(1)76 tiszatáj Átfonja lábad hihetetlen tenger, át- meg át- fonja lábad, öled, melled minden eleven – lüktető, konok élet-szerelemmel

gyökeret ver a hideg lábad a földbe, a felsővezetékek zajában, a túloldalon veled szembenéző három őz elrohan a rezgés múltával beálló éjszakában, szemük

és a kabócát és a traktort különítette el csak a tempó más a kattogás a ciripelés ugyanúgy húz végig a leveleken vigyázz éles és felsérti az ujjad a lábad ha ráülsz

Halkan szólok, húzzuk a kanapét ki, nyújtsuk éjjeli végtagjainkat rá, oszlassuk el egyenletesen, karod karom, lábam lábad, fejedelmi fonatunk legyen. Összeadódnak

Amit mi értelemnek nevezünk (ha ez valóságos, élő-eleven, aktív értelem) az tulajdonképpen nem más, mint a szabályozott őrület.” Az őrület valahol tehát az

Bölcs derűvel és gyermeki áhítattal figyelte, hogyan működnek az élet eleven sejtjei, hogyan lüktetnek egy-egy festékrétegben s a földkéreg lemezeiben rezgések és rengések,

Elvégre Fejér Csaba számára a hagyományos, pusztuló paraszti élet- forma igazában még eleven, aktuális élményt jelentett.. Aztán egyféle puritán, elmés és ne-

Üdvözítőm Anyja, a világ királynéja, a bűnösök szószólója, reménye és menedéke. Hozzád sietek ma, hozzád menekszem én, legnyomorultabb bűnös valamennyi közt. Lábad

Csak pár nap mulva lesz az eljegyzés, de anyukának már most könnybe lábad a szeme arra a gondolatra, hogy elviszik tőle.. Egy leánynak határozottan jobb dolga