• Nem Talált Eredményt

Kelemen Zoltán versei elé

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Kelemen Zoltán versei elé"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

42 tiszatáj

Kelemen Zoltán versei elé

Rilke írja, hogy harmincéves kora után már mindenki felelős az arcáért. Talán nem hamisítom meg a rilkei gondolatot, ha hozzáteszem: ezt az arcot húsz és harminc közt kell megteremtenünk, ekkor kell határozottá tenni a vonásait, különben nem lesz miért felelnünk - azután. Természetesen, a költői arcról beszélek, amelyet a versek - bármilyen esetlegesek, szétfolyóak is még - rögzíthetnek igazán, nem a képíró masi- nák, s azért a versek, mert nem a pillanatnak (vagy az örökkévalóságnak?) kimerevítve, hanem mozgásában: mosolyaival, fintoraival, nyugtalanul futkosó tekintetével mutat- ják fel az arcot, a folyton változót, mégis egyetlent, összetéveszthetetlent - a költőét.

Azaz: jelen esetben egy fiatal költőét, a huszonöt éves Kelemen Zoltánét, aki még nem az arcáért felelős, hanem azért, hogy azt az egyetlen, csak őhozzá tartozó arcot végle- gessé alakítsa.

Most leginkább a szeme látszik: az Ószövetségben és a Jelenések Könyvében ka- vargó látomásokra szegzett komor tekintete, amely a kamasz kiábrándultságától a fel- nőtt férfi szikár illúziótlanságáig ível. Kelemen Zoltán nem kitalálja a látomásait, ha- nem mintegy rájuk mutat (néha bizony hiányzik is a „kitaláltság"), s amikor azt írja:

„szemem kirakatüveg mögötte / tűzvész tombol és gyíkok röpülnek a /júdeaiak könnyezve nézik az új kenyér halálát...", mintha híradófilmet látnánk - a CNN közvetíti ilyen szenvtelenül a boszniai vérengzéseket. „Hamuból kell megalkotnunk magunkat" - írja máshol ez a nagyon fiatal és nagyon kétségbeesett költő, akinek felnőttkora körül vá- rosok égnek, a verssoraiba is átcsapó lángokkal, s így folytatja: ,mert ami egyszer már elégett az mégegyszer nem ég el", s mint eddigi élete és költői léte legfontosabb tanulsá- gát, addig ismételgeti, amíg kérdés nem lesz belőle: „mégegyszer nem ég el?"

Mennyi fájdalom és mennyi - bárha titkolt — reménykedés van ebben a kérdés- ben! Az előtted/előttetek járók nevében, akik szintén csak kérdezni tudtak, s mára a kérdéseikből is kifogytak, mit mondhatnék erre? Csak ennyit: ki tudja, Zoltán, ki tudja?

KELEMEN ZOLTÁN

elhalasztottuk a kivégzést és a virágokat szemem kirakatüveg mögötte

tűzvész tombol és gyíkok repülnek a

júdeaiak könnyezve nézik az új kenyér halálát tudják mi ez gyerekek ülnek a koraesti országúton szemük ártatlanul vörös a pernyeesőtől kicsit

magasabban illés és ézsaiás ül a rét felett ézsaiás hegedül illés pásztorsípján fűz bele lágyabb dallamokat egy

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Kelemen Zoltán: „Meg kellett menteni a régi Magyarországot” (Krúdy Gyula törté- nelem- és magyarságélményéhez) .... 300 Szentesi Zsolt: A mellérendeltség mint világképet

mely keserves állapotban esik a lélek a szemérmetlensé- gért. Mind ezek a keserves599 okai után atisztátalan vétek- nek, vagyon meg más egy, a mely mindeniknél

Októberi számunk diákmellékletével (Kelemen Zoltán elemzéseivel) a százhúsz éve született és hatvanöt évvel ezelőtt meghalt Krúdy Gyu-

S aki elkezdi olvasni a kis verseskönyvet bevezető, előszónak is tekinthető (címtelen), mondhatni: szabadverset, maga is meggyőződhet az imént mondott jelképességről: „Belép

„Hamuból kell megalkotnunk magunkat" - írja máshol ez a nagyon fiatal és nagyon kétségbeesett költő, akinek felnőttkora körül vá- rosok égnek, a verssoraiba is átcsapó

Kelemen Lajos meg volt győződve arról, hogy temetke- zések nyomára lelhet, hogy a határnevekből újabb adatbizonyítékok bukkan- hatnak elő.. E felfedezésről Köblös Zoltán

Legázolt derűm szétterül szikes alföldnek Csak a hegyek szorultak belül A fájdalmak csúcsokra törnek Ez már a homlok alkonyata A lenyugvó szív még visszaver sugarakat

Az ember bár beleborzad de elébe megy a sorsnak Feje fölött nincs szivárvány Arca villámdermedt márvány Elnéz hazátlan hegyekre!. mintha a VAN még LEHETNE Száműzetés