GOMBOCZ ZOLTÁN

469302

* # * # # * * * * * * * # * # * * *

&

s?s

#

sfs

$

$

#

sfä

*

S?s s£ S&

$ 4 í t 4?

# 4 " nk

#

& ifc m

sfc 4<

#

n$z *

ïSfr

SfS

■a5??

4 MÚLT MAGYAR TUDÓSAI

NÉMETH GYULA

GOMBOCZ ZOLTÁN

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

NÉMETH G YU LA G O M BO CZ ZO LTÁ N

(1 8 7 7 — 1935)

Gombocz Zoltán századunk első évtizedeiben a magyar nyelv- tudomány legnevesebb képviselő­

je volt. ő kezdte írni — Melich Jánossal együtt — a nagy Magyar Etymológiai Szótárt. A szerző is­

merteti a nagyhírű tudós életét, munkamódszerét, és különösen kiemeli kritikai érzékét. Gombocz Zoltánt méltán nevezhetjük Melich János mellett a modern magyar nyelvtudomány megteremtőjének.

AK AD ÉM IAI K IA D Ó , BUDAPEST

NÉMETH GYULA

*

GO M B O CZ ZO LT Á N

1

A MÚLT M A G Y A R TUDÓSAI

FŐ SZ E R K ES Z T Ő :

O R T U T A Y GYULA

I £20611

NÉMETH GYULA

G O M B O C Z Z OLTÁN

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST 1972

MTA I

I l i

KI K 0 see04II97615

469302

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖNYVTÁRA

(C) Akadémiai Kiadó, Budapest 1972 Printed in Hungary

TARTALOM

Előszó 7

Gombocz Zoltán családja, ifjúsága,

tanárai 12

Tudományos indulása 27

A magyar nyelv régi török jövevény­

szavai—Török személyneveink 43 Gombocz— Melich: A magyar nyelv

etimológiai szótára 86

A magyar őshaza és a nemzeti hagyo­

mány — A hun — magyar kapcsolat

kérdése 101

Gombocz, a magyar nyelvész 116 Gombocz turkológiái munkássága 126 Általános nyelvtudományi és

fonétikai művei 138

5

%

A „Báró Eötvös József-Collegiura’ *,

— Gombocz mint a Kollégium

igazgatója 148

Gombocz mint ember 213

Az utolsó évek 235

Jegyzetek 243

Bibliográfia 256

Rövidítések jegyzéke 260

6

ELŐSZÓ

Az a szerencse ju tott osztály­

részemül, h ogy mikor zsíros szülővárosom, Karcag, kálvi­

nista gimnáziumának javaival 1909-ben főiskolai pályára b o ­ csátott, egy nagy szívű és nagy eszű tanár, egy kivételes tehet­

ségű tudós fogadott barátságá­

ba. Ez a tanár és tudós Gombocz Zoltán volt. Gom bocz Zoltán akkor a régi Magyarország egy oázisán, az Eötvös-Kollégium - ban m űködött. A Kollégium régi épületében, a K özponti

7

Vásárcsarnok közelében, az, ak­

kori Csillag utcában kerültem a keze alá. Igazgatónk, Barto- niek Géza, ez a derék, nagy műveltségű, néha nyers ember, régebben E ötvös Loránd asszisz­

tense volt. Az E ötvös Józsefről elnevezett Kollégium ot E ötvös fia, E ötvös Loránd alapította közoktatásügyi miniszter korá­

ban, 1895-ben, és a Kollégium működését élete végéig kúrátor- ként ő irányította.

A következőkben nemcsak Gom bocz Zoltánról szeretnék képet adni, hanem arról az E ötvös Loránd teremtette v i­

lágról is, amelyben Gom bocz 8

tehetsége kifejlődött és érvé­

nyesült. Bartoniek nyugalomba vonulása után ő lett a K ollé­

gium igazgatója.

Gom bocz életét és munkás­

ságát megírta már az ő nagy munkatársa, Melich János, ala­

posan és mélyenjáró elemzéssel, ahogyan Melich nyelvészeti ku­

tatásaiban is dolgozott.1 Zsirai Miklós, akinek kapcso­

lata volt Beleddel és Sopronnal, a Gombocz-család régi lakó­

helyeivel, a körülmények p on ­ tos ismeretével elmondotta, amit Gom bocz ifjúságáról tu ­ dott s egész tudományos m un­

kásságát is méltatta.2

9

K ovalovszky Miklós, Gora- booz kedves tanítványa, az Eötvös-Kollégium volt tagja, aki közelről látta Gom bocz életét és mint magyar nyelvész belelátott Gom bocz tudom á­

nyos munkásságának lényegébe is, nagy szeretettel és tudással, sok írói készséggel, újabb össze­

foglaló képet adott Gomboczról, halála után húsz esztendővel.3 Én most egyéni form áját választottam annak, hogy éle­

iéről, munkásságáról és saját­

ságos, rendkívül érdekes egyé­

niségéről képet adjak: személyes élményeimet mondom el minden igényesség és kutatómunka nél- 10

kül. Gom bocz tudományos karakterének, nagyságának tár­

gyilagos rajzát akarom adni

— főleg közös kutatási terüle­

tünk, a régi magyar kor t ö ­ rök vonatkozásai problémáinak alapján — s mellékesen elmon­

dom E ötvös Loránd szerepét az Eötvös-Kollégium megalkotásá­

ban és vezetésében, különös tekintettel arra, amit Bartoniek Géza (kollégiumi nyelven BG úr) szóbeli közlései alapján tudok. Nem két téma ez:

Gom bocz és az E ötvös-K ollé- gium szorosan összetartoznak.4

11

GOMBOCZ ZOLTÁN CSALÁDJA, IFJÚSÁGA, TANÁRAI

Gom bocz Zoltán 1877. június 18-án született Sopronban.

Gyermekkori szellemi fejlő­

désének legfontosabb tényezője anyja, Lehr Berta, egy nagy műveltségű, okos, csendes, de élénk szellemű asszony, aki ismerte a magyar, német és francia irodalmat. Gom bocz né­

ma rajongással szerette anyját, beszélgetéseinkbe sokszor bele­

szőtte, amit tőle tanult.

A nyja — testvére volt Lehr Albertnek. Ennek az akadémiai

12

és egyetemi élet mozgalmaitól elvonultan dolgozó evangélikus gimnáziumi tanárnak szerepe vólt a mai magyar műveltség kialakításában. Mint a magyar nyelvnek és Arany Jánosnak páratlan ismerője, ő írta leg­

egyénibb középiskolai tanköny­

vünket, a Toldi-magyarázato- kat. Gom bocz jól látta Lehr Albert jelentőségét, de nem lelkesedett érte. Ritkán beszélt róla, akkor is szellemes, maró anekdotáit emlegette. Gom bocz kritikai éleslátása és tudásának szédítő részletessége olyan voná­

sok, amelyek nagybátyját is jellemezték.

13

Közismert tagja volt a Lehr- osaládnak Tolnai Vilmos, fő ­ iskolai, majd pécsi egyetemi tanár, aki unokatestvére volt Gom bocz Zoltánnak, ő r á is jellemző volt a Lehr-család tagjainak rendkívül széles isme­

retköre és nagy műveltsége.

Sok hasznos adalékkal gazda­

gította a magyar filológiát.

Gom bocz Zoltán apjáról, Gombocz Miklósról, aki evangé­

likus pap és tanár volt, később középiskolai igazgató, mindig szeretettel beszélt. A mi Zoltá­

nunk arcra, termetre nagyon hasonlított hozzá.

Hozzátartozik a családi kép­

14

hez Zoltán öccse, Gombocz Endre, akiváló botanikus tudós, egy közvetlen, praktikus, jóízű ember.

Ebből a családból származott Gombocz Zoltán, s őrá is áll a Goethe verse: „v ö m Vater hab ich die Statu r,. . . vöm Mütterchen die Frohnatur und Lust zu fabulieren” .

Sokszor jártam náluk a H u ­ nyadi téri lakás kis szobájában, Gombocz Zoltán lakásán, m ely­

nek a szépen tartott nagy könyvtár s Botticelli Prima- verájának e g y másolata az egyszerű ágy fölött — volt a

dísze. .is

A soproni alsó- és középfokú iskoláról, ahova a Gombocz fiúk jártak, Gom bocz Zoltán nem beszélt. R égi stílusú luthe­

ránus iskola lehetett, amely nagyon jó alapműveltséget adott. A líceum felső osztályai­

ban Gombocz — apja akaratá­

nak megfelelőleg — jogi tanul­

mányokra készült. A z érettségi alkalmával a korm ányképvi­

selő, Fröhlich Izidor professzor hívta fel a feltűnően tehetséges ifjú és szülei figyelm ét az 1895 őszén megnyíló Eötvöfa-Kollé­

giumra, s így lett Gom bocz Zoltán m agyar—francia szakos kollégista.

16

Az egyetemen több kiváló tanár tanította. Gyulai Pál még élt. Gyulai 1898-ban ki­

adta az Olcsó K önyvtárban Gombocznak egy spanyolból való fordítását5 s ezzel az üggyel kapcsolatban Gom bocz meg is látogatta Gyulait. Gyulaiajánló­

levelet írt számára s három- négy levélpapírt is eltépett, míg kedvére sikerült az egyszerű írásmű. „E g y kis dolog is sok ­ szor kínlódással kapja meg a for­

m át” — jegyezte meg Gom bocz a látogatás elbeszélésekor. Ez a jelentéktelenségében is sokat mondó kis történet nemcsak Gyulaira jellemző, hanem őrá is.

B-IV 17

Gom bocz az egyetemen nyelv- tudományi irányban tájékozó­

dott.

Ez a kor a magyar nyelv- tudomány egyik virágkora. A tudományt nagy eredmények­

kel gazdagító újgrammatikus iskolát kitűnő magyar tudósok képviselték a budapesti egyete­

men. Budenz, a finnugor nyelv- tudományt megalapozó nagy mester, aki kiváló tanítványo­

kat nevelt fel, Szilasit, Halászt, Munkácsit, Simonyit, 1892-ben meghalt.

Tanszékére Szinnyej József került (1857— 1943). Ez a vilá­

gos fejű, kemény kritikájú tudós 18

szigorú rendet teremtett Budenz és munkatársai hagyatékában.

Sajátságos, hogy Szinnyeinek nem volt egyetemen szerzett nyelvészeti iskolázottsága; nem tanítványa Budenznek, aho­

gyan az ember gondolná, — ő nyelveket jól tudó, művelt ember, valaha az Ország-Világ szerkesztője; első művei magyar irodalomtörténeti tárgyúak. De már 1879-ben kitűnően meg­

tanult finnül. 1881-től a magyar nyelv és irodalom tanára K o ­ lozsvárt s csak 1893-ban került Budenz tanszékére. Sem tudo­

mányos, sem nevelési szempont­

ból nem volt hivatástudattól

2* 19

átfűtött professzor, de mély kritikájú, eleven szellemű em­

ber, az Akadémia egyik vezető egyénisége. A finnországi finn­

ugor nyelvtudományban ebben az időben már dolgozott Paaso- nen, Setála, W ichmann. Szinnyei mintaképe az orkhoni feliratok m egfejtője, Thomsen Vilmos, aki a nyelvtudom ány történeté­

nek egyik legkimagaslóbb alak­

ja, s a „finn-lapp” nyelvek germán jövevényszavairól írt (1869), valamint a finn—balti nyelvi érintkezésekről szóló könyvével (1890) a nyelvtudo­

mánynak új ágát, a módszeres jövevényszókutatást alapította 20

meg. Szinnyei Budenz és a finn tudósok eredményeit tanította az egyetemen s kitűnő kritikai érzékkel szőtte bele a finnugor nyelvtudomány anyagába a magyar nyelvészet eredményeit.

(Thomsen iránti rajongását Gombocz is osztotta.)

Gombocz másik nagy taní­

tója az egyetemen — inkább az egyetemen kívül — Simonyi Zsigmond, a magyar nyelvészet tanára, egy csendes szavú, nem katedrára született, de folyó­

iratával, a Szarvas Gábor által alapított Magyar Nyelvőrrel és ennek munkatársi körével nagy hatással m űködő tudós, a mo-

21

dern magyar nyelvtudomány megalapítója. Ő az első, aki az újgrammatikus iskolát m ód­

szertani és tartalmi tekintetben teljes egészében képviseli Magyarországon s kisebb dolgo­

zatokban és nagy könyvekben nagy szorgalommal, világos fe j­

jel dolgozza fel a magyar nyelv- tudomány sok fontos kérdését.

Megírta a magyar nyelv iskolai nyelvtanát, mely minden ké­

sőbbi magyar nyelvtan m inta­

képe lett, egy hatalmas törté­

neti műben megírta a magyar nyelv tüzetes nyelvtanát (1896), Szarvas Gáborral együtt meg­

teremtette a régi magyar nyelv 22

szótárát (1893), nagy monográ­

fiákat írt (a magyar kötőszók­

ról, a magyar határozókról), megvetette a magyar nyelv- helyesség tárgyalásának elvi alapjait és így tovább és így tovább.

Tanára volt Gombooznak a pesti egyetemen egy német tudós, Becker Fülöp Ágost is, aki 1893 óta nálunk tanított.

A századforduló egyik legna­

gyobb romanistája, — a régi francia irodalom egyes kérdé­

seit dolgozta fel alapvető m ono­

gráfiákban. Gom bocz nemcsak tanítványa, barátja is volt Beckernek, erősen hatása alatt

23

állott. A romanisztika — a latin nyelv és rokonságának filoló­

giája — többek között a leg­

előkelőbb, legvilágosabb nyelv- tudományi diszciplínát is kép­

viseli, értéke módszertani tekin­

tetben megbecsülhetetlen. Gom ­ bocz nagy szeretettel merült el romanisztikai problémákba, elő­

adásaiban gyakran idézett pél­

dákat a román nyelvtudomány területéről. Említettem már, hogy irodalmi munkásságának egyik első terméke egy spanyol munka fordítása; több kisebb romanisztikai dolgozatot és is­

mertetést közölt és 1905-ben a Heinrich-féle Egyetemes Iro- 24

dalomtörténetben ő írta meg a rétoromán fejezetet (a „ladi- nok” Észak-Itáliában).

Szinnyei nagy segítségére volt Gombocznak, Simonyi szerette és pártfogolta őt, de tudom á­

nyos kapcsolata ővelük lazább volt. H a jó l meggondoljuk, Gombocz igazi tanára Becker volt.

Ilyen tanárok keze alatt nőtt fel Gombocz Zoltán. Meg kell említeni, hogy ekkoriban két európai színvonalú, kiváló nyel­

vészprofesszora volt még a pesti egyetemnek, A sbóth Oszkár, a szlavista és Petz Gedeon, a germanista.

De nevelkedésében szerepel egy még fontosabb tényező:

E ötvös Loránd és Bartoniek Géza alkotása, a „B á ró E ötvös József-Collegium” , amelyről már megemlékeztem. Ez az intézmény rendkívüli jelentő­

ségű Gom bocz életében, dolgo­

zatom végén részletesen fogok vele foglalkozni. Most lássuk tovább Gom bocz tudományos munkásságának fő vonásait s az alapot, melyen ez a munkás­

ság kifejlődött.

26

TUDOMÁNYOS INDULÁSA

Gombocz Zoltán tudományos egyéniségét a tervszerűen m eg­

szerzett egyetemes műveltség, az egyetemes látás jellemzi.

Műveltsége filozófiai alapjait az egyetemen nemcsak m eg­

tanulta, hanem át is élte, ebben gyökerezett nyelvelméleti ér­

deklődése, a nyelvi jelenségek lényegének megértésére és a nyelvtudományi kutatás m ód ­ szerének megismerésére való törekvése. Ezek a törekvései bámulatosan programszerűek.

27

A legtöbb tudós műveltsége esetleges, sokszor alaktalan — az övé szabályos, tudatosan kialakított. Harmadéves egye­

temi hallgató korában megírja A jelenkori nyelvészet alapelvei (Magyar N yelvőr X X V I I , 1898) című dolgozatát, amely már nagy olvasottságról és az olvas­

m ányok kritikai átgondolásáról, P aul—Prinzipien der Sprachge­

schichte című alapvető m űvé­

nek alapos áttanulmányozásá­

ról tanúskodik.6 Másik jellemző tulajdonsága Gom bocznak a széles körű, folytonos olvasás­

sal szerzett tárgyi tudás, amely rendkívüli emlékezettel párosult.

28

De sem a tervszerűen m eg­

szerzett műveltség, sem a nagy tudás és a rendkívüli emlékező­

tehetség nem tesz még valakit kiváló tudóssá, a tudósnak első­

sorban ítélőképességre van szük­

sége. Gom boczot éppen az ítélő­

képessége tette kivételesen nagy tudóssá.

Ezek a képességei, amelyek már diákkorában megm utat­

koztak, egyre fejlődtek benne.

Tudományos pályája egye­

temi évei alatt — szabályosan—

könyvismertetésekkel kezdődik.

Első publikációjában (N yK X X V II, 1897) Genetz finn tu ­ dósnak egy zűrjén nyelvtanul- 29

mányát ismerteti. Egyszerűen, ahogy kell: „G enetz legújabb dolgozatának tárgya egy eddig ismeretlen keleti zűrjén nyelv­

járás. A z anyagot a nyelvjárás­

tanulmányhoz a szerző maga gyűjtötte Parsakovában. . . Ge­

netz tulajdonképpeni célja az eddig ismeretlen nyelvjárás v i­

szonyát a R o g o v leírta nyugati­

hoz megállapítani.” A z ismer­

tetés jó képet ad a műről, vilá­

gos és hasznos észrevételeket tartalmaz.

Szinnyei felismeri Gom bocz tehetségét, a Nyelvtudományi Közlemények következő köte­

tében már három dolgozatát 30

adja ki. A z egyik Gombocz első terjedelmes tudományos dolgozata: A vogul nyelv idegen elemei (I. Török jövevényszók a vogulban, II. Orosz jövevén y­

szók a vogulban). Ez a ma már elavult dolgozat — mindkét résznek nagy modern irodalma van — feltűnést keltő, kezdő munka a maga korában. Minta­

szerű ismertetés a kötet másik, Gombocztól származó közlemé­

nye, Paasonen Die türkischen Lehnwörter im Mordwinischen című fontos művéről. A harma­

dik közlemény Bréal Essai de sémantique című remek jelentés­

tani művének ismertetése. Ez 31

Gombooz első kiváló alkotása, az ismertetés méltó az ismer­

tetett műhöz.

Fiatalkori ismertető dolgo­

zatai között különösen fontos a következő mű: Nyelvtörténet és lélektan. W undt néplélek­

tanának ismertetése. K ü lön ­ nyomat a Magyar N yelvőrből,

1903, 64 lap.

Első magyar etimológiáját még diákéveiben írja, — a sirály szóról (N yr X V I I I 1899). Tipi­

kus kezdő-cikk: egy ma sem egészen m egoldott kérdés „tisz­

tázása” , a valószínűleg hang­

utánzó, kétes kapcsolatokkal bíró sirály szó eredetének kér- 32

dése, súlyos kísérő feltevésekkel, például azzal, hogy „ a leg­

régibb török hatás még a m agyar—vogul nyelvegység korába esik” . A kis cikk szép ismereteket mutat, de a sirály Gombocz nagy műveiben nem szerepel. Ugyanilyenek a Nyr X X I X . kötetében (1900) közölt etimológiák ( aszó, boglya, gyalu, bölcs), a N y K X X X . kötetében közölt bakcsó, csárdák, kar, koslat. De már a X X X I . kötet­

ben van több kitűnő etimológia, elsősorban a gyűrűfa, azután a kesely, keselyű, nagyon figye­

lemre méltó, amit a finn pihlaja

’ berkenye’ szóról mond, jó az ér-

3—ív 33

magyarázata, de ezt régen m eg­

írta Vám béry (N yK V III).

Ilyen körülmények között indul a nagy pálya, — mint mondottam , ismertetésekkel, összefoglaló, népszerűsítő cik­

kekkel és kutató munkán ala­

puló dolgozatokkal.8

Gom bocz diákkorához tar­

toznak a külföldi utazások, amelyeknek — mint még látni fogjuk — E ötvös Loránd igen nagy jelentőséget tulajdonított.

1899-ben Párizsba küldik. Ott tanít akkor Rousselot abbé, a modern kísérleti fonétika megalapítója. Gom bocz terv­

szerűen belemerül a fonétikai 34

tanulmányokba. 1903— 1904- ben Lipcsében jár: ez a város sa­

játszerű szász életével, világhírű professzoraival (W undt, Brug- mann, Sievers, Lamprecht, Leskien stb.), operaelőadásaival, a Gewandhaus koncertjeivel, mély hatást tesz rá. Azután megint Párizs, majd ugyan­

ebben a tanévben Svédország és Finnország következik. Finn­

országban kitűnően megtanul finnül, és baráti kapcsolatokat sző.

Érdeklődését ebben az időben elsősorban a fonétika köti le, s ezen a téren jelentős tudom á­

nyos eredményeket ér el. Gya-

S* 35

korlatilag is nagy hasznát veszi fonétikai tanulmányainak: fran­

cia és finn kiejtését nem lehe­

tett a született francia vagy finn ember kiejtésétől megkülönböz­

tetni, a franciák legfeljebb azt jegyezték meg, hogy feltűnően precízen artikulál. A Comédie Française egyik előadásán meg­

böki a társát: „H allotta? — E gy laringális explozíva.” 9

Nem említettem még, hogy amint a tanári vizsgát 1900 tavaszán letette, és kitüntetéses doktorrá avatták, azonnal fő ­ iskolai állást kapott: 1900 júliu­

sában a francia nyelv tanára lett az Eötvös-Kollégium ban.

36

Eötvös és Bartoniek határtalan bizalommal volt a kedves, okos, finomlelkű, nagytudású fiatal­

ember iránt, aki mindig egyet­

értett velük, de sohasem ta­

gadta meg önmagát.

A X I X . századi magyar nyelvtudomány legnagyobb kérdésének vitája ekkor már lényegében lezáródott. Ez a kérdés az volt: „u gor vagy török eredetű-e a magyar nem­

zet?” Sajnovics (1771), Gyar­

matin (1799), R eguly (meghalt 1858-ban), Hunfalvy és főleg Budenz kutatásai bebizonyí­

tották, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, s a budapesti

37

egyetemen más tanítás szóhoz nem jutott. (Szóhoz juthatott volna, mert Budenz ellenfele, Vámbéry Ármin, a m a g y a r - török rokonság hirdetője, szin­

tén budapesti professzor volt, de mint sok orientalista, nem tartott előadásokat.)

Irodalmi műveiben azonban Vámbéry tovább hirdette a török eredet homályos teóriáját, s ez a teória a magyar arisztok­

rácia és a magyar nemesség kedves alkotásában, a Magyar Tudományos Akadémián sem halt ki egészen. A magyar nyelvtudomány X I X . századi fejlődéséről nem volna teljes 38

képünk, ha ezt tekintetbe nem vennénk, bár az Akadémiának éppen a nyelvtudományban el­

évülhetetlen érdemei vannak.

Kuun Géza gróf, ki a X X . szá­

zad első éveiben alelnöke volt az Akadémiának, török eredetű népnek tartotta a magyart, s ez volt a véleménye a nagy tekintélyű Szilády Áronnak is, aki halasi kálvinista pap volt, Thúry József pártfogója. Rákosi Jenő, ki szintén akadémikus volt, kiadott egy művet, mely Mezopotámiában kerestette a magyar dicsőséget. 1917-ben még panaszkodott Beöthy Zsolt, hogy az egyetemen tani-

39

tott finnugor nyelvtudomány Budenz erőszakosságának a k ö ­ vetkezménye, és a magyar sza­

kos hallgatók egy részének törökből kellene vizsgáznia, sőt 1940 körül még — egy költség- vetési vita során — kifakadt a főtitkár, hogy „nem engedi finnugor szeméttel elárasztani az Akadémiát” . A harmincas években a magyar tudom ány­

ban általánosan elterjedt a hun—magyar kapcsolat, sőt ro­

konság eszméje (ezzel még fo g ­ lalkoznunk kell, Gom bocz is híve volt), a pesti egyetem egyik irodalomtörténet-profesz- szora népszerűsítő füzetet is írt 40

róla, — és Szily Kálmán állam­

titkár, a magyar nemesség tuda­

tos képviselője, nem vette jó néven, h ogy az Attila és hunjai c. gyűjteményes munkánk (1940) előszavában nem foglal­

tam állást a hun teória mellett.

E z az áramlat Gom boczot fiatal korában nem érintette.

Pályája kezdetén már az egye­

temen is, az Akadémián is szilárdan állt a finnugor nyelv­

rokonság tana, s Vám béry las­

sanként magára maradt. E gy tehetséges — de iskolázatlan — követője volt, Thúry József (1861 — 1906), a kitűnő turko- lógus — csepeli parasztfiú — ,

41

kinek kéziratban maradt m a­

gyar— török összehasonlító szó­

táráról Gom bocz szép bírálatot írt. (Akadémiai Értesítő 1907.)

Gom bocz számára tanárai vezetésével már egyenes és sima volt az út. Előtte már más problémák voltak, nem a m a­

gyar nyelv eredetének kérdése.

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI.

TÖRÖK SZEMÉLYNEVEINK

1836-ban jelent meg Berlinben Wilhelm Schottnak Versuch über die talarischen Sprachen c. műve, amelyben új nyelvtudományi módszerrel, de előtanulmányok, anyag és élesebb látás hiányá­

ban kevés sikerrel hasonlítja az uráli (finnugor és szamojéd) nyelveket az altáji (török, m on­

gol, tunguz) nyelvekkel. E zt a tudományos irányzatot kép­

viseli nálunk Budenz és isko­

lája, Szilasi M óric és kivételes tudományos műveltséggel Mun-

43

káesi Bernát. E zt a meddő irányzatot Szinnyei egyre jo b ­ ban visszaszorította. Egyetemi tankönyvének, a M agyar Nyelv- hasonlításnak első kiadásában (1896) még erősen érvényesül az urál-altáji szemlélet, de a későbbi kiadásokban az urál- altáji nyelvrokonság problémája egyre inkább elveszti tudom á­

nyos jelentőségét.

A X X . század első éveiben az urál-altáji nyelvészet reális irányba fordul. 1902-ben jelenik meg Koppenhágában Vilhelm Granbechnek Előtanulmányok a török hangtörténethez10 c. kis műve, amelyben a török hang- 44

történetet az újgrammatikus iskola módszerével tárgyalja.

A mű eredményei nem nagyok, de módszere feltűnést keltett, Gomboezot is élénken foglal­

koztatta. G. J. Ram stedt finn tudós, a modern mongol nyelv- tudomány és altajisztika m eg­

alapítója, 1903-ban adja ki azt a dolgozatát, amelyben az általa gyűjtött anyag alapján az urgai mongol nyelvjárást összehason­

lítja a m ongol irodalmi n yelv­

vel.11

És 1905-ben jelenik meg (N yK X X X V ) Gombocznak Az altáji nyelvek hangtörténetéhez I. Rotacizmus [az oszmántörök 45

stb. z — csuvas és mongol r megfelelés] és lambdacizmus [az oszmántörök stb. S — csuvas és mongol l megfelelés] az altáji nyelvekben. II. A ltáji d és d s c. tanulmánya. Ez az első nagy dolgozat Magyarországon, amely szakít az urál-altáji nyelvrokon­

ság hagyományával, s módszeres török —m ongol—tunguz hason­

lításaival egy új korszakot vezet be, az altáji nyelvhasonlítás korát. Sajnálhatjuk, hogy G om ­ bocz ezt a dolgozatát nem Párizsban, Helsinkiben vagy Lipcsében adta ki — ma más lenne a dolgozat tudom ány- történeti jelentősége.12

46

Gom bocz altajisztikai tanul­

mányai magyar problémákból nőttek ki, a magyar nyelv ócsuvas jövevényszavaival kap­

csolatban.

Az 1899-ben megjelent sirály és az 1900-ban kiadott további etimológiái, melyekről fentebb (32.1.) szóltam, még csak kísér­

letek, de m utatják érdeklődésé­

nek irányát. 1901-ben — lát­

tuk — már kitűnő etimológiá­

kat közöl (keselyű, gyűrű), s 1906-ban megjelennek a Melich Jánossal együtt írt Magyar szó- fejtések (M utatvány a készülő Magyar etymologiai szótárból) (MNy II), s 1907-ben már készen

47

van Régi török jövevényszavaink o. műve, amely folytatásokban jelenik meg a Magyar N yelv III. kötetében (és különM N yTK 7. sz.). Ez a m ű alapos átdolgo­

zásban 1912-ben Helsinkiben Die bulgarisch-türkischen Lehn­

wörter in der ungarischen Sprache (MSFOu X X X ) címen németül is megjelent.

Egyes címszavai még tökéle­

tesebb kidolgozásban láttak az­

után napvilágot Gom bocz és Melich Etimológiai Szótárá­

ban.13

A B TLw Gom bocz főm űve.

Módszerében Thomson jövevén y­

szókutatásain alapszik, külső 48

felépítésében Wichmann-nak Die tschuwassischen Lehnwörter in den permischen Sprachen (MSFOu X X I ) c. könyve volt a mintája. Terjedelmes kritikai tanulmányt írt róla a nagy finn nyelvész, Paasonen Henrik (N yK X L I I). Sok fontos ki­

egészítést és javítást ad, de lényegében mindenben egyetért Gomboczcal.

Miben áll az érdeme Gombocz munkájának? A bban, hogy a X V II. század óta felhalmozott nagy számú m agyar—török szó- egyeztetésnek megállapította a tudományos értékét. A kérdés lényegét már Budenz látta.

4-rv 49

Már Budenz (1873, N y K X ) kimondotta (ha nem is az én szavaimmal), hogy a m agyar—

török szóegyeztetések három csoportra oszlanak. Az első csoport egy több — talán 6— 8 — évezredes m agyar—

török, helyesebben uráli—török (a mongollal és tunguzzal kibő­

vítve: urál-altáji) nyelvrokon­

ságra m egy vissza, — ilyen szóegyezés nagyon kevés van, s ami van, az is jórészben bizonytalan. A m agyar—török szóegyezések másik csoportja a magyar nyelvben vagy ezer- ezerötszáz éves, nagy számú, több mint kétszáz, — ezek

volgai eredetűek, ócsuvas jelle­

get mutatnak;14 a harmadik csoport újabb, az utolsó ezred­

évből, részint a besenyőktől és kunoktól, részint az oszmánok­

tól való. E zt — mondom — látta már Budenz, hiszen ő már a Schott és követői urál-altáji kutatásai korában nőtt fel N é­

metországban, s e kutatásokról pontos ismeretei voltak, nálunk meg hozzájutott R eguly nagy terjedelmű csuvas feljegyzései­

hez, s ezt rendszeresen feldol­

gozta, — R eguly szövegei alap­

ján írt egy kitűnő nagy csuvas grammatikát is. És ő tanult nyelvész volt (ha nem is volt

4* 51

igazi újgrammatikus): tudta, hogy kell nyelvészeti kérdéseket módszeresen kutatni.

Látta a kérdés lényegét Bu- denz kiváló tanítványa, Mun­

kácsi Bernát is, ki számos ide­

tartozó részletkérdést bőven megtárgyalt. Munkácsi már b e­

szél a csuvas—bolgár, a hun—

bolgár viszonyról, a kaukázus- vidéki magyar hazáról és sok más idetartozó nyelvészeti és őstörténeti alapvető és részlet­

kérdésről, kitűnő ismeretével az említett problémák orosz irodalmának. A baj az, hogy fejtegetéseinek tömkelegében együtt kavarog a helyes a hely- 52

telenncl, elméleteinek hol van, hol nincs szilárd alapja, hol van, hol nincs valószínűsége.

Budenz és Munkácsi nem látta pontosan a részleteket.

Ez a nyelvtudom ányi kutatás következő korszaka számára volt fenntartva: minden adat összegyűjtése, minden adat filo­

lógiai megtisztítása, minden adat nyelvtörténeti értékelése,

— mindez persze annyiban, amennyiben lehetséges. E zt a munkát végezte el Gombocz.

Gombocz széles körű ismeretek­

kel és megfelelő kritikával raj­

zolja meg a történeti hátteret, rendkívüli gonddal szedi össze

53

a nyelvi adatokat, megrostálja őket, számtalan hangtani, alak­

tani, jelentéstani részlet-prob- lémát old meg, és a részletek­

ben is, az alapkérdésekben is elfogadható eredményekre jut.

Az ő kritikai munkája után a következőkben rajzolhatjuk meg a szóban levő kérdés­

komplexum lényeges elemeit.

Először a nyelvi kérdésekről beszélek.

Nagy jelentősége van e jö v e ­ vényszavaknak magyar n yelv­

történeti szempontból.

A zt a bolgár-török nyelvet, amelyből e szavakat átvettük, 54

ha nagyjából is, de ismerjük.

Ma is él egy utóda, a csuvas nyelv. Finnugor népek sok szót átvettek a csuvasból, került át bolgár szó az oroszba is, ázsiai török (nem-bolgár) nyelvemlé­

kek is vannak ebből a korból, nagyjából tehát meg tudjuk mondani, milyen volt ez a nyelv.

Megállapíthatjuk például, hogy a régi török alma, teve, satigci, sekü, dzindzü a bolgár-török­

ben is így hangzott, s ez fel­

világosítást. ad a magyar tővégi magánhangzók eltűnésének kro­

nológiája kérdésében. Finnugor szavakban, m int a hal (hala-k) vagy a kéz (keze-k) ősrégi

időkben eltűnt minden tővégi magánhangzó, de a bolgár sza­

vakban az -a, -e megmaradt s csak az -i, -i, -u, -ü tűnt el, ezek is csak a második évezred elején, s így a magyarban alma, teve s ezek mellett szatócs, szék, gyöngy alakok keletkeztek.

E gy másik példa a mással­

hangzók története köréből:

török aga > magyar aga >

ö, pl. t. agaöÉ'i > m. ács;

t. agu- > m. ogu > ó, pl.

t. águl > m. »ohul« (olv. ogul)

> ól. Persze nem minden kérdés ilyen világos, sok a probléma.

A z első évezredből magyar nyelvemlékek nemigen vannak, 56

de az akkoriban átvett bolgár­

török szavakból sok mindenre következtethetünk, mint a fenti példák mutatják (1. BTLw, 1 8 6 -1 8 7 ).

Ugyanilyen nagy jelentősé­

gük van a magyar nyelv régi török jövevényszavainak török nyelvészeti szempontból. E lő­

ször arra a kérdésre kell feleletet adni, hogyan kerültek török népek Kelet-Európába a* első évezredben, s ezzel kapcsolat­

ban kell beszélni a nyelvi kér­

désekről.

A lényegében török nyelvű hunokat az időszámításunk előtti és utáni századokban

Kína északi határvidékein talál­

juk, de egy részük az i. sz. első századaiban átvonul Nyugat- Ázsiába és Kelet-Európába.

Attila idejében hazánk területén van a központjuk. Attila halála után visszamennek keletre, a Kaukázus vidékére, — bolgár néven szerepelnek a források­

ban. Onogur vagy onogundur (magyarul nándor, lándor) b o l­

gár t örzsek átmennek a Balkán­

ra, ott elszlávosodnak, de — t ö ­ rök névvel — bolgárnak nevezik magukat. A balkáni bolgárok török korszakából sok becses följegyzésünk van, ezek a m a­

gyar nyelv régi török jövevény- 58

szavaival egykorú bolgár-tö­

rök nyelvemlékek.)

A hatodik század második felében egy újonnan alakult török hatalom, a türkök, akik­

től az orkhoni feliratok is származnak, elfoglalták Belső- Ázsiát, Mandzsúriától Európáig, sőt a Fekete-tenger keleti vidé­

keit is, és itt megalapították a hatalmas kazár birodalm at.

Ebbe beletartoztak az Attila halála után ide vonult hun­

bolgárok is.

Itt hangsúlyozni kell egy nyelvi tényt, azt, hogy a bolgá­

rok másfajta török nyelven beszéltek, mint a törökség oguz

59

ágéhoz tartozó tiirkök, illetőleg a türk eredetű kazárok. A b o l­

gárok nyelvében a türk z hang­

nak r felöl meg. — Például a türk—kazár öküz, tengiz szó a bolgárban öternek és tengir-

^í’ek hangzott és ezt vették át a magyarok. Nem lehet bizo­

nyítani, hogy a kazár birodalom oguz jellegű türk nyelve hatás­

sal lett volna a magyarra.

A kazár birodalom bolgár lakos­

ságának nyelve hatott a magyar nyelvre.15

Más törökök ebben az időben a Volgától nyugatra nincsenek.

A kipcsak-törökök (ezek nyugat­

szibériai törökök, nyelvük 60

némileg eltér a bolgártól is, a türktől is.16 K ésőbb jönnek ide: a besenyők csak a nagy magyar—kazár—besenyő—oguz háború alkalmával, 889-ben kel­

nek át a Volgán, a kunok meg 1050 táján jelennek itt meg.

Ezek a Volga-vidéki hazában a magyarságra nyelvi hatással nem voltak.17

íg y áll a kérdés török nyelvi háttere; az ótörök nyelv leírásá­

ban a magyar nyelv régi török jövevényszavai egyik legfonto­

sabb forrásunk. Kiderül pél­

dául, hogy a kelet-európai török bolgárok nyelvének hangrend­

szere nagyjában azonos a vele 61

— mondhatjuk - egykorú orkhoni feliratok hangrendsze­

rével. (Persze vannak eltérések, ilyen a z—r jelensége.)

Meg kell még jegyeznem, hogy Gomboez a Bulgarisch—

türkische Lehnwörter magyar ki­

adását 1907-ben R é g i t ö r ö k jövevényszavaink, különnyo­

matban pedig Honfoglalás előtti török jövevényszavaink címen adta ki. De egyre erősödött benne az a felfogás, hogy a tárgyalt szavak bolgárok, s nem-bolgár elemek elenyészően csekély számban lehetnek köz­

tük. Ahol a magyarban z kép­

viseli az j'-et (a s hang a török- 62

ben nagyon gyakori), mint a koboz, boza, kalauz, kazán sza­

vakban, ott későbbi, a D una—

Tisza mellett átvett kipcsak- török elemekről van szó. Ilyen több van, mint eddig gondoltuk.

Bonyolultabb a történeti hát­

tér kérdése. Erre vonatkozólag Gombocznak két elmélete van, egy régibb és egy újabb.

1912-ben, a Die bulgarisch­

türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache c. művében csak v o 1 g a i - bolgár jö v e ­ vényszókról beszól (201. 1.).

204. A magyarság finnugor rokonaitól elvált, délre vonult s ennek következtében érint-

63

kezesbe került a volgai bolgá­

rokkal, kik 600 után jöhettek a Volga (és Káma) vidékére. íg y kerültek a magyarba a bolgár jövevényszavak. Ezek a kazár nyelvből nem kerülhettek, mert a kazárok nem-bolgár nyelven beszéltek, — ezt bizonyítja a kazár név z-je és a fővárosuk nevében levő sárig (a bolgárban Sárig) szó. A m agyar—bolgár érintkezés 800 tájáig tarthatott, mert 835 körül a kazárok a Don folyónál erődítéssel védekeznek a magyarok ellen. Ekkor tehát a magyarok már új hazá­

ban, a Fekete-tengertől északra (Dentü-Mogyerben) laknak.

64

A M Ny 1921-i kötetében adta ki Gom bocz A bolgár kérdés és a magyar hunmonda c. cikkét, melyben m egváltoztatta a magyar—bolgár kapcsolat he­

lyére és idejére vonatkozó fenti megállapításait, mégpedig a k ö ­ vetkező okfejtés alapján.

a) Hangtörténeti alapon m eg­

állapítható, hogy bizonyos finn­

ugor-nyelvek —a zűrjén, votják, cseremisz, mordvin — bolgár jövevényszavai évszázadokkal újabbak a magyar nyelv bolgár jövevényszavainál. Az előbbiek a volgai bolgárból valók, az utóbbiak a bolgároknak egy régebbi hazájában kerültek a

5—ív 65

>

magyarba. Mindjárt meglátjuk, hogy hol és mikor.

b) Zichy István kutatásai kiderítették, hogy nyelvünk b ol­

gár jellegű elemei közt vannak olyan szőlőművelésre vonatkozó szavak és fanevek (kőris, som ), amelyek csak déli területen kerülhettek a magyarba.

c ) A magyarországi hunok, a későbbi bolgárok, A ttila ha­

lála után a Kaukázus vidékén telepedtek le. A bolgárok kau­

kázusi hazájáról és a K auká­

zusból való szétköltözéséről van egy becses tudósítás, amelyet Theofanész (817— 18) és Nikó- forosz (meghalt 829) bizánci 66

írók őriztek meg. E tudósítás szerint Ő-Bulgária vagy Nagy- Bolgária a Maeotis körül és a Kubán folyó mellett terült el.

Nagy-Bolgária fejedelme, K uv- rat, meghagyta fiainak, hogy ne költözzenek szét. De a fiúk szétköltöztek. Csak a legidősebb, Baján, marad az ősi hazában.

Kotrag átköltözik a Maeotis keleti oldalára (itt laknak a kuturgurok), egy másik a pan- nóniai avarokhoz megy, egy a Ravenna melletti Pentapolis- ban telepszik le (hiteles !), egy pedig, Aszparuch, a Dunától délre lel új hazát. A z elbeszélés regényes, kronológiai szempont-

5* 67

ból és egyes részletekben nem vehető komolyan, de alapjában hiteles.

d) „H o g y a magyarság mikor hagyta el Ural-vidóki őshazáját s vándorolt dél felé, arra semmi biztos adatunk nincsen. Csak sejtelemképpen vetem fel, hogy talán a magyarokat is az a kelet-európai népmozgalom so­

dorta a Kaukázus felé, amely a hun birodalom felbomlása után a szabirok előnyomulása következtében zajlott le (461 — 465).” (1 8 -1 9 .1 .)

Ezen az alapon Gom bocz erre a következtetésre jut: ... a bolgár hatás kezdetét (a ma- 68

gyárrá) az V . század közepe tájára, végét a V II. század elejére tehetnők, tehát arra az időpontra, mikor a nyugati türk birodalom rom jaiból a kazárok hatalma kibontakozik, s mikor a kaukázusi bolgárok északra vándorlása a Közép- Volga vidékére már szintén befejeződött vagy legalább meg­

kezdődött.” 1921-ben, Rasanen Die tschuwassischen Lehnwörter im Tscheremissischen c. m űvé­

nek ismertetését (KCsA I, 81) Gombocz azzal a tétellel kezdi, hogy „ a kazárok gyorsan erő­

södő hatalma a 7. században arra kényszerítette a kaukázusi

69

bolgárokat, hogy északabbra költözzenek és a középső Volga környékén új hazát keresse­

nek.”

Gombocz eredményeire a kö­

vetkezőket mondhatjuk:

1. A lapvető dolog Theofa- nész—Nikéforosz tudósításának a kérdés középpontjába való állítása. Ez a legbecsesebb tudó­

sítás a kaukázusi bolgárokról és ez sok mindent megvilágít.

2. Kitűnő gondolat, hogy a volgai bolgár birodalom keletke­

zése a Theofanész és Nikéforosz által elbeszélt eseményekkel van valamelyes kapcsolatban. (De erről ők nem beszélnek !) 70

3. Nem bizonyítható azonban az a sejtelem, h ogy a magyarok 461 — 465 között kerültek volna a Kaukázus vidékére.

4. A kaukázusi bolgároknak csak egy része költözött a V olgá­

hoz. Aszparuch átment a B al­

kánra, egy néprósz lement Itá ­ liába, egy az avarokhoz, Kotrag a Kaukázusba húzódott, Baján meg a régi hazájában maradt.

A Kaukázus vidéki bolgár—m a­

gyar érintkezésnek csak a bese­

nyő háború, 889 után lett vége.

Sarkéi neve is bolgár, ezt pedig a kazárok a 830-as években építették.

5. Pauler Gyula óta tudjuk, 71

hogy a Gyarmat és Jenő törzs- nevek megvannak a baskírok­

nál. Most, hogy a baskírok kiadták régi nemzetségneveik­

nek egy teljesebb jegyzékét, elő­

kerültek náluk a Keszi, Gyula, N yék törzsnevek is, és a Megyer törzsnév M iser alakban él Bas­

kíriában is, a Szovjetunió euró­

pai részének nagy területén is.18 Baskíria tehát a magyarok egyik őshazája, ez közvetlenül a volgai bolgár birodalom mel­

lett volt, a bolgár—magyar érintkezés itt kezdődött, s mikor a magyarok zöme 800 felé a Kaukázus vidékére költözött, o tt folytatódott. Gom bocz nem 72

említi Pauler Gyula fenti m eg­

állapítását, mely be volt ágyaz­

va Pauler téves m agyar—baskír rokonsági elméletébe. A baskí­

rok — a m agyarok őshazájába költözött kipcsak-törökök; a baskíriai őshazában maradt magyarok természetesen beol­

vadtak a később odaköltözött baskírokba.

6. A nyugat-szibériai magyar őshaza elmélete, melyet W ik- lund figyelemre méltó érvekkel tám ogatott, s melynek én is híve voltam , még 1930-ban is,19 nem tartható fenn. A magya­

rok költözésének vonala 400-tól 900-ig a következőképp gondol-

73

ható: Finnugor őshaza a Kám a és Volga vidékén — a magyarok kapcsolatba kerülnek a kám a—

volgai bolgárokkal (baskíriai magyar őshaza) — 800 felé nagyobb részük levonul a kazár birodalom politikai szférájába, hol a bolgár kapcsolat az ott lakó bolgárokkal tovább fo ly ­ tatódik.

Ezek a magyar őstörténet alaptételei. E tételek megállapí­

tásában Gombooz kritikai mun­

kásságának súlyos szerepe van.

Jövevényszók átvétele ren­

desen műveltségi hatás k övet­

kezménye, és ez különösen igaz régi török jövevényszavaink 74

esetében. A jövevényszók vilá­

gosan mutatják, hogy a magyar­

ságra a bolgár-törökök rend­

kívüli kulturális hatással voltak.

Gombooz 1930-i előadásaiban az anyagi kultúra szavait he­

lyezi előtérbe, én inkább az

„idő, szám, elvont fogalmak, írás” kategóriájával kezdeném:

idő, dél, szám, tömény, ok, erő, gyenge, bátor, gyáva, (bű n ), gyarló, ildomos, betű, ír. Á t ­ vettünk ilyen igéket, mint ér (mennyi jelentése van ennek a magyarban !), gyűl,' seper, szán, szór, szök, szűn, szűr, teker, tűn, túr, tűz, — mellékneveket mint kis, kék, sárga, öreg.

76

Sokat mondanak az anyagi kultúra szavai is: eke, árpa, búza, arat, sarló, kapa, boglya, gügyil, tarló, őröl, szór, dara, ocsu (Ibn Ruszta a X . század elején kiemeli, hogy a m agya­

roknak sok szántóföldjük van),

— bika, ökör, tulok, ünő, tinó, borjú, iró, sajt, túró, köpu, ács, szűcs, szatócs és más ilyen csoportok világosan mutatjak, hogy a m agyarok a K ám a—

V olga vidékén török hatás alatt a műveltség egy új világába emelkedtek.

Nem lehet csodálni, ha — ez­

előtt száz évvel — a m agyar—

török rokonságnak nyelvészeti- 76

lég iskolázatlan híveit meg­

tévesztették ezek az egyezések és ezekben az egyezésekben kölcsönzések helyett ősi egye­

zéseket, rokonsági bizonyítéko­

kat láttak.

A bolgár-törökök földművelő, kertművelő, állattenyésztő, m a­

gasabb kultúrájú néppé nevel­

ték át a magyarokat s hadi és politikai tekintetben török m in­

tára megszervezték. Sorsdöntő fordulat volt ez a magyarság történetében.

Függelékképpen ehhez a sza­

kaszhoz, szóljunk egypár szót nem-bolgár- török jövevénysza­

vainkról. Gom bocz ezt a terü- 77

letet természetesen jól ismerte és sokat foglalkozott vele. Ami kevés lényegeset lehet mondani, azt elmondta a BTLw-ben, én bővebben tárgyaltam Árpád- kori törökjeink tém áját.20

Ezek a dunai hazában sze­

replő török népek semmi szá­

m ottevő hatással nem voltak a magyarságra, — sem a nyugat- magyarországi avar töredékek, sem a besenyők, sem a kavarok vagy egyéb úz töredékek, sem a kipesaki kunok, sem a 150 évig itt uralkodó oszmán - törökök.

Gom bocz egyik nagy érde­

me, hogy megalapozta a magyar 78

nyelv régi török személynevei­

nek kutatását is. Ezek a nevek nem bolgár-törökök: kavar, csatlakozott kipcsak, besenyő vagy kipcsak-kun, esetleg úz eredetűek.

A BTLw-ben a régi török források közül valahogyan k i­

maradt egy holland orientalista, M. Th. Houtsm a E in türkisch—

arabisches Glossar című műve, amely 1894-ben jelent meg Leidenben. Erre Gom bocz mind­

járt művének megjelenése után rájött s Houtsm a könyvének tanulmányozása közben nagy meglepetéssel vette észre, hogy ez a forrásmű rendszeresen

79

tárgyalja az eredeti régi török személyneveket. Ilyen nevek a magyarban is vannak, s a régi török személyneveket már ré­

gebben felhasználták bizonyos történeti forrásokban szereplő nevek magyarázatára. Szinnyei tiltakozott Vámbérynak és m á­

soknak módszertelen és tudo­

mánytalan magyarázatai ellen,

— abban a meggyőződésben, hogy ezek a nevek nem m agya­

rázhatók. Más véleményen volt Melich, aki 1910 táján azzal a

„tanítással” lépett fel, hogy ezek a nevek magyarázhatók, de szigorúan vigyázni kell a filológiai, hangtörténeti és jelen - 80

téstani kritériumokra. Ezen az alapon Melich számos régi m a­

gyar nevet kifogástalanul meg­

magyarázott, s ezzel nyelv- tudományunk új fejezetét te­

remtette meg. E bbe a munkába kapcsolódott bele Gombocz, amikor Houtsma művét meg­

ismerte. Összegyűjtötte a régi kutatások idetartozó ötleteit, adott hozzá a magáéból is, megrostálta őket szigorú kriti­

kai rostáján, és megvetette az alapjait a török eredetű régi magyar nevek rendszeres kuta­

tásának (MNy X —X I és külön M NyTK 16. sz. 1905).21

E nevek legnagyobb csoportja,

a-iv 81

állatnévből való: Ákos ’fehér madár’ (’hattyú’ ? ’ sólyom ’ ?), Kurtái ’ sas’ , Tiván ’sólyom ’ , Basa ’hója’ , Torontál ’ sólyom ’ , Turul ’sólyom ’ , Zongor ’ sólyom ’ , Káplán ’ tigris’ , Kurd ’ farkas’

stb. Gom bocz ezeket — aligha helyesen — totemneveknek magyarázza. Másfajta nevek:

Tas ’ k ő’ , Tömör ’ vas’ , A jtony

’arany’ (Melich rendkívüli jelen­

tőségű magyarázata). Megint más csoport a tiszteleti jelzők és méltóságnevek csoportja:

Aba (kipcsak), A p a (űz), Alap

’hős’ , Ata, B aj ’gazdag’ , Bátor, Inak ’ bizalmas, miniszter’ , Üllő

’fejedelem’ , Tárkány ’nemes’ . 82

Gombocz a képzők szempontjá­

ból is csoportosít neveket, és itt is fontos eredményekre jut.

A török -miS, -miS képző van meg a magyar Álmos (’ vett’ ), Atlamos (vö. atla- ’ lépni’ ), a -máz,-mez képző a Tepremez

’nem m ozdul’ , Balmaz ’nem levő’ , Szatymaz ’nem adják el’

nevekben. Számnevek is szere­

pelnek névül vagy mint nevek alkotórészei: Alta-barsz ’hat­

párduc’ , Otuz ’harminc’ , On ’tíz’ . Külön írta meg Gom bocz

Sí

— barátjának az Ostfy család egy tagjának felkérésére — A z Oslu nemzetségnév eredetét (MNy 1924). R égi emlékekben

6* 83

ez a név többször előfordul, Oslu (egyszer-kétszer Osli >

Osl) formában mint személy­

név. Oslfi > Oafi alakokból keletkezett az Ostfi és az Őst.

A Képes Krónikában, a cser­

halmi ütközet leírásában szere­

pel egy Osul ( Oslu) nevű kun vezér. Gom bocz a nevet a CC asli ’granum frumentum’ sza­

vával egyezteti.(Gr0nbech azon­

ban kun szótárában, valószínű­

leg helyesen, aSliqnak olvassa az aslit. De van a török nyelvek­

ben aS ’árpa’ és ebből lehet [volt is] aSl'i, aílu ’ árpás’ — az ember az árpási besenyőkre gondol.)

84

Szintén külön, később írta meg Gom bocz a török er — ir

’férfi, hím, hős’ szónak magyar képviseletét (MNy 1926) Örs és Örkény címen. Ez a cikk a maga száraz nyelvészeti ada­

taival egyike a régi török — magyar művelődéstörténet leg­

szebb adalékainak.

85

GOMBOCZ - MELICH:

A MAGYAR NYELV ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

Nem tudom, mikor és milyen körülmények között ismerke­

dett meg Gombooz Melich János­

sal.

Melich öt évvel idősebb volt Gombocznál, már letette a dok­

tori vizsgát, mikor Gombooz az egyetemre került.

A két ember egyénisége lénye­

gében ellentétes. Gom bocz a lelke mélyén szkeptikus ugyan, de mindig őszintén derűs, n yu ­ godt ember. Szereti a tehetséges fiatalokat, együtt érez velük, 86

bízik bennük. Politikai tarto­

zását munkával rójja le. Melich I ársaságban nagyon kedves, de nyugtalan, ideges, harcos és kemény, aktív politikus. Sze­

reti az evangélikusokat és azo­

kat, akik a Budapesti Hírlap vezércikkeit olvassák. Szlovák parasztfiú, de nem szereti sem a nem magyarul beszélő szlová­

kokat, sem a parasztokat. A tehetséges fiatalokat bizonyos gyanakvással, szinte ellensége­

sen kezeli, és éppen ezért a diákok és fiatal tudósok köré­

ben páratlan népszerűtlenségre tesz szert.

Melich — bár egyes tanít- 87

ványait teljes csendben anyagi támogatásban is részesíti — megszámlálja a filléreit, és élete legnagyobb sikerének tartja egy szép tisztviselőtelepi ház meg­

szerzését. Gom bocz a fehér- neműs szekrénybe dobja bank­

jegyeit, és onnan húz elő szük­

ség szerint egyet vagy többet.

(Ü gy tudom, hogy Gyulai Pál is ilyenformán kezelte a pénzét.)

Gombocz mértéktelen ciga- rettázással tette tönkre az egész­

ségét, Melich a társaságban megrendelt pohár sörének is csak a felét itta meg, és 85 éves korában — nem minden hátsó gondolat nélkül — kicédulázta

Korabinsky lexikonát, hogy számba vehesse, hány 130 éven felüli ember van az egyes közsé­

gekben regisztrálva.

Gom bocz könyv nélkül tudta a Lohengrint, Melich — ha sikerült őt színházba elvinni — tíz órakor hazament, hogy idejében lefeküdhessék. Melich rendkívüli tudású, óriási olva ­ sottságú, nagy műveltségű em­

ber, de a művészet és filozófia iránt nincs mélyebb érdeklődése.

Melich hatalomra törekedett, fontos intézményekben „ü g y ­ vezető alelnök” volt, s ha valami jó t írt, így beszélt róla:

„G yönyörű dolgot írtam.”

89

Gom bocz semmiféle hatalomra nem törekedett, s ha új és fontos dolgot talált, legfeljebb az „é r­

dekes” szóig ment el, amikor beszélt róla.

Melich azt tartotta, hogy Gombocznak nem elég gazdag a fantáziája. Gom bocz viszont néha túl merésznek találta Melich ötleteit, s ha Gom bocz életművének lényegét nézzük, lehetetlen észre nem vennünk egy gazdag lélek ragyogó fantá­

ziáját.

De egyben megegyeztek:

mindkettő kivételes szellem volt, a tudományos kutatás megszállottja és hivatott műve- 90

lője, és érdeklődésük közössége, a magyar tudomány szeretető örök kapoccsal fűzte őket egy­

máshoz. Ennek a baráti kap­

csolatnak alapja Gom bocz élet­

bölcsessége volt, ez átsugárzott Melichre is.

íg y kapcsolódott össze a két ember munkássága, s ez a kap­

csolat teremtette meg a magyar nyelvtudomány legnagyobb és legfontosabb vállalkozását, a világviszonylatban is kiváló Magyar Etimológiai Szótárt.22 A m odem magyar nyelv- tudomány Gom bocz és Melich Magyar szófejtések c. cikkével kezdődik (MNy II, 1906). Ebben

91

a cikkben a szerzők bejelentik az etimológiai szótár tervét és m utatványokat közölnek. Ezek a mutatványok adnak először példát a rendszeresen, valóban mintaszerű módszerrel kidol­

gozott magyar szófej tésre. Ez a módszer a szótár kidolgozása közben egyre tökéletesedett, s behatolt a magyar nyelvészet más ágaiba is.

A két tudós együttműködésé­

nek m ódját Gom bocz halála után így írja le Melich: A z E ti­

mológiai Szótárról „csak annyit írhatok, hogy eddig megjelent részében nincsen egyetlenegy cikk, amely ne kettőnk közös 92

munkája lenne. Rendesen én dolgoztam ki a cikket, s Gom ­ bocz gondos keze, erős, fegyel­

mezett ítélőképessége vagy helybenhagyta, vagy átírta s azután újból hozzám került a kézirat, átolvastam, nyom ­ dába adtam .” (M N yTK 26. sz.

12.1.)

Az a kitűnő nyelvésznemze- dék, amely Gom bocz és Melich után főleg Bárczi Géza és Benkő Loránd vezetésével a magyar egyetemeken és az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a nagy elődök örökségét átvette, a népi demokrácia Akadém iájá­

nak páratlanul bőkezű támoga- 93

tásával már szilárd alapokon dolgozott és dolgozik, fényes sikerrel oldott és old meg óriási feladatokat, s elméleti alapjai­

nak kibővítését is keresi.

1914-ben megjelent az E ti­

mológiai Szótár első füzete és 1918-ban a hetedik, a csobolyó címszóig. A V III. füzet csak 1926-ban jelenhetett meg, a X I. füzet a faristár címszóig 1934-ben. 1935-ben Gom bocz meghalt, s attól fogva Melich egyedül csinálta a szótárt. Az utolsó füzet, a X V II-ik , a geburnus címszóig 1944-ben jelent meg, — s ezzel a nagy mű félben maradt. íg y is remeke 94

a magyar nyelvtudománynak,

— de töredék.

H ogy így történt, annak ter­

mészetesen megvannak az okai.

A hatalmas szótár készítésé­

ben — ezt ma már nem is lehet megérteni — nem működtek közre segéderők. Gom bocz 1914 és 1920 között Kolozsvárt él, s ezzel meglazul a Meliehhel való együttműködés. Gom boezot az urál-altáji összehasonlító nyelvészet tanszékére hívták meg, s ha az új feladatkörben nem is változtatta meg régi tudományos programját, az új élet, az új helyzet nem volt kedvező hatással az Etimológiai

95

Szótár sorsára. 1917-ben az Akadémia Körösi Csoma-Emlék- előadás tartására kéri fel Gom- boczot, s 6 A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány tém áját választja előadása tárgyául, s a témát rendkívüli gonddal és munkával egy kisebb könyvet ki­

tevő terjedelemben dolgozza ki.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az új vállalkozást sem, amely főleg Melich agitá­

ció jára jö tt létre, de amelyben jelentős szerepe volt Gom bocz közreműködésének is. A magyar nyelvtudománynak nem volt tájékoztató kézikönyve, s ennek a hiánynak a pótlására vállal- 96

kozott az Akadémia a húszas évek első felében, A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve ki­

adásával. A munkát Gombocz- cal és Melichhel hárman szer­

kesztettük. A mű első füzetét Gombocz írta meg Nyelvtörténeti módszertan címen (1922) 44 lapon. (Sajátságos módon ez a kitűnő munka sohasem vált igazán népszerűvé.) A hibái ellenére is jól induló fontos vállalkozás azonban lassanként elveszítette kézikönyv-jellegét és monográfiák sorozata lett.

Ebben jelent meg Tolnai Vilmos nagy tanulmánya, A nyelvújítás (1929) 240 lapon, Klemm Antal

7—IV 97

Magyar történeti mondattana három füzetben (1928— 1942) 660 lapon. Különösen Melich - nek A honfoglaláskori Magyar- ország című nagy tanulmánya (1925, 434 1.) zavarta meg az Etimológiai Szótár sorsát. A vesztett háború után Melichet elfogta a revizionizmus láza, s megírta az említett művet, amely tudományos szempontból egyik legszebb alkotása, de egy naiv politikai ábránd szülötte, s elvonta Melichet az Etimoló­

giai Szótár munkálataitól.

Külső okok is közrejátszot­

tak. A húszas években Melich szervezi és vezeti a t anárkép- 98

zést és rendkívüli befolyással vesz részt az Akadémia munká­

jában. Ugyanakkor Gom boczot reprezentációs kötelezettségek foglalják el, 1929 szeptemberétől kezdve igazgatja az Eötvös- Kollégiumot.

Igaz, hogy 1930 körül a gazdasági válság is bekövetke­

zett, de az Etimológiai Szótárt meg lehetett volna menteni, a füzetek megjelenését meg lehetett volna gyorsítani, ren­

delkezésre álló kitűnő fiatal segéderők bevonásával, — ha a Vigyázó-hagyatékot az akkori Akadémia nem gyarapítandó vagyontárgynak tekinti, hanem

7* 99

jövedelmét tudományos célokra használja fel.

Gombocz halála után belső bajok is jelentkeztek. Melichnek nem volt biztos érzéke az anyag megválogatásához, és az ará­

nyos, logikus diszpozícióhoz;

felesleges idegen szók felvételé­

vel duzzasztotta a szótárt, és nem korlátozta, inkább erősí­

tette a revizionizmus szem­

pontjait.

íg y maradt töredék az E ti­

mológiai Szótár, amelyet Melich János így akkor sem tudott vol­

na befejezni, ha 130 évig él.

Torzó maradt a M agyar Nyelv- tudomány Kézikönyve is.

100

MAGYAR m O M ÁNVOS AKADKM

KONurk*

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY -

A HUN-MAGYAR KAPCSOLAT KÉRDÉSE

1914-ben Kolozsvárra került Gombocz. Az új környezet, a nagy múltú, előkelő magyar város élénk társadalmi életével, az új munkakör (urál-altáji tanszék), zseniális új barátok (Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Pauler Ákos, Hornyánszky Gyula, Somló B ódog) erős ha­

tással voltak rá. Kedves tanít­

ványa akkor K . Palló Margit, akivel — tanszéke programjá­

nak megfelelően — török tanul­

mányokat végez.

101

Tudom ányos programját, mint már említettem, lényegé­

ben nem változtatta meg. Lan­

kadatlan szorgalommal dolgo­

zott tovább Melichhel az E ti­

mológiai Szótáron, más, kisebb cikkek mellett töb b jelentős turkológiái cikket is kiadott.

(L. 131. skk.)

Más összefüggésben már szó volt róla, hogy az Akadémia felkérésére Gom bocz tartott elő­

adást 1918-ban a Kőrösi-Csoma- emlékülésen. A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány címen ez alkalommal mutatta be egy nagy arányú és nagy jelentőségű dolgozatát (N y K X L V , X L V I).

102

A téma új munkaterületet jelen­

tett Gom bocz számára.

A magyar nép őstörténetének nehezen magyarázható forrás­

anyagához — bár sok dolog ma már egészen világos — súlyos problémák, többé-kevés- bé kétes, sőt egyenesen fan­

tasztikus elméletek kapcsolód­

nak.

Gombocz a közvetlen források legfontosabb csoportjának, a magyar tradíciónak eredetét, forrásaival való összefüggését vizsgálja dolgozatában. Filo­

lógiai analízist ad és alapvető kritikával főleg azt keresi, tar- talmaznak-e ezek a források 103