Resetinszkij, K.: A társadalmi termelés gazdasági hatékonyságának népgazdasági mutatószámrendszere

930

módja, hivatkozassal G. Richtea kéziratáta?

A tény mutatószammatrix 10. sorának (álló—

eszközök bruttó értéke) 39. eleme (tiszta jöve—

delem) — a példában O,3 — egyenlő az 1. sor 39. elemének és az 1. sor 10. elemének hanya-

dosával —— a példában 150,0: 500,0 —-, vagyis termelésjövedelmezőség

állóeszköz _jövedelmezőség : m

A mutatószámmatrixok rendszere alkalmas mennyiségi, idő- és értéki mutatók, illetve so- rok képzésére is.

Az üzemi, vállalati eredmények ilyen muta- tószámrendszerben való összefoglalása átte- kinthetőbbé is válik. A mutatószamrendszer pedig alapja lehet a beszémolójelentések nó- menklatúrájanak, és azok egységesítéséhezve—

zethet. ,

Az alapadatok azonos jelzőszámokkal tör- ténő megjelölésével, például bézisadatok (O), tervadatok (1), tényszámok (2), és az évszám kiegészítésével, megfelelő elektronikus adat—

feldolgozó rendszerben adatbankszerűen tarol—

hatók. A mutatószammatrix alkalmas a mat—

ríxalgebra különböző matematikai eljárásaival a tervezés, számvitel és statisztika rendszeré- nek kifejlesztésére is. A mutatószámmatrixok nagymértékben szolgálhatják az integrált ve- zetési és információs rendszer kialakítását.

A vitaanyag második részében a mutató- számmatrixok tag alkalmazási lehetőségét iga—

zolja a szerző néhány példa kiemeléséveh Ezek közül a lényegesebbek: faktoranalízis, előnyös gépi adatfeldolgozás, idősorok képzése, mely utóbbiak tovabbi matematikai statisztikai sza- mításokhoz alapul szolgálhatnak, operatív tervezés és vezetés üzemi szinten, adatszolgál—

tatás, illetve beszémolójelentések alapja, me- lyek segitségével előrejelzések, távlati fejlesz- tési meggondolások és értékelések dolgozha—

tók ki.

Míg az első közlemény a népgazdasági ágak közül csak az ipart említi meg, a második köz- leményben a szerző hangsúlyozza a többi nép- gazdasági agban való egységes alkalmazas szükségességét is, hogy a népgazdasági infor- mációs rendszer teljes körűen kialakítható le—

gyen. így szükségesnek tartja a mezőgazdaság, építőipar, kereskedelem, közlekedés, posta és távközlés, a társadalmi fogyasztás területére vonatkozó azonos szerkezetű alap- és mutató—

szám-, terv- és ténymatrixok szerkesztését.

Az alap-, illetve a mutatószémmatrixból a vizsgálat célja szerint változó elemek kiválasz- tása, azok soronkénti szorzása, illetve a vi- szonyszámok szorzása valamennyi példánál azonos módszer szerint történt.

(Ism.: Tegzes Ottó)

2 Politische Ökonomie des Sozializmue — ihre An- wendung in de! DDR. Kézirat. Az NDK SZEP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének kiadása, 439. o.

RESETINSZKM, K.:

A TÁRSADALMI TERMELÉS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK NÉPGAZDABÁGI u

MUTATÓSZÁMRENDSZERE

(O szisztema narodnohozjajsztvennüh pokazatelei ékonomicseszkoj éffektivnoszti obscsesztvennogo pri-oils§

vodsztva.) —- Vac-Wei]: Szmiaztiki. 1968. 18, az. 34—11". 13.

_A társadalmi termelés gazdasagi hatékony,—_

sága a szocialista gazdálkodás egyik alapvető kérdése. A gazdaságstatisztika fontos feladata ' azoknak az összefoglaló mutatószámoknak' a keresése és elemzése, amelyek komplex módon kifejezik a társadalmi termelést szolgáló forrá—

sok felhasználásának hatékonyságát.

Azokkal a nézetekkel szemben, amelyek egy mutató segitségével szeretnék kifejezni a haté- konyságot, a szerző kifejti, hogy sem a nemzeti jövedelem és az előállításáhozkfelhasznált (ele—

vér; és holt) munka viszonya, semaf'g'azdasá- gossag, sem egyéb, egyedülálló mutató, bár—

milyen, tökéletes legyen is, ,e célra nem lehet alkalmas. A mutatószámok rendszerére van szükség, amelyek visszatükrözik a hatékonyság valamennyi lényeges aspektusát. A hatékony—

ságot különböző szinteken lehet vizsgálni, nes—' vezetesen vállalati, ágazati és népgazdasági szempontból. A szinttől is függ, hogy milyen mutatókat kell használni. A népgazdaság egé—

szének hatékonyságára vonatkozó mutató—

számrendszemek viszonylag kevés mutatót kell tartalmaznia (olyanokat, amelyeknek köz—

vetlen kapcsolatuk van a termelés végső ered—- menyével), amelyek nemcsak logikailag, has nem matematikailag is kapcsolódnak egymas—

hoz és amelyek megfelelnek a szocializmus gaz- dasági törvényei tartalmának.

A fenti célra és követelményeknek megfelelő mutatószámok rendszere a következő lehet:

-— összes és egy főre jutó nemzeti jövedelem;

-— a beruházások hatékonyságának koefficiense;

— atermeló allóalapok egységére jutó kibocsátás (eszközigényességi koefficiens);

—— a termelés anyagigényességének szinvonala;

—— a. termelés gazdaságosságának szinvonala;

—— amunka tarsadalmi termelékenységének szín—

vonala. *

Az egyes mutatók indoklása utan Resetin—

szkij leszögezi, hogy azok csak konstatálják azt, amit a termelőerők mai fejlődésének figyelem- bevételével elértek a tarsadalmi termelés ha- tékonysága terén. Minden egyes mutató szá- mos tényező komplex hatásának a szintézisét jelenti. Ahhoz, hogy az adott színvonalat meg- határozó folyamatokról teljes kép alakuljon ki, részletes elemzésre van szükség, további ki—

egészitő mutatók felhasználásával. Az elemzés—

hez szükségesnek tartott statisztikai mutatók minimumát, amelyet ,,a. társadalmi termelés hatékonyságának elért szinvonalat közvetlenül meghatározó tényezőkne " nevez, az alábbiak—

ban határozza meg:

— atersadalmi termelés két alosztálya közötti viszony;

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

931

—- a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem ágazati szerkezete;

-— a fogyasztási és a felhalmozási alap, valamint azok Összetevői közötti viszony;

—— a beruházások szerkezete (műszaki összetétele);

-—- a. munkaerővel való ellátottság szinvonala;

-— a munka technikai felszereltségének szinvonala.

A mutatószámok rendszerét a különböző mutatók közötti matematikai, illetve gazdasági kapcsolatok jellemzik:

Iv : Ii 'It' /1/

ahol:

I v —— a teljes termelés volumenének indexe,

I- —— a ledolgozott idő indexe (munkanap vagy állo- mányi létszám),

It — a termelékenység indexe.

A teljes termelés indexe kifejezhető a követ- kezőképpen is:

I,, : Ia-Ie, /11/

ahol:

Ia —— %atreimelő állóalapok volumenindexe (évi átlag

I e —— az eszközigényesség indexe.

A két egyenlőséget összekapcsolva:

I1 'It : Ia -Ie

ami mutatja a közvetlen kapcsolatot a termelés volumene, a munka technikai felszereltsége és

az állóalapok felhasználásának hatékonysága között. Továbbá, ha

If — a. munka alapokkal való felszereltségének indexe,

1n —— a nemzeti jövedelem indexe,

I,, ar — a nemzeti jövedelem arányának indexe a teljes termelésben,

I, :: Ie-If In : Iv'In ar

/111/

IIV/

IV-be helyettesítve a termelékenység indexét, a III-ból

In :Ii'Ie'If'Inar /V/

Hasonló módon megállapítható a nemzeti jö—

vedelem, a társadalmi termelékenység és az eszközigényesség közötti kapcsolat, amikoris

In —"—' If'11,

vagy

I" : Ii'Ie'If

A felsorolt példák mindenekelőtt azt mutat- ják, hogy a nemzeti jövedelem növekedési üte—

me (és volumene is) attól függ, milyen irányban és intenzitással változik időben az eszközigé- nyesség és az alapokkal való felszereltség mu- tatója.

(Ism.: Holka Gyula)

DEMOGRÁFIA

A DEMOGRÁFIA FÖ PROBLÉMA!

(Osznovnue problemü demograficseszkoj naukl.) Szerk.: Braner, D. D., Belavszkij, I. K. Moszkva. 1969.

Minisztersztvo vüszsego i szrednego sz eeial'nogo obrazovanija SZSZSZR. Moszkovszkoj konomiko- sztatiszticseszkij Insztitut. 198 p.

A demográfia eredményei és nemkülönben módszerei iránt gazdasági szakemberek, külön- böző más tudományok képviselői egyaránt fo- kozott érdeklődést mutatnak. Megemlitjük példaként a gazdaságtudományokat, a távlati tervezést. Demográfiai ismeretek, információk nélkül nem lehet megfelelően állást foglalni, dönteni olyan fontos kérdésekben, mint az egyes népgazdasági ágak fejlesztése, a lakosság szakadatlanul növekvő szükségleteinek kielé- gítése stb.

A demográfia iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés, a vele szemben támasztott igények a demográfusokat arra ösztönzik, hogy időn—

ként felülvizsgálják eljárásaikat, kutatási esz- közeiket és keressék azokat a még hatékonyabb módszereket, amelyek növelik az eredmények pontosságát és információtartalmát. Ennek a.

tudományos önkontrollnak, tudományfejlesz- tésnek egyik hagyományosan legjobb módját az elméleti szemináriumok, symposionok, tu—

dományos tanácskozások jelentik, amelyeken 10*

a résztvevők nemcsak megismerkedhetnek a legújabb kutatási eredményekkel, a különböző nézetekkel, tapasztalatokkal, hanem közvetlen vitákban tisztázhatják is a véleményeltérések okait.

Az előttünk fekvő mű egy ilyen igen hasznos tanácskozás előadásait tartalmazza, melyet

"Össz—szövetségi elméleti szeminárium" cim—

mel a Moszkvai Gazdaságstatisztikai Főiskola rendezett 1968 márciusában.

A könyv 14 előadást foglal magában, melyek a. demográfia mint tudomány problémájával (Bojarszkij, Pod"jacsih), a népesedéselmélet és népesedéspolitika kérdéseivel (Valentej, Guze—

vatüj, Szmulevics), a gazdaságdemográfia né—

hány fontos témájával (Urlanisz, Szonin, Pe—

revedencev), a demográfia és a határos tudo- mányok eredményeinek kölcsönös hasznosítá- sával (Arab-Oglü, Merkov, Broner), a de- mográfia egyes módszertani kérdéseivel (Vol.

kov, Veneckij, Szemenova) foglalkoznak.

A sok érdekes előadás közül csak néhányat tudunk itt igen röviden ismertetni.

Perevedencev professzor ,,A vándormozgalom a Szovjetunióban" e. előadásában rámutat ar- ra, hogy a mai vándormozgalom lényegesen jelentősebb, kiterjedtebb, mint volt bármikor máskor az emberiség történetében. Az iparilag