G Y Á N I G Á B O R
A C S A T A T Ö R T É N E T T Ő L A T Ö R T É N E L E M T E R H É I G
K ö s z ö n e t illeti R. V á r k o n y i Á g n e s t , hogy kitartó figyelemben részesítette a csata tör
ténetírói á b r á z o l h a t ó s á g á t firtató í r á s o m a t . A hazai t ö r t é n é s z e k közül, mondhatni, e l s ő ként ő foglalkozott i l y b e h a t ó a n valamelyik elméleti í r á s o m m a l . A vitacikkem megjele
nését k ö v e t ő e n k ö z z é tett „ h o z z á s z ó l á s o k " szerzői ugyanis m é g távoli utalást sem tettek annak létére. Annak e l l e n é r e is ö r ö m ö m n e k adok hangot, hogy R. V á r k o n y i Á g n e s végül a d ó s maradt annak i g a z o l á s á v a l , miszerint: „A csata t a n ú s á g t e v ő j é n e k és a k é t halott tör
t é n e t í r ó n a k kiragadott, é s óhatatlanul l e e g y s z e r ű s í t v e é r t e l m e z e t t írása nem e l e g e n d ő b i z o n y í t é k a b e v e z e t ő b e n e l ő l e g e z e t t feltevésre."
N e m tudom, milyen „a b e v e z e t é s b e n előlegezett feltevést" tulajdonít nekem a s z e r z ő , tekintve hogy e g y n é l t ö b b tézist fogalmazok meg azon a bizonyos helyen, a vitapartne
rem azonban e g y i k ü k r e sem utal: arra gondol vajon, amelyik a történeti tudás közvetített voltát, vagy arra, amelyik a történetírói b e s z é d k o n s t r u k t í v t e r m é s z e t é t , netán arra, ame
l y i k a történetírás formája és tartalma közti szoros összefüggést érinti? M i n d e z h o m á l y ban marad, é s annyi derül k i c s u p á n , hogy Hayden White-ot k ö v e t v e egyesek, b e l e é r t v e jelen sorok szerzőjét is, a t ö r t é n e l m e t diskurzusnak minősítik, é s h a t á r o z o t t k ü l ö n b s é g e t tesznek m ú l t é s t ö r t é n e l e m között. Ez után pedig nyomban k é r d é s s é lesz: „vajon a törté
neti e s e m é n y a forrásokból egyáltalán m e g i s m e r h e t ő - e ? "
R. V á r k o n y i Á g n e s maga sem ad választ erre az utóbbi kérdésére, s annyit állapít meg csupán: „ A teljesebb forrásanyag és a maradéktalanul s z á m b a vett szakirodalom alapján is korai lenne lezárni a múlt sokoldalú, sohasem teljes, de mindig is új meglepetésekkel szol
gáló m e g i s m e r é s é n e k lehetőségeit." A válasz bizonytalanságban hagy azt illetően, hogy (1) milyen episztemológiai álláspontot képvisel valójában a szerző; (2) mit szól ahhoz, amit cikkemben - korántsem Hayden White nyomdokain haladva - a csata (és nem az e s e m é n y mint olyan) történetírói elbeszélhetőségéről előterjesztettem. Ez utóbbit illetően hossza
dalmas e l e m z é s n e k vetettem alá két, de különösen egy történész beszéd- é s írásmódját, hogy megtudjam: „elbeszélhető-e egy e s e m é n y vagy e s e m é n y e k bonyolult é s kusza sora hitelt é r d e m l ő m ó d o n a t a n ú b i z o n y s á g o k evidenciáira hagyatkozva".1 A z e l e m z é s e r e d m é nyeként végül arra jutottam: (1) egy csata, m é g kivételesen j ó forrásadottságok feltételei mellett sem ábrázolható „úgy, ahogy volt", ami fokozottan igaz a kifejezetten rosszul do
kumentált mohácsi ütközetre; (2) minden történészi ábrázolatnak nélkülözhetetlen eleme a képes beszéd, a retorika, ami olykor stratégiai szerepet tölt be a csata hiányosan rekonstru
álható lefolyását e l b e s z é l e n d ő ; (3) az utóbbi gondjaival s z e m b e s ü l ő , ugyanakkor a kerek és teljes történet e l m o n d á s á r a felhatalmazott, sőt arra kötelezett történész eltérő elbeszélői m ó d s z e r e k közt választ, amikor meg kívánja oldani k o r á n t s e m k ö n n y ű feladatát; (4) nem tűnik igazán szerencsés eljárásnak, ha a kínálkozó m ó d s z e r e k közül az erős, sőt a túlzottan normatív történetírói utat választja, mivel a történész vélt vagy valóságos tudása ez esetben
Gyáni Gábor: Elbeszélhető-e egy csata hiteles története? Metatörténeti megfontolások. Hadtörténelmi Közlemények, 119 (2006). 1. sz. 121. o.
a múlt tanúságtétele(i) fölé kerekedik, hogy elnyomja a tanúságtevö(k) források közvetíté
sével m e g n y i l a t k o z ó valamikori tapasztalatát.2
N e m k í v á n o m c i k k e m g o n d o l a t m e n e t é t (és b i z o n y í t ó a n y a g á t ) feleleveníteni, ezért p u s z t á n csak jelzem: a m o h á c s i e s e t t a n u l m á n y arra é s nem t ö b b r e szolgált, hogy k é t s é geket é b r e s s z e k a c s a t a e s e m é n y t a n ú b i z o n y s á g o k r a alapozott hiteles e l b e s z é l h e t ő s é g e iránt. F ő é r v e m , hogy az ennyire kusza é s d r á m a i e s e m é n y s o r n a k nincs, nem lehet olyan korabeli megfigyelője, akinek m e g f i g y e l ő k é n t (ilyen-olyan r é s z t v e v ő k é n t ) szerzett ta
pasztalatai az e g é s z r e é s minden egyes fontos r é s z l e t r e - mint „hiteles t a n ú n a k " - egy
formán kiterjedhetne. Ennek történetírói belátását a John Keegan által m e g h o n o s í t o t t h a d t ö r t é n e t í r ó i műfaj, „a csata arca" t o v á b b erősítheti. ( M e l l é k e s e n szólva: R. V á r k o n y i Á g n e s pozitív p é l d a k é n t szól az á l t a l a m is idézett D u b y Bouvines-i csatatörténeti k ö n y véről, valamint h á r o m Keegan-epigon m u n k á j á r ó l . De hiszen ezek nem é p p arra s z o l g á l nak m e g f e l e l ő b i z o n y í t é k k a l , hogy egy csata e g y e d ü l csak partikuláris n é z ő p o n t o k b ó l ír
ható le, nincs tehát egyetlen m e g í r á s r a váró történet, legföljebb k ü l ö n b ö z ő k é p p e n e l m o n d h a t ó történetek l é t e z n e k ? ) .
T o v á b b i k ö v e t k e z t e t é s k é n t s z ű r t e m le azt is, hogy a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o s , tehát a m o d e l l a l k o t ó történetírás csatatörténeti k a m a t o z t a t h a t ó s á g a viszonylag c s e k é l y , az ered
m é n y e s s é g e pedig e r ő s e n vitatható. Ez volt (lett volna) Perjés-kritikám fő h o z a d é k a . V é g ü l : egy csata „ h i t e l e s " sztorija nem v á l a s z t h a t ó el a csata r é s z t v e v ő i n e k ama ta
pasztalatától, melyet az e s e m é n y t illető e l b e s z é l é s e i k ö n t e n e k v é g s ő f o r m á b a . A z , hogy m i m i t jelent é s minek m i a j e l e n t ő s é g e , állítottam í r á s o m b a n , az e s e m é n y r ő l s z ó l ó (utó
lagos) e l b e s z é l é s e k és a b e f o g a d á s u k során, kettőjük e g y ü t t e s e r e d m é n y e k é n t k r i s t á l y o sodik majd k i . E z é r t is javasoltam, hogy ne Brodarics e l l e n é b e n , hanem sokkal i n k á b b Brodarics tapasztalatai t ü k r é b e n láttassuk v é g r e , mi történt 1526 k é s ő nyarán a m o h á c s i síkon.
R. V á r k o n y i Á g n e s m é r h e t e t l e n ü l sok történelmi ismeretet b i r t o k á b a n szól h o z z á sze
rény e l ő a d á s o m h o z : írásában sokat olvashatunk h á b o r ú k r ó l , a h a d t ö r t é n e t í r á s t ö r t é n e t é ről, Tolsztoj t ö r t é n e l e m f e l f o g á s á r ó l , t o v á b b á M o h á c s e m l é k e z e t é r ő l é s persze B r o - d a r i c s r ó l . Egyetlen szót sem szentel azonban a fent említett p r o b l é m á k n a k , holott c i k k e m g o n d o l a t m e n e t é n e k ezek a l k o t t á k a fő gerincét. E z é r t is é r t e t l e n k e d e m , hogy m i k é n t j u t hatott a s z e r z ő arra a k ö v e t k e z t e t é s r e , miszerint nem s z o l g á l t a t t a m „ e l e g e n d ő b i z o n y í t é kot" állítólagos f e l t e v é s e i m r e . A z ezen állítását a l á t á m a s z t ó é r v e k h i á n y á b a n azonban nincs mivel vitatkoznom.
Megragadta viszont a figyelmemet írásának néhány a p r ó mozzanata, melyek végig kí
sérik argumentációját. A z első Hayden White gyakori emlegetésével áll kapcsolatban.
N é m i l e g érthetetlen s z á m o m r a az amerikai teoretikus gyakori szerepeltetése, mivel (1) cik
kemben egyetlen szó sem esik W h i t e - r ó l ; (2) t o v á b b á é r v e l é s e m b e n közvetlenül nem is t á m a s z k o d t a m sem az általa kifejtett tropológiai elméletre, sem a történetírói beszéd és a múltbeli valóság közti diszkontinuitás általa vallott gondolatára. Hogy került tehát a csizma az asztalra? Mielőtt a kérdésre térnék, szóba szeretnék hozni egynémely filológiai apróságot.
* Egy forrás történész általi „elnyomása" különösen az esetben fordul elő, amikor a forrás adatai ellentmonda
nak a historikus múltat illető elképzeléseinek. Ilyenkor hamisítást, hazugságot, tévedést vagy feledékenységet stb.
varr a történész a tanú és írásos bizonyítéka nyakába. A problémát hosszan elemzi és értékeli: Richard J. Evans:
Lying about Hitler. History, Holocaust, and the David Irving Trial. New York, 2002. 249. o. és passim.
Kilenc alkalommal említi R. V á r k o n y i Á g n e s White-ot, é s persze gyakran idéz is tő
le; ehhez k é p e s t ritkán, k é t s z e r jelöli meg c s u p á n e g y é r t e l m ű m ó d o n az i d é z e t e k (utalá
sok) forrását. I l y o k b ó l nem tudjuk, hogy m i k é p p idézheti W h i t e - t ó l a N a p ó l e o n történet
írói s z e r e p e l t e t é s é r e v o n a t k o z ó kijelentést, hiszen forrásként Roger Chartier Négy kérdés Hayden White-hoz c í m ű írását tünteti fel, amiben azonban nem szerepel a White-nak tu
lajdonított mondat. Sőt, W h i t e e kritikára adott v á l a s z á b a n3 sem o l v a s h a t ó a kijelentés.
H a s o n l ó filológiai p o n t a t l a n s á g t o v á b b á , hogy D e á k Á g n e s írását tünteti fel egy állítólag W h i t e - t ó l s z á r m a z ó idézet f o r r á s h e l y e k é n t (a t ö r t é n é s z e k „ é p p o l y szabadok s z ö v e g e i k k é s z í t é s é n é l , mint a költők vagy m á s s z é p í r ó k " ) , holott ilyen idézet nem szerepel az írás 155. o l d a l á n ; ami h e l y é n v a l ó is, hiszen a s z e r z ő sem itt, sem cikke m á s h e l y é n e g y á l t a l á n nem foglalkozik White e l m é l e t é v e l .
A t o v á b b i W h i t e i d é z e t e k h e z , sajnos, olykor m é g helytelen f o r r á s m e g j e l ö l é s sem tar
tozik, ezért h o m á l y ö v e z i , hogy honnan veszi őket a s z e r z ő . Ez a helyzet azzal az idézet
tel is, melyben arról beszél White, hogy a modern irodalom célja a nyugati ember felsza
b a d í t á s a a t ö r t é n e l m i tudat uralma alól. Két alkalommal j e l ö l i meg c s u p á n R. V á r k o n y i Á g n e s az idézetek forráshelyét, m i n d k é t esetben W h i t e korai, A történelem terhe c í m ű t a n u l m á n y á r ó l van szó. Kár, hogy ezúttal viszont v é g z e t e s e n félreérti az e s s z é b ő l kimet
szett g o n d o l a t t ö r e d é k e t .
V é l h e t ő e n azért bírálja R. V á r k o n y i Á g n e s W h i t e idézett m e g á l l a p í t á s á t , miszerint a t ö r t é n é s z e k azt vallják, hogy a „történelem t a n u l m á n y o z á s á h o z nincs s z ü k s é g sem k ü l ö n m ó d s z e r t a n r a , sem sajátos szellemi v é r t e z e t r e " , mert úgy véli, a kijelentés a történetírás nem kifejezetten t u d o m á n y o s volta melletti é r v k é n t szolgál W h i t e k e z é b e n . Holott a tá
gabb s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s b ő l kiderül, hogy a t u d o m á n y o s m e g i s m e r é s s z a k s z e r ű s ö d é s é t kárhoztatja ezúttal W h i t e , azt ami miatt fel sem merül a historikusokban az az igény,
„ h o g y hogyan kellene t a n u l m á n y o z n i a m ú l t a t " .4 Hadd világítsam meg e gondolatot egy m á s v a l a k i t ő l s z á r m a z ó idézettel: „A filozófia v i s z o n y á t az ún. pozitív t u d o m á n y o k h o z az alábbi k é p l e t b e sűríthetjük: a filozófia é p p azokat a k é r d é s e k e t veti fel, amelyeket a szak
t u d o m á n y o s m ó d s z e r a siker é r d e k é b e n m e g k e r ü l . Ez tehát aligha jelent mást, mint hogy a t u d o m á n y t ö b b e k k ö z t é p p annak k ö s z ö n h e t i sikerét, hogy bizonyos k é r d é s e k felveté
séről lemond."5 Ez a fajta l e m o n d á s , W h i t e szerint, azzal a s z o m o r ú e r e d m é n n y e l j á r , hogy a t ö r t é n e l e m mint s z a k t u d o m á n y elveszti a t á g a b b k ö z ö s s é g i c é l o k k a l és s z á n d é kokkal fennállót szoros ö s s z h a n g j á t , k ö v e t k e z é s k é p p e n nem veheti k i t ö b b é a r é s z é t a j e lennek a t ö r t é n e l e m terhe alól történő f e l s z a b a d í t á s á b ó l .6
Pontatlan j e l e n t é s t tulajdonít R. V á r k o n y i Á g n e s W h i t e egy m á s i k , szintén ugyaneb
ből az írásból vett m e g f o g a l m a z á s á n a k is, amely a v a l ó s á g r e f e r e n c i a és a történetírói m e g i s m e r é s közti törés ( d i s z k o n t i n u i t á s ) felfogását taglalja. Ú g y értékeli ugyanis, hogy W h i t e é s a h o z z á h a s o n l ó posztmodernek „a történelmi j e l e n s é g e k e t k ö r n y e z e t ü k b ő l k i metszve, elszigetelt f e j l e m é n y e k n e k tekintik". W h i t e azonban, t e g y ü k világossá, nem
' Vö. Hayden White: Előszó. In: Uő: A történelem terhe. Budapest, 1997. 7-23. o. Ez utóbbi írásra R.
Várkonyi Ágnes nem utal.
4 White: A történelem terhe. i . m. 49. o.
5 Carl Friedrich von Weizsäckert idézi Arno Anzenbacher: Bevezetés a filozófiába. Budapest, 1993. 25. о.
6 A Nietzsche-i eredetre valló emez elgondolását alaposabban is kifejtette White egyéb írásaiban, vö. A tör
ténelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás és a fenséges kiszorítása. In: Uő: i . m. 205-278. o.
d e k o n t e x t u a l i z á l , mint a g e n e a l ó g i a i t ö r t é n e l e m - í r á s k o n c e p c i ó j á t m e g h i r d e t ő Foucault, hanem szembeállítja e g y m á s s a l a kutatást é s az írást. Teszi ezt a b b ó l a sajátos felfogás
ból kiindulva, hogy „a narratíva formálja meg azt az e s e m é n y t ö m e g e t , amely e l s ő d l e g e s r e f e r e n s e k é n t s z o l g á l " . De, fűzi h o z z á : „ E z nem azt jelenti, hogy a t ö r t é n e l m i b e s z é d e t nem helyes ú g y é r t é k e l n ü n k , hogy m e g n é z z ü k k ü l ö n - k ü l ö n t é n y - ( e g y e d i e g z i s z t e n c i á l i s ) kijelentéseinek i g a z s á g é r t é k é t , s disztributíve az ilyen kijelentések teljes s o r á n a k logikai összeférhetőségét. M e r t ha a történeti b e s z é d i l y m ó d o n nem é r t é k e l h e t ő , minden j o g alapját elveszítené arra, hogy sajátosan v a l ó s á g o s e s e m é n y e k á b r á z o l á s á n a k és m a g y a r á zatának tartsuk". Ez azonban arra e l é g c s u p á n , hogy megalapozza egy történeti e l b e s z é lés k r ó n i k a s z e r ü s é g é t , ö n m a g á b a n viszont k e v é s ahhoz, hogy megalkossuk a c s e l e k m é n y e s í t é s e s z k ö z é t m o z g á s b a h o z ó kiérlelt történeti n a r r a t í v a t .7
Mindezt látva nyomban elesik, amit R. V á r k o n y i Á g n e s írása k ü l ö n b ö z ő pontjain White (és k ö v e t ő i ? ) s z e m é r e vet; így a k ö v e t k e z ő m e g á l l a p í t á s a is. „ H a y d e n W h i t e é s k ö v e t ő i főleg a X I X - X X . századi nemzeti e m l é k e z e t e k e t vizsgálják." Ez utóbbi kijelentés azért nem állja meg a helyét, mert a referens é s a m e g i s m e r é s közti d i s z k o n t i n u i t á s r ó l szóló W h i t e - i tézis semmilyen teret sem hagy az e m l é k e z e t i aktusnak.
„ A m o h á c s i csata e m l é k e z e t é n e k e g é s z p r o b l e m a t i k á j a - veti R. V á r k o n y i Á g n e s W h i t e s z e m é r e - m e g k é r d ő j e l e z i ezt a tételt." Csakhogy: a vele ezúttal implicite szembe
szegezett hermeneutikai k o n c e p c i ó ( h a g y o m á n y t ö r t é n e t és a k ö l c s ö n ö s e n e g y b e o l v a d ó horizontok p r o b l é m á j a ) akkor helyezheti c s u p á n hatályon kívül a diszkontinuus t ö r t é n e lem e p i s z t e m o l ó g i a i feltevését, ha b i z o n y í t h a t ó a n fennáll M o h á c s h a g y o m á n y t ö r t é n e t i f o l y t o n o s s á g a . Ez a feltevés azonban legalábbis k é t s é g e s , ráadásul R. V á r k o n y i Á g n e s sem szolgál m e g g y ő z ő b i z o n y í t é k o k k a l az e l l e n k e z ő j é r ő l . Felsorakoztat ugyan - megle
hetősen ö n k é n y e s e n v á l o g a t v a - n é h á n y elszórt e p i z ó d o t a fennmaradt h a g y o m á n y t ö r e d é k e k b ő l , a gondolatmenet végén azonban maga is elismeri, hogy „laza, viszont é v s z á zadokon á t h ú z ó d ó l á n c o l a t " elemeire bukkant c s u p á n a v i z s g á l ó d á s o k során. Ez bizony k e v é s ahhoz, hogy olyan m e r é s z kijelentésre ragadtathassa m a g á t , miszerint M o h á c s „ a z e g y m á s t váltó g e n e r á c i ó k t u d a t v i l á g á b a n nem holt h a g y o m á n y , hanem az akkori j e l e n ü k tettein t ö p r e n g ő , é l ő e m l é k e z e t " volt.
M a ellenben úgy tűnik, k o m o l y t ö r é s v o n a l a k kísérték a M o h á c s - e m l é k e z e t hosszabb történeti útját: e l s ő k é n t a nagyjából a X V I I I . s z á z a d i g d a t á l h a t ó hosszabb felejtési p e r i ó dust azonosíthatjuk, erre k ö v e t k e z e t t a M o h á c s - h a g y o m á n y X I X . század eleji, kivált re
formkori felfedezése (kitalálása), aminek egy újabb tragédia, V i l á g o s adott e g y é r t e l m ű n y o m a t é k o t (jelentőséget és a ma ismert j e l e n t é s t ) . A nemzeti múlt tragikus c s e l e k m é - n y e s í t h e t ő s é g e s z e m p o n t j á b ó l (hogy ezúttal v a l ó b a n white-i fogalmakkal éljünk) Trianon sokkja volt végül az igazán d ö n t ő fejlemény a M o h á c s - h a g y o m á n y i l y é r t e l m ű t o v á b b i f e n n t a r t á s á b a n . M o h á c s é p p ú g y p é l d á z z a tehát a h a g y o m á n y t ö r t é n e t relatív folytonossá
gát, mint az e s e m é n y t é n y b e l i s é g é n e k utólagos é s i s m é t l ő d ő m e g k o n s t r u á l t s á g á t . E z é r t is rögzítheti a m ű v é s z e t t ö r t é n é s z , nemegyszer é p p M o h á c s k é p i á b r á z o l á s a k a p c s á n , ama megfigyelését, hogy: „ B á r m e n n y i r e is j e l e n t ő s a N á d a s d y Mausoleum á b r á z o l á s á n a k to
v á b b é l é s e , ismételt f e l h a s z n á l á s u k és á t d o l g o z á s a i k a X V I I I - X I X . s z á z a d b a n , k o r á n t s e m bizonyíthatják a magyar történelmi tudat é v s z á z a d o - k o n á t í v e l ő k o n t i n u i t á s á n a k m e g l é -
Hayden Wliite: Az elbeszélés kérdése a mai történelemelméletben. In: Uő: i . m. 183. o.
t é t . "8 S éppily j o g o n jelentheti k i az i r o d a l o m t ö r t é n é s z , hogy: „ А X V I . században a latin nyelvű történetírás által rögzített M o h á c s - k é p , féltételezésem szerint, a X V I I . század során kulturális e m l é k k é n t az e m l é k e z ő k ö z ö s s é g e k eltérő befogadásaiban n é m i k é p p s z é t k o m p o - nálódik. M i v e l . . . a latin nyelvű történetírói diskurzus egyeduralma... véget ér, s z á m o m r a érthető a M o h á c s - é l m é n y »inflálódása«".9 Hiszen a X V I I . század erdélyi e m l é k írói/történészei s z á m á r a mintha már nem is létezne M o h á c s .1 0
S végül m é g valami: úgy emel szót R. V á r k o n y i Á g n e s M o h á c s hermeneutikai meg
k ö z e l í t é s m ó d j a mellett, hogy e k ö z b e n félreérti Gadamer és az általa egy bizonyos gon
dolati ö s s z e f ü g g é s b e n idézett Droysen hermeneutikai álláspontját. A h a n g s ú l y ez esetben ugyanis nem azon van, hogy a t ö r t é n é s z n e k - a t e r m é s z e t t u d ó s t ó l e l t é r ő e n - nincs m á s e s z k ö z e , mint kutatni, „ c s a k i s kutatni"; hiszen mi egyebet csinál a t e r m é s z e t t u d ó s is.
Gadamer valójában azt állítja: „ D r o y s e n formulája a történeti m e g i s m e r é s s z á m á r a ú g y hangzik, hogy »kutatva m e g e r t e n i « " . M a j d így folytatja: „a történeti kutatás [Droysen szerint] csak ú g y tud megismerni, hogy m e g k é r d e z m á s o k a t : a h a g y o m á n y t , mindig újat, újból és újból. [...] A h a g y o m á n y t szüntelenül kutatva sikerül végül újból és újból a m e g é r t é s . " " M e g é r t é s é s m a g y a r á z a t áll i l y m ó d o n szemben e g y m á s s a l , legalábbis a hermeneutika idézett álláspontja é r t e l m é b e n .
F o r d í t s u k végül f i g y e l m ü n k e t a történelmi t a n ú s á g t é t e l , k ü l ö n ö s k é p p e n Brodarics mint korabeli tanú k é r d é s é r e . R. V á r k o n y i Á g n e s furcsállja, hogy Marc Bloch m e g á l l a p í tásait h í v o m segítségül a történelmi t a n ú s á g t é t e l e k v i s z o n y l a g o s s á g á t b i z o n y í t a n d ó . H i szen, „ezzel akaratlanul t é v e s látszatot kelt [a s z e r z ő ] . M i n t h a az Annales egyik alapítója lenne a posztmodern s z e m l é l e t e l ő d j e . " M e g v a l l o m , erre a hamis látszatkeltésre e g y á l t a lán nem gondoltam, hiszen magam is úgy tartom, hogy „a tény annyi, mint k o n s t r u k c i ó "
formulája nem a posztmodern t a l á l m á n y a . Ezt, ú g y tűnik, vitapartnerem is h a s o n l ó k é p pen gondolja, hiszen e g y e t é r t ő e n idézi Carr t é n y f o g a l m á t vagy Lukianosz t ö r t é n e l e m írást illető m e g f o g a l m a z á s á t .1 2 A m i pedig m a g á t Blochot i l l e t i , így adtam hangot egy m á s h o l megjelent í r á s o m b a n ezzel kapcsolatos v é l e m é n y e m n e k . „ M a r c B l o c h t ó l sem állt nagyon távol a m e g b í z h a t ó történelmi t a n ú b i z o n y s á g f o g a l m á v a l szembeni indokolt pesszimizmus. [...] Ugyanakkor fenntartotta, hogy a minden m a g y a r á z a t t ó l mentes té
nyek b i z o n y o s s á g á n túl e l e n g e d h e t e t l e n ü l s z ü k s é g e s e k t o v á b b i biztos t é n y e k is, mert a t ö r t é n e l e m k ü l ö n b e n csak h o z z á v e t ő l e g e s m e g j e g y z é s e k s o r o z a t á b ó l állna. A z Annales tradícióját t o v á b b éltető mentalitástörténet azonban j ó c s k á n túllépett ezen az álláspon
t o n . "1 3 N e m tekintem tehát Blochot a posztmodern előfutárának, sőt. Viszont: mindenki f i g y e l m é b e ajánlom azt a történészi ó v a t o s s á g o t , amely Blochot a múltbeli t a n ú b i z o n y ságok autenticitásával kapcsolatban mindig vezette.
Sinkó Katalin: Elfeledett történeti képeink. In: Boros Géza (szerk.): Az emlékezésről... Kiállítás és szimpozion. Budapest, 2000. 83. o.
Tóth Zsombor: The Making of... hogyan készül(t) Mohács? In: Uő: A történelmem terhe. Kolozsvár, 2006. 22. o.
1 0 Uo. 37-41.0.
" Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Budapest, 1984. 160.
és 161. o.
12
A történetírói megismerést korábban is övező szkepticizmus történeti bemutatásához vö. Beverley Southgate: History: What and Why? Ancient, Modem, and Postmodem Perspectives. London, 2001.
1 3 Gyáni Gábor: A megtapasztalt és elbeszélt múlt. In: Uő: Relatív történelem. Budapest, 2007. 192. o.
M e l y ó v a t o s s á g o t , Brodarics k a p c s á n , k ü l ö n ö s e n t a l á l ó n a k é s idézésre é r d e m e s n e k ta
láltam. De mire képesít vajon Brodarics, az egyetlen m o h á c s i c s a t a k r ó n i k a szerzője, mint t a n ú s á g t e v ő ? R. V á r k o n y i Á g n e s kifogásolja a Brodarics í r á s m ü v é t illető műfaji megha
t á r o z á s o m a t . A szerinte a História verissima műfajába tartozó munka m e g í t é l é s e k o r „hi
á n y o s é s t é v e s i n f o r m á c i ó k a t " adtam k ö z r e , b á r „ h u s z a d i k s z á z a d i s z a k é r t ő " lévén, teszi h o z z á , „hibául aligha r ó h a t ó fel [ez nekem]. Igaz, meríthetett volna m é l y e b b e n [a szerző]
a s z a k i r o d a l o m b ó l . "
Megteszi viszont ő ezt helyettem is, de - az igazat megvallva - ennek n y o m á n sem lettem sokkal okosabb Brodarics m ű v é n e k műfaji k é r d é s é b e n . Hiszen az egyik hivatko
zott s z a k é r t ő történetírói m u n k á n a k , egy t o v á b b i történeti e m l é k i r a t n a k , m á s v a l a k i pedig k r ó n i k á n a k és irodalmi m ű n e k nevezi Brodarics írását. Akadnak azután olyan s z a k é r t ő k is, akik e g é s z e g y s z e r ű e n elkerülik a műfaji m e g h a t á r o z á s t , é s vagy azt m o n d j á k róla, hogy polemikus m ű , esetleg hogy b e s z á m o l ó , vagy olyasmi, amit a levélírás korabeli mestere hagyott hátra s z á m u n k r a . Ha ennyi derül k i c s u p á n a s z a k é r t ő k é r t e k e z é s e i b ő l , talán nem vesztettem túl sokat, ha elhanyagoltam t a n u l m á n y o z á s u k a t . R. V á r k o n y i Á g nes maga is arra a viszonylag s o v á n y e r e d m é n y r e j u t ennek k a p c s á n , hogy: „ h a műfaját k ü l ö n b ö z ő k é p p e n h a t á r o z z á k is meg, e g y é r t e l m ű e n írói a l k o t á s n a k tekintik, és tisztában vannak a s z ö v e g h i t e l e s s é g é n e k k é r d é s e i v e l . "
Ez t é n y l e g e s e n e g y b e v á g azzal, amit én magam is állítottam a k é r d é s r ő l , nevezetesen hogy: „ B r o d a r i c s krónikája valójában a M o h á c s körüli e s e m é n y e k fikciós e l b e s z é l é s é t adja k e z ü n k b e " ; s z ö v e g e k ö z e l e b b i alapjául pedig az szolgál, hogy „ m a g a is h a r c o l ó r é s z t v e v ő j e v o l t " a c s a t á n a k .1 4
A z e g é s z b ő l annyi fontos c s u p á n s z á m o m r a (és ezért is m e l l ő z h e t t e m a s z a k é r t ő k ala
posabb faggatását), hogy miféle történetírói b e s z é d alapját k é p e z h e t i e g y á l t a l á n ez a j ó , nem egy é v , hanem csak hét h ó n a p (de nem fél é v n é l is r ö v i d e b b idő, mint vitapartnerem állítja!) távlatából rögzített, irodalmias e l b e s z é l ő k r ó n i k a ( m á r ahogy W h i t e definiálja e műfajt). A z e r e d m é n y , amire j u t n i v é l t e m , abban foglalható ö s s z e , hogy Brodarics törté
nelmi forrásként s e m m i k é p p sem k e z e l h e t ő úgy, mint valamely jellegzetes levéltári irat
fajta, hiszen s z ö v e g é b e n sok a c é l z a t o s s á g , az e l b e s z é l ő i „ ö n k é n y " é s a retorika; ö n m a g á b a n aligha k é p e z h e t i tehát a „ h i t e l e s " történeti r e k o n s t r u k c i ó kiindulópontját.
Viszont: a m e g é r t é s t (és nem a m a g y a r á z a t o t ) e l ő t é r b e h e l y e z ő történészi é r z é k e n y s é g és é r d e k l ő d é s s z á m á r a é p p e n ez okból e l s ő r e n d ű forrásként j ö n vagy j ö h e t n e s z á m b a . Ezért is ítéltem e l é g t e l e n n e k Brodarics s z ö v e g é n e k azt a fajta történészi felhasználási módját, amely ténybeli b e s z á m o l ó n a k , nem pedig retorikai m ű n e k tekintette azt. Holott s ú l y o s k é t s é g e k m e r ü l n e k fel azt illetően, hogy ezen csataleírás „a m e g t ö r t é n t e s e m é n y fotografikus h ű s é g g e l visszaadott k é p e " lenne é s nem „egy olyan é r t h e t ő m ó d o n elfogult olvasat, amely a k ö z é p k o r i magyar birodalom, de főként a k e r e s z t é n y s é g v é d ő b á s t y á j á nak vitéz n é p é h e z , hősi múltjához m é l t ó tragédiát rajzol m e g " .1 5
Ez u t ó b b i gondolat f é n y é b e n nem tűnik talán teljesen indokolatlannak M o h á c s i m i gyen t o v á b b a d o t t e m l é k e z e t é t a t ö r t é n e l e m (magyar) t e r h e k é n t p o s z t u l á l n i , hogy i g e n l ő en válaszoljak R. V á r k o n y i Á g n e s n e k cikke végén feltett k é r d é s é r e . A b u k á s allegóriája-
14 Gydni: i. m. (2006). 124., 125. o.
15 Tóth: i . m. 16. o.
ként t ö r t é n e l m i ö n s z e m l é l e t ü n k b e n p i e d e s z t á l r a emelt M o h á c s - t u d a t ugyanis t é n y l e g te
h e r k é n t nehezedik a mindenkori jelenre, mivel a benne m e g n y i l a t k o z ó „történeti é r z é k t é t l e n n é é s m ú l t b a r é v e d ő v é [teszi] szolgálóit". A k k o r nem lesz teher többé M o h á c s em
léke, ha „ez az érzék é p p e n szünetel, akkor lesz a történelmi lázban s z e n v e d ő lény aktívvá, hogy azon nyomban, mihelyt az akciónak vége, saját tettét felboncolja, analitikus vizsgáló
dással továbbhatásában m e g a k a d á l y o z z a , s végül m e r ő » t ö r t é n e l e m m é « h á m o z z a " .1 6
16 Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról. Budapest, 1989. 75. o.
