POLGÁRI JOG
A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI MAGÁNJOG ÉS HITELJOG SZEMLÉJE
Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. VARANNAI ISTVÁN
Okirati kényszer.
A jogtudomány körén ¡messze tulterjedően általános kulturális és szociális érdekeket is érint az a néhány sor- ban meghúzódó törvényjavaslat, amely az okirati kény- szerről szól. A z emiitett legmagasabb rendű érdekeknek a szempontjából kell tehát a törvényjavaslatot mindenek- előtt szemügyre venni.
A k u l t u r á r a vonatkozóan a törvényjavaslattal kap- csolatban két kérdés vetődik föl. Van-e nálunk a főiskolai tanultság terén túltermelés és szükséges-e a diplomás emberek elszaporodása elé gátat emelni? A másik kérdés pedig az, hogy lehet-e az okirati kényszer intézménye ut- j á n különösen a f a l u kulturális színvonalának égetően szükséges emelésére befolyást gyakorolni?
A tanultság és a műveltség tultengéséről komolyan beszélni talán mégseny lehet és ennélfogva komoly idők- ben akármi másról hamarabb lehet szó, mint arról az állami föladatról, hogy a tanulás és a művelődés elé g á t a t kell emelni. A z állam föladata csak annál a pontnál kezdő- dik, ahol az a kérdés merül föl, hogy miképpen lehet a diplomás emberek tanultságát a társadalom j a v á r a a lehető legteljesebb mértékben hasznosítani, és hogy ak- kor, h a valóban túltermelés következik be, ami azonban mindaddig, amig a kellő hasznosítást el nem hanyagol- juk, kizártnak tekinthető, miképpen kell intézményesen arról gondoskodni, hogy azok a diplomás emberek, akik megfelelő elhelyezést nem találnak, tevékenységüket más téren, ahol magasabb tanultságra okvetlenül szükség nincs, nasznositkassák. A társadalmi élet bonyolultságá- nak és! fejlettségének mai állapotában még a legkisebb község.is csak boldogulásának és fejlődésének a rovására
nélkülözheti a mindennapi életben a főiskolai képzettség jelenlétét és közreműködését. A z csak m á s o d r a n g ú kér- dés, hogy a főiskolai képzettség működési területének intézményes kiszélesítése a diplomás emberek megélheté- sét megkönnyíti, az első és mondhatni egyedül i r á n y a d ó szempont az, hogy a magasabb szakképzettség hatásköré- nek intézményes kibővítése nagyobb hasznot jelent-e a társadalomra nézve, mint amilyen áldozatba kerül?
Az alsóbb néprétegek és a központoktól távol eső vidékek a közönséges tengődés siralmas állapotából csak akkor vergődhetnek emberséges életszínvonalra, h a élet- működésük és hivatásuk körében, valamint ügyletkötéseik terén a tudomány vívmányainak állandó és közvetlen támogatásában részesülnek. E z a támogatás a p a r l a g o n beverő őserők kibontakozásának az elősegítésével, továbbá a termelő- és alkotóképességek rendkívüli fokozásával végeredményképpen nem csak egyeseknek, h a n e m az egész társadalomnak hozna nyereséget.
" A m i g az utolsó falunak is orvosa, mérnöke, ügy- védje, vagy közjegyzője nincsen, addig nem lehet szó arról, hogy korlátozzuk a tudományegyetemekre való tódulást. Arról igenis lehet és kell is intézményesen gon- doskodni, hogy a tanult embereknek ne kelljen fázniok a falvakban való letelepedés gondolatától.
Lebet-e például a jogászság tulszaporodásáról beszélni akkor, amidőn a falu egész közigazgatását, amqly pedig a jogi élet minden területére kiterjed, nem jogvég- zett községi jegyzőre kell bizni? Az tagadhatatlan, hogy h a a közélet jelenlegi szervezete mellett például m i n d e n faluban orvos, mérnök és ügyvéd telepedne le, ezeknek a legtöbb helyen nem sok dolguk akadna, de ne felejtsük el, hogy a hatásköröknek ez a korlátoltsága nem a szük- ségletek hiányában, hanem az emberséges életszínvonal megteremtéséhez és a termelőképesség fejlesztéséhez nél- külözhetetlen legelemibb igények elhanyagoltságában és.
elsatnynlásában leli magyarázatát. E r r e vonatkozóan kéz- zelfogható bizonyíték az orvosi hivatás, amely az igények n a g y m é r v ű elhanyagoltsága folytán általában a r r a szorít- kozik, hogy az orvos közreműködésére többnyi rq csak halálos betegségek fölmerülésekor kerül sor, holott h a a közegészségügy kellő gondozásban részesülne, még a leg- kisebb faluban is úgyszólván éjjel-nappal szakadatlanul volna dolga az orvosnak és az az a r á n y l a g csekély áldo- zat, amelybe ily gondozás kerülne, bizonyára bőségesen megtérülne az egészségi viszonyok m e g j a v u l á s a és a halandóság csökkenése révén.
A m i azt a kérdést illeti, hogy lehet-e az okirati
kényszer intézménye u t j á n a falu kulturszinvonalának emelésére jótékony befolyást gyakorolni, erre határozott igennel kell válaszolni. A célszerűségnek megfelelően szé- les alapon rendszeresített okirati kényszer minden egyéb-
intézkedés nélkül is meghozná azt az égetően szükséges eredményt, hogy a - m a g a s a b b képzettségű emberek hiva- tásuk betöltése végett a falu felé gravitáljanak és ezt a magárahagyottság állapotából.kiemelni kezdjék.
A t ö r v é n y j a v a s l a t csak bátortalan és jelentéktelen lépést tesz a cél felé és számbavehető eredményt csak.
annak a hivatalos fölismerésével és megállapításával jelent, hogy az ügyleti okiratok fölvételévei járó költség;
és f á r a d s á g aránytalanul kisebb annál a kárnál és vesződ- ségnek amely az okirati bizonyíték hiányából szokott be-
következni.
Tapasztalataink is v a n n a k , még pedig bőségesen- a r r a nézve, hogy az ügyleteknek okiratokban való meg- rögzítése nem csak a jogbiztonság előnyére szolgál, hanem gazdaságos is. H a a közönséges polgári pereket a keres- kedelmi perekkel összehasonlítjuk, szembetűnik az a lényeges különbség, amely szerint ahhoz képest, hogy a kereskedelmi forgalom a közönséges gazdasági élet for- galmánál aránytalanul nagyobb és bonyolultabb, a keres- kedők között mégis a r á n y l a g kevesebb jogvita merül föl,, mint mások körében és ezenkívül a kereskedelmi perek- ben a ténykérdés v i t á j a sokkal szűkebb körre szorul,:
tehát a p e r t a r t a m is sókkal kisebb, mint azokban a perek- ben, amelyekben a tényállás elbírálása játssza a főszere- pet. A kereskedővilágnak ez a rendkívül előnyös helyzete abban leli magyarázatát, hogy a kereskedelemben szoká- sos az ügyleti tényeknek okiratba foglalása és ez a jó- szokás hathatós védelmet n y ú j t a kereskedőknek az ellen a bizonytalanság ellen és azok ellen a kalandok ellen, amelyek az okirati bizonyítékok hiányának a nyomában járnak.
A könyvvezetés, a számlázás és az úgynevezett le- levelezés, amely a kereskedők közt általános szokásban van, a kereskedőknek azt a törvénykezés terén tapasztal- ható előnyt is n y ú j t j a , hogy a kereskedő és a nem keres- kedő között t á m a d t perben a ténykérdés v i t á j a többnyire- a kereskedő j a v á r a szokott eldőlni, nyilván azért, mert.
a nemkereskedők ritkán gondoskodnak bizonyítékaiknak okiratokban való konzerválásáról és ennélfogva az egyen- lőtlen küzdelemben alul kell maradniok.
H a figyelembe vesszük, hogy az a tényállás, ame- lyet tanúvallomások a l a p j á n kell megállapítani, az ember testi és szellemi gyarlóságánál fogva mennyire megbizha-
tatlan még abban az esetben is, ba a tanuk ép érzé- küek és erkölcsi szempontból is kifogástalanok, akkor tisz- tában lehetünk az okirati kényszer horderejéngk a jelen- tékenysége felől. Amidőn az ügyletkötő feleket a r r a köte- lezzük, hogy ügyleteiket helyesen szerkesztett okiratokba foglalják, nem áldozatot követelünk tőlük, hanem károso- dások és egyéb kellemetlenségek ellen oltalmazzuk őket.
J ó l t u d j u k , hogy az okiratok sem küszöbölhetik ki tel- jesen a ténykérdésbeli jogviták fölmerülésének a lehető- ségét, de mindenesetre szűkebb térre szorítják a veszedel- met és ennek következtében előnyösségük m i n d e n kétsé- g e n fölül áll.
Általánosságban mindazok a jogügyletek, amelyek- nek a teljes lebonyolítása nem történik meg azonnal, okiratbafoglalásra szorulnak, m e r t a megállapodásokat és az ezekkel kapcsolatos egyéb,ügyleti tényeket az idők f o l y a m á n az elbomályosulás veszedelme fenyegeti és .azokat később tisztánláthatókká tenni r i t k á n lehet. E m i a t t
egyrészt tágabb tér nyilik annak a veszedelemnek a lehe- tőségére, hogy a tényállás idővel vitássá váljék és ezzel az egészséges gazdasági élet rendes menete megzavartas- sék, másrészről pedig rendkivül megnövekednek azok a különben is alig leküzdhető nehézségek, amelyek a tény- állás hélyes elbírálásának az ú t j á b a n állanak.
' A jogügyletek okiratba foglalásának a szükséges- sége és hasznossága, különösen abban az esetben, b a olyan .jogügyletről van szó, amelynek a teljesülése és végleges lebonyolítása nem következik be azonnal, semmiképpen s e m tekinthető kétségesnek. V i t a csak annál a kérdésnél kezdődhetik, hogy az okirati kényszer általánosítása milyen módon és milyen föltételekkel valósitható meg*.
Az okirati kényszer általánosithatása céljából elsősorban arról kell gondoskodni, hogy az ügyletkötő feleknek min- denkor nagyobb nehézség nélkül módjukban álljon jog- ügyleteiket irásba foglalni. Nemcsak arról kell gondos- kodni, hogy az ügyletkötő felek a szükséges okiratokat elkészíttethessék, hanem a cél megvalósitottnak a k k o r tekinthető, h a az ügyletkötő felek helyesen, tehát szak- szerűen-szerkesztett okiratokra olcsón, vagyis olyan áron
•tehessenek szert, amely ár az okiratokhoz fűződő erde- ijeikkel arányban áll.
A közönség érdekében kiszélesített munkakörökben
¡olyan u j kereseti lehetőségek nvilnának, amelyek a hiteles helyek radikális decentralizációját és a közjegyzői állá- sok jelentékeny szaporítását vonnák m a g u k után. Ezen- kívül a szükséghez képest az ügyészi megbízottak min- t á j á r a az ügyvédek sorából közjegyzői megbízottak is ki-
rendelhetők. A gyökeres decentralizálás sikeressége cél- jából még más téren is, igy pédlául a perenkiviili ügyek ellátásának az átruházásával ki kellene szélesíteni a köz- jegyzői és ügyvédi munkakört. A díjszabásnak a kisebb értékű ügyeknél, különösen a szolgálati szerződéseknél föltétlenül' szükséges mérséklése megtörténhetik a közön- ség érdekének teljes kielégítésével, anélkül, hogy ez a mér- séklés az ügyvédi és közjegyzői k a r n a k sérelmet okozna.
A m u n k a tömegessége megfelelő kárpótlást n y ú j t a n a a közjegyzőknek és az ügyvédeknek az alacsony díj- szabásért.
A z okirati kényszer szükségességének a hivatalos fölismerése, a következetesség legelemibb szabálya szerint is, m a g a u t á n kell hogy v o n j a a községi jegyzőknek az úgynevezett magánmunkálatoktól való eltiltását. Az okirati kényszerre vonatkozó törvényjavaslat előterjesz- tése a jegyzői magánmunkálatok megengedettségének a t a r t h a t a t l a n s á g á t is jelenti. Amidőn az ügyvédi k a r kiválóságai közül is a k á r h á n y a n m u n k a nélkül szűköl- ködnek, akkor a kontárkodás privilégiumát talán mégv sem szabad megtűrni. A községi jegyzőket akkor is el kellene tiltani a magánmunkálatoktól, ha kellő szakkép- zettséggel rendelkeznének, m e r t a magánmunkálatokat csak valódi hivatásuknak, amely mindenkor egész embert kíván, az elhanyagolásával láthatják el.
Az okirati kényszer általánosításának a sikeressége . főképpen két föltételtől f ü g g . Egyrészt és elsősorban el- engedhetetlen, hogy az okirati kényszer általánosítása az ügyletkötő felekre nézve föltétlenül nyereség*et jelentsen, másrészről pedig szükséges, hogy a kiszélesített munka- kör betöltésére hivatott ügyvédi kar is megtalálja a m a g a számadását. A z okiratok szerkesztőinek a szakképzettsé- gen kivül a szigorú és teljes felelősségviselés képességé- vel is kell rendelkezniök. A felelősség nem szoritkozhatik az ügyletkötő felek nyilatkozatainak h ű és teljes megálla- pítására ési irásbafoglalására, hanem az okirat szerkesz- tőjének a felelősség-teljes kötelessége a r r a is kiterjed, hogy tartozik az ügyletkötő feleket az ügyletkötés eset- leges anyagi és alaki jogi hiányosságaira is nyomatéko- san figyelmeztetni. Arról a követelményről, hogy a szük- séges okirat megszerzése ne kerüljön több fáradságba és költségbe, m i n t amennyi az okirat céljával helyes arány- ban áll, megfelelő díjszabással is kell gondoskodni. Ter- mészetesen az illetékszabályok megreformálásával is el kell h á r í t a n i azokat az akadályokat, amelyek ú t j á b a n állanak annak, hogy közönségünk az ügyleteknek okiratba foglalásával megbarátkozhassék.
Az okirati kényszerrel kapcsolatban fölvetődik az
•a kérdés, hogy lehet-e és miképpen lehet a magánokiratok hitelességének a fogyatékosságain törvényes intézkedések- kel valahogy segíteni? A törvények a magánokiratokat, előttemező t a n u k a t fontos szerepkörrel ruházzák föl, de
•nincs törvényes intézkedés annak a biztosítása céljából, hogy a t a n u k ezt a szerepkört lelkiismeretesen töltsék be.
A tanuk megrendszabályozásával némi g á t a t lehetne és kellene is emelni az elé a veszedelmes könnyelműség elé.
amely az okiratok előttemezése terén divatban van.
A z előttemező tanuk aláírásaikkal elsősorban és föl- • tétlenül a kiállító személyazonosságának és az aláírás valódiságának a bizonyítására hivatottak. E r r e vonatko- zóan a tanuk aláírásaikkal jótállást vállalnak. Az okirat tartalmához képest az előttemezés annak a hitelesítésére is kiterjed, hogy az okirat kiállítója az okiratban foglalt nyilatkozatot valóban megtette, vagy az okira.t felolvas- tatott, a kiállítónak megmagyaráztatott ós ő azt helyes- lően jóváhagyta. H a nem lehet eléggé megbízni abban, .hogy a tanuk az előttemezéssel elvállalt bizonyítási köte-
lezettséget lelkiismeretesen teljesitik, akkor az előtteme- zés elveszti jelentőségét és az okirat hitelessége is messze mögötte m a r a d a sziikséges mértéknek.
A törvénykezés terén túlságosan g y a k r a n találko- zunk olyan okiratokkal, amelyeken a tanuk aláiratkoztak
•anélkül, hogy a kiállító személyazonosságáról és aláírá- sának a valódiságáról meggyőződtek volna, továbbá anél- kül, bogy az okiratnak az a tartalma, amely szerint a tanuk előtt fölolvastatott, a kiállítónak megmagyarázta- tott és részéről jóváhagyatott, megfelelne a valóságnak.
Az sehogy sincsen rendjén, bogy az okiratokkal ilyen f r i - vol játékot lehessen űzni és a tanuk megrendszabályozásá- nak a szükségessége minden kétségen fölül áll, legföljebb csak az lehet kérdéses, hogy a jogbiztonságot milyen mó-
don kell oltalomba venni.
A társadalmi bajok orvoslása céljából csak utolsó sorban és csak óvatosan szabad a büntető törvényekhez folyamodni, de, ha a magánokirati bizonyíték hitelességé- nek a fokozására súlyt fektetünk, a könnyelmű tanúsko- dásra vonatkozó büntetőjogi tilalmat mellőzni nem lehet.
A z okirati kényszerre vonatkozó t ö r v é n y j a v a s l a t valóban örvendetes kezdeményezés, de a kivitelben nélkü- lözi a magasabb célkitűzést és azt a körültekintést, amely a kérdés alapos és tökéletes megoldását biztosithatná.
Alföldy Ede
n y . ítélőtáblai t a n á c s e l n ö k , ü g y v é d .
