések intenzitásának kriminológiai vizsgálata. Megjelent: Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1975. 75—133. old.

(7) Sebba, L.: Amnesty—a guasi—cxperiment. British Journal of Criminology. 1979. évi 1. sz. 5—30. old.

TÁRGYSZÓ: Bűnözés.

PEBEOME

HpenMerom oaepxa mannerca mi. merpuliecxoe npnőnmicerme őnorpadmü yronoannxos, TO CCTb Hanem/m peumraamma. Konmec-mennoe necnenoaanne aroro Bonpoca KOCBCHHBIM oőpa30M nperrocrannrier ouenky raioxe n ornocnrenbno creneHrt HX oőmecrsetmoü onacnocrrr.

B nepBOM pa3rtene aerop noxasbrsaer peununanbrü nopsmox BO martMocmsn c pa3JIPI'íHbIMI/I nemorparbmecngn HpH3HaKaMI/l.

B paanx nccneaoaamm őrtorpadmiít yronommicoa Hapsuiy c nopaziKOM peunmiaa Hymno y'íi/ITbIBaTb Taroxe H TO, xaKyro Homo caoeü mmm! peuunnancrm npononar Ha Bone u, coorBercrsen- no, B sarcmoaenun, npoaeM B xoae Hamepemm am cporm cnenyer COI'IOCTaBJ'lHTb. Grrr conocramie—

mm aerop npon3aoi1nr c HOMOIIIBXO noxa3aremr, nony'iaeMoro HM nyreM ncuncnenmr liacmoro npozronmnrenbnocm orőbrroro cpoxa aaknmuenna n BpeMerm, nponeuemioro Ha nem:.

SUMMARY

The study deals with the so-called metrical approach of the career Of criminals, that is their relapse into crime. A guantitative analysis of the guestion provides also an indirect estimate of their social danger.

(11)

54 KOVACSICSNÉ DR. NAGY: A BÚNÖZÖ ÉLETPÁLYÁK

In the first part the authoress shows the order of recidivism and its interrelationships with various demographic criteria.

In the analyses ofthe career of criminals,in addition to the order of recidivism the guestion has to be cleared up how much time those previously convicted spent during their life at liberty and how much in imprisonment, and these time periods are to be compared. The comparison is carried out by the authoress with an indicator showing the ratio of the time period at liberty and that spent in imprisonment.