Baum V.: Az atomenergia Csernobil után

434

GAZ DASÁGSTATISZTIKA

BAUM, V.:

AZ ATOMENERGIA CSERNOBIL UTAN (Nuclear pover after Csernobyl.) — Petroleum Eco- nomist. 1987. November. 395—397. p.

1986—ban a fejlesztett villamos energia mennyisége 9.7 millió gigawatt volt a vilá- gon. 3 százalékkal több, mint 1985—ben. A fejlett ipari országok villamosenergia-fel- használásának éves átlagos növekedése 2,5, a fejlődő országoké 6 százalék körüli volt.

Ez a növekedési ütem jóval alatta maradt az 1980-as, illetve az 1970-es évek elején tapasztalható emelkedésnek. 1986—ban a fejlett iparú országokban az alap energia- hordozók mintegy 33 százalékát, a fejlődő országokban pedig 19 százalékát használták fel viliamosenergi—a-termeléshez. 2000-re a felhasználási arány nagy valószínűséggel 37, illetve 19—27 százalékra emelkedik. A vil- lamosenergia-termelés növekedésében a legdinamikusabb elem — a csernobili katasz- trófa ellenére — továbbra is az atomenergia marad. 1986-ban az atomerőművekben ter—

melt villamos energia 15,6 százalékát tette ki az összes termelt villamos energiának, és zooo-re ez a részesedés várhatóan 20 szá—

zalékos lesz. Jelenleg a fejlett iparú orszá- gokat a villamos energia előállítására szol- gáló kapacitás többlete jellemzi. A villamos energia iránti igény sokkal kisebb mérték- ben nőtt, mint ahogyan azt az 1970-es évek elején gondolták, jóllehet területenként és országonként eltérő a trend. 1986-ban az előző évhez viszonyítva a villamosenergia- termelés Észak-Amerikában 0.9 százalékkal csökkent, míg Nyugat-Európában 4.2, az iparosított csendes—óceáni térségben 4.4, a Távol-Keleten 8.8, Latin-Amerikában 4.9, Kelet-Európában 4.0. a Közel-Keleten és Afrikában 4,3 százalékkal nőtt. Ezen idő alatt a világ villamosenergia—termelési kapa- citása 2 százalékkal nőtt. A kapacitás csak Eszak-Amerikában maradt változatlan, a többi területen 4—8 százalékkal nőtt.

1986 végén a villamosenergia—termelő kapacitás 2497 gigawatt, amelyből 490 giga- watt szolgálja a fejlődő országokat, ahol a világ népességének 75 százaléka él, míg a maradék 2000 gigawattot meghaladó ter- melőkapacitás az iparosított országokban van. Az előrejelzések szerint az ezredfor- dulóra a termelőkapacitás 3760 gigawatt lesz, amely a fejlődő országok termelőkapa- cításának több mint kétszeres, az iparosított országokénak mintegy 37 százalékos emel- kedésével jön létre.

Az atomenergia szerepét és kilátásait (:

csernobili baleset nagyban befolyásolta. Ki—

váltotta az emberek rossz előérzetét és a

politikai szembehelyezkedést, jóllehet a fan- tosabb nukleáris programok érvénytelenítése nem következett be. 1986—ban a világ atom- erőművi kapacitása 10 százalékkal nőtt, ami 23 új atomreaktor belépését jelente—tte. 1987 első félévében újabb '10 erőmű lépett a ter- melésbe, míg ezzel egyidejűleg egy régebbit üzemen kívül helyeztek. 1987 júliusában 406 atomerőmű működött a világon. Jelenleg Franciaország teljes energiatermelő kapaci—

tásának csaknem 70, Belg-iuménak 67 száza- lékát, Svédországénak több mint a felét az

atomerőművek kapacitása adja.

1986—ban csupán egyetlen reaktort helyez- tek üzemen kívülpa csernobili 4. blokkot.

Meg kell említeni, hogy a csernobili baleset kisebb hatással volt az atomenergia növeke- dési görbéjére, mint az egyesült államokbeli Hxarrisburgban 1979-ben bekövetkezett nuk- leáris baleset. Csernobil atóhatása régión—

ként különböző volt. A szerencsétlenséget követően a KGST-országok nem változtattak nukleáris programjaikon. Más európai orszá- gok — különösen Dánia és lrország -- telje- sen szembehelyezkedtek a nukleárisenergia- fejlesztéssel. Belgium és Franciaország közös atomerőművi tervei halasztást szenvednek, Finnország és Hollandia legalább néhány évre felfüggeszti ilyen jellegű megrendelé- seit. Olaszország és Svájc mind az új atom- erőművek építését. mind a meglevők üze- meltetését ellenzi. Svédországban elhatároz—

ták, hogy 2010-ig üzemen kívül helyezik az atomerőműveket. Csökken az előrejelzett fejlesztés Franciaországban, Törökországban ébsa Japánban. továbbá az Egyesült Államok-

n is.

Csernobil hatása az OECD—országokra a következőkben összegezhető:

-— a jelenleg 64 építés alatt álló erőmű közül 3 építését nagy valószinűséggel abbaha ylák;

—- 10 blokkot üzemen kívül helye-moi;

-— a 2000. évre előrejelzett 327—344 igawatt ter—

melési kapacitásból csak a már működ vagy építés alatt levő atomerőművek maradnak. 289 gigowatt

kapacitással.

Az eddigiekben bemutatottak ellenére az atomerőművek üzemeltetése továbbra is vonzó marad. Ennek számos oka van. llyen többek között az ellátás biztonsága. az energiaellátás függetlensége, a gazdasági versenyképesség. Mivel az iparosított orszá—

gokban a vízi energia kiaknázottnak tekint—

hető. az erőműépítésnél választani kell, hogy szénnel vagy atomenergiával működtessék azt. A Nemzetközi Atomenergia ügynökség tanulmánya szerint az európai országokban és Japánban az atomerőművekben előállított energia 19—80 számlákkal olcsóbb. mint a széntüzelésű erőművekben. Ezzel párhuza—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

435

mosan figyelembe kell venni, hogy Kanadá—

ban a nyugati vidékeken a szén alapú villa- mos energia költsége 34 százalékkal kisebb, — mint az atomerőművi. Az Egyesült Államok területén is általában olcsóbb a széntüze- lésű erőművek villamosenergia—termelése. a

keleti partvidék kivételével.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az atom- energia közgazdasági előnye a szénnel szemben attól függ, hogy építhető-e atom- erőmű adott program és adott költségvetési keretek között, ugyanis az építés halasztása jelentősen növeli a költségeket. Az erőmű- tervezés szabványosítása és a korszerű szer- vezéstechnika alkalmazása lehetővé teszi a rövid, előre meghatározható kivitelezést vi- szonylag olcsóbban, ahogy azt a tapasztala- tok mutatják Franciaországban és Japánban.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban az épít—

kezés hosszan elhúzódik.

A szén vagy atomenergia alapú erőmű közötti választásnál a tőkehiány nagy szere- pet játszik. A kevésbé tőkeigényes beruhá- zást számos országban még akkor is előny- ben részesítík, ha a későbbiekben maga- sabbak lesznek a termelési költségek.

(Ism.: Deáky Györgyné)

GOL'DENBERG. L.:

AZ IPARI ÁGAZATOK TERMELÉSI SPECIALlZÁCIÓJÁNAK ELEMZÉSE

(Voproszü analiza specializacii proizvodsztva ot—

raszlej v promüslennaszti—po materialam otcsetnüh mezsotraszlevüh balanszov.) —- Vesztník Sztatísztíki.

1987. 8. sz. 25—29. p.

Az ipari termelés specializációja a tech- nikai hailadás egyik iránya. A specializáció különböző formákban valósulhat meg: vala- mely vállalat egy végtermék gyártására ren- dezkedik be (például gépkocsi, hűtőszek- rény, bútor. kenyér stb.), ez a termékspecia- lizáció. Egy másik fajtája. amikor egy ter- mék előállításában a vállalat egy—egy rész- termék gyártására specializálódik. Van olyan specializáció is, amikor a technológiai folya—

mat egy részére (például öntödei vagy sze- relőüzemek) speaializálódnak —— ez a tech- nológiai specializáció.

A termelés specia'lizációját egy sor mutató jellemzi: az egyes vállalatok által előállított termékek típusának. fajtájának vagy cso- portjának a száma (például a gépek és be- rendezések típusméreteinek a száma), a specializált termékeket előállító vállalatok vagy üzemek termelésének aránya a teljes termelés volumenében stb. A vállalat spe- cializációjának színvonala - a specializáció koefficiense —- meghatározható mint a profi- lírozott termék aránya a vállalat teljes ter- melésében. Vállalati szinten a specializáció

7.

koefficiensét kétféleképpen lehet kiszámí- tani.

Az egyik esetben a specializáció koeffici- ense tartalmazza a profilirozott termékek termelésének arányát az ágazat teljes ter- melési (profilirozott és nem profilirozott) ér- tékében. A másik esetben a profilirozott termék termelésének aránya mind az ága—

zat, mind az egyébiparágak által kibocsáj- tott összes specializált termék termelésében.

A vállalati beszámolókban nem szerepel a profiiirozott termékek termelési mutatója. a specializáció koefficiensének kiszámításához a termelési tervek teljesítésére vonatkozó információkat lehet felhasználni. A terme- lési terv III. fejezetében (..A termékek terme- lése természetes mértékegységben") nem- csak természetes mértékegységben, hanem értékben is találhatók adatok az egyes ter- m—ékfajták termeléséről.

A szovjet statisztikai gyakorlatban azon- ban a specializáció koefficiensének kiszámí—

tásához o részletes ágazati kapcsolatok mérlegeit használják fel. ilyen mérlegek az 1959., az 1966.. és 1972. és az 1982. évek- re készültek.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján meghatározható az ágazat, vagy a vállalat ,,tiszta" termelése, ami lényegében egyfajta termék termelését jelenti. Az ágazati kap- csolatok mérlegeinek adataiból kiszámítható a specializáció koefficiense. elemezni lehet a specializáció fejlődését, az ipari termelés szerkezetének korszerűsítését, valamint a termelési ráfordítások (költségek) csökken—

tését. Az ágazati kapcsolatok mérlegének segitségével nemcsak az iparágak .,,tiszta"

termelése határozható meg, hanem a terme—

lési ráfordítások (költségek) szerkezete is.

A közgazdasági irodalomban felfigyeltek arra, hogy a termelési ráfordításokra (költ—

ségekre) vonatkozó,! szúrópróbaszerű megfi- gyelés adataiból készített számítások szerint

— a vizsgálatot 1959-re végezték az ágazati kapcsolatok mérlege alapján - jelentős a nem ágazati termékek aránya az egyes ágazatok teljes termelésében: a bányászat- ban 14,8 százalék. a kohászatban (vas- és színesfém kohászatban) 11.7, a villamos erő- műveknél 1.8, az építőanyag-iparban 8.4, az energetikai gépiparban 202, a kovácsolá- sajtoló berendezések gyártásánál 34.1. a szerszámgépiparban 7.7. az emelő és szállító berendezések gyártásánál 35.1 és a közle- kedési gépiparban 27,8 százalék.

A nem profilba tartozó termékek nagy aránya. különösen a gépipar egyes ágaza—

taiban a specializáció nem kielégítő szín- vonalát jellemzi. Itt kell megjegyezni. hogy a profilidegen termékek aránya függ az ágazat oggregáltsági fokától is. Az ipari ágazatok aggregáltsági koefficiense az ága—