Franklin élete

Teljes szövegt

(1)

FRANKLIN ÉLETE:

I R T A

M I G N E T ,

A FRANCZTA AKAD. T A G J A , AZ ERKÖLCSI É S P O L I T I K A I TUDOMÁ- NYOK AKAD. ÁLLANDÓ T I T K Á R A .

A HETEDIK EREDETI KIADAS UTÁN

FRAMCZIÁBÓL FORDÍTOTTA

d e G e r a r d o A t t i l a : ; »

BUDAPEST, 1874.

F R A N K L I N - T Á R S U L A T

HAGY. IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.

(2)

Frantlin- Társulat nyomdája.

(3)

Horváth Bertalan

- urnák, jószág-felügy elönek.

E fordítást ön s azok számára írtam, kik önhöz hasonlítanak; kikben megvannak, mint fajunk magvában, az igért magyar nagyság csirái: becsületérzés, tevékeny ész, mély szün- telen tanul és fejlődik, életrevalóság, munka- szeretet. Ezen utolsó, mondják, ritka tulajdon a magyarok közt. TJgy kevés magyar szereti h a z á j á t ; mert ki nem tudja, hogy korunkban az szereti legjobban hazáját, a ki legtöbbet dolgozik, s hogy a ki henyél, hazaáruló ?

Budapest, 1873-ki deczember l-jén,

a fordító.

1*

(4)
(5)

Figyelmeztetés.

F r a n k l i n é l e t e jelen szerkesztésében főleg unokája, William Temple Franklin által, hat nyolczadrét kötetben kiadott munkáit, em- lékiratait és leveleit használtam fel. Ezen nagy ember műveinek e becses gyűjteménye követ- kező czimmelbir: „Memoirs on the life a n d w r i -

* tings of Benjamin Franklin L L . D . F . R. S.

etc., minister plenipotentiary from the United- States of America at the Court of France, and for theTreaty of Peace and Indopendance with Great Britain, etc., written by himself to a late period, and continued to the time of his death by his grandson William Temple F r a n k - lin." A munkáira vonatkozó részt azon gyűj- teményből is merítettem, melyet belőlök Lon- donban három kötetben állítottak össze, ezen czim a l a t t : „ T h e W o r k s o f B e n j a m i n F r a n k i i n " . Emlékiratai többször fordíttattak

(6)

— 6 — 1

le és adattak ki; hasonló történt fontosabb po- litikai, bölcsészeti, tudományos irataival.

K é t nagy gyűjteményt is vettem igénybe, melyeket a Szövetséges Államok congressusa rendeletéből bocsátott közre J a r e d Sparks ur.

Az első magában foglalja, tizenkét kötetben, a Szövetséges Államok kormánya és ügynökei összes levelezését Amerika függetlenségét il- letőleg (the diplomatic Correspondence of the american Revolution; Boston 1829) ; a másik, megint tizenkét kötetben, magában foglalja Washington György életét, leveleit, és a köz- társaság fegyveres küzdései, alkotmánya és kormányaira vonatkozó iratait. ( T h e Writings of George Washington, being his Correspon- dences, Addresses, Messages, and other Papers official and private, selected and published from the original Manuscripts, with the Life of the A u t h o r ; Boston, 1837.) Hasznomra vál- tak azonkívül, két ember nyilatkozatai Frank- lin felől, kik vele Passy-i tartózkodása alatt, benső viszonyban állottak ; ezek Morellet apát, és Cabanis ; az első Emlékirataiban tesz róla említést, a második egy É l e t r a j z b a n , me-

(7)

lyet neki szánt. (Cabanis művei ötödik kö- tete). .

Végre, a bol a szabadságharcz előtti Amerikáról, s a háború alatti korszakról szól- tam, segélyemre voltak Bancroft György urnák műve: H i s t o r y o f t h e C o l o n i s a t i o n o f t h e U n i t e d - S t a t e s , Botta ur, a fon- tosahb beszédeket és hivatalos okmányokat közlő munkája : S t o r i a d e l l a G u e r r a d e l l ' I n d e p e n d e n z a d e g l i S t a t i - U n i t i d' A m e r i c a , (4 kötet), do Tocque- ville kitűnő könyve: A d e m o c r a t i a A m e - r i k á b a n , és a külügyminisztérium levéltárá- ban őrzött Levelezés.

(8)
(9)

F r a n k l i n é l e t e .

E L S Ő R É S Z .

Első fejezet. '

Franklin életéből meríthető tanulságok.

„Születésemnél fogva, s első éveimben (mondja Franklin emlékirataiban), szegény és ismeretlen létemre, gazdagságra vergődtem, s némi hírnevet szereztem magamnak az embe- rek közt. Minthogy a szerencse folytonosan kedvez nekem, még éltem előhaladott korában is, utódaim talán örömest fogják megtudni, micsoda eszközökkel voltam képes a gondvise- lés segtíségével annyi sikerre jutni, s ez intő például szolgálhat közülök azoknak, kik ha- sonló körülmények közt, helyesnek vélnék ha- sonló eszközökkel élni."

A mit itt Franklin gyermekeihez intéz, · mindenkinek használhat. Elete követni való

(10)

- 1 0 —

példa. Mindenki meríthet belőle tanulságot, szegény és gazdag, tudatlan és tudós, egyszerű polgár és államférfiú. Főleg azoknak nyújt buzdítást és reményt, a kik alacsony helyen születvén, támasz és vagyon nélkül, érzik ma- gokban az óhajt javítani sorsukon, s kiemolni magokat társaik közöl. Látni fogják itt, miként tudott egy szegény mesterember, ki sokáig saját keze munkájával tartotta fenn életét, gaz- dagsághoz jutni, folyIonos igyekezet, óvatos- ság és takarékosság által; miként idomította önmaga eszét, korának legelőbbre haladt isme- reteihez, s szoktatta lelkét az erényhez, annyi gonddal és rendszerrel, hogy a követett utat meg akarta mutatni másoknak is; miként hasz- nálta fel találékony tudományát és tiszteletet gerjesztő becsületességét az emberi nem hala- dására és saját hazájának boldogítására.

Kevesen futottak oly tevékeny, oly eré- nyes, oly dicső pályát mint ő , ki egy bostoni ruhafestőnek fia levén, avval kezdte, hogy fa- gyut öntött gyergyamintákba; azután nyomdá- ban szerzett magának alkalmazást; az első amerikai újságokat szerkesztette; az első papir-

(11)

- H -

gyárakat alapította, egyszerre fejlesztvén a gyarmatok anyagi mívelődését és felvilágoso- dását; a villám cs villanyos folyam azonosságát felfedezte ; tagja lett a párisi tudományos aka- démiának s Európa majd minden tudós testü- leteinek; a békés gyarmatok erélyes megbí- zottja volt az anyaországban, s a fellázadt gyar- matok szerencsés ügynöke Franczia- és Spa- nyolországban ; mint függetlenségök megala- pítója, i m g á t "Washington György mellé helyezte; végre, miután nyolczvannégy évig gyakorolta volna a jót, meghalt két világrész tisztelotnyilvánitásai közt, melyek benne a bölcset, ki a világegyetem törvényei ismeretét tágította volt, és a nagy embert tisztelték, ki hozzájárult volt hazája felszabadítása és felvi- rágoztatásához ; s érdemes lett arra, hogy ne csak egész Amerika viselje gyászát, de hogy abban a franczia Assemblée Constituante nyil- vános rendelet által részesítse magát.

Bizonyára még azoknak sem lesz könnyű Franklint elérni, kik legjobban fogják ismerni.

A lángész nem utánozható. Arra, hogy valaki embertársai vezére legyen, s hogy oly nagy

(12)

— 12 — 1

mértékben befolyjon hazája sorsára, birnia kell a természettől az ész legszebb adományait, a jellem legerélyesehb tulajdonait. Azonban nemcsak lángész volt Franklin, de egyszers- mind józan ész is; nemcsak erényes, de egy- szersmind egyszerűen becsületes; nemcsak di- cső államférfiú, de egyszersmind elszánt köz- polgár. És jellemének ezen oldala: a józan ész, a becsületesség, az elszántság; ebből tanulhat- j á k meg azok, kik fogják olvasni életét, miként kell hasznát venni az Isten által nekik ajándé- kozott értelemnek arra, hogy a hibás nézetek tévedéseit elkerüljék, s miként kell hasznát venni az Isten által szivökbe helyzeti jó indu- latoknak arra, hogy a szerencsétlenség és sze- génységhez vezető szenvedélyeket és hibákat legyőzzék.

Mily jóltevő a munka, mily szerencsés eredményeket ád a takarékosság, mily üdvös, hogy bölcs meggondolás előzze meg és vezesse mindig a cselekedeteket; ekt tanulhatja min- denki ezen olvasmányból, valamint azon dicsé- retes óhajt, hogy jót tegyen az emberekkel, mi által a legédesebb örömet s a leghasznosabb ju-

(13)

- 13 —

talmat készíti el maga s z á j á r a : az önmegelé- gedést, s embertársai becsülését.

D e azon erőteljes és nemes természetek, melyek hivatva vannak az emberek rendes sorsa fölébe emelkedni, azok is szép példákat meríthetnek Franklin életéből. Küzdenie kel- lett, hogy kifejleszsze lángeszét; erőlködnie, hogy az erényt megszokja; ernyedetlenül mun- kálkodnia, hogy használjon honának s a világ- nak. Megérdemli, hogy azok, kiket nagy em- bernek hivunk, a gondviselés ama választott- jai, az emberiség ama nemeslelkü szolgái, kalauzul vegyék. A nagy emberek viszik min- dig közelebb az emberiséget a tudomány és a boldogsághoz. H a előbb is állanak a többi embereknél, mi eleinte azok gyűlöletét von- hatná reájok, csakhamar betöltik ezen hézagot azáltal, hogy eszméiket nekik ajándékozzák, hogy jótékony találmányokat fedeznek fel, hogy gazdag eredményű mozgalmakat teremt elé szellemök hatalma. í g y részesítenek min- denkit azon előnyökbe, melyeket üdvös felsőbb- ségöknek köszönnek, és ezen felsőbbségök csakhamar elenyészik, a magasabb színvonalra

(14)

- 14

emelt összes emberiségre terjeszkedvén ki. Né- hány nemzedékkel később ugyanis, a mi egy embernél l á n g é s z volt, már csak j ó z a n é s z lett mindenkinél, s egy merész ujitás már általános szokássá vált. Minden • században a bölcs és az ügyes szakadatlanul növeszti a kö- zös kincset, melyből merít az emberiség; nél- külök ez eredeti Ínségében, azaz tudatlansá- gában és tehetetlenségében maradt volna. Akar- juk tehát a valódi tudomány haladását, mert minden lépés az igazság felé egy lépéssel hátráltatja a nyomort, és egyúttal a romlott- ságot. Tiszteljük a nagy embereket és tüzziik előképül, mert igy hozzájok hasonlók fognak létre jönni, és soha sem kellettek inkább a vi- lágnak, mint most.

(15)

Második fejezet.

Franklin eredete. — Családja. — Nevelése. — Első foglalatos- ságai atyjánál. — A könyvnyomtatási pályára való készülése

testvére Franklin Jánosnál. — Olvasmányai és nézetei.

Franklin családja régi becsületes kézmű- ves család volt. Angliában, a northamptoni gróf- ságban, honnan eredt, körülbelől tizennyolcz holdnyi birtoka volt, Beton nevü falu határán, valamint egy kovácsműhelye, mely az elsőszü- löttségi jog szerint atyáról fiúra szállott. Az angolok hitvallásában végbe ment forradalom óta, ezen család a presbyteriánusok egyszerű és szigorú nézeteire t é r t ; kik sem nem ismerték el, mint a katbolikusok, az egyház hagyomá- nyait és a pápa fensőbbségét, sem nem fogad- ták el mint az anglicanok az egyházi méltósá- gok, fokozatát és a király fensőbbségét. Igen keresztényi és democraticus életet folytattak, magok választván papjaikat és szabályozván szertartásaikat. Ezen felekezet áhítatos és szi- gorú erkölcsű hívei, nem kövothetvén szabadon vallásukat a három utolsó Stuart uralkodása

(16)

- 16 alatt, jobban szerették elhagyni hazájokat, és

s 1620-tól 1682-ig Észak-Amerika vad és lakat- lan partjain gyarmatokat alapítottak, hol meg- győződéseik szerint lehetett imádkozniok s élniök. Az erős alap, melyen emelkedtek U j - Anglia gyarmatai, s melyen az Egyesült-Álla- mok nagy nemzete fejlődött ki, a hit vala, me- lyet a szabadság a társas élethez alkalmazott, és a szabadság, melyet a kötelesség érzete és a jog iránti tisztelet szabályoztak.

Franklin Benjámin atyja, buzgó presby- teriánus, I I . Károly uralkodásának vége felé költözött át Uj-Angliába; ezen időben a tör- vények szigorúan tiltották az üldözött feleke- zet vallási gyülekezeteit. Józsuának hívták, s négy fiu közöl ő volt az utolsó. Legidősebbik testvére, Tamás, kovács volt; a második, J á - nos, szőrszöveteket festett; a harmadik, Ben- jámin, miként ő maga, selyemruha-festő volt.

1682 felé vándorolt ki feleségével s három gyermekével ; azon évben, mikor a hires Penn Vilmos, a Delaware mellékén, Pensylvaniát álapítá; mely gyarmatban nem egészen egy század múlva, saját fia oly nagy szerepet volt

(17)

hivatva játszani. Bostonba telepedett le, a massachussets-i gyarmatban, mely 1628 óta létezett. Régi mestersége, a selyemfestés, mely csak a fényűzésnek kell, nein nyújtván neki elég nyereséget családja fentartására, gyertya- öntésre adta magát.

Csak bostoni tartózkodása huszonnegyedik évében született neki második felesége, Abiah Folgier-től, Franklin Benjámin. Ugyanis két- szer házasodott volt meg. Első felesége, ki Angliából jött volt vele, hét gyermeket adott neki; a második tizet. Franklin Benjámin, fivé- rei közt az utolsó, s minden testvérei közöl a tizenötödik, 1706-ki január 17-kén született.

Történt néha, hogy tizenhármat látott testvé- rei közül magával együtt ülni atyjának aszta- lánál ; és atyja munkásságában és a gondvise- lésben bizott, hogy őket mind felnevelje és

letelepítse. . A nevelés, melyben részesíté, sokba nem

kerülhetett, ennek folytán nem lehete valami fényes. Franklin Benjámin is csak egy évet tölte egészen iskolában. Ámbár sok tehetséget mutatott, atyja nem akai á a collegiumba tenni,

Franklin élete. . O

(18)

— 18 — 1

nem levén képes a felsőbb tanítás költségeit fedezni; beérte avval, hogy darab ideig szám- tanra és irásra taníttatá. De ha nem is nyujtá Franklin Benjaminnak mindazt, mit ez később megszerzett magának, adott neki egészséges testalkatot, helyes ítéletet, 'természetes ösztönt a becsületességre, munkaszeretetet, nemes érzé- seket, és mindenben jó példát.

A gyermekek jövendője nagy részt szü- lőiktől függ. Nagyobb örökséget hagynak ma- gok után mint vagyonuk: tulajdonaik öröksé- gét. A legtöbb esebten átadják, az élettel együtt, arczvonásaikat, külső alakjukat, az egészség feltételeit, vagy a betegségek csiráit, az ész serénységét vagy lomhaságát, a lélek erejét vagy gyávaságát, a szerint, a milyenek ők magok. Fontos tehát rájok nézve saját sze- mély ökben gondozni gyermekeiket. H a el- lágyulnak, lehet, hogy gyermekeik gyengék lesznek; ha betegségeket szereznek magoknak, átadhatják őzen hibát gyermekeiknek, kiket ezáltal szenvedés-teljes és rövid életre kár- hoztatnak. í g y van a szellemi dolgokra nézve is. Azon szülék, kik helyzetűkhez képest kifej-

(19)

- 19 lesztik eszöket, kik a jó és igaz törvényeit kö-

vetik, szilárdabb és helyesebb ítéletet, a gyön- gédség és őszinteség ösztönét adják át gyer- mekeiknek, még mielőtt ezekben példájukkal oktatnák. És ellenkezőleg, rendesen saját ész- beli és erkölcsi ferdeségeikben részesítik őket, mikor a természet-adta fogalmakat összezavar- ják fejőkben, és magaviseletökben áthágják azon törvényeket, melyeket az isteni gondvi- selés szabott a világnak, melyeket nem lehet soha büntetlenül megsérteni. A szüléktől f ü g g tehát, nagyobb mértékben mint azt gondolnák, hogy ép vagy beteges, értelmes vagy korlátolt eszű, becsületérző vagy romlott, jó vagy rosz életű, rövid vagy hosszú életű gyermekeik le- gyenek. Ez a felelősség, a mely terheli őket, s mely, cselekedeteik szerint, azok személyében jutalmazza vagy bünteti őket, kiket legjobban szeretnek.

Franklin szerencsés volt abban, hogy egészséges, munkás, okos, erényes szülei vol- tak. A t y j a a nyolczvankilenczedik évet érte el. Anyja áhitatos, fenkölt lelke és szilárd, helyes értelme által kiváló asszony, nyolczvan-

2*

(20)

— 20 — 1

négy évig élt. Hosszú élet csiráját örökölte tőlök, s mi még többet ért, a legkedvezőbb tu- lajdonok csiráját arra, hogy ezen hosszú életet méltón betöltse. S e kincseket öregbíteni tudá.

Korán tanult meg gondolkozni, magának irányt szabni. Tüzes volt és szenvedélyes, cs senki- nek sem sikerült jobban, tökéletesen uralkodni magán. H a t éves korában kapta erre nézve az első leezkét, mely feledhetlen benyomást tett reá. E g y ünnepnapon, kevés pénz levén zse- bébon, elment játékokat venni. Útközben egy kis fiúval találkozott, kinek sípja volt·, mely- nek éles és rövid hangja őt egészen elbájolá.

Minden pénzét oda ajánlá, hogy ezen sípot, melyhez oly nagy kedve voit, elnyerje. A vá- sár megesett; és ő, mihelyt az óhajtott t á r g y - nak boldog birtokosa lett, hazatért, s annyit sípolt, hegy mindenki elkábult bele a házban.

Testvérei és rokonai kérdezék tőle, ménnyibe került neki ezen alkalmatlan játékszer. Meg- mondó, hogy mindent, a mi zsebében volt, oda adott. Elkiálták magokat, meginagyarázák neki, hogy a síp tízszer kevesebbet ért'; és ha- misan elősorolták mennyi szép dolgot vehetett

(21)

— 21 — 1

volna avval, a mivel igen sokat fizetett. Gon- dolkozó lett ekkor, megbánta tettét, s öröme mind elment. Feltette magába, bogy mikor valamire nagy kedve lesz, elébb megtudja, vájjon mennyibe kerül, s megemlékezvén a sí p r ó 1, nem hagyja magát elragadni.

Ezen történet, melyet gyakran és kelle- mesen beszélt el, sok esetben vált hasznára.

I f j ú és öreg korában, érzés dolgában és ügyei- ben, mikor kereskedési műveleteit megállapí- totta, ugy mint a politikai elhatározások per- czeiben, soha sem feledkezett meg a síp miatt kötött vásárról. Annak emlékével tette figyel- messé okosságát, és fékezte meg szenvedélyét.

Bármit óhajtott; vagy vett, vagy megkezdett, azt mondá magában: N e a d j u n k i g e n s o k a t a s í p é r t . A következtetést, melyet abból maga számára vont, másokra is alkal- mazta, és azt találta, bogy az emberek legtöbb szerencsétlenségei onnan jönnek, bogy téved- nek a dolgok értékének megítélésében, és

„ i g e n s o k a t a d n a k a s í p o k é r t " . Már tiz éves korától fogva atyja gyertya- gyárában alkalmazta volt. Két évig abból ál-

(22)

- 22

lott foglalatossága, hogy beleket vágjon, a mintákba illeszsze, azokat megtöltse faggyúval, s az atyai holt számára megbízásokat végezzen.

Ezen mesterség nem volt inyére. Értelemmel párosuló nemes tüzében, tenni, látni, tudni akart. A tenger szomszédsága miatt, melyben nyáron naphosszant fürdött, s melynek hab- jain, társaival együtt, kiknek kalauzul szolgált, sokszor elment kalandozni, tengerész kivánt lenni. Atyja, el akarván fordítani ezen pályá- tól, melybe már egyik fia lépett volt, sorban asztalosokhoz, kőmívesekhez, üveggyártókhoz, esztergályosokhoz vitte el, hogy lássa, melyik mesterséghez volna legtöbb hajlama. Franklin e különböző műhelyekben azon vizsgálódó figyelemmel fordult meg, melyet mindenben kifejtett, s másokat látván dolgozni, a külön- böző mesterségekhez kellő szerszámok haszná- latát eltanulta. í g y lett képes a házában elő- forduló munkákat, valamint a kísérleteihez

? szükséges gépeket később saját kezével elké- szíteni. A t y j a elhatározta, hogy késgyártót csinál belőle. Próbára beadta F r a n k l i n Sá- muelhez, atyafiához,, ki ezen mesterséget Lon-

(23)

- 23 —

(Ionban megtanulván, Bostonba telepedett volt le. Azonban a tandíj fejébe kívánt ösz- szeg igen nagynak mutatkozván, ezen terv- ről is le kelle mondani. Nem volt F r a n k - linnak ezért mit busulnia, mert csakhamar oly mesterségre tett szert,, mely sokkal inkább illett neki.

Esze sokkal tevékenyebb volt, sem hogy tunyaságban és tudatlanságban maradhatott volna. Szenvedélylyel szerette az olvasást, ha- mar kimeríté atyja kis könyvtárát, mely főleg hittani könyvekből állott. Ráakadt ott egy Plutarchusra, melyen mohón k a p o t t : s első mesterei az ókor nagy emberei levének. Defoe, a Robinson Crusoé mulattató szerzőjének könyve a t e r v e k r ő l , és doctor Mather munkája m i k é n t l e h e t j ó t t e n n i , kivá- lóan érdeklék; mert megegyeztek sajátságos képzelő tehetségével és lelki hajlamaival.

A mi kevés pénze volt,'azt könyvek vételére fordította.

Látván atyja ezen nagy kedvet, s tartván attól, ne hogy fia még mindig létező vonzalmá- nak engedjen a tengerészet iránt, ha ki nem

(24)

- 24

' elégíttetik, végre könyvnyomtatónak száná.

1718. egyik fiánál helyezé el, Jánosnál, ki egy évvel azelőtt betűket és nyomtató gépet hozott volt magával Angliából. A szerződés kilencz évre köttetett m e g ; Franklin Benjaminnak az első nyolcz év alatt fizetés nélkül kellett szol- gálnia testvérét, ki viszont kötelezve volt őt táplálni, s a kilenczedik évben egy rendes munkás diját adni neki.

Csakhamar nagy képességre jutott. Sok ügyessége volt, melyet nagy szorgalom által fokozott. A nappalt munkával töltötte, az éj egy részét tanulással. Ekkor tanulta meg mind- azt, a mit még nem tudott, a nyelvtantól kezdve a bölcsészetig; ekkor gyakorolta magát a szám- tanban, melynek csak hiányosan birta szabá- lyait, s melyhez a mér tant és a tengerészet

elméletét csatolta ; ekkor ada rendszeres nevelést eszének, mint később jellemének. Ezt

• vas akarattal, és nélkülözések árán érte el.

Különben a nélkülözések nem igen voltak ter- hére, ámbár eledele minősége s nyugalomórái rovására szerezte magának az időt s a módot, hogy tanulhasson. Olvasta volt, hogy egy régi

(25)

- 25

szerző megtámadván a h ú s e v é s t, eledelül csak növényeket ajánlott. E percztől fogva el- határozd, hogy semmit sem eszik többé, mi valaha életben volt, mert ezen szokást barbár- nak és ártalmasnak hi( te. Felhasználandó rend- szeres mértékletességét, azt ajánlá testvérének, hogy azon pénz felét, melyet minden héten fentartására költött, neki adja, s ő maga fog gondoskodni eledeléről. Ezen egyezés megtör- tént; s Franklin nemkölté el egészen a kis ősz- szeget, melyet testvérétől k a p o t t , mert durva levessel megelégedett, melyet maga készített darából magának, állva és gyorsan meg- evett egy darab kenyeret s valami gyümöl- csöt, és csak vizet ivott. Elég pénzt tett félre, hogy könyveket vásárolhasson, és elég időt kiméit meg étkezésein, hogy azokat el- 1 olvassa.

Locke munkája „ A z e m b e r i é r t e l e m - ^ r ő l " , Addison „ S p e c t a t o r " - j a , „ S o k r a - j t e s n e v e z e t e s t e t t e i " Xenophontól, ezen * könyvek valának a legnagyobb befolyással reá.

Mohón olvasta el, s mintákul vette, hogy gon- dolkodni, beszélni, vitatni tanuljon. Locke ta-

(26)

- 26

nította gondolkodni; Addison kifejezni gondo- latait ; Sokrates másokkal okoskodni. Türelme- sen és sikerrel igyekezte elsajátítani Addison irályának választékos egyszerűségét, velős rö- 1 vidségét, finom komolyságát és meggyőző vilá- i gosságát. A „ M e g y e i l e v e l e k " (lettres provinciales) egy fordítása, melyet gyönyörrel olvasott, végkép kiképezé nála azon hajlékony és erőteljes vitatási modort, melyben egyesí- teni tudá, Sokrates és Pascal nyomain, az el- . sőnek csipős józanságát és élezés gyengédségét, és a második gúnynyal fűszerezett mélységét, s ellenállhatlan erélyét.

A mint azonban gondolatai köre tágult, elveszté családja ős hitét. Collins és Shaftes- bury munkái oda vitték, mint Yoltaire-t, hogy megszűnjék hinni. Kíváncsi esze a vallás felé fordulván, kételkedővé tette őt annak igazsá- gában, és finom okoskodási modorát arra for- dítá, hogy annak tisztes alapját megingassa.

Darabig határozott vallás nélkül maradt, nem hajolván meg többé a keresztény tanok tekin- télye előtt ; a szivben rejlő tanokat pedig még nem látván világosan. Nem volt már keresz-

(27)

- 27 —

tény, nem volt még tiszta elméjű bölcs ; nem birta többé az örökségkint reá szállott erköl- csi törvényt, ós azt, melyet magának kellett j hogy adjon nemsokára, s melyet át nem há- gott azóta, mig nem lelte volt meg.

(28)

Harmadik fejezet.

Franklin ingadozásai hitében és magaviseletében. Vétsége^

melyeket e r r a t a inak nevez.

Franklin elveinek megváltozása észreve- hető lőn magaviseletén, mely léhábbá vált.

E k k o r követe el három négy hibát, melyeket élete errata-inak nevez, s melyeket nagy gond- dal helyrehozott; annyira szükséges szilárd tanok támogatása, még a legjelesebb ösztönök mellett is.

Legelső hibája Franklinnak az volt, hogy bizonyos alkalomkor nem viselte magát igaz- lelküen testvére iránt. Nem tapasztalt jé bánásmódot tőle. Testvére követelő, irigy, pa- rancsoló volt; néha megverte, kímélet és sze- retet nélkül éreztette vele a mesternek, tör- vény és szokás szerint, legénye felett levő hatalmát. Az ifjú Franklint igen hiúnak találta eszére és tudományára; ámbár mind ennek mind annak igen jó hasznát vette maga szá- mára. 1721 felé ugyanis egy újság, T h e N e w E n g l a n d C o u r a n t , nyomtatásához fogott.

(29)

- 29

A második volt ez, mely Amorikában megje- lent? A legelsőt ugy hívták t b e B o s t o n N e w s L e t t e r . Az ifjú Franklin vitte az új- ságot az előfizetőknek, miután maga szedte volna a betűket, s nyomtatta volna a lapokat.

Képesnek érezte magát jobb munkára és titkon czikkeket irt, eltorzított Írással, melyeknek nagy sikere lett. Ezen siker arra határozta őt>

hogy szerzőjöknek vallja be magát, és azontúl nyilvánosan dolgozott a lapban, testvérének nagy hasznára. Történt azonban, hogy vala- mely igen merész politikai czikk miatt, üldö- » zések rendeltettek Franklin János ellen, ki egy hónapig be is záratott. Ujságn, még azou kivül, meg lett szüntetve.

A két t: stvér megegyezett, hogy folytatni fogják a lap kiadását Franklin Benjámin neve alatt, mivel ő csak megdorgáltatott. Ebhez szükséges volt a köztök létező régi szerződést megsemmisíteni, hogy az ifjabbik testvér, az idősebbik hatalma alól fel levén mentve, visz- szanyerje tettei függetlenségét, és felelhessen irataiért. Nehogy azonban János elveszítse Benjámin munkásságának segítségét, újra meg-

(30)

- 80 —

fogadta legényének, egy közösen titokban tar- tandó szerződés értelmében, mely a régi vi- szonyt változatlanul fenhagyta. Kevés idő múlva, a két testvér, mint szokott, ú j r a össze- veszvén, Benjámin elhagyta J á n o s t ; és így fel- használta azt, hogy az első szerződés elronta- tott, jól tudván, hogy testvére nem fog merni az ujjal előállani. De ez, eme rosz cselekedet által felbőszítve, s atyja által is pártolva, ki melléje állott, kivitte, hogy Benjámin ne kap- hasson dolgot Boston városában. Franklin el- határozta,. hogy máshová fog menni dolgot keresni. Miután azon hibát követte volna el, hogy nem teljesítette azt, mire testvére irányá- ban kötelezve volt, egy más hibába e s e t t : csa- ládját titkon elhagyá, s a legnagyobb bánatba ejtó e miatt. Nem értesíté tervéről, de néhány könyv eladásával pénzt csinált' magának, és 1723-ki september havában, elindult hajón New-York felé. Ezen tengeri utazás alatt ha- gyott fel a csupán zöldséggel való táplálkozás- sal. Nagyon szerette a halat; egy nagy öbölben, hol nem lehetett haladhatni szél hiánya miatt, a matrózok tőkehalakat fogtak. A mig azo-

(31)

— 31 — 1

kat főzés végett elkészítették, Franklin nézte a készülő lakomát, és észrevette, hogy a nagy tőkehalak gyomrában kisebbek vannak, melye- ket azok lenyeltek volt. „ H o h ó ! " mondá, ugy hát megeszitek egymást ? Akkor mért nem enne meg titeket az e m b e r i s ? " Ezen tapasz- talás folytán lemondott rendszeréről s egy élez egy különczségtől megóvá.

Nem talált munkát New-Yorkban; a könyvnyomtatás ott sem volt virágzóbb, mint a gyarmatok többi részében; ezek még min- dent Angliából hozattak, a kis számú könyve-

•s ket, melyekre szükségök volt, a papirost, mely kellett nekik, az újságokat, melyeket olvastak és még a naptárakat is, melyeket használtak.

Franklin volt hivatva arra, hogy ezt megvál- 5 toztassa egykor ; de jelen alkalommal nem volt

neki lehetséges kenyerét keresni New-Yorkban, és rá vette magát, hogy tovább menjen Phila- delphiáig. Tengeren utazott oda, rosz halász- csolnakban, a hullámnak és esőnek kitéve, éhe- sen, lázban; és fáradságtól megtörve, sárosan, munkás öltözetben, egy dollár s egy shilling- gel zsebében szállott ki a partra. Ilyen állapot-

(32)

- 32 —

ban ment be legelőször Philadelphiába, azon gyarmat fővárosába, melynek később küldöttje lett Londonban, s melyet mint államot a con- grcssusban képviselt, s elnöki ranggal kor- mányzott.

Megfogadtatott egy rosz könyvnyomtató, Keimer által, ki ott nem rég telepedett volt le valamely régi elromlott nyomtató géppel, és nebány Angliában olvasztott, elkopott be- tűkkel. Franklinnak, kitűnő munkás létére, si- került e nyomdát elég jól működtetni. Ügyes- sége, jó magaviselete, modorának és eszének rendkivüliségo által magára vonta Pensylvania kormányzójának, Keith Vilmosnak figyelmét, ki szerette volna őt, mint könyvnyomtatót a tartományban letelepíteni. Franklin, kit a kor- mányzó jó indulatával megtisztelt, s kinek zse- bében félre tett dollárai meggyültek volt, meg- kísérté újra megjelenni szülővárosában és csa- ládja körében, mely örömmel és szemrehányá- sok nélkül fogadta. De a vén Józsue nem hajta Keith kormányzó kívánságára, s nem ta- lálá okosnak tőle annyi bizalommal lenni egy tizennyolez éves fiúhoz, ki megszökött volt az

(33)

I

- 33 —

atyai háztól. Nemmel felelt tehát először azért, mert nem volt elég pénze arra, hogy könyv- nyomdát állítson, s másodszor azért, mert fiát nem ítélte annak vezetésére képesnek.

Es hogy nem bízott fia okosságában, ab- ban nem csalódott. Ez időtájt követé el F r a n k - lin e r r a t a-i közöl a másodikat, oly hibába esvén, melyet a szándék kevésbé tett gáncsol- hatónak az elsőnél, de moly fontosabb lehetett volna annál, következései miatt. Családjának egy barátja, Vernon nevezetű, avval bizta meg, hogy Philadelphiában egy harminczöt font sterlingre emelkedő adósságot felvegyen szá- mára. Ezen letéteményt bántatlanul kellett volna megőrizni egész addig, mig birtokosa előkéri; Franklin hozzá nyúlt gyengeségből, hogy saját barátjait megsegítse. K é t tanuló- társa, kik vallási kételyeiben is osztoztak, ki- sérték volt Philadelphiába; mindkettő eszes, de tunya, vitatkozni s még szerkeszteni is tudó, de képtelen megkeresni kenyerét a gyarmatok területén; tervekben gazdag, de nagy pénz- szűkében ; az egyiket Collinsnak hivták, a má- sikat Ralph-nak. Rajta élődtek, amaz Phila-

Franklin éléte. ' Q

(34)

- 34 —

delphiában, ez Londonban, hová még azon az éven jutottak el együtt, F r a n k l i n és ő. F r a n k - lin mindennapi dijával nem fedezhetvén annyi költséget, igénybe vette azon összeget, melynek felvétele reá bizatott volt. Igaz, feltette magá- ban, hogy ki fogja pótolni; de tudta-e, hogy az hatalmában lesz ? Szerencséjére Ver non csak sokkal később kérte el pénzét.

Ezen hiba, mely több éven keresztül fur- dalta lelkiismeretét, s mely rémesen fenyegetve függött mintegy becsülete felett, nem vala az utolsó erratá-i közöl. Mikor Philadelphiába érkezett, a legelső személy, kit megpillantott egy ifjú leány volt, olyan idős körülbelől mint ő, s kinek kellemes külseje, szelid és békés ki- fejezése, ép annyi tiszteletet mint érdeket ger- jesztettek benne. Ezen i f j ú leányt, ki hat év múlva felesége lett, miss Read-nak hivták.

Udvarolt neki és ő viszonozta hajlamát. · Franklin visszatérte után Bostonba, Keith kormányzó nom mondott le jóakaró terveiről, melyek megegyezni látszottak a gyarmat ér- dekeivel, és ezt mondá neki: „Minthogy atyja nem akarja letelepíteni, én elvállalom azt. Adja

(35)

- 85 -

be nekem azon tárgyak lajstromát, melyekre szüksége van Angliából, én elhozatom: majd megfizeti nekem, mikor lehet. E g y jó könyv- nyomtatót akarok itten, és bizonyos vagyok benne, hogy sikerre fog jutni.". Franklin el- készíté a kivánt lajstromot. Száz font sterling- ért, u g y vélte, megszerezhet magának egy kis nyomdát, s elment Angliába, hogy azt meg- vegye a kormányzó ajánlatára s ajánló levelei- vel ellátva. "

Hajlandó lett volna elmenetele előtt miss Read-et nőül venni. De ennek anyja igen fia- taloknak találván mindkettőjöket, bölcsen el- halasztá a lakadalmat akkorra, mikor Franklin Londonból visszatérend és le lesz telepedve, mint könyvnyomtató, Philadelphiában. Miután miss Readdel, saját szavai szerint, é d e s f o - g a d á s o k a t c s e r é l t v o l n a , Ralph ba- rátja kíséretében elhagyá Amerika földjét. A mint Londonba érkezett, megismeré, hogy Keith kormányzó félrevezette volt. A leveleket és hitelpapírokat, melyeket az neki magától fel- ajánlott volt, nem küldte volt el. Jelleme olyan sajátságos volt, hogy sokat ígért, mert szere-

(36)

— 86 — 1

tett jó indulatot m u t a t n i ; azon hiúságból, hogy reményeket gerjeszszen,megcsalta az embereket.

Ajánlatokat tett, melyeket nem' volt képes tel- jesíteni, és anélkül hogy kivánt volna ártani, kárt tett azoknak, a kik iránt érdekkel visel- tetett.

A helyett, hogy mesteri állásba j u t n a , Franklin kénytelen vala munkásnak maradni.

Tizennyolcz hónapig időzék Londonban, s egymásután az ottani két leghíresebb nyom- dásznál dolgozott, Palmer-nél és Wats-nál.

Elébb mint nyomtató, később mint betűszedő használtatott. Minthogy kisebb étkü, munká- sabb, előrelátóbb volt társainál, mindig volt pénze, s.ámbár csak vizet ivott, ő felelt értök a serárusoknál, kikhez társai gyakran hitelbe mentek inni. „Azonkívül, hogy e kis szolgá- latot tettem nekik, azon hírben állottam, hogy tréfás ember vagyok és értek a gúnyolódáshoz; ( e miatt helyzetem köztök mindig kiváló ma- radt. A mesternek sem tetszett kevésbé pon- % tosságom, mert soha som tartottam meg szent Hétfő ünnepét, s olyan gyorsan állítottam össze a betűket, hogy mindig engem bíztak meg

(37)

— 37 — 1 a sürgős munkákkal, melyeknek dija rendesen n a g y o b b . " 0 tartotta Ralph barátját. Nagyocska összegeket előlegezett neki félre tett pénzéből.

De nem' ért jobb véget viszonyuk mint F r a n k - linnak Collins-szal kötött barátsága. Collins tékozló, iszákos, zsarnok, hálátlan lett, össze- veszett Franklinnal még ennek Amerikából való elutazás a előtt, s mint nevelő halt meg egy gazdag hollandi házánál, Barbada szige- tén Ralph írói tehetségének daczára, kény- telen volt falusi tanítónak beállani. Ámbár neje volt Amerikában, szoros viszonyt kötött egy fiatal varróleánynyal. Franklin ezt gyak- ran meglátogatá Ralph távollétében; el is látta sokkal, mire szüksége volt noki, s mit munkája után nem birt megszerezni. De társalgása igen nagyon megtetszett az ifjúnak, s ezt nem tit- kolta el előtte. Már egészen megszűnt volt miss Road-et hogyléte felől értesíteni; s ez volt a harmadik e r r a t a - i közöl. S nemcsak abban hibázott, hogy megfeledkezett róla, de még barátja kedvesének is udvarolt: mi e r r a t a - i közöl a negyediket és utolsót képezé. Némi olyan szabadságokra vetemedvén irányában,

(38)

melyeket az, saját vallomása szerint, i l l ő n e - h e z t e l é s s e l visszautasított; Ralph ezt megtudá, s a baráti viszony megszűnt köztök.

Ralph kijelenté Franklinnak, hogy magavise- lete minden jogtól megfosztja mint hitelezőt;

hogy ezen magaviselet magát Ralphot min- den köszönet és visszafizetés alól felmenti; és nem is adá soha vissza neki huszonhét font sterlingre emelkedő tartozását.

Franklin meggondolván barátjai kihágá- sait, s á miket maga is elhibázott, megváltoz- tatta életszabályait. Collins, Ralph, Keith kor- mányzó lazult elveik következtében megcsalták.

Ö maga is megszegte testvérével kötött egyez- ményét, hozzá nyúlt a Vernon által becsüle- tére bizott összeghez, elfeledte miss Read-nek tett igéretét, hogy rá fog gondolni s hű marad hozzá, megkísértette barátja kedvesét elcsábí- tani, ezt mind, mióta fogalmai az erkölcsi dol- gokról ingadozni kezdtek. Á t l á t t a tehát, hogy

« az észnek határozott elvekre, a magaviselet- nek át nem hágható szabályokra van fzüksé- gök. „Meggyőződéssé vált nálam, hogy fődo- log a boldogság eléréséro i g a z n a k , ő s z i n -

(39)

t é n e k , és b e c s ü l e t es n e k lenni az em- berekkel ; s elhatároztam, hogy az leszek, a mig élek." Tizenkilencz éves korában tette fel ezt magában, és nyolczvannégy éves koráig hű ma- radt feltételéhez. Helyre hozta egymásután minden hibáját és ujat nem követett többé el.

Okoskodáson alapuló határozott kötelességeket szabott ki magának, azoknak eleget tett, s még az erényt is elérte. .

Hogy sikerült ez neki? Azt fogjuk ezen- nel meglátni.

(40)

Negyedik fejezet.

Franklin bölcsészeti bitvallása. — Az erény mestersége. — Er- kölcsi algebrája. — Magaviseletének tökéletesítése.

A bibliát olvasván, s a bibliából a Példa- beszédek könyvét, ezt találta volt Franklin : ,,A b o s s z ú é l e t j o b b k e z e d b e n v a n , s b a l k e . z e d b e n a g az.d a g s á g . " Mikor a világ rendjét jobban megvizsgálá, s számba- vevé iniosoda feltételek alatt lehét egészséges- nek maradni és a boldogságra szert teDni, meg- érté ama példabeszéd egész bölcsességét. M e g - gondold, hogy valóban tőle f ü g g sokáig élni, és gazdaggá lenni. Mi kellett hozzá? Hogy az Isten által az ember számára, ugy a természet- ben mint az erkölcsi világban felállított törvé- nyeknek 'alája vesse magát.

A világegyetemet törvények alkotják.

Mindén test, minden lény törvényeknek enge- delmeskedik, a csillagoktól kezdve, melyek ha- . f a W a s lökés és változatlan vonzerők által moz- gásba hozva a*Teremtő keze alatt, millió szá- zadok Yta gördülnek a határtalan űrben, egész

(41)

— 41 — 1

a rovarokig, melyek néhány perczig mozognak egy falevél körül. Ezen bámulatos törvények, melyeket az Isten értelme, jósága és igazsága gondolt ki, létesített és fentart, behozták ez óriási világba a mozgást, legnagyobb tökélyéig vive, az életet, legnagyobb gazdagságában, a rendet legnagyobb összhangjában. Az ember — közéjök de nem feléjökbe helyezve, képes azo- kat megérteni, de megváltoztatni nem képes, rabja a testek anyagi törvényeinek és a lények élő törvényeinek egyaránt — az ember e gyö- nyörű ajándékot k a p t a : az értelmet; e szép kiváltságot: a szabadságot; ez isteni érzést:

az igazságot. És ezért, mint értelmes lénynek ismernie kell a világegyetem törvényeit; mint igazságos lénynek, meg kell azokat tartania;

mint szabad lénynek, lakolnia kell, ha eltér azoktól: mert ezen törvényeket lehetetlen megszegnünk, vonatkozzanak bár a természeti vagy az erkölcsi világra, a nélkül hogy tudat- lanságunkért vagy vétkünkért ne lakoljunk.

Az ember egészsége vagy betegsége, boldog- sága vagy szerencsétlensége attól függ, vájjon gonddal és észszel követi-e azokat, vagy vesze-

(42)

- 42 —

delmes álhatatossággal vét-e ellenök. E z t ér- tette meg Franklin.

A világban uralkodó rend szemléléséből felemelkedvén egészen azon lényig, ki azt elő- hozta, elhatározta hogy van isten, s ezen eszrao kiirthatlan gyökereket vert eszébe és lelkiisme- retébe. A szellem és az anyag természetének különbségéből, a szellem oszthatatlanságából s az anyag múlandóságából azt következtette, mit minden nép józan esze állít, minden vallás tana, a legdurvábbtól fogva a legkiműveltob- big hirdet, hogy a szellem mindig megmarad, hogy a lélek halhatatlan. S mert a világban szükséges a rend, mert az ember érzi az igaz- ságot, azt itélte, hogy a jó és rosz cselekedetek ezen életben vagy a másikban jutalomban vagy büntetésben részesülnek. Valóságos dog- mákká váltak előtte az Isten létezése, a lélek fenmaradása,.a cselekedetek jutalmazása vagy büntetése a szerint a mint megegyeznek vagy nem az erkölcsi törvényekkel. Természetes hite igazi vallás határozottságát ölté fel, és saját használatára kis imakönyvet készített

(43)

- 43 — magának, ezen czím alatt: h i t v á l l o m á -

s o k é s v a l l á s i c s e l e k e d e t e k . Ezen bölcsészotből fakadó valláshoz szük- ségesek voltak életszabályok. Franklin alája vetette magát azoknak. Mint ember, a tökély bizonyos fokára vágyódott emelkedni. „ U g y óhajtottam élni, hogy soha semmi hibába no essek, s mindazon hibáktól, melyekbe termé- szetes hajlam, vagy szokás vagy mások pél- dája vitt volt, meg akartam szabadulni." De a legerélyesebb feltételek sem diadalmaskodnak mindjárt a hajlamon és szokásoD. Franklin megérté, hogy magát legyőzni csak lassan-las- san lehet, • csak rendszeresen tökéletesíteni.

Átlátá, hogy az erény ép oly kevéssé nélkü- lözhet egy rendszert az erkölcsökben, mint a tudomány nem nélkülözhet egyet az észboli dolgokban. Ehez fordult tehát.

Megszámlálta gondosan hány tulajdonra van szüksége, s melyeket akar megszerezni.

Hogy gyakorlatukban könnyítse magát, oly ügyes rendben állította fel, hogy egyik a má- sikat támogatta és megerősítette. De nemcsak folosztotta, hanem határozottan megállapította

(44)

) — 44 — 1

miből állanak, azért, hogy pontosan t u d j a : mit kelljen tennie, mit elkerülnie. Tizenhárom el- nevezés alá tizenhárom életszabályt irt, miből ezen érdekes tábla alakult:

I. Mértékletesség. Ne egyél annyit, hogy elbutulj, ne igyál annyit, hogy fejed tűzbe jöjjön.

I I . Hallgatás. Csak azt mondd, a mi ma- gadnak vagy másnak használhat.

I I I . Rend. Mindennek meg legyen a maga helye. Minden dolgodnak szentelj idődből egy részt.

I V . Elhatározottság. Tedd fel magadba, hogy elvégzed, a mit tenned kell ;· s végezd el azt, a mit fel tettél magadba.

V. Egyszerűség. Csak arra költs, a mi magadnak vagy másnak hasznos; azaz ne vesz- tegess.

V I . Munkásság. Ne töltsd az időt; foglal- kozásod mindig hasznos legyen. Semmi szük- ségtelent ne csinálj.

V I I . Őszinteség. Fortélyt ne használj.

Gondolataidat és cselekedeteidet mindig ártat- lanság és igazság vezérelje.

(45)

V I I I . Igazság. Senki ellen ne véts; tedd meg másoknak, a mit jogosan várhatnak tőled."·

I X . Mérsékeltség. Kerüld a tulságokat.

Azokra, kik meghántottak, ne neheztelj ugy, a mint szerinted érdemelnék.

X . Tisztaság. Se magadon, se ruháidon, se házadban ne t ű r j semmi tisztátalanságot.

X I . Nyugodtság. Ne hadd magad aprósá- gok által vagy közönséges és elkerülhetetlen balesetek által megzavartatni.

X I I . Tiszta erkölcs

X I I I . Alázatosság. Utánozd Jézust és Socratest. „? • .-_·.·«·. »

Ezen igazán gyakorlati erkölcstanból me- rített szabályok (mert annak nem volt czélja elfojtani, csak jól irányozni a természet hajla- mait ; nem önfeláldozásra, egyszerűen becsüle- tességre vezetett; előkészített arra, hogy kiki másoknak is, de magának is használjon; szó- val, tökéletesen alkalmas volt arra, hogy férfit neveljen, olyant, ki egyenesen és sikerrel ha- ladhasson az élet meredek és nehéz utjain;) ezen szabályok, mondjuk, nem ezél nélkül

(46)

- 46

helyeztettek a mondott rendben Franklin által.

>,Legelébb, mondja, helyeztem a mértékletes- séget, mert az teszi, hogy a fej higgadt, s az eszmék tiszták maradnak; és az nagyon szük- séges annak, kinek mindig kell vigyáznia, mindig résen lennie, hogy a régi szokások vonzerejével, s a folytonosan egymást követő kísértésekkel megküzdjön. Ezen erény elsajá- títása megkönnyítené a h a l l g a t á s t ; s mint- hogy épen ugy kivántam hasznos ismereteket szerezni, mint az erényekben gyakorolni maga- mat, minthogy meggondoltam hogy többet lehet tanulni a fül mint a száj segítségével; mint- hogy megakartam szabadulni azon szokásom- tól, hogy semmiségekről beszéljek, és minden lépten szójátékokat csináljak és tréfáljak, mi csak a felületes emberek előtt tette kellemessé társalgásomat, a h a l l g a t á s n a k adám a második helyet. Azt reményi ettem, hogy az utána jövő r e n d d e l kapcsolatban, Több időt szerzend nekem tor vem kivitelére, 8 tanulmá- nyaim folytatására. Megtanulván f e l t é t e - l e i m h e z r a g a s z k o d n i , meg kellett hogy nyerjem a többi erények elsajátítására szüksé-

(47)

- 47 —

ges állhatatosságot. Az e g y s z e r ű s é g és m u k á s s á g hivatása volt elhárítani nyakam- ról még létező adósságomat, jólétet és függet- lenséget adni nekem, s igy könnyebbé tenni nekem az ő s z i n t e s é g , az i g a z s á g gya- korlását s t b . "

Erezvén tehát, hogy ezen erényeket mind egyszerre nem szerezheti meg, igyekezett azo- kat egyiket a másik után gyakorolni. E g y kis könyvet készített, melyben mindegyik fel volt jegyezve, az őt illető sorban, s feltette magába, hogy minden héten egyik tulajdonra fog kiváló figyelemmel ügyelni. A nap végével, az az ellen elkövetett hibákat keresztekkel jelelte meg, s a szerint volt magával megelégedve vagy nem, a mint kevesebb vagy több kihágást jegyezett volt fel azon erényt illetőleg, melyet meg akart szerezni. így .^tizenhárom hét alatt végig ment a tizenhárom erényen, melyekben egymás- után kivánta] magát kiképezni, és ezen üdvös gyakorlatot négyszer ismételte egy évben. A h a l l ° g a t á s j t és a r e n d e t nehezebben gya- korolta mint a magasabb erényeket, melyek kevésbé aprólékos felügyelést igényeltek. Imo

(48)

— 48 — 1

a tábla, melyben naponta mintegy megvallotta hibáit, és buzdította magát arra, hogy félre

vesse : ·

Vasárnap. Hétfő. ·

•d -d a;

W Szerda. || Csütörtök. Péntek. | Szombat. |

Mértékletesség . . . .

Hallgatás

+ + + +

Rend

+ + + + + +

Elhatározottság . . . .

+ +

Egyszerűség -

+ +

Munkásság Őszinteség Igazság Mérsékeltség Tisztaság Nyugodtság

Erkölcsi tisztaság . . . Alázatosság

(49)

— 49 -

Ezen fiatal bölcs Ciceróval ismételte, hogy a bölcsészet vezérli az életet, erényekre tanít és a hibákat kiirtja; és bölcsészetét, melynek se- gélyével elméjét tágította, lelkét tökéletesí- tette, magaviseletét szabályozta, az Istenig vezette fel. Mindenütt az Istent látta, a nagy teremtői, a nagy rendezőt, e kútfejét a jónak és igaznak; s a következő imában hívta fel segítségét:

„Ó mindenható jóság! irgalmas atya! el- néző kalauz! neveld bonnem a bölcsességet, mely valódi érdekeim felett felvilágosít! Erő- síts meg azon feltételbon, hogy annak taná- csait kövessem, s fogadd el azt, a mit többi gyermekeid javára tehetek, mint egyedüli jelét bálámnak, melyet képes vagyok adni neked, azon meg nem szűnő kegyekért, melyekkel elhalmozol!"

Nagy hasznára vált Franklinnak ezen lelki gymnastika, melyet elég számos évig folytatott, s melyben természetének jósága és erős akarata megsegíték. Senki sem ment an- nyira mint ő az öntökéletesítés mesterségében.

F r a n k l i n ¿ l e l e - 4

(50)

- 50 —

Nem volt nagy étkü, mértékletes l e t t ; szerette a m u n k á t : fáradhatlan lett; jó indulatu volt, igazságos lett; értelmes volt; tudós lett. Azóta mindig józannak, igaznak, szerény magavise- letünek mutatkozott; csak kemény megfonto- >

lás után fogott valamihez. Tetteiben nem volt soha habozás. Természetes hevessége kiszámí- tott türelemmé v á l t ; a csípős gúny nála kel- lemes vígsággá csökkent, mely nem czélozott az emberekre, s tehát nem sértette meg őket.

A mi ravaszság volt jellemében, hasznos ügyes- ség határaiba szorult. Belátott az emberekbe, és nem csalta meg ő k e t ; elérte azt, hogy szol- gáljon nekik a nélkül, hogy ők neki árthassa- nak. Ezen életszabályokhoz jegyzeteket akart csatolni ezen czím alatt: „ A z e r é n y m e s - t e r s é g e." De nem teljesíté szándékát. Keres- kedelmi műveletei, melyek nagyra növekedtek, és a közdolgok, melyek később ötven évig elfog- lalták, nem engedték meg neki, hogy megírja ezen m u n k á t ; megmutatta volna abban, hogy azok, kik boldogok akarnak lenni még ezen életben is, saját érdekökben erényesek kell hogy legyenek. Ezen véleményben mindin-

(51)

- 51

kább megerősödött, és élete vége felé azt szokta mondani, hogy a jó erkölcs a leg- okosabb számítás ugy a magánosok, mint a népek boldogsága tárgyában. „ H a tudnák a gazemberek, tette hozzá, mennyi előnyt nyújt az erény, csupán gazságból erényesek lennének."

De a rendszer, melyet felállított és melyet magán megkísértett, elég lehet azoknak, a kik- nek kedvök volna őt utánozni. É z épen ugy válnék javukra, mint a hogy neki vált javára Sokratest utánozni, kinek természetéhez az övé sokban hasonlított. Mindig nagy előképe- ket kell magunknak kitűznünk, hogy magasra törjenek erőlködéseink. Erkölcsi gymnastiká- jához lehetne csatolni úgynevezett e r k ö l c s i a l g e b r á j á t , mely arra szolgált neki, hogy cselekvéskor felvilágosítsa magát, mint a z e r é n y m e s t e r s é g e arra, hogy szabályozza magaviseletét.

Ezen algebra ebből állott. Valahányszor fontos vagy bajos ügy forgott fen, néhány napig gondolkozott, és csak hosszas vizs- gálódás után határozta el magát. Mind-

4 *

(52)

— 52 -

azon okokat, melyek a dolog ellen, vagy mel- lett szóltak, megkereste. Két sorban egymás- sal szemben egy. darab papirosra felirta. A mint az algebrai equatiókban az egymást megsem- misítő mennyiségek kitörültetnek, ugy törülte ki, mindegyik oszlopban, mindazon ellenkező okokat, amelyek fontossága egyenlő volt, akár egy, akár több ok ért fel az egyik sorban, egy vagy több okkal a másikban. Eldobván tehát azon okokat, a melyek egymást megsemmisí- tették, még néhány napig gondolkozott, vájjon nem nyilnék-e még előtte valami más szem- pont; azután a papiroson megmaradt okok száma és fontossága szerint férfiasan elhatá- rozta magát. Ezen rendszer kitűnő arra, hogy bizonyos kérdés minden oldalról megvizsgál- tassák, a könnyelműséget lehetetlenné, a ballé- péseket bajosokká tette nála.

A mint látni fogjuk, azon felvilágosodott és erényes nevelés, melyet, tökélyéig csak idő- vel vitt terv szerint, magamagának adott Franklin, azt eredményezte, hogy munkássága sikert avatott, háza gazdag lett, józan esze szilárd; hogy tiszta hírnévre tett szert; hogy

(53)

I

- 53 -

nagy haszna volt életének. És azért néhány évvel halála előtt, utódai számára ezt irá : H o g y e g y i k ő s ö k , a z I s t e n s e g e - d e l m é v e l , h e t v e n k i l e n c z é v e s k o - r á i g é l e t e f o l y t o n o s b o l d o g s á g á t e z e n , saját kifejezését használva kicsiny eszköz h a s z n á l a t á n a k k ö s z ö n h e t é . „ A m e l y csapások még érhetik, folytatá, azok a gondvi- selés kezeiben vannak ; de ha érik is csapások, a múltnak átgondolása erőt fog adni neki azok- nak eltűrésére. Hogy oly sokáig egészséges volt, s még most is megmaradt valami erős testalkatából, azt a m é r t é k l e t e s s é g n e k tulajdonítja; bogy elég hamar vergődött jó- létre s később dús is lett, hogy ismeretei által képes lett hasznosan szolgálni hazáját és némi bírt is szerzett magának a tanult emberek közt, azt a m u n k á s s á g n a k és az e g y s z e r ű - s é g n e k tulajdonítja ; bogy hazája benne bí- zott, s díszes hivatalokkal tisztelte meg, azt az ő s z i n t e s é g n e k és az i g a z s á g n a k tulaj- donítja; bogy kedélye egyformasága és vidám beszélgetésmódja még most is körüle 'gyűjtik az ifjakat, s olőttök kívánatossá és kedvessé

(54)

teszik társalgását, ebben a különböző erények együttes hatását látja."

Mutassuk most meg, hogy alkalmazta rendszerét élete folytán, s annak értékét az eredmény után Ítéljük meg.

(55)

Ötödik fejezet.

Hogy lesz Franklin gazdag. — Nyomdája. — Újsága. — Népies naptára és a B o n h o m m e R i c h á r d t u d o m á n y a . — Házassága; helyrehozza vétségeit. — Eletének azon kora, melyben elég gazdagnak ítélvén magát, kilép a kereskedésből s a tudományok mivelésének és a közdolgoknak adja magát.

i 1726-ki október 11-kén Franklin vissza- E érkezett Londonból Philadelphiába. Rövid h ideig egy igen ügyes és elég tehetős kalmárral

! kereskedést űzött, ki Londonban létekor, éles esze, igyekezete és becsületessége miatt szem- ügyre vette volt, megszerette volt és társul akarta venni. Ezen Denham nevü kalmár mind- járt eleinte ötven font sterling évi díjt adott neki, és szándéka volt őt kenyér és liszt szál- lítmánynyal Nyugotindiába küldeni. De beteg- lett, s meghalt, Franklin pedig újra Keimer könyvnyomtatóhoz állott be munkásnak. Kei- mer elébb jó fizetést adott neki, hogy három legényét, kiknek maga semmit sem volt képes mutatni, kiképezze; később, mikor azokat elég ügyeseknek vélte, oknélkül összeveszett

(56)

- 66 -

»

vele, és arra kényszeríté, hogy kilépjen szolgála- tából. Ezen bánásmód épen olyan háládatlan, mint igazságtalan volt. Franklin a Keimer nyomdájában hiányzó botüket élelmesen kipó- tolta volt. Betűket ugyanis még nem öntöttek az angol gyarmatok területén. Franklin azon betűk segítségével, melyek Keimornél voltak, mintákat készített s beléjük ólmot ö n t ö t t ; ezen utánozások utján kiegészítette nagylel- kűen Keimer n y o m d á j á t ; és ez nemsokára meg is báná, hogy oly hasznos munkástól megfosz- totta magát. Franklin t. i. nemcsak kitűnő betűszedő és ügyes öntő volt, de szükség ese- tében a metszésben is sikert arathatott.

S épen történt, hogy á New-jersey-i gyar- mat megbízta Keimért valami papírpénz nyom- tatásával. Botüket kellett tehát egy érczlapra rajzolni és metszeni, olyan ábrák kíséretében, a melyek lehetetlenné tegyék a minta utánzá- sát. Csak Franklin volt képes ezen finom és nehéz munkát elvégezni. Keimer kérve kérte őt, hogy térjen vissza, nem lehetvén az, hogy régi barátok percznyi felindulásban kiejtett néhány szóért elváljanak egymástól. A mint

(57)

- 57 —

haragja okát megértette volt, épen úgy átlátá Franklin édesgetései mivoltát. Tudta, hogy ezeket ugy mint azt, az érdek sugalta. Már elébb megegyezett volt Keimernek egyik legé- nyével, kit Meredith Hugónak neveztek; ennek szolgálati ideje lejárandó volt néhány hónap múlva, s ezért azt ajánlotta volt ő Franklin- nak, hogy állítsanak fel együtt egy könyv- nyomdát ; ő maga pénzével, Franklin ügyes- ségével járulnának a vállalathoz. Az ajánlat elfogadtatott, és Meredith atyja már mindent megrendelt volt Londonból a mi szügséges lehetett fiának és fia társának letelepítéséhez.

Addig, mig Meredith felszabadult s mig az Angliában vett nyomtatógép és betűk meg- érkeztek, Franklin nem utasítá vissza Keimer ajánlatát. Blkészíté a metszvényt egy rézlapon, mindenféle czifraságokkal, s ezen mű a legelső : levén, melyet az ország'ban láttak, annyival

; nagyobb bámulatot gerjeszte. Burlingtonba ment, hogy ezen munkát végezze, s a tarto- , mány legkitűnőbb egyéniségei szemeláttára v dolgozzék, kik avval voltak megbizva, hogy felügyeljenek a papirpénz nyomtatására, s

(58)

— 58 — 1

azután magokhoz vegyék a metszett részlapot.

Keimer jókora összeget n y e r t ; Franklin sok dicséretet aratott ügyességéért, s azon három hónap alatt, melyet velők töltött, megszerezte magának a New-Jersey-i gyűlés tagjainak ba- rátságát és becsülését, oly udvarias volt mo- dora, oly tágasak ismeretet, oly kellemes beszél- getése, oly biztos ítélete. Egyik közülök, Detow Izsák, a tartomány főfelügyelője, tapasztalt és élesen látó öreg azt mondá neki: „Előrelátom, hogy Keimer minden munkája önnek fog jutni s hogy mesterségében meg fog Philadelphiá- ban gazdagodni."

Nem is csalódott. 1728-ban nyilt meg Franklin szerény nyomdája. Csak egy nyom- tató géppel birt. Franklin társával, Meredithtel együtt a vásárpiacz mellett telepedett le kibé- relt házban, melynek részét viszont egy üve- gesnek, Godfrey Tamásnak adá ki, ebez járván étkezni. Mielőtt bármi nyereségre tehetett volna szert, ki kellett fizetnie a nyomdai esz- közök megvételére szánt kétszáz font sterling kamatjait, a házbért, aMeredith s a saját fenn- tartása költségeit. Nyereségre tehát annyival

(59)

! » № , · . • •• · j 'r - - - · · - - - • . - . . . -

*-. 59 _

kevésbé látszott lehetségesnek számítani, hogy még két könyvnyomtató létezett a városban;

Badford, ki a pensylvania-i gyűlés törvényeit és okmányait nyomtatta, és Keimer. Franklin- nak versenytársai felett csak állhatatosa bb munka és tökéletesebb kivitel szerezhetett fel- sőbbséget; megérté azt, és sommit sem mu- lasztott el, a mi ezen két oldalról jó hírnévre emelhette. M á r virradat előtt volt a dolognál, és sokszor még tizenegy órakor is dolgozott.

Soha sem végezte be a napot, mig egész teen- dője nem volt befejezve, s minden dolga rend- ben. Ruházatja mindig egyszerű volt. A papi- rost melyre szüksége volt; magament vásárolni a holtokban, és maga vitte haza, az utczán, kis targonczával. Soha sem mutatkozott a henyé- ' lök gyülekező helyein; sem a halászatot, sem a vadászatot nem engedte meg magának. Egye- düli szórakozását könyveiben kereste, de azt is csak külön, mikor munkája be volt végezve.

Rendesen kifizette a miket vett, és csakhamar általánosan úgy nézték mint egy munkaszerető, becsülctos, ügyes fiatal embert, ki jól végezi azt, a mivel megbízzák, kötelezettségeit híven

(60)

teljesíti, s megérdemli, hogy mindenki érdekkel és bizalommal viseltessék irányában.

Nem sokáig maradt társaságban Mere- dith-tel. Meredith, harmincz éves koráig falusi munkákhoz szoktatva, nehezen illett belé igen későn elsajátított u j mesterségébe. Nem volt sem ügyes, sem szorgalmas munkás. Az ivás- hoz való hajlama is nevelte restségét. Erzé, hogy a földmívelők kalandos élete a nyugati pusztaságokban jobban felelne meg természe- tének a városi munkások szabályos életénél.

Ajánlá tehát Franklinnak, hogy lemond jogai- ról, csak Franklin fizesse meg az atyja által előlegezett száz font sterlinget, és száz másikat adjon a londoni kereskedőnek, kinek ezen ös- szeggel még adósok; neki ajándékozzon har- mincz fontot, szabadítsa meg adósságaitól, s lássa el egy u j nyereggel. Ezen feltételek alatt megköttetett a szerződés. Meredith déli Caro- linába m e n t , és Franklin maga maradt a nyomda élén.

Virágzóvá is tette azt. Munkáját oly pon- '' tosan végezte, nyomtatványai oly szépek vol- tak, hogy a gyarmati kormány és a magánosok

(61)

- 6 1

csakhamar inkább fordulnának hozzá, mint Bradfordhoz és Keimerhoz. Az első nem bíza- tott többé meg a tartományi gyűlés által, ok- mányai kiadásával; Franklin részesült ezen kodvezésben. A második, sem hitelt som dolgot nem kapván, Philadelphiából Barbada szi- getére költözött. Franklin elnyerte, hogy a pensylvaniai 'papírpénz nyomtatása reá bizas- sék; e papírpénzből 1723-ban tizenötezer font sterling nyomtattatott; 1730-ban az összeg ötvenötezerre emelkedett. Nemsokára a New- Castle-i kormány is nála nyomtattatta bank- jegyeit, szavazásait és törvényeit.

A kinek dolga kezd sikerülni, azt mindig ujabb síkor várja. Franklin működési köre, a mint szerencsében részesült, kitágult. A mel- lett, hogy nyomdai üzletét folytatta, újságot, alapított, papírgyári állított fel, naptárt szer- kesztett. Ezen vállalatok, a milyen hasznosak voltak Amerikára nézve, ép annyi nyereséget nyújtottak neki. A gyarmatoknak magoknak sem újságaik, sem naptáraik, sem papírgyáraik;

nem voltak Franklin előtt, a mint megérkeztek i oda úgy nyomtatták ki újra az Európából kül-

(62)

- 62 —

dött újságokat; a papirost mind az anyaország- ból hozatták, és a nép közt üros vagy hazug naptárakat terjesztettek, a milyenekből nem tanulhat semmit, vagy épen tápot szív a ba- bonásság és tudatlanságra.

Franklin legelébb tűzte ki vita tárgyul testvére újságában Bostonban, és saját újsá- gában Philadelphiában, azon kérdésekét, me- lyek leginkább érdekelték korát és hazáját.

TJjságát arra használta, hogy politikai nevelést' s erkölcsi oktatást adjon honfitársainak: az ál- tal, hogy mérsékelt hangon, de éles belátással, minden tettét ellenőrizte a gyarmati kormány- nak, kifejleszté bennök a szabadság szellemét, s másfelől bebizonyítá nekik mindenfélekép, hogy romlott emberek soha som lehetnek józan emberek. Ily fontos szerepe lőn honfitársai ne- velésében, mielőtt egy más dicső szerepre jutott volna, mint honszabadító.

A mily hatást gyakorolt a tanult osztá- lyokra újságával, oly hatást gyakorolt a népre naptárával, melyet 1732-ben kezdett kiadni R i c h á r d S a u n d o r s czím alatt, s mely híres maradt ezen másik czím a l a t t : 1 e B o n -

(63)

63 -·

h o m r n e R i c h á r d . Ezen naptárból huszonöt éven keresztül meríte a falusi népség egyszerű erkölcsi szabályokat, hasznos ismereteket, gya- korlati tanácsokat az egészség fentartására.

Franklin meglepő tisztasággal magyarázta abban, mennyi módon lehet javítani a föld- mívelést, a baromtenyésztést, az emberi mun- kásságot, az egészséget, s azon hangon, melyen a nép bölcsészete szól, elterjeszté mindazon szabályokat, melyek jó magaviseletre buzdítván, a legbiztosabban vezetnek a boldogsághoz.

A B o n h o m m e R i c h á r d t u d o m á - n y a vagy a V a g y o n o s s á g u t j a czímü munkájában összeszedte ezen a legfinomabb józanész, a legértelmesebb becsületesség által sugalt életszabályokat. I t t lehet megtanulni a munkaszeretetet, az elővigyázatot, a takarékos- ságot, az óvatosságot, a mértékletességet, az egyenességet. Ezen tulajdonokat egyszerű s mély okoskodás alapján, helyes és finom sza- vakkal ajánlja. A jó erkölcsöt az önérdek ne- vében tanácsolja, s a gazdászati tényeknek oly jól talált mondatokban ad kifejezést, hogy \ azok halhatatlan közmondásokká váltak. í m e

(64)

— 64 — 1

néhány ily közmondás; olvasni kollemesok, követni hasznosak :

„ A henyélés olyan mint a rozsda, sokkal inkább koptat a munkánál; mindig fényes az a kulcs, melylyel mindig járnak.

„Ne vesztegesd az időt; az élet ezen szö- vethői van készítve.

„Oly lassan jár a restség, hogy hamar utóiéri a szegénység.

„ A mulatság fut azok után, a kik kerülik,

„Többe kerül egy hibának mint két gyer- meknek fentartása.

„Bolond, a ki pénzen vásárolja a bánatot.

„ A gőg koldus, a ki épen olyan hangosan kiált mint a szükség és sokkal telhetetlenebb.

„ A gőg a bőséggel reggelizik, a szegény- séggel ebédel, s a szégyennel vacsorál.

„ Ü r e s zacskó nehezen marad állva.

„ J ó tanácsot lehet adni, jó magavisele- tet nem.

„ A ki nem tud a tanácsra hallgatni, azon nem lehet segíteni.

„ H a nem akarsz a józan észre hallgatni, majd megérzed erejét.

(65)

— 65 — 1

„ A tapasztalás iskolát tart, hol a leczkék drágák, de az az egyetlen, hol az oktalanok ta- nulhatnak."

Ezen naptár, melyből évenként tízezer példány kelt el, nagy tetszést aratott, s épen oly nagy hatást gyakorolt. Franklin felhasz- nálta mint eszközt arra, hogy u j iparnemmel gazdagítsa hazáját. Nem pénzért, rongyokért adta el, melyeket azelőtt eldobtak; ezekből papirost gyártott. Papírgyára Boston, Phila- d e l p h i a ^ több maiamericai város boltjait látta el, és csakhamar öt-hat papirgyár alakult pél- dájára Amerikában. í g y szoktatta honfitársait I arra, hogy az anyaország papírját nélkülözzék,

5 mint már nélkülözték újságait és n a p t á r a i t , ^ -

\ mint nélkülözendők voltak, rövid időn, i g a z - ' gatását.

Ö tette azt is, hogy a könyvnyomdák ha- mar megszaporodtak a gyarmatokban. Kitűnő munkásokat képezett, és azon városokba küldte, nyomtató gépekkel és betűkkel ellátva, hol még nem léteztek könyvnyomtatók, s hol szük- t ség volt már reájok. Hat évig társaságban ' maradt velők, s a nyereség egy harmadát fen-

Fraiiklla ¿lote. K

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :