Az IARIW 23. konferenciája

AZ IARIW 23. KONFERENCIÁJA

A Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutatási Társaság (International Association for Research in

Income and Wealth - IARIW) 1994. augusztus 21.

és 26, között a kanadai St. Andrewsban tartotta 23.

általános konferenciájátl Ez volt az amerikai

földrészen megtartott első és egyben a Társaság tör—

ténetének legnépesebb összejövetele, amennyiben közel kétszáz résztvevő jelent meg, és mintegy száz

dolgozatot nyújtottak be. A program — az előző kon—

ferenciához hasonlóan — tizenkét témát tartalmazott, ezek közül négyet plenáris ülés, nyolcat pedig két-

két párhuzamos ülés vitatott meg.

!. Kormányzati statisztika (Stewart Wells, Stalistics Canada)

M. A nemzeti számlák (SNA) felülvizsgálatának elvei (Carol Carson, Bureau of Economic Analysis, Egyesült

Államok)

28. Háztartások vagyona: térbeni és időbeni változások (If. 'I'homax .]uster, Institute for Social Research, Egyesült

Államok USA).

3. A munkaerő elszámolása (Anne Harrimn, OECD) JA. Nemzeti számlák változatlan áron (Saren Hrademen, Danmarks Statistik)

48, A háztartási jövedelmek összetétele (Ann Harding, National Centre for Social and Economic Modelling, Australia)

5, Kapcsolat a szatellit számlák és egyéb adatrendsze- rek között (lenn-Etienne Chu/mm, INSEE)

M. A gazdaságelmélet és a nemzeti számlák ('I'homar K. Rymes, Carleton University)

68. A társadalmi gazdasági változások hatása a jovede—

lemeloszlásra (Stephen Jenkins, University of Swansea) 7. Kiadások, jövedelmek, termelés és termelékenység nemzetközi összehasonlítása (Alan Heston, University of Pennsylvania)

XA, Az átalakuló országok gazdasági növekedésének új-

raértékelése (Paul Marer, Indiana University)Z

' A Társaságról átfogó ismeretetést ad az előző konfe-

renciáról szóló beszámolójában Árvay Júnm' a Statisztikai

S:emle 1993, évi 2. számában (l7l—l75. old.)

Z A XA. szekció programjában szerepelt Árvay .la'nax ,,Altematív növekedésbecslés Kelet- és Közép—Európa né—

hány országára", valamint Árvay János és Vérter András ,, A rejtett gazdaság hatása a növekedés mértékére Magyarorszá—

gon" cimű tanulmánya S:ila'gyi György felkért hozzászóló volt a 7. és a XA. szekcióban.

813. Egyéb előadások (Edward N, Wat/f New York University)

A felsorolásban a párhuzamosan tárgyalt témákat a sorszám mellett A és B betü jelzi, az egyes szekciók szervezőinek nevét zárójelben adjuk meg:

Hagyományosan a vendéglátó ország joga kivá- lasztani az !. plenáris szekció témáját. Kanada a

kormányzati statisztikát választotta, A választás

mindenképpen elgondolkodtató abból a szempont- ból, hogy a világ elismerten egyik legjobb statiszti- kai rendszerével rendelkező országa éppen az ál- lamháztartással kapcsolatos statisztikákat tartja ak- tuális és egyben tudományos szempontból a legin—

kább nyitott témának.

A szekcióban elhangzott hét előadás közül kü-

lönösen kettőt érdemes kiemelni. Az egyiket a Nem- zetközi Valutaalap (International Monetary Fund — IMF) szakértője, A. Premchand tartotta ,,A töketéte-

lek kormányzati elszámolása" cimen. Meg kell

azonban jegyezni, hogy a nemzeti számlákban hasz—

nálatos tőkete'teleknél szélesebb értelemben hasz-

nálja a ,,capital budgeting" (tőkekiadások) fogalmát, ide sorolva minden olyan ráfordítást, amelytől hosz- szú távon társadalmi hozam várható. Ilyen kiadá—

soknak tekinthetjük például a KHT ráfordításokat, az

oktatási kiadásokat vagy akár a vállalkozások haté- konyságának növelését célzó támogatásokat. Gazda- ságpolitikai szempontból rendkívül fontos kérdés az

államháztartási elszámolásokban a töke- ésa folyó tételek elhatárolása, mivel az óvatos gazdaságpoliti- ka kizárólag a tőkekiadások finanszírozására vesz fel hitelt, a folyó kiadásokat a folyó — általában adó—

— bevételeknek kell fedezniük. Az előadás értékelte a különböző országok költségvetési gyakorlatát abból a szempontból, hogy mennyire következetesen

választják szét a folyó és a tőketételeket és ez utób—

biakat mennyire részletes funkcionális osztályozás—

ban mutatják be.

Statisztikusi körökben mint szélsőséges példa

közismert, hogy az Egyesult Allamok makrogazda-

sági statisztikája egészen a közelmúltig igen sok te- kintetben nem követte a nemzetközi szabványokat.

Az amerikai nemzeti számlák teljes körű felülvizs—

gálata és átalakítása jelenleg van folyamatban, az ennek keretében folyó kormányzati elszámolások helyzetéről tartott időközi beszámolót az Egyesült Államok Jegybankjának és Gazdaságstatisztikai Hi- vatalának négy munkatársa. A következőkben né-

hány kiragadott problémát sorolunk fel:

— hol kell meghúzni a határt a kormányzati intézmények és az erősen támogatott közösségi vállalatok, például ál- lamvasutak, közszolgáltató vállalatok között?

— hogyan kell elszámolni a konnányzati intézmények piaci termelését, amelynek értéke az Egyesült Államokban eléri a kormányzati szolgáltatások hét százalékát, és emelke—

dő tendenciát mutat?

— a fegyver- és haditechnikai beszerzések közül melye—

ket leliet beruházásnak tekinteni, ezáltal mérsékelve a közös- ségi fogyasztás kimutatott dinamikáját?

— a kormányzat vagyonmérlegének összeállítása számos specifikus kérdést vet fel, mivel lehetetlen piaci alapon érté—

kelni a köztulajdonban lévő eszközöket, például műemléke- ket, közterületeket stb., ezek hogyan illeszthetők a rend—

szerbe?

Külön szekció (2A.) foglalkozott azzal a kérdés- sel, hogy milyen elvi megfontolásokat követnek az

egyes országok hivatalos statisztikai szervezetei a

nemzeti számlák felülvizsgálata során. A kérdés ak—

tualitását az adta, hogy a ENSZ Statisztikai Bizott—

sága l993—ban fogadta el a nemzeti számlarendszer

új nemzetközi ajánlását, amely ösztönzést jelent

minden ország számára, hogy programot dolgozzon

ki ezen irányelvek adaptálására.

Azokban az országokban, ahol eddig is igen fejlett volt az elszámolási rendszer, tehát részletes

nemzeti számlákat állítanak Össze, a felülvizsgálat

sajátos kérdéseket vet fel. David Wroe az Egyesült

Királyság statisztikai hivatalából a nemzeti számlák

készítőinek e's felhasználóinak érdekei közötti el-

lentmondást hangsúlyozta. Míg a felhasználók a mi—

nél korszerűbb és nemzetközi szinten összehasonlit—

ható tartalmú adatokat kérnek, addig a számlák ké—

szítői elsősorban azért éreznek felelősséget, hogy

megőrizzék az elszámolási rendszer egyensúlyát. A felülvizsgálat során lényegében azzal a kérdéssel

kell szembenézni, hogy meddig érdemes újabb és jobb becslésekre várni a nemzeti számla összeállí-

tása során, mekkora erőfeszítések árán, milyen mér-

tékben lehet a számlák minőségét javítani. A francia előadás ugyanezt a kérdést az adatforrások oldaláról

közelítette meg. Közismert, hogy a francia statisz- tika igen részletes, a gazdaság szinte valamennyi te-

rületére kiterjedő adatforrásokra alapozva állítja

össze a nemzeti számlákat. Ebből következően vi- szont számlarendszerük összeállítása igen költséges,

az l993-as SNA alkalmazása pedig még további

adatigényeket támaszt, Mivel az új SNA (pontosabban ennek az Európai Közösségek által al- kalmazott változata (az European System of Account — ESA) kereteben állnak elő azok a legfon—

tosabb adatok, amelyek meghatározzák a közösség

fenntartásához szükséges tagsági hozzájárulás mér—

tékét, illetve az Európai Monetáris Unió létrejötte után az államháztartási hiány és az államadósság

nagyságát, az ESA adaptálása a jövőben nem csupán statisztikai, hanem elsősorban politikai kérdésként merül majd fel.

Statisztikai körökben régóta tartó szakmai vita, vajon a nemzeti számlákat elsősorban elemzési vagy inkább leíró statisztikai eszköznek tekintsük—e? Az ENSZ Statisztikai főosztályán kidolgozott személyi számítógépekre írt szoftver példáját szolgáltatja an—

nak a szemléletnek, amely elemzési eszközként, a nemzetgazdaságot leíró modellként értelmezi a

nemzeti számlákat. Ebben a megközelítésben a rendszer összes azonossági összefüggése — például az, hogy a nemzetgazdaság egészére a termelés egyenlő a felhasználással, vagy hogy a jövedelem

újraelosztása során megegyeznek az adott és a ka—

pott jövedelmek — automatikusan teljesül, nincs he- lye a különböző adatforrások között szinte szükség- képpen fennálló inkonzisztenciáknak, A statisztikai szemlélet szerint ezzel szemben az eltérések mértéke önmagában is fontos információt szolgáltat a megfi- gyelt gazdasági folyamatok természetéről.

Az ,,A nemzeti számlák változatlan áron" el—

nevezésű (4A.) szekció a statisztika egyik örökzöld témájával foglalkozott, néhány új gondolat felveté—

sével. A dolgozatok elsősorban azzal foglalkoztak,

hogy a SNA ajánlásai milyen elméleti és gyakorlati problémákat vetnek fel.

Magyar szemmel nézve a legérdekesebb Esben

Dalgaard ,,Az új SNA megvalósitása — ár— és volu-

menmére'si ajánlások" című tanulmánya volt, amely az l993-as SNA volumenme're'ssel kapcsolatos új ajánlásainak következményeit elemzi dán adatok alapján. Az SNA egyik módszertani újítása, hogy javasolja a láncindexeknek a fix bázisú indexekkel párhuzamos használatát, aminek következtében ter—

mészetesen felmerülnek a szakirodalomból jól is—

mert indexelméleti problémák, E problémák bár jól

ismertek3 számszerű hatásuk a gyakorlati alkalma-

zás során újból és újból problémaként jelentkezik.

Az ,,additivitás" problémáját az új SNA úgy próbál—

] A magyar nyelvű szakirodalomban lásd például: Kő—

vex Pál: Statisztikai indexek (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. l956.); Köves Pál: Indexelmélet és közgazdasági valóság (Akadémiai Kiadó, Budapest. l981).

ja meg áthidalni, hogy a fix bázisú és a változó bázi—

sú láncindexek használatát párhuzamosan ajánlja.

Az új SNA elsősorban a Fisher-formulát favo—

rizálja, de nem zárkózik el a Laspeyres-típusú volu—

men- és a Paasche—típusú árindexektöl sem. A dán statisztikai hivatal munkatársai az 1966 és 1990 kö- zötti évekre készítettek változó bázisú számlákat, amelyekhez felhasználtak egy rendkívül részletes, az 1966—1990. évek adatait tartalmazó adatbázist. A szerzők szerint a dán gyakorlat, illetve a dán adatok alapján végzett számítások azt bizonyítják, hogy az l993-as SNA mindkét ajánlása megvalósítható ugyanazon forras adatainak felhasználásával. Számi—

tásaik azt mutatják, hogy a valóságot leginkább kö—

zelítő F isher-láncindexek értékeitől a Laspeyres- láncindexek alig térnek el, míg a űx bázisú indexek bizonyos területeken relative eltérést mutatnak. A vita során többen is felvetették, hogy a bázis- vagy

láncindex használata inkább teoretikus problémát

jelent, a gyakorlatban a különbség nagyon kicsi, Ennél sokkal nagyobb horderejű megoldatlan kérdé—

sek jelennek meg az SNA gyakorlati alkalmazása során. Az egyik hozzászóló szerint például az adók vagy a kereskedelmi, illetve szállítási árrések deflá- lása a gyakorlatban olyan jelentős megoldatlan probléma, amely sokkal nagyobb hatást gyakorol az összehasonlító áras nemzeti számlák adataira,mint az indexformula típusa.

M. Salem, N. Mil/er és Y. M. Siddigi közös ta—

nulmányokban a ,,real GDP" mérésekor alkalma—

zott kettős deilálás módszerével kapcsolatban az el—

múlt évtizedek során felmerült kritikai észrevétele-

ket és a kanadai gyakorlatot tekintették át. Hasonló gyakorlati mérési probléma összefoglaló áttekintését

adta két francia szerzö, akik a francia villamose-

nergia-szektor esettanulmánya alapján érzékeltették

az elméleti ár— és volumenmérési megoldások gya-

korlati nehézségeit.

A szekcióban a nemzetgazdaság részterületeire

vonatkozó volumenmérési tanulmányok is igen ér—

dekesek és színvonalasak voltak, Ken Mansell, az angol statisztikai hivatal munkatársa például a szol—

gáltatások teljesitményértékének összehasonlító áras

mérésével foglalkozott A vita során érdekes prob—

Iéma merült fel, így például, hogy a technikai fejlő- dés volumenváltozást jelent-e a szolgáltatások ese—

tében, Nugent Miller a számitástechnikai eszközök kibocsátásának I/O-beli változatlan áras mérésével foglalkozott Steven Keuning (Holland Statisztikai

Hivatal) a társadalmi elszámolási mátrix (Social

Account Matrix — SAM) változatlan áras számításá—

nak problémáit elemezte nemcsak elméleti oldalról

közelítve a kérdést, hanem a módszert Indonézia adatain ki is próbálva,

A legnagyobb számú dolgozatot a ,,Kiadások, jövedelmek, termelés és termelékenység nemzetközi összehasonlítása" cimű szekció (7) vonultatta fel, melynek szervezését Alan Heston, a Pennsylvania Egyetem professzora vállalta magára. A dolgozatok jelentős része a hetvenes évek eleje óta folyó Nem- zetközi Összehasonlítási Program (ICP) módszerei—

vel vagy a program eredményeként kapott adatok

további felhasználásával foglalkozott. A módszertani munkák közül kiemelkedik Yuri Dikhanovnak, a Világbank munkatársának ,,A becslések érzékenysége az aggregációs eljárások megválasztására" című tanulmánya, amely újragon- dolja és újrafogalmazza az [CP—ben használt aggre—

gációs módszerek — az ún. Geary—Khamis módszer,

az EKS stb,4 — különböző változatait A ma már

nagyszámú ,,sokoldalú" — azaz több országot kon- zisztens rendszerbe foglaló _ indexformula közötti választás jórészt attól függ, hogy az eljárások kedve—

ző tulajdonságai közül melyeket tartunk a legfonto-

sabbnak, illetve, hogy a kedvezőtlenek közül melye—

ket tartunk kevéssé zavarónak. Az lCP jelenlegi eu- rópai programja például azért választotta 1990 óta

az ún. EKS-módszerts, mert ez mentes attól a torzí- tástól, amely abból adódik, hogy a nagyobb ország súlyarányai erősebben befolyásolják az eredménye-

ket, mint a kis országoké (Gerschenkron-effektus).

Az EKS—módszer azonban nem additív, azaz a kü-

lönböző aggregátumok reálértékei nem állíthatók

össze a részaggregátumok reálértékeinek összege—

ként. Dikhanov ráirányítja a figyelmet az 1972-ben publikált, ám mindeddig kevés figyelemre méltatott

Iklé-módszerre,6 amely — legalábbis bizonyos

feltételek között és bizonyos tartományban — additív konzisztenciát biztosít, a Gerschenkron—effektus je- lentős mérséklése mellett. Dikhanov az indexekkel szemben támasztott követelményeket inkább formai vagy logikai megfontolások alapján állítja fel.

Dikhanov dolgozatának felkért hozzászólója,

Erwin Diewer! szerint e követelmények között helye van ,,a gazdaságelmélettel való konzisztenciának"

is, A felszólalók között néhányan felvetették, hogy

4 Ezekről számos cikk jelent meg a Starixznkai Salm/u hasábjain, például Brecht/w Láss/ó: Az indexek súlyozásá- nak kérdései a nemzetközi összehasonlításoknál (l973, évi 5, sz. 454-472. old.); S::Iágvi György: Megegyzések a nem- zetközi Összehasonlítások sokoldalú indexrendszeréliez (1975. évi 5. sz. Sió-530. old.). A téma legteljesebb áttekin—

tése Kövcx Pál könyvében (lndexelmélet és közgazdsági va- lóság. Akadémiai Kiadó) található.

5 Erről részletesen: A bruttó hazai tennék európai ösz—

szehasonlitása, l990. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1994. 64 old.

) Doris [lc/é: A new approach to the index number problem, gyurlerly Journal (g/lannomlcs. l972,

melyik gazdaságelmélettel kívánatos ez az összhang.

Mindenesetre ebbe az irányzatba illik bele ]. L.

Callier ,,A reálfogyasztás Konyusz—Rothbart-índexe sokoldalú összehasonlitáshoz" című munkája, amely

a hasznossagi függvények követelményeit is beépíti

az indexek megkívánt tulajdonságai közé.

A nemzetközi összehasonlítások másik, egyre

terebélyesedő iránya a groningeni egyetemen kifej—

lesztett termelés— és termelékenység-ósszehasonlitás,

az ún. lCOP (International Comparison of Output and Productivity), amely mintegy ,,ellentétele" az ICP—nek, amennyiben a) az lCP a végső felhasználás (kiadások) tételeiből, az lCOP a termelésből indul ki, b) az IC? konkrét javak és szolgáltatások, ún.

reprezentánsok áraiból számított árkoeffrciensek segítségével jut el a vásárlóerő-paritáshoz, az ICOP

viszont áru- és szolgáltatásesoportok átlagáraiból

számít paritásokat,7

Az lCOP-iskola feltűnően nagy számú

dolgozattal jelentkezett Angus Maddison, Dirk

Pilat és Bert van Ark ,,Az lCOP—tapasztalatok tanulságai" címen áttekintést adtak a téma fejlődé—

séről és a fontosabb ósszehasonlításokról, Ezen kí- vül van Ark ósszehasonlitotta a volt Német Demok- ratikus Köztársaság (NDK) és a volt Csehszlovákia feldolgozóipari termelését és termelékenységet a Német Szövetségi Köztársaságéval l987—re, illetve

l989—re. Az NDK termelékenységi színvonalát a nyugat—németországi 30 százalékával, Csehszlová—

kiáét 25 százalékával találta egyenlőnek. A módszert sokan vitatták, tobbek kozt a dolgozat fel—

kért hozzászólója (ielen beszámoló egyik szerzője), valamint a cseh Jaroslav Kux is, Az eljárás egyik sebezhető pontja a hozzáadott érték összehasonlítá—

sa. Az előbb említett átlagárak ugyanis csak termék-

re vagy termékhalmazra, tehát a kibocsátásra (output) értelmezhetők, a hozzáadott értékre nem. A hozzáadott értéket a szerző ugyanazzal a paritással

számíja át egységes valutára, amit a kibocsátásra

kapott, és nem sok figyelmet fordít az ezen eljárás mögött meghúzódó implikáeiókra,

Az lCOP-esalád egy másik sarja ,,A szolgáltatá—

sok összehasonlításának újperspektívája" címü dol- gozat, amelynek szerzője, Nanno Mulder szintén a groningení egyetem munkatársa. A címben szereplő

szolgáltatásokon itt a közlekedést, a hírközlést és a

kereskedelmet kell érteni. A célkitűzések közül a

közlekedés összehasonlítása sikerült jobban; a ke- reskedelem továbbra is az ,,összehasonlítás-rezisz—

7 Az lCOP—ról lásd részletesen: tzilágyi György: A feldolgozóipari termelés és termelékenység nemzetkozi ösz- szehasonlitása. Statisztikai S:emle. 1989. évi IL sz. 1061- l070. old.

tens szolgáltatások" közé tartozik.8 Mulder a közle—

kedés teljesítményét kilenc szállítási (négy személy—

és öt áruszállítási) módra bontja fel, és mindegyik—

ben további megkülönböztetést tesz ,,mozgó" és ún.

,,terminál" szolgáltatások között (utóbbiak közé tar-

tozik például a rakodás). A mozgó szolgáltatásokat

tonna—, illetve utaskilométerekben, a terminál szol- gáltatásokat a szállított súly nagyságával, illetve az

utasok számával méri. így kellően részletes és még—

sem túl bonyolult osztályozási rendszerhez jut, amelynek tételeihez teljesítmény— és átlagáradatokat rendel. A mozgó és a terminál szolgáltatások meg-

különböztetésének nemzetközi összehasonlításban különösen nagy a jelentősége, hiszen a szállítási tá-

volság országonként és szállítási módonként nagyon különböző lehet. Ez a különbség élesen kifejezésre jut Mulder számszerű példájában, amely az Egyesült Államok és Franciaország közlekedését állítja egy-

mással szembe. A vasúti utazások átlagos hossza

Amerikában például ötszöröse a franciaországinak, viszont a franciák hosszabb utakat tesznek meg au—

tóbuszon, mint az amerikaiak. Az összehasonlítás

egyik végső eredménye, hogy a közlekedési és

hírközlési ágazat termelékenysége (az egy munkaó- rára jutó hozzáadott érték) tíz százalékkal alacso- nyabb Franciaországban, mint az Egyesült Álla- mokban.

Nagy érdeklődés kísérte ,,Az átalakuló országok

gazdasági növekedésének újraértékelése" címü (8A.) szekciót, melyet Paul Marer, az Indiana Egye—

tem tanára szervezett. Az utóbbi években sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mekkora is volt a volt szocialista országok tényleges gazdasági nő-

vekedése a második Világháború vége és az átalaku—

lás kezdete között. Általános egyetértés van a tekin-

tetben, hogy a hivatalos statisztikák túlértékelik a

növekedést, és abban is, hogy e túlértékelés mértéke országonként és periódusonként jelentősen külön—

böző. (Magyarország esetében például a szerzők nem, vagy alig találnak eltérést saját becsléseik és a hivatalos indexek között.) A tényleges növekedés (vagy éppenséggel a túlértékelés) nagysága tekinte—

tében azonban nincs egyetértés a különböző száml- tások hívei között, és ezt az egyetértést a konferen—

cia vitái sem hozták meg. A szekció inkább a közelí- tési módok és elvek konfrontációjában, a nézetek tisztázásában hozott eredményt, semmint a számsze- rűsítésben.

Ebben a vitában két nézet állt egymással szem—

ben. Az egyik Árvay János ,,Alternatív növeke-

8 Lásd erről: Szilágyi György: Comparison resistent services. A nemzetközi összehasonlítások bellaggioi konfe—

renciájára benyújtott dolgozat, (Kézirat)

désbecslés Kelet- és Közép—Európa néhány orszá—

gára" cimű dolgozatában, a másik Angus Maddison ,,Kelet-Európa és a Szovjetunió gazdasági teljesit-

menyenek mérése" című tanulmányában jutott kife- jezésre a legérzékletesebben. Maddison kizárólag

nyugati szerzők számításaira támaszkodik, Árvay viszont úgy véli, hogy ezeket a számításokat a szó- ban forgó országok szakértőire kell — ha nem is ki- zárólagosan — bízni, hiszen ezeknek ma már nem

kell politikai nyomástól tartaniuk, ezzel szemben

birtokában vannak a korábbi számítások részleteire vonatkozó ismereteknek, amelyek bizonyára közelebb állnak a valósághoz, mint a nyugati szer- zök feltételezései és elképzelései. A vita másik üt—

közőpontja már inkább módszertani jellegű.

Maddison és néhány más szerző is kizárólag fizikai mennyiségek növekedési viszonyszámainak át—

lagolására alapozza a számítást, amiről Árvay kimu- tatja, hogy a módszer a modem gazdaság körülmé-

nyei között túlságosan durva, és nemcsak a volt

szocialista országok, hanem bármely más klasszikus

piacgazdaság növekedését is aláértékeli a hivatalos

indexekhez képest. (Maddison és Árvay eredményei

a kifejezésmód, a mutatószám, a bázis stb.

különbözőségei miatt nehezen vethetők egybe, Csupán illusztrációképpen egyetlen, találomra kivá- lasztott értékpár: Csehszlovákia éves átlagos növekedési üteme l970 és 1980 között Árvay szerint

— nettó anyagi termék — 3,9 százalék, szemben a hi—

vatalos 4,6 százalékkal és Maddison — bruttó hazai termék — 2,8 százalékával)

Ez a szekció foglalkozott Árvay János és Vértes

András ,,A rejtett gazdaság hatása a növekedés mér-

tékére Magyarországon" című tanulmányával, amelynek ismertetésére nem térünk ki, egy változata

nemrég jelent meg a Statisztikai Szemlében.9

Az lARlW-konferenciák változatos programjai—

hoz képest is sok újat hozott a ,,A gazdaságelmélet és e nemzeti számlák" cimű szekció (6A.) A téma napirendre tűzését úgy is tekinthetjük, mint ,,engedmény a csábításnak", Ezt a csábítást az új (l993—as) SNA jelenti, amely elődeinél jóval telje—

sebben juttatja kifejezésre az elszámolási elvek és

eljárások mögött meghúzódó közgazdasági hátte—

ret.'0

9 Dr. Árvay János - Dr. Vértes András: A magánszek- tor és a rejtett gazdaság súlya Magyarországon. l994. évi 3.

sz. 517-529. old,

m Erről bövebben lásd: Ssilágyi György: A nemzeti számlák közgazdasági világa. Stum'mkai Szemle. l992. évi 8—9. sz. 675—693.; Hüttl Antónia: A magyar nemzeti számlák új adatforrásai és módszerei. Statisztikai S:emle, l994. évi 6.

sz. 469—480. old.; Bevezetés a nemzeti számlákba. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.

Néhány dolgozatcím a szekció tematikájából:

— Gazdaságelmélet, indexsza'mok és a nemzeti számlák v Standard nemzetiszámla-fogalmak, gazdaságelmélet és adatósszeállítás

— Értékelmélet és nemzeti számlák w különös viszony

* Nemzeti számlák mint gazdaságpolitikai eszkoz — gyenge elmélet, helyes gyakorlat.

Emeljük ki ezek közül Utz—Peter Reich

(Fachhochschule, Mainz) értékelméleti tanulmányát, amely szembeállítja a mikroökonómia e'rtékfelfogá- sát az SNA-ban megnyilvánuló (vagy abból kiolvas- ható) értelmezéssel Reich szerint már az is lényeges különbség, hogy a mikroökonómiai tankönyvekben a javak és szolgáltatások tárgyalása megelőzi a ter- melését, szemben az SNA-val, amelynek éppen for—

dított a logikája, A mikroökonómiában a hasznosság

és a szűkösség a javak és szolgáltatások definíciójá- nak veze'relve, a nemzeti számlákban viszont a nye—

reséghozó tevékenység a termelés meghatározó kri—

tériuma, a javak és szolgáltatások pedig e tevékeny- ség eredményei. A mikroökonómiában a mennyiség (g) a primer változó, amelyhez árat (p) — méghozzá a mennyiség függvényeként meghatározott árat — hoz—

zárendelve származtatjuk az értéket (v). A nemzeti számlákban az értékben kifejezett művelet az elsőd- leges, amelyből a mennyiség egy árindex segítségé-

vel származtatható. A mennyiség a mikroökonómia—

ban homogén jószág (szolgáltatás), a nemzeti számlákban heterogén jószághalmaz, ezért nem is igazán illik rá a ,,mennyiség" kifejezés, helyesebb ,,reálérte'kről" beszélni, Reich főként azért tartja

jobbnak a nemzeti számlák énékfelfogását a mikro—

ökonómiai értékfogalomnál, mert ez utóbbi ügyel- men kívül hagyja a pénz értékének változását. Ezt a nemzeti számlákban a ,,tiszta" árváltozás mutatja, szemben az értékváltozás azon tényezőjével, amely az áru értékének — mennyiségének és minőségének — változását fejezi ki.

Reich fejtegetését főként azért vitatták, mert a két felfogás közti különbségtétel t'rnomságához ké—

pest, meglepő módon nem differenciál az elméleti

háttér és a gyakorlati, a megfigyelés nehézségeiből adódó megoldások között. Azt a körülményt példá- ul, hogy az árváltozás mérésére reprezentáns javak megfigyelése szolgál, úgy értelmezi, hogy az így re—

gisztrált árváltozás azonos az árváltozás elméleti mértékével, még akkor is, ha a kiválasztott minta nem méri a teljes árváltozást,

*

Az lARlW következő, 24. konferenciáját 1996.

augusztus 18. és 24, között Norvégiában

Lillehammerben tartják. A konferencia plenáris ülé- seinek témái:

] . A nemzeti számlák és a gazdaságpolitika

2. A jövedelem— és vagyonmegoszlás mérésének nem—

zetközi standardjai

3. Mikro-makro integráció: elméleti keretek és az ada- tok

4. Tőkeszámlák

A szekcióülések témái:

IA. A jóvedelemmegoszlás dinamikája IB. ldómérleg

ZA. SNA az átmeneti gazdaságokban

213. A jólét megoszlása a háztartásokon belül és a háztartások között

3A. Az ipari koncentráció trendjei

313. A termelés határai a GDP mérésekor

JA, A demográfiai változások hatása a társadal- mi—gazdasági helyzetre

Az lARlW kétévenkénti általános konferenciái alkalmat adnak a Társaság életében végbemenő

szervezeti és személyi változásokra, így a tisztújí—

tásra is. Ilyenkor kicserélődik a tizenkét tagú vezető—

ség (Council) fele, és ilyenkor iktatják be az új el- nököt A Társaság élén a most lelépő amerikai

Richard Rugglest a brit Derek Blades, az OECD

Statisztikai Igazgatósága Nemzeti Számlák főosztá-

lyának vezetője váltotta fel, Szilágyi György pedig

tagja lett a Councilnak.

Hüttl Antónia —— Pozsonyi Pál —Szilá,gyi György

EGY REFORMKÖZGAZDÁSZ EMLÉKÉRE

A budapesti Kossuth—klubban 1992. április 24-

én tudományos ülésszakonl emlékeztek meg tiszte—

lői Péter Györgyről, a jeles statisztikusról és kózgazdászról, a Központi Statisztikai Hivatal haj—

dami elnökéről. Az ülésszakon elhangzottak az el-

múlt évben önálló kötetben láttak napvilágot,2 és ez alkalmat ad arra, hogy az ülésszakra e dolgozatban

visszatérjünk.

Az ülésszak szervezői — a kötet szerkesztői elő—

szava szerint — arra törekedtek, hogy a tudomá—

nyos ülésszak előadói és felkért hozzászólói3 teljes

' Az ülésszak tudományos programjának összeállítását és megrendezését szervezőbr'zottság végezte, melynek tagjai Andorka Rudolf egyetemi tanár, a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem rektora, Árvay János c. egyetemi tanár (a tudományos ülésszak titkára), Erdős Tibor egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, Hegedűs B, András egyetemi docens, Kende Péter egyetemi tanár, Kornai János egyetemi tanár (a tudományos ülésszak elnő—

ke), Kupcxik József egyetemi tanár, a Magyar Statisztikai Társaság elnoke, Mód Aladárné, a KSH ny, főosztályveze- tője, Nyers Rezső c. egyetemi tanár, országgyűlési képinselő, Pető Iván gazdaságtörténész, országgyűlési képviselő és Tardos Márton c, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő voltak. Az ülésszakról a Slatisnikai Szemle 1992, évi 7, számában (636. old.) hírt adott.

2 Egy refonnkózgazdász emlékére. Péter György, 1903-

1969. Szerk.: Árvay .Iánox és Hegedüs B. András. Cse—

répfalvi-T-TWINS. Budapest. 1994. l58 old.

3 AZ előadók Andorka Rudolf Brms'ányi György, Gelegonya Judit, Hegedűs B. András, Kornai János, Köves Pál, Mód Aladárné, Nyiri Sándor, Péteri György, Szamuely 'rlo'. Vigh Mikle S:ubolc.v; a hozzászólók Balázsy Sándor.

[tom/cas Béla, FVISS Péter, Györ—m) Sándor. Hegedűr B.

András, Kende Péter. KommJa'nos, Köves Pál, KupcsikJá- save/; Laurens:ky Ernő, Nyers Rezső, Nyíri Sándor, Péteri György, Révész Gábor, S:amuely László és Zolnai Antal; az ülés elnökei K upcsik József és Nyers Rezső voltak. A zárszót Kende Péter mondta.

mértékben őleljék fel Péter György életének mindhá—

rom, egyformán fontos és jelentős tevékenységi terü—

letét; nevezetesen politikai, reformkőzgazdászi és statisztikai munkásságát. Olyan előadókat és hozzá—

szólókat kértek fel elsősorban, akik a Péter György- gyel kialakított közvetlen személyes kapcsolatuk és

élményük alapján adhatnak ismertetést és értékelést Péter György pályafutásának fontos állomásairól,

emberi, vezetői és tudományos kutatói erényeiről és hibáiról," (7—8. old.)

Noha a Kornai János és Hegedűs B. András ál—

tal kezdeményezett ülésszak megrendezése nem volt

akadálymentes, és jónéhányan, akikre a szervezők

számítottak, távol maradtak, az ülésszakon elhang- zottak mégis jogosan tarthatnak igényt az olvasók figyelmére, Hegedüs Br András ,,Péter György pá—

lyafutása" című előadásából idézve: ,,Péter György

meghatározó tényezője — és itt szímdékosan nem

használom a múlt időt — a Központi Statisztikai Hi—

vatalnak, ennek a Keleti Károly óta fontos magyar állami intézménynek, amelynek működését vezetői ténykedése ma is meghatározza, amely hivatal veze—

tőinek és munkatársainak nagy része nemcsak be—

osztottja volt, hanem többé—kevésbé tanítványa is."

(15. old.) Az ülésszakon — tudományos jellegéből adódóan — nem csak történetileg bizonyított tények hangzottak el. Egyes kérdésekben az előadók csupán kételyeiket, feltevéseiket, avagy ismereteik határait

tudták jelezni, míg más kérdésekben élénk, helyen-

ként éles vita bontakozott ki.4

" A vitában közgazdászként statisztikusi meggyőző- désemben, illetve magánemberként érzelmeimben több kér—

désben érintve éreztem magam. Érzelmeimet e dolgozatban a lehetőségek határáig igyekeztem félretenni.