• Nem Talált Eredményt

és így tovább (stb.)

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "és így tovább (stb.) "

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

2004. április 65

M

ESTERHÁZY

B

ALÁZS

és így tovább (stb.)

mondtam történetet vegyél ki a szívemből ne ilyen kis csodát, abba majd jól beleégünk aztán hogyan lesz majd aztán

hogyan lehet visszaadni annyi pillanatot, mikor nem is volt más,

csak hajszálnyi repedés volt ott nagy-nagy csókjain

nagy nehéz sírás, ahogy azt már annyiszor jól megírták,

hogy hogyan lehet abban élni egész nap, hogy mi is történt,

hogy ez itt nem is az tán, hogy ez a történet most, hogy ez történet most

egyáltalán, és így hogyan tovább, és így tovább

mondtam történetet belőle,

és sebesülten néztem közben a szemét és felolvastam, hogy én, hogy én „most azt hiszem, hogy a szerelem nagyon kevés” hogy nem lehet minden nap elégni, mondod le kell cserélni, mondod

visszaadni annyi

hogy valakiért, szépen, szakítani ilyen repedésen keresztül szét magát, úgy „néztem én a megnyílt föld alá”, és azt „gondoltam szerelmesen”, akárhányszor meg is írták,

hogy „belehalok abba, hogy nem szerettél”, mert mi is egy történet? le lehet

ilyen mondatokat írni egyáltalán? na és

aztán. aztán nem kerestél soha többet és hogy ez milyen botrány: ez a történet most már az, amelyik arról

szól, hogy nem is volt talán, és hogy én nem igazán tudok élni nélküle, másrészről meg éppen nélkülem

tud csak tovább

(2)

66 tiszatáj

Milyen napot?

Milyen napot akarsz litta-bitta something, te édes, te igazán bolond drága,

amelyik hang nincs is, amelyik hangjába szólhatnánk bele az érdektelenségnek simán elbocsátó, szép üzenet lehetnélek mikor a sok is megárt ám a jóból felépítesz néha meg újra néhány szóból és attól a kevés zajtól a mellkasban már nem is látod, hogy amit mondasz megint újra nem is a sajátod.

Milyen napot akarsz kicsim, te édes, te mindenek nélkül is drága, mondod papírból legyen kivágva és felragasztva százezerszer a falakra, hogy ott akkor alatta úgy lehessen szeretni ahogy szokták néhány szívbe markolatja dalban, sohase menjen le, te pirossal fesd be,

mert úgy akartam, régen is mindenki úgy játszott, mintha ad(hat)tál volna mégis

valami igazán sajátot.

Litta-bitta something,

milyen napot, na milyet hagytam ott neked amikor nemigen akartam hogy belepusztulj a zajba és a szenvedésbe, százezerszer írtam fel belülre: „felragasztva, kipipálva, elégve, otthagyva”

és nem is akármilyen a Napba’

vettük észre először, hogy nem találok vérző szíveink sorai közt

semmi sajátot.

szavakból intézlek el, szavakból késtelek le...

hallod?

nincs is mit látnod!

szívbe markolatja, különböző oldalakra forgatja, visszajátszva nagyon a dalba, kicsi csacska hát ennyire, hát így akarta, ezeket a betűket: „a Napba”,

„külalakra”, esetleg „ott alatta”, olyan Attilánk on the beach csak szenvedsz és írsz

„a zajba és a szenvedésbe”, százezerszer írtad fel éppen csak felragasztva

és nem is a Napba nézve vettük először, ott vettük először észre, hogy

nagyon más lesz akkor így a vége, a szívnek van igen, ilyen saját kis szenvedése.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

tinektek, bölcseknek, alighogy előadtam, máris megdobáltok sárral beszédetekben. Mert hiszen azt mondjátok, ahogyan te is azt mondod most, hogy zavaros és

Maga Jézus mondja: Én arra születtem (Jn 18,37) te pedig azt mondod az Atyának: Jöjjön el a te országod, mintha még nem jött volna el. De: akkor jött el az Isten országa,

Elképzelheted, drága húgom, hogy milyen értékes a te lelked is, hogy az édes Jézus érted ennyit szenvedett I Láthatod most már, milyen érté- kes minden leány lelke.. Még

A vád nem számol azonban bizonyos aspektusokkal, tehát azzal sem, hogy szólamainak burjánzása éppen saját magát hitelteleníti: „[h]a valaki egyszer tényleg összeírná, hogy

Miért kell a különböző részlegeknek hasznos helyeket elfoglalni például az óvárosban (kényelmes kávézók lehetnének itt)? Miért nem csoportosítják őket egy helyre?

éjjel a fennsík priccsén forgolódsz a hold reflektora végigpásztáz aludni nem hágy gondolsz-e rám ilyenkor aki egykoron villám-hajcsatjaid kiszedegetve földig omló

beragyogják a csontokat hol mély a föld és koponyákkal teli búzákból kikél a kenyér mert örök aszályban rátalál a húsra a seb és szánkig hordja már a sírást is de

Nem akarsz te rosszat — tudom —, csak próbálkozol ezzel-azzal, a meneküléssel is talán még, fontos neked is, hogy jó legyen minden pillanat, ami ezután követke- zik,