Anton, Werner–Spilker, Hans: Az 1961. évi munkahelyszámlálás

336 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

önkényes rész csökkentése. Az előrebecs- lésnek a tanulmányban elfogadott mo—

dellje az energiahordozók termelő szek—

torai és az egyéb szektorok összefüggé—

sein alapul.

A makroökonómiai mutatók 1965-re vonatkozó előirányzataiból és a fogyasz- tás, beruházás és kivitel végső kereslete szerkezetének előirányzott módosításai—

ból kiindulva, kölcsönös szerkezeti ösz- szefüggések elemzése útján határozták meg a színvonalat, melyet az egyes ter—

melő ágazatok el fognak érni. Ezeknek a 'szektoroknak az energiahordozók iránti szükségletét technikai koefficiens segít—

ségével számították ki.

Figyelembe vették a helyettesítésre irányuló törekvéseket, valamint az elsőd- leges energiahordozók termelésének le—

hetséges fejlődését. Felbecsülték a kii- lönböző források hozamát, továbbá meg-

vizsgálták az energiagazdálkodásx jobb _ki- használásának lehetőségét is 1965-re vo- natkozóan.

A tanulmány függeléke a rendelkezésre álló és a felhasznált energiára vonatkozó adatok forrásait és felbecsülésének mód- szereit, az ágazatközi kapcsolatok álta- lános elemzésének modelljét, a fő ipari szektorok termelésének és energiafel—

használásának mutatószámait. az ener—

giafelhasználás előrebecslésére vonatkozó grafikonokat, valamint a statisztikai táb—

lázatokat tartalmazza.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

.

ANTON, WERNER—SPILKER, HANS:

AZ 1961. ÉVI MUNKAHELYSZÁMLÁLÁS

(Die Arbeltsstiáttenzáhlung 1961. Methodische und organisatorische Probleme.) —— Allgemei- nes Statisttsches Archiv. 1963. 8. sz. 224—248. p.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1961-ben statisztikai adatfelvételt végez- tek az összes nem mezőgazdasági jellegű munkahelyekről, valamint az ott foglal—

koztatott összes személyekről az 1961.

június 6—i állapotnak megfelelően. Ez a felvétel tulajdonképpen utolsó láncszeme annak a sorozatnak, amely 1875—ben kez- dődött és azóta minden tíz esztendőben legalább egyszer megismétlődik.

Az egyes munkahelyszámlálások közös jellemzője, hogy ezeket mindig a nép—

számlálásdkkal együtt és egyidőben bo- nyolították le. Ez részben költségmegta- karitás céljából történt így, részben pe—

dig azért, mert ilyen módon a két adat- kérásben szereplő, ugyanarra az idő—- pontra vonatkozó azonos fogalmak tar—

talmi egyezősége biztosítva volt. (Ugyan—

azok a számlálóbiztosok gyűjtötték be mindkét adatszolgáltatás adatait) A mun—

kahelyszámlálási adatok terén a fejlődés főként abban mutatkozik, hogy kiszéle—

sedett az adatkérés köre, a beszámolási egységek elhatárolása pontosabb, az ada—

tok feldolgozási módja, valamint elem:—

zése pedig alkalmazkodik a mindenkori gazdasági helyzethez.

A második világháború után a mun—ka—

helyszámlálás feladata gyökeresen meg—

változott. Amíg, a háború előtt ezek a cenzusok adtak átfogó képet az egész nemzetgazdaság helyzetéről, addig jelen—

leg annak már csak egy kisebb körét ölelik fel. Ez annak tudható be, hogy a rendszeres statisztikai adatközlés lehe—- tővé teszi a nemzetgazdaságban végbe—- menő jelenségek egész részletes vizsgá—

latát még rövidebb időközökben is. An—

" nak viszont, hogy a felvétel köre szű—

kebbre szorult, az az előnye, hogy mé—

lyebbre lehet hatolni a részterületek spe—

ciális adottságainak vizsgálatában. Mind- azonáltal ezektől az adatkérésektől sem lehet eltekinteni, mivel éppen széleskörű természetüknél fogva nemcsak hegy sta—

tisztikai anyagot adnak a gazdasági, élet

olyan területéről, amelyre a rendszeres adatszolgáltatásban nem lehet kiterjedni, hanem azért is, mert megállapításaik különböző egyéb statisztikai adatgyűjtés—, sek ellenőrzésére is lehetőséget adnak és ugyanakkor kiinduló pontját képezik más, akár teljes, akár reprezentatív felvételen nyugvó speciális statisztikának, A mun—

kahelyszámlálás jelenlegi formájában egy igen, részletes regionális adatgyűjtéssel _ szemben támasztott igények cldelégítésére

is alkalmas. Nem szabad megfeledkez—

nünk arról, hogy a rendszeres statisztika mindinkább a reprezentáción alapuló adatkérés felé tolódik el s így kielégítő pontossággal megbízható eredmények csak nagy egységekre, az egész Szövetségi Köztársaságra, vagy annak egyes tagálla—

maira várhatók. Ezzel szemben a mun- kahelyszámlálás adatai azok számára _nél—

külözhetetlenek, akik a regionális jelen—

ségekről kívánnak tájékoztatást kapni.

A munkahelystatisztika adatgyűjtésé- nek köre felöleli az egész nemzetgazda—

ságot, kivéve a mező— és erdőgazdaságot, amelyekről külön felvétel történt. Beszá—

molási egység az utasításokban meghatá—

rozott és a többiektől elhatárolt területi egység. (A magyar gyakorlatban ezt az egységet a telep fogalma fejezi ki leg—_

hívebben.) A táblázatokban azonban egyes helyeken a vállalat szerepel egységként Az 1961. évi munkahelyszámlálás alap—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

337

jául az ugyancsak 1961—ben kidolgozott ,,A gazdasági ágazatok rendszere" szolgált amely a 10 főcsoporton belül 165 cso- portot és összesen 594 pozíciót tartal- maz.

A beszámolójelentés a kérdéseket hét csoportban teszi fel, mégpedig:

1. általános, főként ellenőrző kérdések a munkahelyről (pontos megnevezés, cím, stb.),

2. a munkahely tevékenységére vonat- kozó kérdések (főtevékenység, a gyártott legfontosabb termékek, javítások, külön a nagy— és külön a kiskereskedelmnben történt értékesítés, szállítótevékenység stb.),

3. a munkahelyen foglalkoztatott sze- mélyekre vonatkoztatott legfontosabb ada—

tok,

4. a megfigyelt munkahely valamely vállalat főtelephelye vagy annak csak egy részlege?

5. a munkahely jogi formája,

6. az áttelepülések aránya a vállala—

tokban (ezt a részt csak központi munka—

helyen töltik ki),

7. a telep szállítóeszköz'o'kkel való ellá—

tottsága.

Az adatok elemzése táblázatok segít—

ségével történt. A csak ellenőrzési célo- kat szolgáló adatokon kívüi az összes többit feldolgozták, külön készültek táb—

lák az egyes munkahelyekről és külön a vállalatokról.

Ezeket még kiegészítették a vállalat és a telephely közötti kapcsolatot bemutató két táblázattal.

Az adatok begyűjtése a helyi statisz—

tikai hivatalok tájékoztatása szerint zök—

kenőmentesen folyt le, lényegesebb félre—

értések nem fordultak elő, ami főleg a kérdőpontok világos, egértelmű megfo—

galmazásának köszönhető. Két kérdés- csoportra azonban, amelyek megvála—

szolása már az 1959. és 1960. évi próba—

felvételnél is nehézségeket okozott, most sem érkeztek be mindenhonnan teljesen kielégítő feleletek. A két kérdőpont az otthon dolgozók és az áttelepült vállala—

tok meghatározása volt. Az itt közölt adatok tisztázása pótlólag megtörtént.

Maga a feldolgozás nem állította kü—

lönösebb feladatok elé a vele foglalkozó—

kat, az elektronikus számítógépek igény—

bevétele pedig igen meggyorsította a munkát. A valószínűségszámítás legújabb módszereinek felhasználásával már me- netközben ellenőrizték a részadatok he—

lyességét s így nagymértékben járultak hozzá az eredmények minőségének növe—

léséhez.

A felvétel első eredményeit már pub-

likálták, a többit legkésőbb 1964 elején hozzák nyilvánosságra; Az 1961. évi _mun—

kahelyszámlálás néhány eddig megjelent adata:

1961. június 6—án a Szövetségi Köztár—

saság területén mintegy 2,5 millió nem mezőgazdasági munkahely volt, 22,0 millió foglalkoztatottal. Az 1950. évi utolsó számlálás óta a munkahelyek száma kb.

6 százalékkal nőtt, ezzel szemben a fog—

lalkoztatottak száma több mint 44 száza—

lékkal.

(Ism.: Gyöngyösi György)

BALASSA BÉLA:

A KLASSZUKUS

KOMPARATI'V KÖLTSÉGELMÉLET EGY EMPIRIKUS BlZONYf'rAsA

(An empirical demonstration ot classical comparative cost theory.) —- The Review of Economics and statistics, 1963. 3. sz. 231—238.

A komparatív költségek klasszikus el- mélete szerint a nemzetközi specializációt a termelékenység színvonalában mutat—

kozó viszonylagos különbségek alakítják ki. Az újabb elméletek szerint lényeges

befolyást gyakorolhatnak emellett a ter—

melékenységi különbségeket kompenzáló bér és tőke/munka hányados különb—

ségek is. G. D. A, Mac Dorungall az amerikai és az angol gyáripart össze—ha- sonlító empirikus vizsgálata (Rostás mun—

kája alapján) egyrészt igazolta a terme—

lékenységi különbségek meghatározó .sze—

repét, másrészt azt mutatta, hogy a ter——

melékenység helyett az egységnyi ter—

melésre jutó bénköltségeket nézve csak igen kevéssel kapunk jobb magyarázatot.

A jelen tanulmány a fenti vizsgálat folytatásának tekinthető, alapjául Paige és Bombach az amerikai és angol ipar—

ról készített újabb, részletesebb összeha—

sonlitása szolgál. A vizsgálat 28 iparágat (az angol gyáripar 43,1, az (amerikai gyár—

ipar 41,4 százalékát) ölel fel, s mindenek—

előtt arra keres választ, hogy a két or—

szág egyéb országok felé irányuló ex—

portjának ágazati struktúráját milyen mértékben határozzák meg ugyanazon ágazatok termelékenységi színvonal ku—

lönbségei. Eredményül — az 1950. és 1951.

évekre — r : 0,80—as lineáris korrelá—

ciős együtthatót kap, azaz az export—

struktúrát 64 százalékban magyarázzák a termelékenységi különbségek; az ex- port és a termelékenység közötti reg-—

ressziós egyenlet:

—— z — 53,32 %— O,721 ——

En Pn