Thonstad, T. – Kobberstad, T.: A szakképzett munkaerő szerepe Norvégia exportjában, belföldi fogyasztásában és a beruházásoknál

960

alatti megduplázódásával számol. mialatt a munka részesedése 0.43—ról 0,63—ra növek—

szik. A legkedvezőtlenebb modell a harc stratégiája" mellett a nemzeti jövedelem 50 év alatti megduplázódását adja, mialatt az eloszlás 0,45-ről mindössze 0.495—re nő. A harmadik modell a kettő között van, 35 év alatti megduplázódással és 0.54 pr, értékkel.

(ism.: Szilágyi György)

HUSBY, R. D.:

lDÖSORl ÉS KERESZTMETSZETI ADATOKBÓL BECSULT NEM LINEARIS

FOGYASZTÁSI FUGGVÉNY

(A nonlinear consumption function estimated from time-series and cross—section data.) —— The Review of Economics and Statistics. 1971. 1. sz. 76—79. p.

A lakosság fogyasztására vonatkozólag mind idősori. mind keresztmetszeti adatok rendelkezésre állnak. Az idősoradatok alap—

ján nem becsülhető meg a különböző jöve- delemcsoportok különböző fogyasztási haj- landósága; a keresztmetszeti adatok viszont nem teszik lehetővé a fogyasztás jövedelem—

rugalmasságának hosszabb időn keresztül való vizsgálatát.

Korábbi. 1960—1961. évi keresztmetszeti adatok alapján végrehajtott regressziós becs- lések arról tanuskodtak, hogy a jövedelem és a fogyasztás kapcsolatát feltüntető függvény nem lineáris hatásokat tükröz. Korábbi kuta- tások folytatásaképpen a szerző most 1948-—

1967. évi amerikai idősoradatok bázisán al- kotott lineáris fogyasztási függvényt; amikor is a reziduumok autokorrelációja specifiká—

ciós hiba fennállására engedett következtetni.

A szerző felfogása szerint a fogyasztás nem- csak a jelen. hanem az elmúlt időszakbeli jövedelem (tehát bizonyos állandó jövedelmi szint. permanent income) függvénye is. ezért tehát a függvénybe további magyarázó változóként felvette a tárgyidőszakbeli jöve- delmen kívül az elmúlt időszakbeli (jelen esetben egy negyedévvel késleltetett) jövede- lemnagyságot is. Függvénye ebben az eset- ben a következő eredményeket szolgáltatta (megjegyezve. hogy C a fogyasztást. Y a jövedelmet jelöli):

C : 0.5408 % 0.3585 v 4— 0.6111 C—t /1/

A paraméterek szignifikánsak. a többszö—

rös determinációs együtható (R2) O,99; a Dur- bin—Watson-féle mutató értéke (1 .79) is auto- korreláció—mentességre utal. Minthogy koráb- bi vizsgálatok a fogyasztási függvény nem li—

neáris jellegére engedtek következtetni. a szerző további változóként még kísérletkép- pen Y2-et is felvette a függvénybe. Ennek a változónak a paramétere azonban nem volt szignifikáns, ami ebben az esetben a lineáris

STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÖ

kapcsolat mellett szólt, vagyis a jelenlegi és a korábbi vizsgálatok eredménye között el—

lentét mutatkozott.

Minthogy a szerző fenntartja a nem lineá- ris kapcsolat fennállására vonatkozó feltevé—

sét. de azt a felfogást is, hogy a fogyasztás az előző időszakbeli jövedelmi hatások figye-, lembevétele nélkül nem vizsgálható. csak az , a lehetőség maradt a számára, hogy az 1960—1961. évi városi lakosság fogyasztása keresztmetszeti adatainak bázisán konstruált függvénybe az /1/ alatti idősoros függvény alapján becsült C,] változó paraméterét (0.61) külső információként vitte be a mo- dellbe, s igy a függvény a következő alakú:

C : 233.6 4— 0.3330 Y — 0.000003523 V?- 4—

—l—O.61 C_1 f2/

A keresztmetszeti adatok alapján lehető—

ség nyilt a fogyasztásnak különböző jövede—

lemcsoportok szerint való részletes vizsgálaté—

ra is. A szerző ezt tíz jövedelemcsoportra néz—

ve végezte el. és azt találta, hogy a fogyasz- tási határhajlandóság a nagyjövedelmű csa- ládoknál lényegesen alacsonyabb mint a kisjövedelműeknél.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

THONSTAD. T. — KOBBERSTAD. T.:

A SZAKKEPZETT MUNKAERÖ SZEREPE NORVÉGIA EXPORTJÁBAN, BELFÖLDI FOGYASZTASÁBAN ÉS

A BERUHÁZÁSOKNÁL

(Educated manpower behind Norway's export.

domestic consumption and investment.) — The Re- view oi lncome and Wealth. 1971. 3. sz. 253—261. p.

A közgazdasági modellek és elemzések nagy részében a munkaerő homogén ténye- zőként szerepel. Ez az átfogó jellegű megkö- zelítés azonban nem minden esetben célra- vezető. lgy például nem alkalmazható akkor, amikor a különböző speciális szakképzettsé—

gű munkaerő iránti igényt vizsgálják. Továb—

bá a gazdasági növekedés okainak feltárásá- nál sem mellőzhetők a felhasznált munka képzettség szerinti összetételének elemzése.

Ezen utóbbi meggondolásból kiindulva végzett vizsgálatokat a cikk szerzője Norvé—

giában az ágazatok kibocsátása (output) és különböző képzettségi fokú munkaerő fel—

használása közötti összefüggések tárgyában.

Főképpen arra a kérdésre keresett választ, hogy a végső felhasználás négy fő kategó- riájában (export, lakossági és közösségi fo- gyasztás. beruházás) hogyan oszlik meg a különböző típusú képzettséggel rendelkező munkaerő iránti igény.

A számításokhoz a szerző a legegyszerűbb input-output modellt használtarfel. azzal a módositással. hogy a munkát nem csupán egy

STATISZTlKAl IRODALMI FlGVELÖ

tényezőként, hanem szakképzettségi típuson—

ként külön—külön termelési tényezőként kezel- te. 14 szakképzettségi tipust és 30 ágazatot alkalmazott'a számításoknál. A szakképzett- ségi tipusokat a végső következtetések levo—

násához három fő csoportba vonta össze:

egyetemi végzettségű, szakmai képzettségű és általános jellegű végzettséggel rendelkező munkaerőre. Utóbbi csoport az általános is—

kolai és a különböző fokú középiskolai vég- zettséggel bíró munkaerőt foglalta magában.

Az egyes ágazatok munkaerő-szükségleté—

nek összetételét illetően a modellek felhasz—

nálásával értékes eredmények születtek. Ki- tűnt, hogy melyek Norvégia gazdaságában az ún. ,,intelligens" ágazatok. tehát azok, amelyeknek viszonylag magas a képzett mun- kaerő—szükséglete. A villamosenergia—szol- gáltatásban például az ilyen jellegű igény 1960-ban az összes munkaigény 44 százalé- kát tette ki, a hajózásnál 37 százalékot, ugyanakkor az erdészetben 11 és a halá- szatban mindössze 9 százalékot.

Norvégia egész gazdaságát tekintve a szá—

mitások azt mutatják. hogy 1960—ban az or- szág 1,4 millió főt kitevő aktiv népességéből a végső felhasználás négy fő kategóriája kö—

zül a lakossági fogyasztásra szolgáló javak előállításában közvetlenül vagy közvetve 44 százalék vett részt, a közösségi fogyasztás célját szolgáló javak termelésében pedig 10 százalék. A fennmaradó rész csaknem egyenlő arányban oszlott meg a beruházó—

sok (240/0) és az export (220/0) között.

Az egyetemet végzetteket illetően a hely—

zet egészen más. A legszembetűnőbb az.

hogy a közösségi fogyasztás, amely 1960-ban a gazdaságilag aktív népesség összlétszámá- nak csak 10 százalékát foglalkoztatta, az egyetemet végzetteknek ugyanakkor a 38

961

százalékát. Ennek egyik oka az. hogy csak—

nem minden oktatási tevékenység a közös- ségi fogyasztás kategóriájába tartozik.

A cikk szerzője olyan jellegű számításokat is végzett, amelyben a végső felhasználás négy fő csoportjának egységnyi (egymillió norvég korona) értékére jutó munkaerő—, ezen belül szakképzett munkaerő-. továbbá tőke- és importigényét vizsgálta meg. A ka—

pott eredmények azt mutatták. hogy 1960- ban Norvégiában az export munkaigényes- sége volt a legalacsonyabb, mig a másik há—

rom felhasználási kategóriáé nagyjából azo- nos — az exporténál magasabb — szinten mozgott. Ugyancsak az export kötötte le vi- szonylag a legkevesebb szakképzett munkát, míg a közösségi fogyasztás kimagaslóan a legtöbbet. Ezzel szemben az export tőkeigé- nye meghaladta a másik három csoportét.

Hasonlóképpen sokkal több importot kötött le Norvégia kivitele, mint akár belföldi fo—

gyasztása, akár beruházásai. Ebben kétség—

telenül nagy szerepe volt a kereskedelmi tengerészet — mint az export fontos ténye—

zője —— nagymennyiségű import-fűtőanyag felhasználásának.

Végül a cikk írója összehasonlította saját eredményeit Leontief hasonló tárgykörben, az Egyesült Államok exportjára vonatkozóan végzett vizsgálataival. Megállapította. hogya két ország exportjának jellege teljesen eltér egymástól. amennyiben Leontief szerint az Egyesült Államok exportjának viszonylag ma- gas a munkaerő, illetve a szakképzettséggel rendelkező munkaerő iránti igénye, mig tőke- szükséglete aránylag kevés, ugyanakkor Norvégia exportjánál —— a mondottak szerint

— éppen ellenkező a helyzet.

(lsm. : Szőnyi Gyuláné)

DEMOGRÁFIA — TÁRSADALOMSTATISZTIKA

FISHER. A. C.:

A NEPESSÉG

ÉS A KÖRNYEZET MlNÖSÉGE

(Population and environmental auality.) — Public Policy. 1971. 1. sz. 19—35. p.

Az utóbbi időben több munka hangsú- lyozta az Egyesült Államokban a népesség száma és növekedési üteme. valamint a kör- nyezet minősége közötti összefüggést. Azt ál- litják, hogy a lakásprobléma, a közlekedést nehézségek, a kórházi ágyak hiánya, a pi—

henőhelyek hiánya és a környezet elszeny- nyeződése mind a népesség gyors növekedé- sének következményei.

A. C. Fisher ismertetett tanulmánya en—

nek az ellenkezőjét bizonyítja: a környezet minősége romlásának nem a népesedés prob- lémája az elsődleges oka.

10 Statisztikai Szemle

Ennek bizonyítására Fisher három tételt állít fel.

Az első. hogy a népesség növekedési üte—

me a fejlett országokban minden valószinű- ség szerint csökkenni fog. Ennek alátámasz—

tására Beckemek és Mincernek a családok gyermekszám döntéseire vonatkozó elméletét idézi.

Becker szerint a házaspár hasonló meg—

fontolások alapján dönti el, hogy hány gyermeket tervez felnevelni, mint amikor va- lamely tartós fogyasztási jószág beszerzését gondolja meg. E modell azt mondaná. hogy

—- ha semmi más nem változna —— a családi jövedelem növekedésekor a gyermekszám is nagyobb lesz. Az iparosodással és városiaso- dással azonban megnőttek a gyermekek el- tartásának. nevelésének költségei; viszont