• Nem Talált Eredményt

A nagy találmány

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A nagy találmány"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

A nagy találmány.

I r t a : Orbók Attila

Fantasztikus szatíra, illetve k é t k ö t e t e s regénytéma.

( P r o l ó g u s , előjáték, egy felvonás.)

(Folytatás.) J a c k (hangja kívülről, de m á r k ö z e l e b b r ő l ) :

Bili! Láttad?!

B i l i ( m a g á b a n ) : Csakhogy j ö n . . . Neki is része legyen b e n n e . . . Pár perc és minden e l d ő l . . .

R o c k e f e l l e r (jő balról): Megmentettük Ramzeszí! Mindjárt itt lesz kíséretével! (Bili reá sem hederít. Rockefeller dühösen elfordúl)

Mi baja van e n n e k ?

J a c k , W e l l s , R a m z o n (jönnek a baloldalon).

R a m z o n (izgatottan): Néhány perc és nagy ősömmel szemtől-szemben állok. E pillanat nagyszerűségének súlyát alig birom elviselni.

J a c k : Tehát mi voltunk Ámmon villámai!

R o c k e f e l l e r : Mi voltunk azok az istenek, kik a történelemben, mint Ramzesz megmentői szerepelnek.

W e l l s : Megfoghatatlan. Ha így áll a dolog, nekünk már kellett egyszer itt járnunk.

J a c k : Megőrjítő!

B i l i : Jack, jöjj ide!

J a c k (Bilihez l é p ) : Parancsolj. (Bili élénk gesztus kíséretében súg neki valamit, mire Jack leül é s komoly arccal segédkezik.)

R a m z o n (balra mutat): A nádas partján jő Ramzesz!

W e l l s : Te beszélj velők, Ramzon.

R a m z o n : Ki más, ha én n e m ?

R o c k e f e l l e r (Wellshez): Bili újra elcsípte Jackot. Sérti a szolidáritást nagy titkolódzása.

W e l l s : Ugyan hagyd már őket! Valószínű, hogy nem ok nélkül viselkednek így!

R a m z o n : Mint isteneket, úgy foglak be- mutatni titeket. Emberekként nem szólhatunk hozzájok, mert nem hinnének szavainknak.

Te jobbomra állsz, Wells, (Rockefellerhez) te baloldalamra, öregem. Nem is került olyan sok pénzedbe, hogy istenné lehess. (Követik Ramzon kívánságát.)

W e l l s : Már itt vannak.

R o c k e f e l l e r : Nem lehetne rendjelet kérni ?

923

R a m z o n : Ugyan! (Hátra szól.) Jack, Bili, ide!

W e l l s : Ne zavard őket, Arthur!

R a m z o n : Igaz.

R a m z e s z é s k í s é r e t é n e k (hangja a baloldal felől, e g é s z e n közelről, hosszan, elnyújtva) :

Üdv neked Ámmon! Üdv neked Ámmon!

R a m z o n (int): Jöjj közelebb Ramzesz!

Én vagyok Ámmon, ki megmentettelek az áruló khéták fegyverétől és uralmat adtam néked az ország minden népei felett!

W e l l s : Jöjj bátran!

R o c k e f e l l e r : Méltóztassék ide fáradni!

R a m z o n (Rockefellerhez): Pszt! Most isten vagy.

J a c k : Nézd, jön Ramzesz.

B i l i : Most ne érdekeljen semmi.

(Előbbiek. II. Ramzesz, tizenkét egyiptomi főúr, Pentaur, a költő belépnek é s mélyen meghajolnak az angolok előtt.)

R a m z e s z : Hála neked Ámmon!

K i s é r e t : Hála neked!

R a m z e s z (néhány lépést még előre jő é s újra meghajol): Üdv neked Ámmon!

K i s é r e t (szintén előre jő é s meghajol): Ü d v

neked Ámmon!

R a m z o n : Kelj felj fiam Ramzesz! (Kiséret é s Ramzesz felállanak.) Tudd meg, hogy én vagyok Ámmon, a mindenható úr, ki önmaga- mat teremtem végtelen időktől és soha meg nem szünök lenni. Hármas alakban jelentem meg előtted, hogy hatalmaddal erősbödjék hited is. (Welisre mutat.) J o b b o m o n állok egyik alakomban, kit Oszban tiszteltek s aki, mint Har en chuti született a tehénalakú Hathostól.

W e l l s (magában): Szép megtiszteltetés!

R a m z o n : A világra jött! Gyermek vala és aranysajkában szállt az ég felé. Ő délben Ra, a király és nyugaton leszállva a tenger mélyére Tum, az alkonyat. (Rockefellerre mutat.) Balol- dalamon Ptah vagyok! Ő a demiurgesz, ki a világot ábrázoló tojást kalapácsával széttörte.

R o c k e f e l l e r (magában): Nem is hittem volna magamról.

R a m z o n : Én vagyok a legnagyobb isten- ség, aki Chumzuval a thébei triászt alkotom.

E g y i p t o m i a k (mélyen meghajolnak).

B i l i (Jackhoz, mogorván): Ostoba komédia az egész!

J a c k : Másként nem l e h e t . . .

924

(2)

Bili: Különben hagyjuk az egészet!

R a m z o n (hátrafordul é s Bilire mutat): Azok ott a mogorva orvosistenek. íme, Imhotek és társa Chumza.

J a c k : A Timesben tiltakozni fogok! (Nevet.)

E g y e g y i p t o m i f ő ú r (Bilihez megy é s leborul előtte): Hatalmas Imhotek, segits rajtam.

Nyolc holdja kinoz a köszvény.

J a c k : Meg fogsz gyógyulni, öreg!

F ő ú r : Hála neked hatalmas!

B i l i (morogva): Ez már tűrhetetlen . . . W e l l s : Ramzesz! te, ki méltó vagy atyád- hoz, a leghatalmasabb istenhez, tudd meg jövődet is! Hosszasan fogsz uralkodni néped felett és bár a khéták új királyával, Khéía- s z á r r a l . . .

R a m z e s z : A bélit add, oh, u r a m ! W e l l s : . . . tizennégyévig viszálykodsz, el- jön a nap, mikor majd nyugalom honol biro- dalmad minden földjein. Befogod fejezni a luxo i nagy Ámmon templomot, melynek alap- köveit III. Amenhotep rakta le.

R o c k e f e l l e r (súgva): Arthurkám, milyen kár, hogy nem ismerem a történelemnek ezt a részét. Én is jósolnék.

B i l i (Jackhoz): Nos, mit szólsz hozzá!

J a c k : Csodás s z e r e n c s e ! Minden alkat- elem meg van benne!

R a m z e s z : Hatalmas Ámmon, atyám, iste- nek istene, nem birom méltó szavakkal meg- köszönni nagy kegyelmedet, hogy megmentéd életemet s engedtél a jövőbe pillantanom!

Le fogom igázni néped elleneit s idegen feje- delmeket foglyul ejtvén, megtöltöm velők a te szent házadat! Obeliszkeket hozok Elephan- tinéból s örök fákat ültetek számodra. Hatvan- ezer ökröt áldozandok tiszteletedre, fényes ünnepséget ülvén és nagy kőkockákból épitek neved dicséretére templomot. Hála, hála, hála neked Ámmon, ki diadalmaskodói egy ember semmis tervei felelt. (Meghajlás.)

K i s é r e t : Hála, hála neked!

R o c k e f e l l e r : Mondjátok el, hogyan csal- tak tőrbe a khéták!

R a m z o n : Igen, mondjátok, bár mi istenek mindent tudunk, mégis gyönyörűség nekünk hitvány emberi szájból hallani isteni küzdel- mek megtörténtét.

R a m z e s z : Gyenge vagyok még szólani 925

előttetek, hogy fenséges füleiteknek kedvesen hangozzanak szavaim. De itt van költőm, Pentaur. Szólj te, zengzetes szavakkal!

W e l l s : Halljuk Pentaurt!

P e n t a u r (kilép a kiséretből): Bár csak lan- tom ne volna oly silány, hogy illő hangokkal festhetném az istenek jóságát. Majdan epope- ját írok az esetről, most csak silány prózában birja csak lelkem vázolni a nagy fáraó dicső csalájáf, nagy Ámmon kegyét, ki lesújtá villá- maival a gaz khétákat.

J a c k (felugrik és Bili nyakába borúi): Bátyám, meg van fejtve a rejtély!

B i 11 (boldogan): Öcsém, életem legszebb perce!

(Ramzon, Wells é s Rockefeller Jack örömkiáltá- sát hallva meglepődötten hálrafordúlnak. Az egyip- tomiak zavartan mozgolódnak.)

W e l l s : Nos, mi az J a c k ? !

J a c k (boldogan): Oh, ha tudnátok!

B i l i : Mindjárt megtudjátok, csak még egy kicsit hagyjatok zavartalanul dolgozni.

W e l l s : Kérlek, hogyne. (Ramzonhoz és

Rockefellerhez.) Nos, figyeljünk a nagy költőre.

R o c k e f e l l e r : Különös! Milyen hamar megjött Bili hangulata!

R a m z o n : Halljuk énekedet Pentaur!

B i l i (Jackhoz, egy szelencét nyújtva át): E légüres szelencébe gyűjtsd.

J a c k : Biztonság kedvéért segits nekem.

P e n t a u r (szaval): Őszentsége, a harminc- ötéves fáraó, im uralkodása közben meg- zavartatott, mert a gaz khéták szövetkezének ellene s Kádesz körül, az Orontesz partján felvonulának ellenséges fegyvereikkel.

R a m z o n : Tehát Ramzesz most harminc- ötéves és nem huszonhárom, mint a törté- nelem mondja.

W e l l s : Szóval ebben is tévedtetek, tudós egyiptologusok.

P e n t a u r : Ramzesz, ki ötödik éve ural- kodik, nem maradt tétlen, hanem ifjúsága hevétől ösztönözve, felvonultatá hatalmas sere- gét s

a város falaitól kétmérföldnyire csata- sorba állítá fényes hadát. Ő maga kevés, mintegy húsz emberével merész útra indúlt harci kocsiján. Úgy hivé, hogy a várostól nem m e s s z e van az ellen s ki akarta kémlelni sasszemeivel, hogy aztán büszke csatasorai-

(3)

val reájok rontson, mint egy hatalmas oroszlán.

De alig ért a vastag falak közelébe, midőn a cselvetö gaz khéták rejtekökből előrohantak.

És megtámadták Őszentsége gyanútlan, ki- csiny csapatját. Egyszerre kétezer csatakocsi vette körül Őszentségét és vezéreit. Minden kocsin három-három gyalázatos khéta me- reszté éles szemeit Őszentségére, ki egy pillanatig megzavarodni látszék.

R o c k e f e l l e r : Micsoda nagyítás 1 W e l l s : A költők évezredes sajátja.

R a m z o n : Legyünk csöndben, urak.

P e n t a u r (folytatja): De csak egy pillanatig.

Aztán segítségül hívta Thébe nagy istenét Ámmont s emlékezteié őt a fényes szertartá- sokra, melyeket tiszteletére rendezett.

R o c k e f e l l e r : Ramzon, te meg voltál vesztegetve!

P e n t a u r : Ámmon visszaadá a mi urunk- nak az ő rettenthetetlen bátorságát. Nekivágott Őszentsége a dárdák sűrű erdejének és meg- rémíté öldöklésével az ellent. A khéták tizével hullottak lova előtt a porba, egy részök pedig nem tudván mit tesz, saját feleit ölte. De hiába lett volna a dicső fáraó hősi küzdelme, ha nem dördül meg az ég és nem jő villá- maival Ámmon, Ptah, a rendező és Ra, a napisten kíséretében. Nektek köszönhetjük létünket, dicső istenek.

R o c k e f e l l e r (tapsol, aztán kezét nyújtja P e n t a u m a k ) : Brávó! Jó riporter vagy. Gratu- lálok.

P e n t a u r (visszahúzódik): Szent borzalom fog el haragod láttára. (Meghajol.) Ne haragudj, nagy isten!

W e l l s : Örvendünk, költő. Jól beszéltél s az istenek nem haragusznak reád!

R a m z o n : Egy kicsit stréber, a költő úr!

W e l l s (Ramzeszhez): Ha készen lesz az udvari poéta eposza, vésesd fel a készülő ipszambuli sziklatemplom kapujára.

R a m z e s z : Úgy lesz, oh, mindenható! Ra, ki világosságot árasztassz a világra.

R a m z o n : Ki hitte volna, hogy nekünk küszönheti korunk a világ egyik legrégibb eposzát, melyet tavaly láttam legutóljára az ipszambuli sziklakapun.

W e l l s : Ne is gondolj reá, kereng a világ, az idő fogalma összevisszaság lesz, ha az 927

agy utói nem éri a véletlenül megfejtett, de nem ismert, nem átlátott problémákat.

R o c k e f e l l e r : Ne törd fejed és élvezd, hogy isten vagyl (Az egyiptomi főurak közé megy é s gesztusaival, magyarázgatásaival, váll- veregetéseivel halálos rémületet kelt körükben.)

R a m z o n (balra mutat): Ah, minő látvány!

Egy csodaszép nő közéig! Gyaloghintója meg- állt és ő kiszállt!

W e l l s : Való, való! Milyen termet! Kibon- tott haj!

R a m z o n : Itt van! Oh, g y ö n y ö r ű . . . Illat- szerei f i n o m a k . . . (Ramzeszhez,) Ki Ő ?

R a m z e s z : Hajadon leányom, Merrisz.

(Előbbiek. Merrisz, két udvarhölgy kíséretében.)

R o c k e f e l l e r : Mily bájos kisasszony!

M e r r i s z (egyenesen Ramzeszhez megy, anél- kül, hogy körültekintene): Atyám! Dicső, nagy Ramzesz! Már azt hittem, hogy a sötét Anu- bisz szegődött melléd kísérőül s ime te élsz!

Élsz, élsz s én boldog vagyok!

J a c k ( B i l i h e z ) : Gyönyörű hölgy! Nézd!

B i l i (feltekint): Igazán csinos. Munkánkat azonnal befejezzük s akkor aztán mi is részt veszünk a szokatlan társaságban.

R a m z e s z : Leányom, köszönd meg a hal- hatatlan isteneknek, hogy életemet megmen- tették. Ők megjelentek s villámaikkal űzték el gyilkosaimat. (Ramzonra é s Wellsre mutat.) Amott atyánk, Ámmon!

M e r r i s z (Ramzon előtt leborul): Hatalmas Ámmon, szolgálóleányod üdvözöl!

U d v a r h ö l g y e k (leborulnak): Üdv neked, hatalmas Ámmon!

R o c k e f e l l e r : Milyenek hozzá képest az én karhölgyeim! Remek n ő !

W e l l s : Kelj fel, szép Merrisz! Keljetek fel.

(A nők felállnak.)

R a m z e s z (meghajol): Jóságtok végtelen, ti hatalmas alkotók! Engedjétek, hogy esdve kérjelek titeket, óvjátok leányomat és vegyétek kegyelmetekbe.

R a m z o n (Merriszhez): Jöjj, leányom, öltsd karomba karodat. Tudd meg, hogy szeretlek s képes lennék emberré lenni érted.

W e l l s (Rockefellerhez): Ki hitte volna, hogy Ramzon így hevülni t u d j o n ? !

R o c k e f e l l e r : Még megesik, hogy szerel- mes lett a tudós agglegény!

928

(4)

M e r r i s z : Hála, hála nektek, dicső iste- nek. Hogy hálámat kimutassam, Izisz papnője leszek!

R a m z e s z : Leányom, mily nagy szót ej- tettél ki ajkadon!

W e l l s : Nem, nem! Kár lenne é r t e . . . R o c k e f e l l e r : Dicsőbb pálya a férjhez- menetel. Még gyönyörű pártit csinálhat.

B i l i (a dobozt, melybe a görebből a meg- vizsgált anyagot összegyűjtötték, zsebre teszi):

így ni.

J a c k : Bátyám, végre célhoz értünk!

B i l i : Visszatér lelkembe a régi vidámság és fiatalabb vagyok mint valaha. Keblemre ö c s é m ! (Összeölelkeznek.)

J a c k : Csakhogy újra ilyennek látlak!

R a m z o n (Merriszt gyöngéden átöleli é s a jobboldalra vezeti); Jer Merrisz! Nem birja el gyenge lelked e szokatlan látványt! Jöjj megnyugtatlak. Oly zavart vagy , . . Amott egy árnyas lugas . . . (Ramzon Merrisszel el a jobb- oldalon.)

W e l l s : Jó, hogy elvezeti. Nagyon meg- rettent . . .

R o c k e f e l l e r : Egy gyenge nő . . .

B i l i : Hopp, öcsém, ez elcsípte a szép hölgyet orrunk elöl.

J a c k : Mit törődünk mi most a nőkkel.

B i l i : Ha zavartalanul együtt leszünk bará- tainkkal, meg kell tudják, hogy nem fáradtunk hiába.

J a c k : Felséges meglepetés lesz.

R a m z e s z (Pentaurhoz): Költő, figyelj s halld urad szavát. Felkapsz mennyei paripádra s elvágtatsz seregeimhez, tudtul adván, hogy mily kegyben részesítették a fáraót a halha- tatlan istenek. Én is megyek mindjárt körükbe ünnepelni. Készüljenek a nagy áldozásra s a papok öltsék fel díszköntösüket.

W e l l s : Igen, eredj Ramzesz. Az ünnep- ségre mi is elmegyünk s magunkkal visszük leányodat.

R a m z e s z (kíséretével együtt leborul): Ü d v

nektek, ezerszer üdv, hatalmas istenek!

K í s é r e t : Üdv nektek! Üdv!

R o c k e f e l l e r : A viszontlátásig!

B i l i (Wellshez): Miért küldöd őket el ? W e l l s : Itt tartózkodásra szánt időnk jórésze letelt.

929

(Ramzesz é s kísérete ezalatt eltávozik folytonos

„üdv az isteneknek!" kiáltással. Pentaur helyén marad, figyelve Wellséket, kik nem veszik őt észre.)

J a c k : Derék fiú ez a Ramzesz.

B i l i : Nagyszájú költője nekünk már unalmas.

R o c k e f e l l e r : A leánya . . . Nem megy ki a f e j e m b ő l . . . Ramzon átalakult első látására.

Ruganyosan lépett, szemei csillogtak . . . J a c k : Hisz itt van Pentaur!

W e l l s : Mire vársz még, Pentaur?

R o c k e f e l l e r : Jól esik a társaságunkban lenni. Mindig ilyenek voltak az írók . . .

P e n t a u r : A mennyei paripát várom.

J a c k : Valami gyors, kitűnő mén, úgy-e ? B i l i : Mégis, aligha hagyja el Ramzeszéket.

Messze járnak s ugyancsak vágtat a fáraó harci szekere.

R o c k e f e l l e r : Miért nevezed lovadat mennyei paripának ?

P e n t a u r : Mert egy istentől kaptam, aki nemrégiben jött közénk s most is velünk van.

\ (meglepődve): Kicsoda ? Egy isten ? ! J a c k )

W e l l s : Hogy egy isten él köztetek ? R o c k e f e l l e r : Az valami svindler!

B i l i : Legföljebb olyan, mint mi.

P e n t a u r : Szent istenek, ti ne tudnátok, hogy az elmúlt áradáskor közénk jött a túl- világról Szebek.

W e l l s : Az öröklét istene.

J a c k : Milyen ?

B i l i : Milyennek láttad?

P e n t a u r : Mint ti, egészen olyan, legyőz- hetetlen istenek, de nem oly hatalmas. Túl- világi szemei előtt kristály ragyog, mely minden titkot felfed előtte. (Általános elképpedés.)

B i l i : Ha olyan, mint m i . . . ú g y . . . J a c k : Nem, n e m ! Hihetetlen!

W e l l s : Nincs mit adnunk ennek az ember- nek a szavára. Zavartságában össze-vissza beszél.

R o c k e f e l l e r : Kíváncsi vagyok arra a mennyei paripára.

P e n t a u r : Üdv nektek dicső istenek!

Megyek hirdetni, hogy ünnepeljen az ország, mert lejövének közénk a többi nagy istenek is. Im, itt hozza Szebek papja a mennyei paripát. (A háttér felé mutat.)

930

(5)

Előbbiek. Egy pap, majd Fairfax Algernon.

E g y p a p (megjelenik a háttérben villamos motorkerékpárt tolva maga előtt. Meglátva az ango- lokat, a motort egy fának támasztja és leborul):

Üdv nektek, hatamas istenek!

P e n t a u r (a motorhoz megy): Megyek kikür- tölni az istenek kegyét! Üdv! Üdv! (Felugrik a motorbiciklire é s gyorsan ki a baloldalon.)

A p a p : Ü d v ! Ü d v ! (El a fenéken.)

W e 11 s : Mi ez, mi ez?! Jól láttak szemeim?!

R o c k e f e l l e r : Egy motorbicikli! Ki hitte volna?!

J a c k : Valami sötét titok lappang itt! De hol, hol a m a g y a r á z a t ? !

B i l i : Itt a távol múltban a késő jövőnek egy vivmánya!

J a c k : Csak egy módon fejthető meg.

B i l i : Igen, hogy Wells előtt már valaki fel- találta az időgépel és ide utazott vele, épp' ebbe a korba.

W e l l s : Nem, az nem lehet. Kellene, hogy tudjak róla. Elöltem senki, de senki soha nem foglalkozott az időgép gondolatával. Még teó- riák sem létezlek . . .

R o c k e f e l l e r : S ki lett volna ember raj- tam kivül, aki hisz egy ilyen találmányban és milliókat áldoz.

J a c k (látcsővel): Nézzétek, már milyen m e s s z e jár. Elsőrendű gyártmány.

B i l i : Világos, hogy nem lehet ezen korbeli ember munkája a motor.

J a c k : Természetes. A költő maga is mennyei paripának nevezte.

R o c k e f e l l e r : Egy istentől kapta, úgy mondta.

F a i r f a x (megjelenik a jobboldalon. Csupa ridegség, az e g é s z ember. Alig észrevehetőn meg- lepődik.): Itt a többi. Jól láttam hát a lugasban szerelmeskedő honfitársamat. Ezek az új iste- nek, kikről hirt hallottam. Gondoltam, hogy angolok lesznek.

W e l l s (aki még m i n d i g a baloldal felé for- dulva áll a többiekkel együtt): Nem bánom, ha sohasem is juttok vissza Londonba, de nem mozdulok, mig mindent nem látok tisztán.

F a i r f a x (feléjük tart): J ó napot, urak!

W e l l s (megfordul s a fejéhez kap): Szent- s é g e s ég!

931

R o c k e f e l l e r ) , . ,, J a c k )E 9 Y a n 9 0 l !

B i l i : U r a m ? Hogyan?

F a i r f a x : Mindenesetre kissé különös, hogy e korban összetalálkoztunk. (Bemutat- kozik.) Fairfax Algernon vagyok, az angol köz- társaság központi egyetemének fizika tanára.

W e l l s : Uram, b o c s á n a t , . . . nem hallottam ö n r ő l . . .

B i l i : Hogyan került ide?

F a i r f a x : Londoniak önök ? J a c k : Igen.

F a i r f a x : S mégsem ismernek ? Csodálom R o c k e f e l l e r : Egyáltalán nem ismerjük.

Én. Rockefeller vagyok . . .

W e l l s : Kérjük, adja valami magyarázatát ennek a találkozásnak.

F a i r f a x : Most három hónapja jöttem ide Londonból az egész angol nép s mondhat- nám az egész világ feszült érdeklődése kö- zepett.

B i l i : Ön s egyedül?

F a i r f a x : Igen.

W e l l s : Ön találta fel az időgépet?

F a i r f a x : Igen. Hát ki más ?

R o c k e f e l l e r : A mi találmányunk s még elvitatná tőlünk!

J a c k : Érthetetlen.

Bili: Ön előtt már feltalálták m á s o k ! F a i r f a x : Önök hogy' jöttek ide és mikor?

W e l l s : Ma délután Londonból, saját idő- gépemen.

F a i r f a x : Szóval az én gépem alapján készített ön egy másikat. De a tervrajzokat hol kapta m e g ?

W e l l s : É n ? ! É n ? ! A saját eszmém alapján készítettem gépemet s úgy utaztam ide! Ön- ről soha nem is hallottam!

F a i r f a x : Nem értem . . .

B i l i : No, mi s e m . . . Hát nem ön csinálta az időgépet a Wellsé alapján? Mert fordítva nem áll!

F a i r f a x : Sohasem hallottam, hogy valaki foglalkozni mert volna ilyen óriási feladattal...

De i g e n , . . . mégis . . . Egy hatszáz éves kó- dexben olvastam, hogy egy angol mérnök csinált valami gépet, de úgylátszik nem vált be. Elindulása után többé sohasem bukkan- tak nyomára. Kezdetleges alkotmányával való- 932

(6)

szinüleg a föld mélyére fúródott, vagy a ten- gerbe fúlt.

J a c k : Hogy' hivták?

F a i r f a x : Valami W e l l s . . . Talán Oszkár, vagy Henrik . . .

W e l l s : Kezdetleges alkotmány volt? Azt irta rólam a hálátlan utókor?! Mert én vagyok Wells!

F a i r f a x : Gratulálok önnek! Hatszáz évvel előzött meg az ön lángelméje!

B i l i : Tehát ön a 2 5 0 0 körüli évekből jött ide!

J a c k : S mi 1921-ből.

W e l l s : ö n tehát hatszáz évvel későbbi kor- nak gyermeke, mint én! Mi van hazánkkal?

F a i r f a x : Az európai nagy békeszövetség kormányzó köztársasága.

W e l l s : S a tudomány?

F a i r f a x : A teljes kommunizmusban kö- zösben dolgozunk. Az egyesek neve ritkán áll a könyvekben külön. A csoportoké i g e n . . . Ez egy kicsit fájdalmas dolog . . .

R o c k e f e l l e r : A világi irodalom nagyjai közül, kik maradtak felszinen?

F a i r f a x : Shakespeare ma is hódit szín- padon s mindenütt. Különösen olvasnak két magyart, Prém Józsefet és Szabolcskát. Ez utóbbiról kisütötte az irodalomtörténet, hogy nem is élt, hanem egy Ady nevű dekadens irta verseit.

B i l i : Csodás játéka a sorsnak!

R o c k e f e l l e r : ö n hozta ide gépjén azt a motorbiciklit, melyen Pentaur nyargalász?

F a i r f a x : Igen. Annak köszönhetem, hogy e barmok elhitték, hogy isten vagyok.

J a c k : Szóval mi is annak köszönhetjük.

B i l i : Milyen gondolat villant meg agyam- b a n ! Az a kódex, mit olvasott, azt irja, hogy nem tudni mi lett velünk?!

W e l l s : Igen, igen! Oh, jaj a visszatéré- sünknek!

F a i r f a x : Önök nem tértek vissza, illetve nem fognak visszatérni, mert ha igen, akkor tudtam volna, hogy már valakinek sikerült a múltba utaznia. S az ön gépje, uram Wells, úgy el lenne terjedve, mint Londonban a villa- mos autobuszok.

R o c k e f e l l e r : Oh. jaj, hát mi itt maradunk!

(Vége következik.)

933

A kifosztott jegenye.

Irta: Majthényi György.

A

tavasszal hegyek között voltam. Már tíz éve készülődtem, hogy megkeresem az apám fejfáját és az én elhullajtott ifjúságomat, amely itt volt eltemetve az apám sírja körül a hegyekben.

„No, menjünk" gondoltam, amikor megjöt- tem. És mentem az emlékeim után.

Az apám fejfája keményen állott és hidegen szólt:

„Soká jöttél."

„Soká, apám" mondtam.

Hallgattunk és néztük egymást. Napfény dalolt a régi sirok fölött és a levegő nagyon nehéz volt. Magamban mondtam:

„Jó lehet így feküdni. Csend van s a sír- dombon virágok, a nap meg csak süt, csak s ü t . .

Ránéztem a fejfára. Megint szólt:

„És az anyád?"

„Az anyám, — mondtam. Most jövök tőle.

Nagyon m e s s z e nyugszik innen és régóta már ő is. Azt hiszem, hogy sokat üzenhetett neked, csak elmondani nem tudom. Ide akar jönni melléd, de én nem tudtam elhozni. Tudod, én még mindig a régi szegény vagyok . . . "

Bolond madarak röpködtek a levegőben s egynémelyik úgy vágott neki az égnek, mintha meg sem állana a napig. Részeg lehetett a sok fényes levegőtől. Utána néztem s valami nagyon megsajdult bennem.

„Mozgás, erő, merészség — gondoltam, — ez az é l e t . . . "

„Igen", mondta a fejfa mozdulatlanul.

„Igen," mondtam én is és most még szo- morúbb lettem.

Már a várost néztem, a két lomha tornyát.

Ott van a ház, gondoltam, ahol laktunk. Aztán a többi házakat láttam s az apámat szürke napernyővel, amikor sétáltunk. Emberfejek tűntek elém s az apám a béna kezére akasz- totta az ernyőt és úgy köszönt nekik. Aztán még egy ház . . . Az apám fenyegetett, szidott és kért, hogy ne menjek oda. S én mentem.

A fejfára néztem,

934

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az 1964-es népszámlálás előtt végzett ellenőrzés több mint 2,3 millió kihagyott személyt talált, és ugyanakkor 8,2 millió olyan személyt, akit már törölni kellett volna

július 10-én már csak em- lékezhetett Tárkány Szűcs Ernőre („Sokat köszönhetek neki, 56 után ő volt, aki felkarolt és segítséget adott”); s ugyanezen év szeptemberében

Kovács Dénes, a Népszabadság osztály- vezetője még érdemesített arra, hogy másfél oldalas levélben megindokolta az elutasítás okát, „hosszú a válasz", Monigl

Mindegyik benne van, de Nagy László mint materialista költő, nem abban bízik, hogy az ember halála után feltámadhat, hanem abban, hogy életében lehet az ember nevezetre méltó.

38 Másfelől azonban a felhő (a hó, a füst, a köd) ábrázolása Turner képein azért is interpretálható parergonként, mert „túlcsordul a

Ugyanakkor végkövetkeztetésében vitatja, hogy 1936 tavaszán a Spanyol Köztársaság elfogadhatóan működő liberális demokrácia lett volna, amely képes volt

38 Másfelől azonban a felhő (a hó, a füst, a köd) ábrázolása Turner képein azért is interpretálható parergonként, mert „túlcsordul a

Budapest is nemcsak főváros, hanem metropolis, a fenti nemzetközi értelemben is. A környékére kiterjedő vonzása az utolsó 100 évben szakadatlan és állandóan