• Nem Talált Eredményt

Várok, ha kell

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Várok, ha kell"

Copied!
3
0
0

Teljes szövegt

(1)

CSOÓRI SÁNDOR

Várok, ha kell

Várok, ha kell — mért is ne várnék?

Már minden krizantémot, szekfűt és gőgös liliomot megszagoltam. És itt reszket orromban az égett emberhús édeskés szaga is.

Van hát időm reménytelenül várni tovább valami föltámasztó fényre. A földből jön ? Az ég érceiből? Megindul tapogatózva a falak mellett, kőrakást súrol, bevilágít bágyadt szemekbe, akadémiák zöldhályogos ablakába s mohón keres egy tiszta arcot, egy szívós testet, melyből még most is

kiűzhetetlen a világ kéksége. Várok, ha kell erre a fényre üres utcákon, sérült

emlékeim balján egy kórházkertben s elég ha csak átiramlik a padokon, a fák törzsét megérinti s dermedt levelet alulról megvilágít. Talán a legelső isten üzen vele nekem szemérmesen, talán halott anyám a kitavaszodó földből.

Nyári óda

Áll mozdulatlanul minden. Az elpilledt levélrések között

csak a habókos legyek bújócskáznak.

Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik.

Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.

Most születik az arany, a tűz, a méz s a gyönyör karikái is most

3

(2)

szárnyasodnak. Elég csak a szememet lehunynom:

sikoltás-előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.

Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált. Ó, halhatatlan júliusaim ! Remeg a levegőég köröskörül

s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony.

Út a végtelenségbe, minden határon túlra:

ez voltál nekem nyár és ez is maradsz,

hisz magam is fény vagyok: csavargó, boldog, emberi tűz. Ha nem tudnád még:

nyomozz utánam titkosan rigók közt, vizek fölött.

Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.

Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg dúdoló fáimat s a szomszédos dombtetőt.

Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg, forró szájmelegeddel, nyár s vibráló egeiddel.

Búcsúvers

Te távolodsz ?

Vagy én távolodom ? Futnak a vonatok észak felé és dél felé s erdők nyomulnak közénk,

szigorú vadvizek,

A tanyák fölött hosszan köröz, levegőt sarabol egy vércse, mintha a veled összekötő hajszáldrótokat kaszabolná.

Voltál valaha valakim,

voltam én is világjáró árnyékod neked, most egy röghözkötött, csonka szélmalom árnyéka lehetnék csak a perje fűben.

Fürjek, fácánok futkorásznak közel a töltés mellett, ezüstnyárfa levele remeg —

Látsz-e még valahol szikrázó, zöld levélfényt, mely szökésemben is utolérhet ?

(3)

Látsz-e sást, szitakötőt s gyászoló kutyát az én szememmel?

Múltadnak múltja leszek, búcsúzó világtűz

e kiüresedő délutánon.

Ha nem kifosztott testtel halnék meg én is, talán bűnösnek érezném magam megrabolt életedért,

de így csak lesütöm szemem

és szökevény homlokomat a szélbe tartom.

Amit elveszek tőled, visszaadom most gyorsan árokpartnak és fasornak,

vissza az elmaradó nyári síkságoknak: ragyogjanak.

Legyen határtalan újra, amit kezdetben annak hittünk,

legyen határtalan, de most már nélkülem.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ily módon a statisztikusok, köztük Kuti Éva nem csupán arra képesek, hogy évről évre be- számoljanak egy-egy kötetben a szektor számokba foglalható jelenéről, de arra is,

Ha anyám kikaparná magát a földből, mint mai nőstény-Jézus, és annyira szeretné önmagát, ahogy engem utált, mikor túl részeg volt ahhoz, hogy csak úgy elviseljen

központban ritmizál rávezetés hamuszín vadorzó hat módján rózsafa okán lát tanmesezárlat mázsával osztható titokörvény csonkarom bebábozódó legott drámát

Talán én is eltűnök hirtelen, mint eszméletét vesztő férfi, ki álmait tovább már nem álmodja, s csak elterül az omló szirteken.. Talán én is eltűnök hirtelen,

halott apád a szibériák örök poklából hozd haza, halott erőd az élő földből hozd haza,. örök mosolyod

árnyakba-botló csigahéjat-roppantó katonák és rekedten kiabálnak hahó sose halunk meg bár csapzottak vagyunk mint a kóbor kutyák hajunkban szalmakóc és

Hozzájuk kellene hazatérni, ha volna isten, ki törődik velem s nemcsak a világ pusztulásakor üzen, midőn minden szívdobbanás ezerévnyi. Figyelem, hogy omlik szét, mint a fehér

szolgatartó” társadalmakról, mikor zárult le a klasszikus ókor, mi volt a hellenizmus s hogy az iskoláskönyvek reminiszcenciái helyett „ideje volna már felismerni, hogy az