Akt Most szinte ő „

hogy ő milyen boldog volt, amikor anyád nekik ajándékozta, mert mindig nagyon irigyelte tőled, és milyen sokáig élt még,. köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja, mennem kell,

Kifogásolja, hogy Szabó Magda nem ad elég bátor rajzot a sztálinizmusról, az ötvenes évek Magyarországáról, s az 1956-os eseményekről is csak annyit

rohanás és mozdulatlanság egyszerre, minden futás, szól a zongora, a trombita ráerősít, minden egyszerre van jelen, minden, a futás, a mozdulatlanság, minden egyszerre, minden,

Majd minden fa tövébe jut egy tyúktetem, zsörtölődik János, aztán kezet mos és a büdös gumikesztyű nélkül markolja meg a tyúkok lábát, de félnie amúgy

sának, de mindenesetre úgy, hogy a költő, vagyis az „áloe”‐”virág”‐én azért búcsúzik, mert már nem a saját teremtésében, hanem dologiasan

Úgy valahogy, ahogy a Herbert-vers kapcsán ő maga ír arról, hogy a költő, aki még az ősi mítoszoknak – az európai értékek alapköveinek – teljes szétporlódása

A várost most eső áztatta, mosta át, gombafelhő közepén ül, spórák hullnak alá, egy messzi sivatagból jött por, hatalmas felhő, az eső piszkos sárga, a nap nem még, csak

Tudnia kellett volna Grósznak, hogy egy diplomatát nem lehet csak úgy letartóztatni, mert mentelmi joga van, tehát a román pártvezér vádját már csak a diplomáciai