Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 4. szám
373
adminisztratív adatok hasznosítása; az elektro- nikus adatszolgáltatás kiterjesztése; a becslési eljárások kidolgozása; az adatbázisok integrá- lása; a metaadatbázis fejlesztése; a távoli hoz- záférés biztosítása és a webalapú szolgáltatá- sok fejlesztése (külső kutatók számára); vala- mint tematikus kiadványok megjelentetése a megújulás része.
A futó projektek fő célkitűzései a statiszti- kai termelést illetően: nagyobb hatékonyság;
adatszolgáltatói terhek csökkentése; adatokhoz való jobb hozzáférhetőség; konzisztencia- növelés; rugalmasság.
Tervezik a modellt kiterjesztését a társada- lomstatisztika területére is. Hosszú távon, a nemzeti számlák rendszerbe integrálásával megvalósulhat a hivatal egészére vonatkozó,
„optimális” szerkezet A jövőbeni projekteknek már ezzel a hosszú távú tervvel kell összhang- ban lenniük.
A Holland Statisztikai Hivatal a moderni- zációs folyamat kezdeti szakaszában tart. Még nemzetközi szinten sem találunk példát egy ehhez hasonló átalakulási folyamat teljes mér- tékű megvalósulására. Nem létezik egyetlen jó megoldás. A cél az, hogy a változtatások kö- vetkeztében javuljon a hivatal eredményessége olyan mutatók terén, mint: a hatékonyság, a minőség, a rugalmasság, a hozzáférhetőség, az integráltság és koherencia. Mindez elősegíti a szervezeti stratégiai célok megvalósulását.
A statisztikai hivataloknak fel kell készül- niük arra, hogy szerepük mindinkább partneri jelleget ölt a statisztikai szolgálat terén, és egy- re kevésbé töltenek be vezető funkciót. A megváltozott szerepkör a termelési folyamat átalakítására ösztönöz. Nagy szükség lenne nemzetközi együttműködésre a hatékony meg- valósulás érdekében.
Hajdú Viktória
a KSH tanácsosa
E-mail: viktoria.hajdu@ksh.hu
Sundmacher, T.:
A német egészségügyi rendszer átala- kítása — Követelmények és eszközök
(Transformation des deutschen Gesundheits- systems. Anforderungen und Instrumente.) – Zeit- schrift für Wirtschaftspolitik. 2005. 1. sz. 19–51. old.
Az egészségügyi rendszerek reformjával (vagy legalábbis átalakításával) foglalkozó vi- tákban az utóbbi évtizedekben egyre hangsú- lyosabbá vált az a felfogás, amely nagyobb je- lentőséget kíván biztosítani a piaci koordináci- ónak. Ez lényegében bizonyos versenyelemek érvényre juttatását és az állami beavatkozások korlátozását jelenti. A német reformtörekvések egyik fontos korábbi eredménye, hogy az egészségügyi ellátás integrált rendszereként létre hozták a Törvényes betegbiztosítás IV.
(Gesetzliche Krankenversicherung IV. – GKV) előírásait. A GKV lehetővé tette, hogy az orvosok – a kollektív szerződés helyébe lé- pő – egyedi szerződéseket kössenek az egész- ségügyi biztosítókkal. A tapasztalatok szerint azonban ezeknek a speciális formáknak napja- inkig viszonylag csekély a szerepe az egész- ségügyi ellátásban. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a GKV IV. megfelelő kiindulópontként szolgálhat-e a német egészségügyi rendszer kis lépésenként végrehajtandó átalakításához.
A szerző (a Duisburg-Esseni Egyetem Üzemgazdasági tanszékének oktatója) először azokat az elméleti megfontolásokat tekinti át, amelyek a közép-európai gazdasági és társa- dalmi rendszerek átalakításának alapjául szol- gáltak. Rendkívül gazdag forrásanyagra tá- maszkodva ismerteti a reformok három alap- pillérének: a stabilitás, a liberalizáció, vala- mint a privatizáció feltételeit, kölcsönhatásait és várható következményeit. Véleménye sze- rint ezek az általános érvényű megfontolások referenciaként vehetők figyelembe annak meg- ítélésekor is, hogy az egyéni szerződések al-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 4. szám 374
kalmas eszköznek tekinthetők-e az egészség- ügyi reform végrehajtásához.
A részrendszernek minősülő egészségügyi ellátás megfelelő átalakítási eljárásainak kivá- lasztásakor néhány speciális feltételre is figye- lemmel kell lenni. Az egyik fontos szempont a kapcsolódó területek – mint például a társada- lombiztosítási ágazatok – reformérettségének helyzete. A sikeres egészségügyi átalakításnak ugyanis lényeges feltétele, hogy a kapcsolódó részrendszerek (családpolitika, nyugdíjrend- szer stb.) felől ne jelentkezzenek negatív hatá- sok az egészségügyi átalakítás aktuális fázisai- ban.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a rész- rendszerek reformja kisebb társadalmi- gazdasági ellenállást eredményez mint az átfo- gó reformok. Végrehajtásuk időszükséglete hosszabb lehet az általános gazdasági refor- mokénál, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a terület könnyebb áttekinthetősége foly- tán a reformcélok (illetve megvalósulásuk) szavahihetőségét is hosszabb távon kell garan- tálni.
Már az egészségügyi ellátás reformjának első fázisában fontos feladatot jelent olyan át- alakítási eszközök, eljárások kiválasztása, amelyek kipróbálása, illetve fejlesztése során is kezdettől fogva biztosítható az ország egész területének ellátási lefedettsége.
Az előkészítő viták központi kérdése volt, hogy milyen keretfeltételeket kell előre meg- határozni, s mely kérdések megoldását lehet magára a versenyre bízni. Egyetértés alakult ki abban, hogy központilag kell kidolgozni a nyújtandó szolgáltatások katalógusát, megha- tározni a minőségellenőrzés szervezeti rendjét, valamint az ellátást biztosító kórházak – teljes területi lefedettséget garantáló – jegyzékét.
Felmerült, hogy az átalakítások időleges költ- ségemelkedéssel is járhatnak. Az optimális megoldások érdekében javaslatok születtek a különböző ellátástípusok kombinációjára is
(szabályszerű ambulánsellátás + az eddigi le- hetőségek eltérő szerződő felekkel + új, kétol- dalú, kölcsönös lehetőségek, ideértve az ellátás eddigi költségeit mérséklő különböző eljáráso- kat is).
A liberalizálási követelmények érvényesí- tése az egészségügyi ellátásban a következőket jelenti: 1. a szabad szerződéskötés legalább részleges bevezetése; 2. a versenyjog érvénye- sítése (mindenekelőtt a betegbiztosítókkal köt- hető megállapodásoknál); 3. a szükséges tör- vényhozási lépések megtétele (az integrált el- látási rendszer szellemében); 4. az árszabályo- zás feloldása (például a gyógyszer-, illetve az ambuláns ellátás területén). Ebből a szempont- ból új, átmeneti szabályozásként jelenik meg a gyógyintézeti ellátás keretében is az ún. DRG- rendszer (diagnózissal kapcsolatos csoportok, Diagnosis Related Groups – DRG) alkalmaz- hatósága. Ez lényegében az esetszámon alapu- ló átalányrendszer, amelynél az orvosilag és gazdaságilag hasonló kezelési eseteket csopor- tokba összevonva egyformán díjazzák. A 2007. évtől kezdődően egyébként teljes körűen ez váltja fel a korábbi, lényegében az ápolási napokhoz (azaz a bennfekvési idő hosszához) igazodó javadalmazást; 5. a külföldi piacok megnyitása.
A privatizációnak elsősorban a kórházak esetében van kiemelkedő szerepe, mivel az ál- lami kórházak működése, illetve az ambuláns ellátás esetenként jelentős veszteség felhalmo- zódásával jár. Ezzel kapcsolatban igen lénye- ges feladat a költséggazdálkodás áttekinthető- ségének megteremtése, többek között a kórhá- zi részlegek közötti keresztfinanszírozás lehe- tőségének kiküszöbölése érdekében.
A stabilitás követelménye az egészségügyi ellátás szempontjából főleg abban nyilvánul meg, hogy az egészségnek, mint alapvető em- beri értéknek a fenntartását az átalakítási fá- zisban is maradéktalanul biztosítani kell. En- nek érdekében a sürgősségi ellátások, valamint
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 4. szám
375
a gyógyászati szempontból csúcsteljesítményt nyújtó intézmények kitüntetett szerepét indo- kolt továbbra is megőrizni.
Az egészségügyi ellátás integrált rendsze- rének bevezetése kettős cél szolgált. Az egyéni szerződések révén egyrészt a kollektív koordi- náció átalakításához kívánt irányt mutatni.
Másrészt lehetővé kívánta tenni a rendszer me- rev, szektorális felosztottságának átalakítását a különböző szolgáltatási teljesítményt nyújtó résztvevők között, elősegítve a paciensekre orientált munkamegosztás jobb érvényre jutá- sát. Különösen a második cél elérése látszik kritikusnak, amennyiben a versenyhelyzet eredményei elmaradnak az ellátási rendszer ál- tal korábban biztosított előnyöktől.
Kérdésesnek tűnik a dimenzió megválasz- tása is: kísérlethez túl nagy, a szabályozás au- tomatikus megváltoztatásához viszont az ese- tek száma kevés és túlságosan behatárolt. Za- varók a szektorok között még fennálló különb- ségek is, amelyek folytán a szolgáltatási telje- sítmények – sok esetben teljesen gazdaságta- lanul – a gyógyintézeti ellátás javára tolódnak el, az utóbbi terület kétirányú finanszírozottsá- ga következtében. Az esetenként politikai nyomással indokolt gyorsítás gyakran vezet
„aranyásó színezetű” döntésekhez és hibás al- lokációhoz.
A kiemelkedő szintű orvosi ellátást nyújtó kórházak esetében várhatóan kevesebb prob- lémát okozna az egyedi szerződéses megoldá- sok bevezetése. Az érintettek köre és a kísérlet időkerete könnyen irányítható, tapasztalataik pedig fokozatosan kiterjeszthetők további kór- házakra is, illetőleg hasznosíthatók lehetnek a nemzetközi versenyhelyzet javítása érdekében.
Az esetszámtól függő, átalányalapú térítési rendszer bevezetése a kórházi ellátásban sok ismert út elhagyását tenné lehetővé, anélkül, hogy újabb problémák alakulnának ki a (ver- senyszempontból eléggé bírálható) rögzített ár- rendszer alapján. Az ambuláns ellátásra vonat-
kozó kollektív szerződéses rendszerben nem várható hasonlóan kedvező eredmény.
A szerző összefoglaló véleménye szerint az általános irányítási formáktól eltérő, egyéni szerződések hatása nem elegendő ahhoz, hogy a német egészségügyi rendszer automatikus átalakulását eredményezhesse. Ehhez további, erősebb impulzusok szükségesek. Az átalakí- tási szándékok a teljesítménypiacon ma már abba a helyzetbe jutottak, hogy olyan példák felmutatására lenne szükség, amelyek bizonyí- tani tudnák az erőteljesebb versenyorientáció előnyeit. Az eddigi változások szintjén nem zárható ki a kísérlet kudarca sem, ami rendkí- vül megnehezítené a reformok folytatását. A teljesítménypiac bővítése azonban még a kí- sérletek sikere esetén is csak a kezdeti stádi- umnál tart. Különösen sok erőfeszítésre lenne még szükség ahhoz, hogy a kísérleti területe- ken feltárt megoldások a törvényi szabályozá- sokba is beépülhessenek. Ehhez nélkülözhetet- len a hazai politikai támogatás, amely sok te- kintetben támaszkodhat az európai egészség- ügyi reformok hatásaira is.
Tûû Lászlóné,
a Központi Statisztikai Hivatal ny. osztályvezetője
Hauschild, W. — Schnorr-Bäcker, S.:
E-egészség — az elektronikus egész- ségügy Németországban
(E-health – Zum elektronischen Gesund- heitswesen in Deutscland.) – Wirtschaft und Statistik. 2005. 10. sz. 1089–1094. old.
A modern információs és kommunikációs technológia nemcsak a betegek, a páciensek, hanem az orvosok és a kórházak, továbbá az egészségügyi felszereléseket gyártók és az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók szem- pontjából is nagy jelentőségű. Különösen az
