Sokat kértek, sokat kért a Kócos, fel akarta újítani az üzletét, új burákat kell vennem, hisz kinőttem már ma- gam, ecsetelte és közben mosolygott és vizslatott engem,
Hátul a hegy csak vár ránk mozdulatlan, míg vibrál minden itt lent, mintha élne, a dombokról a házak szilvakékje még visszasüt, s már szikrázik a katlan, majd felgyúl, és
tetlen erőfeszítésembe tellett, hogy eszembe jusson a »pohár« szó...” Wittgensteinnél pedig ezt olvashatjuk: „E munkámnál úgy érzem magam, mint amikor hasztalanul
A kapcsolat elején még nagyon ügyeltek, nehogy valaki észrevegye őket, de a szerelem épp olyan mély volt a legtitkosabb időszakban is, mint később, s így
Egyikük, egy Greta Klossowska nevezetű hölgy valóban, mint Cynthia nyomban feltételezte, önként csatlakozott volna hozzájuk, mert – mint régóta vezetett
olykor még reménykednél is hullámzó bioritmusodban nyikorgó szekérként taszigálva magad előtt a gyorsuló időt ám hirtelen szűkülő tekintetedben csoszogni kezd
És forró kakaó volt reggelire, meg lekváros kalács, és amikor a Gittka hazajött, azt mondta, hogy olyan volt ott neki Tuzsinán, mint a mesében, hegyek vannak
ja?), amennyiben viszont Géczi alkalmi öniróniáját vesszük alapul, ez esetleg arra is utalhat, hogy a visszatekintő megszólaló a sok illúzióvesztés nyomán (vö.: