öntudat példái voltak." — azaz: szöveg
könyveinek alapanyagát a kor fősodrát képező irodalmi alkotások témái adták.
A tanulmány azonban többet mond annál, mint amit a kurta cím jelez: a választott szövegkönyvek tanulságai alapján felvázolja pl. a zeneszerző későbbi, következetes, mind
végig megmaradó negyvennyolcasságát is.
A gondolatgazdag írásban néhány tévedésen kívül (pl.: ,,Bánk bán története Katona József drámájából vált a reformkori magyar
ság kulturális kincsévé . . . " — vö. ezzel szemben Horváth János: Jegyzetek a Bánk bán sorsáról. Tanulmányok. Bp. 1956. 207—
244. — vagy hogy a nemesi erudícióban gyökerező múltidéző témák folklorisztikus jellegét hangsúlyozza) legfeljebb a homá
lyosságig vitt,tömörséget hibáztathatjuk.
Losonczi Ágnes A két Bánk bán című tanulmányában a ,-,legnagyobb magyar tör
ténelmi dráma" és a „legnagyobb magyar történelmi opera" összevetésére vállalkozik.
Párhuzamba állítja a két mű: Katona és Erkel Bánk bán\a létrejöttének objektív és szubjektív körülményeit, feltételeit; majd elemzi a dráma és a szövegkönyv valamint a dráma és Erkel Bánk bán zenéje közötti viszonyt. Egészen megdöbbentő, hogy az egyébként igen alapos szerző a tragédia megítélésében ingadozó, hogy a drámából csak egyes részleteket és nem az egészet meri klasszikusnak mondani. ,,Nemzeti hum
bug" [!] vagy nemzeti kincs? Ma is sokat vitatják." — írja (76. 1.). Hogy kik vitat
koznak ma még ezen — azt legfeljebb a tanulmány szerzője tudja. Az irodalomértő közönség előtt ez már mintegy 100 esztendeje lezárt kérdés.
Csak mellékesen kívánjuk megjegyezni:
a kötet szerkezete szempontjából talán meg
felelőbb lett volna, ha Losonczi analitikus jellegű tanulmánya a sorrendben nem követi, hanem megelőzi a szintézisre törekvő, a két Bánk bán eredményeit is feldolgozó Űj- falussy-dolgozatot.
Bíró Ferenc In memóriám Gedeon Mészöly. Szeged, 1961.
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudo
mányi Kara. 192 1. 1 t. (Acta Univer- sitatis Szegediensis, Sectio ethnographica et linguistica)
A szegedi tudományegyetem emlékkönyve a korábbi (Péter László: Mészöly Gedeon munkássága, Szeged 1955.) kiegészítésével immár lezártnak szánt Mészöly-bibliográfián s a nyelvészeti és etnográfiai tanulmányokon kívül irodalmiakat is tartalmaz.
Meltzl Hugó összehasonlító irodalomelmé
letéről Bérezik Árpád írt (A világirodalom egy magyar koncepciója). A német anyanyelvű Meltzl a goethei világirodalom első hazai hir
detői között volt. Bérezik rövid biográfia után összefogja a „nagyszívű.. .humanista"
gondolatait, aki tisztázta a világirodalom fogalma alapján az összehasonlító irodalom lényegét, elemezte a fordítás kérdését, tár
gyalta a fordítói elv s a soknyelvűség elvének problémáját (nem vetve el az utóbbit), lapo
kat szerkesztett, hogy népe irodalmát bekap
csolja a világirodalomba. A dolgozat iroda
lomelméletünk történeti feltárásának adós
ságából törlesztett Meltzl Hugó elméletének papírravetésével.
Égető kérdésről szól, éppen ezért izgalmas Kiss Lajos Modernizmus, formakultúra, kor
szerűség című tanulmánya. A korszerűség, az új irodalom lényegét, a" nem csak formafor
radalmat, a tartalom és forma egységének helyes értelmezésében keresi. Fő tétele az, hogy „modern és korszerű csak a szocializ
mus valóságát, az új ember életét, érzelmeit, szellemét ábrázoló és kifejező irodalom lehet."
Cikke —: más vonatkozásokban is — kiala
kult nézetek összefoglalásának tekinthető.
Nacsády József Jókai műveinek lengyel alakjai című hosszabb tanulmányában meg
mutatja Jókai kezdetektől megnyilvánuló lengyel szimpátiáját, s művei lengyel figuráin, akik szinte összeforrnak a szabadságharcba forradalom fogalmával, az író 48-ai szembeni állásfoglalását s annak változását méri. A témából következő túlzásnak kell tekinte
nünk, hogy Nacsády szerint „A mi lengye
lünk" című regényt Jókai „egész életművét summázó szándékkal" írta.
Pusztai Ferenc Tanárky Gyula naplója (184S -1866). Tímár Lajosné közreműködésével válogatta, sajtó alá rendezte, előszóval és jegyzetekkel ellátta:
Koltay-Kastner Jenő. Bp. 1961. Szépirodalmi K. 489 1. (Magyar Századok)
Az 1849-es emigráció történetét számos adatgyűjteményből és feldolgozásból ismer
jük már, s ezekhez képest, ami a döntő fon
tosságú politikai eseményeket illeti, Tanárky Gyula naplója nem sok újat mond. Annál többet a lélekbúvár számára, aki nem éri be a diplomáciai sakkhúzások, az emigráns- tervezgetések, álmok és kudarcok adatszerű ismeretével, hanem a lelkébe, életkörülmé
nyeibe is be akar látni azoknak, akik e terve
ket szőtték, s miközben az elbukott független
ség feltámasztásán fáradoztak, a hétköznapok nyűgös kicsinyességével, az intrikákkal, a maguk és társaik gyöngéivel is meg kellett küzdeniük.
Tanárky Gyula jó emberismerő volt és őszinte író. Gyakran korholja magát, lus
taságáért, mintegy ezzel váltva meg a jogot, hogy másokról is szókimondóan leírja vélemé
nyét. Kossuthhoz Mikes Kelemen-i hűséggel ragaszkodott, de nem hallgatja el a kormány-
259
zó „némely siralmas gyengeségeit" sem.
Kossuth feleségéről meg éppen kevéssé hízelgő képet fest. Teleki László és Irányi ügyetlen
sége, Klapka és a katonatisztek rangkórsága, civódásai, Pulszkyék családi ügyei, az asszony idegrohamai, Vukovics kiábrándultsága:
mindez nem maradhatott titokban a naplóíró előtt, aki Kossuth és Pulszky gyermekeinek nevelőjeként és mint bizalmas házibarát sokat és közelről látott. Mégsem lehet azt mondani, hogy írása sunyi pletykagyűjte
mény, mert Tanárkyból sosem a kajánság be
szél, amikor jellemhibákat ró fel, hanem a hazafi fájdalma amiatt, hogy a nagy ügy sikerét egyének rossz tulajdonságai gátolják.
Sokszor elmondták már, hogy az emlékirat műfaja nálunk hosszú ideig a hiányzó regényt pótolta. Tanárky naplójában is megvannak egy nagy regény elemei, látásmódja gyakran önkéntelenül a vérbeli epikusé. Amikor híre támad, hogy Piemont és Ausztria közt hábo
rú készülődik, a derék Ihász Dániel tüstént reparáltatni viszi a nyergét: ilyen apró jellem
ző mozzanatok megfigyelése teszi becsessé Tanárky naplóját, s bizonyára kár, hogy nem formált belőle elbeszélő művet, és irodalmi szándék híján stílusát sem gondozta.
Az irodalomtörténészt érdekelhetik Tanár
ky Gyula olvasmányai, könyvekről elejtett véleményei. 1859. április 16-án Jókai Török világát olvassa fel Pulszkynénak, augusztus 4-én pedig ezt jegyzi naplójába az Erdély aranykoráról: „Könnyűszerrel van írva, de kétségen kívül talentummal. Jósika Eszterjé
ről, amibe azután kezdtem, nem lehetne ezt mondani — mi halvány itt az Abafi brilliant írója! Nem folytatom biz én ezt." Másutt Tompáról ír: „Mednyánszky egészen bele van szeretve e költőbe... és csakugyan tagadni nem lehet, hogy Tompa költői beszélyei, balladái, népmondái sat. gyöngyei népies költészetünknek. De már abban csakugyan erős volna megegyezni Mednyánszkyval.. . hogy Tompa több, mint Arany, több mint Czuczor, s legalább is annyi, mint Petőfi!
(Mért nem még annyi is, mint Vörösmarty!)"
Az eddig nyomtatatlan napló kiadását Koltay-Kastner Jenő rövid bevezetővel és bőséges jegyzetekkel látta el. Felvilágosításai, néhány apróbb tévedéstől eltekintve, kielégí- tőek, a névmutató lapszámai azonban gyak
ran pontatlanok.
Lukácsy Sándor
A ROKONTUDOMÁNYOK FOLYÓIRATAINAK VONATKOZÁSÚ ÍRÁSAI 1960-BAN
(Válogatott bibliográfia)
Negyedízben jelenik meg a rokontudományok folyóirataiban található magyar irodalom
történeti írások éves bibliográfiája. Ez a gyűjtemény előzményeihez hasonlóan (Irodalomtör
téneti Közlemények, 1957. 4. sz. - Irodalomtörténet, 1960. 4. sz. és 1962. 2. sz.) a lehető teljesség igényével gyűjti a rokontudományok folyóiratainak magyar irodalomtörténeti anyagát, tanul
mányokat, cikkeket és ismertetéseket, sőt a nem irodalomtörténeti publikációk szövegében található, ún. „rejtett" bibliográfiai adatokat is felkutatja. Bibliográfiánk gyűjtőköre ezúttal is változatlan s bár több népszerűsítő jellegű folyóirat és nem periodikus (évkönyv) anyag — a rendszeres megjelenés érdekében és a szükségszerű terjedelem-csökkentési kívánalmak követ
keztében — nem szerepel a jelen összeállításban, bibliográfiánk ezzel a szerkezeti módosítással tömörebb és áttekinthetőbb lett az előzőknél. Itt említjük meg, hogy a szűkebb értelemben vett gyűjtőkörbe is beletartozó Magyar Pedagógia nem jelent meg 1960-ban, ezért nem szerepel éves összeállításunkban. — A rokontudományok folyóiratainak magyar irodalomtörténeti vonat
kozású írásai 1960-ban bibliográfia szerkezete egyébként továbbra is az előző évi összeállítások gyakorlatát követi: tudományáganként — mint fejezetenként sorolja egymás alá az egyes periodikákat, s eze n belül szerzői betűrendet alkalmaz. A bibliográfiai adatokat ez alkalommal is annotációkkal láttuk el.
A feldolgozott felvételek száma: 202.
MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI
Általános tudományos folyóiratok M a g y a r T u d o m á n y
Csapodi Csaba : Széchenyi István kéziratai és egyéb Széchenyi-emlékek az Akadémiai Könyvtárban. [Cikk.] - 1960. 4. sz.
242-247. p .
halálának 300. évfordulója alkalmából.
[Cikk.] - 1960. 3. sz. 167-169. p.
Fenyő István : A nemesi patriotizmus ideoló
giája Kisfaludy Sándor regeköltészetében.
[Tan.] - 1960. 8. sz. 455-465. p.
Komlós Aladár : A szimbolizmus. [Tan.] — 1960. 11. sz. 659-672. p.
F. E. : Ünnepi ülésszak Apáczai Csere János Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán 260
