[Irodalom és zene]

B I R Ö L A J O S : N y á r i Z i v a t a r . Regény. Singer és Wolfner.

• Biró Lajosról, nem ok nélkül az a hír van elter- jedve, hogy modern író. Igazolja ezt legutóbbi könyve, a N y á r i Z i v a t a r . A hevesi rónáról kivesz a faj magyar közbirtokos, a kor szavát megérteni nem tudó g e n t r i helyét elfoglalja a z s i d ó - u r a - s á g. A régi kúriák sisakalakú barokkí'odele alatt meg- változik !az élet. A zajjal élő, csöndben szenvedő nemesi, famíliákat a csöndben élő, zaj jal szenvedő zsidócsaládok váltják fel. S Biró Lajos elfordul attól a tűnőiéiben levő világtól, mely kiapadhatlan poézisével még most is annyionkat foglalkoztat, s megrajzolja az új- magyarnemesi, a zsidóurasági élet. költészetét.

j Két világ küzd itt, egy haldokló és egy érvénye- sülni akaró. Magában, a nagyzolással regénynek ne- vezett szegényes meséjü, de gazdag tartalmú elbeszé- lésben is két nemzedék erkölcsi felfogása küzd egy- mással. Az öreg Markó együtt gazdálkodik vejével, Kádár Sándorral, egy messze terülő birtokon. Kádár boldogan él szép és finom lelkű barna feleségével, Markóék idősebb leányával s két fiacskájuk is van már, virgonc gyermekek. De fél év óta szenvedelme-, sze relmet érez sógornője, az érzéki szépségű, szőke Magda iránt, aki bevallja a nagy szenvedésről panaszkodó Kádár előtt, hogy ö meg már három év óta szenved titkolódzva s reménytelenül. A szerelmesek egy ideig csak küzdenek szenvedelmük ellen, de amikor az öre- gek fürdőre kísérik a beteges Kádárnét, s Kádár a menekülni akaró, de erőszakkal otthon hagyott leánnyal egyedül marad; a nagy szenvedelemnek semmi korlátja többé és megtörténik a katasztrófa. A hat hét múlva hazaérkezett nő és szülők mindent megtudnak; nagy családi zivatar után az anya férjhez akarja adni Mag- dát — bogy becsülete meg legyen mentve, „mindci) rendbe jöjjön" — a házitanítóhoz. A szerelmesek mél- tatlankodva utasítják el maguktól az ügynek ezen régi recipe szerint való elintézését. A mcgcsa.lt szerelmes asszony bele-egyezik az elválásba, de Kádár, aki sze- reti nejét, meg akarja tartani őt is: „Vájjon olyan . . . lehetetlen volna . . . hogy mindkettőtöket . . . meg- tartsalak!'" A feleség ebbe is beleegyezik. De Magda nem tud „osztozkodni"' s íőbelövi magát. Kádár meg van ugyan rendülve s töpreng, hogy van-e neki még joga, hogy 'feleségével együtt éljen; de csakhamar meg- békél önmagával, mert neje megadja neki erre a jogot, sőt az öreg Markó még a jövendőt is kijelöli számára :

„Innen menjetek el! De ncin gondolkozni! Nem töpren- geni! Élni! Élni és dolgozni!" És Kádár családostul elköltözik, üzlet után néz ós dolgozik.

• A régi gentri bizonyára nem igy cselekszik. Ez valami szépet, nemeset gondol ki családjával szemben, maga pedig leszámol az élettel. így szebb, gavallérosabb, de ahogy Kádár tett, ugy helyesebb, aminthogy az uj magyar gentri sokat cselekszik, ha nem is oly szé- pen, de helyesebben, mint a régi.

• Az alakok kidomborodnak, előlépnek, élnek, gon- dolkoznak. küzdenek s igazak minden gondolatukban és tettükben. A történet nagy melegséggel van el- beszélve, mégis, egyes kiválóan finom részletei mellett is van ebben a történetben valami bevégzetlen, érdes.

Vagy talán az élet, melyet az iró feltár és az embe- rek. akiket megrajzol, bevégzetlenek és érdesek?

E e i n házitanítónak miért kell groteszk alaknak lenni?

Talán azért, mert csak tanító ? Vagy talán azért, hogy a sógorába szerelmes Magda nagy hahotázva kinevet- hesse ? Mióta kell azoknak a nincstelen szegény ifjaknak ostoba figuráknak lenni, akiket a gazdag leányok ne- mes szerelmök fejében hahotázva kinevetnek ? Aztán ez az idétlen ifjú micsoda elégtételt vesz gőgős gazdá- ján, aki 'titkolt imádottjának halálát okozta! Két öklével az arcába csap a drága tetem fölött. Aztán többé nem esik szó róla. Pedig nincs párbaj. Biró Lajos alakjai modern emberek, ők nem párbajoznak. Kádár eltűri az inzultust, mert érzi, hogy rászolgált. A z a nevet- séges legény pedig talán el is pusztítja magát, nagy- szerű fájdalmában, mialatt a nagy elhatározásra kép- telen, gyáva Kádár úr nyugodtan gsc.heftel, illetőleg:

„dolgozik". . . .

• Van még a könyvben egy szociális izü mese, egy spirituszbafulladási, egy házasságtörési és egy legény- fogási história. Mind mozgalmasan megirt igaz tör- ténetek. Nem uj témák. Uj témákat még az eleven és ötletes Bíró Lajosnak sem sikerül teremtenie, azon egyszerű okból, mert uj téma nincs. Mindent feldol- gozott már vagy a művészet, vagy az élet, vagy mindakettő. De Biró Lajos tárgyai ám azért érde- kelnek mert vannak az írónak uj színei, uj szem- pontjai, uj világnézete, újnak látszó keretei, melyekbe mindig élő alakjait beléhelyezi s (bár a névelővel minduntalan visszaél) van eléggé jó nyelve, fordu- latos, meleg stílusa, melyekért, együttvéve tisztelettel kell róla és könyvéről nyilatkoznunk.

KŐVESKUTI JENŐ.

' A s z i m b o l i z m u s a z ú j k ö l t é s z e t b e n . Irta:

H a r s á n y i Lajos.

• A. kérdés unalmasabbik felén könnyen áteshetünk.

Mindössze csak azzal az egy dologgal kell tisztába jönnünk, mi az a szimbólum.

1 1 363

D Erre a kérdésre pedig igen rövid a válasz. Szim- bólum általában mindaz, ami valamely fogalmat szebb, érzékelhetőbb forma teljes képében állít elénk. Például ha a régi népek közül valamelyik hadat üzent a másiknak, elküldte neki a háború szimbólumát: a kardot. Ezzel az érzékelhető tárggyal jelezte a háborúra való kihívás fogalmát. Vagy ha a leánykérő követ- ségtől egy szál virágot küldött a várúr a szomszéd- jának, ezzel jelképezte, szimbolizálta, hogy a virághoz hasonlóan a leányát is szívesen adja neki.

• Eddig az unalmasabbik rész.

Q A.mí pedig a szimbólumnak a költészetben való szerepét illeti, az természetesen igen elsőrangú s minden nép költészetében megtalálható kisebb-nagyobb mértékben. Csakhogy ezek a szimbolumok eddig tulaj- donképen kifejletlen szimbólumok, illetőleg hasonlatok voltak. Hogy könnyebben érthető legyen a fogalom is, az új forma is, közéjük tették a hasonlító mint szócskát s így keletkeztek a költészet szép hasonlatai,

például a. lenyugvó napról a következő:

„Olyan a nap, mint egy hervadt rózsa."

Q A hasonlatokban való duskálkodás szépirodalmunk- ban különösen föllelhető Petőfinél. Az ő költészete az, melyben a természet és a fantázia különböző képei ezer változatban ontják a sok hasonlatot. De már őnála is fölbukkan itt-ott egy-egy tökéletes szimbólum, ter- mészetesen nem népies költeményeiben, s nem is azzal a nehéz, sokszor szinte a világosság rovására menő tömörséggel, mint az új magyar szimbolista költők- nél. Petőfi pl. a viharterhes felhőről igy ir:

„Ez az a műhely, hol a komor kovács : A dörgedelmes égi háború

Készítni szokta a villámokat."

• Az új, szimbolista költészet, mint művészet minden- esetre érdekesebb, finomabb, szubtilisebb, s ami a fő, hasonlíthatatlanul tömörebb annál a költészetnél, amely csak a sokszor kissé túlságosan terjengős hasonlatokat ismeri. Ez a tömörség azonban viszont igen sokszor az értelem rovására esik. Mert iszép dolog az az elv, hogy eddigi íróink ¡azért írtak, hogy a közönségnek ne kelljen gondolkodnia, a mostani írók pedig azt akarják és úgy írnak, hogy a közönséget gondolkodásra tanítsák, még- is vigyázni kellene a szimbolumok halmozásánál arra, hogy sokszor valóságos kép- és szórejtvényekké ne váljanak produktumaik a szimbólum és tömörség szent nevében.

• A szimbolikus költészet Magyarországban mind- össze öt-hat éves. Tulajdonképen legszembeötlőbb tu- lajdonsága annak az új költészeti iránynak, melyet más szóval dekiidens, modern, vagy nyugatista irány-

KULTURA VI

nak neveznek. Ez irány sok hibája közt a szimbolizmus okvetlenül a legkisebb, sőt irodalmunkba való beplán- tálása a kép-skála bővülése miatt határozottan nyere- ségnek is tekinthető.

• Hogy a szimbolizmust közönségünkkel közelebbről megismertessük, fölhozunk ujabb költészetünkből né- hány példát. A forró, nyári délutánok spleenje városon például igy fejeződik ki egyik költőnknél szimbolikus formában:

„A Délután : ez a nagy aranyos asszony Szédülve jár az üres utcán.

Selyem cipője ritkán kopog, Sárga ruhája úszik lustán.

A forró házak elaléltak, Egy-egy ablak nagyokat ásít."

• Ahány sor, annyi szimbólum, mindegyik reális és érthető.

• Egyik legtehetségesebb (sajnos, egyúttal legperver- zebb irányú), költőnk igy szimbolizálja nagy lelki háborgását:

„Szájam királyi biborszőnyegén Torz-arcu szitkok vánszorognak, Vad, részeg átkok tántorognak S ajkam ezt tíírni kénytelen szegény.

Agyam sikátoraiban dühöng A csőcselék és feltolakszik, Sárral dobál, mert rád haragszik, De a szivben, ott halálos a csönd.

.Hangosak a lelkem lebujai És züllött népük sorra lázad."

• Az ember szeme előtt szinte élesen kidomborod- nak a vad lelki haicok sikátorai, melyek alatt hangos, lerongyolt csőcselék (a háborgó indulatok) vívja el- keseredett, ádáz küzdelmeit.

Q A természet szépségei pazar módon nyújtottak anyagot új szimbolumok alkotására. Ezek között igen sok a félszimbolum, vagy a tiszta hasonlat, de ez utóbbi rendesen megfordítva szerepel. Például a régi kifejezésmód szerint egy bánatos, beteg1, szomorú asz- szonyt a pusztulást hirdető őszhöz szoktak hasonlítani.

Most megfordítják a dolgot s amihez eddig hasonlí- tottak valamit, ujabb irodalmunkban azt hasonlítják az előbb hasonlított hoz. Például hogy az ősznél marad-

junk, Kemény Simon azt mondja:

, Olyan az ősz

Mint egy megölt, hatalmas szőke asszony."

• Vagy vegyük a következő sorokat:

„Valaki ott künn nedves ujjal Simogatja a sötét üveget.

S hallom, amint a tűzfalak közt Hosszan jajongva utolsót nevet.1'

• Az este hulló eső megszemélyesítve áll odakünn és nedves ujjaival simogatja az ablaktáblákat, a tűzfalak közt pedig fájdalmasan csapkod jobbra-balra s kínosan

nevetve esik le az ázott kertekre.

• Az éjét és a csöndet különös előszeretettel szim- bolizálják ujabb költőink. Oláh Gábor irja egyik szép versében:

„Atlasz-cipőben járó (Jsend : nagyasszony!

Mogorva kastélyomban látogass meg !"

• Majthényi Györgynek is van néhány szép szim- bóluma :

„Mellém guggolt a lázas éjszaka S a holdnak messziről jött bús szava."

• Vagy:

„A szempilláid sötét lepkeszárnya Eltakar bennem minden bánatot."

• ííj szimbolumok alkotásában egyike a legproduk- tivabb tehetségeknek Kosztolányi Dezső. Nemcsak ér- zékelhető, hanem elvont fogalmakat, érzelmeket js megszemélyesít s nagyon sok szép új képet hozott be új irodalmunkba:

„A húgomat a bánat eljegyezte."

*

• Szinte kivirágzott a szimbolizmus az eddig1 leg- szebb, legújabb tündér játékban, Maurica Maeterlinek

„Kék madarában."

• A világhírű írónak ez a darabja tiszta szimbólum.

• Egy favágónak a kis fia és kis leánya: Tyltyl és Myltyl a varázslat éjjelén, karácsony éjjel álomban elmennek, hogy megkeressék a kék madarat, a bol-

dogságot..

• Kísérőül hozzájuk csatlakoznak a Világ> sság, Tűz, Víz, Kenyér, Cukor, Kutya, Macska. (Szóval mind- azon tárgyak megszemélyesítője, szimbóluma, melyek a gyermek boldogságának kialakulásában közreját- szanak.) Elmennek az Emlékezés országába, hol azok vannak, akik már meghaltak. Nagyszülőik és kis test- véreik. I)e a kék madár nincs ott. Igazi boldogságot nem ad a múltba való visszaemlékezés.

• Tovább mennek kíséretükkel az Éj birodalmába.

Itt laknak a Háborúk, Betegségek, Rémületek, a Har- matok, Illatok és Csillagok. De az igazi kék madár itt sem található. Eljutnak a. Jövendő birodalmába, ahol azok vannak, akik csak ezután fognak megszületni.

Apró kis gyermekek, kik kedvesen játszadoznak, s lesik az aranyos hajót, melyen a földre indulhatnak megszületni. Hiába minden, a kék madarat, itt sem

találják meg a gyermekek. Még néhány titokzatos kalandon esnek át (például az erdő összes fáinak a szellemeivel vívnak nehéz harcot), aztán kimerülten indulnak haza.

• Fölébredéskor álmélkodva ámulnak színes álmukon s örvendezve látják, mily szép, csillogó a szegényes kunyhójuk fala; a kalitkában lakó kis gerlicvjük sokkal kékebb, mint ezelőtt. Amiért olyan messz : útra mentek, ime itthon található meg leginkább. íme gyö- nyörű, mély, i'ilozofiaí tartalommal a legsz.dib tündér- játék s szimbolizálva az a régi mondás: mindenhol jó, de legjobb otthon!

• A. kék madarat Moszkvában játszott ík először 1908-ban. Utána került színre Londonban, Amerikában, Párisban, mindenütt óriási sikerrel. A szimbolikus irány hivei méltán büszkék lehetnek a kék madárra. Ná- lunk a Magyar Színház fogja először bemutatni a szenzációs darabot, igen nagy előkészületekkel, való- színűleg csak őszkor.

O Azonban könyvalakban már is élvezhető. O'.csó füzet, alakjában két magyar fordítása is megjelent.

H e r c e g , h á t h a m e g j ö n a t é l i s ! B a b i t s Mihály verskötete. A Nyugat kiadása. 1911.

Q Soha egy írónál nem láttam annyi boszorkányos ügyességet, virtuozitást a szavakkal való játékban, mint Babitsnál. Valóságos akrobata e téren, ki fényes, hideg gömböket dobál föl, hogy a közönséget cirkuszi mutatványokkal mulattassa.

• Babits Mihály költészete olyan, mint a hideg ötvösmesterség, vagy márványreliefművészet. Merev, mozdulatlan és művésziesen kikalapácsolt. Szinte élet- telen. Maga is tudja ezt s őszintén bevallja:

„Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség, És szenvtelen, csak virtuozitás.

Bár munkában manapság nincs nemesség, Ez csupa munka, csupa faragás.

• És még egy megjegyzésünk van Babits új köte- tére. Nincs egyetlen valamire való magyar témája.

Teljesen idegen talajból nőttek az ő versei, leginkább klasszikus variációk. Paysiges Intimes, Pictor Ignotus, O Lyric Love, Héfaisztosz, Homérosz, Protesilaos, Thamyris, Danaidák, A Campagna éneke és egy negy-

ven oldalas, görög lelkű színdarab, a Laodameia.

Q Ezek mind nehéz, régi reminiszcenciák, melyeken megvan a régi klasszikusok tömör nehézsége, de nap- sütése, bája, naivsága csak igen kis mértékben. És ezért nem csoda, ha Babits költészetét csak igen kevesen tudják élvezni. Csak a classica filología

gourmandjai, az a néhány irodalmi Ínyenc, kik csak

•

• • •

exotikumot keresnek, de nem költészetet és magyar lelket.

• Minek akarják tehát ezek a modernek a magyar költészetet képviselni ? Hogyan gondolhatják, hogy ez az irány a magyar lélekkel rokon, s a nemzeti irány- nak méltó, komoly továbbfejlesztése ?

M A J T H É N Y I G Y Ö R G Y : E s t e l i é n e k e k . Versek.

Budapest. 1911.

• Ez az új poéta azok közül való, akik új hangon beszélnek, de azért nem tartozik azok közé, akik félre- beszélnek. Csak a jót és a szépet tanulta el a moder- nektől, a bűneiktől irtózva futott el.

• Az esteli énekek valóban ugy hangzanak, mint romantikus, bánatos szerenádok, melyeiket csipkefüg- gönyös ablakok előtt, mély gordonka-kisérettel énekel valaki. És a csipkefüggönyös ablak mögött nem gyújt senki se gyertyát, nem hajol ki senki az illatos tavaszi kertre, hogy az esteli énekeket megértő szivvel hall- gassa. Majthényi György habár még nem kiforrott, de mindenesetre költői egyéniség1. A skálája még szük, a szinei mind sötétek és fárasztóan ugyanazok. A hangja örökös melancholia és ugy hangzik, mint Chopin G-moll balladája valami régi zongorán. És csak a szomorúságot látja önmagában:

, Lehet, hogy vélem in st akart az élet, s csak én hibáztam el magam,

kicsinyre tartva, mint egy rossz cselédet, kit szidni kell minduntalan.

Lehet, hogy ma, lehet, hogy mindjárt holnap megérzem már a sorsomat,

beteg szivembe nagy fények karolnak és megmutatják utamat.

S lehet, hogy akkor úgy állok az úton tépetten, fázva, eg3'edül,

mint rejtett ének áll sok régi húron, miken senki sem hegedűl.

• Ez szép és Majthényi artisztikus könyvében nem egyedül való. Mély, igaz érzések úgy gyöngyöznek lelke serlegében, mint fekete, illatos bor, melyet csak azok ihatnak, Ikiknek lelkében megcsókolta egymást a szépség és a szomorúság.

• A Muhics Sándor rajzaival illusztrált könyv Ransch- burg Gusztáv bizománya.

H A R S Á N Y ! L A J O S .

K Ö V E S K U T I J E N Ő : S z o m o r ú a k és V i d á m a k . Ujabb elbeszélések kiadása. Budapest, 1911.

• Ujabb novellairodalmunk meglehetősen elsekélyese- dett. Valami romlott levegő az, mely belőle kiárad.

Romlott erkölcsi életünknek mintegy tükrévé, tolmácso- lójává lett. Magyar tárgyat, magyaros hangot csak nagyelvétve'keres; megelégszik az idegen tárgyak után- zásával, Ibármilyen haszontalanok legyenek is azok. A nő előtte már nem eszmény, a haza előtte már ismeretlen fogalom, az értelem másodrendű követelmény; kerek meséről, ügyes kompozícióról pedig ne is szóljunk.

• Köveskuti könyvében nincsen semmi vad mo lernítás s épen ezért olvastuk gyönyörűséggel, lelki elmélyedéssel.

Elbeszélései erősen átérzettek, rutinnal kidolgozottak, egyszerűségük mellett is szinesek, elevenek: egy igazi egyéniségnek, egy poétikusan érző, finom művészlélek- nek alkotásai. - Nem keres nagyobb, bonyolultabb témákat, nem rajzol mélyebb szenvedélyeket, de az alakok, melyeket rajzol, őseredeti, igazi magyar alakok.

Észjárásuk, beszédük, lelkiviláguk, természetes érzésük, romlatlanságuk — (mind olyan kedves nekünk.

• Hányszor megírták már a szerelmében csalódott leány öngyilkosságát, de azért a szegény K ö m 1 ő d y I r é n k e sorsa s a szép főbíróné esete milyen finoman, milyen hangulatosan, mennyi új és friss színnel van megrajzolva. Köveskuti két igénytelen, kis történetké- jében ! Következményeiben drámai hatású mindkettő.

Ugyanilyen A k é t p r o b l é m a , míg az F - m o l l szo- n á t a méla hangulatával hat meg bennünket. A K e- r e s z t a F á t r a a l j á b a n a szegény erdőőr tragikus sorsát, ésaládi boldogságának tönkrejutását mesteri mó- don beszéli el. A z égő erdő rajza megrendítő s az elem tombolásával a szegény Andris Petykó lelkiálla- pota. a legművészibb harmóniában olvad össze.

• A T u r c s á n s z k y - f i ú s A v i s s z a t é r ő fel- vidéki 'történet. Az előbbi ügyes, kedves rajz. Az utóbbi a kötet legkiválóbb elbeszélése. Lestyénszky Miklós országos képviselő lesz, szereplő, hangadó ember, ki a főváros forgatagában elfelejti egyszerű, falusi ideálját, Chlumecsky Olgát. De elveszti népszerűségét, „letörik"

s bűnbánóan megy vissza az árván maradt leányhoz.

— Mennyi igaz érzés, közvetetlenség és melegség árad ki ebből az elbeszélésből! Valósággal megbűvöli az olvasót. De bármilyen szép is ez az elbeszélés, a valódi regény-tárgy az elbeszélés szűkebb keretében nem fér meg, kénytelen összezúzódni. — A 'téma cpak egy regény keretében lett volna kellők'pen kifejthető, mert így csak a főalakokat tudta az író megrajzolni, csak a főmo- mentumokat tudta kiemelni; a részletek behatóbb elem- zésével adós maradt. De ezek ellenére is a kötet leg- értékesebb darabja. Különösen sikerült Olgának a rajza.

Olyan ez a leány, mint a régi magyar nagyasszo- nyok Szerelmében odaadó, bájos; bánatában erős, mólyen szerető, türelmes és erényes. Olga, aki egy ideált

1 1 3 6 6 1 1

fogad 1k> szívébe, de ahhoz aztán hű marad élete fogy- táig. A legszebb magyar női ideál! Aki ilyennek tudja rajzolni a nőt, az csak egy, nagy tudása mellett, mólyen (érző, finoman és nemesen gondolkozó, melegszívű ember lehet.

• A. kötet három víg elbeszélése egyaránt ügyes al- kotás, de mintha lankadna bennük az író ereje. Nem azért, mintha éleslátása nem volna a humoros tárgyak- hoz: tapasztalata, világ- és emberismerete kisebb volna mint komoly elbeszéléseiben, hanem mert írójuk lelke érzelmes, szemlélődő, önmagába mélyedő, töprengő in- kább, csak nem — humoros.

] Ez a megjegyzés azonban mitse von le iz író ér- deméből. A könyv, a már említett kiválóságainál fogva, számottevő, becses munka irodalmunkban.

Tele van hangulattal, költészettel, igazi magyar ér- zéssel. Nyelve a legszebb magyar nyelv, melyen va- laha írtak.

• Ajánljuk a könyvet, mint komoly, gondos, érde- mes munkát, mindenki szíves figyelmébe.

D R . P A U L O V I C S ISTVÁN.

V e r s e k . Irta B e n k c T i b o r .

• Ha néni tudnók, hogy egészen fiatal eml>er ezek- nek a verseknek az irója, azt hinnők, hogv dobogós,

nehézjárásu öregember bontogatja előttünk a leveles- láda avult kincseit, kifakult, öregbetüs Írásokat, színehagyott kendőkbe burkolt Kossut h-bankókat és távoli szerelmek reszkető emlékeit, a száraz rozma- ringszálat, árvalányhajat, mit amiken reszkető térddel is jól esik mégegyszer elmélázni. S ha nem tudnók a

névjegyéről, hogy e versek fiatal irója a fővárosban él, habár a poétikus Rózsadombon is, de mégis vala- miféle kapcsolatban a loholó, gőzölgő, kiáltásos és kinlódásos emberi élettel, megint csak azt hihetnénk, hogy az a bizonyos rokonszenves öregember vala- hol Berettyónádasdon éli vissza magát a kedves emlékekbe; Berettyónádasdon, ahol a szelíd nádak su- sogását nem zavarja a vonatok bántó füttye, ahol mesebeli szörnynek látnák, ha odalátnák a füstölgő gyárkéményt s ahol egész biztosan az ördög hintójá- nak néznék, ha Isten ments, egy 80 lóerős automobil vágtatna keresztül a falun. Ilyen kicsiny, kedves és eldugott helyeken íródhatnak még, azt gondoljuk, olyan versek, melyek ezt a fehértáblás könyvet megtöltik, fis ezt nem inegróvásképen értjük a l'enke Tibor köny- vére, illetve nem ezt írjuk megrovásképen. Bár immár néhány év óta mindannak a hófehérségnek és csak fehérségnek tagadójaként állunk még igen sokak elő- ítéletében, ami osupafehérséggel és szavaló hazaszere-

tettel ez a kis könyv js tömve van, mégis tudunk gyö- nyörködni versekben, naiv és egyszerű érzésekben, ha azokban csak megsejtjük is a költészetet. De költészet legyen bennük. Megenged azonban nekünk Benko Tibor, ha azí állítjuk, hogy ezekben a sorokban:

.Nem állítom én azt, Hogy .í°bb vagy a jón&í, Hogy az angyaloknál Eszményibb lény volnál" —

nincs egy csepp poézis. Pedig önnek, Benko Tibor, mint Pósa bácsihoz s az ő modorában irott ajánlásában ol-

vassuk : „ k ö n n y ű v o l t a d a l ! . . . " Könnyű volt igen. Nem azért, amivel ön magyarázza, hogy t. i.

„Rámsuhant a nóta vágya, Könnyű volt a dal nekem.

Száz parányi vers zenéje Ott csicsergett lelkemen".

• Nem, nem ezért volt önnek könnyű a dal, Renke Tibor. Hanem azért volt könnyű, nagyon könnyű s immár bevallhatjuk, hogy kellemetlenül könnyű, mert ön egész ideológiáját és teljes egész frazeológiáját ké- szen találta. Készen találta, aminthogy készen is van ez a szerelmi és hazafi ideológia és frazeológia, min- den középiskolát végzett s önképzőkörckben megkoszo- rúzott úgynevezett poéta-lélekben, mely Pósa és Ábrányi-verseken nevelődött poétává. Ezért volt könnyű önnek a dal, Pcnke Tibor, amikor Pósa bácsi- nak ajánlott, amikor a hazáról énekelt (gyakran énekelt ön a hazáról) s amikor egy újsághírt, vagy egy anekdotát megverselt. Ezért, csak ezért volt önnek könnyű a dal, mert mindent készen kapott a nyolc- vanas évek lírájában s mert nem élt és nem szenvedett nem sírt és nem gyötrődött ön egyetlen sorért seiii s nem érezte egyetlen magából szakadt szónak minden keservet megfizető mámorát, amiért ó nagyon nehéz a dal másnak, költőnek.

• A könyv ára 3 korona s kapható a Franklin-Tár- sulatnál, Budapesten.

(GYG.)

• N o v e l l á k . Irta M. Nagy Endre. (Ballt J . ki- adása. Bpest. 1911.)

• Az egész világélct egy óriási mozaik. Ez a mozaik csupa pillanatképekből áll. Mi emberek ezeket a pillanat-képeket csak részletekben, szétdiribdaraboltan látjuk. S ha költészetet akarunk csinálni belőle, pom- pásan, ízlésesen kell összeillesztgetnünk. Aki ezt tudja, az művész. Akár ecsettel dolgozik, akár tollat forgat.

A novella egy kisebb rész a mozaikból. — M. Nagy Endre novelláiban a mozaikrész nem mindig tiszta kép.

Itt-ott hiányzik egy-két vonal, más a satirozás, idegen

1 1 1 1 1—1 1—1 1—1

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

a szín. Olykor banális . . . I)e amelyik pillanatképet látta, és látása után rajzolta, le, azokkal igen szim- patikus. A „Szegény emberek"-ben igazán gyöngéd meglátások vannak.

• Frappánsan tudja vezetni a fonalat, mellyel az ol- vasók érdeklődését könnyen leköti. Kár, hogy a be- fejezésekben durvul a tolla, és „napihír" es sablonnal csinálja meg a csattanót.

• Mindemellett határozottan ügyes és gondos, amikor ír. De most még friss forrásban van.

• „A mester nem szerelmes" szeretettel-teljes, jó meg- figyelésre vall. El tudja velem hitetni, hogy látta, az embereit. Sőt talán kezelt is velük. Ez pedig igazán sokat jelent novellairónál. Én végig is olvastam érle a könyvét. Érdemes. S mihelyest kissé távolabbról fogja figyelni a témáit, jobb dolgokat fog írni, mert akkor határozottabban tud majd témái felett uralkodni

• Az én g á l y á m . K ö l t e m é n y e k . Irta ifj. W 1 as-"

s i c s G y u l a . (Singer és Wolfner kiadása Bpest 1911.

— Ára 2 korona).

• I f j . "VVlassics poézisét már akkor figyelni kezd- tem, amikor az E n d r ő d y Béla szerkesztette „ R ü g y - f a k a d á s " c. szépirodalmi lapban közölt pár verse megfogta a lelkem. A lap már néhány éve megszűnt, s azóta nem is találkoztam i f j . W l a s s i c s költemé- nyeivel. S most egész kötetnyit kapok egyszerre, ör- vendek ennek a kötet versnek. Az ő sejtelmes, langyos szomorúsága nagyon rokon az én lelkemével. Szere- tem meleg, rendszertelenül is sima ütemü melódiáját és részben uj versformáinak kellemes különféleségét.

Értékelem tartalmas voltát. Értékelem, hogy raffinált- ság nélkül valóban kecses és bravúros tud lenni. S amellett egyszerűen és Ízlésesen modern. Igazi poéta,

— aki istene a maga verseinek, mert lelket tud te- remteni beléjük. Pedig ez a legnehezebb és legfonto- sabb. íme:

A régi vagyok még. A két kezem A templomban most is összeteszem . . . Csak imádságra nem emlékezem.

• A z „Á 1 o m f o s z 1 ás"-ból:

Csak te vársz híven, zokogó zenével, Hahogy tépetten vissza-visszatérek Dalorvossúgért, bús lelkem, elébed.

• Ezeket a költeményeket olyan szeretettel és gyö- nyörűséggel olvastam, ahogyan tsak poéta ember szokta a maga verseit. Hiszem is, hogy valamennyi olvasója megszarette, — ha egyebet nem is olvasott volna el

„ A z é n g á l y á m " - b ó l , csak a „ R é g i v a g y o k " , Re- l i c t i " és „ Á l o m f o s z l á s " o. költeményeket.

IFJ. R E M E T E Y D E Z S Ő .

T O R M A Y C E C I L E : E m b e r e k a k ö v e k között- Regény. Franklin Társulat.

• Ebből a regényből igen sok hiányzik, amit a re- gény kellékei gyanánt a régi esztétika megállapított.

Hiányzik főleg a mozgalmas, szövevényes történet hiányzik a — regény. A Kapella és Karszt felhőkbe- nyúló, fenyves, szirtjein túl elrejtett d o l i k b a vezet az iró, ahol egy kis morlákfalu eseménytelen életé- ből kiragad egy kétes származású keoskcpásztor-leányt s ennek a románcát tárja elénk. Jella egy urától el- hagyott rovott erkölcsű nő leánya, akit anyja bűnei miatt az egész falu megvet. A z asszonyt kiprédikálja a plébános a templomban s a szerencsétlen, a falu üldözése elől elmenekül s csak meghalni jön haza el- hagyott leányához. Kóborlása közt most a leány eljut, a szirtoldalakban futó vasúthoz, ott megismerkedik a magános, agglegényéletet élő Balog Péter vasúti őrrel s annak feleségévé lesz. Jella szép volt és fiatal, „hangja mintha a patakok csengésén szűrődött volna át.-' Péter szereti is ifjú feleségét, de Jella „korán reggel kijárt az erdőre, nézte, hogyan fordul ki a fák árnyéka a földön, mint az óra mutatója a szolgálati szobában...

és ez azt jelenti, hogy az idő múlik. Szeretett erre gondolni. Közben lehunyta a szemét, és várt." A ko- rosabb férj mellett várt valakire. Este aztán „megtudta, hogy a szomszéd őrházba uj ember jött, akit Réz Andrásnak hínak." Jella megismerkedik Andrással „és a napfényen át a hegyormok felől ragyogva jött el hozzájuk a Nagy Nyár." Ez a Nyár azonban csak Jeliáé volt. Andrást nem hagyja pihenni a puszták szele és otthagyott kedvesének emléke. El is válik a szeretőjétől, hazamegy, aztán hozza magá,v|al a hegyek közé régi kedvesét, mint feleségét. A boldogtalan, csalódott asszony megtudja melyik vonattal érkezik a fiatal pár, őrjöngve rohan eléjök, egy hatalmas sziklát hengerít a sinekre, aztán tovább rohan. Az arra menő Péter elhengeríti a követ az útból, de míg ő „mereven tisztelgett a vonat előtt," felesége „szörnyű halál- kiáltással kábultan zuhant hanyatt".

• Ez az egész történet, melynek még csak epizódjai sincsenek. A Karszt bércei között egyremásra jön nyár után ősz, őszre tél, meg újra tavasz, az emberek tesznek-vesznek ide-oda járnak-kelnek, a nélkül, hogy külső életükben történnék valami. Mert ahol alkalma nyilik is'az irónak az elbeszélésre, röviden végez, min tha megvetne minden mesélést. Ellenben megrajzolja egy- más mellé rakott apró, gondos vonásokkal néhány kez- detleges embernek egész lelki életét, köznapi cseleke- deteinek minden motívumát, a nevelésnek szinte tün- tető mellőzésével. Szinte kéjeleg a lélekrajztan. És —

pedig nem csak primitív alakjainak lélek rajzában.

Megrajzolja, megfesti a Kapella és Karszt hegyvidé- kének is nem csak képét, de lelkét is, biztos vonásokkal és a csalatkozásig eleven sziliekkel. Nála a természet valóban él: az Ég mosolyog, vagy haragszik, a cs'l- lagoknak vándorutjaik, a hegyeknek titkaik vannak, a szél vijjogva hajtja a fellegeket, melyek benyar- galnak az erdőkbe s összetépik magukat a fekete

fák között. S bár új világba vezet az iró, nem az ide helyezett sovány történet érdekel, hanem inkább a lelki motívumok érdekes fejlődés? tart izgalomban s a mesébe szőtt és lélekrajzban mutogatott számtalan szebbnél-szebb természeti kép gyönyörködtet, melyek az irónak hamisítatlan művészeti kvalitásairól tesznek bizonyságot.

KÖVESKUTI J E N Ö .

BÖC.KLIN A R N O L D Flora

A FESTÉSZET T Ö R T É N E T E .

• E cimen a leipzigi K o n r á d G r e t h - l e i n kiadócég kiadásában és M u t h e r R i c h á r d szerkesztésében hatalmas munka jelenik meg. Ez a m ű három kötetben, nagy tudással, művészettel tár- gyalja a festészet történetét olyanformán, hogy minden egyes kötet más korszakot ölel fel.

• Az első kötet Olaszországot mutatja be, hatalmas művészeti fejlődésével a renaissance végéig. A második kötet a renaissance északi térhódítását és a barokkorszakot ismerteti, inig a harma- dik kötet a X V I I I . és X I X . század festé- szetét adja.

• A mű 1760 oldalon 2800 szövegközötti képet tartalmaz és ára vászonkötésben 3G, bőrkötésben 60 márka. Az érdekes könyv a kiadónál kapható.

K E U K R B A C H A N S E L M R i m i n i Francescajés Paolo

A német alföldi nomesscg egyezménye U1EFRE DE E.

• N a g y k ö n y v s i k e r . A tavaszi könyvpiac leg érdekesebb újdonsága az a kis verseskötet volt, amely L o v á s z y Károlynak, a gyorsan népszerűvé lett ka- baré poétának tollából jelent meg P e s t i v e r s e k cím- mel. A mi fővárosunk minden félszegságét erősen csipkedő és szociális ízű, pajkos versek nagy olvasó-

közönséget hódítottak maguknak. A P e s t i v e r s e k első kiadása teljesen elfogyott és most került ki a sajtó alól a második kiadás. A verseskötet, amely Budapesten, Dick Manó kiadásában jelent meg, 1 ko- rona 60 fillérért minden könyvkereskedésben megren- delhető.

B E É R K E Z E T T Z E N E M Ü V E K . V Á R K O N Y I BÉLA dr.

• 1903—6-ban keltett először általános, de megérde- melt feltűnést. Amikor is nagyértékü zeneszerzeményei- vel és korrekt, poétikus előadó művészetével fővárosi ós vidéki hangversenyeken egyaránt jelentős sikere- ket aratott.

[II A modern magyar zenének a kevesek közül egyik legtalentumosabb poétája. A borongó szellemű északi mesterek: Grieg, Svendsen, Sinding gyakoroltak némi hatást lelkére. Iránya és motivuma azonban merő

magyar. És én úgy érzem, hogy ösztöne sugallatából írja a magyar muzsikát.

• Hangszerelése kitűnő és színes. Inventiója termé- keny. Előadói készsége ép oly erős, gazdag, mint amily értékes komponáló vénája.

• Különösen D o b o z i és h i t v e s e szimfonikus köl- teményében, melyet a filharmonikusok nagy eli-merést aratva adtak elő, — mutatta be határozott egyéniségű, komoly tehetségét. Ebben a hősies jellegű, ízig-vérig magyar zenében koncepcióját illetőleg kissé viharos, szertelen, de jólesően szertelen. Struktúrájában, tech- nikai kidolgozásában kiváló dologbeli tudásáról győz meg. Igen becses zenei termékünknek tartom ezt a tömör, rapszodikus zenei balladát, melynek főtémáját törökös harmóniák vezetik be, és melyhez meleg, ma- gyaros melléktémát írt a szerző.

• Egyéb, apróbb szerzeményei is mind igen értékes modern, mélyen átérzett darabjai ujabb magyar zene- költészetünknek.

• V á r k o n y i B é l a dr mint komponista és mint zongoravirtuóz: egyaránt zseniális művész, akitől még nagyon-nagy dolgokat várhatunk. És jogosan várhatunk.

S úgy tudom, már a legközelebbi szezonban meghall- hatjuk legújabb, óriási arányú, mély tartalmas szim- fóniáját. — Ujabban operán dolgozik.

IFJ. R E M E T E Y D E Z S Ő .

Szalay l'ál rajza