Nem kizárólagos tehát kép és jelentés kapcsolata. A szimbolikussá emelt k é p és képzetsor jelentésének kettőssége a költészetben nem szokatlan. Ha ritkábban jele- nik is meg, szintén fontos motívum a tengeré — a vízé — (A tenger ajándéka, For- dul egy kamera, „Volt egy hős tengerész...", Átvérzik) és a lóé — csikóé (Csikó I.—
11., Üveghegyen is túliak, Átvérzik).
A személyesség legközvetlenebbül az ars poetica-versekben és az édesanyát idézőekben van jelen. Jellegzetes példája ennek az Anyámmal hófehérülök. Az édes- anyjától hosszú évek óta elszakadt, csak karácsonyra hazalátogató f i ú n a k számol- nia kell az elmúlás döbbenetével is, ami szétronthatná e gyönyörűen épített l á t o m á s tartópilléreit. De megbűvöli a világot, a rontás ellen tiltakozva a halhatatlanságot énekli, s így vállalja az édes szülő sorsát: „befödöm vizek homlokán a sírást s anyámmal hófehérülök".
Nem hibátlan kötet természetesen Nagy Gáspáré. A pályakezdő 5—6 esztendő verseit gyűjtötte össze, s úgy rendezte ciklusokba, hogy az időrendet figyelmen kívül hagyta. Így dinamikus költői fejlődéséről csak azok alkothatnak tiszta képet maguknak, akik nagyjából ismerik a versek keletkezési idejét is. Az önálló hangot próbáló, de a hatásokat még jól mutató tanulóévek verseitől vezet a sor addig a mintegy húsz versig, amelyek m á r összetéveszthetetlenül az ő alkotásai. (Kozmosz, 1975.)
VASY GÉZA
•
< «.nertdmow«! MH>«eíáWom<sí«*i» MdtBöveié- » fcp* m»«ké»»fc, ki»e»z<i*k *• Ipowwok pottÖk»i te társatíslnit havi |««*M«>«
' ¿ f e r ^ r i r s s ' u *
5K.T, '- - - • • .... _ ~ M m 'rnmm » <^s«s*< . .. . ,
88
