STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 611
GAZDASÁGSTATISZTIKA RUSER, JOHN E.:
A FOGLALKOZTATÁSI KÖLTSÉGINDEX (The employment cost index: what is it?) – Monthly Labour Review, 2001. 9. sz. 3–16. p.
A foglalkoztatási költségindex (Employment Cost Index – ECI) célja, hogy a munkaerő árának változását mérje az egy órára jutó alkalmazási költ- séggel. A közgazdászok egy része úgy értelmezi, mint a vállalkozásra nehezedő költségnyomást, ami árainak emelésében testesül majd meg. Az index nemcsak a bér, hanem az egyéb, a munkavégzéshez kapcsolódó juttatások változását is méri, rögzítve a megfigyelendő elemeket. A fix súlyozású, illetve Laspeyres-típusú index képes kiszűrni a foglalkozási szerkezet változásának az árindexre gyakorolt hatá- sát. Ruser cikke szeretné az olvasókat jobban be- avatni az ECI műhelytitkaiba, kezdve az ezt megala- pozó adatgyűjtéstől az olyan módszertani kérdése- ken át, mint a helyettesítési rés (amit a fogyasztói árindex esetében a sokat idézett Boskin-jelentés fo- galmazott meg), egészen addig, hogy minek a jelzé- sére alkalmas egyáltalán ez a mutató.
Az Egyesült Államokban, amelynek statisztikai gyakorlatát ismerteti a szerző – aki a BLS (Bureau of Labor Statistics) egyik vezető munkatársa –, az index bizonyos foglalkozásokra vonatkozó adatgyűj- tésen alapul. A vizsgált foglalkozások köre a ver- senyszférát és a költségvetést egyaránt átfogja, teljes körűvé tétele után pedig az adatok az egész nemzet- gazdaságot (az agrárágazatok kivételével) jellemzik az alkalmazásban állók vonatkozásában. Nem szere- pelnek benne viszont a vállalkozók és segítő család- tagjaik, továbbá a munkaadók sem.
A mintát, amely a szélesebb körű, ún. kompen- zációs felmérés almintája, három lépcsőben alakítot- ták ki. Az első lépcső a földrajzi egység, a második a vállalkozás vagy a költségvetési intézmény. A má- sodik lépcsőben kiválasztott egységekben a BLS munkatársaival közösen meghatározott eljárási rend szerint határozták meg a megfigyelendő foglalkozá- sokat (3. lépcső). A mintavétel típusa rétegezett, nem arányos minta. A gazdasági egység (illetve fog- lalkozás) mintegy öt évig marad a mintában, évente négyszer szolgáltatva adatot a márciusban, június- ban, szeptemberben illetve decemberben fizetett munkavállalói kompenzációról. Egy-egy gazdálkodó szervezet az összes kiválasztott foglalkozást művelő- re vonatkozóan együttesen adja meg ezt az adatot.
Az első személyes felkeresés után a következő felvé- telre általában telefonon kerül sor. A mintából pél-
dául a vállalat megszűnése miatt esnek ki elemek.
Ezeket 1981 óta pótolják, de az alkalmazott pótlási rendszer azóta többször is változott. A jelenleg használt módszer megpróbálja az egyes gazdasági ágak eltérő továbbélési valószínűségéből származó torzítást kiküszöbölni. 2001 júniusában 7365 vállal- kozás mintegy 31 100 foglalkozásából, illetve 790 költségvetési intézmény 3800 foglalkozásából állt a minta, de cél annak további bővítése. Az adatgyűjtés a megfigyelési időszakra (ami az adott hónap 12.
napját magába foglaló fizetési időszakot jelenti) vo- natkozóan a teljes bruttó keresetre és a következő egyéb kompenzációs elemekre terjed ki: fizetett tá- vollét díjazása, egyéb kiegészítő pénzbeli juttatás (például a hétvégi munka díjazása, jutalék stb.), fize- tett biztosításból eredő jövedelem (például betegál- lomány díjazása), függetlenül a kifizetőtől, nyugdíj- alap vagy önsegélyező egyleti juttatások és egyéb juttatás típusú jövedelmek.
Minden adat egy órára vonatkozik, ami az éves kifizetett juttatás és a ledolgozott órák hányadosa.
A cikk konkrét számpéldát tartalmaz arról, hogy több eltérő jellemzőjű munkáltató esetében miként alakul a fizetett szabadság, illetve az egészségbizto- sításból eredő juttatás egy órára jutó átlagos értéke.
Ha a juttatást meghatározó feltételek vagy a juttatás formája változik, természetesen ezt a számítás mód- szerében is kifejezésre kell juttatni. A juttatás jellegű adatok nem mindig foglalkozás szintűek, hanem gyakran csak magasabb aggregáltságúak, és foglal- kozási csoportra történő leosztás részben csak becs- léssel lehetséges. (Például a szabadságra jutó bér mintegy 90 százalékban ismert a foglalkozások szintjén is, szemben a betegállomány idejére kapott díjazással, ahol az arány csak 34 százalékkos.)
A BLS munkatársainak az a feladatuk, hogy az egyes juttatási elemeknél a foglalkozási szintnek legjobban megfelelő módszert keressék. Míg a rend- szeres kifizetések kezelése kevés kivétellel megol- dott, az ún. esetieket (például az ún. szabadságra ki- fizetett jutalom) általában nem abban az időszakban fizetik, amire vonatkoznak, hanem például az év vé- gén, megnövelve így a szezonálisan nem kiigazított indexet. Az eseti juttatások kezelése több módon tör- ténhet. Van amikor az adatokban tovább vezetik, van amikor viszont csak a bázisnál veszik figyelembe. A nem rendszeres kifizetések időbeli ingadozása miatt az index szezonális kiigazítása mindenképpen szük- séges.
Az elemi indexadatok teljes körűvé tétele két lépcsőben történik. A módszer részletes leírása a
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 612
cikk végén lévő Függelékben külön szerepel. 1995 óta a Foglalkozásonkénti kereseti felvétel 1990 cel- lája az egyik teljeskörűsítési faktor. Az első lépésben ágazatonként, azon belül foglalkozások szerint kerül sor az index képzésére: a referenciaidőszak adatát elosztják a bázisidőszakéval. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a helyettesítés miatt a cellában a két összehasonlított időszakban eltérő foglalkozás szerepel. Ezért az index t1/t0 és t0/t1 relációban is ki- számításra kerül, a tényleges index pedig a kettő mértani átlagaként áll elő.
Az ECI – mint említettük – alapvetően Laspeyres-típusú index, azaz a bázisidőszak foglalko- zási struktúrája kerül rögzítésre, jóllehet nem tekinthe- tő klasszikus Laspeyres-indexnek, hiszen nincs éven- kénti súlycsere, hanem az 1995. évi foglalkozási fel- vétel alapján történt a „kosár” rögzítése. Elvileg nem kizárt a Paasche-formula használata sem, amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogyan nőtt volna a mun- ka ára, ha az ágazati és a foglalkozási szerkezet ko- rábban is olyan lett volna, mint a jelenlegi. A kétfajta számítási módszer eredménye azonban természetesen különböző. Az ún. helyettesítési rést egyik számítási mód sem tudja kiszűrni. (Helyettesítési rést okoz pél- dául, ha a segédápolók bére kevésbé gyorsan nő, mint az ápolóké, ezért az egészségügyi intézmények az ápolók munkájának egy részét segédápolók által is működtethető műszaki berendezésekkel váltják ki.
Ebben az esetben a Laspeyres-index a Paasché-nál nagyobb költségnövekedést jelez, pusztán a helyettesí- tési hatás miatt.) Az egyik túl-, a másik alulbecsüli a változást, ezért ideális lenne az olyan kereszt-index használata, mint a Fisher-index vagy a hasonló logika alapján felépülő Törnqvist-index. A torzítás mértéké- ről több tanulmány készült, és a felhasználók jobb in- formálása érdekében a BLS ma már a Laspeyres-
index mellett több más típusú indexet is közread. A munkaerő költségindex számításának reagálnia kell a juttatási elemekben bekövetkező változásokra is. Je- lenleg folyik például a mind szélesebb körben terjedő ún. részvényjuttatás figyelembevételi módszerének a kialakítása. Ez azért sem egyszerű, mert a részvény juttatásának több, eltérő időbeli elhatárolhatóságú formája van, és külön gond a részvények adott idősza- ki értékének meghatározása is. A BLS jelenlegi állás- pontja szerint ezen juttatás megfigyelését hasznosabb külön felvétel keretében végezni.
Az eddigi adatok azt bizonyítják, hogy az ECI bizonyos elemei kevésbé érzékenyen reagálnak az üzleti élet változására, mint például az egy órára jutó kereset. Ez a megállapítás nem általánosítható a munka minden típusára, amit a szerző egy sor példá- val illusztrál.
Az ECI mellett a kompenzációs költségre vo- natkozóan a BLS két másik mérőszámot is közread.
Az egyik az ECEC (Employer Costs for Employees Compensation), a munkavállalói kompenzáció, amely az egy órára jutó költségeket számszerűsíti ágazatonként, területi egységenként, foglalkozáson- ként, vállalati nagyságkategóriákként, teljes és rész- idős munkavállalókra bontva. Míg az ECI a válto- zást méri, ez utóbbi a költség szintjét. Emellett a BLS Termelékenységi és Technológiai Irodája is rendelkezik egyfajta számítási módszerrel, amelynek a célja viszont más, mint az ECI-é.
A zárszóban a szerző megállapítja, hogy ma a foglalkoztatási költségindex az amerikai statisztika egyik alapmutatója, az infláció mérésének fontos jelzőszáma. Ha ismerjük természetét, könnyebb megérteni a bér- és árinfláció összefüggését is.
(Ism.: Lakatos Judit)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA LADSTÄTTER, J.:
KÜLFÖLDIEK AUSZTRIÁBAN
(Volkszählung 2001: Ausländer in Österreich.
Vorläufige Ergebnisse.) – Statistische Nachrichten, 2002. 1.
sz. 8–13. p.
A Statistische Nachrichten rendszeresen közöl előzetes adatokat a 2001. évi ausztriai népszámlálás- ról. A folyóirat tavalyi októberi, novemberi és de- cemberi számaiban már jelentek meg publikációk a múlt évben végrehajtott számbavételről. A viszony- lag gyors adatközlést az tette lehetővé, hogy az oszt- rák népszámlálások történetében először számítógé-
pes háttér segítette az adatgyűjtési, dokumentálási, tárolási és feldolgozási folyamatokat. A szerző szól azokról a későbbiekben kamatoztatható előnyökről is, amelyeket a számítógép alkalmazása jelent. Mi- vel a népszámlálási kérdőíveken nem csak numeri- kus adatok szerepelnek, szükség volt a különböző, nem számszerű adatok kódolására a későbbi, számí- tógépes feldolgozhatóság érdekében. A dolgozatban szereplő adatok ún. „nyers adatokként” kezelendők, hivatalos státusuk nincs, csupán a népszámlálást kö- vető első megközelítésbeli áttekintésnek tekinthetők, így az adatok lényegében csak jelzésértékkel bírnak a lejátszódott folyamatokat és tendenciákat illetően.
